Közben én is megtalàltam a Youtubon ( ott is eléggé sokat magyarázza valaki) előtte a fiam találta az egyetemük belső hálozatán.
A vicc valoban a ! jel volt, de az eredményt felesleges 10 percig magyarázni.

Ha valaki nem követi a műveletek sorrendjének szabályát és először a 21-ből vonja ki a 10-et, majd az abból kapott 11-et osztja el 1/2-el.

Majkimester arra a videóra kíváncsi, amelyikre itt hivatkozol: Bővebben: Link.

"német matematika youtube adàs"

A vicc abban volt. ( nem az eredményben, mert azt pár másodperc alatt még fejből is ki lehet számolni) , hanem abban, hogy az egyetemisták 75%-a nem vette észre a felkiálto (!) jelet.

Ok, de hol az a videó, ahol a "professzornak van pofája elmagyarázni miért"?

Irtam, hogy az egyetemi szerveren láttam, nem tudom honnan vették és nem is fogom keresni.
A YT-n amit láttam is vagy -10 perces video, ami röhej, igy meg sem néztem. Mit kell egy ilyen egyszerü példán 10 percet magyarázni.

Először hibásan idézed be a válaszokat, a felkiáltójel lemaradt, azután azt állítod a tanárúrnak 22 jött ki végül az egyetemisták 75%-ára hivatkozol. Lehetnél kicsit összeszedettebb is. Például mindjárt a kezdő hozzászólásodban megosztod az eredeti videó linkjét amiről beszélsz, és konkrétan fogalmazol.
Meg tudnád mutatni, hol jött ki például 22 a tanárnak, mert a videóban nem. És honnan jön a 75%?
És ha a vicc a faktoriál, akkor ez hol derül ki a kezdő hozzászólásodból, mert abból ez teljesen kimaradt.

Általában az történik, hogy felkapsz egy témát, leírod saját olvasatodban bármilyen hivatkozás nélkül, végül meg mindig kiderül nem teljesen úgy van az. Legközelebb legyen hivatkozás.

Ezek szerint több video is van, de most erről miért kellene beszélgetni, amikor a helyes megoldás kézenfekvő.
Vagy azt is viccesnek találod?

Én és a kisautóm

Azt hittem, felraktam én ezt a momentót, 5-6 éve jegyeztem le, de nincs itt, úgy láttam, hát tessék.
(Utána nemsokára egy pár évvel fiatalabbat vettem, csak 10 éves volt akkor...)


Megemlékezés a pár éve leváltott kisautómról. Sosem hagyott úton cserbe, így kötelező megemlékeznem a hű barátról és a vele töltött szép évről. Egyszer szeretett volna cserben hagyni a kis bohókás, de hazavontattam, velem együtt. Ekkor még nem tudta szegény, hogy hamarosan (kilóra) eladom...

Így közlekedek én és a kisautóm
Ma is autóztam. Meg tegnap is. Sokszor ám! Nem mindenki ilyen.
Van ez a kis teherótóm, az is ám! Ám lehetne jobb, de a Jóisten is egymásnak teremtett minket. Ha ember lenne, már megrontásért ülnék, az elrontásról meg szó nincs. 14 éves lesz november végén a kicsike.
Vigyázok rá, mint gondos gazda, sosem hagytuk egymást cserbe, ha elromlott, vittem a szervizbe, csak úgy füstölt, egy csík voltunk az úton, sej! Haj! Elég ritka típus, nagyrészt már haszonvasnak dobta a sok könnyelmű újgazdag, én régi...módi vagyok, csak nevetek, mikor a méhtelepen fillérekért fél autónyi príma és sokkal jobb alkatrészeket kapok a 24-25 éves elhajított darabok révén. A fülke csendes, ha meg beindítom, csak bekapcsolom a rádiót és havaj! Néha furán érzem, nézem, ha utasom is van a kiszállás után még pár óráig miért nem pislog mindkét szemmel egyszerre? Meg miért próbálnak szájról olvasni ilyenkor? A sok sznob, már nem tudja, hogy urizáljon...

Megy ám ez a kocsi! Passzolunk egymáshoz, mondtam már?
Őszintén szólva, van ez a kis ártatlan perverzióm, gyakorta megyek annyival, nem többel - sokkal – mint amiket kiírnak az ilyen kerek táblára gondos kezek. Pedig játszva tudnék kétszer, majdnem háromszorosával is, szóval csak mosolygok az ilyen 30-40 km-es korlátozó táblákon, pedig nem is igazán hiszek a kreszben. Tud menni ez a gép, van vagy 2300 köbcentis és csak úgy szívódik alattam ez a dízel fenevad.
Nagyon tud menni, van amikor – idővel – akár a 72 km-ert is eléri, ezt még lakott területen is tudja, papírom van róla! Illetve csak a kis szelvény, a nagyobbikat elrakták a postán…

Ma is jövök – tegnap mentem, változatosság gyönyörködtet – egy nagyvároson mentem át, a pirosnál hemzsegek a többi autó mellett, látok egy kéregetőt böcöllézni a kocsiknál, odaintem, bár várható a zöld mindjárt, de a fránya tesztosz-adrenalin csak ágaskodik, adok egy 200-ast szegénynek.
Fátyolos szemmel megyek tovább...Hogy ilyenek vannak...Akik, mint én, adakoznak, teljesen magam hatása alatt vezetek tovább. Már nem is csodálkozom magamon.
A későbbiekben egy pár rendőrre leszek figyelmes az útszélen, egymás vállára borulva zokognak, hüppögnek, megállok, szabályosan lassítok és visszagyalogolok hozzájuk – Mi baj fiúk? Na fújjatok egy nagyot!– rakom egyik, majd másik orrához a papiros zsebenyőt.
-Ahaz úgy van kéremszépen és köszönjük, hogy megtetszett állni, erőnk nem volt jelezni, hogy itten trapifakszolunk a Janival.
Felváltva belenézünk a tafpiaksz arcába, igaz Jani? - Úgy van…- rebegi a másik.
-No, teljesen belekavarodtunk itt az elején, mert már fél órája tapogattuk a közlekedés ritmusának a vénáját, amikor tetszett jönni Ön, vagy hogyan is szólíthatjuk?
Nem ellenkeznék hivatalos emberrel, felőlem nagyságos úr is lehetek, gondoltam, de rájuk bíztam.
-Szóval néztük a kedves Állampolgár úr közeledtét, ránéztünk a frissen hitelesített háromlábú fakszra, hát uram?! Ilyent nem láttunk, pedig már 3 éve koptatjuk a felelőtlen vezetők pénztárcáját, de ilyet még sose. Uram, ön olyan szabályosan közlekedett és annyival jött, amennyi dukál! Arról nem beszélve, hogy az ön gépjárműje egy csodaautó!
-Tud is ez haladni – jegyzem meg álszerényen, elhallgatva a néhai száguldásaimat a 10 km-es korlátozó tábláknál, ahol 12-vel hasítok, mint vaj a késbe…
-Kedves áldott Állampolgár, szerencsénk hogy meg tetszett állni, nem kell dísztáviratba elküldeni ezt a kis kitüntető felhatalmazást, majd Jani kitölti.
-Mi lenne az? - kérdem gyanakodva, mert egyszer egy ilyen igazoltatás közbe elsütöttem egy rendőr viccet, majdnem utánam lőttek, mentem is cikk-cakkban! Mondom akkor a rendőrnek, aki kifogásolta, hogy nem fogott a fékem. Ilyenkor dudálni szoktam, valamelyik mindig van, egyszerre sose rosszak, nagyszerűen kiváltják egymást:
-Tudja-e, mi a különbség a marha és a rendőr között?- mondom közvetlen.
Megkeményedett az addig Méltányos, de Igazságos Közeg arca.
-Na mi, na mi?!
Persze,hogy megijedtem, már akkor matatott a gumibot fűzőjén…
-Jaj, semmi, semmi… mondtam gyorsan.
-Na azért!

Megmenekültem, nem is mondok többet semmi ilyen közegviccet fő az egészség.
Na ott tartottam, milyen papirost is kaptam a helyszínen! Volt néhány kisebb jelentőségű pontba szedett kiváltság, de az elkerülő utakra szóló féláru, ingyenes tankolás minden éjszaka nyolc tizenöttől negyed kilencig-en felül volt egy jogosultság, hogy minden ideiglenesen telepített és fix tranzifakszot ÁFA-s számla ellenében jogosult vagyok hitelesíteni!
Ha lesz időm persze és feltéve, hogy épp megyek-e valahova és néha akkor is, ha jövök.
Ahogy ezen átrágtam magam, közben haza is értem, természetesen balesetmentesen, szokásom ellenére a fentieket ébren álmodva.
Nem vesz valaki egy fiatalka teherótót? Ha nem kér sokat mellé, fizetem!

Ha fentiekről hivatalos ember kérdezne Titeket, nem én voltam, ott se voltam!
Hogy, hogy hol? Nem is ismerlek benneteket! Rendőr, itten izé!!!