És azt illendő (lenne) azonnal közölni. Nem mindegy, hogy egy emberrel beszélek, vagy (akár) 25 hallja, amit mondok.

Vagy három hete hazafelé menet bementem egy útbaeső kocsmába.
A személyzetet leszámítva egy bennfentesnek tűnő srác volt még.
Lelkesen tárgyalták a hívóval, hogy mi van valakivel, tényleg öngyikos lett-e, és miért, meg mindenki tudja, és miért örülnek neki.
Valami gyanús lehetett, mert megkérdezte, hogy "Hányan vagytok a kocsmában???"
Erre jó hangosan mondtam, hogy kettő és felen, de én már megyek ám.
Nem vertek meg.

Mint az öregasszonyok a kórházban (egy időben kellett ott lennem), suttogva beszélnek, de jó hangosan. És én éreztem kényelmetlenül magam. Francert nem lehet normál hangerőn beszélgetni, akkor nem érzem úgy, mintha hallgatóznék