Hello! Ki is kapcsol, mert vagy a Led világít, vagy a relé húz. (Q0 és Q1)

Tervező elképzelése szerint mindkettő.

Köszi!

Köszi!

Tranformátor

Sziasztok!
Van egy ismeretlen transzformátorom képen.
Szekunder oldalra adtam 25 V Ac és a primereket mértem és a képen látható eredmény jött ki.
Szűrkét meg a fehéret használgatom 230V ra kapcsolva.
Szekunder telyesitményt meg lehet határozni huzal vastagságból?

A huzalméret a legmegbízhatóbb alapadat. Ebből meg lehet az áramot határozni, amit a feszültséggel szorozva megkapod a teljesítményt.
De abban már nincs egységes álláspont, milyen áramsűrűséggel célszerű számolni. Ha tartós terhelésre méretezel, akkor a 2,5-3 A/mm2-t javaslom. Tehát kiszámolod a huzalod keresztmetszetét, és megszorzod mondjuk 3-al.
Pl. 2 mm-es huzal esetén 2x2xpi()/4 = 3,14 mm2. Ezt 3-mal szorozva, közel 9 A a terhelhetőség.

1,6 huzalal van tekerve. Most mértem meg.

Ha ott van előtted a trafó, akkor a tekercsek DC ellenállásának precíz megmérése is segítség lehet (sima ohm mérő általában nem elég pontos). Ebből kiszámolható, hogy mekkora terhelő áram, kb. mennyi rézveszteséget okoz a trafón.

További lehetőség, hogy terhelést raksz a trafóra és figyeled mennyire melegszik. Ha gyorsan emelkedik a hőmérséklete, forró lesz, akkor az a terhelés sok volt neki. Ha órák múlva is hideg, akkor meg jó eséllyel többet is elbír...

Az 3 A/mm2-el számolva 6 A, és ha 25V a szekunder feszültség akkor az 150W.

Ha csak az ellenállást mérjük meg (pontosan), abból hogyan lehet következtetni az áramra? Ha nem tudjuk a feszültséget, és a menetszámot, akkor nem tudjuk milyen hosszú lehet a huzal (mert arra gondolok ez kellene még az ellenállás méréshez). De ha tudjuk a feszültséget, a menetszámot akkor is saccolni kell.

Tudjon maxon 5A akkor már jó.

A feszültséget ismerjük, megmérte a kérdező.
Ha kiszámoljuk adott áramra a veszteséget (primerre és szekunderre is), akkor a hatásfokot is megtudjuk. Egy ekkora trafótól pedig sacc/kb. legalább 95% hatásfok elvárható.

De a fizikai méteretek alapján kiszámolható az is, hogy adott teljesítménytől kb. menyivel lesz melegebb a környezeténél. Ezt kapásból nem tudnám (vagy max saccolni), de valószínűleg egy hűtőborda számoló-saccoló, vagy bármelyik MI tudna erre képletet saccolni.
Tehát azt mondom, hogy mondjuk ne menjen 80°C fölé a trafó, ahhoz saccolható a max veszteség, abból meg számolható, a tekercsek ellenállásának ismeretében, a primer és szekunder árama, ill. teljesítménye.
Ha pontosabb eredmény kell akkor a vasveszteséget is hozzá kell venni, ez a trafó üresjárási valós teljesítményfelvétele + sacc. néhány % a szórása miatt - amikor terheljük.

5A-t még 2,5 A/mm2 áramsűrűséggel is elvisel az 1,6-os huzal, akár korlátlan ideig. Ha a trafó egyéb méretezési paraméterei is rendben vannak (például a primer nem melegszik terheletlenül is), akkor nyugodtan terhelheted folyamatosan 5 A-el.

Az nem a meg mért azt én kapcsoltam a trafóra 25V

Egy kérdés akkor a szürkét és a fehéret be köthetem 230V nak a piros meg a feketébe 2 2 ér össze van forrasztva.

Köszönöm a magyarázatot. Ha van hozzá kedved és energiád, akkor egy példán keresztül, kitalált adatokkal bemutathatnád a felvázolt folyamatot.
Azért feszegetem a kérdést, mert gyerekkorom óta keresek olyan módszert, amivel ismeretlen trafók paramétereit meg lehetne határozni. A feszültségek jól megmérhetőek, aztán átszámolhatóak, de az áramok számomra ettől sokkal rejtélyesebbek ha nem ismerjük a huzalok vastagságát.
A melegedéses vizsgálat (nem nevezném mérésnek, inkább megfigyelésnek) nagyon kézenfekvő lenne. Ameddig 1-2 szekunder tekercsünk van, és azok feltehetőleg azonos méretű huzalból készültek, akkor még működhet is. De ha több a tekercs, vagy eltérő huzalokból készült tekercsek vannak egy trafón, akkor már könnyű elbizonytalanodni.
Ha például egy akkumulátor töltő trafóján van egy 15V-os 10A-es tekercs, és egy 12V-os 0,5A-es a vezérlő áramkörnek, és kívül van a 10 A-es tekercs, akkor előfordulhat, hogy a 0,5A-re tervezett tekercset már többszörösen túlterheljük (akár le is égetjük), de még nem emelkedik sehol a külsőleg érzékelhető hőmérséklet. Persze pontos ellenállásmérésből lehet következtetni, hogy a két hasonló feszültségű tekercs nem azonos huzalból készült, de a melegedéses módszer ilyenkor nem ad biztos eredményt.
Szintén teljes bizonytalanságban vagyok akkor is, amikor ismeretlen vasmagra szeretném meghatározni a voltonkénti menetszámot (a gerjeszthetőséget). Kipróbáltam a fórumon javasolt módszereket, de egyik sem adott értékelhető eredményt. Ha ezzel kapcsolatban is van javaslatod, ez sokkal inkább érdekel, mint a terhelhetőség nagyságának meghatározása.

Kösd be ahogy gondolod, és mérd meg a nyugalmi áramot. Egy 120-150 W-os lemezelt trafónál, kb. 50-100 mA körüli értéket gondolok ideálisnak, ha azt tartós terhelésre tervezték.

Itt próbálkoztam a második felvetésemben említett teszteléssel.

Ismeretlen vasmag esetén kell egy próba tekercset készíteni a vasmagra, akár sima villanyszerelési huzalból. Ha jól emlékszem van szabályzoható toroidod, és valós teljesítmény mérésére alkalmas műszer is van hozzáépítve. Ha a próba-tekercsre bekötöd a toroidot és óvatosan emeled a feszültséget, közben pedig figyeled a valós teljesítmény felvételét, az is jó támpontot adhat.

Az áramerősség egy bizonyos feszültség felett nem lineárisan fog emelkedni a feszültség emelésével, és ez nem is a valós teljesítménnyel lesz arányos. A vasmag addig mágnesezhető fel, amíg az áramerősség emelkedése meredekebbé nem válik. Kb. ez a könyökpont lesz az a határ amekkora feszültségre alkalmas az adott tekercs. A tényleges használat ill méretezés esetén azonban figyelembe kell venni, hogy a hálózat feszültsége milyen határok között változhat...

Viszont az vasmagfüggő, hogy mekkora gerjesztés mekkora veszteséget okoz (pl. GeeLee által emlegetett melegedés) de ezt sokkal gyorsabban megtudod, ha méred a valós teljesítményfelvételt, mert nem kell megvárni a vasmag átmelegedését.

Van amikor a feszültség-áram karakterisztikában a telítés közelében jelentkező töréspont nem elég egyértelmű, a valós teljesítményfelvétel viszont megmutatja, hogy meddig lehet elmenni.
Véleményem szerint a valós teljesítmény felvétel mérése nagy segítség, mert megmutatja a vasveszteséget, de ezt nyilván a vasmag méreteivel (és a saccolt teljesítménnyel) összhangban kell értelmezni.


Nyilván érdemes a a kapott menet/V érték meghatározásával együtt, az ehhez tartozó mágneses indukciót is kiszámolni a vaskeresztmetszet ismeretében, és ellenőrizni, hogy azért kb. reális értéket kaptunk-e. A tartomány széles, kb. 0,5T - 2T, az anyagminőségtől függően. Az EI vasak szoktak kisebb indukciót elviselni, aztán az M, majd a hiperszil, és a toroid. Ez utóbbi alkalmas a legnagyobb gerjesztésre (de nyilván gyártófüggő, ötvözetfüggő, meg hogy pl. mennyi ragasztóanyag van a lemezek között, stb...).

A több darabból összerakott vasmagok esetében marad nagyon kicsi légrés a tökéletlen illesztés miatt, ezért ezeknek kevésbé lesz szögletes a feszültség-áram karakterisztika töréspontja, inkább egy görbét kapunk.

Az 50Hz-es trafókra ugyanaz igaz, mint amit a weblapon is írtam a trafó méretezésről: nincs pontos képlet, mert egy csomó dolgot saccolni kell, kompromisszumokat kell kötni. Pl. hogy mi a a fontosabb a készülő trafó esetében:
- adott trafó méretből a max teljesítményt kihozni
- kicsi nyulgalmi áram/teljesítmény, pl. mert sok üresjárás is lesz
- legjobb ár/teljesítmény viszony elérése
- legjobb hatásfok elérése, pl. folyamatos fix terhelés lesz a trafón
- pontos áttételi viszony, alacsony torzítás pl. mérési célokra, vagy erősítő kimenő trafó
Ezekre sincs tökéletes matematikai képlet, inkább gyártási tapasztalatok alapján fabrikált képletek. Ha trafókat akarsz készíteni, akkor ki kell tapasztalni a dolgokat.

Digitális audio jel használata PCM5102 DAC segítségével

Sziasztok,
Kaptam egy régi, kidobásra itélt házimozi erősítőt (Samsung HT-C6500). A hangszóró kimenetein csak erős zúgás van. Az erősítő részben egy Pulse PS9830B IC a fő chip, ebbe mennek a digitális hang jelek, amit átalakít PWM jelekké, és ezek mennek az erősítő IRF6645 jfetekre.
Nem megjavítani szeretném, mert messze nem értek hozzá. Viszont támadt egy olyan ötletem, hogy kiiktatnám az egész erősítő részt, és a main board-ról jövő digitális audio jeleket (BCK, LRCK, AUDATA) rákötném egy DAC-ra.
Van egy PCM5102 DAC, amit egyszerű internetes rádióhoz használtam ESP32-vel. Ezt fel lehetne használni erre? Működőképes lehet, vagy ez nem ilyen egyszerű?

A PS9830B-hez csak egy 2 oldalas adatlap érhető el. Az annyit állít, hogy az iparági szabványnak megfelelő audioadatformátumokat fogadja el 16–24 bites audioadatokkal. Akár van esély rá, hogy működhet, de ehhez előbb ki kellene deríteni pontosan milyen formátum amit kap, és az alkalmazni kivánt DAC-nak is támogatnia kell ezt a formátumot.

Köszi.
Azt hiszem én nem fogom tudni kideríteni pontosan milyen formátumot kap.
(Talán ettől az IC-től?)

Ha mégis próbára rákötöm a DAC-ot, akkor az elromolhat? Vagy ártani nem tud neki, csak simán nem lesz hang?

LC87F5CC8A egy 8 bites mikrokontroller, ez vezérli a gépet, de az audio a DSP-től (TMS320DA788B) jön I2S buszon. Ez lenne a BCK, LRCK, AUDATA és kell még a GND. Ha a hiba nem máshol van, és a PS9830B megkapja a jeleket, akkor működhet. A PCM5102 szintén I2S-t fogad, mindkét rendszer 3.3V-os. Ha nem kötöd el tönkre nem fog menni, max nem működik.

Megmértem a trafót.
60mA a nyugalmi árama.
2 X 27V kimenete.
8V kimenet
Szürke fehéret kötöttem be.

Köszönöm a segítséget, holnap akkor teszek egy próbát.
A tápegységnek van 3,3V-os kimenete, és igyekszem majd figyelni a bekötésekre is.

A vezetékben (körülötte lévő térben) terjedő energia kapcsán -mert a kádban heverészve eszembe jutnak dolgok-, még egy ponton össze vagyok zavarodva.
Ha durván lehűtök egy vezető anyagot, akkor az miért válik szupravezetővé? Ilyenkor a körülötte lévő tér hőmérséklete is számít?
Ez az alapkijelentés: "Nem egy elektronfolyam halad át a vezetéken, hanem a töltések eloszlása változik meg az egész rendszerben EGYSZERRE. ... Az egész vezetékben mindez EGY IDŐBEN történik."
A hőmérséklet csökkenésnek hatása van a töltések eloszlására?
Mit kell látni, mit kell érteni ezzel kapcsolatban? Miért jobb vezető egy erősen hűtött fém, mint egy szobahőmérsékletű, amikor ebben már nem nagyon tudnak az elektronok megmozdulni?

Teljesen igazad van, ezek az egyszerű modellek jól alkalmazhatóak egyes jelenségek bizonyos szempontból történő szemléltetésére, de nem mindenre.

Például a vizes hasonlat teljesen jó a "kis nyomás miatt kell nagy keresztmetszet" és "kis keresztmetszet miatt kell nagy nyomás" szemléltetésére. De arra teljesen alkalmatlan, hogy ha összérintünk két vízsugarat (rövidzárlat), miért nem vág le a szivattyú. Pedig az a mondás, hogy az áram (ez eseteben víz), nem a vezetékben (cső), hanem körülötte megy.

Szupravezetésre nem tudok hasonló jó "slagszerű" szemléltetést mondani...

Ez nagyon jó kérdés. Jelenleg 2 féle szupravezetést fedeztek fel, az egyik az abszolút 0 Kelvin közelében a másik az úgynevezett magas hőmérsékletű szupravezetés, itt a magas persze relatív. 100 Kelvin körüli érték.

Az elsőre van egy kísérletekkel alátámasztott kvantummechanikai model ahol az elektronok párokba kapcsolódnak, a másikra pedig ez a model nem érvényes. Ott még a fizikusok sem találtak megfelelő magyarázatot, ha jól tudom.

Ami viszont bizonyos, hogy mindkét fajta szupravezetésnek vannak jellemzőik. Egyik ilyen jellemző, hogy szupravezető állapotban a mágneses tér kiszorul a vezető anyagból ebből aztán egyenesen következik hogy az vezetőn belül a elektromos tér és mágneses tér vektoriális szorzata nulla lesz, azaz nem lesz veszteségi energia ami a vezetőben hővé alakul. Ez teljesen összhangban van a korábban leírtakkal, hogy az energia áramlás a vezető körül történik.

Az is egy fontos jellemző, hogy nem csak a hőmérséklettől függ, hogy egy anyag szupravezetőként viselkedik-e vagy nem, hanem a külső mágneses tértől is. És ez a tér lehet a vezeték saját mágneses tere is. Ha nagyobb energiát akarunk átvinni a vezetéken, de a feszültség változatlan akkor nagyobb áram kell azaz nagyobb mágneses tér a vezeték körül. Van egy pont ami felett ez a külső mágneses tér mégis behatol a vezeték belsejébe, és ekkor a szupravezetés összeomlik. Ezt a tulajdonságot használják ki az energiaátvitelnél túláramvédelemre (Superconducting Fault Current Limiter). Ha az áramot egy szupravezetőn vezetik át, akkor azon nem esik feszültség, nem keletkezik veszteség, normál üzemállapotban mintha ott sem lenne. Viszont ha zárlat van akkor mágneses tér eléri a kritikus értéket, akkor a szupravezetés összeomlik és egy ellenállásként korlátozza a zárlati áramot.

Másik tulajdonság, hogy nem csak a külső mágneses térnek, de a vezető keresztmetszetére számított áramsűrűségnek is van egy felső határa. Azt túllépve szintén megszűnik a szupravezetés.

Következő tulajdonság, hogy szupravezetőből készített gyűrűben az áram külső áramforrás nélkül is fennmarad. Erre példa, egy szupravezető gyűrűre ejtett mágnes. A mágnes ejtésekor a gyűrűben feszültséget indukál, ami hatására kialakul az áram ami létrehozza a gyűrű saját mágneses terét azaz egy energia forrás nélküli elektromágnesként működik addig amíg a szupravezetés fennáll. És ez végül lebegteti a ráejtett mágnest.

Ami még nagyon érdekes, hogy azt is megfigyelték, hogy ennek a szupravezető gyűrűnek valójában nem kell teljesen zártnak lenni, egy ponton ha egy nagyon vékony szigetelő réteget iktatnak a körbe, akkor is működik. Ez is alátámasztja, hogy az áram nem a vezetőben lévő elektronáram által történik, hiszen ekkor nincs klasszikus értelemben vett zárt áramkör.

A gyakorlati életben, főleg hobbi szinten persze teljesen jó az egyszerű modell, képzelhetjük, hogy az elektronok a vezetőben áramlanak mint a csőben a víz, továbbra is érvényes azon a szinten a Ohm törvénye, a Kirchhoff törvények, stb. De vannak olyan alkalmazások, ahol már az egyszerű modell nem állja meg a helyét. Például nagyfrekvencián a skin hatás vagy a vezeték sugárzása antennaként már nem magyarázható az egyszerű modellel, ugyanúgy a szupravezetés sem.

Köszönöm a magyarázatot.

Ha maradunk a sima elektronok áramlása modellnél, és feltételezzük, hogy az áramlást korlátozza a részecskék hőmozgása, akkor ez magyarázza, hogy a hőmérséklet csökkentésével, csökken az ellenállás. Egyes anyagokban a hőmozgás már 0K-nél magasabb hőmérsékleten is megszűnik, ilyenkor az elektronok akadálytalanul tudnak áramlani, tehát ellenállása nullára csökken, azaz szupravezetővé válik. Legalábbis valami ilyesmire emlékszem régről...