A FET típusát ne áruld el. Műterheléssel majd kiderül, hogy belefér-e a SOA a tápfeszbe.
Csak CD játszót hallgatok, nincs más műsorforrásom.
A 20dB erősítés is bőven elég nekem (az Aloháé 16,5 dB).

Ha érdekel, itt a SOA az adatlapról (csatolt kép) Az N és a P csatornás kissé eltérő. Az erősítő tápja kevesebb mint ±50V, de ezt TG barátom tudja jobban, hogy végülis mennyi lett a gyakorlatban, meg mennyire esik be amikor terhelve van.

A hangszóró nem műterhelés. (Szerencsére)

Ez igaz, ezért mutattam az impedancia- és fázismenetet. És még:
- a zene nem szinuszjel
- a sör nem ital
- az asszony nem ember
- a medve nem játék az utolsó három, a székelyek szerint : )

Spectrális eloszlás egy végfok kimenetén

Kicsit cseteltem AI-vel, véleménye szerint a csöves erősítőknek azért hallgathatóbb a hangja, mert többnyire páros felharmónikusokat tartalmaznak. Az első felharmónikus az alapharmónikustól oktávnyi távolságra van, ez nagyon kellemes a fülnek. Következő felharmónikus páratlan és disszonáns hangzású. A harmadik felharmónikus megint oktávnyi távolságra van az első felharmónikustól, tehát kellemes a fülnek.
Tudna e valaki egy THD spectrumot feltenni ide, ami egy elismerten jó hangú csöves erősítő kimenetén van?

Egy időben én is ezt gondoltam egyetemes igazságnak, szerintem csak részigazság, mint minden más. Az mondjuk igaz, hogy a harmonikusok szintje és azok aránya alapvetően meghatározhat egy hangképet, de amiért sokan nem tudnak félvezetős végfokot hallgatni az az (megkérdeztem ilyen embereket, meg jómagam is voltam a másik oldalon), hogy egyszerűen bántó, nyers, rideg, érdes, stb hangjuk van. Már a zömének, nem mindnek.

Feltenni csak olyat tudok, meg olyannak van értelme amit magam is mértem. Nem tudom, manapság az EAR mennyire számít elismerten jó hangúnak, a 90-es években bizonyos helyeken világhírűnek számított, linkeltem is be róla cikket akkoriban. Tipikus SE spektrum. A hangja viszont kicsit sem csöves jellegű, épp ellenkezőleg, nagyon is gyors, precíz, lendületes. Teljesen más, mint általában a csöves SE hang, aminek meg ugye pont ugyanilyen a spetruma.
A PP meg egész más, hangra is, meg spektrumra is, mert ugye ott kisebb erősítés van, emiatt kisebb torzítás is, viszont az ellenütem miatt meg a páros harmonikusok jó része kioltódik.

Már az EAR esetén is kezdett bennem megdőlni az a nézet, hogy a csöves erősítő csöves hangú, a félvezetős meg félvezetős hangú. Amikor megépítettem a Sansui-t akkor meg teljesen be is bizonyosodott, hogy mennyire nem így van. A Sansui-nak ez a 78-ban gyártásba vitt "Super Fidelity DD/DC" topológiája a legtökéletesebb "szemléltetője" annak, hogy hogyan lehet úgy erősítőt építeni, hogy a kecske is jól lakjon meg a káposzta is megmaradjon. Tulajdonképpen a két eszköz (cső és félvezető) erényeit egyesíti a hangjában anélkül, hogy azok hátránya is meglenne. Nincs a csövekre jellemző rossz hatásfok, nagy torzítás stb, mégis van egyfajta nagyon finom, majdnem meleg, levegős hangkép. Ezzel együtt, semmiféle, a félvezetősökre jellemző negatív jelző nem fedezhető fel, nincs nyers hangép, nem rideg, nem érdes, nem bántó stb., viszont van benne hihetetlen erő, dinamika, és (általam még) soha nem hallott tisztaság.

Ha már AI, küldd rá nyugodtan, ha kell leírok ide (vagy privátban) konkrét típusokat, hogy melyekben van benne ez a topológia. Én vagy két napon át uszítottam, hogy keressen nekem ezekről az erősítőkről (hangjukról) negatív véleményeket japán meg angol nyelven, de egyet sem talált. Csak megbízhatósági kritikákat talált, ami nem csoda, meg pakoltak bele olyan őskori kerámia kondikat is amik pár évtized után egyszer csak kettérepedtek, meg volt bennük olyan szériás kisjelű tranyó ami néha ok nélkül kifeküdt.
Jó véleményt annál többet talált, japán fórumokon ilyeneket, hogy "a hangja mindenek felett álló", "a több milliós mai high end rendszereket is maga mögé utasítja" , "aki egyszer megveszi soha többé nem adja el" , "gyorsabb a fénynél, a tranziensek leképezése egyedülálló" , "hifi nirvana" , "a hang sebessége és a tranziensek tisztasága egyedülálló" , a " mély hangok amelyeknek súlyuk van" , "a háttér végtelen csendjéből tűéles pontossággal emelkednek ki a hangszerek" stb, csak néhány amit kiírtam.
Ha találsz a hangjukról negatív véleményt írd meg, mert érdekel.

És akkor csatolom az EAR859 és a Sansui spektrumképét. Soha, semmilyen félvezetős végfoktól nem láttam ilyen spektrumképet, sőt, általában pont fordítva van, a páratlan (disszonáns) harmonikusok dominálnak a párosakkal szemben. És ez a mérés még nem a saját tápjával készült, azóta nem mértem. Nem is fogom már, csak hallgatom. Az a baj, hogy nem találtam rá erre a kapcsolásra úgy 30 évvel ezelőtt, mert rengeteg időt, pénzt, bosszúságot, meg kimenő tekergetést megspórolt volna nekem.

A felharmónikusok tendenciája érdekel. Amiket feltettél, simán meg lehet csinálni tranyós-ban, vagy FET-esben. Tulajdonképpen arra vagyok kiváncsi, hogy a második- és a harmadik felharmónikus között mekkora különség kell? Ennek konstansnak kellene lennie a teljes kivezérlésig? Mindegy, változtatható lesz, 0...40dB-es tartományban, ami nem függ egy végfok kivezérlésétől.

Sok cikk van ebben a témában, de nem igazán meggyőzőek. És persze nem beszéltünk a szubjektiv hallásról.

Hogy mekkora különbség "kell" vagy nem kell azt én nem tudom megmondani. Én ki szoktam próbálni amire kíváncsi vagyok, sajnos máshogy nem megy. Hiába mondja a szomszéd hogy jó a bora, hogy az nekem is jó-e csak akkor derül ki ha megkóstolom.
Évekkel ezelőtt leírtam valamelyik topikba, semmibe nem kerül, el kell indítani a spektralab-ot vagy valamelyik hasonló szoftvert egy 1kHz-es (vagy akármekkora) jellel, és mellé kell adni (hozzákeverni) mínusz akárhány dB-en különféle páros meg páratlan harmonikust, akár egyet akár többet, hogy melyikkel szépül vagy csúnyul az alapjel hangja. Megcsinálta valaki? Nem.
De én már befejeztem ezt az egészet, nem akarok már ezen görcsölni, vagy építgetni, a zenét akarom hallgatni a Sansui-n oszt ennyi. Ennek a hangjával akarok már megöregedni, már ha megérem...

A különbség egyébként sosem konstans, mivel ahogy nő a kivezérlés úgy lesz egyre magasabb a harmonikusok szintje az alapjelhez képest, csövesnél is meg a félvezetősnél is, csak utóbbinál ugye kevésbé.

Ez az AI körülbelül annyira intelligens mint a cipőm talpa. Én is beszélgettem vele erősítőkről. Minden válaszát azzal kezdi, hogy "elnézést hibáztam". Egyébként meg azt szajkózza amit hallani akarsz tőle. Saját véleménye szerint is a katalógus adatok keresésében jó, de másban nem. De legalább nem lehet vele összeveszni : )

Azért nekem elég hasznos. Semmi pillanat alatt kiszámolja a DIM30/100-at egy megadott táblázat alapján. Az nekem negyed óra lenne és nem biztos, hogy nem hibázok. Azért nekem adott néhány jó ötletet. Tanítani is lehet, másodszor nem követi el azt a hibát. A baj csak az, hogy nem tart korlátlan ideig egy cset. Elfogy a token ( ? ), vagy túl sok a felhasznált memória, vagy energia, vagy valami ilyesmi.

Pontosan. A bicikli se hasznos, ha 1 köbméter sódert kell hazahordani vele...
Az AI néha hasznosabb tud lenni mint egy ember, meg nekem százszor hasznosabb mint maga a google tudása, keresési képessége.
Van egy paraboloid tükröm (távcső), kíváncsi voltam rá, mennyivel nagyobb a felülete mint egy azonos átmérőjű sima tükörnek. Megkérdeztem hát róla két matektanárt is (akkor még nem volt AI), hogy hogy is tudnám ezt kiszámolni. Mindkettőnél az volt a válsz első része, hogy minek az nekem, a másik része meg annyi, hogy integrállal. Mondom köszönöm, most már "értem".
Az AI deriválással kezdte, lépésről lépésre levezette az egészet, a végén vissza is ellenőrizte a teljes műveletsort, mindezt kevesebb mint 1 perc alatt.
Nyilván, ha valaki azt kérdezi tőle, melyik a világ legjobb erősítője, arra pont olyan választ fog adni mint bárki más, azaz nesze semmi fogd meg jól választ.

Buta kérdésre nem lehet jó választ adni.

Én inkább meghallgatom mekkora a DIM és nem AI-tól fogom megkérdezni : )

Olyat nyilván nem kérdez tőle senki melyik a világ legjobb erősítője hiszen köztudott, hogy a tiéd (az éppen aktuális).

Megértem. Ha én sem tudnám mi a DIM megfogalmazása én sem kérdezném meg.

Nem tudom mit mondjak. Nyilván az lenne legjobb ha csendben maradnék, de nem tudok.
Engem már régóta mélységesen elszomorít ennek a fórumnak a "szakmai" színvonala... mármint az a része ami a hifit illeti. Aki ért hozzá, az hallgat (meg tudom érteni)... és van a néhány Mindent Megmondó Ember. A MME-ek közös tulajdonsága, hogy hatökörrel sem lehet őket elvonszolni például egy hifi/highend show-ra, soha nem hallottak még igazán jó hangot, el sem tudják képzelni milyen lehet az. Ebből következik, hogy mindent jobban tudnak azoknál aki ebben élnek, ebben a közegben mozognak. Olyan embert is ismerek aki bátran kijelenti, hogy teljesen felesleges megépíteni/meghallgatni az erősítőt, elég leszimulálni. Ha ott jól működik, akkor jól is fog szólni.
Jó példa az erősítő tervezésre a Quad 405. Skori szerint (és szerintem is) tele van olyan műszaki újításokkal amin érdemes elgondolkodni. Meg kell kérdezni AI-t mit gondol erről. És eszembe jut az is, amikor valaki itt a fórumon próbált megjavítani (vagy feléleszteni) egy Quad-ot. Belemért a belsejébe, mutatta reloop-nak és reloop teljesen elcsodálkozott, hogy ilyen torzak lennének a Quad belsejében a jelalakok? Ilyenek. És ezzel meg is van miért olyan a hangja, amilyen.

Engem személy szerint örömmel tölt el és boldog vagyok, hogy ti így hárman jól kijöttök egymással (AI-val és Ge Lee-vel) - mert hát mindenkinek szüksége van lelki társakra. Talán tényleg itt van már az ideje, hogy kiszálljak ezekből felesleges szócsatákból, még akkor is ha ezek jó részét én magam kezdeményezem... amiért utólag is elnézést kérek mindenkitől.

Minden tiszteletem a szaktudásotoknak! Azért ezt én sem tudom szó nélkül hagyni:
Az "elképzelni sem tudni" nálam is stimmelt, de negatív irányban. Sajnos ezzel más is így volt, aki azért tervezett is erősítőket.
A dolog ott bicsaklik, hogy sok embernek nem egyforma a hangérzékelése, így mást értékelnek jónak. E dolgot persze lehet intelligensen is kezelni...

Most (is ) te kezdted a szócsatát, vagy inkább a személyeskedést. Szerintem, valóban el kellene gondolkoznod az utolsó mondatodban körvonalazott elképzelésedről... Talán másoktól lehetne olvasni építő jellegű hozzászólást.

Tudom, ez csak egy kiragadott részlet, de most csak ennek a szakmai részére reagálnék. Bármelyik erősítőben találhatunk olyan pontokat ahol ronda, torz jelalakok vannak. Egyszerűen azért mert az erősítésre használt eszközeink általában nem lineáris karakterisztikájúak. Ahhoz, hogy mondjuk szinuszt kapjunk az eszköz kimenetén, valószínűleg nem egy szép szinusszal kell vezérelni. Pl. egy AB osztályú erősítőben milyen a végtranzisztor B-E (vagy éppen G-S) vezérlőfeszültsége - többnyire csak nagyon távolról hasonlít az erősítőt vezérlő jelre. KÉP KÉP2 De tovább megyek: mérjünk bele egy D osztályú erősítőbe... és ettől még akár jól is szólhat.

Azért lássuk be, érthető a frusztráció, a helyében Te sem éreznéd jól magad. Évek munkája megy bele erősítő fejlesztgetésbe, építgetésbe, de a százmilliók meg csak nem akarnak gyűlni a számládon. Mondjuk én azt nem értem az egészben, hogy miért itt görcsöl vele, ahol a magyar hifi (highend stb) népségnek csak az 5-10%-a fordul meg, a maradék 90-95% érdeklődő máshol van. Nem az 5-10%-ot kell megszólítani ha a "világ legjobb erősítőjére" (ami most épp az aloha, de fél év múlva majd másik lesz) akarom őket rábeszélni, hanem a többséget. Bár, lehet, hogy ez nem véletlenül van így.

Hozzáteszem, ez idáig az alohájáról egyetlen rossz mukkot nem szóltam, nem is tudnék mert sem az eredetit sem után építést nem hallottam, nem is fogok mert nem érdekel, de megint én lettem a rossz. Annak is én voltam az egyedüli oka, hogy az elföldelt kimenetű nem lett világsiker, mert hát itt mertem róla negatívat írni (mármint arról az után építésről amit ide hoztak hogy hallgassam meg), aki meg hallotta nála az eredetit, ő meg nem merte leírni ide az igazat. Mintha a világ olvasói az én egyedüli véleményem alapján vennének vagy építenének bármit is...
De ki tudja... Már a negyedik ember kéri tőlem privátban a Sansui nyákját. Ahogy privátban is írtam, türelem, sajnos családi okok miatt jelenleg semmire nincs időm.

Igen, a show-ról elég volt csak elolvasni az ott jártak véleményeit.

Úgy emlékszem Baxandall figyelt fel elsőként arra a jelenségre, hogy egy visszacsatolatlan földelt emitteres fokozatnak csak 2. harmonikus torzítása van.
Nelson Pass szimulációi jól mutatják, hogy a visszacsatolási tényezővel arányosan hogyan jelennek meg a magasabbrendű felharmonikusok.
Jan Didden legújabb kutatásaiban kimutatta, hogy ezek a mérési és szimulációs eredmények nem vonatkoznak arra az esetre, ha egy erősítőnek a nyílthurkú torzítása eredendően kicsi. Szerinte létezik egy olyan nyílthurkú torzítás minimum amit ha elérünk, akkor már az egészen kicsi - akár 6 dB-es - visszacsatolási tényező is csökkenti a magasabbrendű felharmonikusokat.
Érdemes lenne ez irányban kísérleteket végezni (ha lenne hozzá kedvem egyszer valaha).
Természetesen csak "A" osztályú erősítők jöhetnek szóba.

Aztán talán még érdemes elolvasni (gondolatébresztőnek) az Audiworld legújabb cikksorozatát az opampokról.

Azért ezt megnézném bipoláris tranzisztorral is. Az elektroncső és a FET karakterisztikája közel négyzetes, másodfokú függvénnyel írható le, ebből (is) ered, hogy többnyire páros harmonikusok keletkeznek. A bipoláris tranzisztor karakterisztikája viszont nem ilyen.

A csövekhez nem értek, de én azt látom szimulátorban, hogy egy MOSFET kimenetű erősítőnél, a 2. és 3. felharmónikus nagyjából egyforma, vagy inkább a 2. a kisebb, ha elég nagy a visszacsatolás. Persze, ezen lehet változtatni nagyon egyszerű eszközökkel. Amit Ge Lee belinkelt, ott nagyon szépen látszik a 2 felharmónikus jóval nagyobb, mint a 3. Állítólag ez jelenti a zenei hangot. Nyilván ez a THD-ban, IMD-ben, DIM-ben is megmutatkozik. Valahol kell lennie egy optimumnak. Ha meg extrém alacsony a THD, oda csak igazán jó minőségű felvételeket szabad használni, mert minden hibát könyörtelenül megmutat. A páros felharmónikusok elfedik a felvétel hibáit, legalábbis van egy ilyen nézet. Tehát, lehet választani.

Mint írtam már nem vagyok az elvek bajnoka, és főleg fejhallgatós üzemben hallgatok zenét. Ám most újítottam fel a fiam Király féle VF3-át, és meg kell, hogy mondjam igen érzékeny a felvételek milyenségére. Az én meglátásom ez ügyben, hogy nem csak a kapcsolás számít egy erősítő hangjában, hanem a megépítés milyensége is rejt hangzásfinomságokat. Azonban amit a harmonikusok hangzásra gyakorolt tulajdonságáról írtál az szerintem vastagon igaz a STAX-okra. És itt megint meg kell említeni, hogy ki milyen hangérzékeléssel rendelkezik. Véleményem szerint a STAX hangja nálam olyan mint a digitális és analóg hangzás közti különbség érzete. Pontosabban a hiányérzet jelentkezése, érzete, annak nagysága, ami hasonló. Ezért nem cserélném el a hibridem hangját vele (köszönet Tóth Béla fórumtársunknak a kapcsolásért).

Megnéztem szimulátorban, bipoláris tranzisztorral.
Egészen kis kivezérlés mellett (2mV bementi jel a BE átmeneten) valóban szinte csak 2. harmonikus van. Nagyobb kivezérlésnél (20mV bementi jel a BE átmeneten, de még nincs tápig kivezérelve) már van jelentős páratlan harmonikus is. Mindjárt megnézem visszacsatolással is

Szerk: megnéztem visszacsatolással. Drasztikusan csökken a felharmonikusok amplitúdója (ahogyan az várható is), és tényleg vannak páratlan harmonikusok is, de... olyan kicsi szinten, hogy az akár a v.cs. nélküli állapotban is ott lehetett, csak a 2. harmonikushoz képest nem látható mértékben, vagyis a szimulátor esetében számítási hibahatár környékén lehet. Olyan mintha a kivezérléstől sokkal inkább függene a felharmonikusok aránya.

Végülis ha nem dB-ben nézem, hanem lineárisan, ill a hullámformát nézem, akkor valóban szinte csak a 2. harmonikus van jelen.

Még egy szimuláció. Megépítem ugyanazt a földelt emitteres fokozatot mégegy példányban. Ellentétes fázisban hajtom meg. Külön-külön vizsgálva ott a bőséges 2. harmonikus, de ha a két kimenet közötti jelet nézem, akkor a 2. harmonikus kiesik, és mi marad ott? Hát a harmadik harmonikus (persze jóval kisebb szinten), de ez ugye az előbb is ott volt a jelben, amikor csak 1db földelt emitteres fokozatunk volt.

FET esetén vajon mi történne? Ha ugyanez, akkor Baxandall csak arra jöhetett rá, hogy főleg 2. harmonikus van, de kisebb amplitudóval azért ott van a többi harmonikus is.
Tehát a visszacsatolás nélküliség miatt szerintem nem a 3. harmonikus nincs jelen, hanem a második több annyival, hogy ahhoz képest a 3. harmonikus szinte elhanyagolható.

A két földelt emitteres kapcsolás abból a szempontból is megmutatja a dolgot, hogy nem a visszacsatolás nélküliség az elsődleges ok., hanem az aszimmetrikus felépítés okozza a második harmonikust, mert a szimmetrikus verzióban akkor is kiesik a 2. harmonikus, ha nincs negatív visszacsatolás!

Még a második harmonikusról, annak idején azt tanultam, hogy ez "fémessé teszi a hangot", azaz a rézfúvósok hangja pl. életszerűbb lesz, míg más hangszerek, vagy egy énekhang természetellenesebb lesz tőle. Feltételezés: ahol a hangszer rezgő elemére ható erő nem szimmetrikusan alakul a jobbra-balra kitérés esetén, ott bőséges 2. harmonikus keletkezik, ahol viszont szimmetrikus az a hangszer kevesebb 2. harmonikust bocsát ki az alaphanghoz képest.
Ha az erősítő "kellemesen torzít" akkor erre e jelenségre "ráerősít" egy kissé, és van aki ezt a hangzást kedveli. De ez nem hangzás hűség, hanem csak egy olyan torzítás amit van aki szeret..

Azt meg hol tanították?

A harmonikusok egyéni hatásai:
2. harmonikus (Oktáv): A leginkább vágyott torzítás. Növeli a hang „testességét” és melegségét anélkül, hogy megváltoztatná a karakterét. Zeneileg teljesen konszonáns, gyakran „húsosnak” vagy „gazdagnak” írják le.
3. harmonikus (Oktáv + Kvint): Növeli a sűrűséget és a jelenlétet. Segít a hangszernek „átvágni” a mixen, de ha túl sok, az a hangzást „üregessé” vagy „rekedtté” teheti.
4. harmonikus (2 oktáv): Hasonló a másodikhoz, de inkább „fényt” és nyíltságot ad. Kevésbé hallható, de növeli a hangkép tisztaságát és selymességét.
5. harmonikus (2 oktáv + Nagyterc): Karakteresebb, gyakran „fémes” vagy „karcos” textúrát ad. Kismértékben segít a definícióban, de túlzásba vive rideggé teszi a hangzást.
6. harmonikus (2 oktáv + Kvint): Segít a részletgazdagságban, de magasabb szinten már zavaró lehet, mivel kezd elválni az alaphang természetes karakterétől.
7. harmonikus (2 oktáv + Szűkített szeptim): Ezt tartják a legkárosabbnak. Ez a harmonikus már nem illeszkedik a nyugati zenei skálába, ezért disszonáns, „piszkos” és rendkívül zavaró. Már nagyon kis mennyiségben is rontja a hangminőséget.
8. és 9. harmonikus: Ezek már inkább „szőrösséget” és élességet adnak a hangnak, ami bizonyos gitárhangzásoknál előnyös, de hifi környezetben fárasztó.
10. harmonikus: Ismét egy konszonánsabb (terc-alapú) összetevő, ami „fényt” adhat, de ekkorra már a torzítás összmértéke általában olyan magas, hogy elnyomja a tisztaságot.

Van valahol erről az egészről egy átfogóbb, bővebb leírás is de nem találom, pedig valamikor régen el is mentettem magamnak. Ez a szereti valaki a torzítást dolog ez egy csöves erősítőnél működhet, de egy normális félvezetősnél ember nincs aki mondjuk 0,5W teljesítménynél meghallja a harmonikusok szintjét amik olyankor mind 100-120dB alatt vannak.