Akkor már csak ezt kellene megfejteni.

Ebben a hozzászólásban az utolsó kép. Valószinüleg hasonlóan készül mint amiről a videót linkelted.

Köszönöm.
Valóban hasonló lehet a technológia.
Nem tudom mi a hivatalos elnevezés, de a "gyalult" jelzőt nem érzem találónak. Ha nekem kellene elkeresztelni a gyártási módszert, akkor talán a "hasított"-at érzem a legtalálóbbnak, hasított-borda, vagy hasítással készülő borda.

Teljesen jó a gyalult kifejezés a szóbanforgó bordatípusra. A fémipari gyalugépek is egy vágóélt használva alakítják ki a munkadarabot.. Ez a videón látott megoldás a gyalulás folytán keletkezett forgácsot használja fel a borda létrehozására, míg a hagyományos megoldásnál a forgács a hulladék.

Én ezt másképpen látom, de maximálisan tiszteletben tartom a véleményedet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy utólag megnéztem, és az angol elnevezését hasított-ként fordítja az automata, ami találkozik a felvetésemmel.)
Számomra az volt a fontos, hogy tudjam milyen bordáról folyt az eszmecsere, és ez megoldódott.

Most ez az utolsó három oldal azért keletkezett, mert mek-elek leszólta a hűtőbordámat, hogy annak rosszabb a hűtése, mint egy Fischernek. Mire válaszoltam, hogy téved, mert jobb.
Erre mcc megkérdezte, hogy mire alapozom ezt az állításom, mert Ő Fischereket használ és azok jól hűtenek. Erre azt mertem válaszolni, hogy egy ilyen "gyalult" (felőlem lehet hasított is, mint ahogy a google tartálynak fordítja a pufferkondit) borda mellett a Fischer csak szobadísz. És ezt onnan tudom, hogy kipróbáltam, mert van néhány ilyen itthon, de ennek ellenére én is Fischereket használok, mivel azok esztétikusabbak.
Aztán most Béla is megerősített ebben a "hitemben", hogy az ugyanakkora térfogatú "gyalult" borda jobban hűt és nem optikai csalódás volt amikor a hőmérőt néztem.

Egyébként azt gondolom, ha valaki fog egy darab alumínium tömböt és abból CNC géppel kimar egy előlapot, akkor azt nevezhetjük -röviden- CNC mart előlapnak.
Ha más valaki fog egy darab alumínium tömböt és abból gyalugéppel előállít egy hűtőbordát, akkor azt nevezhetjük -röviden- gyalult bordának. De ez már tényleg csak f@ng fűrészelés (most ez csúnya jelző jutott eszembe hirtelen).

El vagytok itt egymással, csak nehogy megint be legyen rekesztve a topic

Majdnem azt mondtam, hogy Békéscsabán, a szeparált barlangban, 2026 júniusban mindenki előrántja a hűtőbordást.

Megkésve, de lett 3D-s nézete. Azt nem tudom kéjhömöly-e, vagy sem...

Nem festve van a nyák, ez a saját anyaga. M1 a neve állítólag (a nyákos szerint.

CEM-1 az inkább. Van róla valahol jobb leírásom de most nem találom, a neten hirtelen ennyi van:
- A DOCALIT CEM-1, mint a Vetronit EP 105, szendvicsszerkezetű kompozit anyag, ahol a magrész papír/epoxi és a héj üvegszövet/epoxi zónákból áll. NEMA szerint CEM-1. Kiváló hajlítószilárdság és elektromos szigetelés jellemzi (hasonló, mint az FR4).
- Meg még gugli fordítóval ez a multi-circuit-boards.eu-ról:
A CEM 1 laminált papírból készült nyomtatott áramköri lapok alapanyaga . A CEM 1 magja epoxigyantával impregnált papír, külső rétege pedig üvegszálas szövet. A papírmag miatt nem alkalmas átmenő galvanizálásra .

Végig nyálaztam, de egy szót sem írnak arról, hogy mennyivel szól jobban rajta egy végfok mint az FR4-en. Ez a CEM-1 egyébként szerintem annak a régi barna izének amit bakelitnek szoktunk csúfolni, és amit a Karesz is használ házilag lehet a továbbfejlesztett változata, mert az a barna az csak papír-fenolgyanta, de nincs a felületén az az üvegszövet réteg. Bár nekem is volt CEM-1-em, de én sem a vágásakor sem a fúráskor nem láttam rajta azt, hogy annak a felületén lenne valami réteg, teljesen homogénnek tűnt.

A típusok, régebbi írás, nem tudom mennyire aktuális ma.

Szerintem ma is helytálló az iromány, eltekintve a diszgráfiás részektől.

sny21 használta előszeretettel ezt nyákot a PWM erősítőihez, nyilván nem spórolásból.
Választhattam az üvegszálas és a (most már tudom) CEM-1 között. Nem tudom, hogy fog szólni és mérve látni fogok-e bármilyen különbséget a "bakelithoz" képest.

Ezerféle hangon szólalt már meg ez az AA, majd Aloha. Most olyan, hogy néha nagyon tetszik, néha meg nagyon nem. Néha túlzottan nyílt a hangja, olyan mintha a középsáv dominálna. De a jó felvételekkel megmutatja, hogy elegendő mély hangja van, nem kell belőle több (nekem).
Nem tudom eldönteni, hogy amikor legelőször megszólalt - a legelső változat - az volt-e legjobb, vagy csak az újdonság varázsa varázsolt el. De nosztalgiával gondolok most vissza arra a gubancra. A jót hamar megszokja az ember, aztán elkezdi a hibáit keresni... a végén meg már csak a hibáit hallja. Most szalma vagyok tíz napig... eleinte azt gondoltam rengeteg zenét fogok hallgatni majd éjszaka amikor síri csend van... madarak sem ordítoznak odakint, az órát is kiviszem a konyhába mert piszok hangosan ketyeg. Aztán feltettem valamit és nem tudtam végig hallgatni a lemezt, inkább kimentem a műhelybe. Tegnap este meghallgattam a "Kiállítás képeit" és elvarázsolt, de elég is volt ennyi a zenéből, nem kívántam mást.
Most meghallgatom az "Amused to Death"-ot. Ez csak akkor szokott jól szólni amikor új erősítőm van és még élvezem a hangját. Nehéz kenyér ez : )

Nálam ezért volt egy időben ez dupla költség, mert dupla alkatrész garintúrát vettem, így az eredetit mindig meg tudtam hallgatni a moddolt-hoz képest csak a tápot kellett átkötni.

Majd rájössz egyszer szerintem, én most kezdek rájönni, hogy nincs olyan, hogy jó erősítő. Az egyikben ez a jó, a másikban az, a harmadikban meg amaz. Olyan három négy végfok hangjából lehetne összerakni egy olyan eredő (összegyúrt) hangot amire azt lehetne mondani, hogy na, ez igen, minden tekintetben. A zenének érzelmeket kell átadni, életnek kell benne lenni, de ez nagyon ritkán (vagy sose) áll elő egy műszakilag nagyon jó erősítővel.
Nemrég olvastam valamelyik külföldi fórumon valakitől, hogy azért az erősítőt birizgálja mindenki a lánc többi eleme helyett, mert ezzel a láncszemmel lehet azt az életet visszalehelni a zenébe amit a hangrögzítés és a jelfeldolgozás kivett belőle.

Az új varázsa meg sajnos működik (hajlamos vagy jobbnak hallani akkor is ha nem az), hallás ide vagy oda, bár én eleve inkább úgy állok mindig hozzá, hogy biztos rosszabb lesz, akkor kevésbé csap be az agyam. Egyszer majd számold össze, mennyi "tökéletes" (amit akkor annak hittél vagy hallottál) végfokod volt eddig, és mennyi lesz még ezután.

Miért lenne ezért berekesztve? Senki nem szidta a másik anyját, vallási és nemi identitását.
Abszolút szakmai érdeklődésen alapuló beszélgetés zajlott kulturált hangnemben. Én is tanultam belőle, meg gondolom sokan mások is.

Én azt a végfokot vadászom ami minden zenével jól szól.
Most tetszett a Waters. Csak kétszer ijedtem meg, amikor a 3. szám elején idejött mellém az a suhogás/sistergés, meg amikor megszólalt a telefon. A rakétára (6. számban) számítottam... na, ezzel leklippelt ez a kis végfok. Néha kell az a legalább 1-200W. Meghallgattam a "Radio KAOS"-t is. Ezt nagyon nem szerettem amíg LP-n hallgattam. Rikoltozott, fülsértett, sziszegett. Most nyugodt, tiszta, visszafogott. Élvezhető és a mélyek/magasak is rendben vannak. Teljesen jó zene lett belőle.

Eddig az is rongálta kicsit a hangulatom, hogy egy hétig fájt a fogam. Tegnap öt Advilt ettem meg délig, de már nem használt. Aztán az asszony mondta, hogy azt a hosszú kéket szedjem. Na ez végre kiállította a fájdalmat. Másnak is javaslom a hosszú kék tablettákat ilyen esetekre.

Megint más... A szomszéd asszony két éve beszól az MVM-nek, hogy neki már csak 210V jut, néha még annyi se. A héten kicserélték a villanykarókat szép új beton oszlopokra és karvastagságnyi kábelt kaptunk. És most már nem jobbról kapjuk az áramot ahol a 4 MW-os napelempark is van, hanem a másik sarkról egy vadonás új trafóról, amin egyelőre hárman osztozunk (ha nem viszik tovább a karó- és vezetékcserét, valószínűleg így is fog maradni), tehát egyedül vagyok egy fázison. Ha most lett volna itthon kb. 400 m 4x50 kvadrátos ezüst kábelem, talán bekötötték volna nekem... de nem volt : ) Azt viszont nem hallom, mennyire szól bele ez az új kábel a hangminőségbe... még be kell járatnom az új 20 kW-os trafót : )

Az új panelekből még hiányzik néhány kondi. Ha ideérnek, akkor fogom összerakni a nemtom hány pont nullát. A nagyjelű fokozatban ZTX451/551 lesz, a hibajavítóban 2N5401/5551. Azért még várok némi javulást a "gyári" nyáktól is, meg, hogy fehér attól is. De megpróbálom majd úgy hallgatni ahogy javaslod, hogy ez rosszabb lesz. Aztán majd kiderül. Majd az asszony megmondja milyen irányba tolódott el a hangkép.

Már átléptem 700 ezret alkatrész árban a két végfokkal, úgy, hogy nekem csak a pufferkondi, a nyák és az akkuk kellettek ebből... és néhány dolog volt a fiókban amiből jutott mindhármunknak. És az enyém be sem lesz dobozolva, mert ki tudja meddig fogom hallgatni. Nekem jó ez BEAG trafó, meg gyalult borda. Nem lenne olcsó mulatság kettőt-hármat építeni még deszkamodell szinten sem, csak amiatt, hogy összehasonlítsam őket egymással. Meg plusz még másfajta nyákkal is kipróbálni. Úgy fog szólni, ahogy... Most azt gondolom, ha lesz még új végfokom, ezt a kapcsolást fogom tovább variálni. Vagyis ez megmarad etalonnak, míg másik etalon nem lesz helyette. Csak egészség legyen a többi nem számít.

Isten ments, hogy a zsedben turkáljak. De, gyári erősítőkben nem is gondolkodtál? A fenti összegből azért már futna komoly gyári vasra. Ha nem tetszik, eladod és jöhet a következő.

Annak a megtalálására kb. pont annyi esélyt látok, mint megtalálni a minden szempontból tökéletes embert. Minden ember egyedi, külön egyéniség, nincs két egyforma, ahogy erősítő sem. A legjobb példa erre maga a hifi/highend piac.
Ha lenne olyan, már mindenki tudna róla, mindenki azt venné, a többi gyártó meg tönkre menne. Ehelyett elég megnézni csak a hirdetéseket, hányféle cucc cserél gazdát időről időre. Mert ez se jó, meg az se, meg amaz se. Csak addig "jó" amíg a tulaj ömleng róla a hirdetésben, titkon meg reménykedik hogy mielőbb jön egy balek aki megveszi.

Én ritkán örültem annyira, mint amikor sikerült a Primaluna csövesemtől megszabadulnom mert féltem, hogy a kutyának sem kell. Nem az a kategória mint a kiló kenyér, hogy milliók veszik. Pedig ha megnézed a gyártót ott áradoznak róla. És aki megvette ezt írta nekem szó szerint:

"Üdvözlöm Zsolt! Ha egy szóval kellene jellemeznem az erősítőt:
Mesés!
Rendben ment a beüzemelés, kapott egy vastag tápkábelt, és szól azóta is!
Hálásan köszönöm!
Gábor"

Béla írta egyszer, hogy a zene válogatja az erősítőket. Én fordítva mondanám, az erősítő válogatja a zenéket.

Azért, az ilyen kijelentések is mint hogy "komoly gyári vas" is eléggé relatívak. Én pont azért hallgatok most egy 25 ezer forintos HK610-et, mert elmentem elég sok hirdetett gyári cuccot meghallgatni (csövest, félvezetőst egyaránt), és nem igazán volt jobb egyik sem (nekem).
Sőt, az ilyen komoly nagy vasak mint pl. McIntosh is okozhatnak néha meglepetéseket, hiába a 7 számjegyű (használt) árcédula, igyekszel majd tőle megszabadulni, aztán vagy sikerül vagy nem.

Azért, az ilyen kijelentések is mint hogy "komoly gyári vas" is eléggé relatívak. Én pont azért hallgatok most egy 25 ezer forintos HK610-et, mert elmentem elég sok hirdetett gyári cuccot meghallgatni (csövest, félvezetőst egyaránt), és nem igazán volt jobb egyik sem (nekem).
Sőt, az ilyen komoly nagy vasak mint pl. McIntosh is okozhatnak néha meglepetéseket, hiába a 7 számjegyű (használt) árcédula, igyekszel majd tőle megszabadulni, aztán vagy sikerül vagy nem.

Olvasd végig légy szíves figyelmesen az első mondatot.

Szerintem a fülemmel lehet baj, hogy még nem tapasztaltam olyat és nem is hallottam olyat, hogy műfajfüggő lenne az erősítő. Ha valami "gyíkja van", az minden műfajon ott van, zavaró és idegesítő. Fogalmam nincs miről beszélsz. Mondjuk zenekari cuccoknál el tudom ezt képzelni (abból amit Béla mesélt a háklis zenészekről) de hifiben nem. Mondanám, mutasd meg mire gondolsz, de betűkkel ez nem kivitelezhető.

Azért picit módosítok az előző álláspontomon. Régen, amíg volt 250 db LP-m és ilyen-olyan erősítőim S30-as meg S90-es dobozokkal, nekem is az volt a véleményem, hogy minden lánchoz lehet találni néhány olyan zenét amivel jól szól az a lánc. A többivel meg nem szól jól. De arányaiban ez úgy festett kb., hogy a zenék 5-10% jól szólt a többi nem. Most nem akarok személyeskedni, de találkoztam olyan emberrel aki kijelentette, hogy ő nem hallgat mást csak jazz-t. Abból csak néhány kifejezetten minőségi felvételt (mesterszalagot). Ezek jól szólnak a berendezésén, más nem.
De ha fordul a kocka valami miatt arra az oldalára, hogy a zenék 90-95%-a szól jól és 5-10% nem, akkor mi van? És a 90%-ban (amik jól szólnak) mindenféle műfaj benne van Zámbó Zsimitől a Kraftwerken át Sztravinszkijig, akkor mennyire műfajfüggő ez a lánc? És a maradék 5-10% amivel nem szól jól az erősítő, azzal miért nem szól jól? Szerintem azért nem szól jól, mert azzal a 90%-kal sem szól jól, csak viszonylag jól szól. Önmagához képest. Vagy valamihez képest. Kell, hogy legyen benne valami "torzítás" ami mindig jelen van, de vagy erősebben, vagy gyengébben van jelen. Néha azt hisszük, hogy nem is zavaró az az apró kis torzítás... de hosszú távon zavaró lesz. A hosszú táv felénél már csak a zenék fel fog jól szólni, a táv végénél pedig semmi sem. Azt az öt centit nehéz átugrani ami ahhoz kell, hogy mindennel jól szóljon. Biztos, hogy van ilyen minőségű berendezés valahol (sajnos nem nálam).
Süketeltem egy csomót... úgy kéne csinálnom mint Béla szokta, hogy jól kitörlöm. De nem vagyunk egyformák : ) Ez is én vagyok, csak már fáradt vagyok.

Tehát, akkor még nem tapasztaltál olyat, hogy ahány erősítő az annyiféle hangkarakter?
Szoktam ilyen véleményeket (lózungokat) olvasni, hogy az erősítő teljesen semleges, meg transzparens. Nos, ilyen nincs. És ha lenne is, azon nagy eséllyel nem szólna minden egyformán jól. Minden szólna rajta valahogy, de tökéletesen semmi.

Jut eszembe, az audiofília valahol arról is szól, hogy egy zene, felvétel, akármi hibáit is megmutatja . Csövesen hallottam először azt, amikor a zenész vadul cibálja az ujjait ide-oda a bőgőn vagy a gitáron, hogy az a nyikorgás, csikorgás mennyi apró részletet hordoz, a félvezetős erősítők ezt simán elfedték. Tehát felmerül a kérdés, hogy akkor most a rossz felvételnek is jól kell szólnia, vagy a hibákat tökéletesen megmutatva (rosszul) kell szólnia?
És itt most nem arra gondolok, amikor egy rossz rendszeren egyformán minden rosszul szól.

Ha a hidrofil azt jelenti hogy vonzódik a vízhez, akkor az audiofil a hangokhoz való vonzódás jelentheti. A tökéletes hang keresése már a szó szoros értelmében nem feltétele az aufiofília kifejezésnek, ennek ellenére elfogadjuk hogy az audiofil egyén keresi a tökéletes hangot.
De mi is az?
Valahol minden zene úgy kezdődik, hogy egy hangszert vagy többet megszólaltatnak. Erre a hangra aztán ráül néhány szándékos vagy véletlen dolog. Ez lehet teremakusztika, de akár mesterséges effekt is.
Bár biztosan eltérő az izlésünk, de közös abban, hogy a hang akkor szép, ha van tere. Ha nincs, akkor csak a hangszóróból jön, nem válik le róla.
Elméletileg ha egy jó akusztikájú helységben szteróban felvesszük egy végtelenül kis zajú és torzítású berendezéssel egy lepengetett húr hangját, akkor azt lejátszva egy végtelenül tökéletes berendezésen, hallanunk kell a teret, ahol a felvétel készült. Ha viszont a felvétel helyén az akusztika nem tökéletes, vagy mondjuk a mikrofon dinamikája nem elég, nem lesz tökéletes az élmény.
A gyakorlatban a felvétel süket szobában készül, majd mesterségesen hozzák létre a teremhangot. Más hangszereknél más effektusokat kell használni, mert mástól lesz szép a hangjuk.

Folytatom még, nincs vége.

Ha minden hangszert (éneket is) sávonként megerőszakoltak, utána lehet őket két csatornába sűríteni, ugyanis otthon már nincs több.
Van egy olyan mondás, hogy "Az itt b.... annya kijelentéssel a munka elvégzettnek van nyilvánítva". Nos ez mindig érvényes, mert szorít az idő, fogy a pénz. A hangmérnök elkapkodja a beállításokat, aztán jó a hanganyag, csak a basszus olyan izé. Ilyenkor feltekerhetnénk a mély hang potit ha lenne, de már nincs. Veszünk olyan hangsugárzót ami mélyben jobb, vagy hallgatunk alacsonyabb dampingú NFB triódás erősítőt. Ekkor megelevenednek a mély hangok, hurrá!
Vagyis a francba, mert ahogy megszólal a vokalista, az még dünnyög. Persze, mert a feszes hangnak lőttek. Fogjuk a kis 5 colos mélyközéppel szerelt polcsugárzónkat, majd meghajtjuk valami sokezres dampingú "D" osztájú szörnyeteggel. Hoppá! Tökéletes az ének. Csak a basszus az megint gyenge.
Ha sávonként tudnánk belenyúlni a felvételbe, akkor meg tudnánk oldani, de az felejtős. Vagy ha a hangmérnök rászánt volna még egy kis időt, de ez is felejtős. Ha szerencsénk van, lehetőség nyílik rá, hogy remaster verzió jelenjen meg az anyagból. Persze ez megint pénz, így olyan hanganyagból amit világszerte csak pár száz ember hallgat, soha nem lesz remaster kiadás. Marad, hogy vagy cserélgessük a lejátszó rendszer elemeit, vagy nem hallgatjuk azt a felvételt.
Most túlzóan fogalmaztam, de a kis finom eltérések is ugyanígy jelentkeznek, azokat viszont csak az igazán jó fülű embereknek okoz gondot.
Tovább nem írok, mert a végére eluralkodna rajtam a visszatörlési kényszer. Inkább befejezettnek nyilvánítom a hozzászólást.

Hallgattam olyan felvételt, ahol egy szál akusztikus gitár szólt olyan negdöbbentően jól, hogy az összes divatos audiofil jelzőt rá tudtam volna aggatni. Gyönyörű tere volt, minden percenés a lelkemig hatolt, aztán magam is megkívántam hogy elővegyem a gitáromat egy kicsit.
Nos ezt a felvételt azért készítették, hogy egy gitár effektet reklámozzanak. A felvétel vége felé megmutatta a zenész, hogy is szól az a gitár magában. Sehogy. Vagyis jól, de a katarzis élmény nem lett volna meg. Nekem a fűszerekre hasonlítanak az effektek. Ha túl sok, akkor tönkre teszi az ételt, de nélküle nem lehet finomat csinálni. Akkor jó, ha nem venni észre a jelenlétét.
Utólag borsozni nem lehet, mert akkor nem csak a pörköltre fog kerülni, de a tortára is jut.