A legutolsó séma szerinti szimulációnál már elég háromszöges a jelforma 40MHz-nél. Ez még elég vázlatos kapcsolás. Mondtam még jelentősen módosul. Arra is kell gondolnom hogy lehetőség szerint kompenzálni lehessen a nyákon. Elég gyanús az hogy ez a kapcsolás átmegy oszcillációba 100MHz-en.

A szkópodon a 20MHz-es sin is csak két pontból fog állni, tehát négyszög technikailag )

R7/10 -re tegyél kis kapacitásokat, amennyiben szükséges!
De az előzőekben ajánlott kapacitásokat nem látom sehol se a rajzon. Ha azokat túlzásba viszed, szintén begerjedhet... Lapos frekvenciamenetet kell beállítanod, minél későbbi töréssel, de a túllövést 1-2db-nél nagyobbra nem ajánlatos állítani! Nálad úgysem kell a végletekig kihasználni a sávszélességet..., ahogy korábban taglaltam(nem ment át...), 15MHz felett csillapítanod kellene!

Raktam mind a négy visszacsatoló ellenálláshoz egy-egy 2pF-os kondenzátor. Ijesztően nagy a hatásuk.

Balansz kijelző

Sziasztok!

Olyan kapcsolásra lenne szükségem ami L és R audio jelek szintjeit figyelik. HA egyik több, mint a másik akkor az egyik led arányosan világít a másik led nem, vagy fordítva. A lényeg, a két oldalt szeretném kiegyenlíteni és a led egy vactrol szerűen állítja csökkenti majd az erősítést. ez a vca része most nem lényeg. Egyszerűen sehol nem találok olyan kapcsolást ami ezt tudná. alaphelyzetben nem világíthat semmi, csak ha különbség van.

Hello! Mivel itt tetted fel a kérdést..
Így tudom elképzelni a kapcsolást. Az LM324 két kétutas csúcsegyenirányítót alkot. Az LM358 pedig összehasonlítja a két jelet, és a kimeneten 0..10V-ban adja a különbséget, amelyik oldal feszültsége a magasabb..
A kimenetre lehet tenni pld. két AN6884-et, akkor kétszer 5 Led-el mutatja a különbséget.
Az, hogy aztán számodra ez megfelelő vagy sem, azt csak Te fogod tudni, ha kipróbálod.
Mert mivel a jelforrás Sztereó, simán elképzelhető, hogy csak az egyik oldal fog szólni.
(Azt utólag olvastam, hogy csak két Led-et szerettél volna működtetni.)
A bemenet vonal szintű jellel dolgozik. Az érzékenységet és a kiegyenlítettséget a két trimmerrel lehet beállítani.

Sok alkatrésznél van ilyen. Meg olyan is van, hogy leméred az alkatrész fontosabb paramétereit, és egyik adatlap verzióval sem egyezik... (és itt nem hamisított/utángyártott alkatrészről beszélek, hanem eredetiről). Aztán ugye olyan is van, amikor bizonyos paramétereket egyszerűen nem adnak meg, vagy erősen hiányosan adnak meg. Pl. FET output kapacitás, megadják egy ponton (pl. 100V / 0mA), pedig ugye erősen feszültségfüggő, és nem is lineáris az összefüggés. Kapcsolófetnél láttam olyat, hogy kikapcsoláskor a drain feszültség először lassan, majd egyre gyorsabban emelkedik - idáig kb. rendben is lenne, hiszen csökken a kapacitás a feszültség emelkedésével, csakhogy ebben a felfutásban volt 3db határozott töréspont (amikor hirtelen jelentősen változhatott a kapacitás). Az említett FET amúgy egy PFC aktív elemeként működött, és kimondottan jó hatásfokkal dolgozott.

Borzalmas ez az idegesítő, fejhangon hisztizve előadott monológ!
Az hogy a félvezető technológia rengeteget fejlődött az évek során, az nem vita tárgya szerintem.
Valószínűleg módosítottak a chip néhány fizikai paraméterén, csíkszélességen, szilícium vastagságán, meg még ezer dolgon, hogy a gyártás gazdaságosabb legyen.
Nincs ezzel semmi baj, valószínűleg ritka az a kapcsolás, ahol ezekkel a módosult paraméterekkel nem lenne megfelelő ez az IC.

Itt nemcsak gyártástechnológiáról van szó, hanem akár komplett redesing ugyanazon a típusszám alatt. A TL07x eredetileg JFET bemenetű alapvetően bipoláris felépítésű volt, a mai adatlap szerint az egész MOSFET-ekből épül fel.

Ez alatt mit kell érteni? Hazudozás van mögötte?

Szerintem egy gyártó, főleg az USA-ban, ahol a legkisebb probléma miatt is milliós pereket akasztanak a cégek nyakába, nem fog úgy módosítani, hogy az bárkinél is jelentős károkat okozzon. Minden módosítást jól átgondolnak, nem lehet azt elvárni, hogy hatvan, hetven éves technológiákat vonszoljanak magukkal az idők végeztéig. Minden fejlődik. És hogy ugyanazt a típusszámot kapja egy IC az végül is érthető, ha az alap paraméterei, meg a felhasználási területe azonos. Az adott IC-t tömegesen felhasználó gyártók meg tájékoztatást kapnak az új technológiával készült modell esetleges különbözőségeiről. Sőt megkockáztatom, konzultálnak is velük, például a katonai cégekkel, magának a technológia módosításának a menetéről is.
Úgy hogy lehet belőle "ügyet" csinálni, de a fejlődést megállítani nem lehet.

Amúgy szerintem tényleg hisztizik a pasi.

Az mondjuk tényleg durva, hogy az egyik opamp 2db ofszet korrekciós lábát egyszerűen NC-re cserélték. Ha olyan áramkörbe kerül be ez cserealkatrészként, ahol az említett lábakra be van kötve egy ofszet beállító trimmerpoti, akkor ez gyakorlatilag használhatatlanná fog válni. Ez még akkor is igaz, ha az új verzió ofszethibája nagyságrendekkel kisebb, ugyanis lehet, hogy az eredeti áramkörben nem 0mV ofszet volt a célérték a poti beállításakor...

De ez inkább régi készülékek javításakor jöhet elő, ha pedig újat tervezünk akkor friss adatlapot kell nézni, vagy eleve modern alkatrészekből kell tervezni. Tehát ez egy olyan kérdés, hogy igen, erről tudnia kell a tervezőnek, és alkalmazkodni hozzá.

MOSFET esetén többször találkoztam olyannal, hogy "szépítenek" az adatlapon egy kicsit, vagy mondhatjuk olyan irányban kerekítik a számokat, hogy kedvezőbb paramétereket mutassanak. De ez csak akkor jön elő, amikor feszegetjük a határokat.

Pl. az IR-nek is volt olyan IC-je (nem tudom, hogy a konkrét típus nyilvánosságra hozható-e) ami az egyik áramkörünkben gyakran tönkrement. Aztán kiderült, hogy az IC-k módosításakor olyan tervezési hibát követtek el, ami ezt okozta. Ezt sikerült külső tesztáramkörrel, és mérésekkel bizonyítani, és reprodukálni a hibát. Először hárítottak, majd visszatértek az eredeti verzióhoz.
Mellesleg az IR félhíd meghajtói (talán nem mindegyik, de több típus) tartalmaznak olyan ismert hibát, ami látszólag megmagyarázhatatlan meghibásodásokat okozhat (az interneten megtalálhatók részletesebb adatok erről). Gyakorlatilag bizonyos körülmények között "nyitva felejti" a felső FET-et, és rákapcsolja az alsót - a következmények sejthetők..

Ezekkel mi a problémád? Szívesebben élnél egy megkövült világban, csak hogy a régen tanultak örökké igazak legyenek?

Mi mást tudnál tenni ellene? Lehet háborogni rajta, és ha ezt egy olyan vásárló teszi meg aki egy ilyen cég számára is szemmel látható összegekért vásárol, akkor változtatnak a gyakorlatukon. A másik gyakorlatiasabb lehetőség, hogy keresel olyan opampot ami teljesíti az elvárt paramétereket (a friss adatlapja alapján is). Gondolom nem csak a Texas változtat időnként gyártástechnológiát úgy hogy kissé változnak a paraméterek. Megtehetnék, hogy azt mondják: nem gyártunk tovább NE5532-t, hanem gyártunk mondjuk NETI5532-t ami hasonló, és ezt ajánljuk helyette.

Végig néztem, de le kellet vennem a hangot, hogy ne robbanjon szét a fejem.
A végén amikor a bemeneti topológiát kritizálja ott valahogy nagyon mellé nyúlt.
Az 5532-nek soha nem volt PNP bemeneti differenciál erősítője. Valami olyan dokut szedett le, amiben valakik téves topológiát rajzoltak be az 5532 leírásába. Láttunk már ilyet.
Az 1979-es TI adatlapon is a jó, NPN bemeneti topológia szerepel.

Amúgy ha nem ilyen borzasztóan irritáló módon adná elő a mondókáját, talán jobban odafigyelnének rá.

Hogy fordítanátok a JELLYBEAN "zselécukor" kifejezést, amit rengetegszer használ a pasi?

AI szerint olyan alkatrészeket jelöl, amelyekből rengeteg van, rendkívül olcsók, bárhonnan beszerezhetők, szinte "marokszámra" lehet őket venni a boltban (mint a zselés cukorkát).

Nekem sem ment egyből:
A mérnöki és gyártási szlengben a „jellybean component” olyan alkatrészeket jelöl, amelyek rendkívül olcsók, óriási mennyiségben állítják elő őket, és nincs különösebb egyedi értékük.

Ahogy egy zacskó zselécukorból is tökmindegy, melyik szemet veszed ki, mert mind ugyanolyan, úgy ezek az alkatrészek (pl. egy egyszerű ellenállás vagy tranzisztor) is könnyen és fillérekért helyettesíthetők mással.
A válasz AI segítségével készült

A Hestorból még év elején rendeltem 12db. Texas 5532-őt. 1db. külön volt csomagolva. Az még a régi gyártású jobb paraméterekkel rendelkező. Az új gyártásúak tokján van egy G4 jelzés.

Azt hiszem egyre nagyobb becsülete lesz a régi/bontott alkatrészeknek.

Ezt gondoltam én is, pl. próbálj nem hamisítvány BD245 és hasonló tranzisztort venni. Ugyanakkor pl. Texas és MEV gyártmányú tranzisztorok amiket meghirdettem, kb. senkit sem érdekelt.

Amik nekem voltak a fiókomban Mev-es és Tungsram tranyóim azokat sok évvel ezelőtt néhány óra alatt elkapokodták. Csak azóta szerintem mindenki rájött, hogy ezek nem sok mindenre jók. Mérd meg pl. a határfrekijüket, siralmas. Tápegységbe is sokkal jobb és erősebb félvezetők vannak ma már egy akkora tokban.

Tungsram tranyóm nincs, de a MEV-essel jók voltak a tapasztalataim, mondjuk zömében TO249 tokozásuakat használtam.

Lehet, (biztos) hogy vannak korszerűbb félvezetők, de a hamisítás olyan méreteket ölt, amelyben egyre nehezebb "igazi" alkatrészt kapni. (kis tételben) Itt gondolok a passzív és egyéb alkatrészekre is.

Sziasztok!
A hamis alkatrészek is jók valamire, csak a szükséges teljesítmény dupláját kell venni.
5-6 éve javítottam egy erősítőt, már nem emlékszem milyen végtranzisztorokat kellett helyettesítenem valami 2SA-2SC 60W-os pár volt. Gondoltam jó lesz helyette a BD 245-46 80W-os pár... Hááát nem. 2/3 hangerőnél már elfüstöltek. Tettem bele BD249-250 (elvileg 125W) párt azok már bírták. Azóta is vettem már "kedvező árú" tranzisztorokat, de mindig a szükséges feladathoz túlméretezetten.

Lehet igazit kapni, csak ugye csábító az ali-s 10db-ot 1db áráért IC, és ilyenkor nem kell csodálkozni azon, ha nem úgy működik mint az eredeti. Nekem is vannak ilyen TL494-eim amik még működnek is valahogy, de nem tudnak 100kHz-nél nagyobb frekit, meg ha lecsökken a kitöltési tényező egy érték alá, akkor az egyik kimenete kiakad tápfeszre, és viszi magával a végfokot ami rá van kötve.
Nem hiszem, hogy a Farnell-nél vagy a Mouser-nél bárki bármikor is kapott volna hamis alkatrészt. Az árak is beszédesek, még az Onsemi-Cdil különbség ellenére is.
Nekem eszembe se jutna manapság BD tranyót venni, akkor se ha eredeti és csak 50Ft/db. Viszont mondjuk egy Toshiba végtranyó az akkor is kiváló ha 40 éve gyártották meg akkor is ha a múlt héten.

Az, hogy egy tranzisztor hány W disszipációra képes, még nem elegendő adat egy kapcsolásban való helyettesítésre. Régebben nem értettem miben tér el egy kapcsolótranzisztor a lineáris üzemre gyártottól. Az egyiknél az alacsony szaturációs feszültség a prioritás, a másiknál a széles müködési tartomány. Ott van az adatlapban például a "SOA". A biztonságos működési tartomány. Ha azt megnézzük, látható, hogy egy 20V-on 125W disszipációra képes tranzisztor 100V-on már csak 10W-ra képes, vagy még annyira se. Egy erősítő esetén gyakran kap a tranzisztor magasabb feszültséget, és bár nem lépjük át a megengedett határt, mégis tönkremehet.

Természetesen a hamis tranzisztorok továbbra is kényesek, de lehetnek használhatók. Pontosabban azok is jó tranzisztorok, mert lapkát nem gyárthatnak sufniban, de vélhetően eredetileg más lett volna a tipusa. Vagy átcimkézték.

Teljesítmény eszköznél a lapkaméret sok mindent elárul, fel kell áldozni egyet.

Szia Béla!
Igazad van!
Anno, ha tranzisztort kellett helyettesítenem katalógus adatokból néztem a C-E feszt és akkorát vagy nagyobbat választottam. Néztem a kollektor áramot és a Bétát és akkorát, vagy nagyobbat választottam. Most az olcsóbb kategóriánál már mindent minimum duplázok. Minőségi alkatrészek számomra megfizethetetlenek.