Fénycsőinverter ügyben nekünk több szerencsénk volt. Az egész 2-es Metrora mi csináltuk a 40W-os csövekhez az invertereket. ( Az EVIG hulladékait kellett kiváltani. ) Ott 80V DC-ről mentek, az volt az akksi. Aztán jött a Kis Földalatti, később a fogaskerekű. Még a tungsram BIAX csövéhez (18W, 4 pin) is csináltunk egy nagy rakással. Már nem emlékszem, de összességében legalább 10 ezer invertert csináltunk.
A lényegi részét feltettem, vagy ide, vagy a Terminál Fórumra. Még rá is kérdeztél, hogy elég meredek a gate jel?

Persze, rajz csak nekünk volt, de ez nem akadályozta meg a Metro közeli GMK-kat, hogy lekoppintsák. Sajnos nagyon egyszerű és nagyon jó volt.

A véleményeddel nem értek egyet, szerintem, rajzok, magyarázat nélkül egyszerű dicsekvés, meg hát hiszem, ha akarom...

Részemről nincs duzzogás inkább játék. Ahogy korábban írtam, nem vagyok gépközelben, így csak olvasgatok. Rajzokat megosztani csak akkor tudok ha hazamentem.
A kínaizást meg nem tudtam kihagyni, jó poén volt. Van amit én sem osztok meg, de mivel az nem elektronika, nem zavar senkit. Vagyis igen, de azok nem itt a fórumon vannak. Én vegyiparban dolgozok, ott van több fejlesztésünk, amiből én is ki vettem a részem rendesen. Neked annyiban nehezebb, hogy itt mindenki (én is) éhezi a tudást.
Tréfát félretéve, ha nem, hát nem.
Vissza a relés hangerő szabályzóhoz. Az volt az elképzelésem, először készítek egy osztót 10 dB lépésközzel (fel fog kerülni a rajz is hozzá). Ha 80 dB átfogást célzunk meg, akkor ennek 8 hozzáférése van. Ezekre csatlakozik egy ellenállás létra, ami valamennyi lépésközt alkot. De van egy érdekessége. Mivel két ponton csatlakozik a 10dB-es osztóhoz, ennek akét pont közötti tartományt ölel fel. Tehát ha mondjuk a nulla csillapítás és a - 10dB között helyezkedik el, akkor 0 és -10dB között vehetjük le a jelet a létra fokairól. Ha elértük a -10dB-es pontot, akkor az eddig 0dB-en lévő pont áthapcsol -20 dB-re, a létrán pedig elindul hátunk a másik irányban. Ha ismét a végére érünk, akkor most a -10dB-en lévő pont kapcsol át a -30dB-es pontra és így tovább.
Mivel a létra mindig váltogatja a polaritását, nem lehet dB pontoságúra készíteni, de szerintem nem gond. Valamint itt is működik az összekapcsolás, ami duplázza a lépésközöket. A rajz láttán azonnal le fog jönni miről van szó. Már csak 3-4 nap.

Teljesen érthető, a leírásod alapján le tudnám rajzolni. Ezzel is elérhető hogy sosincs nagy ugrás átkapcsoláskor. Ideális esetben a lépések számának négyzetgyöke, a fő osztó és a létra lépéseinek száma, így lehetne a legkevesebb relével megoldani. Érzésre a duplázott bináris tűnik jobbnak, viszont a vezérlése bonyolultabb. Mondjuk a legpuritánabb vezérlés egy többtárcsás jackley-el is megoldható lenne mindkét verzióhoz, de azért egy ilyen szabályozót és a vezérlését illik rendesen megcsinálni, pl. megfelelő időzítésekkel + logikával stb... Ez egy halom digitális IC-t is jelenthet, vagy 1db, szinte bármilyen MCU "félkézzel" is megoldja (meg egyúttal pl. ki is írhatja, hogy éppen -43,5dB -re van állítva - még mindíg félkézzel) Az pedig, hogy az MCU-nak mi mondja meg, hogy hová állítsa az osztót, szintén szabadon választott (poti, enkóder, nyomógombok, vagy akár szöveges parancs , esetleg webfelület, vagy érintőképernyő - sőt akár egyszerre több dolog is).

Léptetőmotorom nekem is van pár bontott, és ezt használva lennének fix poziciók mágnesesen megoldva, de még nem teszteltem, hogy mennyire megbízható enkóder helyett használva.
Pedig ez is ott van a polcon a kipróbálandó dolgok között.

Igazából személy szerint nem keserednék el attól sem, ha nem pontosan 1 fordulat fogná át a szabályzási tartományt, hanem mondjuk 400foknyi. Nyilván ez feladatfüggő, itt a hangerőszabályzásra gondolok, nekem akár két fordulat is beleférne, ha éppen úgy tudnám ügyesen megoldani (vagy amit a megrendelő kér).

Idézet:
„Egy hobbimban komoly szerepet kaptak az ilyenek és már annyira régóta, hogy fel sem tűnik, pedig azok.”

A munkámban nagyon komoly szerepet kapott - volna - az abszolút pozíciót adó enkóder, ha nem haladta volna meg az anyagi lehetőségeimet a használata. De a hobbiban a sima, olcsó enkóder hűségesen számlálgat... A képen egy különösen igényes tengelykapcsolóval dacol az anyagi kihívásoknak.

A szkópomon négy enkóder van. Az időalapé össze-vissza ugrál,a másik három (most még) csak néha téveszt. A függvénygenerátor enkódere már rég nem működik. Imádom őket.

Az a léptetőmotoros ötlet "tki"-től nagyon tetszik, de nekem már nem lesz másik előerősítőm... ez a huzalpoti 50 év múlva is pontosan fog szabályozni.
Engem érdekel, hogy halálom után is működjenek azok a dolgok amiket kiadok a kezemből. Nem akarok állandóan forogni a síromban : )
Az SMD alkatrészek elutasításával kapcsolatban rám célzol? Bandi barátom azért nem hallgatja a legutóbbi - neki készült - SMD alkatrészes végfokomat, mert azt mondja (villamos mérnök létére), hogy ilyen kis sz@rokból nem hiszi el, hogy lehet jó végfokot csinálni... és kész. Bevágta az egyik sarokba. Talán majd egyszer előveszi újra ha levetkőzte az előítéleteit.

Nem tudom mire használható az a mikró amelyiket perc pontossággal lehet időzíteni. Az instant kávém 24 mp alatt melegszik fel nyáron, 30 mp alatt télen. A dohányt meg 25 mp-ig kell szárítani. Másra ritkán használjuk a mikrót. Ezt a digitális vackot 10 mp pontossággal lehet programozni (a memóriájában). Állandóan ott kell állnom mellette és nekem kell kikapcsolni. A régi "tekerős" mikrónál meg az órát kellett néznem. Azt akkor meguntam és csináltam hozzá olyan számlálót 10 nyomógombbal (CMOS IC-kel) amin benyomtam a kettest és a négyest és elindult, majd 24 mp után kikapcsolt. Emellett meg ácsorgok, mert lusta vagyok belebarkácsolni a régi számlálót : )
Nem akarok arduinót sem programozni. Most már meg, csak azért sem : ) Nincs rá szükségem.

Egyszer egy "hifisón" láttam olyan előerősítőt ami tized dB-es lépésekben szabályzott. Ráadásul nem forgatógomb volt az elején, hanem csak egy tárcsa teteje lógott ki az előfok fedelén (mint pl. a Szokolnál volt). Minden szám után letekerte a hangerőt, majd a következőnél fel. Legalább hússzor végig simogatta azt a tárcsát és közben zavartan figyelte a közönséget, hogy hányan mosolyognak ezen a "műveleten". Magában szerintem mindenki... én is.

Sok eszköz nem kezeli rendesen az enkóder prellegését, amikor kicsit öregszik akkor már használhatatlan lesz. Ez tervezési hiba, sok esetben egy sima kondi megoldja, vagy inkább egy RC tag ami szűri a prellegést, de ezt gyakran egyszerűen kihagyják. Szoftveresen is szűrhető a prellezés, nem olyan egyszerű mint elsőre tűnik, legalábbis ha azt akarjuk, hogy tényleg megbízható legyen - de meg lehet csinálni jól így is, csak ezt sem mindig csinálják meg (talán ez is a tervezett avulás része ). Meg ugye mutogathat egymásra a hardver fejlesztő meg a szoftveres, hogy melyikük csinálta rosszul pedig ez lehetne olyan is, hogy van hardveres szűrés meg szoftveres is! Meg persze van az az enkóder, ami annyira gagyi, hogy magától is széthullik, némi tekergetés után, még rendeltetésszerű használat esetén is.

Így offban meg is kérdezném, hogy aki enkóderrel használja a JBC állomást amit közzétettem: hibázik-e az enkóder valakinél? (nincs benne hardveres prell. szűrés, csak szoftveres)

A mikrót pl. sokan használják ételek melegítésére, ahhoz meg általában több perc kell. De pl. a kávéhoz is közel forráspontig szoktam melegíteni a vizet. De ebben a megoldásban pont az a jó, hogy ha az 1 perc felbontás nem lett volna jó, akkor a szoftverben átírok egy számot, és máris annyi lesz, amennyinek akarom, nem kell alkatrészt cserélni, a hardver változatlan maradhat. Szándékosan nem kapott kijelzőt meg egyebeket, mert nem volt rá szükségem.

Az SMD-vel nem céloztam senkire, inkább hasonlatnak szántam a programozáshoz. Szerintem az elektronika és a programozás rokon szakterületek, nagyon hasonló logika kell hozzá. Aki tud áramkört tervezni, az néhány nap alatt meg tud tanulni egy olyan alap szinten programozni, ahonnan már önállóan tovább lehet fejlődni.

Persze. Nem vitatom én ezeket a dolgokat. Mindent ki lehet találni jól és rosszul is, meg lehet csinálni gagyi alkatrészekből és minőségiekből is. Elfogadom, hogy ma már nem lehet élni mikrovezérlők nélkül, mert körülvesznek bennünket mindenhol... néha egyszerűbbé teszik az életünket, máskor pedig bosszantanak.

Úgy tudom (jól ki-)magyarázni a bizonyítványom, hogy engem, mint hobbista nyugdíjast az egyéb dolgok jobban érdekelnek a programozásnál. Ha végleg nem tudnék másképpen megúszni egy olyan faladatot amibe valamilyen mikrovezérlő izé kell, akkor megkérnék itt valakit, hogy küldjön nekem egy adott feladatra beprogramozott bigyót. De erre eddig még nem volt szükségem.

Nálam a zenehallgatás is digitálisan működik. Vagy szól a zene, vagy nem. Még soha életemben nem tekertem le minimumra a hangerőszabályzót. Ha zene hallgatás közben pl. hívnak telefonon akkor kikapcsolom a CD játszót, vagy szünetre teszem. A gyakorlatban nincs is szükségem 20 dB-nél nagyobb átfogású és 1-1.5 dB-nél kisebb felbontású hangerő szabályzóra. Úgy őszintén... Te mikor tekerted le utoljára -94 dB-re a DAC-od hangerejét (a játszásit kivéve)?

Másrészt meg. Nyilván nem lehetne eladni egy készüléket úgy, hogy nincs rajta "normális" hangerő-szabályzási lehetőség. Tehát sok mindenben különbözik a hobbi a marketingtől és az ipari jellegű- és kivitelű dolgoktól.

Nem véletlenül tettem ám ki ezt a kapcsolási rajzot a Purifi előtt.
Vannak feltételesen stabil rendszerek, ahol a hurokerősítés fázismenete akár át is lépheti a -180-os fázistolást mielőtt visszatérne stabil állapotba - a zárthurok határfrekvenciája előtt.
Ennek a kapcsolásnak az az érdekessége, hogy a hurokerősítés amplitúdója 60 dB/dekád meredekséggel esik, de a négyszögjel átvitele mégis túllövésmentes. Három pólusa (kettő az opampok domináns pólusa, a harmadik a 330 nF) és két zérusa van (a 100 uH és a 22R).
Ez már a szabályozástechnika témaköre. Ahhoz, hogy a Purifi működését megértsük, vagy hasonló elven működő analóg végfokot tudjunk tervezni, előbb meg kell tanulni a szabályozástechnikát. Mutatom a hasonlóságot a Purifi és egy villanymotor szabályzókörének blokkvázlata között. Meg is van a programom az elkövetkező 20 évre : ) Bár szerintem ez nekem túl nagy falat lesz, de jobban érdekel a PIC programozásnál.

Amellett, hogy abban igazad van, hogy procival jóval egyszerűbb ma már sok mindent megoldani, meg manapság aki nem tud programozni az nem nagyon rúg labdába a szakmában (sokkal nehezebben helyezkedik el), de hogy ez az egész elprocesszorosodás hova fog vezetni az már most is látszik. A jelenleginél is sokkal több szemét termeléséhez. Tele van a használt piac olyan készülékekkel amik vagy bontásra várnak, vagy már szét is vannak bontva, mert semmi más bajuk nincs, minthogy a proci behalt benne ami helyett nincs másik, és emiatt az egész készülék használhatatlan.
Teljesen el fognak tűnni a 40-50 éves készülékek, mert 8-10 év után minden ki lesz dobálva. Megkérdeztem a forgalmazót, hogy mit tudok csinálni, ha a DSO-mban behal valamelyik proci, egyszerű választ adott, alaplap csere, ami kb. annyiba kerül mintha vennék egy másikat. Az olcsó szkópokban (Siglent, Owon stb.) a leggagyibb enkóderek vannak, éppen kibírják a garancia időt, utána már szétkopnak, prelleznek, mert nincs bennük hardveres megoldás ellene, ha teszel rá 2db smd kondit az ideig óráig megoldja a problémát, de nem véglegesen.
Ha már a JBC állomásodat szóba hoztad, vajon, ha veled netán történik valami, akkor azok akik most használják, és később elromlik náluk, mégis mit csinálnak majd vele? Hát, szoftver híján ki fogják dobni... Amelyikben meg van egy ócska opa, meg egy fet, azt meg majd meg tudják javítani 40 év múlva is, akármelyik alkatrész is megy benne tönkre.

A magyarországi kínai szervízhálózat még nem jött létre (szervízmérnök+Dexion-Salgó polcok+adminisztráció), így minden elromlott kínai gyártású technikai csodára a kukába dobás vár.
TJ.

Én a lenyűgöző-erősítő és a mikrovezérlő kapcsolatának említésénél már puhatolóztam a tervezőnél a pénztártól való távozás utáni tervek felől (mert, ha hifisón akarják bemutatni, akkor gondolom nem a 100.000 Ft-os kategória lesz) és nem sok jóval kecsegtető választ kaptam.

De! Van egy LG mikrónk, kb 20 éves. Még garanciában cserélni kellett benne a magnetront és úgy 2-3 éves korában elkezdett a kijelző halványodni. Majd sötétség, de minden gombra reagált, minden működött rajta. Elvittem a márka szervízbe, hogy nézzék meg. Azt mondták, hogy kijelző meghajtó IC hiba, pót alkatrész nincs, új mikró van. Használtuk sötét kijelzővel egy pár évet, majd ismét megpróbálkoztam a javíttatásával egy maszek szerelőnél. Méregette, majd ő is azt mondta, hogy kijelző meghajtó IC hiba, de ilyet se égen, se földön nem talál. Jó, ismét használtuk pár évet, mikor azt veszem észre egyik nap, hogy világít a kijelző, működik. Kb 1 hetet ment, majd ismét elsötétedett. Tehát van remény.

Nekem nincs tapasztalatom arról, hogy melyik MCU mennyi ideig bírja. Sokféle gyártó sokféle típusa létezik, van erről valamilyen statisztika?
JBC állomás: elérhető a szoftver a weblapon, talán olyan is akad aki letöltötte magának... De abban a prociban bőven van tartalék, akár saját szoftvert is írhat rá bárki, aki szeretne.
Ha meg mondjuk 10...20 év múlva ez még érdekes lesz, az akkori chatgpt, 83msec alatt generál rá egy működő programot
Szkóp: az enkóder nem volt szempont amikor megvettem, de történetesen a szkópomon nincs egyetlen enkóder sem.
Amúgy az enkóder hibáknak az oka nem az MCU, hanem egyszerűen hulladék minőségű enkódert használnak, a tervezők pedig nem kezelik megfelelően a prellezést.

Láttam gagyi enkódert, de találkoztam rendessel is. Ez a rendes egy optikai volt, szerintem örök élet+1nap. De a léptető motoros sem elhanyagolható. Van is még régi 5,1/4 hüvelykes floppy meghajtókból bontva. Szerintem a tengely is jó méret.
Holnap megyek haza, kicsit már elektrózni szeretnék. Nincs panasz, koncertek+wellness, de mostmár a forrasztó ón szagára vágyom.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

Ez az egyik rajz. Ez 10 váltó telével 0 és-62 dB között 1 dB lépésközzel kapcsolgat. Nem sokára jön a többi is.

Ha már mikrokontroller van, nem kell sokkal több gomb, néhány hétszegmenses kijelző meghajtása sem túl bonyolult és utána kvarcpontossággal lehet mikrózni mindent akárhány másodpercig. Szüleimnek volt ilyen mikrója, egy számbillentyűzeten be kellett írni az időt, tehát mondjuk 241-et pötyögött be az ember, akkor 2 perc 41 másodpercig ment. De volt rajta egy "1 Min" gomb, amivel egy gombnyomásra egy percet lehetett mikrózni. Rettenet sokáig megvolt, egyszer még a vezérlést tápláló kistrafóját is szétszedtem apróra egy kiment hőbiztosíték miatt. Azóta se láttam hasonlóan jól használható mikrót.

Bármikor szívesen látlak Kapuvári műhelyemben, saját szemeddel vagy műszereiddel is újramérhetsz bármit, ha nem hiszed el. 5-én jönnek a nyákok, már nagyon várom!

Ígértem, hogy felrakom az ide-oda lépegető osztót is.
Átfogás 90dB.
Lépésköz 1dB.
Legnagyobb hiba 90dB-en belül 0,5dB
Legnagyobb hiba 10dB-en belül 0,3dB
Legnagyobb hiba a szomszédos értékekhez képest 0,23dB

Találtam egy könyvet az erősítőkről:
https://analog-electronics.ewi.tudelft.nl/webbook/SED/_build/html/intro.html
Persze nem tudom a linket bemásolni.... az 574. hsz-ben van az eredeti link

Jó kis írás, ezen lehet cuppogni egy darabig. Legalább helyreteszi a helyes meghatározásokat. Tetszik.

Ehun, la!

Bár léteznek jobbnál jobb potenciométerek, valahogy mindig éreztem valami ellenszenvet velük kapcsolatban. Volt egy gondolatom, mégpedig hogy egyszerű huzalpotenciométereket fogok használni. Szétszedtem néhány elhasználódott egy fordulatú huzalpotit, nem tetszett a látvány. a 2kOhm feletti példányok olyan vékony huzalból vannak, hogy csak a lélek tartja őket. A 10 fordulatúakban valamivel vastagabbakat használnak, hát elvben rájuk esett a választás.
Itt három gond merült fel hirtelen.
Első, hogy nincs sztereó kivitel.
Második, hogy csak lineáris létezik, bár nagyon pontos az elfordulás/ellenállás osztás aránya.
Harmadik, hogy a fenének van kedve tekergetni olyan sokat rajta.
Az elsőre hamar találtam megoldást, mivel vannak 6mm-es tengelyű fogaskerekeim, így egyszerűen tudok velük tandem hajtást kivitelezni.
A második és a harmadik problémára egyszerre jött a megoldás, azaz a sok tekergetés helyett egy sima egy fordulatú potméter legyen a jeladó, ezt kell tekergetni. Fogaskerekes csatolással három darab 10 fordulatú huzalpoti fut egyszerre, kettő a jelútban kell legyen, harmadik a visszacsatoló potmétere egy szervónak. Tehát amíg a jeladó potmétert egyszer körbetekerjük, a 10 fordulatú potik is végigfutnak a teljes pályán. Az osztás logaritmikus helyett lineáris, de itt lehet kicsit csalni. A szervó elektronikát kell úgy megcsinálni, hogy az eredmény rogaritmikus elmozdulás legyen.
de más megoldás is bevillant, konkrétan az, hogy a huzalpotikat a visszacsatoló körben is el lehet helyezni, így közel logaritmikus görbét tud felvenni. A csúszóérintkező előterhelésére is gondoltam, de a tapasztalat azt mutatja, nem igazán jó, ha a potméter leszedőjét árammal terheljük. Az átmeneti ellenállás bizonytalansága sokszorosa a pálya ellenállás osztás bizonytalanságának, ami ráadásul mechanikusan is érzékeny. Még a huzalpoti esetében is. Bár ez az érintkezési bizonytalanság miatti torzítás kicsi lehet, de miért ne lehetne ezt is kisebbre venni egy jobb megoldással.
A rajzon egy kis szakaszát mutatom a tízfordulatú huzalpoti pályájának. Az általam bontott 5kOhmos példányban közelítőleg 1000-2000 menet van feltekerve, így félpályán a bizonytalanság 0,05-0,1% körül mozog. Ez nem kevés. Viszont az is igaz, hogy a leszedő érintkező szeret a legmélyebb ponton pihenni, azaz két huzalmenet közé befeküdni. Így viszont stabil helyzetben van.

Köszönjük!

Nem mérem meg, de a feltekercselt huzal miatt, a huzalpoti induktivitása mennyire számottevő?
Ahogy írtad, opamp visszacsatolásába bekötött potival jól közelíthető a logaritmikus szabályzás, régebben mintha valaki be is tett volna egy oldalt ahol sokféle megoldást végigvettek (köztük ezt is). Valamelyik régi Rádiótehnika vagy Hobbi Elektronika újságban is volt ilyen cikk, egy előerősítőről, amiben lin. potival csináltak logaritmikus hangerőszabályzást.

Mellesleg az ellenálláslétrás - kapcsolgatós megoldást is lehetne ilyennel kombinálni, mert így csupa egyforma ellenállásból lehetne a létra.

Engem érdekelne, kipróbálta-e valaki ezen dolgok hangra gyakorolt hatását. Huzal potit egyszer tettem erősítőbe, de az egy ősrégi TDA volt, fogalmam sincs hogy mennyivel lehetett rosszabb vagy jobb hangú mint a szénpályás, vagy egy mezei relé.
Ugyanígy, bemenetválasztó. Vajon jobb egy mezei relé kontaktus, netán egy aranyozott kontaktusú relé, vagy a sok helyen (gyári készülékekben) alkalmazott mezei jfet?
Nyilván, az a legjobb, ha semmiféle ilyen dolog nincsen a jel útjában, de ezt nem mindig lehet elkerülni. Most rendeltem relét, elvileg aranyozott a bele, majd kiderül, 3db-ot vettem, az egyiket bontásra, belenézni.

Jut eszembe, mezei teljesítmény ellenállásból nekem nem jött be soha a kerámia huzal, ahova olyan kellett (5W) oda inkább tettem be 2db 2W-os fémréteget párhuzamosan.

Úgy gondolom, az alkalmazott felhasználás függvénye ez az induktivitás hatás. Fizikailag úgy néz ki egy ilyen ellenálláspálya, hogy egy fél méter hosszúságú és 0,5mm átmérőjű hordozóra feltekerik az ellenálláshuzalt. Ez úgy néz ki mint egy tekercselt gitárhúr, gondolom láttál már ilyet. A vastagabb húrok nem sima acél szálak, hanem acél magra feltekernek akér réz réteget, hogy a fajlagos tömeget növeljék, ezzel a rezonancia frekvenciát csökkentsék.
Szóval ez a tekercs nagyony vékony magra készül, majd ezt másodszor is feltekerik egy 15-18mm átmérőjű sablonra. Szóval dupla spirál, mint az izzólámpáé wolfram szála. Az adatokat beírva a kalkulátorba, 50uH alatt van biztosan, ez 20kHz-en 6 Ohm körüli a reaktancia, ami 5kOhm esetén 0,1% növekedést jelent. Számomra elfogadható.

Emlékszem arra az előerősítőre, ott is arra tért ki a szerző, hogy a logaritmikus potméterek gyártása nem teszi lehetővé a pontos együttfutást. Persze ez azért nem így van, mert vannak jó potik. De az olcsóbbak is pontosabbak, ha lineáris a pálya.

Régebben volt nálam higannyal nedvesített RF reed relé. Szerintem az lenne az igazi. De lehet, hogy csak le vagyunk ragadva. Nézzük meg, mi van az LM3886 IC belsejében. Egy dupla differenciál erősítő. Egyik az aktív, másik a mute áramkör része. Van ilyen dupla bemenetű opamp is (nevét most nem tudom), gitárerősítőkben láttam. Két csatornát kapcsol oly módon, hogy a differenciál fokozatok áramát veszi el az egyiktől. Amelyik áramot kap, annak a hálózata aktív, az szól.
Jfet kapcsolót nem szeretünk használni, mert nem lineáris. Szerintem meg nem tudjuk használni. A jfet a zenei jel hullámain lebeg, a gate elektród pedig a gnd-hez képest állandó potenciálon ül. Így nem is lesz lineáris. Gitárhoz zajzár fejlesztéskor tapasztaltam, hogy az átmeneti tartományban erősen torzított, Akkor ugrott be az az ötlet, hogy a gate potenciált nem a gnd-hez, hanem a jfet DS potenciáljai közé kell tenni.

Itt egy elvi rajz erről. Igaz bonyolultabb mint egy sima mezei megoldás, de nincs ingyen ebéd.

A JFET szimmetrikus használatára vannak sokkal egyszerűbb megoldások is. Viszont ez csak a szimmetriát oldja meg, és csökken is a torzítás (a páros harmonikusok kiesnek, és páratlanból is kevesebb lesz). Tehát csökkenti ugyan, de közel sem szünteti meg a bevitt torzítást.

A higany nedvesítésű (általában reed) relék fő előnye, hogy prellezés mentesen kapcsolnak, pl. akár pikosecundum meredekségű impulzusokat is elő lehet vele állítani. Amúgy a mechanikus kontaktok, is visznek be egy kis torzítást, mert az átmeneti ellenállás nem tökéletesen stabil, áramfüggő, hőfokfüggő, és áram-irány függő is lehet. Ha pedig többféle fém találkozik akkor ott termoelem is lesz, és az átfolyó áram miatt lesz hőmérséklet változás is.

Kisjelű áramkörökben valószínűleg olyan kicsik ezek a torzítások, hogy nem mérhetők (vagy csak nagyon spéci műszerekkel), tehát valószínűleg tényleg a relé a legjobb megoldás. Nagy áramok esetén, a kontaktok által bevitt torzítás (relében, csatlakozókban) gyakran eléri a mérhető szintet.

Sokat lehet tanulni amúgy ha megnézzük némelyik (> 6 digites) asztali multiméter kapcsolási rajzát, hogy milyen megoldásokat alkalmaztak a linearitás hibák elkerülésére. Főleg régebbi típusokban amelyekben kevesebb céláramkör van. Olyan kapcsolástechnikai trükkök fordulnak elő, hogy pl. sima CMOS kapcsolókkal is tudjanak jeleket kapcsolni. Persze rengeteg alkatrész kell hozzá, amivel megoldja, hogy az éppen aktív kapcsoló közel nulla árammal és a "tápjának a közepén ülve" működjön. Valószínűleg lehetne audiotechnikában is használni ilyen megoldásokat, de brutális alkatrész mennyiség kellene hozzá, szóval valahol kompromisszumot kell kötni. A relé használata szerintem jó kompromisszumot jelent, ha nem kell nagyon sokat kapcsolnia - mert az élettartama véges.

A csatolt képen szemre is jól látható a torzítás különbség. Szinusz generátor (pl. wien hidas oszcillátor) szintszabályzóját is szokták hasonlóan megoldani.