Olyan erősítő, melynél a kimenőjel tökéletesen követi a bemenő jelek alakját, az áram teljes ciklus alatt folyik. Általában hangerősítőkhöz használják, hatásfoka alacsony.

(elnyelési tényező). Viszonyító szám, amely megadja, hogy valamely felület a merőlegesen ráeső hangenergia hányad részét nyeli el, ill. alakítja hővé. Pl. az =0.4 azt jelenti, hogy a beeső hangenergia 40 -a hő alakjában vész el.
Általában, ha a hangenergia szilárd felületnek ütközik, az energia egy része visszaverődik, egy része pedig az anyagban hangvezetés útján halad tovább, s végül egy részét az anyag elnyeli. Az elnyelt energia az anyag kis járatait kitöltő levegőrészecskéket rezgésbe hozza és a falakkal való súrlódás következtében hővé alakul.
Az abszorpciós tényező értéke függ az anyag minőségétől és általában függ a hangrezgés frekvenciájától is. Maximális értéke 1, ami a "nyitott ablak" egység elnyelési mértékével azonos.

Az - adatátviteli rendszer berendezése, mely adatok előállítását vagy adatjelek keltését végzi (pl. billentyűzetek, adathordozók olvasóberendezései), vagy adatjelekből adatok kivonását (értelmezését) és rögzítését (pl. nyomtatását), vagy megjelenítését végzi (pl. katódsugár-ernyőn). Elláthat különleges feladatokat is, pl. közölheti az adatfeldolgozás eredményeit mesterséges beszéd útján (- hangválasz berendezés), vagy az eredményeket más különleges módon jelenítheti meg (pl. rajzoló berendezés). Más esetekben az adatvégberendezés a távvezérlő, távirányító, távszabályozó, távmérő vagy egyéb telemechanikai berendezéseket illeszti az adatátviteli berendezéshez.

• adatátviteli rendszer
• hangválasz berendezés

Olyan szűrő, amely aktív (erősítő) elemet is tartalmaz. A hangolás általában potenciométerekkel és kapcsolókkal történik. Elsősorban hangfrekvenciákon alkalmazzák, többnyire műveleti erősítő az aktív elem. Az aktív szűrő működtetéséhez elem szükséges.

Hangjelenségekkel, a hangok fizikai és élettani hatásaival, mindennemű hangméréssel, valamint a hangtechnikai eszközökkel és eljárásokkal foglalkozó tudomány. Igen sok szakágazata van, amelyek közül a legfontosabbak: a hangtan, hallástan, hangtechnika, fizikai akusztika, teremakusztika.
Egyik legfontosabb területe az alkalmazott akusztika amely magában foglalja az elektroakusztikát, a zajkutatást, ultrahangakusztikát stb.

A hang terjedési irányára merőlegesen fekvő felületre ható hangnyomás és a részecskesebesség komplex hányadosa. Valós része az akusztikai ellenállás amelynek egysége az akusztikai ohm. Az akusztikai impedancia reciprok értékét akusztikai admittanciának nevezik.

• hangnyomás
• akusztikai ellenállás

(fajlagos akusztikai ellenállás). Az egységnyi felületre vonatkoztatott - akusztikai ellenállás. A közegre jellemző akusztikai állandó, arnely az anyagsűrűség és a hang terjedési sebességének szorzataként adódik. A levegő akusztikai keménysége 41,5 ak W (- akusztikai impedancia).

• fajlagos akusztikai ellenállás
• akusztikai impedancia

A hangátvitelkor előforduló zavaró jelenség. Akkor következik be, ha a hangfelvevő mikrofon és a felerősített hangot sugárzó hangszóró közös hangtérben van. Ilyenkor a hangszóró hangja visszajut a mikrofonba, és újbóli felerősítés után a hangszóró azt újból kisugározza. Ez a körfolyamat többszöri ismétlésére a hangszóró begerjedhet, és üvöltésszerű hang hallható. A begerjedés olyan frekvencián következik be, melyen az átviteli rendszerben (mikrofon, erősítő, hangszóró és terem) kiemelkedés van, vagy amelyen a hangtér térrezonancia hajlamot mutat. A gerjedési hang független a mikrofon előtt lejátszódó hangképtől.

• térrezonancia

Ha egy erősítő kimenetéről pozitív visszacsatolás keletkezik a bemenetre, az erősítő begerjed. A visszacsatolás nem csak villamos úton keletkezhet, hanem a hangszóróról a mikrofonra jutó hangok révén is. A jelenség előfordulhat adó- és vevőkészülék egyidejű bekapcsolásakor is, ha modulált adásról van szó. Amatőr berendezéseknél hasonló jelenség fordulhat elő a VDX esetében (beszéddel indított adás), ezért a korszerű berendezéseknél kompenzáló áramkör küszöböli ki a jelenséget.

Az emberi környezetben gyakorlatilag állandóan jelenlevő - nemkívánatos - hangjelenségek összessége. Állandó zajban élünk: gyakorlatilag a hangsík egyharmad részét a környezet zaja foglalja le. Életünk tipikus környezeteihez (forgalmas utcák, lakószobák stb.) tipikus zajok tartoznak (- hangerősség).

A hangátviteli berendezésekben (mikrofonban, erősítőben stb.) is keletkezik a hangszórón keresztül megnyilvánuló akusztikus zaj. Az ilyen önzaj nagyságát dB-ben (decibel) vagy Np-ben (neper) szokták megadni a maximális hasznos kimenő szinthez viszonyítva.
Szubjektív hatása erősen frekvenciafüggő, ezért - fonban való megadása is szokásos (Fletcher-görbék).

Általában a környezetben fellépő akusztikus zaj , valamint a hangátviteli berendezésben keletkező önzaj nagysága szabja meg a hangátvitelben elérhető dinamikát.

• hangerősség
• decibel
• neper
• Fletcher-görbék
• dinamika

• összetett hang

Két ellenkező irányba haladó, hasonló rezgésszámú hanghullám kölcsönhatása következtében előálló hangjelenség. Jellemzője, hogy a hangtérben állandó, helyhez kötött kis- és nagynyomású pontok észlelhetők. Tökéletes reflexió esetén a visszavert hang erőssége azonos a beeső hangéval és a minimum helyeken az amplitúdó zérus, a maximum helyeken pedig a hang erőssége a kétszeresére nő.

Olyan hangközlési eljárás, amelynél a hangvisszaadás helyén a hangforrásból sugárzott hangot a tér egyéb pontjain késleltetve is sugározzák az e célra használt külön hangszórókkal. Teremben a hangforrás közvetlen hangjain kívül az észlelő a környező falakról, tárgyakról visszaverődő és minden irányból időkéséssel érkező, közvetett hangokat is hallja. A monofónikus hangátvitelnél a közvetett és a közvetlen hangok egy irányból hallhatók, s emiatt az eredeti hangkép térhatása elvész. Az ambiofónikus hangátvitellel az egycsatornás (monofónikus) hang természethűsége jelentősen növelhető.

Egy rádiófrekvenciás jelre több módon lehet az információt ráültetni, ennek egyik módja, ha a jel amplitúdóját változtatjuk. Morzeadásnál az amplitúdó nulla és maximum között változik. Általában azonban hangot, vagy videó-jelet ültetnek rá egy sokkal nagyobb frekvenciájú hordozóra. Az amplitúdó modulációnál a moduláció mértékét százalékban fejezik ki. Ha nincs moduláció, a százalék nulla, ha a modulációs csúcs nulla és maximum között ingadozik, 100 %. Általában amatőrök 75 % körüli modulációt használnak, 100 % felett viszont torzítások lépnek fel. Moduláció során mindig keverés áll elő, azaz a hordozó és a modulációs jel összege és különbsége jön létre. Az SSB adás is alapjában véve amplitúdó modulációval működik, csak a hordozót elnyomják és az egyik oldalsávot, levágják. A levágott oldalsávot vételi oldalon kell pótolni ahhoz, hogy a vett jel azonos legyen a leadottal.

Mennyiségek folyamatos változását kimutató módszer, ellentéte a digitális, amely meghatározott számokat képvisel. Például a hang átvitele analóg jelekkel történik, míg a távírás, az RTTY adott, számszerű jelekkel. Az analóg jelek átvitele élethűbb, a digitális jelek átvitele biztonságosabb.

Hasonlóságon alapuló analóg átvitelben az adóban keltett elektromos jel lefolyása hasonló az információforrás jelének a lefolyásához, pl. a mikrofonban keltett beszédáram követi a hangnyomás változását. Az analóg rendszerek általában folytonos jeleket visznek át.

Szélessávú állóhullámú antenna esetén az antennakör rezonanciára hangolása "hosszabbító" tekerccsel, ill. "rövidítő" kondenzátorral.

• állóhullámú antenna

(Automatic Picture Transmission). Meteorológiai műholdrendszer. Nem alkalmaz sem optikai kép-, sem elektromos jelrögzítőket, a 108°-os lencsével felszerelt 1330 km magasságban keringő műhold kb. 3200 km szélességű földfelületről készít képet. Csak azon a részen működik, ahol napsütés van. Az expozíciós idő 40 ms, a letapogatás 200 s. A 0,25 s sorletapogatási idő összhangban van a szabvány fakszimile berendezés 240 ford/min sebességével. Ugyanehhez alkalmazkodva a műhold 2400 Hz segédvivőfrekvenciát, amplitúdómodulációt és szinkronozójeleket alkalmaz. A segédvivővel a 136...137 MHz-es sávba eső vivőfrekvenciát frekvenciamodulálják, 10 kHz lökettel. Az adóteljesítmény 5 W. A tervezés során messzemenően törekedtek arra, hogy minél több szabványosított berendezést lehessen felhasználni.

(Appareil de Référence pour la détermination des Affaiblissements Equivalents pour la Netteté). A beszédérthetőség mérésekor használatos etalon-(vonatkoztatási) rendszer. A távbeszélőösszeköttetés készüléktőlkészülékig terjedő beszédérthetőségi vizsgálatát megfelelően kiválasztott mérőszemélyek közreműködésével végzik, összefüggő értelmes szövegrészeket nem tartalmazó szöveg beolvasásával és lejegyzésével. A vizsgálat célja a 80%-os hangzóérthetőséghez tartozó vonalcsillapítás meghatározása mind a vizsgált, mind az etalon-rendszerre; a kettő különbsége adja az érthetőségi egyenértéket.

American National Standard Code for Information Interchange rövidítése, azaz információcseréhez használható amerikai nemzeti szabvány kódrendszer. Hét egységes digitális kód, ahol minden egység lehet 0 vagy 1. Ezzel 128 változatot lehet előállítani, mint karaktert. Elsősorban számítógépekhez és távgépíráshoz alkalmazzák.

Az a jelenség, hogy egy áramkörön átvitt jel (pl. beszéd, távíró stb.) idegen áramkörön észlelhető. Az áthallás érthető, ha egyforma felépítésű áramkörök, pl, két hangfrekvenciás áramkör között lép fel, különben (pl. egy hangfrekvenciás és egy vivőfrekvenciás áramkör között) érthetetlen. Az érthető károsabb, mert rontja az összeköttetés titkosságát és elvonja a beszélgetők figyelmét. Az áthallás mértéke az áthallási csillapítás és az átthallási védettség. Az áthallást közelvéginek - nevezik, ha a zavaró jel és az áthallott jel terjedési iránya különböző, és távalvéginek, ha a két terjedési irány különböző. Az elnevezések onnan származnak, hogy a közelvégi - rendszerint közeli, a másik rendszerint távoli készülékek között lép fel.
Az áthallás oka mindig az áramkörök között aszimmetria miatt fellépő galvanikus vagy elektromágneses csatolás. Előbbi csak fantomcsoportok áramkörei között jöhet létre (pl. érellenállás különbség miatt). Az elektromágneses csatolásnak két összetevője van: az induktív (hosszanti) és a kapacitív (keresztirányú), az általuk létesített - a közelvégen összeadódik, a távolvégen kivonódik. Kábelekben az induktív csatolás kicsi, ezért a közelvégi és távolvégi áthallás között nincs nagy különbség. Légvezetékpárok között azonban a kétféle csatolás közel egyenlő, ideális esetben (veszteségmentes vezetékek között) pontosan egyenlő, ezért a távolvégi - légvezetékpárok között kicsi. Az áthallás csökkentésére árnyékolást és áthalláskiegyenlítést alkalmaznak.
A galvanikus és az elektromágneses csatolásból származó áthallást lineárisnak nevezik, mivel az áthallott jelteljesítmény a zavaró jel teljesítményével egyenesen arányos. Vivőfrekvenciás rendszerek csatornái között is léphet fel lineáris - annak következtében, hogy a frekvenciaáttevést követő sávszűrők a nemkívánatos modulációs termékek egy részét átengedik, és azok a szomszédos csatornákba jutnak. A csatornák közötti áthallás másik oka a közös szerelvények (csoporterősítők, vonaltranszformátorok stb.) nemlineáris torzítása lehet, amely az egyes csatornákban észlelhető összetett frekvenciákat kelt. Ebben az esetben az áthallott teljesítmény a zavaró teljesítmény második és harmadik hatványával arányos (a magasabb fokú torzítási termékek elhanyagolhatók). Ezt a fajta áthallást nemlineárisnak nevezik.

• áthallási csillapítás
• áthalláskiegyenlítés

Olyan kondenzátor, amely a fémlemezen átvezet egy vezetéket, miközben a vezeték nagyfrekvenciásan földelésre kerül (hidagités). Célszerű alkalmazási területük a tápegységek, mikrofon- és hangszóró vezetékek, oszcillátor tápvezetékek. A kapacitás az üzemi frekvenciától függ.

Az emberi hallószerv hallóképességének,akusztikus sajátosságainak (érzékenység, frekvenciaátvitel stb.) mérésére szolgáló készülék. Lényegében az emberi fül hallástartományát átfogó hanggenerátorból és utána kapcsolt erősítőből áll. Az erősítő precíziós fejhallgatót táplál, melynek erősségét hitelesített hangerősség-szabályozóval pontosan be lehet állítani. A gyakorlati kivitelben rendszerint írószerkezettel van ellátva, amely a vizsgált fül hallásgörbéjét fel is rajzolja.

• emberi hallószerv

Kizárólag rövidhullámú rádióvételre alkalmas pentódás elektroncsöves kapcsolás, amelynek egyetlen rezgőköre az oszcillátorfrekvenciára van hangolva.

(AFC=Automatic Frequency Control). Televízió és rádióvevőkészülékek oszcillátorfrekvenciájának önműködő finomhangolása. Megkönnyíti a készülék állomásra hangolását, mert a finomhangolást nem kell kézzel elvégezni és csökkenti az oszcillátorfrekvenciának a külső tényezők (melegedés, nedvesség, tápfeszültség-változás) hatására bekövetkező esetleges vándorlását. A kapcsolás két lényeges eleme a diszkriminátor és a változtatható reaktancia. A diszkriminátor a vevőkészülék pillanatnyi középfrekvenciáját hasonlítja annak helyes értékével és a frekvenciaeltérés függvényében (előjel helyesen) egyenfeszültséget szolgáltat. Az oszcillátorkörben levő változtatható reaktancia értékét a diszkriminátor szolgáltatta feszültség szabályozza. Diszkriminátorként a frekvenciamodulációs vételtechnikában ismertek használatosak. Változtatható reaktanciaként régebben reaktanciacsövet (mint változtatható induktivitást), valamint vasmagos tekercset (amelynek induktivitását előmágnesezéssel változtatták) használtak. Volt olyan megoldás is, amikor egy kondenzátort diódán keresztül kapcsoltak párhuzamosan az oszcillátorkörrel és a dióda áramáteresztő idejét változtatták az egyenfeszültséggel, tehát tulajdonképpen a folyási szöget és ezáltal a kapacitás értékét. A félvezetőtechnika elterjedése óta változtatható reaktanciaként záróirányban kapcsolt félvezető dióda használatos, amelynek kapacitása egyenfeszültséggel szabályozható.

• diszkriminátor
• reaktanciacső
• folyási szög

(Automatic Volume Control = Automatikus hangerőszabályozás). Az automatikus erősítésszabályozás elnevezése a rádióvételtechnikában.

• automatikus

Olyan erősítő, melynek kimenő árama pontosan fél ciklusidőn át folyik, így a jel erősen torzított (fél-hullám), ezt jól hangolt rezgőkörrel, vagy ellenütemű kapcsolással lehet helyre hozni. Többnyire hangosító berendezésekhez és adókhoz, a végfokozatban használják jó hatásfoka miatt. Fontos, hogy az átvitel linearitása fennmaradjon, pl. SSB adásnál.

(trimmer kondenzátor), Változtatható kapacitású, pF értékrendű kondenzátor. Rezgőkörök pontos behangolására és többszörös forgókondenzátorok értékkiegyenlítésére használják. A beállító kondenzátorral szemben lényeges követelmény a kapacitásstabilitás, mivel egyszeri beállítás után állandó kapacitásként működik. Leggyakoribb a levegő és a kerámia dielektrikumú beállító kondenzátor. A légszigetelésű beállító kondenzátorok félkör alakúak és koncentrikus henger alakú fegyverzetekkel készülnek. Precíz kivitelük miatt viszonylag drágák. Az olcsóbb típusok a cső vagy tárcsa alakú kerámia és csillám beállító kondenzátorok. Általában ezeket használják a rádió- és tv-vevőkészülékekben.

Magyarul üttetés. Két hullám keveredésekor azok frekvenciáinak összege és különbsége jön létre, ezt nevezik beat-frekvenciának. Ha a két frekvencia azonos, nulla lesz az eredő (zero beat). Távíró jelek vételénél a helyi oszcillátorral állítjuk elő a kívánt hangmagasságot, a beat-frekvenciát.

Emberi információátvitel, a hangképző és a hangészlelő emberi szervek útján. A beszéd összetett hangokból áll. Az alaphangok frekvenciatartománya kb. 80 Hz-től 1000 Hz-ig terjed. Felhangokkal együtt a beszéd frekvenciatartománya eléri a 8000 Hz-et, de a 4000 Hz feletti összetevők nagyon gyengék. Információtartalmát túlnyomórészt a 800 és 3500 Hz közötti frekvenciasáv hordozza. A 800 Hz alatti és 3500 Hz feletti összetevők elsősorban a beszéd természethű csengését adják, az informáciáótvitelben csak kisebb szerepük van.
A magánhangzók úgy jönnek létre, hogy a tüdőből jövő levegőáram rezgésbe hozza a gégében levő hangszálakat. Az így gerjesztett hang közelítően zenei hang, alap- és felhangokkal. Végső magánhangzói alakját a szájüregben fellépő rezonanciák által nyeri el. Másképpen keletkeznek a mássalhangzók. Az ajakhangokat (p, t) az ajka hirtelen nyitásával keletkező nyomáscsökkenés eredményezi. A nyelvhangok (l, m, n) képzésekor a nyelvnek van a legnagyobb szerepe. Végül a sziszegőhangokat a szájrésen kiáramló levegő súrlódási zaja okozza.

• magánhangzó
• hangszálak

Korszerű központokban az előfizetői vonalak vonaláramköre blokkolt állapotba kerül, ha a hívás valamilyen ok miatt nem épülhetett fel a hívott végpontig. A blokkolt állapotban a hívó fél saját vonaláramkörében reteszelődik, s innen kap foglaltsági hangjelzést, tehát a központ értékesebb áramköri egységeit nem tartja feleslegesen lefoglalva. A blokkolt állapot csak a hívóoldali bontással szűnik meg; ekkor a vonaláramkör visszakerül az újabb hívást figyelő alaphelyzetébe.

Amplitúdó-modulált és SSB modulált jeleknél a nagyfrekvencia a hang ütemében változtatja erősségét (feszültség, áramerősség). Ha egy képzeletbeli vonallal összekötjük a nagyfrekvenciás jel csúcsait, megkapjuk a burkológörbét, amely megfelel a moduláló jel alakjának. Ha ez a burkológörbe nem szabályos, torzításokat jelez. Különösen erős torzítás lép fel, ha a burkológörbe csúcsait levágja az adó, vagy ha a moduláció olyan nagy mértékű, hogy a burkológörbe nullát is elér időközönként.

A Colpitts-féle oszcillátor egyik változata, amelynél soros hangolású rezgőkört alkalmaznak.

Az eredő csatolás azon összetevőinek a kompenzálása, melyek a kábeláramkörök közötti áthallást előidézik. Mind a terhelt hangfrekvenciás kábelek, mind a szélessávú átvitelre alkalmas kábelek esetében a csatolások kiegyenlítésére több módszer alakult ki (keresztezéses kiegyenlítés, kondenzátoros kiegyenlítés, koncentrált kiegyenlítés, komplex kiegyenlítés, Siemens-rendszerű kiegyenlítés, Western-rendszerű-kiegyenlítés).

• eredő csatolás
• terhelt hangfrekvencia

A tv-vevőkészülék hangolóegysége, amellyel a készülék antenna, modulátor és oszcillátor rezgőkörei a kívánt állomás vételéhez szükséges frekvenciára beállíthatók. A csatornaváltó elnevezés onnan ered, hogy a tv-műsorszórás céljaira nemzetközileg engedélyezett frekvenciasávokat frekvenciacsatornákra osztották fel. (tv-szabványok) A magyar szaknyelv csak a VHF frekvenciatartományba eső állomások beállítására alkalmas szerelvényt nevezi csatornaváltónak. Leggyakoribb típus a forgódobos csatornaváltó. A forgódobon vannak elhelyezve az egyes csatornák rezgőköri tekercsei, a rezgőkörök kondenzátorait pedig az állórészre szerelik. A forgódobra szerelt tekercsek ezüstözött felületű kapcsolószemekkel érintkeznek az állórész rugólemez érintkezőihez. Az újabb tv-vevőkészülékekben már nem alkalmaznak szakaszos csatornaváltót, hanem folyamatosan hangolható egységet építenek be ( VHF hangolóegység).

• tv-szabványok
• VHF hangolóegység

(cséveszakasz, pupinmező). Két pupin fazék közötti elektromos hossz. A hangfrekvenciás kábelek névleges csévemező hossza nálunk Western-rendszer alapján s=1,83 km. Külföldön szokásos még s= 1,70 km és s= =2,0 km hossz. A zeneátviteli áramkörük hossza, 10 kHz átviteli sáv mellett s/2.
Egy erősítőmezőn belül a csévemezők tényleges hoszszának átlaga 2%-kal térhet el a névleges értéktől, az egyes csévemezők hossza az átlagtól 10 mrel térhet el. Ha a kábelben zeneátviteli párok is vannak, akkor a két toleranciahatár -m és - 5 m. Az erősítőmező kezdő és végződő csévemezőjének hossza s/2, de ha a - terhelt áramkörök fél induktivitású csévékkel végződnek, akkor s. Abban az esetben, ha az erősítőmező elektromos hossza L_e - n . s (ahol n az erősítő-mezőben levő csévemezők száma) és az eltérés a megengedhető toleranciahatárok kihasználásával sem küszöbölhető ki, akkor 250 m-nél rövidebb hiányzó hossz a nyomvonal növelésével, nagyobb hiány toldalékegység bekötésével szüntethető meg.

• elektromos hossz
• toldalékegység

Elektromechanikai átalakító, amely az emberi hallószervvel összeköttetésben levő valamely csont rezegtetése útján juttatja el a hanginformációt az agyba. Előnye, hogy még nagymértékű zaj esetén is megfelelő információátvitelt biztosít. A csontvezetéses hallgató lényegében egy mechanikai vibrátor, amely a hangrezgések ütemében rezegteti azt a csontfelületet, amely a hang közvetítésére képes. A csontvezetéses hallgató használata különösen a nagyothallók számára előnyös.

• elektromechanikai átalakító

Egymást gyorsan követő és fokozatosan gyengülő visszhangok sorozata, amely csörgésszerű hanghatást kelt. Zárt térben akkor keletkezik, ha az egymással szemben levő falak akusztikailag különböző mértékben csillapítatlanok.

(Data Exchange Service). Nyilvános előfizetői adathálózat legfeljebb 200 - baud modulációs sebességű előfizetői adatállomások számára. A hálózat távírótípusú, automatikus, anizokron átviteli és kapcsolóelemekkel. Valamennyi előfizetői csatlakozása duplex üzemet tesz lehetővé, és a telex hálózattal ellentétben nem korlátozza sem az átvitelben alkalmazott kódot és karekterstruktúrát, sem az adatátviteli eljárást. A hálózat adatállomási berendezései is szabadon választhatók, ha szabványosan csatlakoznak (- csatlakozó) a hálózat központhívójához. Az állomás végberendezései tartalmazhatnak a telexállomások - távgépírójáéhoz hasonló névadót vagy végezheti az állomás azonosítását távgépíróba beépített külön egység. Eddig az NSZK-ban, hazánkban és néhány európai országban került megvalósításra.

• adathálózat
• adatállomás
• duplex
• telex
• kód
• névadó

(leterhelés). A depupinozás a pupincséveegységek leválasztása terhelt hangfrekvenciás kábel egyes négyeseiről. Célja, hogy az áramkör szélessávú átvitelre alkalmas legyen.

Bipoláris tranzisztor, amelynek bázisában a kisebbségi töltéshordozók diffúzió segítségével haladnak a kollektor felé. A diffúzió mint terjedési mód akkor válik jelentőssé, ha a bázisban nincs beépült elektromos tér, ami homogén bázis-szennyezés esetén valósul meg (homogén bázisszennyezettségű tranzisztor). A diffúziós működésű tranzisztor bázisában a diffúzió miatt sok töltés halmozódik fel, azért diffúziós kapacitása nagy, határfrekvenciája kicsi. Elsősorban mint hangfrekvenciás tranzisztor jelentős.

• bipoláris tranzisztor
• diffúziós kapacitás

A hangeloszlás egyenletességét jellemző, szubjektív fogalom. Tökéletesen diffúz hangtérben az energiasűrűség minden pontban azonos. Ilyen hangtérben a hangkép összefolyik, a beszéd érthetősége és a hang térhatása romlik. Kívánatos mértékének elvi megjelölésére vezették be a hangtisztaság fogalmat. A hangtisztaság szintén szubjektív mennyiség, amely arra utal, hogy a hangkép egyes hangjai nem folynak össze, elkülönülnek egymástól és tisztán hallhatók. A diffuzitás és a hangtisztaság ellentétes fogalmak és számértékkel nem jellemezhetők.

Beszéd rögzítésére használt, mágneses hangrögzítő. Főleg közvetett diktálásra használják. Elnevezése is ebből származik. Üzemeltetési rendszer szerint megkülönböztethetők hálózati és telepes üzemű diktafonok. A telepes üzemű diktafonra a kis méret, csekély súly és a kazettás szalagrendszer jellemző. Elektronikus jegyzettömbnek is nevezik.

• beszéd

A hangforrás (hangszer, beszéd, ének) által kisugárzott legkisebb és legnagyobb hangteljesítmény hányadosa viszonyszámmal, Np-ben (neper) vagy dB-ben (decibel) kifejezve. A teljesítmény felső határát a hangforrás teljesítőképessége, az alsót a hangforrás milyensége, gyakorlatilag a mindig jelenlevő zaj szintje határozza meg. Klasszikus zene esetében (Bach, Mozart, Beethoven) a átlagban 40 dB alatt marad. Kb. ugyanennyi a tánczene és beszéd dinamikája is. Nagyzenekar max. dinamikája eléri a 70...75 dB-t. Hangátvitelnél (rádióvétel, hanglemez) közepes mi-nőségű berendezés esetén a dinamika többnyire 35 dB alatt marad, s az 50 dB-t csak kivételes esetben éri el.

• neper
• decibel

Vevőkészülékeknél és hangerősítőknél az a hangerő tartomány, amely torzítás nélkül kiváló hangminőséget nyújt. (Legkisebb és legnagyobb hangerő tartománya).

Készülék, amellyel valamely hangkép (beszéd, zene stb.) dinamikáját lehet csökkenteni. Ez csúcsvágással történik úgy, hogy bizonyos amplitúdótól (hangerősségtől) kezdve a jel a kimeneten csak kis mértékben vagy egyáltalában nem növekedik. A gyakorlatban rendszerint dinamikakompresszorral együtt alkalmazzák.

• dinamika

Olyan eszköz, amely a váltóáramot hanggá alakítja át. Általában állandó mágnes erőterében elhelyezett kis méretű tekercsbe vezetik be a váltóáramot, erre van felerősítve a membrán, amely a levegőt mozgásba hozza.

• hangszóró

Hasonló felépítésű, mint a dinamikus hangszóró, azonban a hangot alakítja át váltófeszültséggé. A hangrezgés hozza mozgásba a membránt, ez mozgatja a tekercset, amely állandó mágnes erőterében lévén, villamos feszültséget hoz létre. Ma ez a leggyakrabban használt mikrofon-fajta.

Elektroncső, vagy félvezető, amely az áramot csak egyik irányban engedi át. Számos célra használható, leggyakoribb felhasználási területek a rádiófrekvenciás detektálás, azaz a hangfrekvencia leválasztása, hálózati egyenirányítás készülékekhez, keverés.

A szokványos egyenirányító diódák lehetnek nagyfrekvenciásak, vagy hálózati egyenirányítók. Ezen kívül sok dióda-fajta használatos, pl. a feszültségszabályozó Zener-dióda, a jelzőlámpaként használható LED-dióda, a fényt villamos árammá alakító szolár-elektromos dióda, a rezgéskeltőként használható Gunn és alagút-dióda, a hangoláshoz használt varaktor-dióda, a gyors kapcsolóként használható PIN-dióda, de létezik már erősítő-dióda is (IMPATT-dióda).

Ha egy rádiófrekvenciás áramkörbe diódát helyezünk, levágja a fél hullámot, az eredő egy hangfrekvenciás burkológörbe lesz, amely egyenfeszültség, a hang ütemében ingadozva. Kondenzátoros szűrés után a demodulált jel jelenik meg.

(keverőszűrő). Főleg ultrarövidés mikrohullámoknál használt elrendezés, amely két különböző vivőfrekvenciájú adó kimeneti teljesítményének kisugárzását teszi lehetővé közös antennán. Egyik gyakori alkalmazása: a televízió kép- és hangadójeleinek kisugárzása közös antennán.

Olyan rádióvevő, amelynél a középfrekvencia azonos a hangszóróban hallható hangfrekvenciával. Alkalmas morzejelek vételére is, ha a készüléket kissé melléhangoljuk. Szelektivitása ennek a készüléknek nem felel meg a mai követelményeknek.

Frekvenciamodulált jelek demodulációjára alkalmazott kapcsolás, amely a modulációjel ütemében változó jelekből hangfrekvenciás jeleket állít elő, azaz pl., frekvenciaváltozást feszültségváltozássá alakít át. Általában a diszkriminátor két azonos fajtájú elektromos mennyiség, pl. feszültség, frekvencia vagy fázis összehasonlítására szolgáló olyan kapcsolás, amely azoknak különbségével arányos nagyságú jelet hoz létre. FM-URH készülékben leginkább fázisdiszkriminátort alkalmaznak, mert szimmetrikus elrendezésű ellenütemben kapcsolt elrendezésével torzitásszegény vételt biztosit. Kétszer akkora hangfrekvenciás feszültséget ad, mint az aránydetektor, de az AM-jel elnyomása rosszabb. Mérőkészülékekben is sokszor alkalmazzák.

Rádióvételi mód, amellyel - különböző átviteli úton érkezett, azonos modulációjú (azonos információtartalmú) jelek kombinációja révén - a fading hatása csökkenthető. Kereskedelmi, gazdasági vagy egyéb speciális célokat szolgáló vevőállomások üzemében használatos. Egyik módja a tér diversity-vétel ; ekkor egymástól több, mint 10 hullámhossz távolságra elhelyezett három vagy több antennáról vett jeleket nagyfrekvenciás kábeleken a vételközpontba vezetik, ahol azokat külön-külön felerősítik és demodulálják. A hangfrekvenciás erősítőt a demodulált jelek összegével vezérlik. Minthogy a megfigyelések szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy a fent leírt elhelyezésű antennákkal vett jelek egyidőben gyöngüljenek le, a hangerősítő mindig kap kivezérlő jelet. A tér diversity-vétel egyik változata, amikor egymáshoz közel elhelyezett, de különbözőképpen polarizált antennák (polarizáció) jeleit vezetik a vételi központba. Frekvencia diversity-vétel esetén egy antennával több, kevéssé különböző frekvenciájú, de azonos modulációjú adást vesznek. A vételi központban a jeleket erősítik, demodulálják és összegükkel vezérlik a hangerősítőt.

• fading
• polarizáció

Egy hang- vagy elektromágneses hullámokat kibocsátó eszköz frekvenciája a megfigyelő számára változónak tűnik, ha a forrás mozog. Távolodásakor a frekvencia látszólag csökken. Hang esetében megfigyelhető mentőautók szirénájánál, elektromágneses hullámok esetében műholdaknál.

Az észlelt hang magassága változik, ha a hangforrás és a megfigyelő egymáshoz képest mozog. Az észlelt hangmagasságváltozás annál nagyobb, minél nagyobb a relatív mozgás sebessége, minél gyorsabban változik a hangforrás és az észlelő közötti távolság. Ha a távolság nő, a hangnak nagyobb utat kell megtennie, az észlelő fülét kevesebb nyomásimpulzus éri az időegység alatt, mint amennyit a hangforrás sugároz, s a hang mélyebbnek hallatszik. Ha a hangforrás és az észlelő közötti távolság csökken az észlelő fülét több nyomásimpulzus éri, mint amennyit a hangforrás kibocsát és ezáltal a hang magasabbnak hallatszik.

(Extended Binary Coded Decimal Interchange Code). Kiterjesztett BCD-kód, amely a tíz decimális számjegyen kívül a nagyés a kisbetűket, az írásjeleket, különleges jeleket (grafikus, azaz nyomtatásban is megjelenő - karaktereket), valamint vezérlő karaktereket is tartalmaz, mint jelentéssel rendelkező karaktereket. Kódtáblázata megadja e karaktereket és 8 elemes megfeleltetésüket bitkombinációk formájában. Az EBCDIC a távadatfeldolgozásban, számítógépekben és számítógépek között adatátvitelben elterjedten alkalmazott távíróábécé. További kiegészítő táblázatok is tartoznak ehhez, amelyek megadják az egyes bitkombinációk megfelelőjét lyukszalagon, lyukkártyán, valamint decimális és hexadecimális írásmódban.

• BCD-kód
• bitkombináció
• távíróábécé

Olyan rendszerű rádió-vevőkészülék, amelyben demodulálás előtt nem alakítják át a rádiófrekvenciás jelet más frekvenciára (középfrekvenciára), hanem közvetlenül az eredeti frekvencián erősítik. Az antennáról érkező modulált rádiófrekvenciás rezgés rádiófrekvenciás erősítőn keresztül jut a demodulátorfokozatra. Demodulálás után a modulálójelet kisfrekvenciás erősítő erősíti arra a szintre, hogy a hangszórót működtesse. Egyszerű kivitelű egyenesvevőben a rádiófrekvenciás erősítőfokozatot el is szokták hagyni és az antennáról érkező jelet - hangolt körön keresztül - közvetlenül a demodulátorfokozatra vezetik. Az egyenesvevő mentes a keveréssel kapcsolatos interferenciafüttyöktől és a vett frekvencia egyértelmű (nincs tükörállomás), hátránya viszont, hogy a jelenlegi hullámelosztási viszonyoknak megfelelő szelektivitást nehéz vele elérni. Annál nehezebb, minél rövidebb a vett hullám.

Természetes hangjelenségek elektromos jellé alakításával, ill. mesterséges hangjelenségek keltésével, átvitelével, felvételével, rögzítésével, átalakításával és közvetítésével foglalkozó szaktudomány, az alkalmazott akusztika egyik részterülete. Az elektroakusztika műszaki eljárásai a hangtechnika tárgykörébe tartoznak.

• hangtechnika

(elektromágneses sugárzás. Elektromágneses zavar tovahaladása a szabad térben, vagy egy vezető felületén. Műszaki felhasználáskor nem egyetlen zavarról, hanem váltakozóan, folyamatosan gerjesztettről van szó, ahol az adó mint gerjesztő szerepel. Homogén közegben a kisugárzott hullámok hossza (l), a frekvencia (f) és a terjedési sebesség (c) közötti összefüggés: l=c/f Az az elvétve tapasztalható vélemény, hogy a tovahaladó hullám rezgés lenne, téves. Míg egy rezgőkörben ugyanaz az energia a mágneses és az elektromos állapot között ingadozik és amellett lényeges jellemző a rezonancia, tovahaladó hullámnál sem ingadozás, sem rezonancia nincs. Az elektromágneses hullám terjedhet egy vezeték menetén, majd attól elváltan a szabad térben. A hullámvezető - pl. kifeszített huzal - mentén olyan elektromágneses hullámok terjednek, amelyek frekvenciája sokkal nagyobb, mint a hangfrekvenciáé vagy az ipari áramé. Ezeknek az -oknak a hullámhossza kicsi a vezető hoszszához képest. Nyitott rezgőkör az elektromos energiát elektromágneses hullámok alakjában sugározza ki a térbe. Az elektromágneses tér elektromos és mágneses térből tevődik össze; a két összetevő egymásra merőleges. Az elektromágneses hullám háromféleképpen terjedhet: a) felületi hullám útján; b) térhullám útján; és c) közvetlenül (kvázioptikai terjedés). A felületi hullám a Föld felülete mentén halad és követi annak görbületét. Hatótávolságát lényegében a frekvencia, az adó teljesítménye és az határozza meg, milyen a Föld felületének vezetése azon a helyen, ahol a hullám halad. Az adóból kisugárzott - által keltett térerősség fordítva arányos az adótól mért távolsággal. Felületi hullámok alakjában terjednek a forgalomban használt igen hosszú hullámok, valamint a műsort szolgáltató adásokra használt hosszú- és középhullámok. Rövidhullámokon a felületi hullám csak az adó közvetlen közelében hatásos, ezért ebben a hullámtartományban a felületi hullám alárendelt jelentőségű.
A térhullámokat az adóból a világűr felé kisugárzott energia egyik összetevője alkotja. A térhullámok teszik lehetővé a középhullámokkal éjjel elérhető nagyobb hatótávolságot, továbbá a rövidhullámon előforduló, egészen rendkívüli távolságú összeköttetéseket. Az URH-összeköttetés, ill. vétel, az egyenes vonalú terjedés révén jön létre.

Szerkezet, amely a bevezetett elektromos áram hatására - azzal nagyság és irány szerint arányos - mozgást (munkát) végez vagy fordítva. Legismertebb képviselői (az elektroakusztikában) a hangszóró, a hallgató, a mikrofon és pick-up (hangszedő).

• hangszóró
• hallgató
• mikrofon
• pick-up

A mechanikai hangrögzítés továbbfejlesztett, modern változata, jelenleg is alkalmazott hangrögzítési eljárás. A rögzítés folyamata: a vivőközegben terjedő hangrezgéseket - mikrofon fogja fel, amely a hangrezgésnek megfelelő hangfrekvenciás feszültséget állit elő. Ezt a feszültséget erősítővel felerősítve a vágófejbe vezetik, amely a vágótűvel forgó viasz- vagy lakklemezbe vágja a spirális alakú hangbarázdát. A lemezt elektromotorral hajtott mechanika forgatja, állandó sebességgel. A vágófej alapvető eleme a horgony. Ehhez rögzítik a vágótűt. A horgony állandómágnessel létesített erős mágneses térben van és egy rögzített tekercs veszi körül. Felvételkor ebben a rögzített tekercsben folyik a mikrofon által előállított hangfrekvenciás áram. Ha a tekercsben nem folyik áram, a vágótű és a horgony nyugalmi helyzetben van. Ha a tekercsbe egyenáramot vezetünk, a horgony könnyedén elmozdul forgástengelye körül, a vágótű hegye pedig az egyenáram polaritásának megfelelően jobbra vagy balra tér ki. Ha a tekercsber a felvett hangképnek megfelelő hangfrekvenciás váltakozó áram folyik, akkor a horgony és vele együtt a vágótű is jobbra-balra gyors kilengéseket végez, az áramingadozások arányában. Ezt a folyamatos rezgéssorozatot vágja lemezbe a vágótű. Az ily módon készített hangfelvétel lejátszásra nem alkalmas, A viaszlemezről különféle másolatokat készítenek, amelyekről melegsajtolással, műanyaghanglemezek nagysorozatú másolata állítható elő. Az elektromechanikai hangrögzítés végterméke a hanglemez, amely hanglemezjátszóval játszható le.

• mechanikai hangrögzítés
• erősítő
• hanglemez
• hanglemezjátszó

Elektronok vezérlésén alapuló eszköz; az elektronika, híradás- és műszertechnika, automatika, ipari elektronika egyik legfontosabb aktív eleme. Elektródákból áll, melyek búrában (üveg-, fém- vagy kerámia) helyezkednek el, ez egyúttal védi a külső levegőtől is. Az -ben rendszerint egyetlen katód van, ezenkívül az - rendeltetésétől függően további elektródák, de legalább még egy elektróda. Az egyenirányítócsövek egy vagy két anódot, az erősítő- és keverőcsövek anódot és rendszerint több rácsot, az - elektronsugárcsövek elektronágyút és esetleg eltérítő elektródákat is tartalmaznak. Az adócsövek - amin a magyar nyelvhasználat szerint általában a néhány 100 wattnál nagyobb teljesítményű csöveket értik, függetlenül attól, hogy adási célra használják-e - rendszerint 1-2, esetleg 3 rácsot és anódot tartalmaznak, felső teljesítményhatáruk többszáz kilowatt. Mikrohullámú adás és vétel céljára - klisztronok, - haladóhullámú csövek, hátrálóhullámú csövek használatosak, a rádiólokátorok nagyrészt - magnetofonokkal működnek. Az elektroncsövek további fontosabb fajtái a kijelzőcsövek, hangolásjelzőcsövek, képfelvevő- és képerősítőcsövek, - stabilizátorcsövek, fotocellák, elektronsokszorozók stb. Az elektroncsövek túlnyomó része vákuumcső; a gáztöltésű elektroncsövek rendszerint nemesgázt vagy higanygőzt tartalmaznak. Az elektroncső katódja izzókatód vagy hidegkatód fotokatód; a legelterjedtebb ezek közül az izzókatád. A rádió- és tv-vevőkészülékek csöveit - a vevőcsöveket - a félvezető eszközök erősen háttérbe szorították.

• elektron
• elektronágyú
• kijelzőcsövek
• hangolásjelzőcsövek
• képfelvevőcsövek
• képerősítőcsövek
• stabilizátorcsövek
• fotocellák
• elektronsokszorozók

A rezonanciafrekvenciától számított frekvenciakülönbség, amely megadható akár közvetlenül Hz-ben, akár mint a frekvenciakülönbség és a rezonanciafrekvencia hányadosa. Utóbbi esetben viszonylagos
elhangolásnak nevezzük. Számításokban inkább a viszonylagos elhangolás használatos.

Két egyforma elektroncsővel vagy tranzisztorral felépített erősítőkapcsolás. Kis torzítás és nagy teljesítmény elérésére használják. Ismeretes az olyan ellenütemű kapcsolás, amelynél a csövek vagy tranzisztorok egyenáram szempontjából párhuzamosan kapcsoltak (push pull) vagy sorba kapcsoltak (single ended push pull). A rácsokra, ill. bázisokra a vezérlő váltakozó feszültség 180°-kal eltolt ellenfázisban szimmetrizáló meghajtó transzformátorról vagy fázisfordító csőről, ill. tranzisztorról jut. A kimeneti váltakozó áram öszszege a kimeneti transzformátoron, (ill. ellenálláson vagy rezgőkörön) lép fel. Sok előnye miatt nemcsak hangfrekvenciás erősítőkben, hanem adók végfokozatában is gyakran használják. Az ellenütemű kapcsolás dolgozhat A-, AB-, B- és C-osztályú üzemben.

A mágneses hangrögzítésnél alkalmazott kiegészítő eljárás. Mivel a felvevőfejben a felvétel során viszonylag gyenge áramok folynak és a gyenge áramok esetén a jelhordozóra rögzített mágnesség intenzitása nem arányos a mágnesezőáram erősségével, a rögzített jel csak jelentős torzítással játszható le. E jelenség kiküszöbölésére alkalmazzák az előmágnesezést. Az eljárás lényege, hogy a felvevőfejbe vezetett hangáramhoz egy előre beállított, állandó erősségű áramot szuperponálnak, amelynek hatására mindig akkora az áramingadozás a felvevőfejben, hogy az a jelhordozóra rögzített mágnesezettséggel arányos.
Az előmágnesezés történhet állandó erősségű egyenárammal vagy állandó erősségű nagyfrekvenciás váltakozó árammal.

• mágneses hangrögzítés
• felvevőfej

Hangérzékelő szerv, amelyben a beérkező hangjelenség idegjelenséggé alakul át és hangérzetet kelt. A hangérzékelő szerv külső része a fül, amelyre a hangjelenség a vivőközeg nyomásingadozása révén hat. A fül külső és belső felépítése: a külső hallójárat nyílását a fülkagyló veszi körül, amely mint hanggyűjtő felfogja a külvilág hangjelenségeit és azokat a belső hallócsatornába vezeti. A hallócsatornába érkező hanghullámok rezgésbe hozzák a hallócsatornát lezáró dobhártyát, amelynek középfül felőli oldalán levő hallócsontok átveszik a rezgéseket. A belső fülben van a csiga, amely folyadékkal van kitöltve. Ez a hangérzékelés legfontosabb szerve, a teljes hallószerven belül. A hallócsontok ide közvetítik a hangrezgéseket, amelyek a csiga folyadékában nyomásingadozást keltenek. A csiga alaphártyáján, a Corti-féle íveken mintegy 16 000 rugalmas szőrsejt van, amelyek egy-egy idegvégződéshez kapcsolódnak. Ezek a szőrsejtek a beérkező hanghullám hatására rezgésbe jönnek. Minden egyes rugalmas szál más-más frekvenciára érzékeny, tehát mindegyik csak a saját rezonanciafrekvenciájával megegyező beérkező hangfrekvencia hatására kezd rezegni és így közvetíti a hangrezgést az idegvégződéséhez. Az idegvégződésekre ható ingerek az agyba jutva hangérzetet keltenek. Az emberi hallószerv működésére jellemző, hogy az összetett hangokat mint egyszerű szinuszos rezgésű hangok öszszességét érzékeli, tehát képes bármilyen összetett hangot összetevőire felbontani.

• hangérzet
• hanghullám

Rendszerint állítható potenciométer, mellyel egy fokozat nyeresége szabályozható. Rendszerint külön szabályozzák a rádiófrekvenciás és hangfrekvenciás fokozatok nyereségét a vevőknél. A szabályozás nem befolyásolhatja a fokozat linearitását. Célszerű a szabályzót úgy megtervezni, hogy nulla nyereségtől a távvezérlés határértékéig terjedjen.

Vezéreit energiaátalakítás elvén működő (elektromos) fokozat vagy berendezés. Alkalmazása tette lehetővé az elektronika kifejlődését, ami a híradástechnika, mérés- és műszertechnika, szabályozástechnika és számítástechnika fejlődésének, s ezen keresztül általában a műszaki élet fellendülésének forrása. Az elektronikus erősítőket általában a felhasznált erősítőeszköz alapján osztályozzák, így beszélünk elektroncsöves, tranzisztoros erősítőről, de használatos a felhasználási terület (hang-, video-, mérő erősítő stb.), az átviteli frekvenciasáv (keskeny-, szélessávú, rádió, középfrekvenciás erősítő stb.) vagy a teljesítményszint (elő-, végerősítő) szerinti megkülönböztetés is.

Adóállomásoknál a gyenge zenei hangokat felerősítik, az erőseket gyengítik, részben a terjedés csillapításának ellensúlyozására, részben az adóállomás túlterhelésének elkerülésére. Ezért egyes vevőkben a jobb zenei visszaadás érdekében expander áramkört alkalmaznak. Ennek ellentéte a kompresszor, amelyet az adóban használnak.

A rádióvételben előforduló hosszabbrövidebb ideig tartó hangerősség változás, esetleg egyidejű torzítással. A jelenséget az okozza, hogy a rádióhullámok (bármely sávban) több úton terjednek. A fadinget a különböző amplitúdókkal és fáziskülönbségekkel érkező felületi és visszavert hullámok interferenciája okozza. Szelektív fading akkor keletkezik, ha a vivőhullám erősebben csillapodik, mint az oldalsávok és ezért túlmoduláció áll be. A hatásainak csökkentésére szolgál a rádióvevőkészülékbe beépített automatikus (AGC, AVC) erősítésszabályozó áramkör. Az adóoldalon különleges antennatípus felhasználásával ugyancsak csökkenthető a fading hatása a középhullámú sávban az esti és éjjeli órákban.

Az ionoszférán át terjedő rádióhullámoknál előforduló jelenség, ahol az ionoszféra változásai miatt elhalkul és felerősödik az adás. Két oka lehet: az egyik esetben egy vevőhöz két, eltérő fázisú hullám érkezik, ezek erősítik vagy gyengítik egymást. A másik ok az ionoszféra hirtelen változásai miatt adódik, egyes esetekben a jól vett jelek hirtelen el is tűnhetnek. Egy harmadik lehetőség, ha két, különböző úton jut egy hullám a vevő antennájára. Néha az elhalkulás frekvenciafüggő, ezt nevezik szelektív fadingnek. Az elhalkulás leküzdésére két módszer ismert: az AGC, azaz automatikus erősítés szabályozás, amely minden vevőben ma már alkalmazott mód, a másik az ún. diversity-vétel, amikor két, egymástól bizonyos távolságban lévő antenna jeleit külön vevő veszi és a hangfrekvenciákat egyesítik. Így az egyik elhalkulás nem ugyanakkor következik be, mint a másik, tehát a vétel majdnem folyamatosan egyenletes.

A kapacitás mértékegysége. Ha egy kondenzátoron a feszültség 1 V-tal változik egy másodperc alatt és közben 1 A áramerősség keletkezik, a kondenzátor kapacitása 1 Farad. Ez a gyakorlatban nem használatos, igen nagy érték, ennek kisebb egységei használatosak: 1 mikrofarad, az ennek egy milliomod része, egy picofarad, amely egy trilliomod része, vagy nanofarad, amely egy milliárdod része. Rádiófrekvenciákon hangolt körökhöz 1-1000 pF közötti értékek használatosak, levezetéshez 0,001-1 mikrofarad. Hangfrekvenciákon 0,1-100 mikrofarados kondenzátorokat használnak. Tápegységekben szűrőkondenzátorként a kapacitás elérheti a 10000 mikrofaradot is.

• fedőhatás

(hangfedés). Az a jelenség, amikor valamely hang szubjektív erősségét egy másik megszólaló hang csökkenti. Ha a fedőhang elég erős, a fedett hang teljesen eltűnik.
A fedőhatás frekvenciafüggő, a magas hangok könynyebben elfedhetők. A szubjektív hangosságcsökkenés mértéke a fedőhang magasságától és erősségétől függ.

Kis méretű, váltóáramot hanggá átalakító eszköz, melyet kengyel tart a fejen és a hangforrások a fülre illeszkednek. Előnyösen használják zajos környezetben. Jellemző belső ellenállásuk, ma általában 4 ohm, korábban 2000-4000 ohmos fejhallgatókat is használtak. Szerkezetileg általában dinamikus jellegűek, de vannak egyszerűbb mágneses fejhallgatók és értékesebb kristályos, vagy keramikus fejhallgatók is. Ha egy darabból álló, fülben elhelyezhető eszközt használunk, ezt fülhallgatónak nevezzük.

• összetett hang

Távbeszélőközpontokban olyan keresési művelet, amely esetében nemcsak a keresésben szóba jöhető vonalak foglaltsági állapota, hanem a következő fokozatban fennálló továbbjutási lehetőségek is szerepet játszanak a vonal kiválasztásában. A feltételes kereséshez az egyes kapcsolófokozatok vezérlőegységeinek működését össze kell hangolni egymással.

A hangrögzítéssel kapcsolatos fogalom. Hangrögzítéskor a jel-zaj-viszony javítása és a hanghordozó anyag (hanglemez, hangszalag) jobb kihasználása érdekében a hangfelvétel nem egyenes frekvenciamenettel, hanem egyes frekvenciatartományok kiemelésével történik. A visszajátszáskor ezt a lineáris torzítást kiegyenlítik. A felvételi jelleggörbe a felvételkor ténylegesen alkalmazott frekvenciamenetet ábrázolja.

A mágneses hangrögzítőben az az alkatrész, amely az előtte elhaladó jelhordozóra rögzíti a hangfrekvenciás rezgések keltette mágneses jeleket. A - lágyvasmagra csévélt tekercs, amely elektromágnesként működik, ha a tekercsbe áramot vezetünk. A vasmag alakja lehet háromszög, sokszög vagy gyűrű alakú, amelynek folytonosságát kisméretű légrés szakítja meg. A légrést nem mágnesezhető anyagú vékony fémfóliával töltik ki. E légrésen keresztül lépnek ki az erővonalak a vasmagból az előtte mozgatott jelhordozó irányába, amelynek mágnesezhető rétegén keresztül záródnak.

• mágneses hangrögzítő

Normál (35 mm-es) vagy keskeny (16, esetleg 8 mm-es) filmek közvetítése televízión. Ez speciális, a film- és a tv-technikában általában ismert és máshol is alkalmazott eljárások, készülékek célszerű kombinálásával létrehozott berendezéseket igényel. A feladat itt nem az, hogy megfelelő méretű, a közönség által élvezhető optikai képet hozzanak létre, hanem az, hogy a filmen levő optikai képet videojelekké alakítsák át. Az átalakítás természetesen itt is csak a kép pontról-pontra történő letapogatásával, a kép felbontásával történhet. Ezért ezeket a berendezéseket filmbontóknak, filmletapogatónak nevezik.
A letapogatás egyik módja a flying spot-os, (futópontos) eljárás. Ennél egy igen jól fókuszolt, kis utánvilágítású és nagy fényerejű elektronsugárcső ernyőjére a sugár a szabványos tév-rasztert rajzolja fel, s ennek képét a filmre vetítik. Így a mozgó fénypont a filmet pontról-pontra átvilágítja. A filmen áthaladó és a filmen levő képpontok által intenzitásban modulált fénysugár foto-multiplexer katódjára esik, amely a fénysugár intenzitásával arányos jelet állít elő A felerősített jel - megfelelő korrekció, a kioltó- és a szinkronozójelek hozzákeverése után - alkalmas a kisugárzásra vagy egyéb célra (például képmagnó-felvételre). Másik eljárásnál a filmet megfelelő fényforrással átvilágítják és a képet egy képfelvevőcső, rendszerint vidikon, vagy plumbikon tárgylemezére vetítik. Ezt a képet azután már a szokásos módszerrel bontják fel.
A flying spot-os eljárásnál nagy problémát jelent, hogy a film továbbítására rendelkezésre álló idő nem lehet nagyobb a két félkép közötti kioltás időtartamánál, s ez igen rövid: mindössze 1,2 ms. Ennyi idő alatt a szokásos módszerekkel a filmet sérülés nélkül továbbítani nem lehet. A gyorslerántású filmbontóknál ezért a film felgyorsítását és elmozdítását nem a perforáció segítségével oldották meg, hanem a szokásos vetítőgépektől eltérően egy vákuumos leszívó szerkezettel, amely a gyorsítóerőt egy nagyobb filmfelületnek adja át. A gyors filmtovábbítás kiküszöbölhető oly módon is, hogy a filmet nem szakaszosan, hanem folyamatosan, egyenletes sebességgel mozgatják. Ekkor azonban a váltottsoros képbontás csak egy kettős optikai rendszerrel, a filmkocka kétszeri letapogatásával oldható meg. Az ilyen berendezés rendkívül nagy precizitást igényel, s igen érzékeny a filmek zsugorodására. A vidikonos, ill. plumbikonos filmbontóknál ez a probléma nem áll fenn, mert ezeknél a megvilágítás és a letapogatás két egymástól különálló folyamat és a töltéskép a megvilágítás megszűnése után is megmarad. Így itt normál vetítőgépek használhatók.
A flying spot-os módszer hosszú időn át lényegesen jobb képminőséget biztosított, mint a másik eljárás. A korszerű vidikonokkal és plumbikonokkal azonban ma már gyakorlatilag azonos képminőség érhető el. Kétségtelen előny még a vidikonos rendszernél, hogy egyetlen kamerához a féligáteresztő tükrökkel ellátott optikai multiplexer segítségével több vetítő (pi. 35 mm-es, 16 mm-es) csatlakoztatható. A színes tv-filmek ugyancsak az előbbiekben leírt valamelyik eljárással vetíthetők, természetesen a három alapszínre való bontáshoz szükséges optikai rendszert, valamint ennek megfelelő számú fotosokszorozót és felvevőcsövet tartalmazó berendezésekkel.
A filmszínházak részére készülő filmeknél a hangcsík - akár fényhangos, akár mágneses eljárással készült - rendszerint rajta van a
képet tartalmazó filmszalagon. Ezzel szemben a tv-filmeknél az egyébként is külön készülő hang- és képszalag átírása egyetlen szalagra általában elmarad, s az elkészült anyag is két külön szalagon található. A kétszalagos eljárás előnye a nagyobb rugalmasság, a jobb hangminőség, az anyag hamarabb elkészül a lejátszáshoz, azonban bonyolultabb, egymáshoz kötött, egymással szinkronozott külön kép- és hanglejátszó berendezés szükséges.
Az előzőkben ismertetett módszerekkel azonosan oldható meg állóképek, diapozitívok közvetítése is, természetesen az ehhez használt berendezésben, a diabontóban a film mozgatásához szükséges vetítőgép, viszont a képek automatikus váltását biztosító diatárakat és váltókat tartalmaz.

• vidikonos
• plumbikonos

Adó, vagy vevő frekvenciájának pontos beállítása. Megoldható mechanikus és elektromos módon. Korábban nagy áttételű fogaskerekeket használtak, később miniatűr forgókondenzátorokat, újabban potenciométerrel kapcsolt diódákat. Digitális rendszereknél ezekre már nincs szükség.

Erősítő tranzisztorok bázisára, kapujára, csövek rácsára adott feszültség, amely a beérkező jel hatására nem változik. Előállítható feszültségosztóval, külön tápegységgel. Egyaránt használatos rádiófrekvenciás és hangfrekvenciás erősítőknél.

(fluoreszkálás). A lumineszcencia néven ismert fénygerjesztési jelenségek közül azokat nevezik fluoreszcenciának, melyeknek utánvilágítási ideje a gerjesztés megszűnése után 5-10^-3 ...10^-7 s-nál rövidebb. Az elektronsugár-oszcillográfcsövek, tv-fénycsövek, hangolásjelzőcsövek fénye az alkalmazott fénypor fluoreszcenciájából származik. Némelyik oszcilloszkópesőben két fényporréteget alkalmaznak, az egyiknek rövid, a másiknak hosszú utánvilágítási ideje van és a fluoreszcencia színe is kétféle.

Olyan indukciós tekercs, melynek szerepe az egyenáram átvezetése és a váltóáram leválasztása. Lehet nagyfrekvenciás és hangfrekvenciás, ez utóbbi változata a hálózati szűrő fojtó. Az RF fojtó többnyire légmagos, a hangfrekvenciák fojtók vasmagosak. Legkedvezőbb jellemzői a toroid vasmagra tekercselt fojtóknak vannak.

A hangosság (a szubjektív hangerősség) mértéke. Adott fonszám minden frekvencián azonos szubjektív hangosságot jelent. Objektív fizikai értéke csak akkor van, ha megadjuk hozzá a frekvenciát. A fongörbék bármely frekvencián megadják azt a hangnyomást. amely olyan szubjektív hangerősségérzetet kelt, mint a fonszámnak megfelelő dB (decibel) nyomású, 1000 Hz-es hang ( Fletcher-görbék).

• hangosság
• Fletcher-görbék

Az egyes magánhangzókra jellemző keskeny frekvenciasáv, amely a magánhangzó felismerésének fontos tényezője. A formáns tartományra jellemző az állandóság: a gyermek magashangú "á" hangjában pl. a formáns tartomány ugyanott van, mint a felnőtt mélyebben hangzó "á" hangjában. Minden magánhangzóhoz 2 vagy 3 formáns tartomány tartozik.

Hangrögzítési eljárás, mozgófilm-szinkronhangosítási célokra. A fotooptikai hangrögzítést hangfényképezésnek is nevezik. Kétféle eljárása ismeretes: intenzitásos és transzverzális hangfényképezés. Az intenzitásos hangfényképezés eljárása: a rögzítendő hangot mikrofon alakítja át hangfrekvenciás feszültséggé; majd erősítővel megfelelő szintre erősítik. A felerősített hangfrekvenciás feszültséget egy Kerr-cellába vezetik. A Kerr-cella két Nicol-prizma között elhelyezett, nitrobenzollal töltött edény, amelybe kondenzátorlemezek merülnek. A Nicol-prizmák egymáshoz képest elfordított polarizációs síkja miatt a fénysugár nem tud rajtuk keresztül hatolni. Ha a Kerr-cella kondenzátorlemezeire feszültséget kapcsolunk, a nitrobenzolon áthaladó fénysugár polarizációs síkja úgy fordul el, hogy ezáltal a fény mindkét Nicol-prizmán áthatolhat. A polarizációs sík elfordulásának nagysága a rákapcsolt feszültséggel arányos. Ezt a jelenséget Kerr-jelenségnek nevezik. A jelenség időállandója nagyon kicsi, ezért a fénysugár erőssége nagy frekvenciával és gyakorlatilag lineárisan modulálható. A Kerr-cellán keresztüljutó fénynyaláb intenzitása a cellára kapcsolt hangfrekvenciás feszültséggel arányosan ingadozik. Egy fényrekeszen keresztül ezt a fényerősség-ingadozást fényképezik a fényérzékeny filmre, amely a mozgófilmfelvételhez hasonlóan folyamatosan halad el a fényrekesz előtt, egy fényvédő kazettában. A film előhívása és szárítása után a lefényképezett hang visszajátszható. Az előhívott filmen a fényérzékeny réteg hangcsíkján világosabb és sötétebb foltok keletkeznek, amelyek a fényintenzitás változásának nyomai. Ha a filmen levő hangcsíkot megfelelően átvilágítják, a folyamatosan továbbított filmről a hangcsík egy fotocellára vetíthető. A fotocella ezt a folyamatos fényerősségingadozást feszültségingadozássá alakítja át. Ha a hangfrekvenciás feszültséget felerősítjük és hangszóróba vezetjük, ismét hallható a filmre fényképezett hang. A modern fényhang-lejátszó berendezésekben a fotocella fotodiódával vagy fototranzisztorral is helyettesíthető. A transzverzális hangfelvételi és rögzítési eljárásnál a hangfrekvenciás váltakozó feszültséget egy hurkos oszcillográfhoz hasonló szerkezetbe vezetik. A feszültségingadozás egy tükröt mozgat a hangfrekvencia váltakozásainak ütemében. A mozgatott tükörre állandó erősségű fénysugarat vetítenek. A tükörről visszaverődő fénysugár megfelelő optikai rendszeren keresztül az egyenletes sebességgel továbbított filmszalagra jut és ennek fényérzékeny rétegében azonos erősségű, de váltakozó szélességű, hangcsík formájában rajzolja fel a rögzítendő hangképet. Az előhívott filmen levő hangcsík szintén visszajátszható a már ismertetett módon. Az intenzitásos és a transzverzális hangfényképezési eljárások közül a transzverzális a modernebb.

Távíró üzemmódban a jeleket olymódon képezik, hogy a hordozót a jelek ütemében megszakítják . Ha a billentyűzés oly módon történik, hogy a frekvenciát kis mértékben módosítják a jelek és jelszünetek idején, akkor beszélünk frekvencia eltolásos billentyűzésről. Ezt elsősorban a géptávíró üzemmódban használják. A szünet-frekvencia rendszerint nagyobb, mint a jel-frekvencia. Szokásos eltérések 170 Hz, 425 Hz és 850 Hz. Ez a módszer tekinthető a frekvencia moduláció egy formájának is, ezért jelölése F1 üzemmód. Ha a hordozó nem változik, csak a modulált hang frekvenciája, F2 üzemmódról beszélünk. Ezt elsősorban magasabb frekvenciákon alkalmazzák.

Ha egy áramkörben, pl. erősítőben biztosítani kell bizonyos kívánt frekvencia átvitelt, kondenzátorral vagy tekerccsel kell egyes frekvenciákat kiemelni, vagy csökkenteni, de a kompenzátor áramkör tartalmazhat ellenállásokat is. Más esetekben műveleti erősítőket, vagy rezgőköröket alkalmaznak. Frekvencia kompenzátornak tekinthető a vevők hangszín-szabályzója is.

Frekvencia mérésére szolgáló készülék, melynek számos változata van. Újabban a frekvencia számláló terjedt el, korábban az amatőrök alkalmazták az abszorpciós frekvenciamérőt, amely hangolható rezgőkört, egyenirányítót és jelző műszert tartalmazott; ennek pontossága csekély volt. Valamivel pontosabb volt a grid-dip mérő, amely csöves és tranzisztoros kivitelben készült, az erősítő elem fokozta a pontosságot. Ennél pontosabb a heterodin-rendszerű frekvenciamérő, amely változtatható frekvenciájú oszcillátort, keverőt, egyenirányítót és jelző műszert tartalmaz, a helyi vett jel üttetésével kellett beállítani a nulla eltérést, melyet a műszer jelez. Igen nagy frekvenciákon használható a Lecher-vezetékes frekvencia mérés és a hangolható üregrezonátoros frekvenciamérő.

Az információ számos módon vihető rá egy hordozóra. Ha a továbbítani kívánt információ jeleit úgy visszük rá a hordozóra, hogy annak pillanatnyi frekvenciája változzék a modulációval, frekvencia modulációról beszélünk. Legegyszerűbb módja, ha az oszcillátor rezonancia frekvenciáját változtatjuk a modulációval, pl. varaktor dióda segítségével. Egy másik módszer az, amikor a hordozó fázisát változtatjuk. A sávszélesség függ a moduláló frekvenciájától (Löket). Az amatőrök a keskenysávú frekvencia modulációt használják (NBFM), míg a Hi-Fi műsorszórók a szélessávút. A frekvencia modulációnak számos előnye van a középhullámú rádióadásoknál alkalmazott amplitudómodulációhoz képest: kisebb az ipari és légköri zavarok hatása és műsorszórásnál jobb a hangátvitel minősége. Általában az URH tartományban használják, minthogy a rövid hullámokon a visszaverődések az ionoszférában jelentős torzításokkal járhatnak, a fázisok megváltozása miatt.

Olyan erősítő, amelynek bemenetét egy adott frekvenciára, kimenetét annak kétszeresére hangolják le. A munkapontot úgy kell megválasztani, hogy kevéssé legyen lineáris. Ellenütemű kapcsolással valósítható meg a frekvencia-háromszorozó.

Általában erősítők, hangszórók, fejhallgatók frekvencia átvitelének jellemzésére szolgáló adat, de a fogalmat használják szűrők esetében is. Erősítőknél jellemző a mély és magas hangok átvitelének gyengülése, ezt kompenzálással lehet helyrehozni.

Egyik legegyszerűbb adóantenna fajta, egyetlen huzalból áll, amely közvetlenül csatlakozik az adóra. Jó földelés szükséges hozzá. Tökéletesen akkor működik, ha hosszúsága pontosan negyed hullám, de antenna hangolóval minden frekvencia lehangolható. Kitelepülésnél ideális. Hossza lehet az üzemi frekvencia negyed hullámhosszának többszöröse is.

Különböző frekvenciájú, szinuszhullám alakú periodikus jelek futási idő értékei a frekvencia függvényében. Televíziókép-átvitelkor követelmény, hogy a különböző frekvenciájú videojelek (a megengedhető tűrésen belül) azonos idő alatt fussanak át az átviteli láncon, mert csak ezáltal érhető el az alakhű jelátvitel és a jő képvisszaadás. A videojelek átvitelekor megengedhető csoportfutási idő ingadozást nagyszámú megfigyelő véleménye alapján szabták meg. A teljes képcsatornában a videosávban általában 50... 100 ns csoportfutási idő eltérést engednek meg a képvivő futási idejéhez képest. A futási idő karakterisztikara vonatkozó követelményeket csak a képcsatornában kell betartani, a hangcsatornában nem, mert fülünk a futási idők eltérésére nem érzékeny.

• futási idő
• csoportfutási idő

Az egyoldalsávos adásnál vagy a felső, vagy az alsó oldalsávot használjuk fel beszéd-útvitelre, hogy kisebb helyet foglaljunk le a sávban. De lehetőség van arra, hogy mindkét oldalsávot felhasználjuk és ezeken különböző információkat vigyünk át (ISB = független oldalsávos adás). Egy adóval nehezen oldható meg, ezért két összekapcsolt adót használnak erre, vételnél két külön vevőt. Amatőrök is alkalmazzák, az egyik oldalsáv képet továbbít SSTV móddal, a másik a kísérőhangot továbbítja.

Áramköri elem, amelynek feladata az áramkör váltakozó áramú ellenállásának növelése. Hatását induktivitása révén fejti ki, ami nagy mértékben növelhető azáltal, hogy a mágneskört nagy permeabilitású anyagból, hangfrekvenciás függvény fojtótekercsekhez transzformátorlemezből, nagyobb frekvenciás függvény fojtótekercsekhez nikkel tartalmú vaslemezből (pl. permaloy-ból) vagy ferritből képezik ki. Nagyfrekvenciás, veszteségszegény függvény fojtótekercsek légmaggal készülnek. Ha a függvény fojtótekercsen egyenáram is áthalad, a mágneskörbe légrést iktatnak, ami az előmágnesezés indukciót kisebbítő káros hatását csökkenti.

• ferrit
• permaloy

Olyan jelforrás, amely különféle jelalakok előállítására alkalmas, melyek különböző matematikai függvényekkel írható le. Ilyen pl. a szinusz-görbe, amely megfelel a szokásos váltóáramnak. De elő lehet állítani négyszög-jelet, fűrész-jelet, impulzus-sorozatokat. Hasznos eszköz hibakereséshez, behangoláshoz és tervezéshez.

(túlnyomásos vedelem). Eljárás a kábelköpeny-hibák következtében fellépő nedvességbehatolás veszélyének csökkentésére és a hiba helyének meghatározására. A légköri, és a talajnedvesség (pára), valamint a kábel környezetében összegyűlt víz a köpenyen keletkezett lyukon keresztül a külső és belső nyomáskülönbség, ill. relatív páratartalom-különbség hatására a kábel belseje felé törekszik és benedvesedést, szigetelésromlást, végül beázást okoz. Ez a folyamat megállítható vagy késleltethető, ha a kábel belső terében túlnyomást hoznak létre szárított levegő (gáz) töltéssel. A köpenyhiba helyére több módszerrel lehet következtetni: a) a kábelhez csatlakoztatott manométerekkel mért nyomásváltozás-értékekből; b) állandó jelleggel beépített és meghatározott nyomásváltozás után működésbe lépő kontaktorok által a telefonközpontba jelzett adatokból; c) a kilépő levegő által keltett hang keletkezési helyének meghatározásából ultrahangos hibakeresővel.
A védelem, i11. a hibajelzés hatékonysága a lyuk méreteitől, valamint a levegő áramlási lehetőségétől, a kábel pneumatikus jellemzőitől függ. A túlnyomásos berendezéseknek több típusa alakult ki. A sok kábel védelmét ellátó berendezések a száraz levegőt kompreszszióval, hűtéssel, vegyi anyaggal, vagy ezen eljárások kombinációival folyamatosan állítják elő. Egy-két kábel nyomás alatt tartására 150 att-os nagynyomású acélpalackot használnak, mely 30 att nyomásesésig kihasználható. A betáplált levegő relatív páratartalma nem lehet nagyobb 3%-nál 20'C-on. A túlnyomás értéke 0,5 att lehet. Nagyobb nyomás a köpenyre veszélyes.

• ultrahangos hibakereső
• kábel pneumatikus jellemzői

Az a jelenség, amely a rádióvevőkészülék szabályozószerveinek valamely állás-kombinációja esetén bemeneti jel nélkül ad kimeneti jelet. A hálózati búgás, zaj nem számítható ide, gerjedhet egy erősítő is, ha kimenetéről bemenetére nem kívánt módon jut el. Ide sorolható a mechanikai úton fellépő (pl. akusztikai) begerjedés, ez esetben a hangszóró által keltett hanghullámok hatnak vissza a mikrofonra.

1. A sugárzóból a tér minden irányába kiinduló elektromágneses hullám, amely szabad térben fénysebességgel terjed. Az azonos térerősségű pontok gömbfelületet képeznek, amelyek középpontja a sugárzó.

2. Általában pontszerű forrásból kiinduló haladó hanghullám, amelynek azonos fázisú pontjai gömbfelületeken vannak. (A forrás és az azonos fázisú pontok között a hullám terjedési ideje állandó.) Hangterjedéskor a hangintenzitás és a hangnyomás a gömbfelületek minden pontján azonos, a hangintenzitás a távolság négyzetével, a hangnyomás a távolság első hatványával csökken.
A hullámterjedés másik jellegzetes formája a síkhullám..

• hangintenzitás
• hangnyomás
• síkhullám

Élőlényekre jellemző élettani folyamat, amely valamilyen vivőközegben terjedő nyomásingadozás hatására az élőlényben szubjektív hangérzetet kelt és idegrendszeri tevékenységet vált ki. A hallás nem kizárólag emberi tulajdonság. Minden olyan élőlénynél megnyilvánul, amely az őt körülvevő közegben fellépő nyomásingadozások érzékelésére alkalmas testrésszel, ill. szervvel rendelkezik és fejlett idegtevékenységgel reagál az érzékelt nyomásingadozásra.

(ingerküszöb). Az a legkisebb hangnyomás, amit az átlagos emberi fül már észlelni képes. (Fletcher-görbék).

• Fletcher-görbék

Az emberi fül hallóképessége a születéstől kezdve fokozatosan csökken. Mérésekhez, összehasonlításokhoz a 23 éves átlagos ember fülének jellemzőit szokás alapul venni. A korral járó hallásveszteség elsősorban a magas hangok esetén lép fel. A korral csökken a még hallható, legmagasabb hang frekvenciája. Fiatalabb korban a hallható frekvenciahatár 20 000 Hz körül van. A korral a hallás határfrekvenciája fokozatosan mintegy 6000 Hz-re csökken (nagy egyedi szórásokkal). A korral járó hallásveszteség a hangérzet erősségének csökkenésében is mutatkozik ( hallásküszöb).

• hallásküszöb

Elektromechanikai hangközvetítő eszköz. Alkalmas legjobb minőségű monofonikus és sztereofonikus átvitelhez. Készül fejhallgató formájában, ez esetben a hallgató szerkezete a fejen kívül, a fülkagylóra fekszik fel, és fülhallgató formában, amely kisméretű és elfér a füljáratban. A hallgató többnyire kör alakú (5...50 mm átmérőjű) membránból és a membránt mozgató szerkezetből áll. Ez utóbbi kialakítása szerint beszélünk: mágneses hallgatóról, amelyben a membránt mágneses elven működő átalakító mozgatja (ez a legelterjedtebb típus, ilyen a telefon hallgatója is), dinamikus hallgatóról, amelynek felépítése hasonló a dinamikus hangszóróéhoz (a membránt erős mágneses térbe helyezett és a hangáram által átjárt lengőtekercs mozgatja). Hi-fi hangátvitelhez elsősorban ez a típus alkalmas. Kisebb számban készül mas elven működő hallgató is. A hallgató elvi hátránya hi-fi átvitelnél, hogy a hangtér a fejhez van "kötve". A hangtér, a terem, a fejjel együtt mozog, forog.

50 vagy 100 Hz-es moduláció megjelenése hangfrekvenciás erősítőkben. Oka lehet gyenge hálózati szűrés, vagy a bemenet nem megfelelő árnyékolása. Esetenként szükség lehet a berendezés leföldelésére is.

Valamilyen rugalmas közegben terjedő mechanikai rezgés, amely a vivőközeg nyomásingadozását váltja ki és az élőlények hallószervében hangérzetet kelt. Az emberi hallószervben az a hangrezgés kelt hangérzetet, amelynek másodpercenkénti frekvenciája 20 Hz és 16 kHz közötti érték. Az emberi hallószerv által nem hallható, 20 Hz-nél kisebb frekvenciájú hangrezgést infrahangnak, a 20 kHz-nél nagyobb frekvenciájú hangrezgést ultrahangnak nevezik.

• emberi hallószerv
• hangrezgés
• frekvencia
• infrahang

Tv-adás frekvenciatartományának az a része, amely a hangjelek átvitelére szolgál. Gyakran a vevőkészülék - ját jelenti. Ebben az esetben a hangcsatorna: a nagyfrekvenciás fokozatban az OIRT- és CCIR-rendszerekben a hangvivő frekvenciája -120 kHz; a KF erősítőben OIRT-rendszer szerint: 31,5 MHz + 200 kHz; CCIR szerint: 33,4 MHz +200 kHz; a különbségi hang KF erősítőben OIRT szerint: 6,5 MHz-120 kHz; CCIR-rendszerben: 5,5 MHz + 120 kHz.

• hangvivő

A hangszóró membránjának első és hátsó felülete között fellépő akusztikai rövidzár megszüntetésére használt, hangelnyelő anyagokkal bélelt, zárt vagy meghatározott méretű nyílással ellátott fadoboz. A hangszóró a doboz előlapján kivágott, a hangszórókosár átmérőjének megfelelő méretű nyíláshoz van elhelyezve és csavarokkal rögzítve. Ezáltal a membrán első és hátsó felülete mechanikailag el van választva egymástól. A zárt hangdoboz fő hátránya, hogy a hangszóró által kisugárzott hangenergiának csak egy része hasznosítható, mert a többit elnyeli a zárt doboz. Ezt a hátrányt hivatott kiküszöbölni a "reflex-nyílással" ellátott nyitott hangdoboz amelyet basszus-reflexdoboznak is neveznek.

Az a jelenség, amikor a hang terjedési iránya elhajlik, ha a vivőközeg jellege a hely függvényében megváltozik. Gyakorlatilag kétféle megnyilvánulása játszik szerepetha a közeg sűrűsége a hely függvényében változik, a hang a sűrűbb oldal felé hajlik el. Ezt a jelenséget refrakciónak (törésnek) nevezzük. Jórészt a refrakció az oka azoknak a különbségeknek, amelyek távoli hangjelenségek észlelésekor tapasztalhatók. Ha a levegő közvetlenül a felszín felett hűvösebb; azaz nagyobb sűrűségű, mint a magasabban fekvő rétegekben, akkor a hangrezgések a föld felszíne felé hajlanak el és a hang nagy távolságban is hallható. A hangelhajlás másik megnyilvánulása, hogy a hang útjában álló - és a hullámhosszhoz képest kis méretű - akadályt a hanghullám homogén hangtérben is megkerüli. Ez a jelenség a difrakció, amelyet a szűk környezetben fellépő sűrűségváltozás idéz elő.

Olyan anyag (felület), amely a ráeső hanghullám energiájának számottevő részét elnyeli és súrlódás útján hővé alakítja. A hangelnyelő képesség függ az anyag milyenségétől és vastagságától és rendszerint frekvenciafüggő (abszorpciós tényező). Vastag üvegfal pl. gyakorlatilag nem hangelnyelő anyag, mert a ráeső hangenergiát csaknem teljes mértékben visszaveri. Falaknak (mennyezetnek) hangelnyelő anyagokkal való borításával a helyiségek "akusztikája" (utózengési ideje, térrezonanciák erőssége stb.) jelentősen módosítható (utózengés, utózengési idő). Az ipar többféle falburkoló anyagot állít elő, amelyeknek hangelnyelő képessége és hatékony frekvenciasávja is különböző.

• abszorpciós tényező,
• utózengés
• utózengési idő

A hangfrekvenciás sáv erősítésére alkalmas elektroncsöves, tranzisztoros vagy integrált áramkörű erősítő. Rendeltetéstől függően megkülönböztetünk hangfrekvenciás feszültség vagy előhangerősítőt, ill. hangfrekvenciás teljesítmény hangerősítőt. A hi-fi technikában használt hangerősítők műszaki jellemzőinek a nemzetközi ajánlásokban előírt normákat kell elérniök.

A hangtér egy-egy pontjára vonatkoztatott és hangnyomással jellemzett fizikai mennyiség dB-ben ( decibel) vagy Np-ben ( neper) kifejezve. Számszerű értéke a hely függvénye. A mindennapi életben - az észlelő füle környékén - előforduló gyakoribb hangerősségek a következők:

gépi kovácsolás114 dB

gyári gépterem78 dB

nagyforgalmú útvonal68 dB

beszélgetés (60 cm)65 dB

színházi nézőtér43 dB

városi bérlakás40 dB

suttogás (1,2 m-ről)20 dB

hallásküszöb (ingerküszöb) 0 dB.

• decibel
• neper

Az emberi hallószerv által érzékelt hangrezgés hatására keletkező élettani hatás, amelyet a dobhártya rezgőmozgása az idegpályákon keresztül a tudatban kelt.

• emberi hallószerv
• hangrezgés

• fedőhatás

1. A hangrögzítés műszaki folyamata.

2. A jelhordozóra rögzített hangkép gyűjtőneve.

• hangrögzítés

Különböző irányba haladó, hasonló jellegű hanghullámok irányítása egy kijelölt pontba, azonos vivőközegen belül. A hangfókuszálás a fénynyaláboláshoz hasonlóan, reflektorokkal és gyűjtőlencsékkel végezhető (akusztikai lencse). Reflektorként használható minden olyan felület, amely a hang hullámhosszához képest nagyméretű és a hangot nem nyeli el.

• akusztikai lencse

Rádióvevőknél az a legkisebb, 1000 Hz frekvenciájú bemenő feszültség, amely szükséges ahhoz, hogy a vevőkészülék meghatározott kimenő teljesítményt szolgáltasson.

A rádióvevőkészülék hangfrekvenciás kimenő jeIének és állandó amplitúdójú hangfrekvenciás bemenő jelének viszonya a frekvencia függvényében ábrázolva.

(HF-kábel). Szimmetrikus távközlési kábel, amelynek minőségi előírásai a hangfrekvenciás tartományra vonatkoznak, ez a körülmény azonban nem zárja ki egyes áramkörök kihasználását vivőáramú vagy PCM berendezésekhez.

• távközlési kábel

A haladó hanghullám által keltett hangnyomás és részecskesebesség hányadosa (az R =E/l elektromos Ohm-törvény analógiájára). A hanghullám-impedancia általában komplex szám, értéke a hangnyomás és részecskesebesség közötti fáziskülönbségtől is függ.

• Ohm-törvény

A levegőben terjedő hanghullám energiájának leggyakrabban használt kifejezési formája: a terjedés irányára merőleges egységnyi felületen másodpercenként áthaladó hangenergia.

Több bemenettel ellátott hangfrekvenciás erősítő, amely kettő vagy több hangfrekvenciás feszültségforrás jelének meghatározott mértékű vagy tetszés szerint változtatható arányú együttes közvetítését teszi lehetővé. A bemenetre adott hangfrekvenciás feszültségek szintjét szintszabályozó potencióméterekkel állíthatjuk be kívánt mértékben. A hangkeverő rendeltetésétől függően lehet stúdiócélú vagy közhasználatú, amatőrcélú berendezés. Aktív erősítőelemei elektroncsövek, tranzisztorok vagy integrált áramkörök lehetnek. Teljesítményerősítőt általában nem tartalmaz.

Tv-vevőkészülékek keverőfokozata után a hangvivőnek megfelelő középfrekvencia értéke. Értéke intercarrier hangátvitel esetén OIRT-rendszerben: 31,5 MHz; CCIR-rendszerben: 33,4 MHz.

• intercarrier hangátvitel

A hangközvetítésben háttérhatást keltő hangulati elem. Egy elhangzó műsoranyaghoz, a környezet érzékeltetése céljából olyan hangjelenséget kevernek, amely a közvetített műsort kiegészíti, színesebbé teszi. Ha a hangkulissza zaj, akkor háttérzajnak is nevezik.

Mechanikai vagy elektromechanikai hangrögzítéssel előállított hanghordozó. A hangfeljegyzést spirális alakú, folyamatos hangbarázda tartalmazza, amelynek oldalirányú kilengése a feljegyzett hang amplitúdójával arányos. Kizárólag mechanikai hangrögzítési eljárással készített hanglemeznél a visszajátszható hangerősség a hangbarázda oldalirányú kilengéseinek nagyságától függ. Szintén a barázda kilengéseinek nagysága szabja meg két barázda távolságát is. Adott hanglemez frekvenciájú hangképet tartalmazó barázda hullámhossza egyenesen arányos a hanglemez forgási sebességével. A rögzített hullámhossz viszont egy meghatározott érték alá nem csökkenhet, mert egyébként a hanglemezjátszó lejátszótűje már nem képes követni a barázda görbületeit. Ez a tény megszabja a hanglemez felvételi, ill. lejátszási percenkénti fordulatszámát. A régebbi hanglemezek fordulatszáma percenként 78, a barázdák menetemelkedése pedig 120...140 mm. A 78-as fordulatszámú hanglemezeket normál lemeznek nevezik, átmérőjük általában 25 cm, de ismeretesek kisebb és ennél nagyobb átmérőjű normál lemezek is. Az elektromechanikai hangrögzítés fejlesztésének eredménye a mikrobarázdás hanglemez, amely barázdáinak menetemelkedése csupán 10...14&&m. A mikrobarázdás hanglemezek fordulatszáma 33 1/3 vagy 45, percenként. Háromféle átmérőjű mikrobarázdás - használatos: 17 cm, 25 cm és 30 cm. A sztereofonikus hangközlés egyik hanghordozója szintén a hanglemez. A sztereo hanglemez alapvető jellemzői hasonlóak az itt leírt mikrobarázdás hanglemezéhez. A sztereo hangképet a hangbarázda két oldalfala tartalmazza. A modern mikrobarázdás sztereo -ek frekvenciasávja 50... 14 000 Hz, dinamikája 40...50 dB.

• hang
• mechanikai hangrögzítés
• hanglemezjátszó
• sztereofonikus hangközlés

A hanglemezre rögzített műsorok lejátszására alkalmas berendezés. Rendeltetése, hogy a hanglemezbe vágott hangbarázdát a hanglemez folyamatos mozgatása közben letapogassa, s a mechanikai jelként tárolt hangjelenséget hangfrekvenciás áramingadozássá, majd teljesítménnyé alakítva, hangszórón keresztül hallhatóvá tegye. Három fő egysége van:

a) A hanglemezt egyenletesen forgató mechanikai szerkezet, amely egy lemeztányérból, egy meghajtómotorból és a kettő közötti áttételből áll.

b) A hanglemez barázdáinak letapogatására alkalmas lejátszótű és hangszedő, amely felépítésénél fogva lehet elektromágneses, elektrodinamikus és kristály (hangszedő).

c) A lejátszókar, amely a hangszedőt tartalmazza és a mechanikai kapcsolat megteremtését szolgálja a hanglemez és a hangszedőhöz erősített tű között, a lejátszás során.

• hanglemez
• hangszóró
• hangszedő

Szubjektív fogalom, a fülnek ahhoz a képességéhez kapcsolódik, amellyel az észlelt hang helyét a frekvenciaskálába be tudja sorolni, különböző frekvenciájú hangokat egymástól meg tud küllönböztetni. A szubjektív érzete - a legmélyebb és legmagasabb hangokat nem tekintve - közel arányos a frekvencia logaritmusával. A hangmagasság kisebb mértékben függvénye a hang erősségének és összetett hang esetén az összetétel milyenségétől sem független. A rezgésszám és a szubjektív közötti összefüggést hangmagasság az egész hallható frekvenciasávra kiterjesztve - az empirikusan megállapított melskála adja meg számszerűen.

A hangátvitellel kapcsolatos fogalom, amely arra utal, hogy az átvitt hangkép milyen mértékben közelíti meg az eredetit. A gyakorlatban nem a hangkép, hanem a hangátviteli berendezés (vagy annak egyes részei) minőségét szokták megadni fizikai mérőszámokkal (frekvenciamenet, torzítás, zajszint stb.). E tényezők mindegyikére nagyszámú kísérlettel állapították meg azt a határértéket, amelynél az átlagos fül az eredeti hanghoz képest különbséget észlel. Az elemenkénti vizsgálatok eredményei nincsenek teljes mértékben összhangban az egész hangkép szubjektív értékelésével.
Beszéd esetében a minőség értelmezésekor különbséget kell tenni az információátvitel és és a természethűség között. Az információátvitel lényegesen kisebb követelményeket támaszt az átviteli berendezéssel szemben, mint a természethűség biztosítása. Az információátvitelre való alkalmasság a szótagérthetőséggel és mondatérthetőséggel fejezhető ki. Hangátviteli berendezésnek zeneátvitelére való alkalmassága (minősége) csak közvetve fejezhető ki számszerűen. Nagyszámú lehallgatási próbát végeztek annak megállapítására, hogy az egyes fizikai tényezők (frekvenciasáv, torzítás, zaj stb.) egyenként milyen hatással vannak a minőségre. Az ábra a frekvenciasáv szűkítésével kapcsolatban végzett vizsgálatok eredményét mutatja. A vízszintes tengely a határfrekvenciákat, a függőleges tengely a választott határfrekvenciához tartozó "szubjektív" hangminőséget tünteti fel százalékban - a tökéleteshez viszonyítva. Pl. az alsó frekvenciahatár 100 Hz-re való korlátozásával a minőség 86%-ra csökken. A felső határfrekvencia csökkentése 4000 Hz-re, kb. 57%-ra csökkenti a minőséget. Hasonló céllal végeztek vizsgála-tokat a torzítás és zaj hatásának megállapítására. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyes tényezőkből nem lehet közvetlenül azok együttes hatására következtetni.

• szótagérthetőség
• mondatérthetőség

• hangrezgés

Az a művelet, amelynek során a rádióvevőkészülék beállítószerveivel (hullámváltó, állomáskereső, finombeállító stb.) a készüléket (rádióvevő, oszcillátor stb.) a venni kívánt frekvenciájú jelre állítjuk. A hangolással a készülék egy vagy több rezgőkörét rezonanciára hozzuk.

• oszcillátor
• rezgőkör

Az a frekvenciatartomány , amelyben a rádióvevőkészülék működik.

• frekvenciatartomány

Fluoreszkáló bevonattal ellátott, kisméretű ernyőt tartalmazó elektroncső amelynek ernyőjén az elektronok által ért és ennek hatására világító felületrész a vezérlőelektróda feszültségének függvényében változik. Rádió-vevőkészülékekben a hangolás, hangfrekvenciás készülékekben pedig a kivezérlés ellenőrzésére használt optikai jelzőeszköz. Használatos kivitelei: "varázsszem", "varázslegyező". A félvezetőtechnika elterjedésével alkalmazhatósága csökken, mert a hangolásjelző cső működéséhez min. 100 V feszültség szükséges.

• oszcillátor

Rezonáns vagy antirezonáns körökkel csatolt fokozatokat tartalmazó erősítő. A hangolt erősítő általában viszonylag keskeny frekvenciasávban erősít és az átviteli sávon kívül eső jelekre jelentős csillapítást ad. hangolt erősítőket alkalmaznak pl. rádió és középfrekvenciás jelek erősítésére.

• oszcillátor

Erősítőberendezés és hangszóró használata zárt vagy nyitott hangtérben, hangműsor vagy hangkulisszák közvetítéséhez, függetlenül attól, hogy a hangforrás ugyanabban a hangtérben vagy másutt van-e, ill. rögzített hang életrekeltéséről van-e szó. Ha a hangforrás ugyanabban a helyiségben van, szintemelésről is beszélünk.

A fizikai hangerősség szubjektív megfelelője, a hallásérzet erősségét fejezi ki. Egysége a fon, a fizikai hangerősség egysége a decibel. 1000 Hz-en a decibel- és a fonérték azonosak. A frekvenciafüggő (Fletcher-görbék).

• decibel
• fon
• frekvenciafüggő
• Fletcher-görbék

Intercarrier haragátvitelű tv-vevőkészülékek KF frekvenciaátviteli karakterisztikáján a hangcsatornának megfelelő sávszélességű, egyenletes amplitúdójú rész. A szélesebb sávra terjed ki, mint ami a frekvenciamodulált hangvivő oldalsávjainak átvitelére szükséges, mert az intercarrier rendszerben a kép beállításakor nemcsak a képvevő helyét változtatja a kezelő a KF átviteli görbén, hanem a hangvivőét is, és követelmény, hogy a finomhangolás alatt a hangerő ne változzék.

• intercarrier haragátvitel
• hangcsatorna

Mechanikai rezgés, amely egy adott, szilárd, cseppfolyós vagy légnemű vivő-közeg nyomásingadozását idézi elő. A hangrezgés másodpercenkénti ismétlődéseinek a számát - frekvenciának nevezik, egysége a Herz (Hz). 1 Hz az a rezgés, amely l. másodperc alatt egy pozitív és egy negatív félperiódusú hullámmozgásban nyilvánul meg. A szinuszos hangrezgést tiszta hangnak nevezik, amelynek magasságát (hangmagasság), a másodpercenkénti rezgésszám adja meg.
A hangrezgés erőssége hangnyomással vagy hangintenzitással fejezhető ki. A hangnyomás a levegő átlagos nyomásában a hangrezgés hatására keletkező ritmikus nyomásváltozás effektív értéke. Használt egysége a bar= =1 dyn/cm². A hangintenzitás a hangrezgés terjedése irányában a felületegységen 1 s alatt áthaladó hangteljesítmény.

• hangmagasság

Haragtechnikai eljárás. Különböző hangjelenségek feljegyzése mechanikai, optikai vagy mágneses jelátalakítás útján egy rögzítő- és tárolóbázisra. A hangrögzítés célja minden esetben, az adott hangjelenség megőrzése és a hasonló jellegű visszaadás lehetőségének megteremtése. Fő fázisai: 1. a hangjelenség átalakítása a rögzítendő jellé; 2. rögzítés egy adott jelhordozóra. A jelátalakítás és jeltárolás jellege szerint megkülönböztetünk: mechanikai hangrögzítést, elektromechanikai hangrögzítést, fotooptikai hangrögzítést, mágneses hangrögzítést.

• mechanikai hangrögzítés
• elektromechanikai hangrögzítés
• fotooptikai hangrögzítés
• mágneses hangrögzítést

A hang terjedési sebessége légnemű, folyékony vagy szilárd közegben. Elsősorban a közeg milyenségétől, kisebb mértékben a hőfoktól és - légnemű halmazállapot esetén - a nyomástól és nedvességtartalomtól is függ. Nem függ a frekvenciától és a hang erősségétől. Néhány gyakrabban előforduló anyagban az átlagos hangsebesség:
levegő (20 °C) - 340 m/s

víz (10 °C) - 1440 m/s

fa (középérték) - 2500 m/s

téglaanyag - 3600 m/s

acél - 5000 m/s

gumi - 60 m/s

papír - 500 m/s.

• Fletcher-görbék

• hangszínkép

Végtelen távoli pontból kiinduló végtelen keskeny hangnyaláb. Csupán elméleti fogalom, amely jól használható egyes hangterjedési jelenségek leírására.

Minden olyan felület, amely a hangsugár befolyásolására alkalmas. Szűkebb értelemben a hangsugárzó olyan tölcsér, amely a vivőközegben terjedő hangot meghatározott irányba tereli. Általában a hangszóró rezgő membránjához illesztenek hangsugárzó tölcsért, egyrészt összefogja a hangszóró membránból a tér minden irányába kilépő hanghullámokat, másrészt a kisugárzott hasznos hangteljesítményt növeli. A tölcsér adja a maximális illesztést egy hangszóró és a vivőközeg között.

• hangsugár
• hangszóró

• magnószalag

(pick-up). Mechano-elektromos átalakító, amely a hanglemez barázdáinak modulációját elektromos áramváltozássá alakítja .At. Zafir- vagy gyémánttűvel jut kapcsolatba a hanglemezzel. Monofonikus hanglemez esetében a tűhegy a barázda oldalirányú kitéréseit követi. Sztereofonikushangszedő esetén a tű hegye függőleges mozgást is végez. Az átalakítás módja szerint beszélünk elektromágneses, elektrodinamikus és kristály (piezoelektromos) hangszedőről. Kisebb mennyiségben más elven működő hangszedők is előfordulnak.
Mágneses hangszedő esetén a lejátszótű mágnest vagy mágnesezhető anyagú pálcát (vagy más alakú elemet) mozgat, szilárdan elhelyezett tekercs mágneses terében. Nagyszámú változatban készül. A dinamikus hangszedőnél a tűheggyel összeépített tekercs mozog erős mágnes sarkai között. A kristály hangszedő esetében piezoelektromos kristály anyagból készült lapocskát hajlít meg a tű a mozgása (kristály hallgató).
A sztereo hangszedő két átalakítót tartalmaz, közös tűvel. Egyszerre két műsort tapogat le, amely a hanglemezbarázda két, egymáshoz képest 90°-os szög alatt álló oldalfalába van bevésve. A tűhegy oldalirányú és függőleges mozgást is végez.

• kristály hallgató

A hangenergia továbbterjedését gátoló szerkezet vagy szerkezeti elem. A hangszigetelés háromféleképpen történhet:

a) hangelnyelés;

b) hangvisszaverés;

c) hangenergia-elemésztés rezonátorral.

A rezonátor működése hasonló a rádióvevőkben használt hullámcsapdáéhoz. Hatása a frekvenciasávnak csak kisebb részére terjed.

Az összetett hangok azon tulajdonsága, amelynek alapján az azonos erősségű és alapfrekvenciájú hangok egymástól megkülönböztethetők. A hangszín függ az alaphanghoz tartozó, s azzal egyidőben megszólaló felhangok számától és erősségétől, az alaphang fázisától és a rezgés alakjától. Az emberi hallószerv a hangszín alapján képes megkülönböztetni a különböző hangjelenségek eredetét.

• emberi hallószerv

Az elektroakusztika egyik szakágazata, amelynek tárgyát mindazok a készülékek, berendezések, eljárások és rendszerek képezik, amelyek a hang keltését, átalakítását, rögzítését, energiájának növelését vagy csökkentését, színezését vagy bármilyen megváltoztatását szolgálják.

• elektroakusztika

Hangforrás áItal kisugárzott teljesítmény W-ban kifejezve. A szokásos hangforrások, zenei hangok, beszéd és zajok által kisugárzott maximális hangteljesítmény 0,001 és 25 W között van. Csak kevés hangszer hangteljesítménye éri el az 1 W-ot. Nagyzenekar max. hangteljesítménye néhány másodperces időtartama elérheti a 70 W-ot. Beszéd esetében a hosszabb időre vett energiaátlag 20...40 mW. Az emberi hang abszolút energiacsúcsai férfinél 3 mW értéket is elérnek. Beszéd esetén a hangteljesítmény nagyobb része a magánhangzókhoz kapcsolódik, annak ellenére, hogy az információs tartalom átvitele inkább a mássalhangzókon múlik. A beszélt nyelvek hangteljesítménye nagy különbségeket mutat. A maximális teljesítményű hangok rendszerint az alaphangok frekvenciasávján belül vannak. Zenekar esetében a maximális hangteljesítmény 250 és 500 Hz között lép fel. A legmélyebb és legmagasabb hangoknál a hangteljesítmény a maximális érték egy tizedénél is kisebb.
Az észlelő szempontjából nem annyira a hangforrás teljesítménye, mint inkább az észlelés helyén fellépő hangnyomás a mérvadó. Hangversenyteremben fellépő max. hangnyomás 105 dB (decibel) körül van.

• hangnyomás
• decibel

Adatátvitelben alkalmazott különleges adatvégberendezés, amely általában számítógépes adatállomás része és egyidejűleg annak távbeszélőhálózathoz illeszkedő vonalcsatlakozó egysége. A számítógép irányítása alatt áll és alkalmas adathordozón rögzített beszéd, beszédelemek vagy hangkeltési mód segítségével a számítógép által kiválasztott szöveg érthető beszédhangú változatát állítja elő. Így a távadatfeldolgozás körét nagyban kiterjesztheti olyan alkalmazásokban, ahol a számítógép telefonhívások fogadására alkalmas kiképzéssel bármely telefonelőfizető rendelkezésére tud állni a hangválasz-berendezésen keltett beszédválasszal. A számítógép számára a kérdést a telefonkészülék billentyűjének lenyomásával teszik fel, amii a számítógép értelmezni képes. Miután a telefonkészülék kiviteli eszközként csak hangot tud biztosítani, a hangválasz-berendezés éppen ezt a lehetőséget hasznosítja. ja. A hangválasz-berendezés viszonylag költséges, alkalmazása mégis igen gazdaságos ott, ahol igen sok telefonállomásnak biztosíthat elérést számítógépre, mert adatvégállomási beruházást nem tesz szükségessé, mint bármely más megoldás. Jellemzői a szókészlet, a vonalszám és a sebesség (a számítógépoldali csatlakozáson).

• adatátvitel
• adatvégberendezés
• adatállomás

Tv-átvitelben a hangjelek hordozóhulláma. Frekvenciája OIRT-rendszerben: képvivőfrekvencia+6,5 MHz; CCIR-rendszerben : képvivőfrekvencia +5,5 MHz. A képvivő és hangvivő teljesítményének viszonya (az adóantenna helyén) az OIRT-rendszerben jelenleg 5:1, a CCIR-rendszerben pedig a színes tv-adás megindulása óta 10:1.

(high fidelity= nagyhűségű). A hangtechnikában azokat a hangátviteli vagy hangrögzítő készülékeket jellemzi hi-fivel, amelyeknek minőségi jellemzői leginkább megközelítik az ideális hangátvitelt, tehát a közvetített hangkép hűen követi (innen ered az angol elnevezés) az eredeti hangkép állapotváltozásait. hangközvetítés csak akkor valósítható meg, ha egy adott készülék meghatározott minőségi jellemzőkkel rendelkezik. A minőségi jellemzők meghatározása elsősorban a harmonikus, intermodulációs és tranziens torzításra, a lineáris frekvenciaátvitelre, az üzemi jel-zaj viszonyra és dinamikára, valamint a fázisszög-átvitelre vonatkozik. Világviszonylatban általánosan elfogadott hi-fi szabvány a DIN 45 500-as sorozat, amely mind a közhasználatú, mind a professzionális hangtechnikai készülékekre vonatkozóan - minőségi minimumot állapít meg. Azok a készülékek, amelyeknek minőségi jellemzői elérik vagy meghaladják a fenti szabványban megállapított értékeket, hi-finek minősíthetők. A hi-fi kizárólag viszonyító minőségi jelző. Nem vonatkozik a készülék felépítésére, mértékrendszerére, üzemeltetési körülményeire, erősítő-elemeinek számára stb. Ha a minősége megfelelő, hi-finek nevezhető a hangerősítő, hanglemezjátszó, hangszedő, hanglemez, mikrofon, hangszóró, hangdoboz, magnetofon, magnószalag. Nem nevezik hi-finek a zseb- és táskarádiókat, tv-vevőkészülékeket, rádiótelefonokat, szabadtéri hangközvetítő rendszereket függetlenül attól, hogy azok hangátviteli minősége megfelel-e a előírásoknak vagy sem.

• hangtechnika
• hangerősítő
• hanglemezjátszó
• hangszedő
• hanglemez
• mikrofon
• hangszóró
• hangdoboz
• magnetofon
• magnószalag

Folyadékban általában vízben terjedő hanghullámok észlelésére szerkesztett mikrofon. Így nevezik azonban a víz alatti jelzések adására és vételére szolgáló elektroakusztikai készüléket is.

Lehet szívókörként kapcsolt soros rezonanciakör, vagy zárókörként kapcsolt párhuzamos (anti)rezonanciakör, amelyet rádió-vevőkészülék bemenetén alkalmaznak egy zavaró adó hullámhosszának kiszűrésére. Régebben nem kielégítő szelektivitású vevőkészülékeknél alkalmazták a helyi adó kiszűrésére. Ma inkább a tv-készülékekben van szerepe, ahol a hangjel képvisszaadást zavaró hatását a KF-részben alkalmazott hullámcsapdák szüntetik meg.

Egy váltóáramú áramkör akkor működik tökéletesen, ha az áramforrás és a fogyasztó eszköz impedanciája azonos. (Pl. adó és antenna). Rossz illesztésnél a rádiófrekvencia egy része visszaverődik és nagy veszteségeket okoz. Hasonló probléma merül fel a hangerősítő és a hangszóró összekapcsolásánál is. Az illesztés jó megoldása azért is nehéz, mert minden illesztő áramkör frekvenciafüggő.

1. Áramköri alkatrész, fő feladata induktivitás bevitele az áramkörbe. Kivitele lehet légmagos (az ilyen indukciós tekercsnek nincs vasmagja) vagy ferromágneses magú (transzformátorlemez, porvasmag, ferrit stb.), zárt vagy nyitott mágneskörű. A ferritmag vasvesztesége kicsi, ezért ezzel nagy jóságú indukciós tekercsek készíthetők, nagy frekvenciákra is. Nyitott mágneskört akkor készítenek, ha az indukciós tekercs egyenáramú gerjesztést is kap. Alkalmaznak, légrést beállítható induktivitású ferritmagos indukciós tekercsek készítésére is. Ezeknél a légrés módosítható (pl. a légrést szabályozó ferrit csavar állításával). A légréses indukciós tekercs induktivitása kevésbé függ a tekercset átjáró áram amplitúdójától, mint a zárt vasmagú indukciós tekercsé.

2. A telefonkészülékekben alkalmazott transzformátor, mely egyrészt a készülék áramkörét illeszti a vonalhoz másrészt gondoskodik az önhang csökkentéséről.

Rugalmas közegnek az emberi fül által nem hallható, 20 Hz alatti rezgésszámú, ritmikus nyomásváltozása. Az infrahangnak, bár hangként nem észlelhető, van fiziológiai hatása az emberi szervezetre. Kellő erősségben rosszullétet, emésztési zavarokat, pánik hangulatot okozhat (haláleset is előfordult). Az iparban használatos gépek közül számos gerjeszt infrahangot. Az infrahangok minden akadályon áthatolnak, az ellenük való védekezés rendkívül nehéz és költséges. Az infrahangok biológiai hatásával kapcsolatos ismereteink még hézagosak.

A rögzített hang életrekeltésénél (hanglemezről, hangszalagról) néha tapasztalható nyávogásszerű, a fül számára kellemetlen jelenség, Oka a hanghordozó (hangszalag, film, hanglemez) haladásának, ill. forgásának egyenetlensége. A fül 0,5%-nyi egyenetlenséget már észlel. A fül másodpercenkénti 3...5 periódusszámú ingadozások iránt a legérzékenyebb, de az érzékenység a hangingadozással szemben hangszerenként változik.

• hanglemezről
• hangszalagról

Nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet. 1971. november 15-én alakult a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió részvételével. Magyarország csatlakozását és létrehozásáról szóló megállapodást az Elnöki Tanács 1972. évi 23. sz. törvényerejű rendelete tartalmazza. Tevékenységét a Tanács irányítja, amelybe a szervezet minden tagja egy-egy képviselőt küld, akik egyenértékű szavazati joggal rendelkeznek. Állandó végrehajtó és adminisztratív szerve az Igazgatóság, élén a Vezérigazgatóval, aki képviseli az - szervezetet, az egyszemélyi vezetés elve alapján irányítja az Igazgatóságot és munkájáért a Tanácsnak felelős. Működésének biztosítása érdekében a tagországok közös létesítmény-alapot hoztak létre. Az országok hozzájárulási részarányát az általuk igénybe vett csatornákkal arányosan állapítják meg. A létesítményi alapból fedezik a tudományos kutatói és kísérleti szerkesztőmunkákat, a kozmikus komplexum tervezésének és létrehozásának vagy bérletének, valamint a műholdak felbocsátásának és pályára vezérlésének a költségeit, továbbá az adminisztratív kiadásokat. Az üzemeltetésből eredő hasznot a tagországok között befizetéseik arányában osztják szét. Létrehozása és üzemeltetése során három szakaszt terveznek: a) Kísérleti szakasz, amikor még egyik tagállam sem használja fel a műholdas összeköttetést, hasznot hozó távközlés céljára: Ebben a szakaszban a Szovjetunió díjtalanul bocsátja rendelkezésre a szükséges műholdcsatornákat. Ekkor épülnek ki a tagországok saját tulajdonát képező - űrtávközlési földi állomások. b) A kereskedelmi jellegű felhasználás szakaszának első fázisa, amikor az Interszputnyik szervezet bérel távközlési műhold csatornákat, amelyekkel űrtávközlési forgalmat bonyolít le. c) A végső kiépítésben az Interszputnyik szervezet saját műholdjain keresztül fogja a forgalmat lebonyolítani. Az Interszputnyik rendszer technikai felépítése a tagországok közös kutató- és tervezőmunkájaként 1967-ben kezdődött meg. Az űrtávközlési földi állomás főbb minőségi jellemzői: a vevő előfokozata folyékony nitrogénnel hűtött, a - rendszer zajhőmérséklete 180 K, a vevő zajhőmérséklete 70 K. A kiszajú erősítők sávszélessége 250 MHz, a frekvenciakarakterisztika megengedett ingadozása 1 dB. Az antenna átmérője 12 m, hatásos felülete adás üzemmódban 55 m², vételkor80 m², zajhőmérséklete zeniten 10 K, forgathatóság 0°...90° az elevációs szög és 0°... +270° az azimut szög tartományban, lehetőség van az automatikus, a programozott és a kézi vezérlésre, működésképesnek kell lennie 25 m/s szélsebesség mellett és ki kell bírnia 53 m/s sebességű szél nyomását. Az adóberendezés teljesítménye televíziócsatornában 10 kW, távbeszélőcsatornában 3 kW. A csatorna sávszélessége 34 MHz, 1 dB ingadozás mellett. A televízió kísérőhangját a sorkioltójelre szuperponált impulzusmodulált jellel továbbítják. A televíziócsatornán belül ezen kívül lehetőség van egy további zeneminőségű hangcsatorna átvitelére. A távbeszélő főcsatornában 100 duplex, szabad hozzáférésű hangcsatorna továbbítható.

• űrtávközlési földi állomás
• szabad hozzáférés

Mozgó alkatrész nélküli hangszóró, amely a levegő ionozásának folyamatát használja fel hangkeltésre. Elsősorban a magas hangok sugárzására alkalmas. Tömeges felhasználásig nem jutott el.

A légkör magasabb helyein keletkező ionizált rétegek gyűjtőneve. Az ionizáció folytán a föld felszínétől mért különböző magasságokban olyan rétegek jönnek létre, amelyek szabad töltéshordozókat tartalmaznak. Ezek bizonyos körülmények között visszaverik vagy megtörik a hozzájuk érkező elektromágneses hullámokat. A visszaverődés létrejötte függ a frekvenciától, a beesési szögtől, az ionizált réteg fajlagos vezetőképességétől és dielektromos állandójától. Az ionoszféra viselkedése erősen függ a napfolttevékenységtől is. Az ionoszférában a föld felszínétől fölfelé haladva a D, E és F rétegeket különböztetik meg. Az F réteg éj jel kettébomlik F₁ és F₂ rétegre. A középhullámok az E rétegen, a rövidhullámok az E és F (F₁, F₂) rétegen verődnek vissza, ha a szükséges fizikai feltételek teljesülnek. Az ionoszféra és föld útján kétszeres visszaverődés ("két ugrás"), ritkán többszörös visszaverődés is lehetséges, amelyek visszhangot, elhalkulást okozhatnak.

Hangsugárzó esetében a kisugárzott hang intenzitása - szabad hangtérben - valamely (távoli) ponton, és a ponton áthaladó és a hangforráshoz képest koncentrikus gömbfelületen áthaladó hangenergia átlagos intenzitásának (hangintenzitás) hányadosa.
Az irányítási tényező dB-ben ( decibel) vagy Np-ben (neper) kifejezett értékét irányítási indexnek nevezzük.

• hangintenzitás
• decibel
• neper

Valamilyen jelrögzítési eljárásnál használt bázis, amire az eredeti jelet tulajdonságainak megváltoztatásával, tárolás és felidézés céljából maradandóan rögzítjük. Jellegétől függően lehet mágneses jelhordozó, (mágneses hang- és képrögzítésnél, számítástechnikában), mechnikai jelhordozó (hanglemez), fotooptikai jelhordozó, (film).

Hangátvitelnél, vagy lejátszásnál a torzítás-mentességet jelző fogalom. Távközlésnél nincs fontos szerepe, az érthetőséghez ez nem fontos feltétel. Ugyanakkor zenénél lényeges a frekvenciák egyenletes átvitele, az amplitúdók arányossága, ezért az ilyen erősítők tervezése nehéz mérnöki feladat.

A zenei hangskála alaphangja: a temperált hangskálán jele A₄. Rezgésszáma nemzetközi megállapodás szerint 440 Hz.

• temperált hangskála

(cascode erősítő). Kétfokozatú erősítőkapcsolás, amelynek bemeneti fokozata földelt katódú, kimeneti fokozata földelt rácsú alapkapcsolásban működik. Elterjedt a tranzisztoros változat is. A kaszkóderősítő különösen nagy terhelőellenállás esetében - megnöveli az egyszerű földelt katódú fokozat feszültségerősítését és jelentősen csökkenti a fokozat - visszahatását. Ez utóbbi igen előnyösen kihasználható nagyfrekvenciás, elsősorban hangolt erősítőkben.

• feszültségerősítés
• hangolt erősítő

Két pont közötti kétirányú, szigorúan összehangolt jelzésmód. A kényszerkapcsolású jelzésnél az adóoldal az információt hordozó jelzéseket kiadó oldal, míg a vevőoldal e jelzések vétele mellett együttműködési jeleket küld vissza az adóoldal felé. kényszerkapcsolású jelzés esetén az adóoldal csak akkor kezdheti meg a hasznos információ adását, ha a vevőoldalról fogadási készséget közlő jel érkezett; a hasznos jelet általában addig kell adni, amíg a vevőoldalról nyugtázó jel nem érkezett stb. A kényszerkapcsolású jelzés átviteli áramkörei ezért bonyolultabbak, mint a kényszerkapcsolat nélküli jelző áramkörök, viszont megnövekszik a jelzésátvitel üzembiztonsága és nagyobb átviteli sebesség érhető el, mert a vett jel rögzítésének tényét a nyugtázó jel azonnal jelzi és így a következő jel adása azonnal megkezdődhet.

A tv-technikában az átviendő optikai kép átalakítása töltés- vagy ellenállásképpé (ortikon, vidikon), majd ennek a vonatkozó szabványok szerinti letapogatása elektronsugárral, hogy ezáltal a térben egymás mellett elhelyezkedő töltés- vagy ellenállásképelemekből időben egymás után következő áramimpulzusokat ( képjelet) hozzunk létre. Ha a képelemek elég kicsik, akkor feltételezhető, hogy az optikai kép egy-egy képelemén belül a - felületi világosság - amivel az elektromos képelemek töltése vagy ellenállása arányos - állandó, tehát az optikai kép minden egyes képeleme egy-egy elektromos impulzussal jellemezhető. Minthogy a képelemeknek megfelelő elektromos impulzusok egyidejű átvitele műszakilag lehetetlen, az impulzusokat egymás után, a letapogatás sorrendjében hozzuk létre és továbbítjuk az átviteli láncon. A korszerű képbontás 300 000... 400 000 képelemre bontja a képet, ezért kell sokkal szélesebb frekvenciasáv a képjelek átvitelére, mint a hangátvitelhez (frekvenciaátvitel). A leírttól eltérő elvű a képbontás a futópontos rendszerrel történő filmközvetítés esetén ( filmközvetítés televízión). Ebben az esetben az átviendő optikai képet (filmet vagy diát) nem alakítjuk át töltés- vagy ellenállásképpé, hanem azt közvetlenül pásztázza végig egy, a - sorváltós letapogatás előírásai szerint futó fénypont, amelyet a filmre vetítünk (képezünk le). Az átbocsátott fényáramot, amelynek nagyságát a film képtartalma vezérli, egy elektronsokszorozó eső alakítja át áramimpulzusokká, képjellé.

• ortikon
• vidikon
• filmközvetítés
• képjel

Készülék a tv-jelek mágneses rögzítésére és lejátszására. Tulajdonképpen nem képrögzítő, mert nem az optikai képet, hanem a már felbontott és elektromos jel formájában rendelkezésre álló videojelet rögzíti. Éppen ez a nagy előnye a filmen való képrögzítéssel szemben (tv-képrögzítés filmen), mert az optikai kép-elektromos jel transzformáció mind a felvételkor, mind a lejátszáskor elhagyható, s így az átalakítás során óhatatlanul bekövetkező jeltorzulások csökkennek. Mivel a videojelek átviteléhez sokkal (kb. 20 oktávval) nagyobb sávszélesség szükséges, mint hangfrekvenciás jelekéhez a képmagnónál a szalagnak igen nagy sebességgel kellene mozognia, hogy a technológiailag elérhető legkisebb légrésű fej és a szalag felbontóképessége által meghatározott legkisebb hullámhosszúságú jel rögzíthető és visszajátszható legyen. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges, hogy maga a szalag mozogjon nagy sebességgel, a feladat megoldható akkor is, ha a fej és a szalag közötti relatív sebesség elegendően nagy. A gyakorlatban is bevált megoldásoknál mindig ezt az eljárást használják.
A professzionális gépeknél a fejek a szalagmozgás irányára merőleges síkban forgó tárcsán (fejdobon) helyezkednek el és a videojelcsíkokat a szalagra merőlegesen, keresztirányban írják fel. Ennél a keresztcsíkos eljárásnál - amelynek a kidolgozása az amerikai Ampex cég nevéhez fűződik - a forgófejek és a szalag közötti relatív sebesség kb. 40 m/s, a szalag szélessége 50 mm, és egy-egy keresztirányú jelcsík kb. 16 képsornak megfelelő videojelet tartalmaz. A jelek felírását és letapogatását négy fej végzi, amelyek közül - némi átlapolást leszámítva - mindig egy érintkezik a szalaggal. A videojeleket nem közvetlenül veszik fel, hanem egy vivőjel frekvenciáját modulálják vele, s az így kapott FM jelet - a felső oldalsáv elnyomásával - rögzítik. A szalag mozgási sebessége 38 vagy 19 cm/s. A képhez tartozó hanginformációt - a hangmagnóknál megszokott módon - a szalag egyik szélén levő hosszirányú jelcsíkra veszik fel. A szalag másik szélén további két hosszirányú jelcsík helyezkedik el, ezek közül egyikre további hangjelek vagy utasítások vehetők fel, a másikra pedig a szalag és a fejdob mozgását leíró, és a lejátszáskor ezek mozgását vezérlő jeleket rögzítenek. A keresztcsíkos videomagnók mind fekete-fehér, mind színes tv-képek kiváló minőségű felvételét és visszaadását teszik lehetővé. Használatuk ma általánosan elterjedt, s korszerű tv-műsorszórás alig lenne elképzelhető nélkülük. Maguk a berendezések azonban - elsősorban a komplikált szabályozástechnikai áramkörök és finommechanikai szerkezetek miatt - rendkívül bonyolultak, és ennek megfelelően igen drágák. Az olcsóbb, egyszerűbb, de így természetesen valamivel gyengébb képminőséget és kevesebb szolgáltatást nyújtó képmagnónál is forgófejek végzik a videojelek rögzítését és lejátszását. Itt azonban egy vagy két fej található a forgó tárcsán. A tárcsa egy álló hengerben helyezkedik el úgy, hogy a hengerpalást körbefutó résén csak a fejek csúcsai nyúlnak ki egy kissé. A szalag a hengeren csavarmenet formájában, a fejek számától függően 180° vagy közel 360°-os íven fekszik fel. A fej vagy a fejek így a szalagot a hossztengelyhez meglehetősen kis szög alatt hajló egyenes mentén átlósan súrolják végig, s az így adódó hosszabb jelcsíkra egy-egy félkép fér rá. A rögzítésnél természetesen itt is FMeljárást használnak, s a hangot, ill. a vezérlőjeleket is a szalag két szélén elhelyezkedő hosszirányú jelcsíkra veszik fel. Ezt az eljárást a hengerpaláston csavarmenet mentén haladó szalag miatt helikális képrögzítési eljárásnak nevezik. Elsősorban ipari tv-láncokhoz, oktatási célokra használják, de az utóbbi években egyre inkább terjed otthoni használatra is. Természetesen a tv-stúdiókban is szerepet kapnak a helikális képrögzítők, a mai napig inkább alárendeltebb feladatok megoldására, vagy ott, ahol a gyorsaság a felvétel egyszerűsége fontosabb a kiváló képminőségnél, pl. a riportműsorokban. Az utóbbi évek fejlődése azonban arra enged következtetni, hogy ezek a ma már színesre is alkalmas gépek előbb-utóbb teljes értékű berendezései lesznek a tv-stúdióknak.

Kéthuzalos áramkörökben alkalmazott erősítő mindkét átviteli irány egyidejű erősítésére. A hangfrekvenciás áramkörökben alkalmazott kéthuzalos erősítő lényegében két független erősítőből és az erősítési irányokat szétválasztó két - villatranszformátorból áll. A két vonalutánzat a két vezetékpárt ?egyensúlyozza ki". Ezeket úgy kell beállítani, hogy az erősítők kimenetéről a másik erősítő bemenetére ne juthasson át akkora energia, ami a kéthuzalos erősítő begerjedését okozhatná. Kéthuzalos vivőfrekvenciás rendszerek erősítőiben villaáramkörök helyett alul- és felüláteresztő szűrőkből álló irányváltók választják szét az erősítési irányokat.

• vonalutánzat
• vivőfrekvenciás rendszer

• utózengés

A távbeszélő hívószámok adásával kapcsolatos olyan vezérlési módszer, amelynél bizonyos számú számjegy leadása után várakozni kell egy újabb tárcsázási hangra és csak ennek megjelenése után n folytatható a többi számjegy adása. Leggyakrabban alközpontokban fordul elő kimenő fővonali hívás esetén, vagy helyközi hálózatokban a góckörzetből elmenő hívások esetén.

Hangtechnikai berendezés. Hangműsorok készítéséhez használt többcsatornás hangkeverő asztalba épített változata. Általában hangstúdiókban. rádió- és tvstúdiókban, filmstúdiókban használják.

• hangtechnika
• hangkeverő

A kéz közelítése következtében a rezgőkörök kisebb-nagyobb mértékben elhangolódnak. Ennek oka a rezgőköri kapacitás megváltozása a kéznek mint földelt vezetőnek a közelítése miatt. Célszerűen felépített rezgőköröknél ez a hatás elhanyagolhatóan kicsi. Csökkenthető a rezgőköri kapacitás növelésével, a rezgőkör megfelelő pontjának földelésével és árnyékolással.

A mikrohullámú tartományban használatos sebességmodulációs elektroncső, amelynek működése egy elektronágyúból kilépő folytonos elektronsugár ?csomósításán (bunching) és az elektroncsomóknak üregrezonátorokon való átfutásán alapszik. A kétüreges erősítő eszköz); kimenő üregéből a bemenő üregébe nagyfrekvenciás energiát visszacsatolva oszcillátorként működik. A kimenő üreget a bemenő üreg frekvenciájának egészszámú többszörösére hangolva frekvenciasokszorozónak használható. Az együregű reflexklisztron-cirkulátorral együtt használva kisteljesítményű erősítő. A reflexklisztronban a néhány 100 V negatív feszültségű taszítóelektróda (reflektor, repeller) visszafordítja az elektronokat úgy, hogy azok kétszer repülnek át a rácsok által képzett résen és gerjesztik az üreget, ahonnan csatolóhurokkal a kimenő teljesítményt kicsatolják. A taszítóelektróda mindig negatív feszültségére váltakozó áramú jelfeszültséget szuperponálva a reflexklisztron frekvenciamodulációra használható. Az adóklisztronoknál a fókuszált elektronsugár egymásután több üregrezonátoron halad át. Az első a bemenő üreg, ebbe csatolják be a bemenő erősítendő teljesítményt, az utolsó üregből csatolják ki a kimenő teljesítményt, ami a jelenlegi legnagyobb típusoknál kb. 50 kW. Az adó klisztronok előnye, hogy vezérlésükhöz 5... 20 W bemenő teljesítmény elegendő, így az adó összes előfokozatai félvezetőkkel megépíthetők és az egyetlen elektroncső a végerősítő klisztron. A nagyteljesítményű klisztronokat áramló levegő-, víz- vagy forralóhűtéssel látják el és a vákuum állandó értéken tartására gyakran ion getterszivattyúval (appendage pump) is.

• elektroncső
• elektronsugár

(összeférhetőség). A tv- és rádiótechnikában valamely újabb, az eddiginél több információt szolgáltató adásrendszer azon tulajdonsága, hogy régebbi rendszerű, kevesebb információt nyújtó készülékekkel is vehető.

Rádiótechnikában például minden sztereorendszerű adás vehető a régebbi készülékekkel, amelyek csak egy hangcsatornával rendelkeznek (az ilyen vétel természetesen nem alkalmas sztereofonikus hangvisszaadásra). Tv-technikában mindegyik színes adásrendszer által sugárzott színes kép fekete-fehér tvkészülékkel fekete-fehéren vehető (színes televízió. Mind a bevezetett sztereo rádió, mind a használatos színes tv-adásrendszerek eleget tesznek a kompatibilitás követelményének.

• hangszóró

Akkor keletkezik a hangszóróban, ha egy adó a zavaró tükörfrekvencián dolgozik. Akkor is előáll, ha egy erősebb adó a középfrekvencián vagy annak közelében sugároz. Első esetben (rossz tükörszelektivitás) csak a hangolás egyes állásaiban keletkezik fütty. Második esetben (a KF-val azonos zavarfeszültség behatolása a vevőbemeneten át) minden vett állomásnál. Segít a bemeneti középfrekvenciás zárókör vagy középfrekvenciás szívókör; továbbá és/vagy a KF erősítő kielégítő árnyékolása.

• tükörfrekvencia
• középfrekvenciás szívókör
• középfrekvenciás zárókör

Középfrekvenciára lehangolt szívókör, amelyet párhuzamosan kapcsolnak a szuperheterodin vevő bemeneti kapcsaival. Ez akadályozza meg, hogy a készülékből középfrekvenciás feszültség jusson az antennára vagy az antennából a készülékbe. .

• szuperheterodin vevő

A szuperheterodin vevő középfrekvenciájára lehangolt párhuzamos kapcsolású rezgőkör, amelyet a bemenethez vagy ritkábban a demodulátorkimenet és hangfrekvenciás erősítő bemenete közé kapcsolnak a középfrekvenciás fütty megakadályozására. Hasonló célt szolgál a soros kapcsolású szívókörként kiképzett rezgőkör is.

• középfrekvenciás fütty

Vezetékes hírközlőhálózatokban alkalmazott kapcsolóberendezés, amely a vonalak összekapcsolását, az összeköttetés felépítését valósítja meg. Fő részei a kapcsolómező és ennek működését irányító vezérlő áramkörök. A kapcsolómező bemeneteihez csatlakoznak a központba kapcsolt vonalak, közvetlenül vagy vonatcsatlakozó áramkörök közbeiktatásával. A központ fő funkciói: a beérkező hívások fogadása, a hívás céljára vonatkozó információ fogadása, ennek alapján a kapcsolat felépítése és a hívás továbbítása a kívánt vonal vagy vonalcsoport felé. A központ
típusát a kapcsolómező és a központ vezérlés kialakí-tása határozza meg. Kapacitásán a csatlakoztatható vonalak maximális számát értjük. Felépítését tekintve a központ kapcsolómezeje fokozatokra tagolható, ezek száma és nagysága központonként változó. Rendszerint a hívásokat fogadó koncentráló és a hívásokat elosztó expanziós választó részre tagolható; korszerű központokban a kettő részben azonos lehet. A kapcsolómező legkoncentráltabb szakaszán kapcsolódnak a jó kihasználású, értékesebb áramköri egységek (pl. regiszterek) és rendszerint itt helyezkednek el a hívó és a hívott vonalakat összekapcsoló összekötő áramkörök. Ezenkívül a központ egységei még: a hangfrekvenciás jelzőáramokat, vezérlő impulzusokat stb. előállító áramkörök, továbbá a tápáramellátás, a hibafigyelés és az ellenőrzés áramkörei. Korszerű központban az ellenőrzés és a hibajelzés túlnyomórészt automatizált és kiterjed a központ valamennyi fokozatára. Kialakítását tekintve a központ lehet: kézikezelésű (manuális) vagy automata központ. Utóbbi a kapcsolómező és a vezérlőegységek megvalósításától függően lehet: elektromechanikus központ, elektronikus vezérlésű központ, kvázi-elektronikus központ vagy elektronikus központ. A hálózatban elfoglalt helyétől függően a lehet: helyi központ, helyközi központ; rurálhálózatban gócközpont, tranzitközpont vagy végközpont; az országok közötti forgalomban nemzetközi távbeszélőközpont és interkontinentális központ.

• kapcsolómező
• elektronikus vezérlésű központ
• kvázi-elektronikus központ
• automata központ
• elektronikus központ
• helyi központ
• helyközi központ

Az elektronikában piezoelektromos tulajdonságú kristályokat használnak mikrofonokhoz, hangszedőkhöz, a kvarckristályokat pedig stabil oszcillátorok készítéséhez. Kvarckristályoknál a frekvencia függ a vastagságtól és a csiszolás módjától. Általában 20 MHz-ig lehet kristályokat alkalmazni közvetlen rezgéskeltéshez, ezen felül már harmonikusokat kell igénybe venni. Kvarckristályokból állítanak elő nagy szelektivitású szűrőket is. A kristályok mechanikus rezgéseket alakítanak át elektromos rezgésekké. A kristály oszcillátorok nagy stabilitásúak, a stabilitás tovább fokozható, ha a kristályt termosztátba, hőmérsékletszabályozóval ellátott dobozba helyezik el.

• hangszedő

• hangszóró

Az intercarrier hangátvitel rendszerben a kép- és hangközépfrekvencia különbsége, ami egyenlő a hang- és képvivő frekvenciakülönbségével. A különbségi hang-középfrekvencia jel ugyanúgy frekvenciamodulált, mint a carrier hangátvitel). A különbségi hang-középfrekvencia jelet a tv-készülékben a különbségi hang-középfrekvenciara hangolt erősítőben erősítik és az AM zavarójelek kiszűrése céljából amplitúdóban határolják, majd FM demodulátorba vezetik. Az intercarrier hangátvitelű készülékekben a kép- és hangközépfrekvenciájú jelek közös erősítőjét általában képközépfrekvenciás, a különbségi hang-középfrekvencia erősítőt pedig hangközépfrekvenciás erősítőnek nevezik. A - erősítő sávszélességét csak olyan szélesre kell választani, mint ahogy azt az FM jel torzításmentes viszszaadása megkívánja, nem kell azzal számolni, hogy a különbségi hang-középfrekvencia értéke változik, mert az az intercarrier hangátvitel-rendszerben gyakorlatilag állandó: 6,5 MHz az OIRT- és 5,5 MHz a CCIR-rendszerben. Tv-készülék különbségi hang-középfrekvencia jelet erősítő, limitáló- és demodulálófokozatai hasonlóak egy FM adás vételére alkalmas rádiókészülék megfelelő egységeihez.

• intercarrier

Erősítőknél, szűrőknél egy adott frekvenciatartomány egyenletes átvitele, azonos erősítéssel, vagy azonos csillapítással. Kívánatos nem csak erősítőknél, de hangszóróknál, mikrofonoknál is. Távközléshez elegendő kb. 500-2500 Hz átvitele, míg Hi-Fi berendezéseknél megkövetelik 20-20000 Hz átvitelét.

A tér egy pontjából egy másik pontjába levegőn keresztül eljutó hangösszetevő, - megkülönböztetésül pl. a szilárd testben, hangvezetés útján terjedő hangtól. Pl. a szellőzőberendezés légcsatornáján léghang útján, a csatorna szilárd falában pedig hangvezetés útján terjedhet a hang. A gyakorlatban a kettő rendszerint együttesen fordul elő.

Mágneses áramkörbe iktatott, levegővel kitöltött szakasz - mint pl. a dinamikus hangszóró, a dinamikus mikrofon légrése, amelyben a lengőtekercs mozog, jelfogókban a vasmag és a horgony közötti rés, amelyben a mágneses fluxus az erőhatást kifejti.

• jelfogó

Távközlési célú, föld feletti, támszerkezetre szerelt szigetelők között kifeszített, szigeteletlen huzalokból álló vezetékrendszer. A huzalok és szigetelők jellemzői, a felszerelt huzalok elrendezése és a támszerkezet (oszlop)-távolság kiosztásegyenletessége alapján helyi 6s helyközilégvezeték-rendszerek különböztethetők meg. A huzalok anyaga és szokásos méretei: bronz, réz (1,5... 3,0 mm &&); alumínium és alumíniumötvözet (aludur, 2,3...4,0 mm 0) vagy sodort kivitelben (pl. 7X 1,35 mm); horganyzott acél (2,0... 5,0 m 0); rézbevonatú acél (3,0 mm 0). Ezek közül a vékonyabbak a helyi hálózatokban használatosak. A kereszttartók közötti szokásos távolság helyi rendszerben 250 mm, helyközi hangfrekvenciás áramkörök között 400 mm és vivőfrekvenciás áramkörök között 800 mm. A helyközi áramköröket az áthallási csillapítás növelése érdekében keresztezési terv alapján szerelik, ennek hatásossága érdekében a névleges oszloptávolságtól (pl. 50 m) csak kis eltérést engednek meg. A helyközi légvezeték-rendszerek kiépítése a múlt század közepén indult meg a távíróüzem céljaira, majd a távbeszélő elterjedésével rohamosan fejlődött. Jelentőségük a távkábelrendszerek, majd a mikrohullámú rendszerek kifejlődésével erősen csökken. Fejlett távközlési hálózatok esetében kisjelentőségű körzeti irányok és helyi vonalak építésekor alkalmazása gazdaságos. A légvezeték-rendszerek hátránya, hogy az éghajlati viszonyok átviteli tulajdonságaikat és megbízhatóságukat erősen befolyásolják. Fenntartási munkaigényük különösen a rövid (2...8 év) élettartamú acélhuzal esetén lényegesen nagyobb, mint a kábeleké.

• szigetelő
• kereszttartó
• áthallási csillapítás

A mágneses hangrögzítőben az az alkatrész, amely az előtte elhaladó felmágnesezett jelhordozón levő mágneses erőtéringadozásokat áramingadozássá alakítja át. Felépítése azonos a felvevőfejével. Működése és rendeltetése a felvevőfejének fordítottja (mágneses hangrögzítés).

• mágneses hangrögzítő
• felvevőfej
• mágneses hangrögzítés

• hangszóró

Olyan hullám, amelynél az átvivő közeg részecskéinek mozgásiránya (sebessége és gyorsulása) a terjedés irányával összeesik. A hanghullámok gázokban és folyadékokban longitudinális rezgéssel terjednek. Szilárd testekben a hang transzverzális rezgések útján terjed.

A beszéd azon elemei, amelyeknek összetétele legközelebb esik a zenei hanghoz. Alaphangból és felhangokból állanak. A magánhangzókhoz kapcsolódik a beszédteljesítmény nagyobb része. Minden magánhangzóra jellemző egy-egy keskeny frekvenciasáv (formánstartományok). A magánhangzó hangmagasságát a fül észlelni, szinuszos hanggal összehasonlítani tudja (összetett hang). Mássalhangzó esetén a fül a hangmagasságot nem észleli.

• beszéd
• formánstartományok
• összetett hang

Korunk legmodernebb hangfeljegyzési és visszajátszási eljárása. Működésének elve a mágnesség és az elektromágnesség törvényszerűségein alapul. A mágneses hangrögzítés alapelvének kidolgozója és az első, gyakorlatban is működő mágneses hangrögzítő készülék alkotója Waldemar Poulsen dán fizikus, aki 1898-ban mutatta be első működő mágneses hangrögzítőjét. A mágneses hangrögzítésnek két fő fázisa van: 1. A felvétel. 2. A lejátszás. A felvétel folyamata: egy elektromágnes sarkai előtt egyenletes sebességgel mozgatott mágnesezhető anyag halad. Az elektromágnes erőtér ingadozásait a mikrofon által elektromos jellé alakított és erősítővel megfelelően felerősített hangfrekvenciás feszültséggel keltik. A mágneses hangrögzítőben ezt az elektromágnest felvevőfejnek nevezik. A fej előtt elhaladó mágnesezhető jelhordozó a hangfrekvenciás feszültséggel keltett erőtéringadozások hatására átmágneseződik, mágnessége pedig minden egyes ponton a hangfrekvenciás feszültség nagyságával arányos. A jelhordozó lehet homogén mágnesezhető anyag, pl. acélhuzal, acélkorong stb., vagy pedig inhomogén mágnesezhető felülettel bevont műanyag szalag vagy műanyag korong. A mágneses hangrögzítés során a felvevőfej és a jelhordozó egymással való érintkezése és egymáshoz képest ellentétes irányú elmozdulása eredményezi a jelhordozón a folyamatos hangfrekvenciás rezgésnek megfelelő mágneses erőtér ingadozásokat, amelyek az eredeti hanginformációt tartalmazzák. A lejátszás folyamata: ha a felmágnesezett jelhordozót ismét elhúzzuk egy elektromágnes, a lejátszófej előtt, a jelhordozón levő mágneses erőtéringadozások folyamatos feszültséget keltenek a lejátszófej tekercsében. Az így előállított feszültségingadozás hasonló az eredetileg felvett hangfrekvenciás feszültségingadozáshoz, tehát megfelelően felerősítve és teljesítménnyé átalakítva, hangszórón keresztül ismét hallhatóvá Tehető. A mágneses hangrögzítés gyakorlata még több szükséges eljárással kiegészül. Ezek az eljárások ( törlés, előmágnesezés, korrekció) a hangrögzítési minőség javítását teszik lehetővé.

• mágneses hangrögzítő
• törlés
• előmágnesezés
• felvevőfej

(magnetofon). Mágneses hangrögzítésre használt elektromechanikai berendezés. Főbb részei: a jelhordozót mozgató mechanizmus, amelyet elektromotor hajt meg; a felvevő és lejátszó erősítőegység, amely a hangfrekvenciás áramot felvétel és lejátszás alkalmával felerősíti; a törlő-, felvevő- és - lejátszófejek, amelyek az elektromos áramot mágneses erőtér ingadozássá, ill, a mágneses erőtér ingadozást elektromos árammá alakítják. Legfontosabb tartozéka a mikrofon és a jelhordozó. A jelhordozó jellegétől függően különféle felépítésű mágneses hangrögzítők vannak forgalomban. A legismertebbek a következők: orsós-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozó-bázisa orsón tárolt - magnó-szalag; kazettás-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozója kazettában tárolt magnószalag; lemezes - amelynek jelhordozója mágnesezhető felületű lemez. A mágneses hangrögzítő és a mágnesezhető jelhordozó kapcsolatának legfőbb jellemzője a jelhordozó elmozdulási sebessége a felvevő- és lejátszófejek előtt. Szalagos mágneses hangrögzítőnél ez a sebesség lehet 2,38 cm/s, 4,76 cm/s, 9,53 cm/s, 19,05 cm/s, 38,1 cm/s és 76,2 cm/s.

• mágneses hangrögzítés
• jelhordozó
• törlőfej
• felvevőfej
• lejátszófej

• hangszedő

Digitális berendezésekben használt mágneses tároló. Jellegében hasonló a - mágneses hangrögzítésre használt magnószalaghoz. A mágnesszalagra rögzített információ hét vagy kilenc párhuzamos hosszirányú sávban helyezkedik el. Az író- és olvasófejek száma azonos a rögzíthető sávok számal.áv A karakterek nagyobb összetartozó mennyiségben, blokkokban írhatók fel vagy olvashatók le. A blokkokat blokkhézag (blokk-köz) választja el egymástól. A mágnesszalag szélessége a cserélhetőség érdekében szabványos, általában 12,7 vagy 25,4 mm (i/2, ill. 1 hüvelyk). A mágnesszalag mozgási sebessége 0,5 és 4 m/s között változik. Továbbítása szorítógörgős, vákuumszívású vagy légpárnás-elvű rnechanizmusokkal történik. Hossza áltatában 730 m (2400 láb) vagy 1100 m (3600 láb); az információsűrűség 5... 100 bit/mm.

• mágneses tároló
• magnószalag

A mágnesezhető anyagok méret- és térfogatváltozása mágnesezés folytán. A változás az anyag tulajdonságától (rugalmasság, ellenállás, tehetetlenség stb.) függ. Természetesen az alakváltozás nem maradandó, hanem csak a mágnesezési időtartam alatti. Nikkel esetén a mágneses térerő irányában az anyag megrövidül, az erre merőleges irányban pedig meghosszabbodik. A 45%-os Ni-tartalmú permalloy éppen ellenkezően viselkedik. A vas úgy változik, hogy kis térerősségnél a mágneses térerő irányában megnyúlik. E jelenséget váltakozó áramú mágnesezés útján ultrahanghullámok előállításához és mechanikai rezgőrendszerek (szűrők) készítéséhez használják fel.

• permalloy

Mágneses jelrögzítésre használt, különböző rendeltetésnek megfelelő szélességű és vastagságú hordozófólia, valamint a rá felvitt mágnesezhető réteg együttes neve. A felhasználás módja szerint megkülönböztetünk képrögzítésre alkalmas magnószalagot, hangrögzítésre alkalmas magnószalagat, adatrögzítésre alkalmas -ot. A mágneses hangrögzítőkhöz általánosan használt szalag 6,25 mm széles, amelyet tekercs alakban tárolva hoznak forgalomba. Ezen kívül ismeretes még 12,6, 25,2, 50,4 mm széles stúdió--, valamint a filmgyártásban használt 16, 17,5 és 35 mm széles perforált magnószalag. Rendeltetés és felhasználás szerint stúdiócélú és közhasználatú -ot különböztetünk meg. A stúdiócélú -ok - mint a felsorolásból is látható - különféle szélességben és többféle vastagságban kerülnek forgalomba. A hordozófólia alapanyaga jelenleg, szinte kizárólag poliészter vagy annak hőkezelt változata: mylar. A perforált magnószalagok alapanyaga acetát-cellulóz -- filmnyersanyag. A nem perforált magnószalagok vastagság szerint a következők lehetnek: 52...47 mm, 36...34 mm, 28...26 mm, 20...17 mm és 12...30 mm. A felöntött mágnesezhető réteg -négyféle alapanyagból vagy azok keverékéből készül: vörös vasoxid, fekete vasoxid, kobaltoxid vagy krómdioxid.

A beszéd zajjellegű hangjai. Egyrészük harmonikus összetevőket is tartalmaz. A mássalhangzóknak nincs szubjektív hangmagasságuk -a gyermek és felnőtt mássalhangzói egyformán hangzanak. Energiatartalmuk a magánhangzókénál jóval kisebb (beszéd).

• beszéd

A legrégebbi hangrögzítési eljárás, amely kizárólag mechanikai eszközökkel történik. A rögzítendő -hangot egy nagyméretű fémtölcsérrel felfogva egy rezgésbe hozható membránfelületre vezetik. A hangenergia rezgésbe hozza a membránt. A membránhoz rögzített acéltű a membrán rezgéseinek hatására oldalirányú kilengéseket végez és egy alatta egyenletes kerületi sebességgel forgó körlemezbe, viaszlemezbe, a kilengésekkel arányos - vagyis a hangképnek megfelelő barázdát vág be. A vágószerkezet a forgó viaszlemez sugarának irányában kívülről befelé halad, spirális barázdát hagyva maga után. A bevágott barázdák sűrű csigavonalban követik egymást a középpont felé, egyre szűkülő átmérőjű körben. Az ily módon rögzített hangkép visszaadására elvileg ugyanaz a szerkezet alkalmas. Az egyenletes sebességgel forgatott viaszlemez barázdáiba illesztett acéltű a hangbarázda kilengéseinek hatására rezgésbe jön és a rezgést átadja a hozzáerősített membránnak. A membrán mozgása a vele közvetlenül érintkező közegben nyomásingadozást kelt, amelyek hasonlóak a rögzített hang rezgéseihez. A membrán által keltett rezgések a nagyméretű fémtölcsérrel hallható szintre erősíthetők. A mechanikai hangrögzítés továbbfejlesztett változata az elektromechanikai hangrögzítés.

• hangrögzítés
• elektromechanikai hangrögzítés

A készülékekben és berendezésekben olyan megszüntethető zavar, melyet általában rosszul működő érintkező, rossz forrasztás és hasonló kontakthibák okoznak. Gyakran rejtett hiba, ami a gyártás folyamán nem jelentkezik. A mechanikai zaj helyét ütögetéssel vagy rázó vizsgálatokkal állapítják meg. A vizsgálandó berendezésre alacsonyszintű és megfelelő frekvenciájú jelet adnak, és fokozatosan erősödő rázásokkal, kopogtatásokkal keresik az esetleges zaj forrását. Az érzékeléshez a híd- és a demodulációs módszerek a legismertebbek. A demodulációs módszer esetén a rázáskor a rossz érintkezéseknél a jel modulációja következik be. A modulációs oldalsávokat a berendezés kimenetén egyenirányítják és erősítik. Így a mechanikai zaj hangszóróban sercegésként, pattogásként észlelhető.

• érintkező

A hangszóró mélyhang-sugárzását javító szerkezet. Lényegében egy nyílással ellátott és pontosan méretezett dobozos hangszóró. Hatékonysága mintegy 2 oktávra terjed. E sávrész egy és fél oktávnyi felső részén hatása passzív, s az akusztikus rövidzár megakadályozásában nyilvánul. A legalsó, mintegy fél oktávnyi sávon a mélyreflex doboz aktívvá válhat, a dobozban elzárt Iégtér rezonanciába juthat és az elsugárzott teljesítményt 2...4-szeresére fokozhatja. A jó működés több tényező (köbtartalom, hangszóróméret, rezgő tömeg súlya, önrezgésszám stb.) összhangját kívánja.

Egycsatornás (monofonikus) hangátvitelkor az egyes hangforrások, hangszerek térbeli elhelyezkedése nem érzékelhető, s a hangforrások távolsága - a mélységérzet is csak bizonytalanul nyilvánul meg. Kétcsatornás sztereofonikus hangátvitelkor az egyes hangszerek iránya már kielégítően érzékelhető, a mélységérzet azonban még gyenge. Lényegesen jobb mélységérzetet biztosít a három- vagy többcsatornás sztereofonikus hangátvitel.

Szélein rögzített kör alakú könnyű lemez vagy kúp. Rendeltetése kétféle lehet: mechanikai rezgések átalakítása elektromos rezgésekké; elektromos rezgések átalakítása mechanikai rezgésekké. Az elektroakusztikai hangátalakítók közül a mikrofon, a hangszóró és hallgató legfontosabb része. A meghatározott méretű membrán rendeltetésétől függően mechanikai kapcsolatban áll: 1. egy széncellával (szénmikrofon); 2. egy kristállyal (kristálymikrofon vagy -hangszóró); 3. egy kisméretű lengőtekerccsel (dinamikus mikrofon vagy hangszóró). A dinamikus hangszórók - membránját kónusznak nevezik.

Minden zárttéri hangjelenséget utózengés kísér, amely a hangtér, a terem sajátossága. Az utózengést mesterségesen is lehet előállítani, ill. növelni. mesterséges utózengéssel szabadtéren vagy lakószobában a hangversenyterem illúzióját lehet kelteni. Mesterségesen részleges utózengést is lehet előállítani. Ez a zenekar egy-egy hangszerét a zenekarból kiemeli.
A mesterséges utózengés előállítható zengőszobával vagy elektronikusan - késleltető magnetofonnal vagy rezgő lemezzel, egyszerűbb kivitel esetén rezgő spirálissal.

• utózengés

Mechanoelektromos átalakító, mely a hangrezgésekét elektromos áramrezgésekké alakítja át. A most használatos mikrofonok túlnyomó részénél a hangtérben elhelyezett és a hangrezgések által mozgatott, szilárd anyagú felület - a membrán - mozgása kelti az elektromos feszültséget, ill. áramot. Ha a membránnak csak egyik oldala érintkezik a szabad levegővel, akkor a mozgás a levegő nyomásváltozásával arányos. Az ilyen -mikrofont nyomásmikrofonnak nevezzük.

Ha a membrán mindkét oldala érintkezik a szabad levegővel, a membrán mozgása a levegőrészecskék sebességével arányos. Az ilyen mikrofont sebességmikrofonnak vagy nyomásgrádiens mikrofonnak vagy grádiens mikrofonnak nevezzük.

Aszerint, hogy milyen fizikai jelenség által keletkezik a membrán mozgása révén elektromos áram, a mikrofonokat több csoportba osztjuk: a) dinamikus, mozgótekercses mikrofon, amelyben a rendszerint gömbsüveg alakú membrán (átmérője 10 és 50 mm között változik) lengőte-kerccsel van összeerősítve. Elvi felépítése hasonló a dinamikus hangszóróéhoz. A lengőtekercs erős mágneses térben mozog, s benne feszültség indukálódik. A lengőtekercses - a leggyakrabban használt mikrofontípus. A dinamikus mikrofon ritkábban használt változata a szalagmikrofon, amelyben mágneses térben elhelyezett vékony, könnyűfém szalag képezi a membránt és egyben a ?lengőtekercset" ís. b) A kondenzátormikrofonban a vékony fémfóliából vagy fémmel bevont műanyag hártyából álló membrán a kondenzátor egyik fegyverzetét képezi. A kondenzátor kapacitása a membrán mozgásának ütemében változik, s ennek megfelelően változik a sarkain fellépő feszültség is. A kondenzátor - sarkaira egyenfeszültséget is kell kapcsolni. A membrán rendszerint kör alakú, 5 és 40 mm közötti átmérővel. A kondenzátornak nagy (több MW) a belső ellenállása, ezért (veszteségek elkerülése érdekében) rendszerint előerősítővel építik össze.

c) A kristály mikrofonban a membrán piezoelektromos kristálylapocskával van összekötve. A membrán mozgásából a kristályra ható hajlítóerő a lapocska két oldalán feszültségkülönbséget kelt. Olyan kivitel is található, ahol a kristálylap egyben maga a membrán is.

d) A szénmikrofon azon a jelenségen alapszik, hogy a tiszta széndara ellenállása a reá ható nyomás nagyságától függően változik. A leggyakoribb kivitel esetében a membrán széndarával megtöltött üreget fed be és a membrán mozgásakor változik a széndarára ható nyomás. A szénmikrofon a legérzékenyebb és egyben a legegyszerűbb mikrofon, de torzítása és zaja viszonylag nagy. Telefonkészülékekben az egész világon használják.

A mikrofon minőségi tulajdonságai (elvi felépítésétől függetlenül): az átvitt frekvenciasáv, az irányhatás ( irányjelleggörbe), a belső ellendilis, a torzítás, az önzaj, a mechanikai behatások iránti érzékenység.

• irányjelleggörbe

Hangátviteli berendezés mechanikus elemeinek rezgése, amely hangszórón keresztül válik hallhatóvá. A mikrofónia a hangszóróban üvöltésben nyilvánulhat meg, ami minden egyéb hangátvitelt lehetetlenné tesz. A mikrofóniat eredményezheti minden olyan mechanikai elem rezgése, amely valamilyen módon hatással van a rendszer átviteli tényezőjére, pl. forgókondenzátor lemezeinek vagy elektroncső belső elemeinek rezgése stb. Lényegében pozitív visszacsatolásról van szó, ennek veszélye különösen akkor áll fenn, ha a hangszóró a rezgésveszélyes elemekkel össze van építve.

• hangszóró

A mikrofon kimenetén a hasznos feszültség mellett fellépő zajfeszültség, amelynek nagysága szabja meg azt a legkisebb hangerősséget, amit a mikrofon még érzékelni tud. A dinamikus, a kondenzátor- és a kristály mikrofon mikrofonzaj a elsősorban ellenállászaj, az első két esetben azonban külső elektromágneses mezők növelhetik a mikrofonzajt. Szénmikrofonban a -t a szemcsék között fellépő kisülések okozhatják.

• mikrofon

Akkor áll elő, ha a jelet átvivő rendszer átviteli tényezője vagy fázisforgatása az időben lassan változik. A hangszalag felvételekor vagy lejátszásakor pl. modulációs torzítás lép fel, ha a szalag sebessége ingadozik.

Vevőkészülék kép- és hangadások minőségének ellenőrzésére, amelynek műszaki jellemzőit a feladatnak megfelelő szűk tűrésekkel állapítják meg. Képellenőrzésre szolgáló monitorok előírásában például rögzítik a linearitáshiba és a geometriai torzítás megengedhető maximumát, a maximális felületi világosság minimális értékét, a feloldóképesség minimumát és a feketeszint-tartást. monitorokat nemcsak a kép minőségének megfigyelésére alkalmaznak, hanem például a képvivő frekvenciaállandóságának és a modulálójelre vonatkozó előírások betartásának ellenőrzésére is. Hangmonitorokkal ellenőrzik többek között a hanghordozó frekvenciaállandóságát, a frekvenciamoduláció löketét, a jel/zaj viszonyt, a torzítást és természetesen a hang minőségét is. A monitorokat a stúdiótól az adóantennáig terjedő teljes átviteli láncon használják.

Egycsatornás hangközvetítési eljárás. A felvevő mikrofon a hangtérben lezajló hangjelenséget egyetlen erősítőláncon és egy hangszórón keresztül közvetíti a hallgatóhoz. Egyetlen közvetítőcsatorna használata mellett több hangszóró sem képes érzékeltetni az eredeti térhatást, mert a hallgató minden hangszóróból a közölt hangjelenség összegezett hangképét hallja.

• mikrofon
• hangszóró

(terhelőellenállás). Elektronikus eszköz kimenetéhez csatolt ohmos ellenállás vagy impedancia ohmos része, amely az eszköz kimenő teljesítményét felveszi. munkaellenállás pl. a végerősítő számára a hangszóró impedanciájának ohmos része, az adóberendezés számára az antennaellenállás, az ipari nagyfrekvenciás generátor számára a hevítendő tárgy becsatolt ellenállása stb.

Olyan négypólus, amely helyettesíti a hangolatlan antennát a hozzá tartozó átvivő vonallal együtt és utánozza annak elektromos tulajdonságait. Célja egy adó vizsgálata, anélkül, hogy az elektromágneses térben zavarokat okoznánk. Lényegében olyan ellenállás, melynek nincs önindukciója és teljesítménye nagyobb, mint a vizsgált adóé. Feltétlenül árnyékolt dobozban kell elhelyezni.

• négypólus

A sztereofonikus hangfelvétel egyik klasszikus formája, ha a mikrofonokat műfejben helyezik el, amely az átlagos emberi fejformának megfelelő test, a mikrofonok pedig a fülek helyén vannak. műfej akusztikus tulajdonságai (hangelnyelés, visszaverés stb.) hasonlóak az élő fejéhez. A mikrofonok által felvett hangképet kettős fejhallgatón keresztül hallgatva, a térhatás rendkívül jó. A fejhallgatókat hangszórókkal helyettesítve, a térhatás nagymértékben elvész.

Olyan tengeri mozgószolgálat, amely a működtetéshez távközlési műholdat vagy más, a világűrben levő tárgyat is felhasznál. Előnye, hogy egy-egy óceánon egységes rendszer építhető ki, amellyel a hajók távközlési összeköttetése a teljes útvonal mentén folyamatosan biztosítható. Ilyen nagy kiterjedésű és nagy kapacitású földi rádiótávközlési rendszer nem képzelhető el. A jelenleg a műholdas tengeri mozgószolgálat keretében tervezett rendszer a távbeszélőcsatornáknál szelektív hívást valósít meg. Távhívással közvetlen kapcsolat létesíthető a hajók és a szárazföldi nyilvános telefon- és távíróhálózatok között. A távbeszélőcsatornák mellett lehetőség van a szabványos frekvenciák és időjelek, a hajózásra vonatkozó információk és esetleges vészjelzések, a meteorológiai, hidrográfiai és oceánográfiai adatok átvitelére. Jövőben tervezik ezeken kívül a napi hírek, továbbá szórakoztató célú rádió- és televízióműsorok átvitelét is. Az 1985-ig tervezett hajóforgalomnak a rendelkezésre álló frekvenciasáv lehetőségeit is figyelembe vevő igényei 200 hangcsatornával elégíthetők ki.

• távközlési műhold

Olyan rádiószolgálat, amelynek adásait mindenki közvetlenül veheti. Ez a szolgálat magában fogIalhatja a hangok továbbítását, a televíziót vagy más egyéb természetű átviteleket.

Távközlési szolgálat, amelynek adásait bárki közvetlenül veheti. Magában foglalja a hangok és a képek továbbítását is, ennek megfelelően megkülönböztetjük a rádió-és a televízió-műsorszórást. A felhasználható frekvenciatartományokat a Nemzetközi Rádiószabályzat jelöli ki, az egyes adóállomások részére a pontos frekvenciákat regionális nemzetközi értekezleteken határozzák meg. A rádió-műsorszóráshoz a hosszúhullámú, középhullámú, rövidhullámú és az ultrarövidhullámú (URH) sávokat, tv-műsorszórásra az L, IL, Ill., IV. és V. tv-sávokat használhatjuk. Ha a nagyközönség közvetlen vételére szánt sugárzást műholdról közvetíti, akkor az a szolgálat a műholdas műsorszóró-szolgálat körébe tartozik.

• távközlési szolgálat
• Nemzetközi Rádiószabályzat

Készülék a mikrofon méréséhez. Tartalmaz hangszórót és a mérendő mikrofon és az azt hajtó műszáj pontos helyzetét egymáshoz képest meghatározó tartókat.

• mikrofon

• quadrofonia

Olyan áramkör, melyben a vonal a két átviteli irány számára két érpárból áll. A négyhuzalos áramkör végződéseit rendszerint kéthuzalos áramkörré kell alakítani. Erre a célra hangfrekvenciás összeköttetésekben villaáramkört, vivőfrekvenciás áramkörökben pedig irányváltót alkalmaznak. A hangfrekvenciás négyhuzalos áramkör előnye a kéthuzalossal szemben, hogy villaáramkört csak a két végállomáson kell beiktatni, ezért stabilabb, befütyülésre kevésbé hajlamos.

• kéthuzalos áramkör
• villaáramkör

A CCITT által ajánlott szinkron időmultiplex távírókód, melyet szabványos távíróhálózatokban 2...3csatornás multiplex-rendszer kialakítására használnak. E kód alkalmazásakor szabványos 120 Hz frekvenciaosztásos frekvenciamodulált hangfrekvenciás távírócsatornán szinkron átvitelt valósítanak meg. A karakterek 6-bites bitkombinációk.

• CCITT
• bitkombináció

A CCITT V. 3 Ajánlásában és az - ISO R646 Szabványában lerögzített nemzetközi távíróábécé, amelyet az adatfeldolgozásban, a távíró- és adatátvitelben egyre szélesebb körben alkalmaznak. E kódban minden szabványos jelentésű karakternek 7 elemes bitkombináció felel meg, amelyhez még egy nyolcadik (paritásellenőrző) redundáns bit, valamint az átvitel módja szerint kiegészítő (szinkron, start-stop vagy más) bit is járulhat. A szabvány bizonyos karaktereket nemzeti alkalmazásra szabadon hagy, amelyek kitöltésével készülnek a nemzetközi szabványok, ilyenek az USA-ban alkalmazott USASCII (American Standard Code for Information Interchange), vagy a magyar MSZ 9212.

• CCITT
• karakter
• bitkombináció

UIT (L' Union Internationale des Télécommunications); ITU (International Telecommunication Union). Az Egyesült Nemzetek Szövetségének távközlésre szakosított szerve. Eredetét az 1858ban és 1864-ben kötött két távközlési egyezményig vezeti vissza, bár az első, tényleg nemzetközinek tekinthető egyezményt 1865. május 17-én írták alá Párizsban húsz állam képviselői. Ez a nap azóta is a Nemzetközi Távíróegyesület napja, a nevezetes egyezmény pedig az első nemzetközi távíróegyezmény volt. Az 1868-as Bécsi Konferencia határozta el, hogy az Egyesület Irodája néven titkárságot hoz létre, melynek székhelye Bern. 1947. óta a székhelye Genf. Tagja lehet minden olyan ország vagy területcsoport, amely aláírta és kormányszinten megerősítette a Távközlési Egyezményt. Feladata a nemzetközi együttműködés biztosítása a távközlési szolgálatok és műszaki berendezéseik fejlesztése terén, valamint a nemzetek közös célok érdekében kifejtett tevékenységének összehangolása. Legfőbb szerve a Kormánymeghatalmazottak Értekezlete, amelyjogi szempontból szabályozza a nemzetközi távközlés lebonyolítását. Megválasztja az állandó szervezetet és általában ötévenként felülvizsgálja a Távközlési Egyezményt. Az Igazgatási Értekezlet választja meg az IFRB tagjait és rendszeresen felülvizsgálja, szükség esetén módosítja a Nemzetközi Távíró-, Távbeszélő-, és Rádiószabályzatot. Az Igazgatási Tanács a kormánymeghatalmazottak értekezletei közötti időszakban azok megbízottjaként jár el. Állandó szervei: a) A főtitkárság, amely adminisztratív feladatokat lát el, a nemzetközi távközlésben bekövetkezett változásokat összegyűjti, vezeti és közzéteszi, kiadja a nemzetközi távközléssel kapcsolatos nomenklatúrákat, frekvenciaés áramkörjegyzékeket, statisztikákat. b) IFRB. c) CCIR. d) CCITT.

• IFRB
• CCIR
• CCITT

Írott üzenetek - táviratok - továbbítását végző postai szolgáltatás. A táviratokat az erre kijelölt postahivatalokban (távíróhivatalokban) bárki feladhatja. A táviratok kézbesítése táviratűrlapon nyomtatott formában, vagy kívánságra távbeszélőn beszéd formájában történik. A nyilvános közhasználatú távírószolgálat céljára létesített hálózat nemzetközi elnevezése Gentex (General Telgraph Exchange Service). Ezt az elnevezést hazánkban csak a hálózat nemzetközi részével kapcsolatban alkalmazzák, a nemzeti távirattovábbító hálózatot külön TGX (Telegraph Exchange Service) hálózatként kell említeni.

• Gentex
• TGX

(érzékenység). Mikrofon érzékenysége a környezetében fennálló hangnyomással szemben, számszerűen kifejezve. Egységes értékelés nem alakult ki. Leggyakrabban a mikrofon sarkaira kapcsolt - névleges illesztési értékű - ellenállásban hővé alakuló teljesítményt szokták megadni dBben (decibel), 1 mW-ra mint 0 szintre vonatkoztatva. Ez az érték független a mikrofon impedanciájától. Pl. a mikrofon impedanciája 200 W és érzékenysége -66 dB, ez azt jelenti, hogy 1 dyn/cm² hangnyomás esetén (megfelel normális beszéd hangnyomásának mintegy 3 m távolságban) a terhelő ellenálláson 0,25 ? 10^-6 mW teljesítmény alakul át hővé. Ez 200 W impedancia esetén 0,22 mV-nak felel meg. Egy amerikai szabvány 1 mW helyett 0,0002 dyn-cm² hangnyomásra (megfelel az átlagos fül hallásküszöbének) vonatkoztatja az érzékenységet. Ebben a megfogalmazásban a mikrofon érzékenysége 74 dB-lel kisebb számként, tehát - 66 helyett -140 dB-ként adódik. Kristálymikrofon érzékenységét feszültségben szokták megadni 1 dyn/cm² hangnyomásra vonatkoztatva.

• mikrofon
• decibel

• hangszóró

(Organisation Internationale de Radiodiffusion et Télévision: Nemzetkőzi Rádió és Televízió Szervezet). 1946-ban alakult az ENSZ alapokmánya alapján, a rádiózással és televíziózással kapcsolatos tudományos problémák tanulmányozására és kidolgozására. Tagjai lehetnek azok az állami vagy állami engedéllyel felruházott intézmények, amelyek feladata rádió- és televízióműsor előállítása és továbbítása. Hat tanulmányi bizottságának munkájában és az általa rendezett tanácskozásokon rendszeresen résztvesznek: Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, Románia, Bulgária, Szovjetunió, Finnország, Jugoszlávia és hazánk küldöttei. A szervezet hivatalos nyelve: orosz, kínai, francia, angol, német. Munkanyelve: orosz, német. Technikai központjának székhelye: Prága. Tanulmányi csoportjainak feladatköre a következő:

1. Tan. Csop. Vizsgálja a vezetékes rádió általános követelményeit, a több műsor továbbítására vonatkozó megoldásokat, előírásokat dolgoz ki az erősítők és hangszórók minőségére, tanulmányozza a sztereoátvitel lehetőségeit és a nemzetközi műsorcsere megoldásait.
2. Tan. Csop. Tanulmányozza a hangstúdiók akusztikai kialakítását, kidolgozza azok elektronikus berendezéseire vonatkozó műszaki előírásokat, a hangrögzítéssel kapcsolatos szabványokat és előírásokat, tanulmányozza a dinamikahatárolás, a zajok és a mesterséges utózengés hatásait.

3. Tan. Csop. Foglalkozik a tv-technikával, a jelforrásokkal, a stúdiók felépítésével és rendszertechnikájával, a tv-központok kialakításának lehetőségeivel, jelszabványok kidolgozásával, a nemzetközi tv-műsorcsere műszaki előírásaival, a tv-jel átvitelével és rögzítésével.

4. Tan. Csop. Hullámterjedési kutatásokat és kiértékeléseket végez, kidolgozza az adóhálózat-tervezés módszereit, javaslatot ad a hálózatban résztvevő berendezések azon paramétereire, amelyek visszahatnak a hálózattervezésre.

5. Tart. Csop. Az ismert sztereoszabványok alapján műszaki és gazdaságossági vizsgálatokat végez, analizálja a sztereó vevőkészülékeket és a vételi lehetőséget.

6. Tan. Csop. Kidolgozza a műsorsugárzáskor előforduló üzemviteli és mérési feladatok automatizálási módszereit, a hálózattervek készítésének számítógépes eljárását és a műsorcsere adminisztratív feladataival kapcsolatos gépesítési eljárásokat. Az igazgatójához tartozik a Műszaki Bizottság, amely a tagországok közötti egyeztetésekkel gondoskodik a megfelelő minőségű kép- és hangáramkörökről, a műsorcsere lebonyolításának zavartalanságáról és a pénzügyi elszámoláshoz szükséges adatok rögzítéséről; valamint a Műsorszóró Bizottság, amelynek félévenként tartott ülésén állapodnak meg abban, hogy milyen műsorokat, mikor, milyen időtartamban tudnak az egyes országok nemzetközi műsorcserére felajánlani és azokat mely országok veszik át. Az így létrejött nemzetközi műsorcseréket megelőzően sugározzák az ?lntervízió" feliratot.

Ha két frekvencia között a viszony 1: 2, akkor azt mondjuk, hogy közöttük a távolság 1 oktáv vagy a nagyobb frekvencia (pl. hang) a kisebb oktávja. Pl. 600 Hz a 300 Hz-nél vagy 1200 Hz a 600 Hz-nél 1 oktávval magasabb, 300 és 1200 Hz között tehát a távolság 2 oktáv ( temperált hangskála).

• temperált hangskála

Azon programok együttese, amelyek a számítógép erőforrásainak, így a számítási idő, az operatív tároló, a bemeneti/kimeneti berendezések és a különböző software modulok szétosztását, a teljes számítási rendszer munkájának megszervezését és összehangolását biztosítják. Több részprogramból áll. Néhány fontosabb összetevő: a) a számítógép egyes egységei közötti összhangot létesítő szervezőprogram; b) a magasszintű nyelvek (ALGOL, FORTRAN stb.) fordítását végző - fordítóprogramok; c) kiszolgálóprogramok (programkönyvtár, karbantartóprogram, rendezőprogramok, különböző típusú tárolók közötti információátvitelt megvalósító programok); d) vizsgáló(teszt-) program hibáinak megtalálását megkönnyítő nyomkövető programok.

• operatív tároló
• ALGOL
• FORTRAN

Elektromos generátorok vagy elektronikus erősítőfokozatok összekap-csolása a fogyasztóval, a maximális teljesítményátvitel megvalósítása érdekében. Elektromos generátorok illesztése akkor optimális, ha a lezárás impedanciája egyenlő a forrásimpedancia konjugált komplex értékével. Elektronikus fokozatoknál a nyugalmi munkapont helyzetének, a tápfeszültségnek és a fogyasztó - esetleg transzformált - ellenállásnak az összehangolásával állít-ható be.

• fogyasztó

A Szovjetunió űrtávközlési rendszere. Molnyija távközlési műholdakat alkalmaz. Jelenlegi feladata a Szovjetunió központi televízióprogramjának szétosztása. Az adóállomások Moszkvában és Vlagyivosztokban vannak, a vevőállomások a Szovjetunió teljes területén. 1972-ben 32 Orbita földi állomás üzemelt. A tv-kísérő hangot impulzus-időtartam modulációval, a sorkioltó jelekkel egyidejűleg továbbítják. Ugyanebben a csatornában lehet átvinni egy zenecsatornát vagy az újságnyomtatáshoz szükséges matrica képét. A tipikus Orbita földi állomás fó paraméterei: adóantenna átmérője 12m; adó végfokteljesítménye 10 kW; rendszer zajhőmérséklete 190 K. Az Orbita-2 rendszer üzembe helyezését 1971-ben kezdték el. Ez annyiban különbözik az előzőtől, hogy üzemi frekvenciasávja nem 1 GHz, hanem a - Nemzetközi Rádiószabályzatnak megfelelően a 4 és a 6 GHz-es frekvenciasáv.

• Molnyija

AVC, AGC. Erősítő fokozatok vagy berendezések erősítésének a jelszinttől függő mértékű önműködő szabályozása. Rádió-vevőkészülékekben azért van erre szükség, mert pl. a hangerő, minősége nagymértékben változna közeli vagy távoli adóállomás jelének vételekor, sőt egyazon állomásról érkező jel is ingadozik a terjedési viszonyok megváltozása következtében. A jelenség megszüntetése vagy csökkentése érdekében, általában a bemenő jel értékével arányos mértékben önműködően csökkentik az erősítést, így közel állandó (előreszabályozás), esetleg túlkompenzált (hátraszabályozás) kimenő jelet kapnak. Minimális bemenő jelszint felett Iép működésbe a késleltetett önműködő erősítésszabályozás. Az önműködő erősítésszabályozás kivitelezése céljából arányos egyenfeszültséget (áramot) állítanak elő, amit változó erősítésű erősítőeszköz erősítésének szabályozására használnak fel.

(Private Automatic Branch Exchange). Nem postai kezelésben levő automata alközpont.

• alközpont

Vezetékes hírközlőközpontokban a várakozó hívások automatikus besorolása a jelentkezés sorrendjében. Csak várakozásos üzemmódban használatos, hosszabb átlagos várakozási idő esetén. Kéziüzemelésű rendszerekben a kezelő a jelentkező hívásokat besorolja és osztályozza, automatikus kapcsolórendszerekben azonban parkírozás nélkül a hívásigényeket véletlenszerűen nem jelentkezésük sorrendjében elégítik ki. A parkírozást megvalósító kapcsolórendszert parkírozó áramkörnek nevezik. Főbb egységei: a hívásokat fogadó- és azonosítóegység, a hívások sorrendjét tároló memória és a rendszer működését összehangoló vezérlőegység. A tároló kiterjesztésével a parkírozható vonalak száma tetszés szerint növelhető. A parkírozó telítődésével a további torlódó hívások általában elvesznek - egészen addig, amíg a parkírozóban újabb hívás számára hely nem ürül parkírozás, ezeket tehát meg kell ismételni. Jelentős többletköltségei miatt parkírozást csak akkor alkalmaznak, ha a hívások egyenlőtlen kielégítéséből adódó várakozási idő jelentős kényelmetlenséget okozhat a torlódáskor jelentkező hívó feleknek.

(Private Branch Exchange). Nem postai kezelésben levő alközpont.

• alközpont

Ötelektródás, vagyis három rácsot, katódot és anódot tartalmazó elektroncső. A szokásos alkalmazásokban a - nagyfrekvenciás, középfrekvenciás, hangfrekvenciás vagy videofrekvenciás erősítő. A pentóda első rácsa a jelrács, a második pozitív potenciálú gyorsító- és árnyékolórács, a harmadik az anódból kilépő szekunder elektronok felfogására szolgáló, katódpotenciálú fékrács. A végerősítőcsövek majdnem kizárólag pentódak. Az adócsövek között max. néhány 100 W anód diszszipációig használatosak a pentódak; ezeknek második rácsára - eltérően a vevő pentódaktól - nem az anód tápfeszültségét, hanem ennek csak 1/5...1/3 részét kapcsolják.

• elektroncső

Egyes kristályok azon tulajdonsága, hogy meghatározott irányú mechanikai deformáció a kristály bizonyos szabad felületein a deformációval arányos elektrontöbbletet okoz. Ez a hatás meg is fordítható. Azt a jelenséget, hogy elektromos feszültség hatására a kristály rugalmas alakváltozást szenved, elektrostrikciónak nevezik. Piezoelektromos kristályok a kvarc (SiO₂), a bárium-titanát (BaTiO₃), a turmalin (Ca, Na)(Al, Ti, Fe, Mg)₉(Si₂BO₉)₃(OH, F)₄, a Rochelle-só, más néven Siegnette-só (NaKC₄H₄ O₆ + 4H₂O), az ADP (adenozin-difoszforsav), NH₄ H₂ PO₄), a DKT (K₂ C₄ H₄ O₆+1/2 H₂O), az EDT (C₆H₁₄O₆ N₂), az LSH (lítium-szulfát), Li₂SO₄+H₂O). A -ot számos híradástechnikai berendezésben alkalmazzák (kristálymikrofonok; kristályoszcillátorok; kristályszűrők; ultrahangkeltők stb.).

• kristálymikrofonok
• kristályoszcillátorok
• kristályszűrők
• ultrahangkeltők

• hangszóró

Közvetett hangkép minőségével kapcsolatos szubjektív fogalom. Számszerűen nemfejezhető ki, s bár az irodalomban a presens szó gyakran fordul elő, pontos definíciója még nincs. Azt fejezi ki, hogy az észlelő milyen mértékben érzi, hogy a hangforrás (a hangszóró) ugyanabban a helyiségben van. A presens foka az átviteli berendezés frekvenciasávjának alakításával változtatható. A 3000 Hz táján történő kiemelés általában növeli a presens érzetét.

A rádióamatőr-forgalomban a vétel főjellemzőjét 2 számjeggyel megadó kód. QSA az olvashatóságot, érthetőséget, az R a hangerőt jelenti. Pl. QSA5/R8 azt jelenti, hogy az érthetőség igen jó, a hangerő nagyon erős.

(Négycsatornás hangátvitel.) Vezetékes vagy vezetéknélküli hangközvetítés, ill. felvétel, _rögzítés és tárolás vagy visszajátszás négy különválasztott vagy 2X 2 kódolt csatornáról, négy erősítő és négy hangszórórendszeren keresztül. Bevezetését és alkalmazását a kétcsatornás hangátvitel (-> sztereofonia) fogyatékosságai indokolják. A kétcsatornas térhatású hangátvitel kezdettől fogva a hallgatás közbeni helyhezkötöttség fogyatékosságával küzd. Ha ugyanis kimozdulunk abból az optimális pontból, ahol a két hangdoboz által keltett sztereóhatás érvényesül, megszűnik a térélmény illúziója a hallgató számára. A közvetítőlánc hátránya onnan ered, hogy amíg a térakusztikai hatás az eredeti hang és a környezeti visszaverődések, ill. zárt térben a falakról és mennyezetről, valamint a helyiségben levő tárgyakról visszaverődő hangrezgések eredőjeként keletkezik, addig a kétcsatornás hangátviteli rendszer a visszavert rezgéseket is elölről közvetíti a hallgatóhoz vagy kedvezőbb esetben nem közvetíti azokat. Az így létrejövő térhatású hang mindig úgy szólal meg, mintha homogén térben keletkezne és mindig csak síkbeli kiterjedése érzékelhető hűen az eredetihez képest. Teljes térhangzás közvetítése csak úgy jöhet létre, ha a hangközvetítés helyszínének akusztikai viszonyait is figyelembevéve, nemcsak az eredeti hangjelenséget, hanem az akusztikai hatásokból eredő, ún. ?másodlagos hanghatásokat" is eljuttatjuk a hallgatás helyszínére.

A négycsatornás hangátvitel a természethűség növelésén túl a hangjelenség térbeli dimenzióit is reprodukálja. A közvetítőrendszer - amint az elnevezés is jelzi, négy mikrofonból, ill. mikrofoncsoportból, négy különálló erősítőegységből, és négy hangszórórendszerből áll. Ehhez az átviteli lánchoz csatlakoznak a különböző műsorforrások, ill. műsortárolók. A négy hangcsatorna közvetített vagy rögzített műsorjele szervesen összefügg egymással, egymást kiegészítik, mégpedig olyan mértékben, ahogyan azt a műsorfelvétel helyszínén a felvevőmikrofonok elhelyezésével meghatározták. Ezzel az eljárással nemcsak az elhangzó műsort, hanem annak akusztikai környezeti hatását is közvetítik a hallgatóhoz. A hallgatás nem helyhezkötött, a négyszögben elhelyezett hangszórók között a hallgató bárhol élvezheti a térhatást.

Négycsatornás hangátvitel a gyakorlatban a következő eljárásokkal történhet:

a) Vezetékes közvetítéssel a már emlíett négy anikrofon, négy erősítő és négy hangszóró párhuzamos összekapcsolásából kialakított hangátviteli láncon keresztül. Ennél az eljárásnál a közvetítőcsatornák teljesen függetlenek egymástól, egymás működését nem befolyásolják.

b) Vezetéknélküli, rádiófrekvenciás közvetítéssel, rádióadó, ill. rádióvevő működésével kialakított hangátviteli láncon keresztül, rádióműsorok formájában. A quadrofonikus rádióműsort általában frekvenciamodulált rendszerben, URH sávon közvetítik, hagyományos sztereoadókkal. A négy hangcsatorna jelét kétcsatornás sztereojellé kódolják és így sugározzák ki. A rádió-vevőkészülékbe egy dekódolóegység van beépítve, amely a beérkező kétcsatornássá kódolt jelet szétválasztja és a négy végerősítőbe vezeti. A kétcsatornássá kódolt quadrofonikus műsor előnye, hogy kompatibilis, tehát ha nem áll rendelkezésre quadrofonikus rádióvevő, akkor kétcsatornás sztereorádióval is élvezhető, természetesen kétcsatornás közvetítésként.

c) Mágneses hangrögzítéssel és visszajátszással. A négy csatorna jelét egy-egy külön sávon rögzíti a magnetofon a mágnesezhető szalagra, ill. arról egyszerre lejátszva, négy erősítőn és hangszórón keresztül szólaltatja meg.

d) Hanglemezre rögzítve és hanglemezjátszóval lejátszva. A hanglemezre szintén kódolt állapotban rögzíthető a quadrofonikus jel. Egymással párhuzamosan több kódolási eljárást is bevezettek és alkalmaznak, amelyek azonban nem csereszabatosak egymással. A hanglemeziparban és kereskedelemben annak az eljárásnak van előnye, amelyik a sztereo hanglemezekhez hasonló, kompatibilis quadrofonikus jelet rögzít. A hanglemezre rögzített kódolt hangjel csak különleges hangszedővel és dekódoló erősítővel alakítható ismét négycsatornássá. A kompatibilis quadrofonikus hanglemez azonban kétcsatornás sztereo lemezjátszóval is lejátszható. A négycsatornás hangközvetítés nemcsak hangszórókon, hanem fejhallgatón keresztül is élvezhető. Erre a célra készíik a négy hallgatót tartalmazó quadrofonikus fejhallgatót.

Hangnyomás mérésére alkalmas készülék. Vékony kvarcszálon függő, könnyű (2...3 mm átmérőjű) tárcsa. A hangtérben a tárcsa igyekszik a hang terjedési irányára merőlegesen elhelyezkedni. 45°-os szög alatt elhelyezve a hangtérben a tárcsa a hangnyomás hatására elfordul. Az elfordulás mértékéből következtetni lehet a hangnyomás nagyságára.
A mikrofonos-elektronikus hangnyomásmérők a Rayleigh-korong használatát a gyakorlatból kiszorították.

A rádió- és tv-technikában az újabb rendszerű, több információt nyújtó vevőkészülékek azon tulajdonsága, hogy alkalmasak kevesebb információt szolgáltató adás vételére. A rekompatibilitás tulajdonképpen a vevőkészülékek kompatibilitása. Rádiótechnikában például minden sztereo-vevőkészülék alkalmas nemcsak sztereo, hanem egy-hangcsatornás adás vételére is, tehát megfelel a rekompatibilitás feltételének. A tv-technikában minden színes tv-vevőkészülék alkalmas monokrom képadás fekete-fehér vételére, tehát eleget tesz a rekompatibilitás követelményének.

• kompatibilitás