Közel szinuszos vezérlőjellel dolgozó erősítő, amelynek kimenő árama a nyugalmi érték környezetében ingadozik, de soha nem csökken nullára. Alakhű erősítést ad, a kimeneti áram közel arányosan változik a bemeneten alkalmazott vezérlőjellel. A két mennyiség közötti összefüggésre jellemző átviteli jelleggörbe nemlinearitása és frekvenciafüggése a szigorú arányosságtól
eltérést, torzítást eredményez. Az A-osztályú erősítő energiahasznosítási hatásfoka nagyban függ a fogyasztó és a kimeneti kör közötti csatolás módjától, és néhány %-tól 50 %-ig változhat.

• erősítő
• átviteli jelleggörbe
• torzítás

Olyan erősítő, melynél a kimenőjel tökéletesen követi a bemenő jelek alakját, az áram teljes ciklus alatt folyik. Általában hangerősítőkhöz használják, hatásfoka alacsony.

Közepes nyugalmi áramra beállított erősítőfokozat, amely kis vezérlőjelnél A-osztályú erősítőként működik, nagy jelnél pedig megközelíti a - B-osztályú erősítő üzemmódját. Így - részben - hasznosítja mindkét beállításmód előnyeit.

• A-osztályú erősítőként
• B-osztályú erősítő

Olyan erősítő, melynél a kimenőjel árama egy fél ciklusnál hosszabb időn átfolyik, a jelhűség nem tökéletes. Nem terheli a megelőző fokozatot, hatásfoka viszonylag alacsony.

váltakozóáramú erősítő adalékolás. Tiszta - félvezető egykristályba igen kis mennyiségű speciális anyag bevitele, mely a kristály elektromos tulajdonságait befolyásolja a kívánt módon és mértékben. Az elemi félvezetők (-- germánium, - szilícium) a periódusrendszer negyedik oszlopában találhatók. AC-erősítő céljára az ezzel szomszédos, tehát a harmadik vagy ötödik oszlopban található elemek alkalmasak. Az ötödik oszlop elemei (foszfor, arzén, antimon) a kristályban a tiszta kristályhoz képest lényegesen több szabad, áramvezetésre alkalmas elektront keltenek. Ezek az anyagok a - donorok, a kristály ekkor donorszennyezett vagy n-típusú lesz. A harmadik oszlop elemei (bór, alumínium, gallium, indium) a kristályban elektronhiányt, lyukakat hoznak létre, melyek bizonyos körülmények között pozitív töltésű részecskeként viselkednek. Ezek az atomok az akceptor atomok, a kristály ekkor - akceptorszennyezett vagy p-típusú.

• félvezető
• germánium
• szilícium
• donorok
• akceptor

Tágabb értelmezésben rádióállomás, rádióadóberendezés, adó-vevő készülék. Osztályozásának főbb szempontjai: teljesítmény, hullámhossz, erősítőrendszer, mechanikai felépítés. Rendeltetése: információtovábbítás elektromágneses energia kisugárzásával. Az adó főbb egységei: rádiófrekvenciás rezgéskeltő, vezérlőegység, amellyel az információtovábbítás kívánt üzemmódja megvalósítható (távírás vagy távbeszélés); antennarendszer, amely lehetővé teszi, hogy a rádiófrekvenciás energiát a térbe sugározzuk; áramforrás, amely a teljes berendezés energiaellátását biztosítja.
Az adók üzemeltetésére vonatkozóan a Nemzetközi Távközlési Egyesület előírásai, a Rádiószabályzat és a Rádiópótszabályzat érvényesek, amelyeket a Magyar Köztársaság is elfogadott.

• Nemzetközi Távközlési Egyesület

Rádióadóknál az a nagyfrekvenciás teljesítmény, amelyet az adó vég erősítőfokozata megfelelő illesztést feltételezve átad az antennának, tápvezetéknek vagy műantennának.
A következő három alak valamelyikével lehet megjelölni:

- rádióadó csúcsteljesítmény (P_p);

- rádióadó átlagteljesítmény (P_m);

- rádióadó vivőteljesítmény (P_c).

A csúcsteljesítmény, az átlagteljesítmény és a vivőteljesitmény között a különböző adás módoknál - szabályos üzemi feltételekkel és minden moduláció nélkül- fennálló összefüggéseket a - CCIR ajánlásai tartalmazzák.

• CCIR
• rádióadó csúcsteljesítmény
• rádióadó átlagteljesítmény

Olyan szűrő, amely aktív (erősítő) elemet is tartalmaz. A hangolás általában potenciométerekkel és kapcsolókkal történik. Elsősorban hangfrekvenciákon alkalmazzák, többnyire műveleti erősítő az aktív elem. Az aktív szűrő működtetéséhez elem szükséges.

Erősítők kimeneti karakterisztikáján értelmezhető tartomány, amelyben a bemeneti vezérlés függvényében a kimeneti áram folyamatosan változik. Tranzisztoroknál az aktív tartományra jellemző, hogy az emitter-bázis - dióda nyitott, a kollektor-bázis dióda lezárt állapotban van.

• erősítő
• tranzisztor

A hangátvitelkor előforduló zavaró jelenség. Akkor következik be, ha a hangfelvevő mikrofon és a felerősített hangot sugárzó hangszóró közös hangtérben van. Ilyenkor a hangszóró hangja visszajut a mikrofonba, és újbóli felerősítés után a hangszóró azt újból kisugározza. Ez a körfolyamat többszöri ismétlésére a hangszóró begerjedhet, és üvöltésszerű hang hallható. A begerjedés olyan frekvencián következik be, melyen az átviteli rendszerben (mikrofon, erősítő, hangszóró és terem) kiemelkedés van, vagy amelyen a hangtér térrezonancia hajlamot mutat. A gerjedési hang független a mikrofon előtt lejátszódó hangképtől.

• térrezonancia

Ha egy erősítő kimenetéről pozitív visszacsatolás keletkezik a bemenetre, az erősítő begerjed. A visszacsatolás nem csak villamos úton keletkezhet, hanem a hangszóróról a mikrofonra jutó hangok révén is. A jelenség előfordulhat adó- és vevőkészülék egyidejű bekapcsolásakor is, ha modulált adásról van szó. Amatőr berendezéseknél hasonló jelenség fordulhat elő a VDX esetében (beszéddel indított adás), ezért a korszerű berendezéseknél kompenzáló áramkör küszöböli ki a jelenséget.

Az emberi környezetben gyakorlatilag állandóan jelenlevő - nemkívánatos - hangjelenségek összessége. Állandó zajban élünk: gyakorlatilag a hangsík egyharmad részét a környezet zaja foglalja le. Életünk tipikus környezeteihez (forgalmas utcák, lakószobák stb.) tipikus zajok tartoznak (- hangerősség).

A hangátviteli berendezésekben (mikrofonban, erősítőben stb.) is keletkezik a hangszórón keresztül megnyilvánuló akusztikus zaj. Az ilyen önzaj nagyságát dB-ben (decibel) vagy Np-ben (neper) szokták megadni a maximális hasznos kimenő szinthez viszonyítva.
Szubjektív hatása erősen frekvenciafüggő, ezért - fonban való megadása is szokásos (Fletcher-görbék).

Általában a környezetben fellépő akusztikus zaj , valamint a hangátviteli berendezésben keletkező önzaj nagysága szabja meg a hangátvitelben elérhető dinamikát.

• hangerősség
• decibel
• neper
• Fletcher-görbék
• dinamika

A szélessávú erősítő régebbi elnevezése.

(szabadonfutó multivibrátor). Négyszögimpulzusok sorozatát állítja elő külső vezérlőjel nélkül. Az áramkör (kétfokozatú) pozitívan visszacsatolt erősítőláncot tartalmaz, két állapota van. Az egyik állapotból a másikba történő átbillenés alatt a hurokerősítés nagyobb, mint 1, ezért az áramkör átbillenési ideje - így a négyszögimpulzusok felfutási ideje - igen rövid. Az erősítő fokozatok között váltakozó áramú csatolás van. Az egyes állapotok idejét, így az impulzusok frekvenciáját, elsősorban a csatoló elemek (R-C tagok) időállandói határozzák meg. Felhasználási területe igen nagy, az egyik leggyakrabban alkalmazott alapáramkör négyszögimpulzusok előállítására.

Az a jelenség, hogy egy áramkörön átvitt jel (pl. beszéd, távíró stb.) idegen áramkörön észlelhető. Az áthallás érthető, ha egyforma felépítésű áramkörök, pl, két hangfrekvenciás áramkör között lép fel, különben (pl. egy hangfrekvenciás és egy vivőfrekvenciás áramkör között) érthetetlen. Az érthető károsabb, mert rontja az összeköttetés titkosságát és elvonja a beszélgetők figyelmét. Az áthallás mértéke az áthallási csillapítás és az átthallási védettség. Az áthallást közelvéginek - nevezik, ha a zavaró jel és az áthallott jel terjedési iránya különböző, és távalvéginek, ha a két terjedési irány különböző. Az elnevezések onnan származnak, hogy a közelvégi - rendszerint közeli, a másik rendszerint távoli készülékek között lép fel.
Az áthallás oka mindig az áramkörök között aszimmetria miatt fellépő galvanikus vagy elektromágneses csatolás. Előbbi csak fantomcsoportok áramkörei között jöhet létre (pl. érellenállás különbség miatt). Az elektromágneses csatolásnak két összetevője van: az induktív (hosszanti) és a kapacitív (keresztirányú), az általuk létesített - a közelvégen összeadódik, a távolvégen kivonódik. Kábelekben az induktív csatolás kicsi, ezért a közelvégi és távolvégi áthallás között nincs nagy különbség. Légvezetékpárok között azonban a kétféle csatolás közel egyenlő, ideális esetben (veszteségmentes vezetékek között) pontosan egyenlő, ezért a távolvégi - légvezetékpárok között kicsi. Az áthallás csökkentésére árnyékolást és áthalláskiegyenlítést alkalmaznak.
A galvanikus és az elektromágneses csatolásból származó áthallást lineárisnak nevezik, mivel az áthallott jelteljesítmény a zavaró jel teljesítményével egyenesen arányos. Vivőfrekvenciás rendszerek csatornái között is léphet fel lineáris - annak következtében, hogy a frekvenciaáttevést követő sávszűrők a nemkívánatos modulációs termékek egy részét átengedik, és azok a szomszédos csatornákba jutnak. A csatornák közötti áthallás másik oka a közös szerelvények (csoporterősítők, vonaltranszformátorok stb.) nemlineáris torzítása lehet, amely az egyes csatornákban észlelhető összetett frekvenciákat kelt. Ebben az esetben az áthallott teljesítmény a zavaró teljesítmény második és harmadik hatványával arányos (a magasabb fokú torzítási termékek elhanyagolhatók). Ezt a fajta áthallást nemlineárisnak nevezik.

• áthallási csillapítás
• áthalláskiegyenlítés

Az emberi hallószerv hallóképességének,akusztikus sajátosságainak (érzékenység, frekvenciaátvitel stb.) mérésére szolgáló készülék. Lényegében az emberi fül hallástartományát átfogó hanggenerátorból és utána kapcsolt erősítőből áll. Az erősítő precíziós fejhallgatót táplál, melynek erősségét hitelesített hangerősség-szabályozóval pontosan be lehet állítani. A gyakorlati kivitelben rendszerint írószerkezettel van ellátva, amely a vizsgált fül hallásgörbéjét fel is rajzolja.

• emberi hallószerv

Az ingadozó vételi jel kiegyenlítésére szolgáló áramkör. Rendszerint a vevőkészülék középfrekvenciás fokozatában alkalmazzák. Az erősítő kimenőjel egy részét erősítik, egyenirányítják és ezt a változó feszültséget használják fel egy, vagy több fokozat erősítésének szabályozására. Nagy jelerősségnél nagy az egyenirányított kimenőjel és ez leszabályozza az erősítést és viszont. Egy beiktatott szűrővel lehet szabályozni az AGC sebességét, minthogy távíró üzemmódban gyors, távbeszélő üzemmódban lassú reagálási idő kedvezőbb.

Az ingadozó vételi jel kiegyenlítésére szolgáló áramkör. Rendszerint a vevőkészülék középfrekvenciás fokozatában alkalmazzák. Az erősítő kimenőjel egy részét erősítik, egyenirányítják és ezt a változó feszültséget használják fel egy, vagy több fokozat erősítésének szabályozására. Nagy jelerősségnél nagy az egyenirányított kimenőjel és ez leszabályozza az erősítést és viszont. Egy beiktatott szűrővel lehet szabályozni az AGC sebességét, minthogy távíró üzemmódban gyors, távbeszélő üzemmódban lassú reagálási idő kedvezőbb.

Közel szinuszos vezérlő-jellel dolgozó erősítő, amely ugyanakkor olyan nyugalmi előfeszítést kap, hogy a kimenő körben az áram közel a fél periódusidőben folyik. Az áramimpulzusok nagysága arányos a vezérlőjellel, így arányos erősítésre önmagában is, de alakhű erősítésre csak ellenütemű kapcsolásban alkalmas.

• erősítő, ellenütemű

Olyan erősítő, melynek kimenő árama pontosan fél ciklusidőn át folyik, így a jel erősen torzított (fél-hullám), ezt jól hangolt rezgőkörrel, vagy ellenütemű kapcsolással lehet helyre hozni. Többnyire hangosító berendezésekhez és adókhoz, a végfokozatban használják jó hatásfoka miatt. Fontos, hogy az átvitel linearitása fennmaradjon, pl. SSB adásnál.

(karakterisztika). Összefüggés az erősítő bemenetére adott feszültség és a bemeneten folyó áram között. Teljesítmény nélkül vezérelhető erősítők bemeneti árama elhanyagolható, így a - ezekre nem értelmezhető. A bemeneti jelleggörbe általában nemlineáris, a meredekségre jellemző bemeneti ellenállás pedig nem állandó.

• erősítő
• bemeneti ellenállás

Főleg erősítőknél és nagy frekvenciáknál a bemeneti kapacitás zavaró, mert leterheli az előző fokozatot. Általában ez a kapacitás nem lehet nagyobb, mint a tiszta ellenállásos bemeneti impedancia.

(flip-flop, trigger). 1 bit információ tárolására használható, kétfokozatú, pozitív visszacsatolású erősítőből álló, két stabil állapottal rendelkező áramkör. Egyik állapotból a másikba külső indítójellel billenthető. Az állapotátmenet-átbillenés alatt a hurokerősítés egynél sokkal nagyobb, ezért az átbillenés igen gyorsan megy végbe. A két stabil állapotot az erősítő fokozatok közötti egyenáramú csatolás biztosítja.

Egy csővel, vagy egy tranzisztorral kialakított közbenső fokozat, melynek célja az előző és következő fokozat egymásra hatásának megakadályozása. Alkalmazzák pl. oszcillátor és végerősítő között. Célja lehet az impedancia megfelelő illesztése is. Helyes magyar elnevezése: elválasztó fokozat.

(színvezérjel). Az NTSC- és a - PAL-rendszerű színes tv-adásban egyenletes időközökben kisugárzott, meghatározott frekvenciájú jel, amelynek segítségével biztosítható, hogy a vevőkészülékben előállított, a torzítatlan demodulációhoz szükséges -színsegédvivő frekvenciájú jel frekvenciában és fázisban pontosan egyezzék a felvétel során alkalmazott, majd elnyomott szinsegédvivővel. A burst elnevezést az amerikai szakirodalom után az európai is átvette. A burstjelet mind a PAL-, mind az NTSC-rendszerű adásban a sorkioltójel hátsó vállára szuperponáiják, tehát soronként, a sorkioltás idejének kis (kb. l/5) része alatt sugározzák. A jelet az NTSC-rendszerben csak a vevőkészülékben gerjesztett színsegédvivő fázisának helyesbítésére, a PAL-rendszerben ezenkívül a -PAL-kapcsoló sorszinkronozására is használják: ezért a két rendszerben alkalmazott - néhány jellemzőben eltér egymástól. A burst felhasználható a vevőkészülékben a színjelerősítő automatikus erősítésszabályozásának vezérlésére is.

• NTSC
• sorkioltójel

Olyan csöves, vagy tranzisztoros erősítő, amelynél a bemenő jel fél amplitúdójának felénél kisebb áram folyik, ennek következtében jelentős torzítás keletkezik. Ezt csak a rezgőkör tudja helyreállítani, tehát csak távíró üzemben használható. Előnye a nagy hatásfok. Lineáris erősítő céljára alkalmatlan.

• kaszkóderősítő

(szaggató típusú erősítő). Egyenfeszültség-erősítőtípus, mely az erősítendő jelet kapcsolóüzemű áramkör, a szaggató (chopper) segítségévei váltakozófeszültséggé alakítja át, a váltakozófeszültséget váltakozófeszültség-erősítővel felerősíti, majd a bemeneti szaggatóval szinkron működő kimeneti szaggató segítségével egyenfeszültséggé alakítja át. A bemeneti szaggató az egyenfeszültségű jelből fázisérzékeny modulált jelet állít elő, a kimeneti szaggató pedig a fázisérzékeny egyenirányítást (demodulálást) végzi. Nagy egyenfeszültség-erősítés esetén az egyik leggyakrabban alkalmazott erősítőtípus.

Amikor a nemkívánatos csatolási hatásokat minimálisra kell csökkenteni, alkalmazzák a csatolás-mentesítést. Például egy többfokozatú erősítő begerjed a fokozatok közötti csatolás miatt. A begerjedés csökkentésére a fokozatok között csatolást lazára kell kialakítani, az üzemi frekvencia figyelembe vételével. Egy másik módszer fojtótekercsek és kondenzátorok alkalmazása a tápegységben, annak vezetékeiben, így a tápegységen át nem keletkezhet nemkívánatos csatolás a fokozatok között. Csatolás mentesítésnek tekinthető a többsávos antennákban alkalmazott hullámcsapda is, bizonyos frekvenciákon lekapcsolja a terhelést a tápvonalról. Ugyancsak erre szolgál az antennáknál alkalmazott, negyedhullám hosszúságú csatolásmentesítő rúd (stub).

Elsősorban elektronikus fokozatok csatolóáramköreinek veszteséges jellege miatt fellépő teljesítményveszteség. Mivel a fogyasztóval párhuzamosan kapcsolt csatolóelemen fellép a kimeneti feszültség, annak véges ellenállásán teljesítmény emésztődik fel, s ez nem hasznosítható. A csatolási veszteség az RC-csatolt erősítőkben, továbbá zárókörrel vagy sávszűrővel (szűrő) csatolt - szelektív erősítőkben számottevő lehet. Utóbbi esetben a csatolási veszteség annál nagyobb, mineél kisebb relatív sávszélességet kell megvalósítani, mert ekkor a csatoló rezgőkörök leterhelése a fogyasztóval nem engedhető meg.

• fogyasztó
• zárókör
• szűrő

(cséveszakasz, pupinmező). Két pupin fazék közötti elektromos hossz. A hangfrekvenciás kábelek névleges csévemező hossza nálunk Western-rendszer alapján s=1,83 km. Külföldön szokásos még s= 1,70 km és s= =2,0 km hossz. A zeneátviteli áramkörük hossza, 10 kHz átviteli sáv mellett s/2.
Egy erősítőmezőn belül a csévemezők tényleges hoszszának átlaga 2%-kal térhet el a névleges értéktől, az egyes csévemezők hossza az átlagtól 10 mrel térhet el. Ha a kábelben zeneátviteli párok is vannak, akkor a két toleranciahatár -m és - 5 m. Az erősítőmező kezdő és végződő csévemezőjének hossza s/2, de ha a - terhelt áramkörök fél induktivitású csévékkel végződnek, akkor s. Abban az esetben, ha az erősítőmező elektromos hossza L_e - n . s (ahol n az erősítő-mezőben levő csévemezők száma) és az eltérés a megengedhető toleranciahatárok kihasználásával sem küszöbölhető ki, akkor 250 m-nél rövidebb hiányzó hossz a nyomvonal növelésével, nagyobb hiány toldalékegység bekötésével szüntethető meg.

• elektromos hossz
• toldalékegység

Műszerek érzékenységének csökkentésére, vevők, erősítők túlvezérlésének elkerülésére szolgáló, passzív elemekből álló egység. Többnyire ellenállásokból állítják össze, ügyelve arra, hogy az áramkör bemenő és kimenő impedanciája ne változzon meg.

Időben változó feszültség (pl. színuszhullám) csúcsánál gyors feszültségátmenetet előállító áramkör. A csúcskomparátor különböző módon realizálható, ennek megfelelően a kimenő feszültség alakja is különböző lehet. Pl. pozitív csúcsokat komparáló áramkör kimenő feszültsége az a) ábrán látható. A b) ábra visszacsatolt műveleti erősítővel felépített csúcskomparátort és jelalakjait szemlélteti.

Kapcsolóüzemben dolgozó erősítő, amelynek kimeneti árama tartósan csak két szélső értéket vesz fel: vagy közel nulla, vagy az áramkör elemei által meghatározott maximális érték. A vezérlőjellel a kimenő áram átlagértéke arányos. A D-osztályú erősítő a legjobb hatásfokkal hasznosítja a tápforrás energiáját, valamennyi használatos erősítő áramkörhöz viszonyítva.

• erősítő
• tápforrás

Két egymással összekapcsolt tranzisztorból álló erősítő. a kollektorok össze vannak kötve, a bemenő jel az első tranzisztor bázisára kerül, ennek a tranzisztornak az emittere közvetlenül kapcsolódik a másik bázisára. Az erősítés a két tranzisztor erősítésének szorzata. Optimális eredmény akkor érhető el, ha a bemenő és kimenő impedanciák megfelelőek.

• közvetlen csatolt erősítő

A tv-technikában a színes tv-vevőkészülék azon fokozatainak gyűjtőneve, amelyek a színjelből két színkülönbségjelet állítanak elő. A dekódoló bemenete a színjelerősítő kimenetéhez, kimenete pedig a mátrix áramkörökhöz csatlakozik.

• színjel
• színkülönbségjel

Olyan áramkör, amely két jel amplitúdójának különbségét erősíti. Gyakran alkalmazzák integrált áramkörökben. Ha a két bemenőjel azonos erősségű, a kimenőjel nulla. Minél nagyobb a különbség, annál nagyobb lesz a kimenőjel erőssége. Széles frekvenciahatárok között használhatóak, felhasználási területek: keverők, egyenirányító detektorok, modulátorok, frekvencia-sokszorozók.

A - + műveleti erősítő fázistolós változata, amelynek kimenetén a bemenetre adott jel idő szerinti deriváltjával arányos jel jelenik meg. A differenciálást soros kapacitásból és párhuzamos ellenállásból álló felüláteresztő tag végzi. Főleg impulzustechnikai célokra használják, pl. oly módon, hogy a bemenetre négyszögimpulzusokat adva, a kimeneten tűimpulzusok jelennek meg.

• műveleti erősítő

Vevőkészülékeknél és hangerősítőknél az a hangerő tartomány, amely torzítás nélkül kiváló hangminőséget nyújt. (Legkisebb és legnagyobb hangerő tartománya).

A szokványos egyenirányító diódák lehetnek nagyfrekvenciásak, vagy hálózati egyenirányítók. Ezen kívül sok dióda-fajta használatos, pl. a feszültségszabályozó Zener-dióda, a jelzőlámpaként használható LED-dióda, a fényt villamos árammá alakító szolár-elektromos dióda, a rezgéskeltőként használható Gunn és alagút-dióda, a hangoláshoz használt varaktor-dióda, a gyors kapcsolóként használható PIN-dióda, de létezik már erősítő-dióda is (IMPATT-dióda).

A dióda nem-lineáris jelleggörbéjét felhasználó áramkör, két különböző frekvenciájú jel keverésére. Keverés után a két jel összege és különbsége jelenik meg, az eredeti két jelen kívül. Az ilyen áramkör nem erősít, sőt némi veszteség is keletkezik, ezért utána erősítőt kell alkalmazni. Előnye, hogy még mikrohullámokon is jól működik.

Rádióvételi mód, amellyel - különböző átviteli úton érkezett, azonos modulációjú (azonos információtartalmú) jelek kombinációja révén - a fading hatása csökkenthető. Kereskedelmi, gazdasági vagy egyéb speciális célokat szolgáló vevőállomások üzemében használatos. Egyik módja a tér diversity-vétel ; ekkor egymástól több, mint 10 hullámhossz távolságra elhelyezett három vagy több antennáról vett jeleket nagyfrekvenciás kábeleken a vételközpontba vezetik, ahol azokat külön-külön felerősítik és demodulálják. A hangfrekvenciás erősítőt a demodulált jelek összegével vezérlik. Minthogy a megfigyelések szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy a fent leírt elhelyezésű antennákkal vett jelek egyidőben gyöngüljenek le, a hangerősítő mindig kap kivezérlő jelet. A tér diversity-vétel egyik változata, amikor egymáshoz közel elhelyezett, de különbözőképpen polarizált antennák (polarizáció) jeleit vezetik a vételi központba. Frekvencia diversity-vétel esetén egy antennával több, kevéssé különböző frekvenciájú, de azonos modulációjú adást vesznek. A vételi központban a jeleket erősítik, demodulálják és összegükkel vezérlik a hangerősítőt.

• fading
• polarizáció

Olyan áramkör, amely egyaránt elnyomja a bejövő jelet és a helyi oszcillátor jelét. Ennek ára kb. 6 dB csillapítás, de ezt erősítővel pótolni lehet.

(Emitter Coupled Logic = Emittercsatolású logika). Igen nagy működési sebességű logikai rendszer, melynek tranzisztorai működés közben nem kerülnek sem telítésbe, sem a lezárási tartományba. Az alapáramkör egy differenciálerősítőből és egy áramgenerátorból áll. A fokozatok közötti csatolást emitterkövető biztosítja. Az aktív tartományban működő tranzisztorok miatt a logikai szintek közötti feszültségváltozás kis értékű. Emiatt a felhasznált ellenállások, valamint a tápfeszültség megengedhető toleranciahatára kis értékű. Az áramkörök egyes típusainál az emitterkövető 1-nél kisebb erősítése miatt a logikai szint fokozatról-fokozatra eltolódik, ezért néhány fokozat után a logikai szintet regenerálni kell.

• áramgenerátor

Egyenáramú jelet és teljesítményt erősít. A különböző teljesítménysávokban a következő egyenáramú erősítőket alkalmazzák: elektroncsöves és tranzisztoros erősítők, mágneses erősítők, forgógépes erősítők, egyenáramú generátor, amplidin, vezérelt áramirányítós, tirisztoros, higanygőzös erősítők.

Olyan rendszerű rádió-vevőkészülék, amelyben demodulálás előtt nem alakítják át a rádiófrekvenciás jelet más frekvenciára (középfrekvenciára), hanem közvetlenül az eredeti frekvencián erősítik. Az antennáról érkező modulált rádiófrekvenciás rezgés rádiófrekvenciás erősítőn keresztül jut a demodulátorfokozatra. Demodulálás után a modulálójelet kisfrekvenciás erősítő erősíti arra a szintre, hogy a hangszórót működtesse. Egyszerű kivitelű egyenesvevőben a rádiófrekvenciás erősítőfokozatot el is szokták hagyni és az antennáról érkező jelet - hangolt körön keresztül - közvetlenül a demodulátorfokozatra vezetik. Az egyenesvevő mentes a keveréssel kapcsolatos interferenciafüttyöktől és a vett frekvencia egyértelmű (nincs tükörállomás), hátránya viszont, hogy a jelenlegi hullámelosztási viszonyoknak megfelelő szelektivitást nehéz vele elérni. Annál nehezebb, minél rövidebb a vett hullám.

A jel átvitele mindkét irányban ugyanannak a kábelnek az érpárjain át. Gazdaságos megoldás, mivel csak egyetlen kábelt kell lefektetni, de csak akkor alkalmazható, ha a "megy" és a "jön" irányú érpárak között a közelvégi áthallási csillapítás elég nagy, különben az egyik összeköttetés "megy" és egy másik összeköttetés "jön" iránya között meg nem engedhető - áthallás lépne fel. A két irányban átvivő érpárokat ezért a kábellélekben egymástól lehetőleg távol helyezik el vagy árnyékolást alkalmaznak. Vivőfrekvenciás (közösfrekvenciás) összeköttetésben egykábeles átvitel nem jöhet szóba, mert vivőfrekvenciákon a közelvégi áthallás nem csökkenthető kielégítő mértékben. Kéthuzalos rendszerekben (kéthuzalos áramkör) a két átviteli irány a kábelben nem választható szét, ezért csak -nek van értelme. Ilyenkor az áthallás csak úgy csökkenthető, hogy rövidebb erősítőszakaszokat létesítenek, mint a négyhuzalos áramkörök esetén.

• áthallási csillapítás
• kábellélek
• kéthuzalos áramkör
• négyhuzalos áramkör

A többfokozatú erősítők építésének egyik fontos szabálya. Az egyes fokozatok nagyfrekvenciát vezető földelési pontjait egy pontban (éspedig a katód, ill. a katódellenállás földelési pontjában) kell közösen földelni, különben a szerelvénylapban olyan (kóbor) áramok keletkeznek, amelyek egyéb fokozatokban visszacsatolást létesíthetnek.

Erősítőeszköz nagyfrekvenciás viselkedésére jellemző menynyiség, az egységnyi teljesítmény-, feszültségvagy áramerősítéshez tartozó frekvencia. A háromféle erősítés egységerősítési frekvenciaja nem azonos. Az optimálisan megválasztott terhelőellenállás alkalmazásával mérhető egységerősítési frekvencia megegyezik a maximális rezgési frekvenciával. Az egységnyi feszültségerősítés frekvenciája általában közel azonos a sávjósággal, a bipoláris tranzisztorok földelt emitteres kapcsolásban mérhető áramerősítése pedig a tranzitfrekvencia közelében adódik.

• maximális rezgés

A mechanikai hangrögzítés továbbfejlesztett, modern változata, jelenleg is alkalmazott hangrögzítési eljárás. A rögzítés folyamata: a vivőközegben terjedő hangrezgéseket - mikrofon fogja fel, amely a hangrezgésnek megfelelő hangfrekvenciás feszültséget állit elő. Ezt a feszültséget erősítővel felerősítve a vágófejbe vezetik, amely a vágótűvel forgó viasz- vagy lakklemezbe vágja a spirális alakú hangbarázdát. A lemezt elektromotorral hajtott mechanika forgatja, állandó sebességgel. A vágófej alapvető eleme a horgony. Ehhez rögzítik a vágótűt. A horgony állandómágnessel létesített erős mágneses térben van és egy rögzített tekercs veszi körül. Felvételkor ebben a rögzített tekercsben folyik a mikrofon által előállított hangfrekvenciás áram. Ha a tekercsben nem folyik áram, a vágótű és a horgony nyugalmi helyzetben van. Ha a tekercsbe egyenáramot vezetünk, a horgony könnyedén elmozdul forgástengelye körül, a vágótű hegye pedig az egyenáram polaritásának megfelelően jobbra vagy balra tér ki. Ha a tekercsber a felvett hangképnek megfelelő hangfrekvenciás váltakozó áram folyik, akkor a horgony és vele együtt a vágótű is jobbra-balra gyors kilengéseket végez, az áramingadozások arányában. Ezt a folyamatos rezgéssorozatot vágja lemezbe a vágótű. Az ily módon készített hangfelvétel lejátszásra nem alkalmas, A viaszlemezről különféle másolatokat készítenek, amelyekről melegsajtolással, műanyaghanglemezek nagysorozatú másolata állítható elő. Az elektromechanikai hangrögzítés végterméke a hanglemez, amely hanglemezjátszóval játszható le.

• mechanikai hangrögzítés
• erősítő
• hanglemez
• hanglemezjátszó

Elektronok vezérlésén alapuló eszköz; az elektronika, híradás- és műszertechnika, automatika, ipari elektronika egyik legfontosabb aktív eleme. Elektródákból áll, melyek búrában (üveg-, fém- vagy kerámia) helyezkednek el, ez egyúttal védi a külső levegőtől is. Az -ben rendszerint egyetlen katód van, ezenkívül az - rendeltetésétől függően további elektródák, de legalább még egy elektróda. Az egyenirányítócsövek egy vagy két anódot, az erősítő- és keverőcsövek anódot és rendszerint több rácsot, az - elektronsugárcsövek elektronágyút és esetleg eltérítő elektródákat is tartalmaznak. Az adócsövek - amin a magyar nyelvhasználat szerint általában a néhány 100 wattnál nagyobb teljesítményű csöveket értik, függetlenül attól, hogy adási célra használják-e - rendszerint 1-2, esetleg 3 rácsot és anódot tartalmaznak, felső teljesítményhatáruk többszáz kilowatt. Mikrohullámú adás és vétel céljára - klisztronok, - haladóhullámú csövek, hátrálóhullámú csövek használatosak, a rádiólokátorok nagyrészt - magnetofonokkal működnek. Az elektroncsövek további fontosabb fajtái a kijelzőcsövek, hangolásjelzőcsövek, képfelvevő- és képerősítőcsövek, - stabilizátorcsövek, fotocellák, elektronsokszorozók stb. Az elektroncsövek túlnyomó része vákuumcső; a gáztöltésű elektroncsövek rendszerint nemesgázt vagy higanygőzt tartalmaznak. Az elektroncső katódja izzókatód vagy hidegkatód fotokatód; a legelterjedtebb ezek közül az izzókatád. A rádió- és tv-vevőkészülékek csöveit - a vevőcsöveket - a félvezető eszközök erősen háttérbe szorították.

• elektron
• elektronágyú
• kijelzőcsövek
• hangolásjelzőcsövek
• képfelvevőcsövek
• képerősítőcsövek
• stabilizátorcsövek
• fotocellák
• elektronsokszorozók

Az alkalmazott fizika tudományos és technikai szakterülete, amely az elektronok kölcsönhatásán alapuló jelenségek kutatásával, feltárásával, gyakorlati hasznosításával és üzemszerű felhasználásával foglalkozik. Eszközei: elektroncsövek, ioncsövek, félvezetők, mágneses erősítők, továbbá minden olyan készülék és berendezés, amelynek működésében alapvetően megnyilvánul a szabad elektronok vándorlása. Főbb ágazatai az egyes elektromos jelenségek megnyilvánulása, kutatása, ill. alkalmazási területe szerint határozhatók meg.

a) Energiaelektronika: az elektromos energia előállításával, átalakításával és szabályozásával foglalkozó ágazat.

b) Gyengeáramú elektronika: gyengeáramú jelek keltésével, átalakításával, átvitelével és felhasználásával foglalkozó ágazat.

c) Erősáramú elektronika: erősáramú jelek keltésével, átalakításával, átvitelével és felhasználásával foglalkozó ágazat.

d) Bioelektronika: az élő szervezetek élettani megnyilvánulásainak hatására keletkező elektromos jelenségek kutatásával, feltárásával, és hasznosításával foglalkozó ágazat.

e) Híradástechnikai elektronika: hírközlésre vagy információátvitelre, jelformálásra vagy jelátalakításra alkalmas eszközök, készülékek, berendezések, ill. ezek aktív alkatrészeinek kutatásával, alkalmazásával, tömeggyártásával és felhasználásával foglalkozó ágazat.

f) Számítástechnikai elektronika: programozott információt tartalmazó elektromos jelek előállításával, átvitelével, tárolásával és feldolgozásával foglalkozó ágazat.

g) Optoelektronika: a fény hatására keletkező elektromos jelenségek feltárásával és alkalmazásával, továbbá e jelenségek kölcsönhatásán alapuló eszközök, készülékek és betömeggyártásával foglalkozó ágazat.

h) Vezérléstechnikai elektronika: készülékek és berendezések, ill. programozható folyamatok vezérlésével és szabályozásával foglalkozó ágazat.

i) Ipari elektronika: ipari és nagyüzemi készülékek, berendezések vagy technológiai folyamatok vezérlésével és szabályozásával foglalkozó ágazat.

Az elektronika szaktudomány is, amely jelenleg is fejlődik és területe egyre bővül. A már meglevő szakágazatok fejlesztése és kombinációja eredményeként újabb ágazatok jönnek létre. A kutatások ma már kiterjednek a ferromagnetizmus, a szupravezetés, a gerjesztett sugárzás stb. jelenségeire és alkalmazási lehetőségeik feltárására is.

Két egyforma elektroncsővel vagy tranzisztorral felépített erősítőkapcsolás. Kis torzítás és nagy teljesítmény elérésére használják. Ismeretes az olyan ellenütemű kapcsolás, amelynél a csövek vagy tranzisztorok egyenáram szempontjából párhuzamosan kapcsoltak (push pull) vagy sorba kapcsoltak (single ended push pull). A rácsokra, ill. bázisokra a vezérlő váltakozó feszültség 180°-kal eltolt ellenfázisban szimmetrizáló meghajtó transzformátorról vagy fázisfordító csőről, ill. tranzisztorról jut. A kimeneti váltakozó áram öszszege a kimeneti transzformátoron, (ill. ellenálláson vagy rezgőkörön) lép fel. Sok előnye miatt nemcsak hangfrekvenciás erősítőkben, hanem adók végfokozatában is gyakran használják. Az ellenütemű kapcsolás dolgozhat A-, AB-, B- és C-osztályú üzemben.

Kisszintű jelforráshoz csatlakozó erősítőfokozat vagy berendezés. Feladata, hogy a hasznos jelet a zavaró jelből kiemelje, ezért gyakran a jelforrás közelében helyezkedik el. Feladata lehet az impedancia megváltoztatása is. Az előerősítőt mindig további erősítőfokozat követi.

Aktív erősítőelemek (elektroncső, tranzisztor) vezérlőelektródáira adott állandó egyenfeszültség, amely a munkapont beállítására szolgál. Az előfeszültséghez adódik hozzá a vezérlőfeszültség. A többi elektródára jutó egyenfeszültséget nem előfeszültségnek nevezik, hanem a feszültség megnevezésénél utalnak arra az elektródára, amelyre a feszültség jut. Pl. anódfeszültség, kollektorfeszültség stb.

Olyan erősítőfokozat, amelynek fő cél ja nem az erősítés, hanem a következő fokozat visszahatásának megakadályozása.
Lásd még:

• adó

Vezéreit energiaátalakítás elvén működő (elektromos) fokozat vagy berendezés. Alkalmazása tette lehetővé az elektronika kifejlődését, ami a híradástechnika, mérés- és műszertechnika, szabályozástechnika és számítástechnika fejlődésének, s ezen keresztül általában a műszaki élet fellendülésének forrása. Az elektronikus erősítőket általában a felhasznált erősítőeszköz alapján osztályozzák, így beszélünk elektroncsöves, tranzisztoros erősítőről, de használatos a felhasználási terület (hang-, video-, mérő erősítő stb.), az átviteli frekvenciasáv (keskeny-, szélessávú, rádió, középfrekvenciás erősítő stb.) vagy a teljesítményszint (elő-, végerősítő) szerinti megkülönböztetés is.

A legvilágosabb képrészeknek megfelelő videojel csökkentése vagy csökkenése. A fehérvágás a túlmodulálás elkerülésére szükséges, ezért a tv-központban, a keverőegységben ( fekete-fehér televízió) a videojel amplitúdóját limitálják. Ez a limitálás levágja a videojelben esetleg megjelenő, kiugró csúcsokat, amelyek átvitele felesleges, mert sem a vevőkészülék képcsöve, sem szemünk nem tudná követni a képben megjelenő vakítóan fehér részleteket. A vevőkészülékben akkor áll elő fehérvágás, ha a készülék nem tudja feldolgozni a videojel csúcsértékeit, mert a képcső (vagy az azt vezérlő erősítőfokozat csöve vagy tranzisztora) legyengült.

• fekete-fehér televízió

Fényelektromos csatolás alapján működő erősítőeszköz. Lényegében tranzisztor, melynek emitterbázis-átmenete fényemissziós diódaként az emitterárammal arányos fényjelet emittál, s ezt a bázis-kollektor-átmenet mint fotodióda, újra elektromos jellé alakítja. Mivel a bázison a jel fénysebességgel halad át, ezért az áthaladási idő igen rövid, s ennél fogva a határfrekvenciája magas. A fényelektromos csatolás sajátossága következtében a visszahatás gyakorlatilag nulla. Az igen kis áramerősítési tényező, valamint a technológiai nehézségek miatt a fényelektromos erősítő egyelőre még laboratóriumi eszköznek tekinthető.

• fényemissziós dióda
• fotodióda

(LED=Light Emitting Diode). Fénykibocsátásra alkalmas félvezető dióda. Alapanyaga valamilyen intermetallikus vegyület, legtöbbször galliumarzenid vagy gallium-foszfid. A nyitóirányban előfeszített fényemissziós diódaban - töltéshordozók (lyukak, elektronok) rekombinációjakor felszabaduló energia fotonok formájában lép ki a diódából. A kibocsátott fény lehet koherens (azonos fázisú), ekkor a fényemissziós diódát lézerdiódának nevezik. A fényemissziós dióda felhasználható különböző kijelzésekre, fényelektromos erősítő alkatrészeként stb.

• félvezető dióda
• foton

A Field Effect Transistor szavak rövidítéséből származik az elnevezés. Olyan tranzisztorról van szó, melynél a villamos erőtér kerül kölcsönhatásba a félvezető anyaggal. Az ilyen tranzisztorokat erősítő, oszcillátor, vagy kapcsoló áramkörökben használják. Jellemzőjük a nagy bemeneti impedancia, így a bemenet alig terheli a meghajtó fokozatot.

• térvezérelt tranzisztor

A Field Effect Transistor szavak rövidítéséből származik az elnevezés. Olyan tranzisztorról van szó, melynél a villamos erőtér kerül kölcsönhatásba a félvezető anyaggal. Az ilyen tranzisztorokat erősítő, oszcillátor, vagy kapcsoló áramkörökben használják. Jellemzőjük a nagy bemeneti impedancia, így a bemenet alig terheli a meghajtó fokozatot.

Erősítő tranzisztorok bázisára, kapujára, csövek rácsára adott feszültség, amely a beérkező jel hatására nem változik. Előállítható feszültségosztóval, külön tápegységgel. Egyaránt használatos rádiófrekvenciás és hangfrekvenciás erősítőknél.

Két változófeszültségerősítő fokozat között alkalmazható. Az első fokozat munkaellenállását a fojtótekercs képviseli. A váltakozó feszültség a két fokozat között kondenzátoron halad át. Előnye: kis egyenfeszültség-veszteség; hátránya: nagy frekvenciafüggőség.

Oszcillátor, erősítő, keverő és detektor stb. fokozatok egymáshoz kapcsolásának módja. Lehet direkt, kapacitív és transzformátoros, újabban optikai. Kapacitív csatolás minden frekvencián használható, a csatoló kondenzátor a jelet átereszti, az egyenfeszültséget leválasztja. Direkt csatolás közvetlen huzallal való összeköttetést jelent, itt tehát az egyes fokozatok között nem lehet egyenfeszültség különbség. Előnye ennek a csatolási módnak a frekvencia-függetlenség. Transzformátoros csatolásnál az egyenfeszültség el van szigetelve, a trafó tekercsei közé árnyékolás is beiktatható a kapacitív csatolás elkerülésére.

Periodikus jellel vezérelt elektronikus erősítőfokozatok kimenő körében a periódusonkénti áramfolyás idejének a periódusidőhöz viszonyított értéke, a teljes szög (360°) részeként kifejezve. Alakhű erősítőkben, ahol a vezérlőjel változásával a kimeneti áram folyamatosan, közel arányosan változik, a folyási szög értéke 360°. Számos olyan erősítő és jelalakformáló áramkör van, amelyen az áramfolyási szög kisebb, esetleg jelentősen kisebb 360°-nál. Ezek az áramkörök közönségesen nem alkalmazhatók alakhű erősítésre. Használják a fél folyási szög kifejezést is, ami a folyási szög fele.

Hangrögzítési eljárás, mozgófilm-szinkronhangosítási célokra. A fotooptikai hangrögzítést hangfényképezésnek is nevezik. Kétféle eljárása ismeretes: intenzitásos és transzverzális hangfényképezés. Az intenzitásos hangfényképezés eljárása: a rögzítendő hangot mikrofon alakítja át hangfrekvenciás feszültséggé; majd erősítővel megfelelő szintre erősítik. A felerősített hangfrekvenciás feszültséget egy Kerr-cellába vezetik. A Kerr-cella két Nicol-prizma között elhelyezett, nitrobenzollal töltött edény, amelybe kondenzátorlemezek merülnek. A Nicol-prizmák egymáshoz képest elfordított polarizációs síkja miatt a fénysugár nem tud rajtuk keresztül hatolni. Ha a Kerr-cella kondenzátorlemezeire feszültséget kapcsolunk, a nitrobenzolon áthaladó fénysugár polarizációs síkja úgy fordul el, hogy ezáltal a fény mindkét Nicol-prizmán áthatolhat. A polarizációs sík elfordulásának nagysága a rákapcsolt feszültséggel arányos. Ezt a jelenséget Kerr-jelenségnek nevezik. A jelenség időállandója nagyon kicsi, ezért a fénysugár erőssége nagy frekvenciával és gyakorlatilag lineárisan modulálható. A Kerr-cellán keresztüljutó fénynyaláb intenzitása a cellára kapcsolt hangfrekvenciás feszültséggel arányosan ingadozik. Egy fényrekeszen keresztül ezt a fényerősség-ingadozást fényképezik a fényérzékeny filmre, amely a mozgófilmfelvételhez hasonlóan folyamatosan halad el a fényrekesz előtt, egy fényvédő kazettában. A film előhívása és szárítása után a lefényképezett hang visszajátszható. Az előhívott filmen a fényérzékeny réteg hangcsíkján világosabb és sötétebb foltok keletkeznek, amelyek a fényintenzitás változásának nyomai. Ha a filmen levő hangcsíkot megfelelően átvilágítják, a folyamatosan továbbított filmről a hangcsík egy fotocellára vetíthető. A fotocella ezt a folyamatos fényerősségingadozást feszültségingadozássá alakítja át. Ha a hangfrekvenciás feszültséget felerősítjük és hangszóróba vezetjük, ismét hallható a filmre fényképezett hang. A modern fényhang-lejátszó berendezésekben a fotocella fotodiódával vagy fototranzisztorral is helyettesíthető. A transzverzális hangfelvételi és rögzítési eljárásnál a hangfrekvenciás váltakozó feszültséget egy hurkos oszcillográfhoz hasonló szerkezetbe vezetik. A feszültségingadozás egy tükröt mozgat a hangfrekvencia váltakozásainak ütemében. A mozgatott tükörre állandó erősségű fénysugarat vetítenek. A tükörről visszaverődő fénysugár megfelelő optikai rendszeren keresztül az egyenletes sebességgel továbbított filmszalagra jut és ennek fényérzékeny rétegében azonos erősségű, de váltakozó szélességű, hangcsík formájában rajzolja fel a rögzítendő hangképet. Az előhívott filmen levő hangcsík szintén visszajátszható a már ismertetett módon. Az intenzitásos és a transzverzális hangfényképezési eljárások közül a transzverzális a modernebb.

Ha egy áramkörben, pl. erősítőben biztosítani kell bizonyos kívánt frekvencia átvitelt, kondenzátorral vagy tekerccsel kell egyes frekvenciákat kiemelni, vagy csökkenteni, de a kompenzátor áramkör tartalmazhat ellenállásokat is. Más esetekben műveleti erősítőket, vagy rezgőköröket alkalmaznak. Frekvencia kompenzátornak tekinthető a vevők hangszín-szabályzója is.

Frekvencia mérésére szolgáló készülék, melynek számos változata van. Újabban a frekvencia számláló terjedt el, korábban az amatőrök alkalmazták az abszorpciós frekvenciamérőt, amely hangolható rezgőkört, egyenirányítót és jelző műszert tartalmazott; ennek pontossága csekély volt. Valamivel pontosabb volt a grid-dip mérő, amely csöves és tranzisztoros kivitelben készült, az erősítő elem fokozta a pontosságot. Ennél pontosabb a heterodin-rendszerű frekvenciamérő, amely változtatható frekvenciájú oszcillátort, keverőt, egyenirányítót és jelző műszert tartalmaz, a helyi vett jel üttetésével kellett beállítani a nulla eltérést, melyet a műszer jelez. Igen nagy frekvenciákon használható a Lecher-vezetékes frekvencia mérés és a hangolható üregrezonátoros frekvenciamérő.

Olyan erősítő, amelynek bemenetét egy adott frekvenciára, kimenetét annak kétszeresére hangolják le. A munkapontot úgy kell megválasztani, hogy kevéssé legyen lineáris. Ellenütemű kapcsolással valósítható meg a frekvencia-háromszorozó.

Általában erősítők, hangszórók, fejhallgatók frekvencia átvitelének jellemzésére szolgáló adat, de a fogalmat használják szűrők esetében is. Erősítőknél jellemző a mély és magas hangok átvitelének gyengülése, ezt kompenzálással lehet helyrehozni.

A FET, vagy térhatású, ill. tértöltéssel működő tranzisztorok kis zajú erősítő eszközök. Ennek egyik fajtája a gallium-arzenid tranzisztor, rövidítve Ga As félvezető, ill. GaAsFET. Ideálisan alkalmazható URH és mikrohullámú előerősítőkhöz, ahol a kis zaj lényeges.

Az a jelenség, amely a rádióvevőkészülék szabályozószerveinek valamely állás-kombinációja esetén bemeneti jel nélkül ad kimeneti jelet. A hálózati búgás, zaj nem számítható ide, gerjedhet egy erősítő is, ha kimenetéről bemenetére nem kívánt módon jut el. Ide sorolható a mechanikai úton fellépő (pl. akusztikai) begerjedés, ez esetben a hangszóró által keltett hanghullámok hatnak vissza a mikrofonra.

Kétcsöves, igen nagy stabilitású oszcillátor. Mindkét cső anódkörébe egy-egy rezgőkört kapcsolnak, s így kétfokozatú nagyfrekvenciás erősítőnek tekinthető, amelynek kimenete a bemenetével összekötött. Mivel fokozatonként csak egységnyi erősítés szükséges, a rezgőkörök igen nagy C-L viszonnyal készíthetők, hogy a szórt kapacitások hatása elhanyagolható legyen. Ha a két rezgőkör megközelítőleg egyforma, akkor az előállított frekvencia a két rezgőkör önfrekvenciájának középértéke.

• oszcillátor

50 vagy 100 Hz-es moduláció megjelenése hangfrekvenciás erősítőkben. Oka lehet gyenge hálózati szűrés, vagy a bemenet nem megfelelő árnyékolása. Esetenként szükség lehet a berendezés leföldelésére is.

Tv-adás frekvenciatartományának az a része, amely a hangjelek átvitelére szolgál. Gyakran a vevőkészülék - ját jelenti. Ebben az esetben a hangcsatorna: a nagyfrekvenciás fokozatban az OIRT- és CCIR-rendszerekben a hangvivő frekvenciája -120 kHz; a KF erősítőben OIRT-rendszer szerint: 31,5 MHz + 200 kHz; CCIR szerint: 33,4 MHz +200 kHz; a különbségi hang KF erősítőben OIRT szerint: 6,5 MHz-120 kHz; CCIR-rendszerben: 5,5 MHz + 120 kHz.

• hangvivő

A hangfrekvenciás sáv erősítésére alkalmas elektroncsöves, tranzisztoros vagy integrált áramkörű erősítő. Rendeltetéstől függően megkülönböztetünk hangfrekvenciás feszültség vagy előhangerősítőt, ill. hangfrekvenciás teljesítmény hangerősítőt. A hi-fi technikában használt hangerősítők műszaki jellemzőinek a nemzetközi ajánlásokban előírt normákat kell elérniök.

Több bemenettel ellátott hangfrekvenciás erősítő, amely kettő vagy több hangfrekvenciás feszültségforrás jelének meghatározott mértékű vagy tetszés szerint változtatható arányú együttes közvetítését teszi lehetővé. A bemenetre adott hangfrekvenciás feszültségek szintjét szintszabályozó potencióméterekkel állíthatjuk be kívánt mértékben. A hangkeverő rendeltetésétől függően lehet stúdiócélú vagy közhasználatú, amatőrcélú berendezés. Aktív erősítőelemei elektroncsövek, tranzisztorok vagy integrált áramkörök lehetnek. Teljesítményerősítőt általában nem tartalmaz.

Rezonáns vagy antirezonáns körökkel csatolt fokozatokat tartalmazó erősítő. A hangolt erősítő általában viszonylag keskeny frekvenciasávban erősít és az átviteli sávon kívül eső jelekre jelentős csillapítást ad. hangolt erősítőket alkalmaznak pl. rádió és középfrekvenciás jelek erősítésére.

Erősítőberendezés és hangszóró használata zárt vagy nyitott hangtérben, hangműsor vagy hangkulisszák közvetítéséhez, függetlenül attól, hogy a hangforrás ugyanabban a hangtérben vagy másutt van-e, ill. rögzített hang életrekeltéséről van-e szó. Ha a hangforrás ugyanabban a helyiségben van, szintemelésről is beszélünk.

(limiter). Olyan készülék, melyben a kimenet amplitúdója bizonyos előre meghatározott értékig arányos a bemenet amplitúdójával, és lényegileg állandó nagyobb bemenő amplitúdók esetén. Feszültség határolót alkalmaznak az amplitúdóstabilitás biztosítására oszcillátorokban, erősítőkben a túlvezérlés megakadályozására,frekvenciademodulátorokban az amplitúdómoduláció elnyomására stb.

• amplitúdómoduláció

Viszonyszám, amely megmutatja, hogy a felhasznált teljesítmény - vagy energia hatásfok milyen hányada vált hasznossá a fogyasztón. Elektronikus erősítők, elsősorban a teljesítményerősítő-fokozatok fontos jellemzője, egyrészt jelzi, hogy a tápforrást mekkora teljesítmény leadására kell méretezni, másrészt, mivel a veszteségi teljesítmény a berendezésben hővé alakul, rossz hatásfoku rendszer hűtése esetleg komoly nehézséget jelent. Az elektronikus berendezések hatásfoka gyakran 1...2%nál is kisebb, de nagy teljesítményszinten 50...70% hatásfok is elérhető.

• erősítő

Általában hételektródás, vagyis ötrácsos elektroncső. Jelenleg a heptódát elsősorban rádió-vevőkészülékekben nem önrezgő keverőként alkalmazzák; az első rács kapja az antennából a nagyfrekvenciás jelet, a harmadik pedig, oszcilláló triódához csatolva a helyi rezgést. Az összekötött második és negyedik rács szerepe árnyékolás és gyorsítás, az ötödik rács katódpotenciálú fékrács. A heptóda további szokásos alkalmazásai: szinkronjel-leválasztó tv-készülékben, valamint rádiófrekvenciás vagy középfrekvenciás erősítő. A heptódát rendszerint a vele áramkörileg együtt dolgozó triódával közös ballonba építik (pl. ECH81, ECH83, ECH84, ECH200).

• elektroncső

Általában a por, nedvesség, ill. víz- és gázszennyeződések ellen védi a készülékeket, szerelvényeket vagy egyes alkatrészeket. A védettség foka függ a konstrukciós követelményektől (víz esetében pl. csak a csepegő víztől, vagy mindenfajta vízbehatolástól). A hermetikus lezárás a megbízhatóságot növeli. A víz a fémrészeket korrodeálja, a műanyagokat. paramétereiben rontja, a hermetikus lezárás kúszóáram fellépését valószínűbbé teszi stb. Por és homok a kontaktusokat rontja, a forgó tengelyeket koptatja. A gázszennyeződés káros bevonatokat létesít az érintkezőkön. A védőbevonatok helyett vagy mellett gyakran a teljes hermetikus lezárás kiöntéssel biztosítják a hermetikus lezárást. Gyakran az - alkatrészt vagy szerelvényt Iégmentesen lezárható tokba zárják, a fedelet leforrasztják vagy leragasztják. Gyakran a nedvesség eltávolítására szárítást, majd lezárás után kis lyukakon át nitrogén-átöblítést is alkalmaznak. A föld alatti távközlési kábelekbe a nedvesség beszivárgását gáznyomással akadályozzák meg. A nagyobb fedeleket profilgumi-szalagokkal tömítik, melyeket nagy nyomással leszorítanak. Föld alatti középerősítőknél pl. ily módon több évre 0,7 atm. túlnyomást tudnak biztosítani.

• megbízhatóság
• kábel

(high fidelity= nagyhűségű). A hangtechnikában azokat a hangátviteli vagy hangrögzítő készülékeket jellemzi hi-fivel, amelyeknek minőségi jellemzői leginkább megközelítik az ideális hangátvitelt, tehát a közvetített hangkép hűen követi (innen ered az angol elnevezés) az eredeti hangkép állapotváltozásait. hangközvetítés csak akkor valósítható meg, ha egy adott készülék meghatározott minőségi jellemzőkkel rendelkezik. A minőségi jellemzők meghatározása elsősorban a harmonikus, intermodulációs és tranziens torzításra, a lineáris frekvenciaátvitelre, az üzemi jel-zaj viszonyra és dinamikára, valamint a fázisszög-átvitelre vonatkozik. Világviszonylatban általánosan elfogadott hi-fi szabvány a DIN 45 500-as sorozat, amely mind a közhasználatú, mind a professzionális hangtechnikai készülékekre vonatkozóan - minőségi minimumot állapít meg. Azok a készülékek, amelyeknek minőségi jellemzői elérik vagy meghaladják a fenti szabványban megállapított értékeket, hi-finek minősíthetők. A hi-fi kizárólag viszonyító minőségi jelző. Nem vonatkozik a készülék felépítésére, mértékrendszerére, üzemeltetési körülményeire, erősítő-elemeinek számára stb. Ha a minősége megfelelő, hi-finek nevezhető a hangerősítő, hanglemezjátszó, hangszedő, hanglemez, mikrofon, hangszóró, hangdoboz, magnetofon, magnószalag. Nem nevezik hi-finek a zseb- és táskarádiókat, tv-vevőkészülékeket, rádiótelefonokat, szabadtéri hangközvetítő rendszereket függetlenül attól, hogy azok hangátviteli minősége megfelel-e a előírásoknak vagy sem.

• hangtechnika
• hangerősítő
• hanglemezjátszó
• hangszedő
• hanglemez
• mikrofon
• hangszóró
• hangdoboz
• magnetofon
• magnószalag

Erősítők, rádiókészülékek és hasonló berendezések esetében az áramköri elemeket összekötő vezetékek kapacitása egymáshoz, a szerelőlaphoz és egyéb vezetőkhöz. A készülékek tervezése során figyelembe kell venni, mert különösen nagyobb frekvenciákon a működést befolyásolja. Pl. kedvezőtlenül elrendezett huzalozás huzalozási kapacitása nemkívánt rezgések keletkezését, az erősítő begerjedését okozhatja.

Egy váltóáramú áramkör akkor működik tökéletesen, ha az áramforrás és a fogyasztó eszköz impedanciája azonos. (Pl. adó és antenna). Rossz illesztésnél a rádiófrekvencia egy része visszaverődik és nagy veszteségeket okoz. Hasonló probléma merül fel a hangerősítő és a hangszóró összekapcsolásánál is. Az illesztés jó megoldása azért is nehéz, mert minden illesztő áramkör frekvenciafüggő.

Impulzusüzemű jelzésátvitel esetén az átviteli útba olyan berendezést lehet beiktatni, amely a jelzések átvitelét akadályozza (pl. leválasztó transzformátor, beszéderősítő stb.). Az impulzusátemelő gondoskodik a jelzések leválasztásáról, az akadályozó berendezés előtt, majd azoknak visszajuttatásáról az átviteli útra a berendezés kimenő pontjai után. Az impulzusátemelőt egyúttal impulzuskorrektorral is el lehet látni.

• impulzuskorrektor

Áramkör különböző alakú (négyszög, háromszög, trapéz stb.) impulzusok alakhű erősítésére. Kisfrekvenciás átvitelének hibája tetőesést, nagyfrekvenciás átvitelének hibája az átvitt jel késleltetését és túllövést eredményez.

Impulzussorozatok átvitelekor a beérkező impulzusok reprodukálása impulzusismétlő jelfogóval vagy impulzuserősítővel. Célja a kis energiával érkező impulzusok előállítása nagyobb energiaszinten és ezenkívül esetleg jelfrissítés.

• jelfrissítés

Az a jelenség, amikor egy áramkör kimenetéről induktív csatolás révén energia kerül vissza a bemenetre. Ez lehet szándékos és nem szándékos (káros), lehet pozitív, vagy negatív (gerjesztő, vagy csillapító) hatású. Oszcillátoroknál szándékosan alkalmazzák ezt a jelenséget. A nem szándékos pozitív visszacsatolás egy adónál, vagy erősítőnél egyes fokozatok begerjedését okozhatja.

A műveleti erősítő fázistolós változata, amelynek kimenetén a bemenetre adott jel időintegráltjával arányos jel jelenik meg. Az integrálást soros ellenállásból és párhuzamos kapacitásból álló aluláteresztőtag végzi. Az impulzustechnikában és számítógépekben használják.

• műveleti erősítő

A mai elektronikus eszközök elsősorban integrált áramkörökből állanak. Egy IC tartalmazhat erősítőt, óragenerátort, memóriát, oszcillátort, stb. Lehetnek analóg és digitális áramkörök, annak függvényében, hogy a kimenőjel folyamatosan, vagy lépésenként változik. Előnyük a rendkívül kis méret. Alapanyaguk szilícium és fémoxid. Fejlődésük még nem tekinthetőbefejezettnek.

Rendszerint vevőkészülékek első fokozatában keletkező zavar erős környező állomásoktól, amikor az erős állomás modulációja is megjelenik a vett jelben. Ez nem interferencia. Oka lehet csekély szelektivitás, de inkább az első erősítő nem lineáris jelleggörbéje, de okozhat ilyen zavart egy rossz antenna forrasztás, vagy kötés, amely diódás keverőként működik. Ha sok erős állomás működik közelben, más adásokban ez intermodulációs torzításokat is okozhat.

Nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet. 1971. november 15-én alakult a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió részvételével. Magyarország csatlakozását és létrehozásáról szóló megállapodást az Elnöki Tanács 1972. évi 23. sz. törvényerejű rendelete tartalmazza. Tevékenységét a Tanács irányítja, amelybe a szervezet minden tagja egy-egy képviselőt küld, akik egyenértékű szavazati joggal rendelkeznek. Állandó végrehajtó és adminisztratív szerve az Igazgatóság, élén a Vezérigazgatóval, aki képviseli az - szervezetet, az egyszemélyi vezetés elve alapján irányítja az Igazgatóságot és munkájáért a Tanácsnak felelős. Működésének biztosítása érdekében a tagországok közös létesítmény-alapot hoztak létre. Az országok hozzájárulási részarányát az általuk igénybe vett csatornákkal arányosan állapítják meg. A létesítményi alapból fedezik a tudományos kutatói és kísérleti szerkesztőmunkákat, a kozmikus komplexum tervezésének és létrehozásának vagy bérletének, valamint a műholdak felbocsátásának és pályára vezérlésének a költségeit, továbbá az adminisztratív kiadásokat. Az üzemeltetésből eredő hasznot a tagországok között befizetéseik arányában osztják szét. Létrehozása és üzemeltetése során három szakaszt terveznek: a) Kísérleti szakasz, amikor még egyik tagállam sem használja fel a műholdas összeköttetést, hasznot hozó távközlés céljára: Ebben a szakaszban a Szovjetunió díjtalanul bocsátja rendelkezésre a szükséges műholdcsatornákat. Ekkor épülnek ki a tagországok saját tulajdonát képező - űrtávközlési földi állomások. b) A kereskedelmi jellegű felhasználás szakaszának első fázisa, amikor az Interszputnyik szervezet bérel távközlési műhold csatornákat, amelyekkel űrtávközlési forgalmat bonyolít le. c) A végső kiépítésben az Interszputnyik szervezet saját műholdjain keresztül fogja a forgalmat lebonyolítani. Az Interszputnyik rendszer technikai felépítése a tagországok közös kutató- és tervezőmunkájaként 1967-ben kezdődött meg. Az űrtávközlési földi állomás főbb minőségi jellemzői: a vevő előfokozata folyékony nitrogénnel hűtött, a - rendszer zajhőmérséklete 180 K, a vevő zajhőmérséklete 70 K. A kiszajú erősítők sávszélessége 250 MHz, a frekvenciakarakterisztika megengedett ingadozása 1 dB. Az antenna átmérője 12 m, hatásos felülete adás üzemmódban 55 m², vételkor80 m², zajhőmérséklete zeniten 10 K, forgathatóság 0°...90° az elevációs szög és 0°... +270° az azimut szög tartományban, lehetőség van az automatikus, a programozott és a kézi vezérlésre, működésképesnek kell lennie 25 m/s szélsebesség mellett és ki kell bírnia 53 m/s sebességű szél nyomását. Az adóberendezés teljesítménye televíziócsatornában 10 kW, távbeszélőcsatornában 3 kW. A csatorna sávszélessége 34 MHz, 1 dB ingadozás mellett. A televízió kísérőhangját a sorkioltójelre szuperponált impulzusmodulált jellel továbbítják. A televíziócsatornán belül ezen kívül lehetőség van egy további zeneminőségű hangcsatorna átvitelére. A távbeszélő főcsatornában 100 duplex, szabad hozzáférésű hangcsatorna továbbítható.

• űrtávközlési földi állomás
• szabad hozzáférés

(időinvariáns hálózat). Olyan hálózat, amelynek áramköri paraméterei függetlenek az időtől. Egyszerű esetben ez azt jelenti, hogy az áramköri elemek (kapacitások, induktivitások, ellenállások stb.) értékei függetlenek az időtől. Ezzel szemben tipikus variáns elem a varicap-dióda, variáns hálózat pedig a parametrikus erősítő.

(jelsmétlés). Hosszabb vezetékes átviteli szakaszon a jelek a csillapítás, a torzítások és a zajok együttes hatása miatt egyre nehezebben ismerhetők fel, s végül értékelhetetlenné válhatnak. A jelfrissítés egy-egy átviteli szakasz után a jelek értékelésével és regenerálásával lehetővé teszi, hogy a következő átviteli szakasz bemenetére a kiinduló jelekkel azonos értékű jelek kerüljenek. A jelfrissítő áramkörök a jelzésmódtól függően erősítőket, oszcillátorokat, kapcsolóáramköröket stb. tartalmazhatnak. A jelfrissítés feladata egyrészt a jelszintek helyreállítása, másrészt - impulzusüzemű jelzések esetén jelfrissítés az eredeti impulzussebességű és impulzusarányú jelek előállítása. jelfrissítést általában a központokban és digitális rendszerű erősítőállomásokon. alkalmaznak.

Hangátvitelnél, vagy lejátszásnál a torzítás-mentességet jelző fogalom. Távközlésnél nincs fontos szerepe, az érthetőséghez ez nem fontos feltétel. Ugyanakkor zenénél lényeges a frekvenciák egyenletes átvitele, az amplitúdók arányossága, ezért az ilyen erősítők tervezése nehéz mérnöki feladat.

Jelzések előállítására szolgáló áram- kör. Az egyenáramú jelzések jelzésadó áramkör impulzusgenerátort, impulzuserősítőt, jelformálót tartalmaznak, a váltakozó áramú jelzésadók ezenkívül oszcillátorokat, szűrőket is tartalmaznak. Gyakran a jelzésadóban helyezkednek el az átviteli csatornához illesztő áramköri egységek is.

Távbeszélőközpontok vagy erősítőállomások pincéjében, vagy alagsorában levő helység, amelyen áthaladva jutnak ki a kábelek a kábelrendezőből az alépítményhálózatba. Rendszerint a kábelistolyban vannak az átmeneti kötések ( kábelkötés) és itt helyezik el a gáznyomásos kábelvédelem főbb berendezéseit.

• kábelrendező
• alépítményhálózat
• kábelkötés
• gáznyomásos kábelvédelem

Két vagy több csatlakoztatandó kábelhossz szerkezeti elemein különböző szerelési anyagok felhasználásával a folytonosság biztosítására kiképzett szerelvény, amely magába foglalhat a kiegyenlítéshez felhasznált elemeket és egyéb alkatrészeket is. A kábelkötéssel szemben általános követelmény, hogy villamos és mechanikai jellemzői megközelítően egyezzenek a csatlakoztatott kábelekével, továbbá, hogy a kábelkötés a kábelvégek tönkremenetele nélkül felbontható legyen. Készülhet egy hosszon belül is, mint pl. a fémköpeny folytonosságának megszüntetésére kialakított szigetelő kábelkötés, vagy a kábelek belső légterének folytonosság átmegszüntető gázzáró dugó, vagy vízzárógátas kábelkötés. Ezek a típusok kiképezhetők a kábelek csatlakozási pontjain is. Sima a kábelkötés, ha a sodrási elemeket keresztmetszeti számsorrendjük alapján kötik össze. Ennek egyik fajtája a számozott kábelkötés, ahol a helyes kötési sorrendet átbeszéléssel és számok felrakásával ellenőrzik. Párhuzamos a kábelkötés, ha az érkező érnégyeshez két továbbmenő kábel érnégyesét kötik. Kiegyenlítő a kábelkötés, ha az alkalmazott kiegyenlítésben szerepe van; ez lehet kondenzátoros, vagy keresztezéses és kábelkötés szisztematikus keresztezés. Megfelelő méretű kábelkötésben elhelyezhetők pupincsévék vagy kábelkötés toldalékegységek, esetleg távtáplált erősítők is, melyek gyakran tartályokba kerülnek. A kábelkötés alakja szerint lehet egyenes vagy elágazó. Ezek keretében külön csoportot képeznek az átmeneti kábelkötések, melyek távbeszélőközpontokban a switchkábeleket kötik össze a hálózati kábelekkel.

• pupincsévék
• switchkábel

Egy erősítő kimenőjelét néhány százalékban visszavezetik a bemenetre, ellentétes előjellel. Ezzel némileg csökken az erősítés, de csökken a begerjedés veszélye és egyenletesebb lehet a frekvencia-átvitel. Oszcillátoroknál a pozitív visszacsatolást használják fel a folyamatos rezgés fenntartására.

Két tranzisztor összekapcsolásával létrehozott áramkör, melynek nagy az erősítése és viszonylag csekély a zaja. Az első tranzisztor földelt emitteres kapcsolású, ennek kollektora közvetlenül csatlakozik a következő tranzisztor emitterére, amely földelt bázisú erősítő. Elsősorban vevők előerősítőjeként alkalmazzák.

(cascode erősítő). Kétfokozatú erősítőkapcsolás, amelynek bemeneti fokozata földelt katódú, kimeneti fokozata földelt rácsú alapkapcsolásban működik. Elterjedt a tranzisztoros változat is. A kaszkóderősítő különösen nagy terhelőellenállás esetében - megnöveli az egyszerű földelt katódú fokozat feszültségerősítését és jelentősen csökkenti a fokozat - visszahatását. Ez utóbbi igen előnyösen kihasználható nagyfrekvenciás, elsősorban hangolt erősítőkben.

• feszültségerősítés
• hangolt erősítő

Képcső sugáráramerősségének vezérlése az összetett videojellel.
a) Fekete-fehér képcsövek. Kétféle vezérlési mód lehetséges, aszerint, hogy az összetett videójel a képcső első rácsát (a Wehnelt-hengert) vezérli és a katód váltakozó áram szempontjából földelt vagy pedig a jel a katódot vezérli és a rács földelt. Általában a katódvezérlés használatos. Ennek egyik oka az, hogy a képcső sugáráram-katódfeszültség karakterisztikája valamivel és különösen a könyökben meredekebb. Másik oka az, hogy egyfokozatú videoerősítőt feltételezve (ez a leggyakoribb), az erősítőcsövet (vagy tranzisztort) olyan összetett videojel vezérli, amelynek szinkroncsúcsa az anódáram (kollektoráram) karakterisztika könyöke felé néz, ami zajvédelem szempontjából kedvező, mert a nagy zajfeszültség nem tud átjutni az erősítőn.
b) Színes képcsövek három sugáráramát a három - alapszínnek megfelelő UR, UG, UY jelekkel kell vezérelni. A színes televíziókészülék (- színes televízió) két demodulátorfokozatából két - színkülönbségjel lép ki (UR- UY és UB- Uy). Ezekből - mátrix áramkörökkel előállítható akár a háram színkülönbségjel, akár a három alapszínnek megfelelő jel mint vezérlőfeszültség.
a) Színkülönbségi vezérlés. A képcső három rácsára vagy három katódjára csatlakozik a három színkülönbségjel és a három összekötött katódra vagy rácsra az UY világosságjel. Belátható, hogy a sugáráramokat az UR, Ug, UL jelek fogják vezérelni.

b) RGB-vezérlés. Így nevezik azt a vezérlési módot, amikor a képcső három rácsára vagy katódjára az UR, UG és UB jeleket vezetik és a katódot vagy a rácsot földelik.
A két vezérlési mód összehasonlítása azt mutatja, hogy:

- RGB-vezérléshez három, színkülönbségi vezérléshez négy nagy teljesítményű videovégerősítő kell;

- RGB vezérlés esetén kisebb kivezérlő feszültségek szükségesek;

- Színkülönbségi vezérlés esetén jobb a fekete-fehér vétel, mert egyetlen vezérlőjel marad: az UY , és nincs szükség három elvileg egyenlő vezérlőjelre, mint RGB esetében.

- Színkülönbségi vezérlés esetén egyetlen mátrix áramkörre van szükség, RGB esetében háromra.

Nincs egyértelműen kialakult gyakorlat, hogy az RGB- vagy a színkülönbségi vezérlés előnyösebb-e.

• összetett videojel
• világosságjel

Hírközlőberendezések áramköri egységeinek (kapcsolóeszközök, erősítők, modulátorok stb.) elhelyezésére szolgáló, nagyobb méretű vázszerkezet. A nagyobb eszközök, pl. Crossbar-kapcsológépek közvetlenül a keretre szerelhetők, a kisebbeket (esetleg dugaszolható egységekbe összeállítva) nagyobb fémlemezekre (sávokra) szerelve helyezik fel a keretre. Újabb konstrukciókban a sávok is dugaszolhatóan illeszkednek a keretre és az egyes keretek áramköreit összekötő kábelek is dugaszolható csatlakoztatásúak. A kereten szerelt egységek áramkörei külön főbiztosítóval (keretbiztosító) vannak ellátva. Az egymás mellett felállított keretek alkotják a keretsort. Pormentes kivitelű keretek elől-hátul ajtókkal zárható kivitelben készülnek.

Olyan áramkör, melyben a vonal egyetlen érpárból áll, és az átvitel mindkét irányban ugyanezen az érpáron halad. A telefonközpontot pl. az előfizetők készülékével kéthuzalos áramkörök kötik össze. A kéthuzalos áramkör hatótávolsága növelhető, ha kellő távolságonként -kéthuzalos erősítőket iktatnak be. Az erősített kéthuzalos áramkör hossza korlátolt, mert annál hajlamosabb a begerjedésre (fütyülésre), minél nagyobb a beiktatott erősítők száma. Gyakorlatilag kb. 300 km hatótávolság érhető el.

Kéthuzalos áramkörökben alkalmazott erősítő mindkét átviteli irány egyidejű erősítésére. A hangfrekvenciás áramkörökben alkalmazott kéthuzalos erősítő lényegében két független erősítőből és az erősítési irányokat szétválasztó két - villatranszformátorból áll. A két vonalutánzat a két vezetékpárt ?egyensúlyozza ki". Ezeket úgy kell beállítani, hogy az erősítők kimenetéről a másik erősítő bemenetére ne juthasson át akkora energia, ami a kéthuzalos erősítő begerjedését okozhatná. Kéthuzalos vivőfrekvenciás rendszerek erősítőiben villaáramkörök helyett alul- és felüláteresztő szűrőkből álló irányváltók választják szét az erősítési irányokat.

• vonalutánzat
• vivőfrekvenciás rendszer

Olyan áramkör, amely két kivezetéssel (két pólussal) csatlakozik a környezethez. Ha csak lineáris elemet (ellenállást, induktivitást, erősítőt stb.) tartalmaz, akkor a kétpólus lineáris, egyébként nemlineáris. A kétpólus paszszív áramköri elemeken (pl. ellenállás, induktivitás, kapacitás} kívül tartalmazhat aktív elemeket is (pl. feszültség- vagy áramgenerátor); ez esetben a kétpólus aktív. A reaktáns - (reaktancia) csupán veszteségmentes elemeket, egyszerű esetben induktivitást és kapacitást tartalmaz. Matematikailag az immittanciafüggvénnyel, röviden az immittanciával jellemezhető.

• immittancia

Két jel egyidejű kijelzésére alkalmas oszcilloszkóp, amely alkalmas két jel összehasonlítására. Kiválóan alkalmas pl. erősítők bemenő és kimenő jeleinek vizsgálatára, a torzítások kimutatására.

Hasonlít kapcsolásában a kétutas egyenirányítóhoz, a kimenő feszültség azonban kb. kétszerese annak. Előnye, hogy kisebb feszültségű transzformátor szükséges adott feszültséghez. Általában közepes és nagy teljesítményű végerősítőkhöz használják. Működési elve: a két dióda ellentétes ütemben tölt fel két sorba kapcsolt kondenzátort, melyek feszültsége így összeadódik. Hátránya a kapcsolásnak, hogy nagy terhelésnél a feszültség csökken, azaz a tápegység feszültség-stabilitása nem túl nagy, ezen kívül jobb szűrésre van szükség.

(karakterisztika). Elektronikus erősítő kimeneti árama és feszültsége között valamely bemeneti jellemző állandó értéken tartása mellett mérhető összefüggés. Különböző bemeneti jellemző értékekre kimeneti jelleggörbe-sereg értelmezhető, amelyek összessége a kivezérelhetőségi tartományt alkotja.

• kivezérelhetőségi tartomány

Elektronikus erősítő kimeneti feszültsége és árama összetartozó értékpárjainak összességét magában foglaló értéktartomány, amely az eszközön megfelelő vezérlés mellett beállítható.

(különbségképző egység). Analóg vagy digitális alakban ábrázolt mennyiségek különbségét előállító elektronikus áramkör. Analóg jelek kivonása a jelek szembekapcsolásával vagy pl. előjelfordítás után műveleti erősítővel való összeadással valósítható meg. Az analóg kivonóegység a szabályozókörök igen fontos alapáramköre. Digitális jelek kivonására erre a célra tervezett logikai áram-kör használható. Digitális számítógépekben a kivonás nem külön kivonóegység segítségével valósul meg, hanem a kivonást inverz kódban vagy komplemens kódban végzett összeadással valósítják meg.

A mikrohullámú tartományban használatos sebességmodulációs elektroncső, amelynek működése egy elektronágyúból kilépő folytonos elektronsugár ?csomósításán (bunching) és az elektroncsomóknak üregrezonátorokon való átfutásán alapszik. A kétüreges erősítő eszköz); kimenő üregéből a bemenő üregébe nagyfrekvenciás energiát visszacsatolva oszcillátorként működik. A kimenő üreget a bemenő üreg frekvenciájának egészszámú többszörösére hangolva frekvenciasokszorozónak használható. Az együregű reflexklisztron-cirkulátorral együtt használva kisteljesítményű erősítő. A reflexklisztronban a néhány 100 V negatív feszültségű taszítóelektróda (reflektor, repeller) visszafordítja az elektronokat úgy, hogy azok kétszer repülnek át a rácsok által képzett résen és gerjesztik az üreget, ahonnan csatolóhurokkal a kimenő teljesítményt kicsatolják. A taszítóelektróda mindig negatív feszültségére váltakozó áramú jelfeszültséget szuperponálva a reflexklisztron frekvenciamodulációra használható. Az adóklisztronoknál a fókuszált elektronsugár egymásután több üregrezonátoron halad át. Az első a bemenő üreg, ebbe csatolják be a bemenő erősítendő teljesítményt, az utolsó üregből csatolják ki a kimenő teljesítményt, ami a jelenlegi legnagyobb típusoknál kb. 50 kW. Az adó klisztronok előnye, hogy vezérlésükhöz 5... 20 W bemenő teljesítmény elegendő, így az adó összes előfokozatai félvezetőkkel megépíthetők és az egyetlen elektroncső a végerősítő klisztron. A nagyteljesítményű klisztronokat áramló levegő-, víz- vagy forralóhűtéssel látják el és a vákuum állandó értéken tartására gyakran ion getterszivattyúval (appendage pump) is.

• elektroncső
• elektronsugár

Reaktáns elemekkel javított átvitelű szélessávú erősítő. Alapvetően kétfajta típusa ismeretes. Az egyik a minél szélesebb sávú átvitelre kompenzált erősítő, amelyet visszacsatolás nélkül üzemeltetnek. Ennek igen elterjedt típusa az induktív kompenzált erősítő. Visszacsatolt erősítőkben, a gerjedékenység jelentkezése nélkül alkalmazható hurokerősítés növelhetősége érdekében alkalmazzák a fáziskompenzálást. Ez utóbbi célra főleg RC-elemeket építenek be az erősítőbe, amelyekkel a hurokerősítés fázistolását igyekeznek lecsökkenteni. A fáziskompenzált erősítővel elérhető sávszélesség és erősítés szorzata általában nem nagyobb a kompenzálatlan esethez képest, míg induktív kompenzálás esetén a javulás mértéke 1,5...2-szeres.

• szélessávú erősítő
• visszacsatolás

Elektronikus erősítőfokozatok csatolása egymáshoz vagy a vezérlő generátorhoz, ill. a fogyasztóhoz, soros - kondenzátor segítségével. A kondenzátoros csatolás kis frekvencián, egyenáramon nem biztosít átvitelt, ezért csak váltakozó áramú erősítőkben alkalmazható. Viszonylag olcsó és jó minőségű csatolóáramkört eredményez, ezért alkalmazása elterjedt. kondenzátoros csatolást alkalmazva az egyes erősítő fokozatok egyenáramú beállítása egymástól függetlenül végezhető. Többfokozatú visszacsatolt rendszerekben a csatolókondenzátorok jelenléte nemkívánt áramköri instabilitást eredményezhet. Sok tranzisztort tartalmazó rendszerekben, különösen integrált áramkörökben a kondenzátoros csatolás helyett közvetlen csatolást alkalmaznak.

• generátor
• fogyasztó
• váltakozó áram

A tv-technikában a képernyőn megjelenő kép (vagy vizsgálóábra) egy fehér és egy fekete részének felületi világosság aránya. Gyakran a legfehérebb és legfeketébb képrészlet felületi világosság arányát nevezik kontrasztnak. Maximális kontraszt a maximális, még hasznosítható felületi világosság és egy meghatározott feketeszint világosságának viszonya. A kontraszt minden tv-készüléken külső kezelőszervvel szabályozható. A szabályozószerv vagy a video, vagy a középfrekvenciaerősítő erősítését és ezáltal a képesőre jutó vezérlőfeszültséget szabályozza.

• felületi világosság

Összeköttetés végállomásai között üzemelő állomás, általában erősítő. A vonali berendezések közé tartozik. A kábeles rendszereknél vannak félügyeletes vagy főerősítő középállomások és felügyelet nélküli, távtáplált erősíző középállomások. Szerkezeti szempontból a felügyeletes középállomás lényegében szekrényes konstrukció. A felügyelet nélküli középállomások általában föld alatti erősítők. Előnyük a viszonylag kis hőmérsékletingadozás ( - 2 és + 22 °C közötti üzem). A tartály, melyben a föld alatti középállomás működik, hermetikus lezárású. Az erősítők nagy megbízhatóságú nyomtatott áramkörös egységek. Jelzőrendszerük a felügyeletes középállomásra, vagy a végállomásra riasztójelet küld ki a tartály túlnyomásának csökkenésekor, a belső hőmérséklet túlzott emelkedésekor, a távtáplálás megszűnésekor és a fedél kinyitásakor. Üzemzavar esetén a felügyeletes állomásról vizsgálójelek segítségével megállapítható a hibás helye. A hibakeresésre vagy karbantartására kiszállt személyzet a legközelebbi felügyeletes középállomással vagy a végállomással szolgálati összeköttetésen át érintkezhet, melyeket a törzsáramkörökből képzett fantomáramkörökkel létesítenek.

• szekrényes konstrukció

A középfrekvenciaerősítő KF-bemenetére adott a normális kivezérléshez szükséges vezérlőfeszültség.

• kivezérlés

Akkor keletkezik a hangszóróban, ha egy adó a zavaró tükörfrekvencián dolgozik. Akkor is előáll, ha egy erősebb adó a középfrekvencián vagy annak közelében sugároz. Első esetben (rossz tükörszelektivitás) csak a hangolás egyes állásaiban keletkezik fütty. Második esetben (a KF-val azonos zavarfeszültség behatolása a vevőbemeneten át) minden vett állomásnál. Segít a bemeneti középfrekvenciás zárókör vagy középfrekvenciás szívókör; továbbá és/vagy a KF erősítő kielégítő árnyékolása.

• tükörfrekvencia
• középfrekvenciás szívókör
• középfrekvenciás zárókör

A szuperheterodin vevő középfrekvenciájára lehangolt párhuzamos kapcsolású rezgőkör, amelyet a bemenethez vagy ritkábban a demodulátorkimenet és hangfrekvenciás erősítő bemenete közé kapcsolnak a középfrekvenciás fütty megakadályozására. Hasonló célt szolgál a soros kapcsolású szívókörként kiképzett rezgőkör is.

• középfrekvenciás fütty

(egyenáramú erősítő). Tetszőlegesen lassan változó jelek erősítésére alkalmas - erősítő. Régebben csak elektroncsöves közvetlencsatolt erősítőt használtak, egyenáramú erősítőkhöz. A félvezetős kapcsolástechnika, különösen pedig az - integrált áramkörök megjelenésével ez általánossá vált. Az erősítőfokozatok csatlakozópontjain általában eltérő egyenfeszültség található, ezért a közvetlencsatolt erősítőben a fokozatok csatolására szintáttevő áramköröket alkalmaznak, amelyek be- és kimeneti (egyen) szintje eltérő, de - tetszőlegesen lassú - változásokat veszteség nélkül átvisznek.

• egyenáramú erősítő
• szintáttevő áramkör

Akkor van jelen, ha egy viszszacsatolt erősítő stabil állapotának határán működik, vagyis még éppen nem gerjed be.

A frekvencia függvényében maximálisan lapos átvitelt eredményező visszacsatolás. Adott frekvencia menettel jellemzett erősítőrendszerben a kritikusnál nagyobb visszacsatolás esetén az eredő átvitelben kiemelés, esetleg gerjedékenység lép fel.

• visszacsatolás

Az intercarrier hangátvitel rendszerben a kép- és hangközépfrekvencia különbsége, ami egyenlő a hang- és képvivő frekvenciakülönbségével. A különbségi hang-középfrekvencia jel ugyanúgy frekvenciamodulált, mint a carrier hangátvitel). A különbségi hang-középfrekvencia jelet a tv-készülékben a különbségi hang-középfrekvenciara hangolt erősítőben erősítik és az AM zavarójelek kiszűrése céljából amplitúdóban határolják, majd FM demodulátorba vezetik. Az intercarrier hangátvitelű készülékekben a kép- és hangközépfrekvenciájú jelek közös erősítőjét általában képközépfrekvenciás, a különbségi hang-középfrekvencia erősítőt pedig hangközépfrekvenciás erősítőnek nevezik. A - erősítő sávszélességét csak olyan szélesre kell választani, mint ahogy azt az FM jel torzításmentes viszszaadása megkívánja, nem kell azzal számolni, hogy a különbségi hang-középfrekvencia értéke változik, mert az az intercarrier hangátvitel-rendszerben gyakorlatilag állandó: 6,5 MHz az OIRT- és 5,5 MHz a CCIR-rendszerben. Tv-készülék különbségi hang-középfrekvencia jelet erősítő, limitáló- és demodulálófokozatai hasonlóak egy FM adás vételére alkalmas rádiókészülék megfelelő egységeihez.

• intercarrier

Erősítőknél, szűrőknél egy adott frekvenciatartomány egyenletes átvitele, azonos erősítéssel, vagy azonos csillapítással. Kívánatos nem csak erősítőknél, de hangszóróknál, mikrofonoknál is. Távközléshez elegendő kb. 500-2500 Hz átvitele, míg Hi-Fi berendezéseknél megkövetelik 20-20000 Hz átvitelét.

Rezgőköröknél az energia lekapcsolása után is kis ideig fennmarad a rezgés, ezt nevezik lendkerék-hatásnak. Ez függ a rezgőkör jósági tényezőjétől (Q). Ezt használják fel B és C osztályú RH végerősítőknél, ahol a rezgőkör lendkerék-hatása nélkül erős torzítások lépnének fel. Ez azonban nem teszi a fokozatot lineárissá, tehát a C osztályú erősítő nem modulálható, csak a hordozó lesz szinusz alakú.

Elektronikus vagy mágneses (ferrites) áramkör, amely logikai feladatokat old meg. Alapáramkörökből épül fel, melyek logikai műveleteket hajtanak végre és tárolnak. A leggyakrabban használt logikai alapműveletek IN, VAGY, tagadás, NEM ÉS, NEM VAGY. Ezeket kapuáramkörök valósítják meg. A tárolást különböző típusú flip-flop áramkörök végzik.
Az elektronikus logikai áramkör általában logikai függvényt megvalósító részből és inverterből áll. A logikai függvényt realizáló rész ellenállásokból diódákból, tranzisztorokból állhat. Használatos logikai áramköri rendszerek: DCTL, DTL, ECL, RTL, TTL.
A mágneses (ferrites) logikai áramkörök általában több tekerccsel ellátott ferritmagos áramkörök. A bemenő információt egy-egy ferritgyűrű tárolja, A logikai függvényt a kimenő információt szolgáltató ferritgyűrű állítja elő a bemenő információt rögzítő ferritmagok kimenő tekercse és segédtekercsek segítségével. A mágneses logikai áramkörben az információt a ferritmag remanens indukciója tárolja. Kimenő elektromos jel a ferritmag átbillentésével nyerhető. A ferritmagos áramkörök tulajdonságai a csatolóáramkörökbe helyezett tranzisztoros erősítőkkel javíthatók. A ferrites logikai áramkör jelentősége a félvezetőtechnika, különösen a szilárdtest-áramkörök megjelenése óta csökken. Különleges célokra egyéb felépítésű logikai áramkörök is használatosak: tunneldiódás, kriotronos, fáziszáró oszcillátort tartalmazó, mikrohullámú stb.

• kapuáramkör
• flip-flop áramkör
• DCTL
• DTL
• ECL
• RTL
• TTL

Korunk legmodernebb hangfeljegyzési és visszajátszási eljárása. Működésének elve a mágnesség és az elektromágnesség törvényszerűségein alapul. A mágneses hangrögzítés alapelvének kidolgozója és az első, gyakorlatban is működő mágneses hangrögzítő készülék alkotója Waldemar Poulsen dán fizikus, aki 1898-ban mutatta be első működő mágneses hangrögzítőjét. A mágneses hangrögzítésnek két fő fázisa van: 1. A felvétel. 2. A lejátszás. A felvétel folyamata: egy elektromágnes sarkai előtt egyenletes sebességgel mozgatott mágnesezhető anyag halad. Az elektromágnes erőtér ingadozásait a mikrofon által elektromos jellé alakított és erősítővel megfelelően felerősített hangfrekvenciás feszültséggel keltik. A mágneses hangrögzítőben ezt az elektromágnest felvevőfejnek nevezik. A fej előtt elhaladó mágnesezhető jelhordozó a hangfrekvenciás feszültséggel keltett erőtéringadozások hatására átmágneseződik, mágnessége pedig minden egyes ponton a hangfrekvenciás feszültség nagyságával arányos. A jelhordozó lehet homogén mágnesezhető anyag, pl. acélhuzal, acélkorong stb., vagy pedig inhomogén mágnesezhető felülettel bevont műanyag szalag vagy műanyag korong. A mágneses hangrögzítés során a felvevőfej és a jelhordozó egymással való érintkezése és egymáshoz képest ellentétes irányú elmozdulása eredményezi a jelhordozón a folyamatos hangfrekvenciás rezgésnek megfelelő mágneses erőtér ingadozásokat, amelyek az eredeti hanginformációt tartalmazzák. A lejátszás folyamata: ha a felmágnesezett jelhordozót ismét elhúzzuk egy elektromágnes, a lejátszófej előtt, a jelhordozón levő mágneses erőtéringadozások folyamatos feszültséget keltenek a lejátszófej tekercsében. Az így előállított feszültségingadozás hasonló az eredetileg felvett hangfrekvenciás feszültségingadozáshoz, tehát megfelelően felerősítve és teljesítménnyé átalakítva, hangszórón keresztül ismét hallhatóvá Tehető. A mágneses hangrögzítés gyakorlata még több szükséges eljárással kiegészül. Ezek az eljárások ( törlés, előmágnesezés, korrekció) a hangrögzítési minőség javítását teszik lehetővé.

• mágneses hangrögzítő
• törlés
• előmágnesezés
• felvevőfej

(magnetofon). Mágneses hangrögzítésre használt elektromechanikai berendezés. Főbb részei: a jelhordozót mozgató mechanizmus, amelyet elektromotor hajt meg; a felvevő és lejátszó erősítőegység, amely a hangfrekvenciás áramot felvétel és lejátszás alkalmával felerősíti; a törlő-, felvevő- és - lejátszófejek, amelyek az elektromos áramot mágneses erőtér ingadozássá, ill, a mágneses erőtér ingadozást elektromos árammá alakítják. Legfontosabb tartozéka a mikrofon és a jelhordozó. A jelhordozó jellegétől függően különféle felépítésű mágneses hangrögzítők vannak forgalomban. A legismertebbek a következők: orsós-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozó-bázisa orsón tárolt - magnó-szalag; kazettás-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozója kazettában tárolt magnószalag; lemezes - amelynek jelhordozója mágnesezhető felületű lemez. A mágneses hangrögzítő és a mágnesezhető jelhordozó kapcsolatának legfőbb jellemzője a jelhordozó elmozdulási sebessége a felvevő- és lejátszófejek előtt. Szalagos mágneses hangrögzítőnél ez a sebesség lehet 2,38 cm/s, 4,76 cm/s, 9,53 cm/s, 19,05 cm/s, 38,1 cm/s és 76,2 cm/s.

• mágneses hangrögzítés
• jelhordozó
• törlőfej
• felvevőfej
• lejátszófej

Elektronikus erősítőn - adott kimeneti áram mellett - beállítható minimális kimeneti feszültség. A kapcsolóáramkörök fontos jellemzője, hiszen az erősítőeszköz mint kapcsoló, sarkai között ideálisan zérus értékű feszültségnek kellene fellépnie. A maradékfeszültség véges értéke csökkenti továbbá a feszültség kivezérelhetőséget ( kivezérlés) s ezzel az erősítőüzemben az elérhető hatásfokot. Elektroncsövek maradékfeszültségét gyakran a zérus rács-katód-feszültséghez tartozó kimeneti jellegörbe határozza meg, de pozitív rácsfeszültség alkalmazásával sem csökkenthető 10...30 V alá. ipoláris tranzisztorok maradékfeszültsége általában nem nagyobb 0,5...2 V-nál, sőt igen kis kollektoráram mellett néhány mV-os érték is elérhető.

• erősítő
• kapcsolóáramkör

Végerősítő fokozatoknál a cső, vagy tranzisztor vezérléséhez szükséges feszültség, áram, vagy teljesítmény. A meghajtó teljesítmény nagysága függ a végerősítő osztályától. A osztályban alig kell energia, C osztálynál nagy energia szükséges.

Elektronikus erősítőeszközök jellemzője, állandó kimeneti feszültség mellett az eszközön mérhető kimeneti áram változása és az ehhez tartozó bemeneti feszültség változásainak hányadosa. Általában kisjelű jellemzőnek tekintik, differenciálisan kis változások viszonyaként definiálják; tetszőlegesen nagy változások jellemzője a nagyjelű meredekség. A tipikus értéke a kisteljesítményű elektron-csöveknél; 0,1...20 mA/V, általában a csőkonstrukciótól és kismértékben a munkaponti jellemzőktől függő mennyiség. A térvezérelt tranzisztorok meredeksége ehhez hasonlóan alakul. Nagy teljesítményű elektroncsöveknél a a fenti értékhez képest nagyobb a jelentősen nagyobb felületű katód alkalmazása eredményeként. Bipoláris tranzisztorok meredekségét fizikai állandók és az eszközön folyó emitter áram határozzák meg: 1 mA áramnál kb. 38 mA/V és az árammal arányosan változik. Az arányosságtól eltérést nagy áramnál kapunk: az áram növelésével a meredekség állandósul, majd enyhe csökkenés észlelhető. A meredekség telítési értéke nem ritkán 10 A/V körül van.

• tranzisztor
• elektron-cső

Mechanoelektromos átalakító, mely a hangrezgésekét elektromos áramrezgésekké alakítja át. A most használatos mikrofonok túlnyomó részénél a hangtérben elhelyezett és a hangrezgések által mozgatott, szilárd anyagú felület - a membrán - mozgása kelti az elektromos feszültséget, ill. áramot. Ha a membránnak csak egyik oldala érintkezik a szabad levegővel, akkor a mozgás a levegő nyomásváltozásával arányos. Az ilyen -mikrofont nyomásmikrofonnak nevezzük.

Ha a membrán mindkét oldala érintkezik a szabad levegővel, a membrán mozgása a levegőrészecskék sebességével arányos. Az ilyen mikrofont sebességmikrofonnak vagy nyomásgrádiens mikrofonnak vagy grádiens mikrofonnak nevezzük.

Aszerint, hogy milyen fizikai jelenség által keletkezik a membrán mozgása révén elektromos áram, a mikrofonokat több csoportba osztjuk: a) dinamikus, mozgótekercses mikrofon, amelyben a rendszerint gömbsüveg alakú membrán (átmérője 10 és 50 mm között változik) lengőte-kerccsel van összeerősítve. Elvi felépítése hasonló a dinamikus hangszóróéhoz. A lengőtekercs erős mágneses térben mozog, s benne feszültség indukálódik. A lengőtekercses - a leggyakrabban használt mikrofontípus. A dinamikus mikrofon ritkábban használt változata a szalagmikrofon, amelyben mágneses térben elhelyezett vékony, könnyűfém szalag képezi a membránt és egyben a ?lengőtekercset" ís. b) A kondenzátormikrofonban a vékony fémfóliából vagy fémmel bevont műanyag hártyából álló membrán a kondenzátor egyik fegyverzetét képezi. A kondenzátor kapacitása a membrán mozgásának ütemében változik, s ennek megfelelően változik a sarkain fellépő feszültség is. A kondenzátor - sarkaira egyenfeszültséget is kell kapcsolni. A membrán rendszerint kör alakú, 5 és 40 mm közötti átmérővel. A kondenzátornak nagy (több MW) a belső ellenállása, ezért (veszteségek elkerülése érdekében) rendszerint előerősítővel építik össze.

c) A kristály mikrofonban a membrán piezoelektromos kristálylapocskával van összekötve. A membrán mozgásából a kristályra ható hajlítóerő a lapocska két oldalán feszültségkülönbséget kelt. Olyan kivitel is található, ahol a kristálylap egyben maga a membrán is.

d) A szénmikrofon azon a jelenségen alapszik, hogy a tiszta széndara ellenállása a reá ható nyomás nagyságától függően változik. A leggyakoribb kivitel esetében a membrán széndarával megtöltött üreget fed be és a membrán mozgásakor változik a széndarára ható nyomás. A szénmikrofon a legérzékenyebb és egyben a legegyszerűbb mikrofon, de torzítása és zaja viszonylag nagy. Telefonkészülékekben az egész világon használják.

A mikrofon minőségi tulajdonságai (elvi felépítésétől függetlenül): az átvitt frekvenciasáv, az irányhatás ( irányjelleggörbe), a belső ellendilis, a torzítás, az önzaj, a mechanikai behatások iránti érzékenység.

• irányjelleggörbe

(Miller-jelenség következtében az erősítő bemenő impedanciájával G (1- A) nagyságú kapacitás, a Miller-kapacitás kapcsolódik párhuzamosan, ahol C az erősítő kimenete és bemenete közötti visszacsatoló kapacitás, A az erősítő (negatív előjelű) erősítési tényezője.

Egycsatornás hangközvetítési eljárás. A felvevő mikrofon a hangtérben lezajló hangjelenséget egyetlen erősítőláncon és egy hangszórón keresztül közvetíti a hallgatóhoz. Egyetlen közvetítőcsatorna használata mellett több hangszóró sem képes érzékeltetni az eredeti térhatást, mert a hallgató minden hangszóróból a közölt hangjelenség összegezett hangképét hallja.

• mikrofon
• hangszóró

Külső vezérlőjellel indított áramkör, mely minden egyes vezérlőimpulzus hatására előírt időtartamú kimenő impulzust állít elő. Az áramkör kétfokozatú és pozitívan visszacsatolt erősítőláncot tartalmaz. Az erősítőfokozatok között egyenáramú és váltakozó áramú csatolás van. Az egyenáramú csatolás biztosítja a monostabil multivibrátor stabil egyensúlyi állapotát. A váltakozóáramú csatolás gondoskodik arról, hogy átbillentett állapotból visszatérjen stabil egyensúlyi állapotába. Az átbillentett állapot idejét - a kimenő impulzus időtartamát - a váltakozó áramú csatolóelemek (RC tagok) időállandói határozzák meg. Egyik állapotból a másikba történő átbillenés alatt a hurokerősítés nagyobb, mint 1, ezért az áramkör átbillenési ideje - így a kimenő jel felfutási ideje - igen rövid.

A híradástechnikában használt, egyik legfontosabb relaxációs áramkör. Olyan kétfokozatú RC- vagy galvanikus csatolású erősítő, amelynek be- és kimenete - általában RC-csatolással - össze van kötve. Az alapfrekvencián kívül igen sok felharmonikust is előállít. A multivibrátorokat a stabil állapotok száma szerint csoportosítják. Ennek alapján ismeretes szabadonfutó (önrezgő) astabil -, egystabil állapotú, azaz monostabil - két-stabil állapotú, azaz bistabil - és három-stabil állapotú multivibrátor. A multivibrátort a diszkrét áramköri technikában és az integrált áramköri technikában egyaránt sokféle célra használják. Diszkrét elemekből egyaránt felépíthető elektroncsővel és tranzisztorral működő multivibrátor. Az integrált áramköri technikában több tucat - is elhelyezhető egy tokon belül.

Ellenállással terhelt erősítő kimeneti árama és feszültsége összetartozó értékeinek mértani helye. Iránytangense a terhelés ellenállásával egyenlő. A munkaegyenest az erősítő eszköz kimeneti áram-feszültségjelleggörbéjébe berajzolva a metszéspontot munkapontnak nevezik.

• erősítő

(terhelőellenállás). Elektronikus eszköz kimenetéhez csatolt ohmos ellenállás vagy impedancia ohmos része, amely az eszköz kimenő teljesítményét felveszi. munkaellenállás pl. a végerősítő számára a hangszóró impedanciájának ohmos része, az adóberendezés számára az antennaellenállás, az ipari nagyfrekvenciás generátor számára a hevítendő tárgy becsatolt ellenállása stb.

Áramköri elrendezés kialakítása a nyugalmi munkapontnak megfelelő elektromos jellemzők beállítására. munkapont-beállítás céljából egyszerű esetben az erősítők bemenetére állandó feszültséget vagy áramot kapcsolnak. A stabilizáló jellegű munkapont-beállításra visszacsatolt áramkört alkalmaznak. Ilyenkor a munkapont-beállító vezérlőjel érzékeli a beálló munkaponti jellemzőknek a tervezettől való eltérését és igyekszik azt csökkenteni.

• munkapont
• erősítő

Elektronikus műszerek érzékenységének növelésére szolgáló eszköz. Mindig árnyékolni kell.

(operátor erősítő). Igen nagy (néhány milliószoros) erősítési tényezővel rendelkező fázisfordító egyenfeszültség-erősítő, amelynek kimenete és bemenete között kétpólusok vagy négypólusok segítségével visszacsatolást létesítenek. A műveleti erősítő átviteli függvényét a visszacsatolótagok határozzák meg. Kétpólusokkal végzett visszacsatolás esetén az eredő átviteli függvény a visszacsatolóágba és a bemenetre kötött kétpólusok impedanciájának hányadosától függ. Így állandóval szorzás, differenciálás, integrálás és ezek lineáris kombinációja valósítható meg. A műveleti erősítő bemenetére tetszőleges számú jelforrás csatlakoztatható egy-egy soros impedancián keresztül. Ezeket a bemeneteket a jelformálással együtt összegezi. Négypólusokkal megvalósított viszszacsatolás esetén az eredő átviteli függvény a visszacsatolóágba és a bemenetre kötött négypólusok rövidzárási transzfer impedanciájának hányadosától függ. A műveleti erősítőt kezdetben analóg számítógépek műveleti elemeként használták, jelenleg a lineáris és nemlineáris jellegű jelformáló áramkörök legfontosabb alapáramköre.

Olyan áramfeszültség-jelleggörbe, melynek van negatív differenciálhányadossal jellemezhető szakasza. Elektronikus - erősítők negatív ellenállású jelleggörbéje gerjedékenységet eredményezhet, ezért erősítő célra használt eszközöknél lehetőleg elkerülik kialakulását. Billenő áramkörökhöz előnyösen alkalmazhatók a negatív ellenállású jelleggörbéjű eszközök. Elsősorban a kétpólus jellegű diódák terjedtek el, mint amilyen az alagútdióda, Gunndióda stb.

• kétpólus jellegű
• dióda
• alagútdióda

Két, rendszerint egybeépített erősítő négyhuzalos áramkörök erősítésére.

• négyhuzalos áramkör

Olyan rendszer, melynek kimenő jele (válaszfüggvénye) nem változik lineárisan a bemenő jel (vezérlőfüggvény) változásával. Ebből adódik, hogy mind a determinisztikus jel, mind a sztochasztikus folyamat áthaladásának vizsgálata nemlineáris rendszeren általában bonyolult feladat. A nemlineáris rendszerek két nagy csoportba oszthatók: memóriával rendelkező és nem rendelkező rendszerekre.
A memóriával rendelkező nemlineáris rendszerek válaszfüggvénye egy adott időpontban nemcsak a bemenő jel pillanatnyi értékétől, hanem annak múltjától, sőt a rendszer állapotától is (pl. energiatartalmától) függ. Ezzel a modellel tárgyalhatók pl. az egyenirányítók és a parametrikus erősítők.
A memóriával nem rendelkező nemlineáris rendszereknél egy adott pillanatban a kimenő jel értéke csak az ugyanazon pillanatban fellépő bemenő jel értékének függvénye.

• determinisztikus jel

Elektronikus erősítő kimeneti egyenfeszültségének a vezérléstől független, spontán megváltozása, elsősorban a hőmérséklet vagy öregedés jellegű paraméterváltozás eredményeként. A nullpont-vándorlás közvetlenül csatolt, egyenáramú rendszereknél hamis kimeneti jelet eredményez, ezért itt feltétlenül csökkentendő. Az elektroncsöves áramkörök ilyen szempontból rosszabbak a differenciálerősítős, félvezetős, elsősorban integrált áramköröknél, ez utóbbiak nullpont-vándorlás a bemenetre vonatkoztatva közönségesen néhány mV/°C lehet, amelyet az erősítéssel szorozva kapjuk a kimeneten a nullpont-vándorlás értékét.

• erősítő
• elektroncsöves áramkör

Áram, feszültség, vagy teljesítmény növekedés mértéke. A bemenő és kimenő jel amplitúdójának arányával fejezhető ki. Antennáknál egy egységes antennához viszonyított kisugárzás mértékét fejezi ki. Mértékegysége a decibel (dB). Negatív decibel vesztességet jelent. Erősítő fokozatoknál a nyereség 15-25 dB között szokott lenni.

A tv-vevőkészülékek középfrekvenciás átviteli karakterisztikájának az a szakasza, amely a képhordozó frekvenciájától mindkét irányban addig terjed, ameddig az adó a két modulációs oldalsávot csonkítatlanul adja. Az OIRT és CCIR tv-szabványok szerint ez a frekvenciahatár a képhordozótól mindkét irányban 0,75 MHz-re esik. Az OIRT- és CCIR-rendszerű tv-adásnak megfelelően a vevőkészülék középfrekvenciaerősítőjében a Nyquist-oldalon az erősítés lineárisan csökken. A képhordozó frekvenciáján a maximum fele, az alsó frekvenciahatáron (-0,75 MHz) pedig elméletileg 0 értékű az erősítés. Az átviteli karakterisztika ilyen kialakítását a csonkaoldalsávos átvitel teszi szükségessé.

• képhordozó

(Organisation Internationale de Radiodiffusion et Télévision: Nemzetkőzi Rádió és Televízió Szervezet). 1946-ban alakult az ENSZ alapokmánya alapján, a rádiózással és televíziózással kapcsolatos tudományos problémák tanulmányozására és kidolgozására. Tagjai lehetnek azok az állami vagy állami engedéllyel felruházott intézmények, amelyek feladata rádió- és televízióműsor előállítása és továbbítása. Hat tanulmányi bizottságának munkájában és az általa rendezett tanácskozásokon rendszeresen résztvesznek: Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, Románia, Bulgária, Szovjetunió, Finnország, Jugoszlávia és hazánk küldöttei. A szervezet hivatalos nyelve: orosz, kínai, francia, angol, német. Munkanyelve: orosz, német. Technikai központjának székhelye: Prága. Tanulmányi csoportjainak feladatköre a következő:

1. Tan. Csop. Vizsgálja a vezetékes rádió általános követelményeit, a több műsor továbbítására vonatkozó megoldásokat, előírásokat dolgoz ki az erősítők és hangszórók minőségére, tanulmányozza a sztereoátvitel lehetőségeit és a nemzetközi műsorcsere megoldásait.
2. Tan. Csop. Tanulmányozza a hangstúdiók akusztikai kialakítását, kidolgozza azok elektronikus berendezéseire vonatkozó műszaki előírásokat, a hangrögzítéssel kapcsolatos szabványokat és előírásokat, tanulmányozza a dinamikahatárolás, a zajok és a mesterséges utózengés hatásait.

3. Tan. Csop. Foglalkozik a tv-technikával, a jelforrásokkal, a stúdiók felépítésével és rendszertechnikájával, a tv-központok kialakításának lehetőségeivel, jelszabványok kidolgozásával, a nemzetközi tv-műsorcsere műszaki előírásaival, a tv-jel átvitelével és rögzítésével.

4. Tan. Csop. Hullámterjedési kutatásokat és kiértékeléseket végez, kidolgozza az adóhálózat-tervezés módszereit, javaslatot ad a hálózatban résztvevő berendezések azon paramétereire, amelyek visszahatnak a hálózattervezésre.

5. Tart. Csop. Az ismert sztereoszabványok alapján műszaki és gazdaságossági vizsgálatokat végez, analizálja a sztereó vevőkészülékeket és a vételi lehetőséget.

6. Tan. Csop. Kidolgozza a műsorsugárzáskor előforduló üzemviteli és mérési feladatok automatizálási módszereit, a hálózattervek készítésének számítógépes eljárását és a műsorcsere adminisztratív feladataival kapcsolatos gépesítési eljárásokat. Az igazgatójához tartozik a Műszaki Bizottság, amely a tagországok közötti egyeztetésekkel gondoskodik a megfelelő minőségű kép- és hangáramkörökről, a műsorcsere lebonyolításának zavartalanságáról és a pénzügyi elszámoláshoz szükséges adatok rögzítéséről; valamint a Műsorszóró Bizottság, amelynek félévenként tartott ülésén állapodnak meg abban, hogy milyen műsorokat, mikor, milyen időtartamban tudnak az egyes országok nemzetközi műsorcserére felajánlani és azokat mely országok veszik át. Az így létrejött nemzetközi műsorcseréket megelőzően sugározzák az ?lntervízió" feliratot.

• műveleti erősítő

Elektromos generátorok vagy elektronikus erősítőfokozatok összekap-csolása a fogyasztóval, a maximális teljesítményátvitel megvalósítása érdekében. Elektromos generátorok illesztése akkor optimális, ha a lezárás impedanciája egyenlő a forrásimpedancia konjugált komplex értékével. Elektronikus fokozatoknál a nyugalmi munkapont helyzetének, a tápfeszültségnek és a fogyasztó - esetleg transzformált - ellenállásnak az összehangolásával állít-ható be.

• fogyasztó

AVC, AGC. Erősítő fokozatok vagy berendezések erősítésének a jelszinttől függő mértékű önműködő szabályozása. Rádió-vevőkészülékekben azért van erre szükség, mert pl. a hangerő, minősége nagymértékben változna közeli vagy távoli adóállomás jelének vételekor, sőt egyazon állomásról érkező jel is ingadozik a terjedési viszonyok megváltozása következtében. A jelenség megszüntetése vagy csökkentése érdekében, általában a bemenő jel értékével arányos mértékben önműködően csökkentik az erősítést, így közel állandó (előreszabályozás), esetleg túlkompenzált (hátraszabályozás) kimenő jelet kapnak. Minimális bemenő jelszint felett Iép működésbe a késleltetett önműködő erősítésszabályozás. Az önműködő erősítésszabályozás kivitelezése céljából arányos egyenfeszültséget (áramot) állítanak elő, amit változó erősítésű erősítőeszköz erősítésének szabályozására használnak fel.

Analóg vagy digitális alakban ábrázolt mennyiségek összegét előállító elektronikus áramkör. Digitális összeadóegység a kódolt bemenő jelek összegét soros vagy párhuzamos üzemmódban képezi, valamennyi helyértéken előállítva az összeg és az átvitel számjegyeit. A digitális összeadóegység digitális számítógépek aritmetikai egységének legfontosabb logikai áramköre. Analóg jelek pl. műveleti erősítők felhasználásával adhatók össze.

• logikai áramkör
• műveleti erősítő

Az ideális és a valóságos - áramkör között eltérést okozó olyan elem, mely az áramkör működését zavarja, s a tervező akaratától függetlenül, pótlólagosan jelenik meg az áramkörben. Konkrét kapcsolási elemként sohasem jelennek meg, hanem az áramkörbe beépített elemekben, vagy azok között mint nemkívánt másodlagos hatások, Passzív parazita elemek a parazitaellenállások, kapacitások, induktivitások; aktív parazita elemek a parazita félvezető diódák, tranzisztorok, tirisztorok. Utóbbiak nemkívánt erősítő vagy nemlineáris funkciót végezhetnek.

• dióda
• tranzisztor
• tirisztor

Általában minden, 5 rácsot tartalmazó elektroncső, vagyis heptóda. Az USA-ból származó és régebben Európában is elterjedt kivitele a pentagrid converter-nek nevezett keverőcső (pl. 6BE6). Ebben az első rács a helyi oszcillátor rácsa, a második, (rendszerint csak két lemez) az oszcillátor anódja és egyúttal árnyékolás, a harmadik az antennához (esetleg RF előerősítőhöz) csatolt jelrács, a negyedik a másodikkal együtt pozitív potenciáló árnyékoló, az ötödik katódhoz kötött fékrács.

• elektroncső
• katód

Ötelektródás, vagyis három rácsot, katódot és anódot tartalmazó elektroncső. A szokásos alkalmazásokban a - nagyfrekvenciás, középfrekvenciás, hangfrekvenciás vagy videofrekvenciás erősítő. A pentóda első rácsa a jelrács, a második pozitív potenciálú gyorsító- és árnyékolórács, a harmadik az anódból kilépő szekunder elektronok felfogására szolgáló, katódpotenciálú fékrács. A végerősítőcsövek majdnem kizárólag pentódak. Az adócsövek között max. néhány 100 W anód diszszipációig használatosak a pentódak; ezeknek második rácsára - eltérően a vevő pentódaktól - nem az anód tápfeszültségét, hanem ennek csak 1/5...1/3 részét kapcsolják.

• elektroncső

Tervezési és szerelési tevékenység, melyben egy erősítőmezőben a csévemezők hosszát, a pupinfazekak helyét megtervezik, majd ezek alapján a pupinfazekakat bekötik.

• csévemező
• pupinfazék

(Négycsatornás hangátvitel.) Vezetékes vagy vezetéknélküli hangközvetítés, ill. felvétel, _rögzítés és tárolás vagy visszajátszás négy különválasztott vagy 2X 2 kódolt csatornáról, négy erősítő és négy hangszórórendszeren keresztül. Bevezetését és alkalmazását a kétcsatornás hangátvitel (-> sztereofonia) fogyatékosságai indokolják. A kétcsatornas térhatású hangátvitel kezdettől fogva a hallgatás közbeni helyhezkötöttség fogyatékosságával küzd. Ha ugyanis kimozdulunk abból az optimális pontból, ahol a két hangdoboz által keltett sztereóhatás érvényesül, megszűnik a térélmény illúziója a hallgató számára. A közvetítőlánc hátránya onnan ered, hogy amíg a térakusztikai hatás az eredeti hang és a környezeti visszaverődések, ill. zárt térben a falakról és mennyezetről, valamint a helyiségben levő tárgyakról visszaverődő hangrezgések eredőjeként keletkezik, addig a kétcsatornás hangátviteli rendszer a visszavert rezgéseket is elölről közvetíti a hallgatóhoz vagy kedvezőbb esetben nem közvetíti azokat. Az így létrejövő térhatású hang mindig úgy szólal meg, mintha homogén térben keletkezne és mindig csak síkbeli kiterjedése érzékelhető hűen az eredetihez képest. Teljes térhangzás közvetítése csak úgy jöhet létre, ha a hangközvetítés helyszínének akusztikai viszonyait is figyelembevéve, nemcsak az eredeti hangjelenséget, hanem az akusztikai hatásokból eredő, ún. ?másodlagos hanghatásokat" is eljuttatjuk a hallgatás helyszínére.

A négycsatornás hangátvitel a természethűség növelésén túl a hangjelenség térbeli dimenzióit is reprodukálja. A közvetítőrendszer - amint az elnevezés is jelzi, négy mikrofonból, ill. mikrofoncsoportból, négy különálló erősítőegységből, és négy hangszórórendszerből áll. Ehhez az átviteli lánchoz csatlakoznak a különböző műsorforrások, ill. műsortárolók. A négy hangcsatorna közvetített vagy rögzített műsorjele szervesen összefügg egymással, egymást kiegészítik, mégpedig olyan mértékben, ahogyan azt a műsorfelvétel helyszínén a felvevőmikrofonok elhelyezésével meghatározták. Ezzel az eljárással nemcsak az elhangzó műsort, hanem annak akusztikai környezeti hatását is közvetítik a hallgatóhoz. A hallgatás nem helyhezkötött, a négyszögben elhelyezett hangszórók között a hallgató bárhol élvezheti a térhatást.

Négycsatornás hangátvitel a gyakorlatban a következő eljárásokkal történhet:

a) Vezetékes közvetítéssel a már emlíett négy anikrofon, négy erősítő és négy hangszóró párhuzamos összekapcsolásából kialakított hangátviteli láncon keresztül. Ennél az eljárásnál a közvetítőcsatornák teljesen függetlenek egymástól, egymás működését nem befolyásolják.

b) Vezetéknélküli, rádiófrekvenciás közvetítéssel, rádióadó, ill. rádióvevő működésével kialakított hangátviteli láncon keresztül, rádióműsorok formájában. A quadrofonikus rádióműsort általában frekvenciamodulált rendszerben, URH sávon közvetítik, hagyományos sztereoadókkal. A négy hangcsatorna jelét kétcsatornás sztereojellé kódolják és így sugározzák ki. A rádió-vevőkészülékbe egy dekódolóegység van beépítve, amely a beérkező kétcsatornássá kódolt jelet szétválasztja és a négy végerősítőbe vezeti. A kétcsatornássá kódolt quadrofonikus műsor előnye, hogy kompatibilis, tehát ha nem áll rendelkezésre quadrofonikus rádióvevő, akkor kétcsatornás sztereorádióval is élvezhető, természetesen kétcsatornás közvetítésként.

c) Mágneses hangrögzítéssel és visszajátszással. A négy csatorna jelét egy-egy külön sávon rögzíti a magnetofon a mágnesezhető szalagra, ill. arról egyszerre lejátszva, négy erősítőn és hangszórón keresztül szólaltatja meg.

d) Hanglemezre rögzítve és hanglemezjátszóval lejátszva. A hanglemezre szintén kódolt állapotban rögzíthető a quadrofonikus jel. Egymással párhuzamosan több kódolási eljárást is bevezettek és alkalmaznak, amelyek azonban nem csereszabatosak egymással. A hanglemeziparban és kereskedelemben annak az eljárásnak van előnye, amelyik a sztereo hanglemezekhez hasonló, kompatibilis quadrofonikus jelet rögzít. A hanglemezre rögzített kódolt hangjel csak különleges hangszedővel és dekódoló erősítővel alakítható ismét négycsatornássá. A kompatibilis quadrofonikus hanglemez azonban kétcsatornás sztereo lemezjátszóval is lejátszható. A négycsatornás hangközvetítés nemcsak hangszórókon, hanem fejhallgatón keresztül is élvezhető. Erre a célra készíik a négy hallgatót tartalmazó quadrofonikus fejhallgatót.

Forrasztócsúcs-rendszer a hálózati és berendezésoldalakon kifejtett erek közötti kapcsolat létrehozásához. Használatos megoldásai: a) állvány nagy távbeszélőközpontok kábelbordáinak és kapcsolási számsorrend szerint kiképzett forrasztócsúcsainak elhelyezésére; b) szekrény kisebb távbeszélőközpontokhoz; c) keret erősítőállomásokhoz.

• kábelborda

Visszacsatolt hálózatok - pl. visszacsatolt erősítők, szabályozási rendszerek - stabilitását, stabilitási tartalékát meghatározó eljárások összessége, amelyek a visszacsatolást nem tartalmazó nyitott hálózat - a hurokátvitel - adatai alapján adnak fel világosítást a visszacsatolt, zárt hálózat stabilitásáról és stabilitási tartalékáról. A hurokátvitel valamennyi leírásához tartoznak stabilitáskritériumok . Ha a hurokátvitel - átviteli függvénye adott, a stabititás a Hurwitz-kritériurn alapján határozható meg. A hurokátvitel komplex helygörbéjét, ill. Bode-diagramját ismerve, a Nyquist-kritériumok segítségével dönthető el a stabilitás. A hurokátvitel átmeneti függvényébőt a Küpfmüller-kritérium segítségével határozható meg a zárt hálózat stabilitása. A stabilitáskritériumok alkalmazása nélkül a stabilitásvizsgálat a nyitott hálózat átviteli függvényévet, azonos rendszámú egyenlet gyökeinek meghatározását kívánná. Ez a módszer nehézkes, de gyakran nem is alkalmazható (pl. akkor, he a hálózat matematikailag nem is mert, csak mérések segítségével vizsgálható). A stabilitáskritériumok a stabilitáson túlmenően felvilágosítást adnak a stabilitási tartalékról. Kis módosítással a stabilitáskritériumok segítségével meghatározhatók a zárt hálózat tranziens tulajdonságai is.

• Bode-diagram

Automatikusan szabályozza az erősítést, legtöbbször azzal a céllal, hogy a kimenő jel egyforma értékét biztosítsa változó bemenő jel esetén.

• chopperes erősítő

Hosszú vezetékes vagy vezeték nélküli átviteli rendszerekben két szomszédos erősítő- (ismétlő-) állomás közötti csillapítás. A szakaszcsillapítás vezetékes hálózatok esetében kisebb, vezeték nélküli hálózatok esetében, pl. rádiólokátor-vonalaknál nagyobb ingadozásnak (elhalkulás) van alávetve, amelyeket az ismétlőállomásokon kézi vagy automatikus szabályozással egyenlítenek ki.

Híradástechnikai nagyberendezések szerkezeti felépítésének leggyakoribb módja, megfelelő aláosztásokkal,. hogy a csereszabatos betétek (subrack) és egységek variálva is csatlakoztathatók legyenek. Legnagyobb szerkezeti összeállítása a szekrény vagy helyenként az ennek megfelelő keret. A szekrényes konstrukcióban a flexibilitás biztosítására egy függőleges és egy vízszintes osztás (modul) teszi lehetővé, a különböző, de a modulszerűméretsornak megfelelő betétek és egységek illeszkedését a szekrény belső dimenzióihoz. A KGST-előírások és a CCITT-ajánlások távbeszélő erősítőállomásokhoz a 2600 mm magas, 600 mm széles és 225 mm mélységméretű szekrényeket irányozzák elő. A korszerű szekrényt a telepítés helyén építik fel az oldalprofilokból, az összefogó kereszttartókból, és az ezekből kialakított térbe szerelt betétekből. Ezek kábelezése dugaszokkal csatlakozik a szekrénykábelezés megfelelő pontjaihoz. A betétek egy vagy több (2...4) egységsort foglalnak magukban, sínekben csúsztatott, dugaszolható nyomtatott áramkörös, csereszabatos egységekkel. Sok konstrukcióhoz alkalmazható a műszeriparból kiindult és szabványosított ?Egységes műszerváz-rendszer". Váza a műszerállvány, mely aláosztódik műszerrekesz-fiókokra és azokban levő műszerrekeszekre. A fiókok önállóan, egységes műszerdobozban is elhelyezhetők.

• kábelezés

Meghatározott, viszonylag keskeny frekvenciasávba eső jelek erősítésére alkalmas erősítőfokozat vagy berendezés. Az átviteli sávtól eltérő frekvenciájú jelekre általában jelentős elnyomást, csillapítást ad. E tulajdonsága eredményeként alkalmas a hasznos jel viszonylagos kiemelésére, a zavaró jelek elnyomására. Különböző kiviteli változatai ismeretesek, amelyek elsősorban a szelektivitást biztosító elemet illetően térnek el egymástól. Régebben szinte egyeduralkodóak voltak az önindukciós tekercsből és kondenzátorból álló rezgőkörrel hangolt szelektív erősítők, majd elterjedtek a kristályszűrők és RC szűrők, valamint az integrált áramköri technológia fejlődése eredményeként, a különféle, szelektív átvitelt adó rendszerek, amelyek szűrőjellegű alkatrészt nem tartalmaznak.

• rezgőkör
• kristályszűrő
• integrált áramkör

Hangolt vagy hangolatlan erősítő, amelynek erősítése széles frekvenciasávban állandó. Az átviendő jelek lehetnek szinuszosak is, de gyakran impulzusok erősítésére van szükség és ez indokolja a széles sávot. A széles sáv relatív fogalom: a tv-technikában általában a video- és a középfrekvenciaerősítőket tekintik szélessávú erősítőknek.

Videoerősítő. Hangolatlan szélessávú erősítő, amelynek frekvenciasávja 20...25 Hz-től 5...6 MHz-ig terjed. Az adó oldalon fekete-fehér adás esetén videoerősítő erősíti a képfelvevőcső szolgáltatta videojelet a modulációhoz szükséges szintre. Ez többfokozatú RC erősítő, nagyés kisfrekvenciás kompenzálással. Fekete-fehér tv-vevőkészülékben a videodemodulátorból kilépő jelet erősíti a videoerősítő a képcső kivezérléséhez szükséges szintre. Rendszerint egyfokozatú ellenálláserősítő nagyfrekvenciás kiemeléssel. Színes adás esetén az alapszínjeleket, színkülönbségjeleket és világosságjeleket erősíti a videoerősítő, színes vevőkészülékben pedig a képcsövet vezérlő videojeleket: a világosságjelet, a színkülönbségjeleket, és R-G-B vezérlés esetén ( képcsővezérlés) az U'_R, U'_G, U'_B, vagyis a gammakorrigált - alapszínjeleket. Megjegyzendő, hogy a színkülönbségjelek erősítéséhez szükséges - felső frekvenciahatára kb. 1 MHz, az U'_R, U'_G, U'_B jelek, valamint a világosságjel-erősítéskor pedig kb. 4 MHz a felső frekvenciahatár.

Képközépfrekvencia-erösítő. Hangolt - a tv vevőkészülékekben, amelynek amplitúdó- és csoportfutási idő ingadozás karakterisztikáját a frekvenciaátvitel követelményei szabják meg. Rendszerint kétfokozatú erősítő, sávszűrő -bemenettel, csatolással és -kimenettel. A sávszűrők az átviteli karakterisztika vízszintes részének közepére vannak hangolva, csillapításuk különböző. ezáltal lehet elérni a közel egyenletes átvitelt kb. 4 MHz széles sávban.

• alapszínjel
• színkülönbségjel
• világosságjel
• képcsővezérlés
• frekvenciaátvitel

Olyan erősítő, amely több sorosan kapcsolt hangolt fokozatot tartalmaz, de az egyes fokozatok nem pontosan azonos frekvenciára, hanem az erősítő eredő átviteli görbéjének előírt közepes frekvenciájánál nagyobb vagy kisebb frekvenciáikra vannak hangolva. Az egyes fokozatokban nemcsak a hangolási frekvencia, hanem a sávszélesség is különböző lehet. A kapcsolás előnye: a) Nagyobb erősítés/sávszélesség viszony érhető el a széthangolt fokozatokkal, mint az azonos hangolású (egyetlen frekvenciára hangolt) fokozatok soros kapcsolása esetén. b) Előirt alakú, pl. maximálisan lapos vagy egyenletes ingadozású eredő átviteli görbe állítható elő előnyösebb szelektivitással, mint az azonos hangolású fokozatokból felépített erősítő alkalmazásakor.

Program a távközlési műhold kifejlesztésére és üzembe helyezésére. Az NSZK és Franciaország közös vállalkozása, amelynek keretében felépítenek és Francia-Guayanából Európa-2 rakétával geostacionárius pályára, az egyenlítő 15°-os nyugati szélességi pontja fölé juttatnak két - műholdat, amelyek távközlési rendszerük és frekvenciatartományuk kivételével megegyeznek egymással. Mindkét műhold adó-vevőberendezése két, egymástól független csatornát tartalmaz. A tölcsér vevőantenna 18°-os fősugárnyalábján belül helyezkedik el a teljes földfelület. Az adóantennák elliptikus fősugárnyalábjának mérete 9°X 14°. Az egyik antenna Európára és Afrikára, a másik Amerika felé irányul. Mindkét csatorna sávszélessége 90 MHz, adó végfokteljesítménye 13 W. Vételi frekvenciasáv: 5925 MHz ...6425 MHz, adási frekvenciasáv: 3700 MHz ...4200 MHz, középfrekvencia: 250 MHz ...750 MHz. A műhold teljes erősítése 100 dB, teljes súlya 190 kg. A műholddal összeköttetésben álló űrtávközlési földi állomással szemben támasztott követelmények kisebbek, mint az Intelsat rendszer esetében. Antennaátmérő 16,5 m, hűtetlen parametrikus előerősítő, jósági tényező 31,5 dB. A rendszer feladata több rádió- és televízióprogram szétosztása és néhányszáz távbeszélőcsatorna létesítése frekvencia- és időosztásos hozzáféréssel.

• távközlési műhold
• űrtávközlés
• Intelsat

Többfokozatú hangolt erősítő, melyben mindegyik fokozat rezonanciafrekvenciája ugyanazon értékű. Az eredő sávszélesség ezért kisebb, mint az egyes fokozatok sávszélessége, és általában jóval kisebb, mint széthangolt erősítők esetén. A szinkronhangolt erősítőt ott célszerű használni, ahol aránylag keskeny sáv erősítésére és nagy szelektivitásra van szükség.

• hangolt erősítő
• széthangolt erősítő

Áramkör, amely automatikusan lezárja a színjelerősítőt ( színes televízió), ha az adás nem színes, hanem fekete-fehér. Az áramkör referenciajelként - NTSC- és PAL-rendszerű készülékekben a burstjelet, SECAM-rendszerű készülékekben pedig az azonosítójelet vagy a sorkioltójel hátsó vállára szuperponált színsegédvivőjeleket használja. E jelek kimaradása jelzi, hogy a színes adás leállt, amire a (például billenő áramkörrel) lezárja a színjelerősítőt. A színölő rendszerint úgy van beállítva, hogy kikapcsol, ha a referenciajel egy bizonyos, az elfogadható színes vételhez szükséges szint alá süllyed.

• színes televízió
• PAL-rendszer
• SECAM-rendszer
• sorkioltójel

Kiegészítő áramkör, amely elektronikus áramkör kimenetén megjelenő feszültség alapszintjét adott értéken tartja. Elektronikus áramkörök, kapuk a jelek alapszintjét eltolják, ami több fokozat esetén már működési bizonytalansághoz vezethet. A szintvisszaállítás általában szintrögzítő diódás áramkörökkel történik. A szintvisszaállító áramkör az erősítők, inverterek stb. bemenetén vagy kimenetén helyezhető el.

Hosszanti kiegyenlítés, amellyel az egymás után következő kábelhosszakban az egyes érnégyesek átviteli jellemzőinek a gyártás rendszeréből származó szisztematikus eltérései egyenlíthetők ki. Vivőáramú kábeleknél a cserehatás csökkentésére használt eljárás. E rendszerben az erősítőmezőnek egyenlő hosszú alapszakaszokra, és az alapszakaszoknak az érnégyesek számával egyező számú gyártási hosszra való osztásával, majd négyesek szisztematikus keresztezésével, keverésével biztosítják a homogenitást. A négyesek keverését úgy kell végezni, hogy a keresztezési szakaszokon belül az áramkörök minden keresztmetszeti helyen áthaladjanak és a négyesek szomszédaikat is változtassák.
Ha négyesen belül az átviteli jellemzőkben szisztematikus eltérések mutathatók ki, akkor négyesen belül is szisztematikus keresztezést kell végezni, melynek sémái a keresztezéses kiegyenlítés sémái közül a 2., 3., S. és 8. számúak.

• vivőáramú kábel
• cserehatás

Általában kétcsatornás hangközvetítési eljárás, a hangjelenségek térhatású átvitelének egyik módja. A közvetítendő hangjelenséget két mikrofonnal vagy két mikrofoncsoporttal veszik fel, amelyek egy-egy különálló erősítőhöz kapcsolódnak. A mikrofonok hangtérbeli elhelyezésétől függően ismeretes A-B rendszerű, XY rendszerű vagy M-S rendszerű sztereofonia. A mikrofonok keltette hangfrekvenciás feszültséget a két erősítő felerősíti és két hangszóróban hallhatóvá válik a közvetített hangjelenség. A hangforrás térbeli közvetítésére a két mikrofonba érkező hangerő- és időkülönbség, vamint az oldalhatásból eredő intenzitáskülönbség révén van lehetőség. A kétcsatornás sztereofonianél a két hangszórót egymástól 2...4 m-re kell azonos magasságban elhelyezni, a lehallgató helyiség egyik oldalfalával párhuzamosan. A hallgatóknak úgy kell a két hangszóró előtt elhelyezkedniök, hogy azoktól egyenlő távolságra legyenek. A hallgatás helyhez kötött. Ha az optimális lehallgatási pontról kimozdulunk, megszűnik a térhatás érzete. Ezt a fogyatékosságot a quadrofonia megszünteti. A sztereofoniahez hasonlóan rögzíthető is a két csatornán közvetített hangjelenség. A térhatású hang mágneses hangrögzítéssel vagy elektromechanikai hangrögzítéssel örökíthető meg.

• mikrofon
• erősítő
• hangszóró
• mágneses hangrögzítés
• elektromechanikai hangrögzítés

Annak a rádióvevő készüléknek a kereskedelmi fantázianeve, amelyben a vett frekvencia keverés révén egy más frekvenciára váltódik, amelyeket azután a következő középfrekvenciás erősítőfokozatok tovább erősítenek. Ellentéte az egyenes vevő, ez a készülék a vett frekvenciát közvetlenül erősíti.

Passzív, vagy aktív áramkör. Célja egy jel, vagy áramforrás módosítása. A passzív szűrő nem igényel működéséhez áramot, de mindig bizonyos veszteség keletkezik benne. Az aktív szűrőhöz áramellátás szükséges, de akár erősítésre is alkalmas. Tápegységeknél a szűrő kondenzátorokból, ellenállásokból és önindukciós tekercsekből (fojtó) állhat, célja az egyenirányított áram hullámosságának simítása. A távközlésben használnak szűrőket bizonyos frekvenciák leválasztására, miközben mások csillapítás nélkül átjutnak a szűrőn. Ezek is általában kondenzátorokból, tekercsekből állnak, néha ellenállást is tartalmazhatnak. Az aktív szűrők céljára műveleti erősítőket használnak. Ezeken kívül vannak mechanikus, kristály és kerámia szűrők is. A sávszűrő két megadott frekvencia között minden frekvenciát átereszt, másokat levág. Az alul áteresztő szűrő egy adott frekvencia alatt minden frekvenciát átenged, másokat levág. A felül áteresztő szűrő ennek ellentéte, adott frekvencia felett mindent átereszt. A szelektív szűrő egyetlen frekvencia levágására szolgál, ilyen a hullámcsapda.

Elektronikus berendezés energiaellátását biztosító elektromos generátor. A vezérelt energiaátalakító elvén működő erősítők és egyéb jelformáló fokozatok a - által leadott energia egy részét juttatják a fogyasztóra. A tápforrás az esetek nagy részében terhelhető, kis belső ellenállású és lehetőleg állandó forrásfeszültségű egyenfeszültség-forrás, de találkozunk váltakozó áramú, sőt kifejezetten nagy frekvencián működő tápforrással is.

• vezérelt energiaátalakító

A Föld körül keringő mesterséges égitest (szatellit), amely alkalmas földfelszíni pontok közötti távközlési összeköttetés létesítésére. Régebben kísérleteket végeztek passzívakkal, amelyek a Föld felől érkező jeleket visszaverték a Föld felé. Az így nyerhető energia azonban nem volt elegendő folyamatos összeköttetés fenntartására. Az aktív - vevőantennát, vevőt, erősítőket, adót és adóantennát tartalmaz. Energiával napelemek látják el. A közeljövőben tervezik atomreaktor beépítését tápáramforrásként. A korszerű távközlési műholdakat irányított antennával szerelik fel, amelynek a pillanatnyi helyzetétől függetlenül állandóan a Föld meghatározott része felé kell irányulnia. Mivel a stabilizálását általában a tengelye körüli forgással biztosítják, az antennát ellenkező irányban azonos sebességgel forgatják. A geostacionárius pályán levő távközlési műholdról kb. 17°-os szög alatt látszik a Föld. Teljes besugárzásához ilyen antennairányítottság szükséges. A jelenleg működő távközlési műholdak többsége ilyen antennával is és élesebb irányításúval (kb. 4°) is rendelkeznek. Az antennákat általában egyidejűleg adásra is, és vételre is használják. A fedélzeti elektronikus berendezések felépítése és kapcsolódása függ annak az űrtávközlési rendszernek a rendszertechnikájától, amelyben a távközlési műhold működik. Általában kettős a frekvenciaáttevés és mindhárom sávban (vételi, KF, adási) jelentős az erősítés. A nem távközlésre felhasznált (kutató, meteorológiai, földfelderítő stb.) műholdaknak is kell távközlési összeköttetéssel rendelkezniök ahhoz, hogy feladatukat el tudják látni. Az ember nélküli műholdaknak venniök kell a távvezérlésre szolgáló jeleket és a Föld felé kell adniok a távmérés és adatátvitel jeleit. Az embert is szállító műholdak és űrhajók ezen kivül távbeszélő- és tv-összeköttetéssel is rendelkeznek. Újabban már ez utóbbit is kétirányúra építik ki: az egyik irányban az űrhajósok helyzetének figyelése, a másik irányban pedig közérzetük javítása érdekében továbbítanak képet.

(szaturációs tartomány). Erősítők kimeneti jelleggörbéjével értelmezhető tartomány, amelyben a bemeneti vezérlést változtatva a kimenet elektromos állapota nem - vagy csak igen kis mértékben - változik. Tranzisztorok esetében a telítési tartományban mind az emitter-, mind a kollektor-bázisdióda nyitott állapotban van.

• tranzisztor

Viszonylag nagy jelszinten működő erősítő, amely mindig jelentős nagyságú hasznos teljesítményt ad le a következő fokozat vezérlésére vagy a fogyasztó működtetésére. Fontos jellemzője a hatásfok, mert a veszteségi teljesítmény jelentős része az erősítőeszközökön hővé alakul, s nem megfelelő hűtés esetén annak épségét, a megbízható üzemet veszélyeztető magas hőmérsékletet okoz.

• erősítő

Elektromágneses tér erősségének mérésére szolgáló eszköz. A térerősséget általában millivoltban, vagy mikrovoltban mérik. Lényegében hangolt rezgőkörből, detektorból, erősítőből és műszerből áll, a jelek felfogására szolgáló antenna általában bot-antenna. Ilyen áramkör a vevőkészülékbe beépített S-mérő is, csak nem hiteles.

Katódot, vezérlőrácsot, árnyékolóés egyúttal gyorsítórácsot és anódot tartalmazó elektroncső. A pentódától csak abban különbözik, hogy nincs fékrácsa. A pentódák elterjedésével a rádió-vevőkészülékekben használt tetródak közül csak a végerősítő Mil sugártetróda maradt meg, míg az adótetródák jelenleg is korszerűek.

• pentóda
• anód

Távbeszélőcsatornában a nemlinearitás következtében fellépő zaj. Azokban az erősítőkben és egyéb készülékekben keletkezik, melyek több csatornában közösek. A nemlineáris torzítás következtében a csatornákban megjelennek a beadott frekvenciák egész számú többszörösei (a második, harmadik stb. harmonikus), valamint a harmonikusok összegéből és különbségéből képzett kombinációs rezgések, ami zajban nyilvánul meg. Aszerint, hogy hanyadrendű a nemlineáris torzítás, a torzítási zajt másod-, harmad- stb. rendű zajnak is nevezik. A harmadrendűnél magasabb fokú torzítási zajok általában elhanyagolhatók.

• nemlineáris torzítás

Erősítőfokozatok váltakozó áramú csatolása egymáshoz, vagy vezérlőgenerátorhoz, ill. fogyasztóhoz transzformátor alkalmazásával. Többfokozatú elektroncsöves erősítőkben a - alkalmazásával többleterősítést lehetett elérni. A nagyerősítésű eszközök, különösen pedig a nem elhanyagolható bemeneti impedanciájú tranzisztorok megjelenésével a transzformátoros csatolás jelentősége csökkent, ma csak nagyfrekvenciás erősítőkben, vagy olyan egyéb helyeken alkalmazzák, ahol a csatolt áramköri részletek potenciális függetlensége feltétlenül biztosítandó. A teljesítményerősítő-fokozatokhoz a fogyasztó illesztésére alkalmazott csatolótranszformátor szerepe is háttérbe szorul, elsősorban a transzformátoros csatolás rossz minőségi jellemzői miatt.

• fogyasztó
• transzformátor
• bemeneti impedancia
• tranzisztor

Háromelektródás elektroncső, amely katódot, rácsot és anódot tartalmaz. A - a legegyszerűbb vezérelhető elektroncső, rádió- és tv-vevőkészülékben már alig fordul elő, míg az adócsövek - főképp a nagy teljesítményű típusok - jelentős része jelenleg is. Az első, gyakorlatilag tehetetlenség nélküli erősítő eszköz, amelyet először 1907-ben készítettek:

• elektroncső
• katód
• anód

Erősítők átmeneti (tranziens) jelenségeinek vizsgálata során fellépő csillapított rezgés legnagyobb amplitúdója. Derékszögű, négyszög alakú impulzussal végzett vizsgálatnál a felfutó él az állandósult (stacioner) állapotnál nagyobb értéket ér el, majd csillapodó rezgések következnek. A túllövést az állandósult érték százalékában szokás megadni. A televíziójelek átvitelének egyik jellemzője.

A teljes kivezérléshez szükségesnél nagyobb vezérlőjel alkalmazása erősítőfokozatok vagy berendezések bemenetén. Túlvezérelt állapotban a bemenő jel növelésével nem nő tovább a kimenő jel amplitúdója, ?vágás" jelentkezik, ami durva, nagyfokú torzítással jár.

• kivezérlés
• torzítás

Az a - kizárólag szuperheterodin vevőkészülékkel - vehető, általában vételi zavart okozó állomás, amely az oszcillátornak a kétszeres középfrekvenciával nagyobb rezgéssel, a tükörfrekvenciával való keverése révén jut be a középfrekvenciás erősítőn át a demodulátoron keresztül a hangszóróba, s így válik hallhatóvá.

• szuperheterodin
• tükörfrekvencia

Tv-vevőkészülék szerelvény, amely az UHF frekvenciatartományban az antennabemenettől a transzponálófokozat középfrekvenciás kimenetéig működő fokozatokat foglalja mechanikai egységbe. Az UHF hangolóegységgel a 470...860 MHz, tehát közel 400 MHz terjedelmű frekvenciatartományt kell átfogni, ami kb. 50 csatornát (tehát állomást) jelent. Ez az oka annak, hogy az UHF frekvenciatartomány vételére nem használnak csatornánként arretálható csatornaváltót, mint a VHF sávban, hanem folyamatos hangolást. Elektromos működés szempontjából a UHF hangolóegységekben ugyanaz a három fokozat van, mint a VHF hangolóegységekben, de az aktív elemek (tranzisztorok) száma csak kettő, mert a keverőtranzisztor önrezgő keverőkapcsolásban működik.
A rezgőköröket ebben a frekvenciatartományban, ameddig forgókondenzátorok voltak a hangolóelemek, nem lehetett koncentrált elemekkel felépíteni, mert túl kis tekercsméretek adódtak. A rezgőkörök helyett nyitott fél hulIámhosszú vagy rövidrezárt negyed hullámhosszú tápvonalcsonkokat használtak, amelyek rezonanciafrekvenciáját változó kapacitással szabályozták. A változó kapacitás korábban forgókondenzátor volt, később varicap dióda. A varicap dióda és az egyéb alkatrészek kis mérete lehetővé tette a huzalozás olyan mérvű lerövidítését, hogy az UHF hangolóegységeket is rezgőkörökkel építsék fel. Az újabb típusokban varicap diódák és 1-2-menetű kis tekercsek képezik a rezgőköröket.
Az egész UHF tartományt sávátkapcsolás nélkül hangolják át, tehát sem mechanikai, sem elektronikus kapcsoló nem szükséges. Az előerősítő-, keverő és oszcillátorfokozatra vonatkozó követelmények megegyeznek a VHF hangolóegység fokozataira vonatkozókkal.

• VHF hangolóegység

A fül hallástartományának felső határánál (20 000 Hz-nél) nagyobb rezgésszámú ?hangrezgések". Rezgésszáma 10⁸-on értéket is elérhet. A hangrezgés jelleget az adja, hogy - mint a hallható hangok - az ultrahang is anyaghoz (légnemű, cseppfolyós és szilárd) van kötve.

Az ultrahangok előállítása elvileg hasonló a hallható hangokéhoz. Elektronikus ultrahang generátor után kapcsolt erősítő táplálja az adót (hangszórót). Az ultrahangok sokféle alkalmazása elsősorban folyadékokkal és szilárd testekkel kapcsolatos. Ezek (a levegőéhez képest) sokszorosan nagyobb sugárzási ellenállása miatt már kis (m-nagyságú) amplitúdókkal is nagy teljesítmények sugározhatók el. Ennek megfelelően az adó többnyire rezgő kvarckristály (lényegében kristály hangszóró).

Az ultrahangokat felhasználják a vegyiparban kémiai folyamatok gyorsításához, anyagvizsgálatokhoz, vízmélységméréshez, az egészségügy területén diagnosztikai eszközként és mint gyógyeszközt stb.

• sugárzási ellenállás
• kristály hangszóró

Elektroncsöves végerősítőfokozat olyan különleges kapcsolása, amelynél a pentóda jellegzetességeit igyekeznek a triódáéhoz közelíteni. Ezt úgy érik el, hogy a pentóda árnyékolórácsát nemcsak egyenfeszültséggel táplálják, hanem az anódváltakozóleszültség egy kisebb részével is, amelyet a kimeneti transzformátor egy meghatározott (pl. 0,2) leágazásáról vesznek le. Az ilyen kapcsolásnak a normális pentódás végerősítővel szemben 50%-kal kisebb a torzítása.

Rádió-vevőkészülék frekvenciamodulált ultrarövidhullámú adóállomás ( rádióhullámok) vételére. A kapcsolás trióda-előfokozatokból, önrezgő trióda-keverőfokozatból, KF-erősítőből, diszkriminátorból és hangfrekvenciás részből áll. Ritkán külön készülék, általában más hullámhosszak vételére alkalmas készülékkel építik egybe. Mind elektroncsöves, mind tranzisztoros kivitelű lehet.

• rádióhullám

A távközlési műholddal távközlési összeköttetés létesítésére és fenntartására alkalmas, a földön telepített állomás. Legtöbbször adás-vételre, ritkábban csak vételre alkalmas. A műholdas állandóhelyű szolgálat keretében működő - vételi frekvenciasávja 3,4...4,2 GHz, adási frekvenciasávja 5,725 GHz. Építésüket 1963-ban kezdték meg és 1972. végéig több, mint 100 állomás létesült. Főbb részei az antennarendszer, az adó- és a vevőberendezés, valamint az ezek kiszolgálásához szükséges egyéb berendezések. Az antennarendszer legtöbbször Cassegrain-antenna, 12...28 m átmérőjű főreflektorral, melyet automata vagy programozott, ritkábban kézi vezérléssel irányítanak a műhold felé. Az erős irányítottság miatt a fősugárnyaláb szélessége kicsi (tized
fok nagyságrendű) és így az antenna nagyon pontos iránybaállítása szükséges, ami a nagytömegű antennarendszer gyakori, szinte folyamatos mozgatását követeli meg még geostacionárius műholdak esetén is. Az antennakonstrukció által meghatározott szélsebességérték feletti szél esetén az összeköttetést meg kell szakítani és az antennát épségének megóvása érdekében zenitre kell állítani. Az antennát általában egyenáramú motorokkal mozgatják, amelyek részére az áramot állandóan forgó egyenáramú generátorok szolgáltatják. Ez a generátor a gerjesztő áramát a hibajelből vagy a programozó berendezés jeléből nyeri egyenáramú erősítőn keresztül. Az adóberendezés általában 3...10 kW-os és egyetlen rádiófrekvenciás csatorna sávszélességű (30...35 MHz). A vevő előerősítő-fokozata folyékony nitrogénnal vagy héliummal hűtött, zajszegény kivitelű. Zajhőmérséklete 20...70 K. Sávszélessége rendszerint 250 MHz, ritkábban egy rádiófrekvenciás csatorna szélességű. Az űrtávközlési földi állomás jósági tényezőjét az a műholdas távközlési rendszer írja kötelezően elő, amelynek keretében működik. Az Interszputnyik rendszerben 29,5 dB, az Intelsat rendszerben 40,7 dB. Ugyanazon az űrtávközlési földi állomáson több antennarendszert, adó- és vevőberendezést is elhelyeznek és így többirányú összeköttetés létesíthető. Csak vevőberendezések működnek a Szovjetunió - Orbita rendszerű űrtávközlési földi állomásain, melyek rendszeresen veszik és a környező adóállomásokhoz továbbítják a központi tv-programot.

• távközlési műhold
• műholdas állandóhelyű szolgálat
• Cassegrain-antenna

Rezgéskeltőkben, adókban, erősítőkben keletkező, nagyfrekvenciájú nemkívánatos rezgések, amelyek az üzem befolyásolása mellett csövekben, tranzisztorokban károkat is okozhatnak. Kis fojtótekercs vagy 50...100 W-os ellenállás beiktatása a rácskörbe, ill. a báziskörbe hathatós kiküszöbölési mód.

(AC erősítő). Jól meghatározott alsó határfrekvenciával rendelkező erősítő, amely tehát lassan váltakozó jelek erősítésére nem alkalmas. A véges alsó határfrekvenciát a fokozatok közötti csatoláshoz alkalmazott soros kondenzátorok vagy csatolótranszformátorok határozzák meg.

• erősítő

Fogyasztóhoz csatlakozó erősítőfokozat vagy berendezés. Általában teljesítményerősítő-fokozat, de vannak olyan fogyasztók is, amelyek nagy ellenállásúak és csak feszültség kell az üzemeltetésükhöz. A végerősítő nagy jelszinten, nagy kivezérléssel dolgozik és soha nem elhanyagolható az átviteli jelleggörbe nemlinearitásából adódó torzítása, ami negatív visszacsatolással csökkenthető.

Több áramkörös berendezéseknél az utolsó fokozat, vagy adóknál a teljesítmény fokozására alkalmazott külön fokozat. Általában a kimenő rezgőkörét hangolják a frekvencia és az illesztés pontos beállításához. Újabban megjelentek hangolást nem igénylő szélessávú végerősítők is.

• átviteli jelleggörbe
• visszacsatolás

Nagy teljesítményű végerősítőknél alkalmazott hűtési mód, ahol a tranzisztort, vagy csövet ventillátor légáramával hűtik. Egyes csöveken sugárirányban elhelyezett hűtőlemezek vannak, ezek vezetik a levegőt és adják a csőben keletkező hőt a légáramlatnak. Ezért az ilyen csöveket cső alakú "kéményben" helyezik el. Hűtés nélkül a cső tönkremegy.

Teljesítményerősítésre alkalmas berendezés, amely tápáramforrásból, annak áramkörébe beiktatott fogyasztóból és (elektronikus) erősítőből áll. Az erősítő-re adott vezérlőjel a fogyasztón keresztül folyó áramnak a vezérlőjellel közel arányos változását eredményezi. Az alkalmazott erősítő leggyakrabban elektronikus (elektroncső, tranzisztor, tirisztor stb.), a tápforrás rendszerint, de nem szükségképpen közel állandó (egyen-) feszültséget szolgáltat.

• elektroncső
• tranzisztor
• tirisztor

Olyan erősítő, amely nagyobb kimenő teljesítményű erősítőt vezérel. llyen erősítő van pl. egy mikrofon és a teljesítményerősítő között.

Átviteli rendszer, amely a vételi lehetőség és zavarmentesség szempontjából jó helyen, a fejállomáson felállított antenna által vett tv-műsorokat felerősítés után vezetéken továbbítja több km távolságra az előfizetőkhöz. Vannak olyan - hálózatok, amelyek fejállomásai önálló műsort is (pl. iskolatelevíziót) adnak. Kétféle - rendszer alakult ki: frekvencia- és vezetékmultiplex rendszerek.
a) Frekvenciamultiplex vezetékes televízió rendszerek a VHF frekvenciatartományban (tv-szabványok) működnek. A fejállomás a műsorokat vagy a vételi frekvencián, vagy esetleg más VHF csatornára transzponálva továbbítja. Az összes átvitelre kerülő, különböző vivőfrekvenciájú műsort egyetlen koaxiális kábelen közvetítik. A kábelen érkező műsorok közül az előfizető a szokványos tv-vevőkészülékkel választja ki a venni kívántat.
b) Vezetékmultiplex vezetékes televízió rendszerekben a fejállomás a vett jelből csak az összetett videojelet használja fel és ezzel alacsony (5...12 MHz) vivőfrekvenciájú rezgést modulál. A különböző műsorokat azonos frekvencián, de más-más érpáron viszik át. A tv kísérőhangot hangfrekvencián, a hozzátartozó érpáron továbbítják. Az előfizetőnél egy egyszerűbb tvkészülék is elegendő a vételhez, mert a VHF és UHF hangolóegységek, a képkőzépfrekvencia-erősítő, a hangközépfrekvencia-erősítő, FM demodulátor és hangerősítő elhagyhatók. A vezetékes televízió bevezetése főleg Angliában és USA-ban terjedt el. Előnye: zavarmentes vétel; több műsor vételi lehetősége, mert a központi antenna felállítása ezt lehetővé teszi; az épületeket csúfító antennák eltűnése. Hátrányai: a költségek, angol és amerikai adatok szerint a hálózat kilométerenként kb. 2000 dollárba került a 60-as években; csak új építkezéseknél oldható meg és csak akkor, ha létesítését és fenntartását valamilyen szerv vállalja.

• tv-szabvány

• szélessávú erősítő

(hibrid áramkör). Olyan, négy kapocspárral rendelkező áramkör, melynek szemben levő kapocspárjai között a csillapítás igen nagy (ideális esetben végtelen), ha a másik két kapocspárat megfelelő impedanciákkal zárjuk le. Ezt az állapotot kiegyensúlyozottnak nevezik. Aszerint, hogy a kiegyensúlyozás csak az egyik vagy mindkét irányban megtörtént-e, a villaáramkör egyszeresen vagy kétszeresen kiegyensúlyozott. Utóbbi esetben mind a négy lezárás hullámimpedancia. A legfontosabb alkalmazása a kéthuzalos erősítő.

• hullámimpedancia, kéthuzalos erősítő

Erősítő áramkörök kimeneti jele egy részének visszavezetése a bemenetre. Lehet pozitív jellegű, amikor is a visszavezetett jel erősíti a vezérlőjel hatását, vagy negatív, amikor gyengíti azt. Pozitív visszacsatolás esetén az erősítés nő, esetleg végtelen nagyra, ami önálló rezgéseket végző fokozatot eredményez. A negatív visszacsatolás hatására az erősítés csökken, ugyanakkor az erősítő egyéb tulajdonságai előnyösen módosulnak: a kimeneti zaj, a zavaró jelek hatása, a nemlineáris torzítás csökken, az átvitel mértéke az erősítő belső jellemzőitől függetlenné válik, valamint a be- és kimeneti impedanciák módosulnak. A visszacsatolójel arányos lehet a kimeneti feszültség-gel vagy árammal, ekkor a feszültség-, ill. áram-visszacsatolásról beszélünk. A visszacsatolt jel és a vezérlőgenerátor csatlakoztatható sorosan vagy párhuzamosan. így mindkét előző típus lehet soros vagy párhuzamos -. A visszacsatolt erősítő - nélküli erősítése, valamint a visszacsatoló hálózat fázistolása eredményeként a negatív visszacsatolás pozitívba fordulhat és a visszacsatolt erősítő begerjedhet. Ez elkerülhető vagy a visszacsatolás mértékének csökkentésével, vagy a fázismenetet kompenzáló elemek beépítésével.

A pozitív visszacsatolás erősítést fokozó jellegű, bizonyos határon felül rezgés keletkezik, ezen alapul minden oszcillátor működése. Huzalok, alkatrészek közelsége is okozhat visszacsatolást, de ismert az akusztikus visszacsatolás is, amikor egy hangszóró hangja visszakerül a mikrofonba és a rendszer begerjed. Negatív visszacsatolással lehet erősítő fokozatok lineáris frekvenciaátvitelét megoldani.

Elektromos vagy elektronikus áramkörök jellemzője, a jel-visszajutás mértéke a kimenetről a bemenetre. Elektronikus erősítők visszahatása közönségesen az erősítés értékét befolyásolja, míg a nagyfrekvenciás előtérbe kerülő visszaható kapacitás ezen felül áramköri instabilitást, gerjedékenységet is okozhat. Erősítésre ezért a kis visszahatású eszközök alkalmazása előnyös

• erősítő

Olyan - kétpólus, amelynek impedanciája az átvitt frekvenciasáv minden frekvenciáján jól megközelíti egy adott vezetékpár (vonal) vagy áramkör impedanciáját. Általában villaáramkör kiegyensúlyozására használják. Kéthuzalos erősítőkben pl. e célból a kéthuzalos vonal impedanciáját kell utánoznia. Elemei vagy azok egy része gyakran változtatható kivitelben készül, hogy a helyszínen pontosabban beállítható legyen. Legegyszerűbb változata az egyezményes vonalutánzat mely 600 W-os ellenállásból és azzal sorba kötött 1 vagy 2 mF kapacitásból áll, és melyet főleg bizonytalan hosszúságú előfizetői vonalak egyensúlyozására alkalmaznak.

• kéthuzalos erősítő
• villaáramkör

Zárókörös csatolásra felhasznált párhuzamos rezgőkör. Többfokozatú szelektív erősítőkben a fokozatok csatolására használható, de előnyös a generátor vagy a fogyasztó és az erősítő összekapcsolására is, elsősorban olyan esetben, amikor nem szigorú szelektivitási követelmények mellett egyenáramúlag kis ohmos csatlakozást kell biztosítani a föld vagy a tápforrás felé. zárókörként bármilyen zárókör jósági tényezőjű rezgőkör alkalmazható; kisebb relatív sávszélesség a nagyobb jósági tényezőjű zárókörrel érhető el.

• zárókörös csatolás
• szelektivitás

Szelektív erősítő fokozatai között egyetlen párhuzamos rezgőkörrel megvalósított csatolás. Egy zárókör által elérhető szelektivitás általában rendszertechnikailag nem elegendő, ezért a zárókörös csatolást többfokozatú erősítőkben alkalmazzák. Ha valamennyi zárókör hangolási frekvenciája azonos, szinkronhangolt, ellenkező esetben széthangolt erősítőről beszélünk. Az előbbi kis relatív sávszélesség esetén alkalmazható, nagy sávszélességű szelektív erősítőkben az utóbbi megoldás előnyös.

• szelektív erősítő
• szelektivitás

Műveleti erősítő, mely negatív visszacsatolással működik, ezáltal működését fokozott stabilitás jellemzi.