Szerintem nem sokat számít, de elméletileg a már összekevert jelet vezetik át a 30 kHz-es szűrőn.

Nem. Nekem a 0,1 is megfelelne ha nem disszonáns a hangkép. Akié meg disszonáns annak a 0,001 is sok lesz...

Egyébként meg... ezt eddig nem is néztem.

Látom nem ment át a lényeg... Nem a torzításról szólt volna a mondókám. Az nem fér a fejembe, hogy hogyan szólhat ez úgy mint egy csöves (és nem csak szerintem)? Tranyókkal, rengeteg alkatrésszel a jelútban, és átfogó visszacsatolással? Mert a csöves hangot ugye állítólag a csövek csinálják, meg a kimenő, meg a kevés de jó drága alkatrész, meg az nfb hiánya, meg a dús páros harmonikusok.
Ilyenkor van az, hogy az ember sutba dobhatja az évtizedek alatt összeszedett tapasztalatait, méréseit, meg a maga számára megalkotott (tév)eszméit.

Az AI szerint as TIM (transient) meg a DIM (dinamikus) az ugyanaz, hívják így is meg úgy is. Az eljárást Otala dolgozta ki amit rögzítettek azóta az AES 17 meg az IEC 60268-3 szabványok is (3,18 k néccög + 15k szinusz) meg egy aluláteresztő amivel adott értékre korlátozzák a négyszögjel felfutási meredekségét.

Meg van egy másik módszer is, de ahhoz kell egy tökéletesen lineáris fűrészjel aminek tökéletesen meredek a felfutó éle. Az erősítő kimenő jelét utána invertálják, és kivonják belőle a bemeneti jelet. Tökéletes erősítőnél az eredmény nulla lenne, de a visszacsatolás késése miatt lesz egy tüske (hibajel) aminek az amplitúdójából meg a görbe alatti területéből számolják ki valahogy a DIM értékét.

Az a jó ebben az egész összefüggés keresésben, hogy nincs összefüggés. Erre most jöttem rá, hogy hallgattam a Sansui Alfát a hétvégén. Ami a legszebb hangú "csöves" erősítő, nagyon finom, selymes, lágy, meleg hangja van, pedig egyetlen cső sincs benne, viszont van benne átfogó visszacsatolás (ami a hangjának teljesen ellen kellene hogy mondjon), meg a 3% THD-IMD helyett csak 0,003% van, meg nem 9W-on hanem 90W-on. Erre képtelenség gombot varrni.

Elmozduló fadarabok ragasztása.
- Megkened, pontosan összeilleszted, kézzel összenyomod úgy, hogy ne mozduljon el.
- Nem nyúlsz hozzá mondjuk 1-2 percig.
- Utána ráteszed a szorító(ka)t úgy, hogy lehetőleg merőlegesen szorítson, ellenkező esetben egyből elhúzza. Nem szorítod meg, csak egy nagyon picit, ellenőrzöd hogy pontos-e, megint vársz 1-2 percet.
- Szép lassan, fokozatosan, meghúzod erővel.

Ha csavar is megy bele akkor egyszerűbb a dolog, lehet neki előfúrni, be is lehet tekerni a csavart, majd utána jöhet a ragasztás, nem mászik már el, mert a csavar helyre húzza.

Közben rákerestem erre az audio exciter-re is, létezett ilyen már a 70-es években is, az Aphex csinálta.
Akkor tulajdonképpen, van egy megkerülő fokozat ahol előállítod a páros harmonikust, amit aztán egy potival hozzákeversz az eredeti jelhez? Illetve írtak ott még fázishelyességről vagy tologatásról is valahol.

De sajnos pont itt van a bibi, hogy a félvezetős erősítő egyik jellemzője, hogy páratlan harmonikusokat gyárt! És nem csak a végfok, hanem minden más is előtte. Kezded látni a lényeget. Szerintem sem kellene egy erősítőnek semmiféle harmonikust gyártani, de mivel páratlant eleve gyárt, ha ez nincs (mondjuk a végfokban) ellensúlyozva akkor disszonáns lesz a végeredmény.

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy általam értelmesnek hitt emberek miért csinálnak olyat, hogy éveken át hasogatják baltával a szőrszálat, meg reszelgetik a szellentést, miközben alapvető dolgokat akarva vagy akaratlanul teljesen figyelmen kívül hagynak.
Most tekintsünk el a hangszórótól. Van előtte 4 "fokozat". Az első ugye a rögzített hanganyag, a második a forrás (lejátszó), utána legyen valami előfok vagy akármi és a negyedik a végfok. Mi lesz a zenéből, ha az összes fokozatban páratlan harmonikus gyártódik? Hát pont az ami lenni szokott, hogy bekapcsolom, és még az első számot sem hallgatom végig mert ki akarom kapcsolni.

Nézzük meg a rögzített anyagot. Ezt szinte mindenki etalonnak hiszi. Mitől lenne egy rögzített anyag (teljesen mindegy, hogy szalag, LP vagy DC) etalon? Ki kiáltotta ki annak? Egyáltalán, megmérte valaki? Csinált bárki olyat, hogy egy tiszta hangot rögzített mikrofonnal, az aztán rákerült a hordozóra, majd össze lett a kettő hasonlítva? Hiszen, a rögzítés folyamatában ugyanúgy olyan félvezetős elektronika vesz részt ami páratlan harmonikusokat termel!

Egy spektrumkép az valóban nem minden, de nekem jelenleg az egyetlen kapaszkodó, mert ez az egyetlen olyan mérés ami tökéletesen egybevág azzal amit hallok. Mutatom is, bár már mutattam. Három végfok spektrumképe 1V és 10V kivezérlésen. A Darcil építésem, a HK610 és a Sansui építésem. Pontosan azt mutatják a spektrumképek amit hallok. A Darcil szinte a csövesekhez hasonló spektrumképet produkál, ha eltekintünk attól, hogy a 4. alacsonyabb a 6. meg magasabb valamivel. Na de 10V-on már borzalmasan néz ki a spektrumkép és borzalmasan is szól. A HK nem csöves jellegű, de még mindig magasabb a 2. mint a 3. a többi meg -100dB alatt van. Nagyobb kivezérlésen borzalom lesz, 2. alig van, a 4. szinte eltűnt, cserébe van bőven 3. meg 5. meg 7. Nagyon rondán is szól nagy hangerőn.
Sansui. Kivezérelve még szebb spektrumképe van mint 1V-on, a párosak 15-25dB-lel magasabban vannak a páratlanoknál. Gyönyörűen szól kivezérelve is, nem esik szét a hangkép sem, pedig ebben sincs csillió µF puffer.

Azt gondolom, hogy a spektrumképnek igenis nagyobb hatása van a hallottakra mint magának a torzítás mértékének. Ha disszonáns egy hangkép akkor az akkor is az ha -80dB-en van meg akkor is ha -120dB-en, nyilván utóbbi esetben kevésbé zavaró. Ha meg konszonáns, akkor nem lesz zavaró -70dB-en se, nyilván jobb ha minél lejjebb van.

A Gemini is inkább csak szövegben jó, nem kell tőle csodát várni, de majd fejlődik. Ahhoz képest, hogy nemrég még nem is létezett, ma már tud olyat, hogy beteszi LT-be a kapcsolási rajzot, neked csak meg kell nyitni a kész fájlt.
Igaz, sok mindenre nem mész azzal a katyvasszal, de legalább csinált valamit (lásd a képen)...

Arra sem jó, hogy megmondja neked, hogy melyik a világ legjobb erősítője, mert ilyenkor futtában belenéz két fórumba, ott összeszed pár véleményt és közli, hogy a Nelson Pass first watt F5-je.
De abban már nagyon sokat tud segíteni, és nagyon gyorsan, hogy összeszedi neked adott ország(ok) ilyen témájú fórumait, és ott aztán külön külön tud célirányosan keresni, méréseket is, kritikákat is, és ez szerintem legalább annyira fontos. Ha egy adott cég adott termékét 10-ből 6 ember dicséri 4 meg fikázza már az is lényeges információ. Mert amelyik tényleg jó, arról nem nagyon találsz kritikát sem.
Persze, azt is utána alaposan meg kell még rágni, mert vannak olyanok (pl. Sansui AU-101) ami tényleg egy legenda (HTA őse), hatalmas rajongótáborral. Na de nem azért mert annyira jó, hanem mert annyira jól színez meg torzít (0,8%). A youtube-on szinte minden bemutató videója olyan, hogy magas mély hangszín fel van tekerve, meg még a loudness is be van kapcsolva.

Inkább fordítva...

Jó lenne valami képet látni a produktumról. Sokan után építették azt a tápot, de senki nem számolt be ilyen problémáról.

1. Milyen szekunder diódák vannak benne?
2. A trafód áttétele nagyon kicsi, minimum 3-as áttétel kellene de inkább nagyobb, nem véletlenül írtam oda a 40:11-et a rajzra, de a cikkben is leírtam, hogy én ferritgyűrűt használtam (mert ugye nem kell légrés) 40 primer és 11 szekunder menettel. A 20/14 menetes trafó az 1,42-es áttétel.
Az EI65-re mondjuk 29 menet primert és 8 menet szekundert tennék.

Nem tudom azt a kapcsolást ki "tervezte" de van még mit gyakorolni...
Egy trafó az ugye ellenütemű működésre van tervezve, nem pedig egy üteműre. Ráadásul egy ferrit trafóval meg két fet-tel tizedannyi fogyasztása lenne az inverternek mint azzal az 555-tranyó-vasmagos trafó megoldással.
A kondin lévő feszt multiméterrel nem tudod megmérni, vagy analóg műszer vagy inkább szkóp, és nem feltétlenül kell a teljes feszültséget mérni rajta, le is lehet azt osztani 2db ellenállással akár néhány voltra.

Semmi meglepő nincs ebben ha valaki el tud számolni kettőig. Nem is kell hogy elfogadja, elég ha csak megérti (ha már évtizedek alatt sem sikerült megtapasztalni), hogy ugye ha már eleve nem jó az sem ami az erősítőbe belemegy, akkor nyilván nem az lesz a legjobb, ami ezt a leghűebben továbbítja a hangszóróra.
Béla egyetlen mondatban összefoglalta a lényeget, minden más ezen felül csak blabla: Megint elég csak kettőig számolni. Ha az élő zenében volt még lélek, a "jó" erősítő kimenetén meg már nincs, akkor a kettő között történt valami.

Mutatok cifrábbat ha érdekel, a képen aláhúztam a lényeget, akit érdekel az egész annak itt a link. A Sansui 66-ban gyártott legendás csövesét hasonlítják össze a Sansui 95-ös gyártású gyakorlatilag legjobbnak tartott, legkisebb torzítású félvezetősével, és meglepően egyformán szólnak.

Úgy döntöttem, nem akarok meghalni úgy, hogy nem hallgatok meg egy hasonlót, ezért vettem egy 607MR-t az ebay-en (ez 100V-os japán belpiacos ketyere), elvileg kedden kapom meg. Kíváncsi leszek rá, milyen hangja lesz az 519-es után építésemhez képest. Olvasni sokat olvastam róla, hangban állítólag igazi high-end, veri a jóval drágább Accuphase cuccokat is, majd meglátjuk.
Bizonyítékom nincs rá, de állítólag a 70-es, 80-as, 90-es években a nagy japán gyártók (Sansui, Accuphase. Luxman) voltak a nagy high-end legendák, és a rajzaik egy része is kísértetiesen hasonlított egymásra. Ahogy a Hashimoto és a Sansui trafói is.

Ezt én is pont ugyanígy gondolom, pl. nem is bankolnék soha mobilon. Nekem már eleve az sem tetszik, sem a mobilon sem a tableten (android), hogy hiába van rajta mondjuk ugyanúgy a google böngészője, teljesen más az egész, máshogy néznek ki az oldalak, sok funkció teljesen máshogy működik, illetve úgy összességében a windows-hoz képest olyan nekem az android mint egy ufó, teljesen átláthatatlan az egész.
Az AI (Gemini) pedig valóban óriási segítség szinte mindenben, napi szinten használom, aki fújol rá az kizárólag azért teszi mert nem tudja használni. Ráadásul pl. tableten még másnap reggel is tudom folytatni az előző napi beszélgetést ott ahol este abbahagytam.
Ehhez az ulefone-hoz csak annyit tennék hozzá, hogy nekem ez még mindig egy brutál féltégla.

Azért nem lehet erre konkrét választ adni, mert részben a felhasználás módjától is függ, részben meg az IMI motorok némelyike túl van méretezve az adattáblájához képest.
Pl. nekem van régi nagy méretű zárt IMI mosógépmotorom, 130W van ráírva. Nem bontottam meg az állórészt (de majd meg kell mert az egyikben szakadt a segédtekercs) de ránézésre 0,7-es huzal van benne. Ezen gyárilag 14µF van.
Aztán van újabb, nyitott kivitelű szintén IMI mosógépmotorom is, arra ugyanúgy 130W van írva, de ez már méretben is kisebb, meg kb. 0,5-os huzallal van tekerve, ennek 10µF van a vasmagjára nyomtatva.
A régebbit próbáltam 10 és 14 µF-dal is, a 10-zel nehezebben indul és jobban is morog menet közben (torzul a mágneses mező), a 14-gyel sokkal simábban jár.

Az sem jó ha kisebbet teszel rá a kelleténél mert a fázistekercse jobban igénybe lesz véve. Ha van több értékű kondid néha fülre is be lehet lőni melyik neki az ideális. Le kell tenni mondjuk egy kartondoboz tetejére a motort amin tud mocorogni és ami nem merev, kézzel megfogva üzem közben érezni fogod hogy melyik kondival rázkódik jobban vagy kevésbé a motor.

Sosem volt NAD-om.

És hol tartasz vele? Mikor lehet meghallgatni?

Általában véve mindig érdemesebb mérni mint találgatni. A DAC-ok adatait szinte kizárólag THD+N-ben adják meg ami éppen emiatt becsapós, mert azt mutatja, hogy közel a teljes kivezérlésnél (jelszintél) a legkisebb a THD (de nem, mert a THD+N a legkisebb ott).
Aztán ha megméred a THD-t, ami nagyon nem egyszerű, mert a "mérőműszer" (ADC) torzítása eleve magasabb (ráadásul azé is jelszint függő) mint a mérendő eszközé (DAC) akkor az jön ki, hogy olyan 1/3-ad jelszintél a legkisebb a THD, alatta-felette nő, olyan 80% jelszint körül meg már borzalom van, mint eső után a gomba, úgy jönnek fel a nem kívánt harmonikusok a spektrumképben.
Őszintén meg lennék lepve, ha a poti nélküli megoldáshoz képest bármelyik másik variáció hallhatóan jobb eredményt hozna. A legegyszerűbb, 4-5 tranyóból álló végfok (pl. HTA) esetén is jól hallható már, ha nincs a végfok előtt semmiféle impedancia anomália vagy plusz izé berakva.

Igen, elírtam, a forrás részére állandósítja az értéket valamelyest. A konkrét példány esetében 62k-72k között maradt az érték a poti állásától függetlenül.

Szerintem meg minél előbbre, egészen magába a szoftverbe, és az ma már nem vita tárgya hanem tény, hogy ez a legjobb megoldás (ki kell próbálni).
Utána jön az, amikor egy visszacsatoló hálózatban van kialakítva a hangerő szabályozása, bár annak vannak korlátai, de ilyenkor sem kerülnek be plusz elemek a jelútba.
És a legvégén van az, hogy a poti/osztó akármi kimenete van feljavítva egy plusz buffer fokozattal.

Szoktak csövesekben olyat csinálni, hogy átblokkolják egy ellenállással a poti csúszkáját, és akkor nagyjából mindig egyforma kimeneti ellenállás látszik a végfok felé, na de az az impedancia problémakörét ugyanúgy nem oldja meg.

Nagyjából teljesen mindegy, hogy mit teszel oda.
- Vegyük az egyszerű esetet, amikor a forrás kis kimeneti impedanciája (OPA kimenete) hajtja közvetlenül a végfok bemenetét. Na jó, nem közvetlenül, van közte általában egy RCA kábel a csatlakozóival.
- Most tegyünk a végfok bemenetére egy akármilyen meg akármekkora potit. Vegyük az 50k-t. Legyen kb. 1/3-ad állásban. Ilyenkor a poti csúszkája lesz a bemeneti pont, ilyenkor az érték nem éri el a teljes érték 10%-át se, hadd ne számoljam ki, legyen mondjuk 4k. Tehát lesz a végfoknak egy olyan bemeneti impedanciája amivel ez a 4k párhuzamosan kapcsolódik, és lesz egy olyan meghajtó (forrás) impedanciája amihez meg hozzáadódik a maradék 46k.
Tehát az első esetben egy OPA kimenete hajtja közvetlenül a végfokot, a második esetben meg az OPA kimeneti ellenállása + 46k. Persze hogy meg lehet hallani.

Mezei sodrott erű kábel is jó ha éppen nincs más, pláne, ha meg tudod dönteni a nyákot mondjuk 45 fokban, akkor egy pillanat alatt átszívja róla az ónt.

Ha szigorúan nézem akkor a részemre nem igazán gyártanak már manapság telefont. A Redmi Note mint telefon nagyon jó lenne úgy egyébként, ha az ember magával tudná vinni. Talán télen, kabát zsebben esetleg, de rövidnadrág zsebében nem fér el, plusz a súlya még a nadrágot is lehúzza az emberről. Nem értem, miért nem lehet értelmes hardverű telefont mondjuk 4,5 colosban gyártani.
Ami a Note-ban nem tetszik, hogy nem lehet kizárólag 2G-re állítani, és a 4G az meg itt nálunk vacakol, van hogy egész jó, van hogy elmegy a térerő és szakadozva halljuk egymást (2026 ).

Van egy 4 colos Blaupunkt nevű telefonom, az új ára 14 ezer forint volt, annak a mérete és a súlya is tökéletes, nade a hardver az kb. a semmire sem való kategória, és még halk is, városi zajban ki kell hangosítani még a fülhöz emelve is ha hallani akarom mit mond a másik.

Egy nagyon kezdetleges csőmérő az, nem is értem mire jó, amennyit foglalkozott vele annyiból építhetett volna egy sokkal jobbat is. Kétpontos emissziómérést nem tud ez rögtön látszik.
- Állítható a fűtőfesz 1,4-2-4-6V között 4 lépcsőben (és mi van a 12V-os csövekkel meg a soros fűtésűekkel meg aminek kell 5-6A fűtőáram?).
- Állítható a negatív rácsfeszültség meg van rajta egy gázosság gomb, de az a 270k szerintem nagyon kevés oda.
- Ki/be kapcsolható a g2 feszültsége
- Méri egy analóg műszer az anódáramot
- Az anódfeszültség ráadásul fix ahogy nézem, nem állítható

A "műszer" nagyjából a semmire sem való kategória.

Nekem 6,5 évet szoktak elmenni átlagban az akkuk úgy, hogy semmiféle kütyüt nem használok.

A szabadalomba majd azt is írd bele, megelőzendő a jogi vitákat, hogy ha valakinél fellép némi kontakthiba, esetleg kábel vagy saru oxidáció, akkor nem lesz ami söntölje a feszültség tüskét és mondjuk a delikvens szépen hazavágja vele a méregdrága motorvezérlőjét. Ilyen vackokat én kizárólag úgy használok, hogy az akku ki van kötve a kocsiból.

Igen, mindenkinek az a legjobb hangú ami neki van. Van hasonló a stereonet.com-on is meg még máshol is. Természetesen nem gond, írj nyugodtan.

Van a Sansuinak egyfajta evolúciója. Most nem akarok olyanokat írni ami esetleg másokat irritál, de akkoriban megverte minőségben az összes nagy nevű Japán gyártót. Itt még azt se tudtuk, hogy mi az a GOS, ők meg már a 70-es évek végén azt rakták a táptrafó vasmagjának. Állítólag egyik vintage márkának sincs akkora rajongótábora mint a Sansuinak.
Na szóval. Volt nekik csöves, aztán jöttek az ilyen 3-4 tranyós HTA szerű izék meg a tankönyvi kapcsolás. Van akinek a mai napig az az etalon hang, mert hogy csöves jellegű. Na én ezt nem hiszem el, biztosan más, de nem csöves, inkább elkent, analógos hangok lehetnek azok ilyen 0,1-0,8%-os THD-kkal.

Utána még volt ez az, a rengeteg receiver, majd a következő lépcső a 7-es széria volt (AU-517 stb), ez alapozta meg a jövőt, ennek a továbbfejlesztése lett a DD/DC. Ennek volt néhány változata, egybetáp-elválasztott táp, meg erre tettek aztán később hibajavítást is (feedforward), meg kialakítottak belőle egy önmagába hidalt verziót amit elneveztek X balanced-nek vagy minek. Aztán ez az X balanced lett fejlesztgetve egészen a legutolsó Alpha szériákig (AU-Alpha 907 MR, L, I, NRA stb.)

Hangra a csöves (inkább egyszerű, analógos) karaktertől az átmeneteken keresztül jutottak el a legutolsó verziók igen precíz hangzásához. Van akinek az az etalon, van akinek nem tetszik, mert hogy túl tiszta, túl precíz stb., nem tudom.

Ez a sima DD/DC szerintem az a pont amiről beszéltem is, hogy a csöves meg a tranyós előnyei ötvöződnek a hangjában. Már nem analógos, de még meleg, finom, és nagyon tiszta, precíz is, de nem úgy mint a mai készülékek, nem olyan sterilen. A mélye hatalmas, telt. És nem a két doboz között szól, hanem betölti a zene az egész szobát, szinte körbevesz.

rectamas:

Nem tudom kié és hogy merre van, de nagyon szeretném meghallgatni ha lehet, majd írok privátban. A javítására nagyon figyelj oda, kicsit sem mindegy hogy milyen tranyót teszel bele! A lehető leggyorsabbat vedd, és lehetőleg a Toshiba gyártótól. A kapcsolás lényege a gyorsaság, ebbe nem tehetsz 4MHz-es végtranyót. Én a Farnell-nél vettem Toshiba 2SA-2SC-t. A black flag helyett vagy fólia a Mouser-től vagy lábas C0G mondjuk a TDK-tól. Azért lábast, mert az a fenolgyantás nyák nem olyan merev mint az FR4, elég hajlékony, és egy SMD-ről simán leszakadhat a "lába", mert nincs ami hajláskor engedjen, jártam már így. Elkónak jó a Panasonic, bár a jobb szériáikat már nem gyártják, de van mondjuk az SU (bipoláris) ami nagyobb ESR-ű, de hangra jobb mint az FR.

Feladom. Mérjed...

Ezt meg csak úgy, hogy ne velem vitatkozz hanem inkább az AI-val.

Nem baj, állítólag nem kell mindent érteni. Én meg már belefáradtam abba, hogy tényeket kell itt bizonygatni. Minek... Ott van a 27. oldalon a két mérés, önmagáért beszél. Már az a 120 vagy mennyi üzemóra is gyönyörűen látszik a katód állapotán a kétpontos mérésen, miközben a grafikonon meg semmi, pont olyan mintha egyetlen percet sem mentek volna a csövek.
Én mondjuk már bánom is, hogy ez az egész emissziómérés itt szóba került, mert aki veled ellentétben meg is értette, annak ezentúl sokkal nehezebb lesz a használt csöveket is újként eladni.

Erre nem tudok mit mondani, de nagyon egyszerű, fogsz egy olyan csövet ami emisszióra már elég silány, mondjuk 10mA/2mA, és csinálsz egy összehasonlító mérést impulzus és analóg üzemben.
Mintha valamelyik uTracer-rel foglalkozó fórumon írta volna valaki, hogy pont emiatt nem jó impulzusban mérni mert hamis eredményt adhat, de már évekkel ezelőtt olvastam nem emlékszem már rá. De csináld meg mert én is kíváncsi vagyok rá, annak ellenére is, hogy már egyáltalán nem érdekel a csöves technika.