A méret lenne a lényeg, hogy minél kisebb legyen. Szerintetek ez hogy viselkedne? Van valakinek tapasztalata ilyennel? http://www.hlktech.net/product_detail.php?ProId=54

Nem írtad hogy szükséges-e hogy a hálózatról galvanikusan leválasztott legyen vagy sem. Annál pl. nekem a talált infókból nem derült ki hogy milyen, belső rajzot sem találtam.

"Insulation voltage: I / P-O / P: 2500VAC
Insulation resistance :I / PO / P> 100M Ohms / 500VDC 25 ℃ 70% RH"

Itt van róla egy teszt amely szerint jóféle:
http://lygte-info.dk/review/Power%20Mains%20to%205V%200.6A%20Hi-Lin...K.html

A robbantott képen már látszik hogy az.

Egészen addig jóféle, amíg az a 60 meg 100 fok tönkre nem teszi benne az elkókat. Zárt az egész, ki van öntve, így nem szellőzik. Akkora igénybevételre jó, aminél csak minimális hőfejlődés van, és nem lesz 113 fokos a tok, mint a képek szerinti mérésnél.

Köszönöm!
Ezzel a rajzzal még nem találkoztam, gyors le is mentem.
Jól látom, hogy az 12 voltos ágat szabályozza? Neked mekkora feszültséget sikerült kiszedni?
Próbálkoztál az 5 voltos ággal?
Nekem 12V 120W-os venti szabályzását kellene megoldani, tehát nem kulcsfontosságú a stabil feszültség, viszont szeretném egy kicsit 12V fölé tolni, ezért volna jó az 5 voltos ág mert kell a delej

Igen jól látod! 25-26V a max ami kijön belőle. ebben az elrendezésben.
Én is agyaltam azon, hogy hogyan lehetne még több feszültséget kicsalni belőle, a jelenlegi szabályzott módon. Ezt a tervemet még nem adtam fel, a problémám ott van, hogy oké hogy esetleg változtatok szekunder oldal egyenirányításán, de azt hogy vezetem vissza az IC 1-es lábára.
Ez konkrétan nem tudja, de másik átalakított tápnál 24V feszültségen 5,2A volt a max.
Az 5V valahol 10-12V körül van max kitöltésen, de erről Ge Lee többet tud mondani mint én.

Azért ha jobban megnézed a tesztet a 113 fokot úgy érte el hogy 1,3 és 1,5A-t húzott ki
egy névlegesen 600mA-es tápból. A 60-65 fok meg teljesen normálisnak mondható, például a legtöbb telefontöltő ennél jóval melegebb. A jófélét pedig inkább arra értettem hogy legalább
a szigetelési távolságok és a kúszóút meg van benne, ami az 1-2$-ért kapható kínai tápok többségére nem túl jellemző.

Itt a pont. Ezek ipari cuccok. Egy hajszállal jobb mint az átlag, de ez pont elég.

Sziasztok!

Segítségre/ útmutatásra lenne szükségem, amennyiben orvosolható a probléma. Skori önrezgő tápját készítettem el, de van egy kis gondom... A hálózati tápegységet kettő darab Attila86 SMPSII táplálására szánom, amit lehet, felhúzok 60V-os kimenőfeszültségre. Így a fő trafót négy darab 75V körüli szekunderrel láttam el, ebből lenne egyenirányítás után kettő darab független szekunderem. Az áramigényt 11A-re vettem. A trafóm egy inverteres hegesztőből származik, E55-ös mag, 4,2cm²-es, erre tekertem meg 80kHz-es üzemi frekvenciával és 0,23T gerjesztéssel számolva. A trafóban sajnos (?) van 0,15-0,2mm légrés. A trafóba készítettem elválasztót középre a szórás miatt, de így is csak 5,9µH lett, minden szekundert rövidrezárva. A szükséges szórási induktivitás meghatározásához lorylaci szabályozott kapcsolóüzemű táp cikkében található táblázatot használtam. Igyekeztem úgy kitölteni a számomra szükséges mezőket, amivel leginkább közelítek skori kapcsolásához, ugye az nem szabályozott. Menetszámokra szinte azonos értékeket kaptam, mint skori oldalán található táblázattal. Szórási induktivitásnak 28µH-t kaptam, illetve 0,23mm légrést, ha jól emlékszem. A szükséges soros induktivitást ETD29 magra készítettem el, melyben fél- egy milliméter légrés van, így Al=250 értékkel rendelkezik, elvileg megfelel skori ajánlásának. 19,5µH-nek mértem, így az össz szórásom most 25,4µH. A trafó primer induktivitása 136µH. Az áramkört légszerelésben összeraktam, rezonáns kondik 88-88nF, így a legszinuszosabb primeráram 75kHz-en van.
Amit tapasztaltam, hogy az áramkör üresjárati frekvenciája 44kHz. 120Vdc-ről járatva olyan 150W körül megy fel 70kHz fölé, hálózatról táplálva 450W körül. Hálózatról táplálva nem is tudom üresen üzemeltetni, mert 100V fölé megy a kimenőfesz és csak 100V-os kondik vannak rajta. A FET-meghajtó trafóból többfélét kipróbáltam, elektronikus fénycső- és halogén lámpa előtétekből bontottak, kicsit nagyobb, zöld színű toroidokat, amik zavarszűrő pozícióban voltak, de minddel nagy volt a frekvencia- ugrálás. Például, ha kicsi terheléssel (100W körül) ment 60kHz környékén, tettem még hozzá 80W-ot, akkor felment 70kHz-re... A FET- meghajtó trafót úgy tekercseltem, hogy majd minél nagyobb terhelés hatására érje el a 75kHz-et, de akkor az üresjárati frekvencia csökkent. Illetve ahogy melegszik a mag, úgy változik a freki is, de ezt értem, mert az induktivitása is változik nyilván. Hálózatról üresjáratban (44kHz) a feszültség nagyon felmegy, mint írtam, konnektorba dugós teljesítménymérővel olyan 130W körül mutatott volna, de lassan frissít, lehet még a kondik feltöltődését mutatta. Megpróbáltam a feszültség visszacsatolást is, ami javulást hozott, de nem teljes sikert. Így az üresjárati frekvencia 62kHz-re nőtt, a kimeneti feszültség 80V, de a fogyasztásmérő közel 30W felvételét mutatja. A két szkópábra ezt, és a 460W-nyi terhelt állapotot mutatja hálózati üzemről. Ekkor 72kHz volt a frekvencia. Hogy a főtrafó telít-e, passzolom. 44kHz-en még ilyen szép háromszögjelem van, ha éppen úgy alakult, hogy lement 20kHz-re, ott már torzult. Egyébként nem melegszik még számottevően semmi, 94,6%-os hatásfokot mértem 460W-os terhelés mellett, ha hihető a teljesítménymérő által akkor mutatott 486W. Nem tudom, sikerült-e elsőre minden lényeges információt megosztanom. Mi okozhatja, hogy ennyire nagy tartományban mozog a frekvencia, és hogy magas az üresjárati fogyasztás? Skori áramköréhez képest az egyetlen eltérést a légrésben találtam...

Az alapjelenség: a légrés induktív mágnesezési árama miatt a rezgés fázisfeltétele csak kisebb frekvencián teljesül, ahol már a terhelő kör kapacitív áramkomponense kompenzálja azt. Minél nagyobb a terhelés, annál kisebb elhangolódás szükséges ehhez.

Mennyiségi viszonyok: Miért okoz ekkora mágnesezési áramot egy kis légrés? Mert pici a menetszám a nagy indukcióra méretezés miatt. (Egyúttal az üresjárási veszteség is részben ezért nagy.)

Kiegészítő megoldás a frekicsökkenésre: Skori tervében nem véletlenül volt kis gate trafó. Ez telítés közelébe menve megakadályozza a frekvencia nagy mértékű csökkenését. Nálad ez a hatás a nagyobb mag miatt hiányzik.

Teljesítmény: a fogyasztásmérők nagy része nem hatásos teljesítményt mér nem szinuszos áramnál. Validálni kellene ismert DC fogyasztással, vagy a bemeneti teljesítményt DC oldalon mérni.

Ez a "felvesz 30 W-ot és nem melegszik", illetve utána a 94,6% hatásfok nehezen egyeztethető össze, illetve a 0,23T 80 kHz-en és majdnem 20kHz-ig levihető freki is nagyon ellentmondásos.

A képeken lévő magokkal próbálkoztam, ebből az első három 10mm-es gyűrű. Ezek származnak elektronikus halogéntrafóból, ugyanilyen önrezgő kapcsolásban mentek, csak ott tranzisztort hajtottak alacsonyabb menetszámmal. Ebből volt, mikor kettőt raktam egymásra, ahogy skori is írta.

A fogyasztásmérőt azóta megpróbáltam "hitelesíteni". Csak három műszerem van, amivel mérni tudok, feszültség és áram, harmadikkal frekvenciát tudok csak ebben az áramkörben. Az előző poszt után tekertem még pár menetet a primerre. Az árammérőt átraktam bemeneti DC oldalra, a 25W körüli teljesítménymérős érték mellett a műszer 70mA körül mutatott 320V DC mellett. Ezt akkor elkönyveltem, hogy a teljesítménymérő elfogadható adatot mér. Power factort is mér, ebből gondoltam, hogy képes megfelelő valós teljesítményt mérni.

"felvesz 30 W-ot és nem melegszik":
Igaz, itt nem járattam huzamosabb ideig, pár percet talán, amíg a műszerek és a szkóp értékeit átnéztem. Ennyi idő alatt nem jött elő semmi rendellenes melegedés. Igen, a 30W-nak valahol ki kellett melegítenie magát...

Azóta vettem a bátorságot, és szép türelmesen kicsiszoltam a légrést a magból. Az eredeti menetszámokkal így már üresen is hamar megmelegedett a mag, noha a mágnesezőáram és a felvett teljesítmény is csökkent. Újratekertem a magot, van 12 menet primerem és 6 menetes szekunderek. A szórást újramértem, 9,6uH lett. Az üresjárati teljesítményfelvétel 5-6W körül mozog teljesítménymérővel, 18-20mA-t mértem a multiméterrel hálózati oldalon.
Erre már rámondanám, hogy oké...

De a frekvenciamozgás továbbra is megvan. Egyedül a két gyűrű összefogva verziót nem próbáltam az újratekert főtrafó esetében, meg a szürke gyűrűt. A szürkét is csak "hátha" alapon vettem elő. A balról a negyedik magból van most összeállítva, ezzel üresjáratban nem indul az oszcillátor (a többivel igen). Ráakasztom a kimenetre a 10ohm-os műterhelést, (ez az 500W körüli terhelésem), 55kHz-en rezeg, majd pár perc alatt felkúszik 71kHz-re.
Mert, hogy ezzel a maggal ilyet művel, elfogadom, de hogy a picikkel is?! Tekintve, hogy nem szeretnék blogolni, délután elkészítem újra a duplagyűrűs verziót, újramérek mindent jegyzetelve, hogy ne emlékezetből írjak esetleges fals eredményt és megírom ide.

Amit elfelejtettem írni előzőleg, IXFH44N50P FET-et használok. Más FET-tel nem próbáltam az áramkört. Úgy láttam, ennek a példánynak nagyobb a bemeneti kapacitása, mint amit skori alkalmazott.

Ha a 2A/div osztás a szkópábrán valós, akkor uresjárásban is közel 5A-es csúcsáram folyt a trafó primerén. Ez önmagában is elég ahoz, hogy nagy legyen a veszteség üresjárásban. Ha a vasmag melegszik üresben, és még van rajta hely , akkor kicsit nagyobb menetszámokkal még lehetne javítani a helyzeten - ettől a szórási induktivitás is kicsit nagyobbra növekedne (nyilvnán ehez hozzá kell igazítani a rezonáns kondikat is).
A frekvencia mászkálása a terhelés függvényében elsősorban a kis trafó vasmagjától függ. Némelyikkel alig mászik el, némelyikkel meg sokat. Azokat a vasmagokat, amelyek erősen melegszenek, és közben jelentősen mászik a freki, kerülni kell, mert további problémák is lesznek vele. Némi hekkeléssel régebben sikerült olyan táp verziót készítenem aminek alig mászik a frekvenciája. Az ötlet abból jött, hogy némelyik vasmaggal nem felfelé, hanem lefelé ment a freki amikor terheltem. A gyakorlatban úgy lehet állandó frekit elérni, ha a tekercsek induktivitása és a gate kapacitás által meghatározott frekvencia kb megegyezik azzal, amit a vasmag telítődése határoz meg. A hekkelés abból állt, hogy egy gyürüvasmagot picit megflexeltem, nem vágtam át teljesen hanem csak egy helyen belevágtam (egy kis részen lecsökkentettem a vas keresztmetszetet), majd a menetszámokat újra kikísérleteztem. Az induktivitás/telítés viszonya az esetemben ettől jó irányba változott - de garanciát nem vállalok rá, hogy neked is beválik.

Még annyit, hogy ha a táp keveset fogyaszt üresben, és jó hatásfokkal működik, akkor kit érdekel, hogy változik kicsit a frekvencia a terheléssel...?

Bíztam benne, hogy ezek a pici magok jók lesznek ide, de ezek szerint nem. Van még egy picit kisebb, szürke magom, az is önrezgőből van. Megpróbálom megtekerni, csak sanszos, hogy a főtrafóra menő vezeték már nem fér át rajta. Illetve van kompakt fénycső is, hátha. Ha az sem, akkor megpróbálom a keresztmetszet csökkentést. Ha "kicsit" változna a frekvencia, akkor nem zavarna, de egyelőre az elérni kívánt végteljesítmény cirka 1/3 tartományában is 10kHz nagyságrendű a mozgás, amit soknak vélek. Nyilván nem az a célom, hogy olyan stabil legyen a frekvenciám, mintha IR2153-mal hajtanám.

55 menetes az áramváltóm, amit 55,2ohm-os ellenállással zártam, így jó közelítéssel 1V/1A-es a kimeneti feszültsége. Azóta, hogy légrést kiszedtem a főtrafóból (amennyire házilag lehet, nyilván nem gyári minőség) és áttekertem, a jelalakok megtartása mellett, az üresjárati áram csúcsa 0,6-0,7A.

Kísérleteztem a kis magokkal, flexeltem, nem jártam sikerrel, de élveztem. Meg a magam módján igyekeztem utánaszámolni dolgoknak. Így a nap végén újraolvasva a cikkedet, sikerült félreértelmeznem a működést a gyűrűmag környékén. Valamiért úgy voltam vele, hogy annak a legkisebb áram mellett is telítéstől- telítésig kell mennie, ezért úgy gondoltam, a pici gyűrűmagoknak jónak kell lennie, főleg, ha ilyen környezetben voltak használva. A kísérletezés során az tűnt fel, főleg mikor az egyik magot kikönnyítettem, hogy minél jobban gerjesztve volt a mag, annál nagyobb volt az üresjárati és terhelt állapot közötti frekvencia. Ezután utánaszámoltam a dolgoknak, és mondhatni minden körülmény között 0,3T fölött kapott a kis gyűrű. Ha jól gondolom/ tudom, minél inkább megy telítésbe a mag, a rajta lévő tekercsnek úgy csökken az induktivitása, ez magyarázat arra, hogy miért nőtt folyton a frekvencia terhelés hatására. Ebből jutottam arra a következtetésre (ami nekem nem jött át az írásodból), hogy lehet, nem kellene telítésbe vinni a magot?! Ekkor előtúrtam egy 100W körüli elektronikus halogén előtétet, de most a főtrafóját vetettem tekercselés alá.
Ennek keresztmetszete 0,36cm² az eddigi 0,1cm² helyett. Sikerült bejátszani a dolgokat, ezzel már lefelé megy a frekvencia. 6+6+1 menet került a toroidra, így az üresjárati frekvencia 83,3kHz, a teljesítményfelvétel 2,4-3W között mozog. 492W felvett teljesítmény mellett 70,1kHz-en megy, 909W felvétel esetén pedig 72,6kHz-en, és itt rezonancián is van éppen. Az üresjárati feszültség 76,2V, ez esik 69,2V-ra, illetve 63,9V-ra, ahogy adom a terhelést (10ohm-os terhelések). Ez így eddig rendben, számomra elfogadható. Viszont 900W esetén elkezdtek füstölni a gate ellenállások. Hogy szkóppal meg tudjam nézni, mi a helyzet, a gate trafóra tekertem még egy 6 menetes tekercset és erre mértem rá. Üresjáratban 13V körüli szinusz látható, 900W esetén 28V-os négyszög. Mivel 15V-os zener van a GS között, gondolom a kettő különbözete, 13V-nyi feszültség esik a 10ohm-os gate ellenálláson, ami fűt sok wattal. Vagy találok másik magot, aminek picit kisebb az Al értéke és így több menettel érem el a kívánt induktivitást az oszcillátorhoz, vagy nagyobb értékű zenert teszek be. A FET adatlapja szerint +/-30V lehet rajta folyamatosan, +/-40V tranziens.

Sziasztok.
Egy elméleti kérdésem lenne. Ha át van alakítva a Pc-táp, a lenti rajz szerinti feszültség kétszerező elrendezéssel meg lehetne oldani, hogy lehessen potikkal állítani a kimenő szimmetrikus feszültséget 0-54 volt között. Az áramerősség maradna.
Köszi.

Nem. Egyrészt magában a rajz is rossz ( fél periódus folytóval, másik fél csúcsegyenirányítóval) másrészt mi az hogy "maradna" az áramerősség (kétszeres fesz ugyanakkora áram az kétszeres teljesítmény, te is rájöhetsz hogy nem megy), harmadrészt a feszültség állítást nem egyenirányítással kell megoldani.

Sziasztok!

Érdeklődni szeretnék, hogy egy buck konverternél milyen biztonsági dolgokat kell szemelőtt tartani?
Adott egy a képen látható táp. A bemenetet simán úgy szeretném előállítani hogy egyenirányítom (plusz szűrők) és adom rá. Itt a kérdés lényege; mit kell csinálnom hogy szakszerűnek lehessen mondani, illetve ez a fajta megoldás mennyire mondható használhatónak (ha mondható annak... )

Köszönöm a válaszokat előre is !

Minden szinten el vagy tévedve. A topic sem megfelelő ilyen kérdésre és a buck konverter mibenlétével sem vagy tisztában. A kapcsolásod nem kapcsoló üzemű teljesítménykonverter. Hogy mi szeretne lenni az nem világos. Leginkább életveszélyes szikragenerátornak látszik. Van egy topic kezdőknek, javaslom hogy ott kérdezz az alapokról.

Egyfajta buck konverter (ha az induktivitás hiánya nem tetszik; nem kötelező, az energiatárolóm csak simán egy kondenzátor. Legközelebb a buck konverterhez áll.)
Kapcsolóüzemű; a tranzisztoron vagy nyitva van vagy zárva, ezt bárhogy nézem kapcsolóüzem.
Leírom. A tranyó nyit, elkezdi tölteni a kondenzátort, amikor eléri a beállított feszültséget, lezár, ha leesik x% alá akkor újra kinyit és így tovább. A táp 230V ról megy, ami egyenirányítva 320V.
Ha valóban segíteni szerettél volna akkor nem csak szidnád a kapcsolást hanem elmondanád hogy mi nem tetszik, hogyan javítsam. Nyílván vannak hiányosságaim ezen tápok építésében ezért kérdeztem mielőtt belevágnék.

Gondolkozz egy kicsit, nézz meg egy induktivitással is ellátott megtervezett "buck" áramkört, esetleg szimuláld le a működését és nézd meg a saját tervedet.

Csak egy példa: Egy rendes buck esetén nem folyik áram a fogyasztó felé ha kapcsoló elem ki van kapcsolva, a tiednél a 47k, 10k ellenállásokon keresztül folyamatosan DC egyenfeszültség van a kimeneten a terhelő ellenállás nagyságának függvényében.

A biztonsággal kapcsolatban, ha kísérletezel használj leválasztó trafót és soros előtétnek egy 230V-s izzót, az utóbbi megvéd a zárlat esetén fellépő nagy áramok kialakulásától illetve villamos tűz és társai.

Nem vitatkozom, de az én szememben ez a buck konverterhez áll a legközelebb, leszámítva amit írtál, jobb megnevezést nem tudok, egy buck és egy lineáris táp között áll.
A biztonsági kérdést a már működő nem kísérleti üzemhez kérdezném. Mennyire lehetne ezt rendes tápjént használni? Gondolok például egy csöves erősítő próbatápjaként.
Illetve rendes üzembe ha eljutok vele oda akkor kellene majd e leválasztó trafó vagy elhagyható ha stabilan működik? Ami az én aggályom hogy ha a kapcsolóelem rövidzárba megy át, akkor a teljes táp a kimenetre kerül. Trafót nem szeretnék alkalmazni mert akkor ezt a változtatható mivoltját elveszítené a táp.

Ha megnézel csöves kapcsolásokat szinte mindegyik hálózati táplálású esetén van hálózati transzformátor is ami leválasztja a belső áramkört a fázisról.
Elektroncsövek táplását biztosan nem így praktikus megoldani, hanem egy DC 12-30V közötti bemeneti feszültségről táplált, leválasztott step-up konverterekkel, hasonló módon mint a nixie csöveket tápfeszültségét is biztosítják manapság.
pl vagy másik ötlet

Végső üzemre mindenképpen trafót alkalmaznék csak lényeg lenne a szabályozható megoldás, hogy kipróbálhassak egyszerűen több munkaponti beállítást.

Ez nem kapcsoló üzemű, mivel a tranzisztorok nem nyitnak ki teljesen. Ez tisztán lineáris üzemű, csak épp letiltható. Ötvözi a lineáris hátrányát (rossz hatásfok) a kapcsoló üzemű hátrányával (ingadozó feszültség).

Bocs, nem lineáris, hanem disszipatív üzemű. Szóval mindenből sikerült a legrosszabb tulajdonságot összehozni.

Ha valaki Párizsban a Bem rakpartot keresi, akkor nem kelet felé kell küldeni, hanem a reptérre.

Semennyire. Leválasztás nélkül, ahogy írtad hogy használni szeretnéd, életveszélyes. És ezt már írtam, nem tudom hogy mi szükség volt megkérdezni.

Egy buck konverternek nem elég ha egy laikust emlékeztet rá. Annak kell lennie. Ha valódi buck konvertert akarsz, akkor valódi buck konverter rajzból és leírásból indulj ki, különben nem lehet értelmes választ adni a tényeket tagadó kérdésre.

Szia!

Szerintem se felel meg az adott célra az áramkör. Ha belegondolsz, a kimeneten van egy 10µF-s kondi. Ahhoz, hogy az NPN tranzisztor bekapcsoljon, áram kell (árammal vezérelt). Gondolom én azért van ott az 1Ohm-os ellenállás, hogy a rajta ejtett feszültség majd behúzza a tranzisztort. De tegyük fel, ha periódikusan töltöd a 10µF-os kondenzátort, lesz elég energia benne, hogy meghajts egy fogyasztót, meg még működtess egy tranzisztort?

Hogy ne csak "dobálózzak", mellékelek egy részt az egyik nagyon jó szakkönyvemből. Ez a feszültségcsökkentő (buck) konverterek legelemibb megoldása: Ohmos töltőáramkör. Amire felhívnám a figyelmed: Igen, valóban van olyan, ahol elhagyható az induktivitás (gyakorlatban ilyet nem láttam még), de a kondenzátor kapacitása kellően nagy kell legyen.

Nem a kedvedet akartam elvenni a dologtól, úgyhogy ne annak vedd!

Az 1 ohm nem "behúzza a tranzisztort", hanem áramkorlátozást biztosít. Nem a kimenetről, hanem a bemenetről kapja a bázisáramot a darlington, így a 10 µF-os kondinak semmi köze a meghajtásához.

Nem az a baj, hogy ne működhetne. Működhet. Csak értelmetlen és offtopic, mivel nem kapcsoló üzemű, ráadásul még életveszélyes is. Ki lehetne javítani sima soros áteresztő stabilizátorra, de az itt offtopic. Kapcsoló üzeművé tenni viszont a legegyszerűbb úgy, hogy az egészet elfelejtjük, és 0-ról egy újat tervezünk, mivel minden elemében csak rossz tulajdonságokkal van tele.

Az "Ohmos töltőáramkör" jobban hasonlít a silent15 által rajzoltra, mint egy valódi kapcsoló üzemű buck konverterre. Pont a lényegi jó tulajdonság, a jó hatásfok hiányzik belőle. Na persze, 50-60 évvel ezelőtt, amikor a nagy teljesítményű tranzisztorok még sokkal drágábbak voltak mint a nagy teljesítményű ellenállások, akkor még esetenként lehetett némi gyakorlati haszna egy ilyen kapcsolásnak, ahol ellenálláson disszipálódik a teljesítmény a tranyó helyett, de ma már csak elvi jelentősége van, gyakorlatban ilyet építeni értelmetlen.