Nem hallottam még olyat, de egyszer majdnem vettem gyárit belőle csak már az is gyanús volt hogy olcsók, az ebay-en forintra átszámítva már 100 ezer körül van néha pl. AU-D607F. Mondjuk ezekből csak belpiacos létezik, szóval kell elé 230/100V-os trafó. Bár az ár önmagában nem sokat jelent, lehet venni milliókért is borzalom hangot, meg olcsón is össze lehet rakni jót.

A vélemények amiket találtam azok kb. egybevágtak azzal amit az AI is tud:
- A külföldi hifi-fórumok (pl. az AudioKarma vagy a diyAudio) és szakmai blogok konszenzusa alapján a „mezei” Diamond Differential (DD/DC) topológiát hallják a hifisták a kellemesebb, zeneibb és analógosabb hangzásúnak. A későbbi fejlesztésű Super Feedforward (SF/DD-DC) modelleket ugyan technikai diadalnak tekintik, de a hangjukat gyakran túl klinikusnak vagy analitikusnak bélyegzik.

- A tiszta DD/DC (pl. AU-519, 919) korszakot (1970-es évek vége) sokan a Sansui aranykorának tartják.
- Hang karakter: Rendkívül gyors, nyitott, kiváló térleképezéssel és holografikus hangszínpaddal rendelkező hangzás. Bár tisztább és precízebb az eggyel korábbi szériáknál (pl. AU-717), megőrzi azt a kellemes, húsos, enyhén meleg „Sansui-karaktert”, amit a zenerajongók keresnek.
- Technikai háttér: Brutálisan magas jel-emelkedési sebességet (slew rate) biztosít. Ez szinte teljesen eltünteti a tranziens intermodulációs torzítást (TIM), miközben a kapcsolás stabil marad.

- Super Feedforward + Diamond Differential (pl. AU-D11, AU-X1) A Sansui az 1980-as évek elején a torzítások elméleti teljes eltörlésére törekedett, ezért a DD/DC áramkört kombinálta a Feedforward (előrecsatolt) hibajavítással.
- Hang karakter: Ultra-tiszta, sebészi pontosságú, teljesen háttérzaj- és torzításmentes hang. A fórumozók bírálata szerint azonban ez a hangzás már „túl steril” vagy „száraz”. Hiányzik belőle az a zenei textúra és testesség, ami a mezei DD/DC-t szerethetővé teszi.
Stabilitási problémák: A külföldi fórumok visszatérő témája, hogy a Super Feedforward áramkörök (különösen a legendás AU-X1-ben) hajlamosak a nagyfrekvenciás oszcillációra.

Szóval a magam részéről kihagyom, meg egyébként is, ez a DD/DC nekem tökéletesen bejött, megszabadulhattam végleg a csöves mizériától.

A KT88 nyilván nagyobb teljesítményű, na de ez nem azt jelenti, hogy azt muszáj ki is venni belőle. Szóval elbírja, ha annyira állítod be mint az EL34-et. Vagy, ha arra vagy kíváncsi, hogy a tápja elbír-e nagyobb kivett teljesítményt, hát azt így látatlanban ember nem fogja megmondani, ki kell próbálni, ha túl van méretezve a táp akár még ki is bírhatja. Ha nem, akkor úgyis beesik az anódtáp, torzítani fog (még jobban).

Érdekes dolgok ezek (is). Azt mondják, hogy mindent (is) árnyékolni kell, mert a rengeteg zaj, meg zavar, meg az ufók, meg mittudomén. A Sansui végfokaim körül fém csak az alu hűtőborda, meg a trafók vasmagja van, semmi más. Jelenleg OSB lapok tartják egybe az egészet. A hangszóró elé hajolva is síri csend van, ilyen alacsony zajú végfokom még az életben nem volt.
Voltak csöves erősítőim, azok mellett nem lehetett mobiltelefonálni még 2 méterre sem mert prüttyögtek rendesen, itt meg az árnyékolás nélküli végfok mellé 5 centire odateszem a működő mobilt és nem prüttyög bele a zenébe kicsit sem.
Az RCA kábeleknek mezei bekötése van, belül a meleg ér, köré meg fonva (csavarva) az "árnyékolás" szintén néhány meleg érből. Mindkét oldalon minden bekötve, mert ugye dual mono.
Védővezető nincs a helyiségben, ha akarnék se tudnék rákötni semmit, de nem is akarok.
Az IEC aljzatoktól meg sikítófrászt kapok, inkább beforrasztom fix-en a hálózati kábelt a helyére.

Körbe kell nézni, lehet, hogy van ilyen gyáriban is készen, még ha a mérete-lábkiosztása eltérő is, bele lehet tenni. Én megcsináltam volna, de így már nem vállalom hogy szét lett babrálva.

Pedig az ördög mindig a részletekben bújik meg. Ha "1db-ot" tervezel betenni az NTC-ből akkor annak jó nagy teljesítményűnek kell lenni, azaz a hagyományos méretűből többet kell sorba és párhuzamosan kötni. Saccra 6db-ot legalább. Inkább egyenként, az egyes tápokra kellene tenni még egyet egyet, de azokban kellene lennie alapból is.

Egy (Sansui) után építés után építésének a meghallgatás utáni véleményezése, kérésre. Pedig még friss, bele sem került az a 100 körüli üzemóra. A küldő nevét, meg a nem lényeges részeket kiradíroztam a mail szövegéből. Képeket még én sem láttam róla.

Hehe, megnéztem a hirdetést, meg azt is, hogy ki hirdeti.

Most akkor, mit is jelent az, hogy hangminőség? Mi az a minőség? Minek a minősége? Amit a fül hall? Vagy amit a műszerek mutatnak? Vagy ezeknek egyeznie kéne? Ha igen, miért nem? Elvben ez ugye azt jelentené, hogy a szobában a zene minél inkább hasonlítson az eredeti, élő hangszer hangjára. Ilyen ugye sose lesz (hangszóró(k) mérete, torzítása, doppler torzítás stb.), de nem baj, mondjuk, hogy törekszünk rá. A lehető legkisebb torzítású eszközökkel, a mikrofontól a hangszóróig, mert akkor módosul az eredeti a legkevésbé. Vagy mégsem?
Ha egy nagyon kis torzítású végfok nem szól jól, akkor annak nagyon egyszerű matematikai oka van, mégpedig az, hogy ami belemegy már az sem jó. Vagyis, valami rosszat erősít minél tökéletesebben. Éppen erről írtam a múltkor. Ezért nem érdekelnek az ilyen topping féle izék engem már régóta.

Ott van a jobb felső sarokban, hogy privát üzenetek, ha jön egy, akkor az ott jelzi.

Valami oka biztos van, bár sok helyen meg áradoznak róla. Többet mondana egy olyan mérés, ahol meg van mérve 1V-on meg mondjuk 10V-on is, mert a legtöbb végfok spektrumképe nagyon sokat változik (hátrányára) a két mérésnél (pl. a darcil is meg a HK is).
Hellyel közzel minden erősítőről lehet találni nem tetsző véleményeket is, még a legdrágábbakról is.

Írtam privátot.

Hirtelen nem találtam a ksa50-ről méréseket, és azt sem tudom, hogy mi a különbség a ksa50 és a ksa50s között, de ha ilyen a spektrumképe mint a képen akkor ez akár lehet is az oka.
Ha disszonáns egy hangkép spektruma akkor azt az erősítőt ridegnek, nyersnek, durvának, karcosnak stb., összességében nem jónak fogod hallani, és az szinte lényegtelen, hogy maga a torzítás mértéke egyébként mekkora.

Ha jó hangú (nem tudni, nálad az mit jelent) erősítőre vágysz ahhoz az első lépés, hogy nagyon sokat kell olvasni, videókat nézni stb, és többnyire nem magyar nyelven. Utána el kell menni nagyon sok helyre, és meg kell hallgatni különféle erősítőket (eladóakat, vagy ismerősökét, az ő ismerőseikét stb).
Ezekre azért van szükség, hogy legalább valami halvány fogalmad legyen arról, hogy milyen egy "jó" hangú valami. Ezek a szóban forgó erősítők amiket építeni készülsz, na ezek nem olyanok, ezek tankönyvi alapkapcsolások, tucaterősítők, amiből gyári is millió van a világon különféle cégek neveivel ellátva. Meg, sokkal olcsóbb ezeket készen megvenni, mint építgetni.

Ha csak simán együtt kell tekerni a 4 szálat, és nem sürgős, akkor a télen meg tudom csinálni, előbb nem érek rá. Meg nem tudom milyen sorok kellenek, megfelel-e a mezei balról jobbra jobbról balra dolog, kell-e soronként szigetelés stb.
A 4 szállal is meg tudom csinálni, hogy minden menet szorosan egymás mellett van, ha kell szigetelés az vagy poliészter fólia vagy kapton, mindegyik öntapadós, vastagságuk 60-70um, egy rétegben is simán elviselik az 5kV-os mérőfeszt (nem árt neki se a pára, se a víz, meg elvileg a vegyszerek se).

Nem egy egyszerű dolog ez a laptop akku kérdés. Vetem egy használt laptopot, az akkuja kuka ( azért dobták ki tőlünk nyugatabbra és hozta be a lomis). Szétbontottam, a 8 cellából 6 cella 0V-os kettő meg 0,3V-os, mondom ezekkel nem érdemes már próbálkozni sem. Kiszedtem a cellákat, tettem a BMS-re külső cellákat hátha elindul velük, természetesen nem, mert ahhoz a BMS-t is át kellene programozni ami nekem nem megy.
Jó, akkor vegyünk utángyártott akkut. Vettem, 12500 pénz volt. ment 1 év 2 hónapot, majd egyszer csak nem ad életjelet az akku, a laptop nem tölti. Szétszedem, a 8 cellából 2 cella 0V-os (4s2p), a többiben még volt valamennyi. Mondom úgyse lesz jó, de hátha, a 8 cellából csináltam négyet, mondom ha elindul lesz egy gyengébb kapacitású akkum. Láss csodát, az utángyártott akku BMS-e elindult, nem kellett programozni sem. Ment pár hónapot, majd újra nem tölti a laptop az akkut. Szétszedem, ugyanaz a cella (második) 0V-os ami először is bedöglött. A BMS simán megölte a második cellasort ismét.
A legtöbb utángyártott akkuba eleve gagyi cellákat tesznek, de önmagában nem ez a bosszantó, hanem az, hogy ha ritkábban használod, akkor simán tönkreteszi a BMS a jó akkut is, mert addig balanszol amíg nullára nem viszi valamelyik cellát. Pedig ugye, pont azért van a BMS hogy ez ne történhessen meg.
A másik laptopomra (Lenovo) is nagyon oda kell figyelnem, hogy ha nem használom pár hétig akkor töltsem, mert ott is teljesen lemerül az akkupakk állásában is. Vicc...

Szét kellene első körben szedned az akkut, megpróbálni célműszerrel rámérni a cellákra, aztán vagy tudsz kezdeni velük valamit vagy nem. Állítólag az a járható út, vagy az sem, hogy "menet közben" cserélsz cellát, azaz a gyengével párhuzamosan kötöd először a jót, és csak utána kötöd ki a gyenge cellát, akkor nem áll le végleg benne a BMS.

Az erős búgó hang általában magnetron hiba. Szokott lenni az apróban bontott de jó ilyen 2000-2500Ft körül, annyit még megér a javítás. Az sem nagy baj ha más a felfogatása, mert a legtöbb esetben át lehet farigcsálni hogy illeszkedjen bele.

Z elég ritka, hogy az IGBT-ken kívül semmilyen más alkatrész ne menjen tönkre. Általában a meghajtásban is elszáll ilyenkor pár alkatrész.

Ha egy kondira az van írva, hogy 1500V DC az nyilván azt jelenti, hogy azt semmiképpen ne lépd át. Az 500V AC feszültség csúcstól csúcsig (peak to peak) kb. 1410V, azaz alatta van még az 1500V-nak. Igazából teljesen mindegy, hogy melyik van ráírva, vagy esetleg mindkettő, mert egyikből következik a másik.

Van erre az egészre logikus, szakmai magyarázat, régebben olvastam csak akkor még vagy nem érdekelt vagy nem hittem el. Az rá a magyarázat állítólag, hogy a mérnökök nem látják a fától az erdőt. A hangrögzítés "fejlődésén" is nyomon lehet ezt követni.
Tőlünk nyugatabbra (meg keletebbre) is elég sok fanatikus zenehallgató van. Talán valami angol blogon olvastam, hogy ugye az a baj, hogy magával az élő zenével, amikor beülünk egy koncertterembe, függetlenül attól hogy ott hogyan szólnak a hangszerek, semmi baj nincs. De mire az a zene megszólal nálunk a lakásban, már ezer sebből vérzik. Ennek meg az az oka, hogy egyre jobban törekednek a "valósághű hangvisszaadásra". Na de mit jelent ez egy mérnök számára? Hát azt, hogy minél kisebb torzítású rendszereket tervezzen (ami bemegy az jöjjön ki). Igen ám, csakhogy ennek pont egy olyan nem kívánt hozadéka lesz, hogy az eredetileg rendben lévő harmonikus arány teljesen átfordul és disszonáns jelleget kap! Pont amiatt, mert a "kiváló" erősítők ilyen spektrumot fognak produkálni, és minél több fokozat van egy forrás és a hangszóró között, ez annál jobban fogja éreztetni a hatását mert a hibák összeadódnak.

És ekkor jönnek ilyenek, hogy NAD M2, meg Purifi meg hasonlók elé csöves fokozatot tesznek, hogy elviselhető hang jöjjön ki belőle a legvégén (megtalálod róla a leírást csak keresni kell). Meg erre születnek a "harmonic restorer" nevezetű fokozatok. Tehát, próbálják visszaállítani azt a hallgatható spektrumot, ami az eredeti hangban még rendben volt, és amit menet közben a rögzítő-jelfeldolgozó-keverő-előerősítő stb fokozatok tönkretettek.

Hogy a fenébe lehet az, hogy ugyanazt a mérőjelet beküldve az egyik erősítőbe, meg utána a másikba, teljesen más spektrumkép jön ki belőle? Hát úgy, hogy amelyiknél a páratlan harmonikusok dominánsak, ráadásul nem is kicsit, annak az erősítőnek a tervezője csak annyit értett az erősítő tervezéshez, hogy jó kicsi legyen a torzítása, oszt jónapot. Na pont ezért nem szól jól a félvezetős erősítők 99,9%-a, és emiatt hallgat sok ember csövest. Mert az ugyan torzít mint a veszedelem, de még azzal a torzítással együtt is elviselhetőbb a végeredmény mint egy nagyon kis torzítású, de disszonáns hangkép.

A Sansui-mnak kellett 100 óra hogy jó hangja legyen. Ekkor kb. 99%-ban voltam meggyőződve róla, hogy ez az alkatrészvásárlás már talán nem kidobott pénz volt mint az összes többi eddig. A maradék 1% meggyőződés akkor jött meg, amikor bealudtam rá. Csak olyan erősítő (lánc, rendszer, stb) hangján tudsz elaludni zenehallgatás közben ami nagyon kellemes az agynak. Szándékosan nem fület írtam.

Szóval, lehet, hogy jó dolog amit kitaláltál, már ha működni fog a gyakorlatban is. Vagy, meg kell keresni az erősítők közt azt a 0,1%-ot amelyik jól szól, és azt nem kell módosítgatni. Egyik sem egyszerű...

Félvezetős erősítőnél a 0,5% nagyon sok. Azért sok, mert jól hallható. Régebben feltettem a dartzeel építésem spektrumképét is, ha kell előkeresem, az 10V kimenőjelnél 0,5% körül torzít (nincs átfogó nvcs), ráadásul nem úgy mint egy csöves, ezért zavaró. És annál úgy volt ha jól emlékszem, hogy ilyen 1V alatti kimenőjelek esetén még csöveshez hasonlító spektrumképe volt (ezt sajnos nem mentettem el), aztán ahogy nőtt a kimenőjel úgy jöttek feljebb a páratlanok a párosok rovására, és lett borzalom, érces, karcos, hallgathatatlan az egész.

Azt meg hol tanították?

A harmonikusok egyéni hatásai:
2. harmonikus (Oktáv): A leginkább vágyott torzítás. Növeli a hang „testességét” és melegségét anélkül, hogy megváltoztatná a karakterét. Zeneileg teljesen konszonáns, gyakran „húsosnak” vagy „gazdagnak” írják le.
3. harmonikus (Oktáv + Kvint): Növeli a sűrűséget és a jelenlétet. Segít a hangszernek „átvágni” a mixen, de ha túl sok, az a hangzást „üregessé” vagy „rekedtté” teheti.
4. harmonikus (2 oktáv): Hasonló a másodikhoz, de inkább „fényt” és nyíltságot ad. Kevésbé hallható, de növeli a hangkép tisztaságát és selymességét.
5. harmonikus (2 oktáv + Nagyterc): Karakteresebb, gyakran „fémes” vagy „karcos” textúrát ad. Kismértékben segít a definícióban, de túlzásba vive rideggé teszi a hangzást.
6. harmonikus (2 oktáv + Kvint): Segít a részletgazdagságban, de magasabb szinten már zavaró lehet, mivel kezd elválni az alaphang természetes karakterétől.
7. harmonikus (2 oktáv + Szűkített szeptim): Ezt tartják a legkárosabbnak. Ez a harmonikus már nem illeszkedik a nyugati zenei skálába, ezért disszonáns, „piszkos” és rendkívül zavaró. Már nagyon kis mennyiségben is rontja a hangminőséget.
8. és 9. harmonikus: Ezek már inkább „szőrösséget” és élességet adnak a hangnak, ami bizonyos gitárhangzásoknál előnyös, de hifi környezetben fárasztó.
10. harmonikus: Ismét egy konszonánsabb (terc-alapú) összetevő, ami „fényt” adhat, de ekkorra már a torzítás összmértéke általában olyan magas, hogy elnyomja a tisztaságot.

Van valahol erről az egészről egy átfogóbb, bővebb leírás is de nem találom, pedig valamikor régen el is mentettem magamnak. Ez a szereti valaki a torzítást dolog ez egy csöves erősítőnél működhet, de egy normális félvezetősnél ember nincs aki mondjuk 0,5W teljesítménynél meghallja a harmonikusok szintjét amik olyankor mind 100-120dB alatt vannak.

Igen, a show-ról elég volt csak elolvasni az ott jártak véleményeit.

Azért lássuk be, érthető a frusztráció, a helyében Te sem éreznéd jól magad. Évek munkája megy bele erősítő fejlesztgetésbe, építgetésbe, de a százmilliók meg csak nem akarnak gyűlni a számládon. Mondjuk én azt nem értem az egészben, hogy miért itt görcsöl vele, ahol a magyar hifi (highend stb) népségnek csak az 5-10%-a fordul meg, a maradék 90-95% érdeklődő máshol van. Nem az 5-10%-ot kell megszólítani ha a "világ legjobb erősítőjére" (ami most épp az aloha, de fél év múlva majd másik lesz) akarom őket rábeszélni, hanem a többséget. Bár, lehet, hogy ez nem véletlenül van így.

Hozzáteszem, ez idáig az alohájáról egyetlen rossz mukkot nem szóltam, nem is tudnék mert sem az eredetit sem után építést nem hallottam, nem is fogok mert nem érdekel, de megint én lettem a rossz. Annak is én voltam az egyedüli oka, hogy az elföldelt kimenetű nem lett világsiker, mert hát itt mertem róla negatívat írni (mármint arról az után építésről amit ide hoztak hogy hallgassam meg), aki meg hallotta nála az eredetit, ő meg nem merte leírni ide az igazat. Mintha a világ olvasói az én egyedüli véleményem alapján vennének vagy építenének bármit is...
De ki tudja... Már a negyedik ember kéri tőlem privátban a Sansui nyákját. Ahogy privátban is írtam, türelem, sajnos családi okok miatt jelenleg semmire nincs időm.

Ez a tünet tipikusan kiszáradt csatoló elkóra utal.

Pontosan. A bicikli se hasznos, ha 1 köbméter sódert kell hazahordani vele...
Az AI néha hasznosabb tud lenni mint egy ember, meg nekem százszor hasznosabb mint maga a google tudása, keresési képessége.
Van egy paraboloid tükröm (távcső), kíváncsi voltam rá, mennyivel nagyobb a felülete mint egy azonos átmérőjű sima tükörnek. Megkérdeztem hát róla két matektanárt is (akkor még nem volt AI), hogy hogy is tudnám ezt kiszámolni. Mindkettőnél az volt a válsz első része, hogy minek az nekem, a másik része meg annyi, hogy integrállal. Mondom köszönöm, most már "értem".
Az AI deriválással kezdte, lépésről lépésre levezette az egészet, a végén vissza is ellenőrizte a teljes műveletsort, mindezt kevesebb mint 1 perc alatt.
Nyilván, ha valaki azt kérdezi tőle, melyik a világ legjobb erősítője, arra pont olyan választ fog adni mint bárki más, azaz nesze semmi fogd meg jól választ.

Hogy mekkora különbség "kell" vagy nem kell azt én nem tudom megmondani. Én ki szoktam próbálni amire kíváncsi vagyok, sajnos máshogy nem megy. Hiába mondja a szomszéd hogy jó a bora, hogy az nekem is jó-e csak akkor derül ki ha megkóstolom.
Évekkel ezelőtt leírtam valamelyik topikba, semmibe nem kerül, el kell indítani a spektralab-ot vagy valamelyik hasonló szoftvert egy 1kHz-es (vagy akármekkora) jellel, és mellé kell adni (hozzákeverni) mínusz akárhány dB-en különféle páros meg páratlan harmonikust, akár egyet akár többet, hogy melyikkel szépül vagy csúnyul az alapjel hangja. Megcsinálta valaki? Nem.
De én már befejeztem ezt az egészet, nem akarok már ezen görcsölni, vagy építgetni, a zenét akarom hallgatni a Sansui-n oszt ennyi. Ennek a hangjával akarok már megöregedni, már ha megérem...

A különbség egyébként sosem konstans, mivel ahogy nő a kivezérlés úgy lesz egyre magasabb a harmonikusok szintje az alapjelhez képest, csövesnél is meg a félvezetősnél is, csak utóbbinál ugye kevésbé.

Mit jelent az életben tartás? Minek az életben tartása a cél? Ha egy csepptöltő féle dolgot szeretnél készíteni azt nem kell túlzásba vinni. Kell egy néhány VA-es nyáktrafó, graetz híd, egy ellenállás, meg valami nagyobb teljesítményű (1-2W-os) zéner és kész is van. A zénert 2-3 darabból kell összerakni ha pontos feszültségértéket akarsz. Mondjuk egy 10 és egy 2,7V-os sorosan az 12,7V, az állandóan éjjel nappal rajta lehet az akkun anélkül hogy kárt tenne benne. Vagy 6,8V és 6,2V az 13V. Áram annyi tud folyni amennyit a zéner soros ellenállása enged, mondjuk néhányszor 10mA.

Egy időben én is ezt gondoltam egyetemes igazságnak, szerintem csak részigazság, mint minden más. Az mondjuk igaz, hogy a harmonikusok szintje és azok aránya alapvetően meghatározhat egy hangképet, de amiért sokan nem tudnak félvezetős végfokot hallgatni az az (megkérdeztem ilyen embereket, meg jómagam is voltam a másik oldalon), hogy egyszerűen bántó, nyers, rideg, érdes, stb hangjuk van. Már a zömének, nem mindnek.

Feltenni csak olyat tudok, meg olyannak van értelme amit magam is mértem. Nem tudom, manapság az EAR mennyire számít elismerten jó hangúnak, a 90-es években bizonyos helyeken világhírűnek számított, linkeltem is be róla cikket akkoriban. Tipikus SE spektrum. A hangja viszont kicsit sem csöves jellegű, épp ellenkezőleg, nagyon is gyors, precíz, lendületes. Teljesen más, mint általában a csöves SE hang, aminek meg ugye pont ugyanilyen a spetruma.
A PP meg egész más, hangra is, meg spektrumra is, mert ugye ott kisebb erősítés van, emiatt kisebb torzítás is, viszont az ellenütem miatt meg a páros harmonikusok jó része kioltódik.

Már az EAR esetén is kezdett bennem megdőlni az a nézet, hogy a csöves erősítő csöves hangú, a félvezetős meg félvezetős hangú. Amikor megépítettem a Sansui-t akkor meg teljesen be is bizonyosodott, hogy mennyire nem így van. A Sansui-nak ez a 78-ban gyártásba vitt "Super Fidelity DD/DC" topológiája a legtökéletesebb "szemléltetője" annak, hogy hogyan lehet úgy erősítőt építeni, hogy a kecske is jól lakjon meg a káposzta is megmaradjon. Tulajdonképpen a két eszköz (cső és félvezető) erényeit egyesíti a hangjában anélkül, hogy azok hátránya is meglenne. Nincs a csövekre jellemző rossz hatásfok, nagy torzítás stb, mégis van egyfajta nagyon finom, majdnem meleg, levegős hangkép. Ezzel együtt, semmiféle, a félvezetősökre jellemző negatív jelző nem fedezhető fel, nincs nyers hangép, nem rideg, nem érdes, nem bántó stb., viszont van benne hihetetlen erő, dinamika, és (általam még) soha nem hallott tisztaság.

Ha már AI, küldd rá nyugodtan, ha kell leírok ide (vagy privátban) konkrét típusokat, hogy melyekben van benne ez a topológia. Én vagy két napon át uszítottam, hogy keressen nekem ezekről az erősítőkről (hangjukról) negatív véleményeket japán meg angol nyelven, de egyet sem talált. Csak megbízhatósági kritikákat talált, ami nem csoda, meg pakoltak bele olyan őskori kerámia kondikat is amik pár évtized után egyszer csak kettérepedtek, meg volt bennük olyan szériás kisjelű tranyó ami néha ok nélkül kifeküdt.
Jó véleményt annál többet talált, japán fórumokon ilyeneket, hogy "a hangja mindenek felett álló", "a több milliós mai high end rendszereket is maga mögé utasítja" , "aki egyszer megveszi soha többé nem adja el" , "gyorsabb a fénynél, a tranziensek leképezése egyedülálló" , "hifi nirvana" , "a hang sebessége és a tranziensek tisztasága egyedülálló" , a " mély hangok amelyeknek súlyuk van" , "a háttér végtelen csendjéből tűéles pontossággal emelkednek ki a hangszerek" stb, csak néhány amit kiírtam.
Ha találsz a hangjukról negatív véleményt írd meg, mert érdekel.

És akkor csatolom az EAR859 és a Sansui spektrumképét. Soha, semmilyen félvezetős végfoktól nem láttam ilyen spektrumképet, sőt, általában pont fordítva van, a páratlan (disszonáns) harmonikusok dominálnak a párosakkal szemben. És ez a mérés még nem a saját tápjával készült, azóta nem mértem. Nem is fogom már, csak hallgatom. Az a baj, hogy nem találtam rá erre a kapcsolásra úgy 30 évvel ezelőtt, mert rengeteg időt, pénzt, bosszúságot, meg kimenő tekergetést megspórolt volna nekem.

Az biztos, hogy a hagyományos kivitelű, kényelmesen használható rendszerek (napelem-inverter-akku) sosem térülnek meg. Mire megtérülne addigra akkupakkot kell cserélni, meg lehet, hogy már invertert is. Illetve, a napelem panelek is gyorsabban degradálódnak ha nincsenek rendszeresen takarítva. Épp ma reggel mostam le az enyémeket, borzalmasan néztek ki, vastagon ült rajtuk a por, meg tele volt madárkakival. Bogárkakival is, de azt nem tudtam egy hagyományos mosással leszedni, mert ahhoz valami erősebb kefe kellett volna.

Így van. A zárlat az egymáson lévő menetek közt alakul ki, kb. teljesen mindegy, hogy a két adott menet között 10 vagy 100V feszültségkülönbség van. Nem a feszültségkülönbség okán "üt át" a lakk, és igazából nem is üt át, hanem egyszerűen összeér a két szál huzal mert megsérül rajtuk a lakkréteg.
Kisebb trafóknál ezt szinte mindig szakadás kíséri, mert előbb olvad el a vékony huzal mint ahogy kiolvadna a biztosíték, nagyobb trafóknál pedig, pláne ha olvadó biztosíték sincs (pl. hegesztőtrafó) masszív zárlat lesz mert összehegednek az összeért szálak, és le fogja verni a kismegszakítót.
Épp emiatt, amelyik trafóban nincs minden egyes sor között szigetelés, az nagyobb eséllyel jár így, főleg ha terhelve is van rendesen, mert ugye a melegedéssel minden anyag tágul, csak nem egyforma mértékben, már amiatt sem, hogy a hő sem egyformán oszlik el, hanem belül koncentráltabban. Emiatt szoktak a hagyományos trafók inkább az alsó 2-3 sor valamelyikének közepén menetzárlatosak lenni. A toroid az más tészta, annál ez bárhol kialakulhat, lévén annál sorok sincsenek, a primer csak összevissza van feltekerve. Bár a nagyobb teljesítményű (több kW), ipari kivitelű változatok nem, azok szépen sorról sorra készülnek, sorszigeteléssel.

Kb. mindegyik ma már nem gyártott jfet-nek van továbbra is gyártott smd megfelelője, hogy a 2sk170-é melyik meg nem mondom. És nem 3300Ft-ért hanem ilyen 500Ft körüli áron. De ha nagyon sokat veszel belőlük (válogatáshoz muszáj) akkor még olcsóbb.