És az a pár tucat IC, amin szerencsétlen zene a rögzítés során keresztül megy? Meg, meg, meg...
Csinálj magadnak egy jó hangú cuccot/láncot. Meddő okoskodások, idézetek, alkatrészleírások..

Ha minden kondenzátorának van sajátos frekvencia válasza, akkor azonos kapacitás érték mellett is eltérő pontokon lesznek kis rezonanciát. Megint hangszereket említek, de két azonos hangolású gitár alaphangjai azonosak, de más frekvenciákon fog csilingelni. Szoktak emlegetni "sweet point" frekvenciákat, ami kellemes, és semleges illetve kellemetlen frekvenciákat is. Azt mondta egy zenész ismerősöm, hogy a fül és az agy nem frekvenciában gondolkozik, hanem kellemes és kellemetlen, illetve semleges hangokban. Nem mindegy ugyanis hogy egy kellemes női hang, egy farkas üvöltése, vagy egy csobogó patak hangját halljuk. Pedig Ezek fizikailag csak hangok, de más érzéseket váltanak ki belőlünk.

Az a vicc, hogy bár az embereknek van hajlamuk rá, hogy ugyanazokat a hangközöket, hangzatokat érezzék kellemesnek (rendes zenész tanul Összhangzattant és nemcsak a fejezetcímeket), azért a szépérzék jelentős része tanult reflex, mint a patakcsobogás kedvelése is. A többé-kevésbé disszonáns, de dinamikusan változó hangok simán érezhetők szépnek. Vagy pl. aki nem olyan környezetben nőtt fel, annak a találkozás mikrotonális skálákkal, az azok szerinti zenék kellemetlennek tűnhetnek (pl. a 12 félhang helyett a 22 sruti), de akár meg is kedvelheti őket.

Arra akarok kilyukadni, hogy ha van saját hangja a kondenzátoroknak, elképzelhető, hogy azokból is csak az fog tetszeni valakinek felnőttkorában, amilyenek közt érzékeny, formálódó fiatalságában cseperedett (és így próbáljunk közös hangot találni)... Vagyis éljen a márka- és kondenzátorsorozat-hűség! : -)

Elfogadható álláspont.
Aki pedig pentaton skálán nőtt fel annak a 12 félhang is sok lehet eleinte.
Egyszer Alapi István említett egy kifejezést.
"Libidó beégés"
Arra utalt, hogy abban a korban ahol kezd bimbózni a szexuális érdeklődés, nagyobb és mélyebb benyomást kelt minden dolog az egyénre, köztük a zene is. De lehet, hogy akár egy sercegő hanglemez is. Konkrétan nem egy zenekart istenítünk amikor egy tinikorunk zenéit hallgatjuk, hanem azok az emlékek társulnak tadatalatti módon a dalokhoz, amikor az első csók, az első szerelem kibontakozott. De ugyanígy utálhatunk is zenéket annak ellenére, hogy semmi baj nincs velük. Csak esetleg valami rossz élmény kapcsolódott hozzájuk, amire már talán nem is emlékszünk.

Inkább hagyjuk a szexualitást, az amúgy is mindig jelen van, én másként szoktam gondolni rá: az agyban gyerekkorban és még sokáig kevésbé merevek a határvonalak - amúgy valószínűleg fiziológiai okokból, pl. az agynak vannak olyan területei, amik 25 éves korra fejlődnek csak ki teljesen.

Könnyen jön a szinesztézia; minden érzékelt jelenségnek színe, formája, íze, hangulata, akár illata is van egyszerre. Persze még akkor sem mindenkinél egyformán, de valamilyen szinten mindenki ismeri, a tudományok is. Talán az is közrejátszik, hogy akkor még több benne az üres hely és kevesebb a kitaposott, bejáratott út vagy útvonal. Én sosem "istenítettem zenekart", arról nem tudok nyilatkozni, de a zene egyértelműen mélyen tud kotorászni és mindent elér, ha akar - a tudatosabb fajtája.

Biztos, hogy vannak olyan személyiségek, ahogy közelítesz a zenei érdeklődéshez, de nem vagyunk egyformák. Már írtam arról. hogy a zene az agyra hatása már a mama hasába kezdődhet. Azaz az agygócok már akkor speciális direkthálózatot alakít ki az ilyen emberke agyában. Így másképp reagál bizonyos zenei dolgokra. Életünk során a sok információ, élethelyzet alakítja folyamatosan gondolkodásunk, és ez befolyásolja zenei érdeklődésünk. Ha épp szerelmesdi, akkor az. Azonban mivel az ember komplex lény, minden életeseményt a rá jellemző módon éli meg. És ezt véletlen sem minősíteném, mert az sehova sem vezetne. Viszont ezért nem szerencsés egymás zenei ízlését, a zenéhez viszonyulását nem véleményeznénk.
A hangok jelentősége,
mondjuk nálam, jelenleg, bonyolult.
Volt olyan életemben, hogy a zeneszeretetem révén furcsa találkozásokban volt részem, amik hatottak a zenei érdeklődésemre De már fiatal koromban felfedeztem az egyszerű zongoránk előtt ülve a hangok emberre hatását, hangnemfüggetlenül, de ezt tki is megemlítette. Az összhangzattan már zenészfogalom. Nem kell tudni ahhoz. hogy valakire adott zenedarab hasson. Azonban nem kell megint mondanom, hogy nem vagyunk egyformák. Vagyis találkoztam olyan zenésszel aki bevallotta, hogy neki a zeneszeretet a barokkig tart. És megemlíteném, hamár szex, hogy a Trisztán és Izolda zenei alapja a szerelem végtelensége minden oldalról nézve. És a Foo Fighters Sonic Highways albumának első száma a "Something from Nothing" azt sugalja, hogy milyen, amikor békésen ébresz, majd kilépsz az utcai forgatagba. De a szövegét még meg sem néztem. Szóval a zene életünk élhetőbbé tételére igen jó eszköz. És ha az ember jobbat szeretne, azért meg kell dolgoznia, ha munkáról, ha erősítőépítésről beszélünk.

(Talán ezt sem törli a Moderátor.)

https://www.youtube.com/watch?v=r9LCwI5iErE

Hasonló, mint ez magyarul.

Azzal kezdeném, hogy a szemüveget elfogadtam volna, mivel nem futja rá.
És azzal folytatnám, hogy kár, hogy a zongoristák nagyja sajnálatosan nem ismeri eme hozzáállást. És végül, az audiofil hozzáállás ez esetben, hogyha lehetne a rendszerem tegye lehetővé, hogy én legyek a zongora, hogy ez az egész bennem szóljon, ha így akarnak nekem játszani, de ez egy technikai történet már.