Csak azért kérdeztem, hogy poti lesz-e mert ott gondolni kell arra, hogy 300 fokot kell elosztani a lépések számával. Tehát szerintem nem érdemes 64 lépcsőnél többet használni, akkor lesz egy bit 4,5 fok és mondjuk 1,5 fok a hiszterézis. Az még kezelhető egy huzalpotival.

Azt sem tudom mennyire szeretnél megtanulni programozni. Nyilván érdemes megtanulni ezt is - mert máskor/máshoz is jól jöhet - én már nem fogom. De ha diszkrét szabályzás, nekem ez az áramkör bevált. Nekem elég a 40 lépés, de még egy plusz áramgenerátor és van 7 bited. Két 4028 és van decimális kimenete. De nyilván Te szeretnéd megtervezni magadnak, nem akarok beleszólni. Nekem el van mentve az a titkos osztó rajzod amiről szó van : )

Találtam a diyAudio-n egy példát a magasabbrendű szabályozásra. Nem tudom mire jó de megtetszett benne, hogy miket tud az aki megtanulta a matekot.
És ha valakit érdekel kitehetem a Purifi szabadalmi leírását is... arra is rábukkantam véletlenül (a kínaiaknak már úgy is megvan).

Erre emlékszem, el is mentettem.
Igazából nincs szükségem rá, de alkotnom kell mindig valamit, hogy ne butuljak el.

A Purifi is érdekel, de biztos nem fogom megépíteni, gyártani meg pláne.

..pesszimista becsles szerint is legalabb 20 eved van meg, ez pont eleg sok ahhoz hogy megtanuld es hasznald. Kiterjeszti a lehetosegeidet

Volt egy olyan érzésem, hogy a kitalálás része jobban érdekel mint maga a projekt.

Köszönöm a bizalmat : ) Az a gond, hogy soha nem érdekeltek ezek a mikrovezérlő izék és érzékem sincs hozzá. Én is inkább úgy vagyok vele mint Béla: szeretem a fejtörőket és nem izgat mennyi alkatrész van egy nyákon... elférnek.

Köszönöm. Jól meg kell ezt rágni, érdekes. Kicsit sok benne a visszacsatolás, de mindenesetre jó agytorna.
Jól látod, valóban a kitalálás a lényeg. A megépítést meg meghagyom azoknak, akik ebből élnek. Nézzd csak meg azokat, akik szépirodalmat tanulnak. Nem lesz belőlük író, de legalábbis nem gazdagszanak meg belőle. Attól sem leszel gazdagabb, hogy sok zenét meghallgatsz. Az elektronikai, vagy akár a hangtechnikai tudás sem biztos hogy kifizetődő, de szép dolog.

Lassan már odajutunk sajnos, hogy semilyen tudás nem kifizetödö, mert a hülyék ( többség???) vezetik a világot.

Van benne valami.
Egyébként prózaibb oka van annak hogy nem osztottam meg a kapcsolást. Jelenleg nem vagyok az otthoni gépem közelében (230km), csak egy telefon van nálam. Jövőre itt lesz a rajz, főleg hogy azt hallottam, addigra elmennek a kínaiak.

Viccesnek szántad, de én pl. enkóderrel oldanám meg és persze MCU-val. Egyrészt egyszerűbb áramkör lenne, másrészt jobb is. Olyan dolgokat is meg lehet valósítani szoftverből, amit diszrkét logikai áramkörökkel csak rendkívül bonyolultan. Egy olcsó enkódernek egy fordulata kb. 25...40 lépésre van felosztva, de ez viszonylag könnyen kezelhető. Akár a 256 lépéses osztó is megtartható, mert a tekerési sebesség ismeretében, egyrészt a közbenső lépéseken is végigmehet az osztó, másrészt a tekerési sebességgel a lépésköz is változhat - ha ügyesen van megoldva a szoftver akkor teljesen észrevétlenül. Összességében a végeredmény jobb lehet mint egy potival:
- sokkal stabilabb működés
- nagy átfogás, akár egy fordulattal is átfogható a 128dB
- a nagy átfogás ellenére finom-szabályozás lehetősége is megmarad, pl. ha kicsit lassabban tekerjük
- a pozíció tárolása MCU vezérlő esetében nem igényel többlet alkatrészt, könnyedén megoldható.

Ajánlom figyelmedbe az arduino eszközöket és fejlesztő környezetet. Ezt annak idején úgy találták ki, hogy gyerekek is meg tudjanak tanulni programozni, manapság pedig az MI akár komplett programok megírásában is segít, jól specifikált részfeladatokat pedig szinte hibátlanul old meg. Sokszor még egyszerű feladatokra is érdemes elővenni, mert nagyon ügyes és gyors megoldásokat lehet vele készíteni. Csak a példa kedvéért: a mikrosütőnkben feladta a harcot az időzítő, kellett valami egyszerű, gyors megoldás - mert nem akartam kidobni a készüléket. Az eredmény tényleg egyszerű lett: a "kezelőfelület" mindössze 2db nyomógomb + 1db led. Ahány gombnyomás annyi percet fog menni az időzítés. A led piros fénnyel annyit villan, ahol az időzítés tart (2 és 3 perc közötti hátralevő idő esetén pl. 3 villanás + szünet ismétlődik) amikor az időzítés lejár, a led zöldre vált. Menet közben is megtoldható az időzítés, a másik gombbal pedig bármikor leállítható. Hosszú gombnyomás hatására pedig fix 3 percre áll be, de ez is változtatható, menet közben is. Mindezt egyetlen kicsi, filléres, ardunio-nano panel oldja meg. Csak táp kellett neki, meg 1db tranzisztorral illeszteni hozzá egy relét ami a mikrót indítja.

A programozható eszközök elutasításakb ugyanaz a kategória mint mondjuk az SMD alkatérszek használatának elutasítása. Majdnem minden modernebb alkatrész kizárólag SMD tokozással jelenik meg. Aki nem halad a korral, az biztosan lemarad, mert adott esetben nem tud egy, a feladathoz optimális alkatrészt felhasználni. Vannak olyan logikai feladatok, amelyek bonyolultsága a felhasználói igényekkel együtt drasztikusan növekszik, ilyenkor már nem kompromisszum a programozható eszköz, hanem az egyedüli jó megoldás. Fejlesztőként gyakran szembesültem pl. azzal, hogy egy kb. 50...80%-nál tartó projekt esetében egyszercsak megváltoztatták az elvárt működést, vagy kértek további olyan funkciókat amelyek adott esetben a hardvert teljes újratervezését kívánták volna meg (természetesen a megrendelő vállalta a költségeket, tehát meg kellett oldani), Viszont porgramozott eszköz (MCU), és kellő hardveres tartalék esetében ezek jelentős részben kisebb-nagyobb program módosítással megoldhatók voltak. Sokszor előre beleterveztem az áramkörbe általam logikusnak tartott részeket, funkciókat (legfeljebb majd nem ültetjük be azt a részt), de az esetek 90%-ában utólag pont ezeket a további funkciókat kérték. (Pl. minek tervezel oda nagyáramú FET-et, és gyors meghajtót is, amikor az a kimenet max 100mA-t fog kapcsolni? - Azért mert kérni fogják hogy bírja el az adott fogyasztót közvetlenül is, és esetleg majd pwm-ezni is tuja, de ne sípoljon.... és később tényleg kérték).

Gondoltam majdcsak lecseng ez a duzzogás féleség, hogy nem tettem ki az erősítő rajzát, de ezzel az erővel lehetne fikázni sok-sok erősítő gyártót is, mert azok sem teszik kii a rajzaikat, meg az itteni fórumozók nagy része sem, csak ők eredményeket sem tesznek ki, így aztán fel sem tűnik.

Máskor is fordult már elő ilyen, pl. volt olyan fejlesztésem, hogy spéci fénycső meghajtót kellett készíteni. Készült is egy prototípus, ami 3db 36W-ois fénycsövet hajtott meg, úgy hogy az izzószálakat nem használta (rövidre voltak zárva) a csövek áramát egy-egy soros előtét-kondenzátor állította be, kb. 40kHz-es szinuszos feszültségről üzemeltette a csöveket, és a hatásfokára jelmező volt, hogy a benne elevő 2db FET hűtőborda nélkül is hideg maradt. Mivel ez fizetős munka volt, akkor fel sem merülhetett a kapcsolás közzététele (amúgy tudtommal nem került gyártásba). Ma már nem létezik az a cég akinek akkor csináltam, valószínűleg semmi gond nem lenne ha feltenném a rajzot (bár valahol papíron + fejben van meg), de kit érdekelne ez ma már. Szóval vannak ilyen projektek. Párásítóhoz is készült piezo meghajtó amit szintén szívesen feltettem volna, de mivel ezt is pénzért csináltam, a megrendelője nyilván nem örülne a dolognak Ha valaki ezt nem érti meg, azon nem segíthetek. De nézzük az erősítőt: úgy gondoltam, hogy AB osztályú erősítőnek ma már nincs olyan előnye ami miatt érdemes fejleszteni, tehát úgy indult a dolog, hogy volt egy ötlet amit játékból összeraktam a szimulátorban. Viszont vannak akik látnak ebben lehetőségeket (különösen az eddigi tapasztalatok fényében). Lehet hogy semmi sem lesz belőle, de mi okom lenne lemondani az esélyéről? Azért, hogy ne duzzogjon itt pár ember, meg hogy fikázhassa, hogy mi miért nem jó, miért felesleges meg hülyeség az alkatrészek fele? Ez nem negatív hozzáállás, hanem tapasztalat, pl. amikor a forrasztóállomást tettem fel pontosan ezt történt. Ugyanakkor sokan mások egyszerűen csak sikeresen megépítették és használják. Mennyi kerestem rajta: tényleg csak jelképes összeget. Tehát nem lenne igaz azt állítani, hogy ez a szokásom, hogy nem osztom meg a dolgokat - legfeljebb annyi, hogy NEM MINDEN-t osztok meg. De ugye sokszor az a mentalitás, hogy aki a kisujját nyújtja annak az egész karja is kell. Akinek nem inge ne vegye magára - és nem elsősorban neked szól csak történetesen a te hozzászólásodra kattintva válaszoltam. Amikor megosztok dolgokat, sokszor a benne levő információt sem veszik észre azok, akik elkezdenek fikázni, mert ez utóbbi annyival fontosabb. Ha pedig kicsit valaki próbálja elképzelni az én szemszögemből a dolgokat, az sejtheti, hogy ez nem abba az irányba visz, hogy mégis legyen kedvem ezek után feltenni pl. erről az erősítőről rajzot.
További jó "kínaizást", megintcsak akinek nem inge....
Csak érdekességképpen: volt olyan kollégám akinek konkrétan egy kisebb találmányát szószerint ellopták. Közel sem volt Nóbel díjas ötlet, de némi pénzt hozhatott volna neki, csakhogy mire eljutott a saját termékig, addigra már lehetett kapni... Nem akarom az erősítőt ehhez hasonlítani, és a fórumozókról sem feltételezek rosszat, tehát egyszerűen arról van szó, hogy nem teszem ki nyilvánosan az internetre egy olyan fejlesztés eredményét ami sok munkaórát jelentett és nem csak nekem hanem másnak is. Köszönöm annak aki ezt meg tudja érteni, és sajnálom aki nem.

Fénycsőinverter ügyben nekünk több szerencsénk volt. Az egész 2-es Metrora mi csináltuk a 40W-os csövekhez az invertereket. ( Az EVIG hulladékait kellett kiváltani. ) Ott 80V DC-ről mentek, az volt az akksi. Aztán jött a Kis Földalatti, később a fogaskerekű. Még a tungsram BIAX csövéhez (18W, 4 pin) is csináltunk egy nagy rakással. Már nem emlékszem, de összességében legalább 10 ezer invertert csináltunk.
A lényegi részét feltettem, vagy ide, vagy a Terminál Fórumra. Még rá is kérdeztél, hogy elég meredek a gate jel?

Persze, rajz csak nekünk volt, de ez nem akadályozta meg a Metro közeli GMK-kat, hogy lekoppintsák. Sajnos nagyon egyszerű és nagyon jó volt.

A véleményeddel nem értek egyet, szerintem, rajzok, magyarázat nélkül egyszerű dicsekvés, meg hát hiszem, ha akarom...

Részemről nincs duzzogás inkább játék. Ahogy korábban írtam, nem vagyok gépközelben, így csak olvasgatok. Rajzokat megosztani csak akkor tudok ha hazamentem.
A kínaizást meg nem tudtam kihagyni, jó poén volt. Van amit én sem osztok meg, de mivel az nem elektronika, nem zavar senkit. Vagyis igen, de azok nem itt a fórumon vannak. Én vegyiparban dolgozok, ott van több fejlesztésünk, amiből én is ki vettem a részem rendesen. Neked annyiban nehezebb, hogy itt mindenki (én is) éhezi a tudást.
Tréfát félretéve, ha nem, hát nem.
Vissza a relés hangerő szabályzóhoz. Az volt az elképzelésem, először készítek egy osztót 10 dB lépésközzel (fel fog kerülni a rajz is hozzá). Ha 80 dB átfogást célzunk meg, akkor ennek 8 hozzáférése van. Ezekre csatlakozik egy ellenállás létra, ami valamennyi lépésközt alkot. De van egy érdekessége. Mivel két ponton csatlakozik a 10dB-es osztóhoz, ennek akét pont közötti tartományt ölel fel. Tehát ha mondjuk a nulla csillapítás és a - 10dB között helyezkedik el, akkor 0 és -10dB között vehetjük le a jelet a létra fokairól. Ha elértük a -10dB-es pontot, akkor az eddig 0dB-en lévő pont áthapcsol -20 dB-re, a létrán pedig elindul hátunk a másik irányban. Ha ismét a végére érünk, akkor most a -10dB-en lévő pont kapcsol át a -30dB-es pontra és így tovább.
Mivel a létra mindig váltogatja a polaritását, nem lehet dB pontoságúra készíteni, de szerintem nem gond. Valamint itt is működik az összekapcsolás, ami duplázza a lépésközöket. A rajz láttán azonnal le fog jönni miről van szó. Már csak 3-4 nap.

Teljesen érthető, a leírásod alapján le tudnám rajzolni. Ezzel is elérhető hogy sosincs nagy ugrás átkapcsoláskor. Ideális esetben a lépések számának négyzetgyöke, a fő osztó és a létra lépéseinek száma, így lehetne a legkevesebb relével megoldani. Érzésre a duplázott bináris tűnik jobbnak, viszont a vezérlése bonyolultabb. Mondjuk a legpuritánabb vezérlés egy többtárcsás jackley-el is megoldható lenne mindkét verzióhoz, de azért egy ilyen szabályozót és a vezérlését illik rendesen megcsinálni, pl. megfelelő időzítésekkel + logikával stb... Ez egy halom digitális IC-t is jelenthet, vagy 1db, szinte bármilyen MCU "félkézzel" is megoldja (meg egyúttal pl. ki is írhatja, hogy éppen -43,5dB -re van állítva - még mindíg félkézzel) Az pedig, hogy az MCU-nak mi mondja meg, hogy hová állítsa az osztót, szintén szabadon választott (poti, enkóder, nyomógombok, vagy akár szöveges parancs , esetleg webfelület, vagy érintőképernyő - sőt akár egyszerre több dolog is).

Abszolút pozíciót adó encoderek is kaphatók, aminek egyes fajtái bizonyos kimenettel ilyen félanalóg barkácsolásra lehet, hogy alkalmasabbak - kívülről nem is mindig feltűnő, hogy abszolútok, bár drágábbak. Csak nagyon meg kell nézni, milyen információ is jön ki belőlük (eBay stb.).

Ha valaki ragaszkodik hozzá, lehet félig analóg megoldásokat is használni: incremental rotary encoder-nek fel lehet használni léptetőmotort is. : -) Eltekintve a kapcsolási rajzhoz nem tartozó részletektől, csatoltam egy olyat.

A másik, hogy az ilyen encoderek (optikai, mágneses, mechanikus érintkezős - milyen lehet még?) fordulatonkénti lépésszáma nem feltétlenül a kettő hatványa, ez itt éppen 600 lépéses, egy tipikus olcsóbb kínai gyártmány, de sokféle létezik, valamint hogy nemcsak racsnisok vannak, hanem egyenletesen forgók is, amilyen ez is, ha esetleg az kimaradt volna valakinek. Egy hobbimban komoly szerepet kaptak az ilyenek és már annyira régóta, hogy fel sem tűnik, pedig azok.

Erről jutott eszembe, hogy létezik egy olyan is, hogy Gray-code, ami direkt olyan sorrendben tartalmaz számokat, hogy egyszerre csak egy bit változzon bennük, mégis egy tartomány összes száma szerepeljen és csak egyszer, pl.:


Ez is inkább mikrokontrollerrel egyszerű, de létezik. (Nem én pirosítottam be a számokat, azt nem kell nézni.)

Léptetőmotorom nekem is van pár bontott, és ezt használva lennének fix poziciók mágnesesen megoldva, de még nem teszteltem, hogy mennyire megbízható enkóder helyett használva.
Pedig ez is ott van a polcon a kipróbálandó dolgok között.

Igazából személy szerint nem keserednék el attól sem, ha nem pontosan 1 fordulat fogná át a szabályzási tartományt, hanem mondjuk 400foknyi. Nyilván ez feladatfüggő, itt a hangerőszabályzásra gondolok, nekem akár két fordulat is beleférne, ha éppen úgy tudnám ügyesen megoldani (vagy amit a megrendelő kér).

Idézet:
„Egy hobbimban komoly szerepet kaptak az ilyenek és már annyira régóta, hogy fel sem tűnik, pedig azok.”

A munkámban nagyon komoly szerepet kapott - volna - az abszolút pozíciót adó enkóder, ha nem haladta volna meg az anyagi lehetőségeimet a használata. De a hobbiban a sima, olcsó enkóder hűségesen számlálgat... A képen egy különösen igényes tengelykapcsolóval dacol az anyagi kihívásoknak.

Klassz, bár az elmúlt években ennek a fajtának is kb. a duplájára emelkedett az ára. : -) Megkérdezném, hogy hogyan kalibrálod a nullát, csak ez nem az a topik.

Skori: én biztosan nem törődnék vele, hogy pontosan hány fordulat, alacsony hangerőnél még jól is jön, ha hosszabb az út - ill. ha elég lépés van az encoderen, akkor a többit a szoftver bármikor megoldja. Csak hát ez szoftverre és valamilyen kijelzőre van kitalálva, egy analógot imitáló kivitel, az más meggondolásokat igényel, nem akarok belefolyni.

A szkópomon négy enkóder van. Az időalapé össze-vissza ugrál,a másik három (most még) csak néha téveszt. A függvénygenerátor enkódere már rég nem működik. Imádom őket.

Az a léptetőmotoros ötlet "tki"-től nagyon tetszik, de nekem már nem lesz másik előerősítőm... ez a huzalpoti 50 év múlva is pontosan fog szabályozni.
Engem érdekel, hogy halálom után is működjenek azok a dolgok amiket kiadok a kezemből. Nem akarok állandóan forogni a síromban : )
Az SMD alkatrészek elutasításával kapcsolatban rám célzol? Bandi barátom azért nem hallgatja a legutóbbi - neki készült - SMD alkatrészes végfokomat, mert azt mondja (villamos mérnök létére), hogy ilyen kis sz@rokból nem hiszi el, hogy lehet jó végfokot csinálni... és kész. Bevágta az egyik sarokba. Talán majd egyszer előveszi újra ha levetkőzte az előítéleteit.

Nem tudom mire használható az a mikró amelyiket perc pontossággal lehet időzíteni. Az instant kávém 24 mp alatt melegszik fel nyáron, 30 mp alatt télen. A dohányt meg 25 mp-ig kell szárítani. Másra ritkán használjuk a mikrót. Ezt a digitális vackot 10 mp pontossággal lehet programozni (a memóriájában). Állandóan ott kell állnom mellette és nekem kell kikapcsolni. A régi "tekerős" mikrónál meg az órát kellett néznem. Azt akkor meguntam és csináltam hozzá olyan számlálót 10 nyomógombbal (CMOS IC-kel) amin benyomtam a kettest és a négyest és elindult, majd 24 mp után kikapcsolt. Emellett meg ácsorgok, mert lusta vagyok belebarkácsolni a régi számlálót : )
Nem akarok arduinót sem programozni. Most már meg, csak azért sem : ) Nincs rá szükségem.

Egyszer egy "hifisón" láttam olyan előerősítőt ami tized dB-es lépésekben szabályzott. Ráadásul nem forgatógomb volt az elején, hanem csak egy tárcsa teteje lógott ki az előfok fedelén (mint pl. a Szokolnál volt). Minden szám után letekerte a hangerőt, majd a következőnél fel. Legalább hússzor végig simogatta azt a tárcsát és közben zavartan figyelte a közönséget, hogy hányan mosolyognak ezen a "műveleten". Magában szerintem mindenki... én is.

Sok eszköz nem kezeli rendesen az enkóder prellegését, amikor kicsit öregszik akkor már használhatatlan lesz. Ez tervezési hiba, sok esetben egy sima kondi megoldja, vagy inkább egy RC tag ami szűri a prellegést, de ezt gyakran egyszerűen kihagyják. Szoftveresen is szűrhető a prellezés, nem olyan egyszerű mint elsőre tűnik, legalábbis ha azt akarjuk, hogy tényleg megbízható legyen - de meg lehet csinálni jól így is, csak ezt sem mindig csinálják meg (talán ez is a tervezett avulás része ). Meg ugye mutogathat egymásra a hardver fejlesztő meg a szoftveres, hogy melyikük csinálta rosszul pedig ez lehetne olyan is, hogy van hardveres szűrés meg szoftveres is! Meg persze van az az enkóder, ami annyira gagyi, hogy magától is széthullik, némi tekergetés után, még rendeltetésszerű használat esetén is.

Így offban meg is kérdezném, hogy aki enkóderrel használja a JBC állomást amit közzétettem: hibázik-e az enkóder valakinél? (nincs benne hardveres prell. szűrés, csak szoftveres)

A mikrót pl. sokan használják ételek melegítésére, ahhoz meg általában több perc kell. De pl. a kávéhoz is közel forráspontig szoktam melegíteni a vizet. De ebben a megoldásban pont az a jó, hogy ha az 1 perc felbontás nem lett volna jó, akkor a szoftverben átírok egy számot, és máris annyi lesz, amennyinek akarom, nem kell alkatrészt cserélni, a hardver változatlan maradhat. Szándékosan nem kapott kijelzőt meg egyebeket, mert nem volt rá szükségem.

Az SMD-vel nem céloztam senkire, inkább hasonlatnak szántam a programozáshoz. Szerintem az elektronika és a programozás rokon szakterületek, nagyon hasonló logika kell hozzá. Aki tud áramkört tervezni, az néhány nap alatt meg tud tanulni egy olyan alap szinten programozni, ahonnan már önállóan tovább lehet fejlődni.

Nem tudom, itt kit fog érdekelni, de mindent el lehet készíteni rosszul, az ergonómiáról különösen sok mondanivalóm szokott lenni. Nagy nyugati háztartási gépet készítő cégeknél is gyakori volt (vagy az), hogy a jó hardware-es gyakorlatilag csak hobbiszinten tudott vagy tud programozni, a cégek a lehető legelavultabb processzorokat használják stb. Általában olyan mikrosütőt sem voltam hajlandó venni, ahol nem lehet _egyetlen_ ráütéssel elindítani a melegítést és _utána_ beállítani a pontos időtartamot legalább 5 másodperces felbontással. Pl. a Panasonic-nak mániája, hogy indítás után elég neked az 1 perces felbontás, és ha véletlenül nullára tekered az időt, leáll. Brrr. Ilyen use case biztosan nincs... Egy munkahelyen meg olyan márkás borzalmat vásároltak a konyhába, aminek az érintőfelületei felengedéskor reagáltak, de nem tudtad, hogy sikerült-e aktiválni, lehetett püfölni, tekerőgomb meg nem volt rajta. Ki lehetett volna számolni az elvesztegetett mérnökórákat.

De ami a technológiát illeti, komolyabb cuccokban a mechanikusak vannak kisebbségben, nem véletlen, hogy a 30-40 éven át naponta használt spektrumanalizátorokon-tesztműszereken a fő tekerőgomb, ami vagy optikai vagy Hall-elemes encoder, pontosan úgy működik, ahogy az első napon. Inkább a csapágya kopik el, mint bármi más benne, egy potméter szerintem nem tart ki eddig. Ugyanez a helyzet az emlegetett hobbim terén a rádiókkal, pedig abban elég laposak és kicsik, mert nincs annyi hely, mint egy nagy műszerben, mégis tartósak. És ott a fő tevékenység azok forgatása. : -) Ott is van olyan gyártó, amelyik szoftverből dinamikusan növeli a sebességet, ha gyorsan tekerem. És van még egy csomó kisebb, és nem jellemzők velük a problémák. Ezzel szemben van LCD-s Tektronix szkópom, amiben a - mechanikus - enkóderek, az összes, teljesen összevissza működik... rég szét kellett volna szedni (megfúrás, spray bespriccelése, reménykedés).

Egy másik fórumban sok éve többekkel megbeszéltük, hogy egy időben olyan mechanikusakat, tán 32-lépéseseket sikerült vennünk, amik úgy húsz körbetekerés alatt fizikailag elkoptatták (!) az érintkezőket, pedig egyikünk sem volt teljesen kezdő. : -) Még megkereshetem hozzá a linket.

A DAC-om egyébként -94-től +6 dB-ig szabályozható 0,5 dB-enként, de van még pár trükk benne, így jóval nagyobb a teljes tartomány.

"A DAC-om egyébként -94-től +6 dB-ig szabályozható 0,5 dB-enként, de van még pár trükk benne, így jóval nagyobb a teljes tartomány."

És gyorsabb tekerésnél jelentősen felgyorsul a változás, bár anélkül is ki lehetne bírni. Ez máshol gyakran idegesítő, de elég jól el lehet találni. És szintén meggyőzően sosem téveszt a gomb.