Teljesen igazad van, sőt ezt még fokozni is tudom. Erősítőre sincs semmi szükség. Nem lehet megenni, nem lehet vele boltba járni, nem lehet vele pénzt keresni... stb. Nincs semmi gyakorlati haszna, hacsak az nem, hogy zenét lehet hallgatni vele. De ez meg időpocsékolás : )

Ezt azért megmutathatnád nekem, de ne úgy, hogy sorba kötsz a source-val egy ideális feszültséggenerátort.

A kapcsoló FET elméleti hőfokfüggése -5.5mV/K, a BJT-ké -2.2 mV/K.

Akkor legyen igen : )
Mutatok THD-t is, de ez meg nekem nem annyira fontos. Engem inkább az a része érdekel, hogy ne legyen keresztezési torzítás (azaz magasabbrendű felharmonikusok) a kimeneti jelben, mert szerintem emiatt lesz a fetes kapcsolásoknak az a jellegzetes fetes hangja. Az a grízes... ha érted mire gondolok. És ezt a grízességet okozhatja a tápegység is. Emiatt gondoltam bele a kapcsolásba ezt a kapacitív sokszorozót amitől úgy viseljedik mintha 300 000 µF lenne a pufferkondi kapacitása; plusz még lekerekíti a fűrészfogszerű éleket is.

Sok mindenben másként gondolkodunk. Szerintem nincs szükség például négyrétegű nyákra ha meg tudom egy rétegben oldani azt, hogy az nagyáramú hurkokon kívül essen a bemeneti fokozat és a visszacsatolókör.
Még pluszban hab a tortán a virtuális föld. Így csak egyetlen referenciapontja az áramkörnek ami akárhol lehet. Célszerűen a bemeneten. Az is lehet, hogy vannak ebben az egyszerű kis áramkörben elrejtve olyan finomságok amiket nem látsz meg elsőre... meg hát nem is nagyon érdekel : )
Persze egészen biztosan nem lesz óriásölő ez a kapcsolás, de engem egyre jobban kezd érdekelni a hangja. Tehát valószínűleg ki fogom próbálni. Nem sértem ezzel senkinek az érdekeit. Nem fogom árulni sehol, semmilyen formában és valószínűleg próba után felteszem a polcra a többi közé. És elnézést kérek amiatt, hogy nálam nem titkos semmi : )

Kicsit keveredik két dolog.
Az alacsony nyitófesz laterális FET esetén lehet(ne) probléma, és nem a source körbe tennék fesz generátort, hanem a másik ágba, mert ott kicsi áram folyik és rel. könnyű megoldani. A höfokfüggése (munkaponttól függően) közel nulla is lehet, tehát ez nem nagy probléma (de a pontos értékeknek nem néztem utána).

Kapcsoló FET esetében a plusz feszültségforrásra nincs szükség mert a nyitófesz többnyire bőven 3V felett van. A hőkompenzálás valóban kevés lehet, de nyilván megoldható (akár további diódák, is elférhetnek, de tranzisztorral is megoldható).

Amúgy lehet fokozni a dolgokat, de ez nyilvánvalóan félremagyarázás. De azért elmagyarázom hátha mégsem... szóval a "nincs rá szükség" az én leírásomban azt jelenti, hogyha jó a tápelnyomás, akkor szerintem felesleges a stabilizált táp. Ezen kívül a laterális FET közel sem alapfeltétele a jó műszaki paramétereknek, és a jó hangzásnak sem.

Keresztezési torzítás nem csak FET-es erősítőben keletkezik. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a jellegzetes "FET-es hang" oka. Bár elég rég foglalkoztam ezzel, mert a D osztály nem produkál ilyet (hasonló jelenség létezik ugyan a kapcsolási holtidő miatt, n*10ns-os tartományban, de más a hang amit okoz). Amikor többet foglalkoztam FET-es, AB osztályú erősítővel, akkor a feszültségfüggő FET kapacitások hatását sejtettem, az általam hallott FET-es hang okaként, de tény, hogy akkor ezt nem tudtam bizonyítani vagy cáfolni. Tehát lehet, hogy igazad van, de akkor A osztályban pl. teljesen megszűnne a "FET-es hang". A másik dolog, hogy akkoriban nagy hangerő mellett is zavart ez a FET-es hang, de olyankor a keresztezési torzítás hatásának kisebbnek kellene lennie. További lehetőség, hogy a jellegzetes FET-es hang nekem mást jelent, mint neked...

Még a 4 rétegű panelre reagálnék: Valóban nem alapfeltétel, inkább csak egy lehetőség amit lehet jól is használni, ill. ki lehet használni a lehetőségeit. Pl. fizikailag kisebb lehet a panel (kisebb a hurkok induktivitása, jobban elfér fizikailag), lehet árnyékolásokat létrehozni, kapacitív vagy induktív csatolások csökkentésére, könnyebb összehozni a jó alkatrész elrendezést az optimális huzalozással. SMD alkatrészekkel mégtovább csökkenthetők a méretek. A nagy panelméretek ugyanis nagyobb szórt kapacitásokat és parazita induktivitásokat jelentenek. Összességében a kisebb méret mellett jobb műszaki paramétereket lehet elérni. Ez már az egy oldalas / két oldalas technika esetén is megjelenik különbségként.

Kapcsolóüzem esetén ezek a különbségek nagyon határozottak, de analóg elektronikában is jelen vannak.

Talán. Irodalomból sem mindig értettem, hogy mire gondolt a költő de együtt tudok élni ezzel a dologgal. Talán a saját erősítő esetében az egyedi megoldáson kívül ilyesmi okai is vannak, hogy nincs közzétéve. Lehet, hogy csak a fikázás menne, hogy mi van benne elrontva, és miért nem jó úgy, én meg nem akarok magyarázkodni, hogy melyik megoldás miért olyan amilyen, és hogyan működik.
Nekem elég az hogy az nem csak a szimulátorban tud ekkora torzítást, hanem a gyakorlatban is, az a néhány ember, aki eddig meghallgatta (köztük néhány nagyon szkeptikus) mind elismerően nyilatkozott róla. Szóval felőlem akár minden hozzászólásban le lehet írni, hogy micsoda titkolódzás folyik itt, az nem fog változtatni semmin sem. Legalábbis ahogyan korábban is írtam, abban az irányban biztosan nem, hogy meggondoljam magam és közzétegyem.

Amúgy meg nem mondtam, hogy nem érdekel, amit csinálsz, hiszen azért írogatok meg kérdezek, egyszerűen csak vannak dolgok amit másképp látok mint Te.
Rengeteg D osztályú erősítő rajzát tanulmányoztam, pl. hogy milyen megoldásokat használnak a jó hangminőség elérése céljából. Pl. a NAD/Ncore közkézen forgó rajzaiból is sokat lehet tanulni szerintem, és ezeknek a megoldásoknak egy része analóg AB osztályú erősítőben is használható - de ahogy látom ezt szinte senki sem teszi meg (vagy mélyen hallgat róla, azaz nem csak rajzot nem tesz fel, hanem meg sem említi). De valószínűleg ezt is másképp látom. Azon kívül mindkettőnknél ez egyfajta hobbi, nincs főnök, aki kijelöli, hogy milyen úton kell haladni, hanem lehet "ízlés szerint" próbálgatni dolgokat, és nem kell az sem, hogy az ízlésünk egyforma legyen.

Egy erősítő hangja sok mindentől függ. A bejáratottságától, az elhasználódásától, és sorolhatnám...
A márka gyári készülékeknél, azok hangját alapvetően meghatározza az önköltség. Miről is van szó? A gyártó alapvető érdeke, hogy készüléke eladható legyen, azaz egy bizonyos helyre tervezik a piacon, és ez lesz az önköltség meghatározója. Talán érthető, hogy mért lehet e készülékek hangját egy kis hozzáértéssel feljavítani. Tehát nem a hozzánemértés, igénytelenség húzódok a háttérben, hanem a gazdasági érdek. Ezért van az, hogy hozzáértés esetén szerencsésebb, ha valaki magának épít erősítőt, mert abban minden megkaphatja a megfelelő hangsúlyt. Nagyon hasznos információnak tartom a hozzászólásodat a hangfalas üzemben gondolkodóknak.
A kondenzátorok jelenléte egy erősítőben...
Véleményem szerint nem kellene elveket gyártani a felvételek milyenségének, annak elhanyagolása nélkül. De ugyanez érvényes egy visszacsatolásfajtára is. Szóval az ideális erősítő hangja az adott felvétel szerint lesz érvényes, azaz érzékelhető.
És mivel rendszerben kellene gondolkodni, ez kiegészül a donorkészülék képességével, azaz annak a rendszerhez való illeszkedésével, és jelfeldolgozó adottságaival. És nincs bocsánat, mivel ezek mind érzékelhető dolgok.

Egy barátom készülékével kapcsolatban van erről tapasztalatom.
7 évesen, használtan, tán negyedáron vette. Örült neki a márkanév miatt is. Azóta csak hanyatlott a hangja. Ma már katasztrofális, mondjuk az én KT féle VF4-hez képest. De nem olyan könnyű az ilyenből kiugrani. ha valaki hozzászokik a megjelenéséhez, komfortjához.
Elnézve a többi készüléket is, ezeknek a készülékeknek az amortizálódásának okát a hőtani problémákra vezetném vissza. Kevés a hűtés, és az elkókat nem egyszer a belső hűtőbordák közelébe szerelik a helykihasználás okán.

Építettem már vele nagyon jó eredménnyel!
Persze nem a maximális hangerő volt a fő szempont, hanem a gyári ajánlás szerinti kis torzítású változat, dual monóban dekadikus tápokkal (4x10.000µF-al).
Fel is hoztam a pincéből két tartalék darabot, de azt nem tudom, hogy az egészségem megengedi e azt, hogy megépítsem a mai szempontjaim szerint. Így nem biztos, hogy megtudom, hogy milyen lehetőségek maradtak ebben a tokban a hajdani kivitelezésem szerint.
Mert ahogy írtad is, a rajz egy áramköri tok hangjának nagyban meghatározója a megépítés módja, annak minden részlete.

Szerintem ugyanarról beszélünk el egymás mellett. A lezárt FET-et "AB" osztályban is ki kell nyitni nullátmenet közelében. A nagyobb kapacitások miatt több töltést kell bevinni. Ez nagyobb keresztezési torzítást okoz MOS FET kimenetű végfokban, mint BJT-nél. Külön meg kell küzdeni azzal, hogy a fetet gyorsan kinyissuk.

Abban is igazad van, hogy rajtad kívül senki nem tanulmányozza Bruno kapcsolásait.

A tanulmányozás, és egyes megoldások alkalmazása, vagy kipróbálása máshol is (pl. AB osztályú erősítőben) két külön dolog. Sok mindent lehet tanulni, "el-lesni" ezekből is.

Az említett kapacitás növekedés nagy kivezérlésnél okoz problémát, pl. amikor a G-D kapacitás feszültsége kicsi és ez a kapacitás kezd növekedni... Azaz változik a FET sebessége a kivezérléssel. Ez nem csak harmonikusokat tud hozzáadni a jelhez, hanem egyéb frekvenciákat is (mint egy fázis vagy frekvencia moduláció, ami széles spektrumot lefed). Ezt a visszacsatolás vagy tudja kompenzálni, vagy nem.

A kapcsoló FET-ek zöménél a kinyitás gyorsabban megy, mint a lezárás (nem mindegyiknél), ez kis impedanciás meghajtással "jól kezelhető".

Szerintem ez eleg erdekes. Magamtol sosem neztem volna meg

Kérjük a személyeskedést befejezni!

A régi iskola azt mondja a hidegítésre használjunk több (mondjuk 3) különböző értékű kondenzátort. Adatlapokban gyakran látni ezt a javaslatot. A videóban lévő, nevezzük új iskolának pedig több azonos értéket javasol. Akkor most évtizedekig rosszul csinálta mindenki?

A válasz nem. Az igazság ott van, hogy nagyon sokatt fejlődőtt az alkatrész gyártás a régi iskola ajánlása óta és a mai technológiával ugyanakkora fizikai méretben elérhető MLCC kerámia kapacitás 1 nF, 10 nF és 100 nF és akár 1 µF-ban is. Az azonos fizikai méret miatt az 1 µF is hasonló parzita induktivitást képvisel mit az 1 nF-os. Felesleges vele párhuzamosan kötni több különböző kisebb értéket. Itt ez már nem jelent előnyt, mert ugyanakkora NYÁK felületen három azonos értékkel jobb eredményt érünk el.

Viszont a régi iskola továbbra sem tűnik el, ha nagy fizikai méretű lábas kondenzátorokról beszélünk. Mert ott a nagyobb mértet nagyobb parazita induktivitást jelent és a kis méretű kisebb kapacitású és egyúttal kisebb parazita induktivitású kondenzátor még mindig segít, ha párhuzamossan kapcsoljuk.
Tehát ha nagy Elkó-ról van szó, akkor továbbra is ajánlott azzal párhuzamosan kapcsoli kisebb értékű, kis fizikai méretű kondenzátort, és manapság ez legyen MLCC, és lehet 1db is, vagy több azonos érték párhuzamosan. Ez kényelmesen elhelyezhető a kondenzátor alatt a forrasztási oldalon is.

Érdemes megnézni még ebben a témában ezt a video-t is a megadott idópontól:
Bővebben: Link

Köszönet a hsz-ért. Bizony, máig is érdemes használni, jó régen már okát látták.

Ez így teljesen jogos, de mégis van amikor van létjogosultsága a dolognak. Pl. olyankor amikor eltérő technológiájú kondenzátorokat kell használnunk. Mondok egy konkrét példát: PWM erősítő kimeneti LC szűrője: ebben a kondenzátor mondjuk 1µF, de nem lehet SMD kerámia, mert az torzítást vinne be (csak kb, 100nF-ig van C0G / NP0, felette X7R van), erre párhuzamosan megy 1nF NP0 (enélkül sokkal magasabb a zavarsugárzás a hangszóró vezetékből), és ezen kívül esetleg még 100nF + 4Ω is. A 100nF vagy szintén fólia, vagy ez még van NP0/C0G anyagból is. Ha X7R az már visz be torzítást, de az 1µF fólia mellett nyilván kevesebbet számít, de azért számít. De visszakanyarodva: sima tápszűrés esetén nincs jelentősége (vagy nagyon kicsi) a kondenzátor nemlineáris tulajdonságainak.
ESR és parazita induktivitás tekintetében, nem tudom létezik-e összehasonlítás dielektrikumpot figyelembe véve, de talán nincs nagy különbség.

Viszont egyértelmű, hogy az SMD kondik ilyen tekintetben sokkal jobbak, mint a furatszerelt-ek, és ezt szerintem pl. egy Hifi erősítő tervezésekor sem lehet ma már figyelmen kívül hagyni. (de ettől még sok tervező nem veszi figyelembe ezeket a dolgokat)

A tki kolléga által belinkelt videó után, pont feldobott a youtube egy újabb videót, amiben történetesen pont azt igazolta elméletben, majd mérésekkel is, hogy mennyivel jobb egy szűrő viselkedése, 4 rétegű panelen megvalósítva

efgyuri: valami magyarázat, egyet nem értés oka, indoklás, stb...?

Szerintem meg az igazság pont ott van ahol mindig is az audio technikában, senki nem tudja, és nincsenek aranyigazságok sem. Ugye, mindig a célt érdemes szem előtt tartani. Méricskélés céljára építünk erősítőt vagy zenehallgatás céljára? Ha utóbbi a cél, akkor az utolsó szót mindig a hallottak, azaz az ember füle "mondja ki". Függetlenül attól, hogy mit mértünk vagy sem.

Skori írta nemrég, hogy a Quad cég dolgaiból mennyi mindent el lehet lesni. Én azt mondom, hogy vannak olyan termékek amikből érdemes ellesni ezt azt, meg olyanok is amikből nem. Majd utána ezeket összevetni azzal amit hallunk.

Itt van pl. a ML no. 5805, nem olvastam alaposabban utána, de azon kevés infó alapján erről nem találtam semmiféle negatív kritikát. Ugye, mindig kitalál valaki valamit, hol a gyorsdiódát, hol a dekádonkénti hidegítést stb. Erre itt van ez a cucc ami állítólag a világ egyik legjobbja (hangra), oszt mit látni benne, mezei graetz hidat rajta a 4db kerámia kondit meg a puffereket. Lehet, hogy van ott még egy halom hidegítő kondi, de szerintem nincs. Itt láttam meg a Cornell Dubilier SLPX elkókat is, morcos is lettem egyből, mert első körben én is ilyeneket akartam tenni a Sansui-ba aztán végül a Vishay elkók mellett döntöttem, lehet, hogy rosszul.

És akkor a lényeg. A 80-as években ugye nem volt még internet, volt a RT folyóirat meg az Ezermester és kb. ennyi. Már akkoriban is valamiféle aranyszabály volt ez, nem csak a digitális hanem az audio technikában is, hogy akkor az elkó mellé kell a fóliakondi, vagy a kerámia. Én is beleraktam az összes épülő végfokomba. Aztán egy ideje nem rakom bele, és többé nem is fogom, mert rájöttem, hogy nem használ hanem inkább árt a hangzásnak. A Sansui-ban sincs benne gyárilag se, egyik elkó mellett sem, meg utána sem. Ha van 100 nanó akkor az a trafó után van még a graetz előtt.

A lábas vs smd kerámia kondiról is más a tapasztalatom, egyrészt az a kétszer 4-5 mm láb induktivitásban kb. semmit nem jelent azon a frekvencián (meg felette se), másrészt ha muszáj kerámiát használni mert abban az értékben nincs fólia, akkor is nekem hangra mindig jobban bejött a lábas mint az smd, pedig ugyanaz a többrétegű C0G mindegyik.

Sajnos az X7R kondinak sok hártánya is van, pont emiatt leginkább tápszűrésre alkalmas, és igényesebb helyekre nem. Ilyen a feszültségfüggése, hőmérséklet függése, hajlamos a mechanikai feszültségek hatására elrepedni, ott van még a piezo hatás. stb. Az alkalmazásnak megfelelő kondenzátort kell választani, ahogy te is tetted a kimeneti szűrőben. Egy PP fólia sok minden szempontból stabilabb, de ott meg a parazita induktivitás nagyobb. Ezért érdemes lehet kombinálni.

Az igazság az, hogy a régi és új iskolának is nagyobb frekvenciákon van jótékony hatása, ezért egy audió áramkörben valószinűleg nem fogod észrevenni egyik hiányát sem fülre. Az hogy egy piaci termékbe mi kerül be, az pedig sokkal több tényezőtől függ, mint egy konkrét mérnöki ajánlás.

A Mark Levison kapcsolását nem látjuk, lehet, hogy nincs ott más kondi, lehet, hogy van. A képedet elnézve viszont a 4 rétegű NYÁK a felső panelnél itt is bekerült. Meg az a négy kondi a diódákkal párhuzamosan a kommutáció zaját hivatott csökkenteni. Mint ahogy a nagyáramú pufferek is a végtranzisztorokhoz fizikailag a lehető legközelebb vannak, nem egy másik táp panelen hosszan vezetékezve, mint a házi barkácsban általában. Ezek alapján azért figyeltek a részletekre.

Az elmúlt napokban a Class-D erősítőnkön dolgoztunk tovább, és sikerült jelentős mértékben csökkenteni a torzítást a korábbi verzióhoz képest.

Nem „varázslat” történt, hanem több apró, de célzott módosítás összeadódó hatása:
- a kimeneti LC szűrő és a visszacsatolás újragondolása,
- a meghajtás és a dead-time finomítása,
- zajérzékeny csomópontok áttervezése a NYÁK-on.

A végeredmény mérhetően és reprodukálhatóan jobb lett.
Felteszek képeket a módosított panelről, valamint az új mérési eredményeket (THD+N).
Az erősítő rajza "természetesen" titkos

Összedobtam egy nagyon egyszerű szimulációt, FET feszültségfüggő kapacitás-változása által okozott torzításra. Sima RC szűrő, a -3db 100kHz felett.
A torzítás 0,0037% körüli.
A torzítási komponens hasonlít az AB osztály átmeneti torzításához, de itt ugye nincs AB osztály, és nem pont a nulla-átmenetnél van a torzítás csúcsértéke. A torzítás spektruma pedig meglehetősen szélessávú, még 1MHz közelében is vannak komponensek egy sima 1kHz szinusz bemenő jelből.

A modellben gyakorlatilag nem erősít a FET, a valóságos helyzet egy erősítőban valószínűleg rosszabb...

Kicsit hosszabb szimuláció, hogy nagyobb felbontású spektrumképet kaphassak...
A bemenet továbbra is sima 1kHz 20Vp szinusz.

Ezt találtam a témában:
Bővebben: Link
4. és 5. ábra.

Földelt D és S esetén az alap 55 pF-ról jelentősen lecsökken 0V Vg közelében kb. 16 pF-ra.

A 3D ábra csak 5V Vd-ig van de ott meg egy 240 pF-os csúcs van 2..3V Vg között Vd=5V-nál. Tanulságos, bár magában ezeket lehet, hogy felesleges vizsgálni.

A rossz megoldásokból is lehet tanulni, főleg ha rájövünk miért rossz. De speciel a QUAD-ban tényleg vannak olyan megoldások, amire azt mondom, hogy vagy nagyon értett hozzá aki az pont olyanra tervezte, vagy szereNcséje volt...

Úgy néz ki ezt is alaposan kivesézték már, ehhez képest én csak távolról sejtem, hogy mi a helyzet.
A csúcs az egyik táp PFC-jében alkalmazott FET volt, ott a FET kapcsolásakor, a felfutó élében 3 különböző, és határozott töréspont volt, a különböző meredekségű szakaszok között.

Nem olyan rossz erősítőben sem.

Cgd1-3

Betáp, 2 x 43V, kimenet 40Vp, 10 kHz, 8 ohmra ( 100W). Szépen látszik, hogy ekkora kivezérlésnél beleszól a THD-ba. A hármas diagramm 100Hz-es felbontással készült, nem olyan vészes a hatása.

Cgd4-6

Betáp 2 x 41V, kimenet 40Vp, 10 kHz, 8 ohmra. Tehát, a FETeken csak 1 V marad. Nyilván, nagyobb a THD.

Cgd7-9

Betáp 2 x 43V, kimenet 38Vp, 10kHz, 8 ohmra. A tranziens analízisen látszik, hogy éppen kezdődne a torzítás.

A Fourier analízisek 80 kHz-es sávszéleséggel ( Az AP is ennyin mér, ha jól emlékszem. ), a tranziens analízisek pedig 10ns-os time steppel készültek.

Egy kép lemaradt, mert a rendszer nem engedélyezett csak 8 képet. Ez a folytatás:

Köszönöm! Ha jól gondolom ez megerősíti azt, hogy nagyobb kivezérlésnél jelentkezik inkább ez a hatás, amikor a FET-en kezd fogyni a maradékfeszültség, tehát nem feltétlenül ott ahol a keresztezési torzítás keletkezik. Ezen kívül ezért ez a torzítás A osztályú munkapontban is jelentkezik.

Mindenhol jelentkezik. Még lat. FETeknél is. Valószínű, a nagyobb torzítású végfokokban ezt nem lehet látni a THD-ban, pedig ott van. Nálam is nagyon kicsi ez a hatás, bár ez nagyon erősen függ jó néhány dologtól.

Nem döntöttél rosszul, különösen, ha a Vishaytól a MAL2056xxxx szériát választottad.

Nem azt választottam mert volt itthon már 2142 amiket még a darcil-hoz vettem és ezek megmaradtak. Már amiatt is, hogy első körben a nyákra akartam pakolni a komplett puffer mennyiséget, ugye, hogy minél közelebb legyenek a végtranyókhoz. Aztán osztottam szoroztam, mondom minek csökkentettem akkor le a gyári nyák méretét amennyire csak tudtam, ha utána meg annál is sokkal nagyobb lesz az elkók miatt? A másik, és ez az igazán releváns a dologban, hogy haa nyákra tettem volna őket, akkor sem lettek volna sokkal közelebb, mert így oda tudom fordítani a nyák panelt közvetlen a végfok panel mellé, és néhány centi lesz csak az összekötő kábel. Az a néhány centi távolság ugyanúgy meglett volna a nyákon is...

Ha a Vishay esetében a megadott extra élettartamra gondolsz az első látásra valóban annak tűnik, aztán, ha alaposabban megnézi az ember, hogy mi is van mögötte (reklám) akkor már árnyaltabb a helyzet.
Itt egy képen összevetettem egy TDK (Epcos) adatlapot a MAL2056 adatlapjával. Az eddig se volt titok, hogy az élettartam a hőmérséklet függvénye, és az sem, hogy egy végfokban sosem lesz 80 meg 100 fokos egy puffer, de általában még feleannyi se, nem véletlen, hogy vintage erősítők a mai napig működnek a gyári puffereikkel.
Szóval, ha az adatlapokon kijelölöm az 1-es faktort meg a 45 fokos hőmérsékletet és hozzá a life görbét vagy szorzót akkor az jön ki, hogy valóban jobb a Vishay élettartama a TDK-nál, de nem a többszöröse, hanem csak kb. a másfélszerese. Illetve, attól azért több...