Csak a saját véleményem...
Audiofil háttérrel nem említeném a kettőnél több csatornát. Már csak akusztikailag sem. De lehetne említeni a tápkérdést is, mivel a legszerencsésebb, ha minden csatornának külön tápja van. Én a trafókérdést másképp látom. Hiába a nagy töltőáram, a nagy kapacitásnak, mivel akkor is nő a magas töltöttség ideje. Vagyis a kapacitás nagysága csak névleges gyors impulzusú fogyasztás esetén. Az lehet, hogy egy drágább példánynál ez nagyobb töltöttséget is jelenthet, de ki tudja ezt kipróbálni a horribilis ára miatt. Szóval maradjunk annyiban, hogy a csillagban párhuzamosított kapacitások esetén gyorsabb töltés érhető el, összehasonlítva az egyke kondival. Még a DAC-om tápjaiban is így építettem meg a puffereket, hogy az 1000µF 10db 100µF-ból áll, és persze a dekadikus értékei.
Már szó volt róla, A gyári készülékekben látható dolgok a költséghatékonyság miatt olyanok, amilyenek. Ha valaki magának jó erősítőt akar csinál, nem biztos, hogy egy gyári erősítőt kell alapul venni.

Régi alatt nem a 90-es évek műanyag hulladékaira, hanem a 70' évekre gondolok.
Pl a Kenwood KA sorozata. A 9800 650VA-es trafója amivel 2x100W 8Ohmost készítettek, a zászlóshajó KA907 esbe két 500-as dualmono trafóval 2x150W/8Ohm. Vagy a Technics SA 5460 recevier amit nemrég javítottam és adtam el 500-as trafóval 2x68W 8Ohmra. Vagy a JVC RS77 ami 590W-os, és 2x60W -os volt. Ezek belseje nem a spórolás jegyében született. Sajnálatos, hogy az akkori egészséges gyártók közti versengés utána mindinkább a spórolás irányába ment el.

Nem a méret önmagában a mágikus tényező, hanem hogy a nagyobb trafót ritkábban hajtják a határértéken, emiatt a való életben sokkal ritkábban lép fel telítődés, még terhelési csúcsoknál is.

Kár ezt így elmérgesíteni.
Én tudok annak örülni, hogy Karesz-nek sikerült valamit elérni, amitől jobbnak hallja a rendszerét.
Ő nem akarta senkire rábeszélni a saját trafóját, csak elmondta hogy neki jobban tetszik, és nem sajnálja a ráfordítást. És ez jó dolog, sokkal inkább támogatni kellene, mint lehurrogni (attól mert eltérő véleményed van, még örülhetsz mások sikerélményének).
Mert az arrogancia még erősebb reflexiókat vált ki, ami egy idő után végletekig eldurvult helyzethez vezet.

A telítés azért jön létre, mert az indukció meghalad egy értéket, ami már a vasmagot a nemlineáris szakaszba kényszeríti. A terhelési csúcsokban mitől nőne az indukció? A trafóban létrejövő indukció egyáltalán nem függ a terheléstől. ( Inkább csökken, hiszen a primer tekercsnek van valamennyi soros ellenállása, ha ezt vektorosan kivonod a mágnesező ágra eső feszültségből, akkor az jön ki, hogy a nagyobb terheléseknél kisebb lesz az indukció a vasmagban.) Szerintem nézd meg, hogy milyen a transzformátor helyettesítő képe, abból látni fogod. Meg hát tudni kellene, mi az az indukció és minek a függvénye...

"... idő után végletekig eldurvult helyzethez vezet."

Már régen eldurvult a végletekig.

Egyet is értenék veled, ha ez csak egyirányú utca lenne. De ez csak szerintem reflexió volt.Talán Te is megérted, a néha furcsa a szövegértésed ellenére.

Újra megmutatom, mert nem mindenki tud értelmezni egy szkóp képet. Egy 10 W-os beütésnél (zenei jellel) 400 mV-ot esik a tápfeszültség - egy csatornán mérve, 6,5 Ohm műterheléssel.
Ebből visszaszámolva a tápegység belső ellenállása 0,22 Ohm. Tegye fel a kezét aki szerint ez annyira kicsi, hogy érdemes lenne megnövelni. A 630VA-es trafóról van szó 4x33000µF pufferrel.

Nem dúrva, inkább látványos csapdák vannak állítva, amibe sokan szeretnek látványosan belesétálni, azért, hogy ők is látványos csapdát állíthassanak.

Értelek, de hol vannak ezek jegyezve, akarom mondani, kik tartják ezeket jó hangú készülékeknek? Mert a néhány fanatikust leszámítva, akik a mai napig kazettákat meg egyebeket hallgatnak, szerintem senki. Szóval a példád nem jó. Nem azokat keresik manapság akik jó hangra vágynak.
A 70-es években inkább dívott még a csöves technika mint a félvezetős, szóval akkoriban nem igazán készültek jó félvezetősök. A jó alatt a jó hangút értem.

Senkit nem szóltam le. Vagy csak nekem nincs jogom a saját véleményemhez?
A szaklapok engem eddig sem nagyon érdekeltek, az inkább, hogy mit hallok. Épp te szoktál a legjobban megsértődni, ha a beszámolóidat ignorálják, vagy műszaki ellenérveket hoznak fel velük szemben. Alapvetően mással, de akkoriban is meghallgattuk amihez hozzáfértünk, amikor meg a Gelkánál voltam gyakorlaton, ott meg javítás után mindenféle hifit meghallgattunk mielőtt jött érte a gazdája.

Miért nem ezekről is, ha hangminőséghez kapcsolódik? Pont az lenne fontos, hogy megtalálni a különböző hagzások műszaki hátterét, okát. Ez segít a továbblépésben, nem pedig a sötétben tapogatódzás.

Idézet:
„Ez a téma nem a trafókról, és szkópképekről szólna!”

Hanem ezekről a dolgokról:

Idézet:
„Nem mondom hogy akkor nem volt a munkahelyeken sovinizmus”

Idézet:
„Ha az asszony veszekszik indokolatlanul ne az jár a fejembe, hogy lehetne a szót belefojtani”

Idézet:
„Csodálatosak a kézimunkája, és az is az volt, ahogy a fiaimat kihordta.”

Hát, ez aztán audiofília. Ha már ennyire szíveden viseled, hogy mit szabad írni ebbe a topikba, akkor legalább te ne offold szét a családi és magán dolgaiddal.

Nem rád céloztam a szkóp ábra meg nem értése kapcsán mert az természetes, hogy Te nem érted, úgyhogy ezt most ne vedd magadra.
Úgy is le lehet szabni valamit, ha mondjuk hosszabb akkor vágok még belőle, ha rövidebb akkor eldobom és kezdem elölről... aztán majd csak összejön előbb-utóbb. Meg úgy is le lehet, hogy előtte megmérem és akkor biztosan méretre lesz vágva. Mérni szerinted teljesen felesleges időpocsékolás, szerintem meg legalapvetőbb dolog amit el lehet képzelni. Persze a méréshez előbb meg kell ismerkedni a colostokkal, szélsőséges esetben a tolómérővel... stb...

A hangzásról csak kényszerűségből írok néha - sokan nem szeretik az ilyesmit olvasni - de néha azért szót kell ejteni erről is, mert hát hozzátartozik egy erősítőhöz a hangja is. De ez a része a dolognak tényleg nagyon szubjektív és emiatt szívesen belekötnek az emberek, vagy nevezzük úgy: ellenérzéseket vált ki belőlük. Személy szerint én is szívesen használom az egér görgőjét ha Te zenekritikákat írsz, vagy a hangmérnökök munkáját szapulod.

Ha ezt összevetjük a végfok tápelnyomásával, akkor mekkora részét adja ez a torzításnak?
Ha ennyire számít, hogy a táp belső ellenállása kicsi legyen, tehát hogy a feszültség minél kevesebbet változzon a terhelés hatására, akkor miért nem használunk valamilyen stabilizátort?
Viszonylag egyszerű kapcsolásokkal is meg lehet valósítani nagyon kicsi belső ellenállást. Egy LDO jellegű megoldás még számottevő hatásfok romlást sem okozna.
Labortápról jobban, vagy éppen rosszabbul szól az erősítő?
Hallható ill. mérhető különbség, a sima trafós táphoz képest?

Ki lett probálva - nem vált be.
A jo trafo meg a kondik hatásosabbak mint a legjobb elektronikus stabilizácio, ráadásul azt nagyon tul kell kell méretezni.

Azért a Naim használja évtizedek óta...

A stabilizátorok és a labortápok nagyjából hasonlóan működnek. Addig nincs probléma, amíg egy konstans terhelésre dolgoznak, de egy zenei jel az ugye nagyon nem konstans. Ilyenkor amikor változó terhelés van, a stabilizátor is meg a labortáp is elkezd "fűrészelni". Rossz lesz a hasonlat, de olyan lesz, mintha egy pwm táppá válna aminek még fojtó sincs a kimenetén, ebből a szempontból még egy hagyományos (szabályozatlan) mezei smps is jobb mert nem termel annyi zavart.
Hallgattam a szobában autós végfokot, a saját tápjáról is meg hagyományos 50Hz-es trafós pufferes tápról is, és nem hallottam hogy előbbivel rosszabbul szólt volna, pedig azoknak a tápjában tényleg kemény kapcsolás van, mivel még fojtó sincs a kimenetükön, csak trafó->gyorsdiódák->puffer. Viszont nem termelnek zavarokat a hallható sávban, némely labortáp meg igen.

Illetve, ott van még a kapacitás sokszorozó, bár azt inkább csövesekben használják, változó terhelésre nem tudom mit mutat, de az A osztályú SE anódtápja 2mV alatti hullámzást hozott vele ami szerintem nagyon jó érték.

Változó terhelést jól tűri, tekintve, hogy nincs benne átfogó visszacsatolás. Gyakorlatilag egy emitterkövető az egész.

Igazából meg lehet(ne) azt jól is csinálni, pl. audio erősítőhöz, ill. direkt ilyen jellegű terhelésre optimalizálni. Egy analóg szabályozó nem fog kapcsolóüzemű zajhoz még csak hasonlót sem produkálni, hacsak nem gerjed... amúgy meg a sima trafó+graetz+puffer megoldás csúcs-egyenirányítója által felvett áramimpulzusok sokkal durvábbak. Egy nagyobb belső ellenállású trafó (és itt nem csak az ohmos ellenállást, hanem a csatolásból eredő induktív jellegű reaktanciát is értem) ezeket az impulzusokat kicsit el tudja simítani, cserébe a táp belső ellenállása nagyobb lesz. Viszont ez utóbbi (szükség esetén) megfelelő elektronikával kompenzálható. Nem értek egyet azzal, hogy ezt ne lehetne jól megcsinálni.

Viszont manapság nem lehet figyelmen kívül hagyni a kapcsolóüzemű tápok fejlődését sem, amit többek között a félvezetők, nagyfrekvenciás trafóvasak, modernebb kondenzátorok, stb...kifejlesztése segített. Az utóbbi időben sokféle táp működésébe tekintetem bele, és nagyon ügyes dolgokat tudnak. Pl. bizonyos teljesítmény felett kötelező a PFC használata, azaz a tápnak szinuszos áramot kell felvennie a hálózatból. A PFC áramköre viszont a hálózati feszültségtől függetlenül (nyilván bizonyos, de elég széles tartományon belül) közel állandó DC feszültséget ad. Erről működhet pl. alacsony zavarkibocsátású rezonáns táp, aminek így rendkívül alacsony kimeneti impedanciája lehet. De találkoztam olyan fejlesztéssel, aminek az alapja egy flyback táp, de a primer oldalon nincs nagyfeszültségű puffer, szinuszos áramot vesz fel (nem kell külön PFC hozzá), és ún. aktív clamp megoldást használ, ami a tranziensek nagy részét megszünteti, elnyeli, ill. visszanyeri ezt az energiát. Egy ilyen táp nyugalmi teljesítmény felvétele alacsony, alacsony zavarkibocsátású. Mivel nincs primer oldali puffer, így nincs nagy bekapcsolási áramlökés sem, az elektronika önmagában megoldja a lágyindítást. Könnyedén elérhető 90% feletti hatásfok.
A modernebb alkatrészek pedig a D osztályú erősítők fejlődésére is nagy hatással vannak. Előbb-utóbb komoly versenytárrá válnak ebben a kategóriában is (vagy talán már most sem lehet figyelmen kívül hagyni...)

A trafós táp fő előnye az egyszerűsége, az ebből fakadó üzembiztossága, és az alacsony zavarsugárzása. Cserébe nagy, nehéz, drága, mágneses tere van (ami áramot hajthat a környező vezetőkben), nincs PFC korrekció, nem stabilizált, lágyindítást igényelhet - vagy nagy áramlökettel indul. Hatásfok szempontjából az 50Hz-es trafóval készült táp, csak az n*10kW-os tartományban jobb (most még) a kapcsolóüzemű tápokhoz képest, de ez a határ évről-évre feljebb megy. Szóval nem érdemes leragadni egy-egy megoldás mellett, mert változik minden, és nyilván nem minden új jobb, de azért akad olyan is.

.

Ilyennel kísérleteztem. A toroid trafót 400V-os primerrel kértem, arányosan növelt szekunder feszültséggel. Az eredmény egy kevésbé dinamikus, kevésbé erőteljes hangzás lett. Leginkább a mélyenergiák sínylették meg a változtatást. Ellenben a középtartomány tisztábbnak érződött.
Talán érdemes lenne LC szűréssel is próbálkozni. Sajnos ez drága, nagy és nehéz....

Most mek-elek megint meg fog róni hogy tápozás van audiofília helyett.
Tegyél rá a labortáp kimenetére négyszögjeles terhelést, mondjuk ne is legyen sok, csak 0 és 2A között változzon, elég érdekes tranzienseket fog produkálni, annak ellenére hogy analóg.
Én sem vagyok oda a trafós tápokért, nagy, nehéz, drága stb, de amit én ennél is nagyobb hátrányának tartok hogy nincs túláram védelme. Rövidzár védelme még csak csak, mert teszünk be egy olvadóbiztosítót. Egy kapcsitápba meg kismillió féle védelem applikálható, nem kell a végfokot elrontani rövidzár védelemmel vagy áramkorláttal, ha meg lehet azt oldani már a tápban.

A kapacitás sokszorozót is használják két módon is, vagy csak simán, ilyenkor nincs stabilizálás, vagy úgy, hogy van hozzá egy egyszerű zéneres stabilizálás ami viszonylag függetlenné teszi a kimenetet a hálózati feszültség változásaitól. Mert hiába van nagy trafó, meg kismillió µF ha közben a hálózati feszültség is szédeleg mondjuk 5-10%-ot ide oda, mert ugye nem csak én fogyasztok hanem a szomszéd is, meg annak a szomszédja is stb.

Hasonlót tapasztaltam. Ha kisebb a trafó és kevesebb a puffer egy tápban, az az egész hangképre jótékony hatással van, viszont a mélytartományban nem lesznek gigantikus energiák. Az erősebb táppal - nem tudom jobban megfogalmazni - felkeményedik az egész hangkép, épp olyanná válik amit az ember nem szívesen hallgat, cserébe bömböltethető a végtelenségig, nem sínyli meg a mélyátvitel.

Ha a labortáp (vagy stabilizátor) kimenetén is van kondenzátor, akkor szinte tetszés szerinti mértékben leszoríthatók a tranziensek. A saját labortápom 0A-15A ugrásra 100mv nagyságrendbe, és µs-os tartományba eső pillanatnyi csökkenést produkál - ez kevesebb mint amit a kimenetén levő 1méter vezeték okoz! Ha rárakok elkó + fóliakondi kombót is akkor alig lehet kimutatni a tranzienst. A 15A->0A kicsivel nagyobb túllövést okoz, de ez is összemérhető szinten van a sima vezeték hatásával, és pufferelve a kimenetet ez is elhanyagolható mértékűre csökken. Alaphelyzetben azért nincs komolyabb kapacitás a labortáp kimenetén, mert áramgenerátor funkcióra is használhatónak kell lennie, és a pufferből miatt nagyobb áramtranziens tudna kijönni. Viszont egy erősítő tesztelésnél bent lehet hagyni az erősítőben a saját pufferkondijait, és azt megtáplálni labortáppal (a trafó+graetz helyett)...

Erről két dolgot az én nézőpontom szerint...
Annak hogy hogy szól egy rendszer alapvetően van két feltétele. Mint már sokszor írtam alapvetően adott felvétel szabja meg. A másik, az igaz, hogy a táp meghatározó minden erősítő esetében, de itt jön, hogy hangfalas, vagy hallgatós üzemmódról beszélünk?
Ugyanis a hangfalas üzemmódban a hangzásértékelésnél jelentősen hozzájárul a dolgokhoz a helységakusztika, és az adott hangfal adottsága cuzámmen. Na most innentől mindenki döntse el magának, hogy szerinte mitől "kemény" egy hangzás. És az adott rendszer a hangerő változtatásával, milyen hangérzetváltozást mutat. Erre én azt mondanám, hogy ezt mindenki tartsa meg magának, mert azért ez nem egymás felülmúlásáról szólna, mindössze arra gondoltam, hogy egy felszínes álláspont meghatározás lehet akár megtéveszthető is, ha komolyan vesszük az itt olvasható álláspontokat, mivel nem ismeretes azok rendszerháttere. Beleértve az előzőekben tárgyaltakat, és a közölt mérési eredményeket, mivel, amit valaki érzékel még az sem általánosítható.

Én nem hangadóként szeretnék e témában szerepelni. Azonban ebben a témában úgy vélem a témaindító leírása alapján, hogy ez nem a szkópábrák, grafikonok helye lenne. Így is van épp elég probléma a jobb hangzásképesség terén. És sajnos a jobb, kellemesebb hangzás alapfeltétele a zenei anyag, ami alapvető gondot jelent. De az sem semmi, hogy egy erősítő hangjában mennyit tesz a felhasznált anyagok milyensége. Szóval van ezernyi más az általam téma szerint kifogásolt dolgokon amiről lehet meditálni. És ezek nem olyan egyszerűek, mint a mérési eredmények. És ezek melósabb dolgok. Idő, rendszerezés, dokumentálás, hogy nehogy eltévedjen az ember ennek slamasztikájában. És persze jól jöhet a tapasztalatok közlése azoknak, akik erre az útra tévednek. Szerintem a mérési adatok készítése, elemzése adott esetben egy minőségi erősítő készítésének kelléke igazából. Az audiofil az ezután jönne, mivel ennek az eredményessége nem mérhető, hanem csak "hallással" érzékelhető. Az audiofil nem hallásvizsgálat, amit műszerekkel úgy ahogy lehet minősíteni. Az az alapvető érzékelés megállapítása lenne, és adott esetben a munkavédelem része lenne. Ott nem zenekari muzsikával operálnak.

Példának, vagy ki minek akarja...
A fejhallgató erősítőmről, ma 970 óránál fogok zárni. A tapasztalataim ez időtájt, hogy még mindig mutat újat. A bejáratási naplómba nézve látható az egész menetben tapasztalható változások, felhasznált anyagok viszonylatában.
Március 29-én kezdődött egy egy TAD cső párossal. Ez ment június 3-ig, majd a várható eredmények miatt cseréltem Genalex Gold Lionra őket. És ma augusztus 14 van. Közben szépen lettek információk, amik a későbbiekben történő bejáratások táppontja lehet számomra.
Ha úgy vesszük ezek is mérési eredmények, de legalább e téma szerintiek.