Természetesen nem direkt volt a kondi választás. Ezek ipari tápokban voltak. Nippon chemi-con márkájúak. Az akkuk is ebből a projektből maradtak. Erősen tiltakoztam a megsemmisítésük ellen, így új gazdát találtak. A trafó is ilyen úton érkezett. De az egy másik bontásból.

Akkuról az egyébként rossz tápelnyomású erősítők szólnak szebben. Számomra a pontosabb tér tűnt fel.

A 18 ugyanaz a chip mint a 16, csak fejjel van szerelve. Ezért nem hűthető bordával. Vagyis igen, csak trükközni kell vele. A nyákot át lehet marózni a tok alatt, oda egy réz hengert, arra pedig egy réz lapot forrasztva máris az alaplemezre vezethető a meleg, ami PBTL megoldásnál nem is sok 4 vagy 8 Ohmon. Itt megjegyzem, hogy az egy tokban lévő erősítőt sztereóban használva nem volt a térérzet annyira jó. Most két külön modul van mind a két oldalon. Nincs szinkronizálva a kapcsolójel, csak fizikailag vannak távol egymástól. Az interferenciás prüttyögés csak közös tápról, és egymáshoz közel rakott moduloknál jelentkezett. Ezért jött ez az aktív doboz verzió.

Gondolkodtam valami nagyfrekis kapcsolóüzemű tápon,oda nem kell olyan nagy puffer.
Mert valahogy táplálni kéne hálózatról. Szívesen fogadok minden jó ötletet!

Sima rezonáns tápot szeretnék én is neki. Az akkus, meg a nagy pufferes extrém táp csak kísérleti céllal került rá. Nyilván ágyúval verébre.
Laptop táp mind feszültség, mind áram esetében kielégítené, csak nem jó. Ezzel nem ment semmijen erősítőm kielégítően. Úgy vélem, nem szabályoz elég gyorsan a táp, így vannak fulladások. Viszont egy nem szabályzott rezonáns jó lehet. Modulonként 220µF primer oldali, és mindössze 1000µF szekunder kondi elég lehet. A szekundert viszont több kisebből kellene összerakni. Bár nem sokat lomoltam szabályozatlan rezonáns táppal, de véleményem szerint a primer oldali puffer mérete a fontosabb. Ha ott simább a táp, akkor a szekunder oldalon már csak a párszor tíz kHz-es jelet kell szűrni.

Jó az elképzelésed. Meg kell valósítani. Ezek a rezonáns tápok elég kis méretűek de van erejük. A nagy freki meg gyorsan visszatölti amit kiránt a végfok.

ATX trafóval már készítettem tápot, most egyedileg tekert gyűrűmagot akarok. Vagyis már üzemel, de kellene neki rendes nyák. Sok méregetés, terheléspróba, Nézegettem litze vs sima huzal közti eltérést, de arra a következtetésre jutottam, hogy nem kell mindenáron a maximális hatásfokra törekedni. Talán 500W felett kötelező, de 50W körül nem sok vizet zavar.

Ami viszont nem hanyagolható el, hogy bár a PWM végfokok közel 100% hatásfoka miatt 100W kimenőhöz alig több mint 100W bemenő tartozik, de a maximális kivezérlésnél 200W felett kell biztosítani a tápláló erőt. Nem a melegedés a baj, mert a csúcsok nagyon rövid ideig tartanak. A gond, a csúcsokban nagy áramon visszaszabályzó táp. Az akku érthetően nem izzad 8-10A felett sem nagyon, de ha a táp nem tudja néhány msec ideig a dupla terhelést, akkor az zavaró lehet a hangra.

Igen, így van, a különbség az egész családon belül elenyésző. A nyár végi véget is két egymástól teljesen szeparált PBTL oldallal valósítottam meg. Ezek egy elég pici dobozba kerültek nem is túlzottan távol egymástól, mindkettő masterként, mégis szépen szólnak, nincs semmilyen gondjuk egymással.

@mlaci és tothbela:
Ezért ajánlottam az LLC-t. A saját tapasztalatom nagyon jó minden nemű rezonánssal. De a primer puffer elmélettel nem feltétlenül értek egyet. A nagyfrekis működésnek köszönhetően a szabályzás elég gyors ahhoz, hogy kihúzzon több voltos lengéseket is a primer oldalon. Magam részéről úgy tapasztaltam, hogy minden végfok jól profitál a secunder puffer-ből. Nagyon sokat lehet spórolni egy nagyobb frekvenciás kapcsolóüzemű táppal, mind vasmag mind puffer tekintetében, de a secunder oldali puffer nálam kis végfokoknál (50W alatt) is n*1000 µF tartományában van. Bélának abban van nagy igaza, hogy (valószínűleg az impedancia viszonyok miatt) ha a táp elég dinamikusan tudja a delejt szolgáltatni, az jó hatással van a hang visszaadásra is. Ezt én is a tér jelenlétében és áthatóbb mélyek formájában észleltem ezidáig. És ahogyan fent is írtam, nálam is az a megoldás vált be eddig a leginkább, hogy több kisebb kondi kerül párhuzamosan a tápba, elsősorban törekedve alacsony impedanciás elkok használatára amik meg vannak támogatva kerámiákkal szép számmal a végfok környékén. Úgy tapasztaltam, hogy főleg kapcsolóüzemű végfoknál van jelentősége. Valószínűleg jobb fólia is jó szolgálatot tenne, de egymásra pakolt SMD kerámiákkal jobban elférek a legtöbb esetben.
A gyári litze nem mindig jó választás ám, főleg ezek a hajszálvékony 120 szálból sodort és hasonló litzék. Én is magam sodrom a tekercselő huzalt az áramigény függvényében. Van itthon 0,2mm-es huzalom, ha jól számoltam, akkor ez 400kHz-ig 100%-os keresztmetszetnek tekinthető. De torroidot rühellek tekerni. Ha az RM nem lenne olyan fene drága, mindenemet abból csinálnám. Így marad az ETD a legtöbb esetben. Az valamivel barátságosabb árú, van belőle temérdek méret és könnyű is tekergetni.

Mondjuk szerintetek ha megépíteném a cimopata fórumtársunk által közzétett rezonáns tápot Bővebben: Link persze átszámolva a szekunder oldalt. Esetleg megtolva + pufferekkel. Ellátná energiával az említett TPA modult?

Bár ez már a kapcsitápos témát érintené, és ha jobban belemerülünk szerintem költöztessük oda. De talán még belefér a primer puffer fontossága. Mivel stabilizálatlan tápról van szó, a primer puffer feszültsége fog áttranszformálódni a szekunderre. Ha a szekunder oldali energiatároló elem nagyobb mint a primer oldali, a konverter ciklikus működésű lesz. Flyback topológiánál ez nem gond, sőt a primer puffer akár el is maradhat. Tulajdonképpen izolált aktív PFC. De stabilizálni kell a kimeneti feszültséget visszacsatolással, és akkor megint csak olyan lesz mint a laptoptáp. A gyűrűmagot azért választottam, mert a primer/szekunder kapacitást szeretném alacsony szinten tartani. Persze szépen tekert toroid nincs, de lapos legalább. Nincs benne légrés, így csak kiegészítő induktivitással lehetne LLC konverter. Úgy gondolom, hogy tekintettel a felhasználásra elegendő ha sima ZCS üzemű.

A hangsúlyt inkább a szekunder oldali nagyfrekvenciás keményítésre helyezném. Fél MHz-en ketyegő erősítőt nem egyszerű táplálni. 10A-es impulzus áramok mindössze maximum 20-25V tápfeszültség mellett. Nem egyszerű feladat. Nem lehet hosszú hozzávezetése a kondenzátoroknak. Személy szerint én beintegrálnám a chip mellé a tokba.

Mlaci: Igen, úgy gondolom, hogy az ez jól összeszedett kis cikk, a célra pedig tökéletesen meg is felelne.

Tothbela:
Ahogy mondod, a tápnak itt csak hellyel-közzel van helye, mindazon által szervesen hozzá tartozik a végfokhoz. Talán ez a kis elhajlás még belefér, tekintettel arra, hogy az erősítő szempontjából fontos aspektusokat tárgyalunk. Alapvetően igazad lenne a primer fontosságának szempontjából, de mivel a tápkör frekvenciája a hangfekvenciás tartomány többszöröse, úgy gondolom, hogy ez jelentőségét veszti. Azonban most jöttem rá, hogy elsiklottam a korábbi hozzászólásod egy FONTOS adalékán, név szerint Te szabályozatlan rezonánst használnál szíved szerint. Ez esetben természetesen nagyobb jelentősége van, de még mindig tartom magam a secunder oldal fontosságához. De az utolsó hozzászólásod végén ha jól értem, mégis aláírod ezt a dolgot a "A hangsúlyt inkább a szekunder oldali nagyfrekvenciás keményítésre helyezném." mondattal. Én is ezért halmozom a kerámiákat a kapcsolóelemek köré... A végfokaim általában úgy néznek ki, hogy van 2-4db oda való ELKO és 4-16db kerámia közvetlenül a kapcsolóelemek körül. Ez a táptól függetlenül. Azért tartom a szekunder oldalon a puffert fontosabbnak, mert ott kell meglegyen a megfelelő mennyiségű energia tárolása a mélyebb frekvenciák átviteléhez szükséges dinamika megtartásához. Ha mindezt áttranszformáljuk a primerre (mert ugye elméletben meg lehet tenni) az papíron ugyan úgy kiszolgálna, de egyrészt az energiának nagyobb utat kell megtennie, másrészt tapasztalatom alapján ez erősen befolyásolja a dinamikát.
A legutóbbi 3118-as végfokban amivel példálózok, próbálkoztam PI szűrővel is de valahogy a sima puffer jobb volt. Érdekes, mert alapvetően a PI nagyon bevált kemény-kapcsolású tápok után, de valahogy itt nem volt az igazi. És a végére: Azért tartanám itt a beszélgetést, még ha határterület is, mert az erősítő működésére és minőségére nagyon komoly hatása van annak amiről beszélgetünk. Ergo, hozzá tartozik a meglátásom szerint.

A nagyobb nevű gyártók is előszeretettel alkalmazzák LLC esetében az additív induktivitást. De ha nagyon akarod meg is vághatod azt a magot. Én kis gyémánt tárcsával és olcsó dremmel utánzat géppel szépen vágtam már egész vékonyka légrést is fojtóba, de nem is biztos hogy kell, mert ha a primer/secunder kapacitást alacsonyan akartad tartani ahogy mondtad, akkor valószínűleg jó messze tekerted egymástól a két tekercset, ez pedig elég laza csatolást eredményezhet. De nyilván meg kell mérni és akkor látja az ember...
Ezt a biztonság kedvéért OFF-ba teszem, mert nem áll szándékomban bosszantani a modikat!

A kis primer/szekunder kapacitás fontosságát egy másik projekt miatt tartottam fontosnak. Ez a TPA3116/8 úgy vélem egész jó erősítő. Csak a 8 Ohmon 20-30W maximális teljesítmény kicsit sovány. Ha figyelembe veszem hogy a PBTL verzió 14A csúcsáramig használható, akkor az bőven nincs kihasználva. Végül is alacsony terhelő impedanciára van tervezve. Ezért gondoltam, hogy sorbakötöm őket. Tisztán akkus táplálással, leválasztó hangfrekvenciás transzformátorral már történt kísérlet. Ki is lehetett facsarni belőle 40V csúcsértékű feszültséget, ami 8 Ohmon már 100W szinusznak felel meg. Tehát ez az oka, hogy alacsony kapacitású tápot szeretnék, mivel a két végfok gnd-je egymáshoz képest hangfrekvenciásan lebeg.

Sajnos nem rózsás a helyzet, mert mivel nem megoldott a két modul kapcsolójelének szinkronja, kerregés jelentkezik. Itt nem tudom összekötni a szinkron lábat, mert nincs közös földpont. Talán mester órajellel lehetne kis trafón keresztül hajtani őket. De ez csak elmélet.

No így már más a leányzó fekvése! Más kérdés, hogy ilyen esetben még mindig megéri-e a TPA alkalmazása, elvégre nem olcsó az IC és ha már kettő van egymás tetején akkor más nyűgökre is számítanék. Minden esetre az elképzelés nagyon tetszetős! Ha jól emlékszem csináltál bridgelt (vagy párhuzamosított?!) megoldást is két különálló PBTL TPA-ból. Ahhoz képest mi lenne ennek az elrendezésnek az előnye? Mert ott még egyszerűbb lenne a helyzet, lévén csak két korrekt különálló táp kellene elvileg.

A külső clock-os elméleted szerintem 100%-ban működőképes. A galvanikus elválasztás a lényeg, az már csak megoldás kérdése, hogy kistrafó vagy épp optika.

Ha az a cél, hogy bizonyítsd, hogy működik, akkor ez poén kis elfoglaltság, de abban nem vagyok biztos, hogy nem lenne-e olcsóbb és/vagy egyszerűbb egy 40-50V körüli IC használata inkább. Ott van például a TPA3245, vagy az 55. Az utóbbi elmegy akár 70V-ig is. De ha vársz egy kicsit (mire végre elkészülök a luca széke nyákommal) akkor ide fogok biggyeszteni egy diszkrétebb (ott is IC-k vannak, na) megoldást. Teljes hídban az is táplálható lesz 70+V-ról. Félhídban meg 2x35V-ról. Csak jussak el odáig, hogy megszólaljon.

Ja, azt még elfelejtettem leírni, hogy mindazon által, hogy a fenti sorba kötősdi ötleted nagyon jól hangzik, de szükségszerűen magával hozza az általunk feljebb taglalt problémát, lévén kis kapacitású táp kell. Szóval így bukod a dinamikát (vagy annak egy jó részét) az elrendezésből egyenesen következően. Vagy együtt élsz a tápköri lengéssel, de ez megint csak újabb gondokat hoz. Én ebben látom talán a legnagyobb problémát. De hátha nem látok valamit, amire rávilágítasz.

Nem tudom más tapasztalta-e, de.. Nemrég előszedtem az egyik 3116-ra épülő kínai végfokomat, és elkezdtem kísérletezni vele. Leválasztottam a GND-ről a bemeneteket, hogy mindkét oldal szimmetrikus bemenetű legyen, és kiszedtem a hangerő potit is a nyákból. Ebben 1Kohmos poti volt.
Egy saját hangszín/hangerő szabályozót akartam hozzáépíteni, a szimmetrikus bemenet meg a földhurok kialakulásának egyszerű elkerülése végett kellett.
Viszont ez az átalakítás nem tett jót a hangjának, pl. ha sok a magas hang akkor egyszerűen katasztrófális... Tapasztalt valaki ilyesmit? Ha lesz egy is időm azért megpróbálok a dolog végére járni. Ugyanakkor a BTL TPA3122-re épülő kis végfokommal nincs ilyen gond, az szépen szól akkor is ha 1k-nál nagyobb impedanciákkal dolgozom.

Na mindegy.. ezen felbőszülve elkezdtem nyákot tervezni. Reprodukálni akarom azt a minőséget amit a régebben épített kis erősítőm tud. Be kellene férni 10cm x 10cm-be, két kis TPA3122 végfoknak meg egy hangszínszabályozónak. (kínai olcsó kétoldalas nyákot csináltatnék)

Lehet, hogy eretnek gondolat, de ha csak kísérletről lenne szó, akkor a sorbakötést úgy is meg lehetne oldani, hogy az egyik hidalt végfok kap egy 1:1-es kimenőtrafót. 1:1 áttételű trafót nem nagy kunszt jól megcsinálni, és akkor a bemeneti GND lehetne közös, meg az órajel is.

Táp kérdésben: nekem az önrezgő (gyűrűvasmagos) rezonáns táp vált be nagyon. Kis teljesítmény mellett szép lekerekített trapézjellel dolgozik, így nem hajlamos hallható interferenciát okozni, és emiatt kevésbé emelkedik meg a kimeneti feszültség terhelés nélküli állapotban (mert nincsenek lengések a trafó szekunder oldalán sem). Amikor meg nagyobb a terhelés akkor kicsit szögletesebbé válik a trafó szekunderén hullámforma. Hatásfokra persze nem lesz olyan mit egy IC-s vezérlésű táp, de azért elég jól megközelíti.

Skori, én még ilyet nem tapasztaltam.
Kínai modult használtam már de ott nem babráltam a bemenettel, csak a gain-nel és a kimeneti szűrővel. Mondjuk a gain állítgatásával és hogy master vagy slave a bemeneti paraméterek is változnak. Nem lehet hogy itt van a kutya elásva? Kondik a jelútban, valami? Mondjuk én csak a 3118-assal matattam, de elvileg semmi ilyen nemű különbség nem kellene hogy legyen köztük.

Eretnek, nemeretnek kimenőtrafó. De ha már van kimenő trafó, nem dolgozhatna azonos vasra a két végfok? Csak az azonos és fázisban is azonos clock-ot kell megoldani elvileg, nem?

Tápra: Önrezgő tápot még nem mertem építeni, magunk között ilyen téren a leghebehurgyább a tudásom/tapasztalatom.
Hatásfok tekintetében mennyire marad el egy IC vezérelt LLC-től? Nyilván butaság a kérdés így, de adott alkalmazásra néhány % vagy több mint 10?
A jelalak amit leírsz nagyon jól illene az audio alkalmazáshoz a nagyon baráti "zajteljesítmény" miatt. Már ha jól értem az elképzelést!

Szia! Nálam volt ilyen kísérlet, de nem is a magas hang torzítás tűnt fel, hanem a nagy zaj. Igénytelen hangszóróval teszteltem, gondolom ezért. Azt sem tolerálta, hogy bár a gyári ajánlás szerinti kapcsolásban, de nagyobb impedanciáról hajtottam. Ott is sustorgott. Nem egyszerű fehérzaj, hanem valami zagyvalék volt jelen. Gyanítom hogy a kapcsolójel kapacitív visszahat. Alacsony impedanciáról hajtva, vagy egy 1nF-al hidegítve a bemenetet a zaj eltűnik.

Jó gondolatban tűnik első körben hogy mind a két végfok azonos trafóra dolgozzon, de az a baj, hogy lehetetlen az azonos fázismenet biztosítása. Még ha csak az egyik erősítő dolgozik trafóra, akkor is vannak problémák, mivel alacsony primer ellenállás lesz jelen (100-200 mOhm), ezért a kimeneti ofszet feszültség nagy áramot folyat át trafón. Korábban lineáris erősítővel próbáltam így összegezni, de a leírtak miatt csak soros kondenzátor használatával sikerült.

"lehetetlen az azonos fázismenet biztosítása." Na én ezt nem értem, miért volna így?
A nagy áram meg megítélés kérdése. A TPA-kra a Texas garantál max 1,5mV kimeneti offsetet. Ez 200mOhm-nál lenne 7,5 mA. Nyilván egy lineárisnál ez máshogy muatja magát. Még FETes kimenet esetén is. Nem tudom, nekem ez nem tűnik annyira gáznak. De az egész elméleti, Skori ötlete miatt. Én tuti nem tennék trafót ilyen célra a kimenetre. De Ő is kísérletezési céllal írta, annak meg buli!

Soros kondival hogy tudtál kimenőfeszt összegezni? :o Vagy teljesítményre értetted?
Nyilván a kondi mindig kézenfekvő megoldás de sokan irtóznak tőle. Abban nem szeretnék állást foglalni hogy jogosan-e vagy nem-e. Ha valakit zavar, elfogadom hogy ódzkodik tőle.

Szerintem túl puritánul fogalmaztam. A kimenő feszültségeket természetesen 1:1 áttételű transzformátor segítségével összegeztem, csak a kimeneti ofszet miatt kellett a transzformátor primerével soros néhány ezer uF. Ez egy autós erősítő volt. 4 csatornás, de csak a fedélzeti tápfeszültségről, 14,4V-ról üzemelt, tehát 4 Ohmon 10-15W csatornánként. Viszont 2 Ohmot is simán meghajtott, de nekem volt két szélessávú, meg egy 4 Ohmos mély. Akkoriban még nem volt dupla tekercses hangszóróm, viszont vasmag meg réz az nem volt akadály.

Ha valóban ilyen kicsi a TPA kimenő ofszetje, akkor nyilván nem gond a direkt csatolású transzformátor. Persze számomra is csak elméleti a projekt.

Az ok amiért foglalkoztat ennek a kis erősítőnek a tunning lehetősége az az, hogy van egy marékkal ebből a TPA3118 PBTL modulból.

Így már értem. A kondival csak a DC-t vágtad le a trafóról. De ha vasmag meg réz nem volt akadály, akkor akár valami szegény ember inverterét is csinálhattál volna. Most így hasra nem tudnám megmondani melyiknek lett volna jobb hatásfoka. Minden esetre teljesen korrekt megoldás így is.

Nekem is van egy pár darab még és hasonlóan gondolkodunk ám.
Én most egy 2.1-es cuccot építek. És mivel a mély két tekercses így adja magát, hogy 2db PBTL fogja a két tekercset (2x2OHM) bökdösni szépen külön-külön. Így még az összegzőt is megúszom az elejéről. Nem is kell előfokkal bajlódnom. Csak kap egy BT modult meg egy line bemenetet.
Így bizakodom hogy a sub 20-22V-os tápfeszen megkaphatja a maga kis 180-200W-ját csúcsban. Nem mértem még meg hogy áramban meddig lehet elgurulni a TPA-kal valójában, de talán még 8-9A környékére el lehet jutni korrekt hűtés mellett.
A szatelitek meg megkapják a maguk kis 3118-asat külön-külön.

Egy gyári Blaubunkt végfok volt, a célnak megfelelt a megoldás.

A TPA lábai az adatlap szerinti 7A maximális áramhoz képest kissé vékonyak. De a nyák hozzávezetése még inkább. Bár PBTL megoldás 14 (min 12) A-nél limitál, szerintem a fólia hamarabb szakad meg. Természetesen itt is figyelembe kell venni, hogy nem folyamatos maximális kivezérlésen akarjuk üzemeltetni valami szinuszgenerátorról, mert akkor úgy is a hangsugárzók innák meg a levét először.

Nem tudom mire elég az a 12 darab pici via fémezése. Azt sem, hogy maga a nyák anyaga mekkora hőellenállású. De gyanítom nem a legideálisabb hőelvezetési megoldás, ha a maximális erőt szeretnénk kicsavarni a 3118-ból. Arra gondoltam, hogy az IC felső oldaláról is el lehetne szállítani valamennyi meleget. Így ha mind a két oldalt hűtenénk, nem kellene marózni a nyákot a tok alatt, mert az kicsit nehézkes meló.

Pontosan így tervezem. A tetejére teszek bordát, és alulról pedig vagy ragasztok rá ALu-L profilt, vagy nem, de mindenképp merőlegesen szerelem a ventilátor elé.
De látod a legnyilvánvalóbbra nem is gondoltam. A vezetősávra. Ez tényleg probléma lehet. Megpatkolni meg nyűgös. De lehet rápróbálok. Elvégre a tekercseket úgy is cserélem...
Marni nem szeretnék. Van rá lehetőségem, de készre forrasztott nyákot nem a legszerencsésebb szerintem maróval megkínálni. De lehet hogy csak én vagyok kicsit félénk.

Lehet hogy nem is eretnek. Ha nem is széles sávra, de 100-200 Hz felett már nem kell nagy vas. A szub meg mehet akár TDA7498-ról. Most is arról megy, 0,33 Ohmokkal közösítve a kimeneteket.

Tetszenek az önrezgő tápjaid. Csak kicsit félve nyúlok a visszacsatoló trafóhoz. Mármint nem kézzel, hanem az elkészítésénél. Nem a tekercselési irány fog meg, mert annyi logika még szorult belém, de valahogy a magok viselkedése telítéskor mindig is mumusom volt. De nem adom fel, előbb vagy utóbb csak ráérzek az ízére.

A TDA7498-nál két egymás melletti láb a hozzávezetés. Oda forrasztottam 0,3-as huzalt. De itt nem lehet. Csak reménykedek, hogy 70 mikronos a fólia és nem 35. Amíg az üvegszálas lemezen van a fólia, addig tud hűlni. De ha folyamatosan hőtágulásnak meg összehúzódásnak van kitéve, akkor félő hogy elfárad, és elválik a hordozótól. Na ekkor szokott elégni.

50-100A-es fetek tokon belüli huzalozása is elég vékonyka. Ott a kiöntő műgyanta (vagy mi) viszi el a meleget róluk. Tehát elfogadható a hővezetése. Ez jó. Ezek szerint működhet a tokozás felőli hűtés, nem kell marózni az alját. Egy brushless meghajtóm is így van hűtve gyárilag. A fetek a nyákra vannak forrasztva, a nyákra, a hűtőborda meg a tetejükön. A fólia teherbírásában pedig reménykedek.

Hohóóó!
Mekkora ötletet adtál! Persze ez is nyilvánvaló, csak be kellett hogy ugorjon. Vannak ugye főleg epoxy műgyanták hűtőbordák rögzítéséhez. Ezek általában kórund részecskékkel (drágább esetben gyémánt porral) vannak bekeverve. Van villamosan szigetelő is, a lényeg, hogy többnyire korrekt hővezetéssel bírnak (1.3-1.4W/(mK)). Ezt is rá lehetne önteni a vezetősávra, így "hűthetővé" téve. Elég beteg gondolat, de így működhet is.

A fólia a kínai nyákokon TUTI, hogy 35 mikronos sajnos. A hordozótól általában azért válik el, mert kaki a műgyanta amivel összelaminálják és általában csak 120-130°C körüli hőmérsékleten van a "glass transition". Fogalmam nincs hogy van magyarul. :/

Edit: Előbb marhaságot írtam, az a 3255. Szóval akár egy lábra is rá lehet tenni, de ehhez nekem is nagyító kell.

Kicsit off de erről jut eszembe: Valaki nem tudna jó nagyítót/mikroszkópot ajánlani? Nem kell nagy nagyítás, de a FoV örömömre szolgálna ha nagyobb lenne mint általában. 3x-5x nagyítás már bőségesen elég volna. Vagy melyik topikban nézzek körül?

Egyébként a tok felőli hűtést alaplapoknál is alkalmazzák előszeretettel a VRM-nél. Működik az, csak nem optimális.

Nem is kell tökéletes hűtés, mert akkora hőmennyiség nem keletkezik. Ebből a pasztából rácsöppentve a kritikus vezetőszakaszra, egy szintbe lehet hozni a tok felső lapjával. Erre meg egy akkora alu, vagy réz kocka kerülne, ami túlér a magasabb alkatrészeken.

Én is bajban vagyok a látással, mert a szemem romlik, az alkatrészek mérete pedig csökken. Van egy nagyítós szerelőállványom, de nem szeretem, mert nem tökéletes a leképezése, és két szemmel torzít. Viszont kamera+pc+monitor valami aplikációval jó. Vagy USB mikroszkóp. Úgy is szokott menni a PC gyakran. Flexeléshez meg nem kell.

Az USB mikroszkópok nem jók, mert nagyon pici a "working distance", ráadásul nincs értelmes felbontású és ami van az is lassú mint a tetű. Nyilván nem kell 60FPS, de egy egészséges 20 körüli nem ártana ilyen melóhoz. FoV meg elenyésző, mert mind 50+ nagyítástól indul. Az optikájuk meg olyan kaki többnyire, hogy csak a középső 40-50%-a használható a FoV-nak. Olyan megoldásban gondolkodom ami alá könnyen oda férek a pákával szög alatt is. Ehhez kell legalább 5-8 cm táv a nyák és a motyó között.
A webcam-re én is gondoltam, de még nem szántam rá magam hogy vegyek. De egy sima FHD webcam elég kell legyen, simán digitálisan nagyítva ilyen célra szerintem. Ha nem elég, akkor meg bukva kicsit a FoV-n még mindig kaphat egy kis nagyítólencsét.
Majd nekiülök egyszer ennek is, csak jussak el odáig is. Addig meg nyűglődök és rontom a szememet én is.

"Nem is kell tökéletes hűtés, mert akkora hőmennyiség nem keletkezik. Ebből a pasztából rácsöppentve a kritikus vezetőszakaszra, egy szintbe lehet hozni a tok felső lapjával. Erre meg egy akkora alu, vagy réz kocka kerülne, ami túlér a magasabb alkatrészeken."

Igen én is így képzelem el, vagy kimarom a borda alját kicsit úgy hogy a közeli kondik elférjenek alatta és úgy megy a tokra és mellette lévő vezetősávra rá. De akkor szerinted is működhet így, igaz?

Meg is lehetne mérni hogy mekkora hőmennyiséget lehet a plasztik oldalról elvenni. Az adatlap szerinti hatásfokot figyelembe véve még folyamatos szinusz esetén is alig több mint 10W-ot kellene elszippantani. Ha alul/felül hűtjük, nem lehet baj. A vezetősávra meg jó ötlet a hővezető epoxi.

Kimenőtrafó: a közös vasmag azért nehezebb ügy, mert akkor 2x akkora teljesítményre kellene méretezni a trafót.

A táppal kapcsolatban konkrét %-os értékeket nem tudok mondani, mert ilyesmit nehéz pontosan megmérni (nagy a mérés hiba%-a) de az önrezgő is tud bőven 90%-os hatásfok felett működni. De egy jól megcsinált, IC-vel vezérelt LLC néhány %-ot biztos rá tud verni hasonló trafóval, és FET-ekkel. Az önrezgő lassabban kapcsol, emiatt kisebb a hatásfok de a zavarsugárzás is. Mivel az önrezgő kapcsolási sebessége terhelésfüggő, ez egy halkan szóló erősítő esetében ilyenkor még kisebb zajt jelenthet. Az önrezgő (ha jól van megépítve, akkor), az egyszerű felépítése folytán nagyon üzembiztos tud lenni. Itt a fórumban is biztos, hogy van aki használ erősítőhöz ilyen tápot, rajtam kívül is.

Na ez érdekes. Én is azt vártam, hogy ha zavarokat szed össze vagy torzít, akkor a zaj is több lesz. De nem. Sőt, olyan csendben volt vezérlés nélkül, hogy a kimenetre fejhallgatót kapcsolva (közvetlenül, előtét ellenállás nélkül) sem hallottam semmit a fülesben! Persze már nem vagyok huszonéves és sokkal rosszabb a fülem mint akkor, de ennyire azért még nem süketültem meg.
A magas hangok úgy szóltak mintha valami zagyvalék lenne hozzákeverve, egy csomót kísérleteztem, és már arra gondoltam, hogy tényleg én hallok félre valamit. De amikor a TPA3122-vel hasonlítottam össze, azt továbbra is jónak hallottam.

Az önrezgőhöz lehet venni bolti vasmagot, régebben valamikor betettem a linkjét, (ha kell előkotrom). Persze a kísérletezést nem nagyon lehet megúszni. Csak akkor reprodukálható, ha egyszer már kikísérletezted, és ugyanolyan alkatrész készlettel építed a következőt, és tudni kell kompromisszumot kötni. Pl. a frekvencia sem lesz állandó, pl. függ a terheléstől is, de akit ez zavar az bele se kezdjen Nekem sikerült olyan is ami alig 1...2kHz-et mászkált, de volt ami simán 65...100kHz között mászkált. Aztán volt amelyiknél beleflexeltem a gyűrűvasmagba (de nem vágtam el, csak keresztmetszetet csökkentettem), hogy az induktivitás és a telítés viszonya megváltozzon - és baromi jó lett, de amikor megmutattam pár villamosmérnök ismerősnek, a falat kaparták, hogy ez így utánépíthetetlen. Viszont ha sikerül jól belőni egy ilyen tápot, akkor el is lehet felejteni, hogy van, egyszerűen csak teszi a dolgát, és lehet másra koncentrálni.