Nem értem ezt a elprocesszorosodást, ez már úgy 50 éve lezajlott. Sőt még régebben, ha az egy idő után beszerezhetetlen integrált áramkörökre gondolunk. Hogy egyszerűbbek voltak a programjaik vagy kevésbé látványosan tették a dolgukat, az más kérdés.

Különböző szintű, de processzornak tekinthető integrált áramkör volt és van egy sima tunerben, a magnódeckben, a lemezjátszóban, a CD-játszókban (a milliókba kerülőkben is), a tévében, a házimozi-erősítőben, a mikrosütőben, a borotvában, a fényképezőgépben, az autóban (sok), a bicikliben, a liftben, a lépcsőházi világításban, a csillárban, az akkumulátor-töltőkben, a W.C-ülőkében. Nem cserélheted fel egyiket a másikkal, de a szabványosítás és/vagy a szoftverek nyílttá tétele akarat kérdése lenne, nem a technológia hibája... És DSO-d sem lenne ezek nélkül, maradna a fél szobát elfoglaló, tízszer annyit fogyasztó, tizedannyi mérésre képes műszerpark. Ja, lehet félni tőle, hogy tönkremegy, ahogy bármi más.

Ezek közül - minden szándék ellenére - sok évtizedekig működik, de a legtöbb már előtte rég elavul. Az is egy kompromisszum, hogy az apróbb tranzisztorokat tartalmazó processzorok szándék nélkül is gyorsabban tönkremennek, de nem én akarom az egyenletet felállítani, hogy mindez mennyire jó, ill. szükséges vagy nem jó és nem szükséges. Csak annyit mondani, hogy ha akad is még egy-egy terület, ahol eddig megvoltunk processzor nélkül és többé-kevésbé felcserélhetők az alkatrészei másra, az csepp a tengerben, csak néhány ember számára van jelentősége, ez már csak ilyen.

Én a lenyűgöző-erősítő és a mikrovezérlő kapcsolatának említésénél már puhatolóztam a tervezőnél a pénztártól való távozás utáni tervek felől (mert, ha hifisón akarják bemutatni, akkor gondolom nem a 100.000 Ft-os kategória lesz) és nem sok jóval kecsegtető választ kaptam.

De! Van egy LG mikrónk, kb 20 éves. Még garanciában cserélni kellett benne a magnetront és úgy 2-3 éves korában elkezdett a kijelző halványodni. Majd sötétség, de minden gombra reagált, minden működött rajta. Elvittem a márka szervízbe, hogy nézzék meg. Azt mondták, hogy kijelző meghajtó IC hiba, pót alkatrész nincs, új mikró van. Használtuk sötét kijelzővel egy pár évet, majd ismét megpróbálkoztam a javíttatásával egy maszek szerelőnél. Méregette, majd ő is azt mondta, hogy kijelző meghajtó IC hiba, de ilyet se égen, se földön nem talál. Jó, ismét használtuk pár évet, mikor azt veszem észre egyik nap, hogy világít a kijelző, működik. Kb 1 hetet ment, majd ismét elsötétedett. Tehát van remény.

Nekem nincs tapasztalatom arról, hogy melyik MCU mennyi ideig bírja. Sokféle gyártó sokféle típusa létezik, van erről valamilyen statisztika?
JBC állomás: elérhető a szoftver a weblapon, talán olyan is akad aki letöltötte magának... De abban a prociban bőven van tartalék, akár saját szoftvert is írhat rá bárki, aki szeretne.
Ha meg mondjuk 10...20 év múlva ez még érdekes lesz, az akkori chatgpt, 83msec alatt generál rá egy működő programot
Szkóp: az enkóder nem volt szempont amikor megvettem, de történetesen a szkópomon nincs egyetlen enkóder sem.
Amúgy az enkóder hibáknak az oka nem az MCU, hanem egyszerűen hulladék minőségű enkódert használnak, a tervezők pedig nem kezelik megfelelően a prellezést.

Láttam gagyi enkódert, de találkoztam rendessel is. Ez a rendes egy optikai volt, szerintem örök élet+1nap. De a léptető motoros sem elhanyagolható. Van is még régi 5,1/4 hüvelykes floppy meghajtókból bontva. Szerintem a tengely is jó méret.
Holnap megyek haza, kicsit már elektrózni szeretnék. Nincs panasz, koncertek+wellness, de mostmár a forrasztó ón szagára vágyom.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok!

"Te mikor tekerted le utoljára -94 dB-re a DAC-od hangerejét (a játszásit kivéve)?"

Jut eszembe, egy DAC+erősítőről van szó, a fejhallgató-erősítő része különösen nagy teljesítményre képes, így nem biztos, hogy akkora hülyeség az ilyen mértékű csillapítás. : -) De ahogy írtam, nem ezen volt a hangsúly.

Ez az egyik rajz. Ez 10 váltó telével 0 és-62 dB között 1 dB lépésközzel kapcsolgat. Nem sokára jön a többi is.

Ha már mikrokontroller van, nem kell sokkal több gomb, néhány hétszegmenses kijelző meghajtása sem túl bonyolult és utána kvarcpontossággal lehet mikrózni mindent akárhány másodpercig. Szüleimnek volt ilyen mikrója, egy számbillentyűzeten be kellett írni az időt, tehát mondjuk 241-et pötyögött be az ember, akkor 2 perc 41 másodpercig ment. De volt rajta egy "1 Min" gomb, amivel egy gombnyomásra egy percet lehetett mikrózni. Rettenet sokáig megvolt, egyszer még a vezérlést tápláló kistrafóját is szétszedtem apróra egy kiment hőbiztosíték miatt. Azóta se láttam hasonlóan jól használható mikrót.

Bármikor szívesen látlak Kapuvári műhelyemben, saját szemeddel vagy műszereiddel is újramérhetsz bármit, ha nem hiszed el. 5-én jönnek a nyákok, már nagyon várom!

Ígértem, hogy felrakom az ide-oda lépegető osztót is.
Átfogás 90dB.
Lépésköz 1dB.
Legnagyobb hiba 90dB-en belül 0,5dB
Legnagyobb hiba 10dB-en belül 0,3dB
Legnagyobb hiba a szomszédos értékekhez képest 0,23dB

Találtam egy könyvet az erősítőkről:
https://analog-electronics.ewi.tudelft.nl/webbook/SED/_build/html/intro.html
Persze nem tudom a linket bemásolni.... az 574. hsz-ben van az eredeti link

Jó kis írás, ezen lehet cuppogni egy darabig. Legalább helyreteszi a helyes meghatározásokat. Tetszik.

Ehun, la!

Bár léteznek jobbnál jobb potenciométerek, valahogy mindig éreztem valami ellenszenvet velük kapcsolatban. Volt egy gondolatom, mégpedig hogy egyszerű huzalpotenciométereket fogok használni. Szétszedtem néhány elhasználódott egy fordulatú huzalpotit, nem tetszett a látvány. a 2kOhm feletti példányok olyan vékony huzalból vannak, hogy csak a lélek tartja őket. A 10 fordulatúakban valamivel vastagabbakat használnak, hát elvben rájuk esett a választás.
Itt három gond merült fel hirtelen.
Első, hogy nincs sztereó kivitel.
Második, hogy csak lineáris létezik, bár nagyon pontos az elfordulás/ellenállás osztás aránya.
Harmadik, hogy a fenének van kedve tekergetni olyan sokat rajta.
Az elsőre hamar találtam megoldást, mivel vannak 6mm-es tengelyű fogaskerekeim, így egyszerűen tudok velük tandem hajtást kivitelezni.
A második és a harmadik problémára egyszerre jött a megoldás, azaz a sok tekergetés helyett egy sima egy fordulatú potméter legyen a jeladó, ezt kell tekergetni. Fogaskerekes csatolással három darab 10 fordulatú huzalpoti fut egyszerre, kettő a jelútban kell legyen, harmadik a visszacsatoló potmétere egy szervónak. Tehát amíg a jeladó potmétert egyszer körbetekerjük, a 10 fordulatú potik is végigfutnak a teljes pályán. Az osztás logaritmikus helyett lineáris, de itt lehet kicsit csalni. A szervó elektronikát kell úgy megcsinálni, hogy az eredmény rogaritmikus elmozdulás legyen.
de más megoldás is bevillant, konkrétan az, hogy a huzalpotikat a visszacsatoló körben is el lehet helyezni, így közel logaritmikus görbét tud felvenni. A csúszóérintkező előterhelésére is gondoltam, de a tapasztalat azt mutatja, nem igazán jó, ha a potméter leszedőjét árammal terheljük. Az átmeneti ellenállás bizonytalansága sokszorosa a pálya ellenállás osztás bizonytalanságának, ami ráadásul mechanikusan is érzékeny. Még a huzalpoti esetében is. Bár ez az érintkezési bizonytalanság miatti torzítás kicsi lehet, de miért ne lehetne ezt is kisebbre venni egy jobb megoldással.
A rajzon egy kis szakaszát mutatom a tízfordulatú huzalpoti pályájának. Az általam bontott 5kOhmos példányban közelítőleg 1000-2000 menet van feltekerve, így félpályán a bizonytalanság 0,05-0,1% körül mozog. Ez nem kevés. Viszont az is igaz, hogy a leszedő érintkező szeret a legmélyebb ponton pihenni, azaz két huzalmenet közé befeküdni. Így viszont stabil helyzetben van.

Köszönjük!

Nem mérem meg, de a feltekercselt huzal miatt, a huzalpoti induktivitása mennyire számottevő?
Ahogy írtad, opamp visszacsatolásába bekötött potival jól közelíthető a logaritmikus szabályzás, régebben mintha valaki be is tett volna egy oldalt ahol sokféle megoldást végigvettek (köztük ezt is). Valamelyik régi Rádiótehnika vagy Hobbi Elektronika újságban is volt ilyen cikk, egy előerősítőről, amiben lin. potival csináltak logaritmikus hangerőszabályzást.

Mellesleg az ellenálláslétrás - kapcsolgatós megoldást is lehetne ilyennel kombinálni, mert így csupa egyforma ellenállásból lehetne a létra.

Engem érdekelne, kipróbálta-e valaki ezen dolgok hangra gyakorolt hatását. Huzal potit egyszer tettem erősítőbe, de az egy ősrégi TDA volt, fogalmam sincs hogy mennyivel lehetett rosszabb vagy jobb hangú mint a szénpályás, vagy egy mezei relé.
Ugyanígy, bemenetválasztó. Vajon jobb egy mezei relé kontaktus, netán egy aranyozott kontaktusú relé, vagy a sok helyen (gyári készülékekben) alkalmazott mezei jfet?
Nyilván, az a legjobb, ha semmiféle ilyen dolog nincsen a jel útjában, de ezt nem mindig lehet elkerülni. Most rendeltem relét, elvileg aranyozott a bele, majd kiderül, 3db-ot vettem, az egyiket bontásra, belenézni.

Jut eszembe, mezei teljesítmény ellenállásból nekem nem jött be soha a kerámia huzal, ahova olyan kellett (5W) oda inkább tettem be 2db 2W-os fémréteget párhuzamosan.

Úgy gondolom, az alkalmazott felhasználás függvénye ez az induktivitás hatás. Fizikailag úgy néz ki egy ilyen ellenálláspálya, hogy egy fél méter hosszúságú és 0,5mm átmérőjű hordozóra feltekerik az ellenálláshuzalt. Ez úgy néz ki mint egy tekercselt gitárhúr, gondolom láttál már ilyet. A vastagabb húrok nem sima acél szálak, hanem acél magra feltekernek akér réz réteget, hogy a fajlagos tömeget növeljék, ezzel a rezonancia frekvenciát csökkentsék.
Szóval ez a tekercs nagyony vékony magra készül, majd ezt másodszor is feltekerik egy 15-18mm átmérőjű sablonra. Szóval dupla spirál, mint az izzólámpáé wolfram szála. Az adatokat beírva a kalkulátorba, 50uH alatt van biztosan, ez 20kHz-en 6 Ohm körüli a reaktancia, ami 5kOhm esetén 0,1% növekedést jelent. Számomra elfogadható.

Emlékszem arra az előerősítőre, ott is arra tért ki a szerző, hogy a logaritmikus potméterek gyártása nem teszi lehetővé a pontos együttfutást. Persze ez azért nem így van, mert vannak jó potik. De az olcsóbbak is pontosabbak, ha lineáris a pálya.

Régebben volt nálam higannyal nedvesített RF reed relé. Szerintem az lenne az igazi. De lehet, hogy csak le vagyunk ragadva. Nézzük meg, mi van az LM3886 IC belsejében. Egy dupla differenciál erősítő. Egyik az aktív, másik a mute áramkör része. Van ilyen dupla bemenetű opamp is (nevét most nem tudom), gitárerősítőkben láttam. Két csatornát kapcsol oly módon, hogy a differenciál fokozatok áramát veszi el az egyiktől. Amelyik áramot kap, annak a hálózata aktív, az szól.
Jfet kapcsolót nem szeretünk használni, mert nem lineáris. Szerintem meg nem tudjuk használni. A jfet a zenei jel hullámain lebeg, a gate elektród pedig a gnd-hez képest állandó potenciálon ül. Így nem is lesz lineáris. Gitárhoz zajzár fejlesztéskor tapasztaltam, hogy az átmeneti tartományban erősen torzított, Akkor ugrott be az az ötlet, hogy a gate potenciált nem a gnd-hez, hanem a jfet DS potenciáljai közé kell tenni.

Itt egy elvi rajz erről. Igaz bonyolultabb mint egy sima mezei megoldás, de nincs ingyen ebéd.

A JFET szimmetrikus használatára vannak sokkal egyszerűbb megoldások is. Viszont ez csak a szimmetriát oldja meg, és csökken is a torzítás (a páros harmonikusok kiesnek, és páratlanból is kevesebb lesz). Tehát csökkenti ugyan, de közel sem szünteti meg a bevitt torzítást.

A higany nedvesítésű (általában reed) relék fő előnye, hogy prellezés mentesen kapcsolnak, pl. akár pikosecundum meredekségű impulzusokat is elő lehet vele állítani. Amúgy a mechanikus kontaktok, is visznek be egy kis torzítást, mert az átmeneti ellenállás nem tökéletesen stabil, áramfüggő, hőfokfüggő, és áram-irány függő is lehet. Ha pedig többféle fém találkozik akkor ott termoelem is lesz, és az átfolyó áram miatt lesz hőmérséklet változás is.

Kisjelű áramkörökben valószínűleg olyan kicsik ezek a torzítások, hogy nem mérhetők (vagy csak nagyon spéci műszerekkel), tehát valószínűleg tényleg a relé a legjobb megoldás. Nagy áramok esetén, a kontaktok által bevitt torzítás (relében, csatlakozókban) gyakran eléri a mérhető szintet.

Sokat lehet tanulni amúgy ha megnézzük némelyik (> 6 digites) asztali multiméter kapcsolási rajzát, hogy milyen megoldásokat alkalmaztak a linearitás hibák elkerülésére. Főleg régebbi típusokban amelyekben kevesebb céláramkör van. Olyan kapcsolástechnikai trükkök fordulnak elő, hogy pl. sima CMOS kapcsolókkal is tudjanak jeleket kapcsolni. Persze rengeteg alkatrész kell hozzá, amivel megoldja, hogy az éppen aktív kapcsoló közel nulla árammal és a "tápjának a közepén ülve" működjön. Valószínűleg lehetne audiotechnikában is használni ilyen megoldásokat, de brutális alkatrész mennyiség kellene hozzá, szóval valahol kompromisszumot kell kötni. A relé használata szerintem jó kompromisszumot jelent, ha nem kell nagyon sokat kapcsolnia - mert az élettartama véges.

A csatolt képen szemre is jól látható a torzítás különbség. Szinusz generátor (pl. wien hidas oszcillátor) szintszabályzóját is szokták hasonlóan megoldani.

Én nem tudom kiszámítani, de majd Ti. Szóval régebben gyakrabban, ma már ritkábban használok reléket. Van, ahol már 24 éve működött, 50-60 mA DC-t kapcsolt valami kis nyákos relé, a nagyobb mágneskapcsolók is előbb elkoptak, mint az őket kapcsoló kis nyákrelék. Utóbbiból nem is találkoztam, ami elkopott, napi néhány száz kapcsolással. A higany nedvesítésűből is van pár db-om, azokat meg el se tudom képzelni miért és mikor mennének tönkre ilyen, hangerősítőkben, hangerő kapcsolgatásnál, igénybevételnél. A 2. kép higanyos relé, terheléssel kapcsolva.

Ismerős, volt is ilyen oszcillátorom. Meg izzólámpás is, de az már nem ide tartozik.
Szépen látszik, mennyit jelent ha szimmetrikusan van vezérelve.
El lehet merülni ebben a kapcsolgatós részletben, mert ez sem annyira egyszerű. Egy kapcsolónak, jelen esetben relé, vagy jfet, mosfet, vagy urambocsá' LDR vannak határadatai. Jelen estben a nyitott kontaktus és a zárt kontaktus ellenállásának arányát figyelembe véve a relé a legjobb választás. Legrosszabb az LDR, de nem biztos hogy dobnám őket. Lassúak, nagy a hőfokfüggésük, nagy a szórásuk, ezért hasonlóképpen a jfetekhez, senkinek nem ajánlom hogy utánépítsen bármit is ilyen áramkörből. Főleg nem hangerő szabályzót. Bár talán bemenet választóhoz éppen ideális lehetne, mivel lágyan kapcsol. Az, hogy mennyire szól bele a hangképbe, azt nem tudom, Éppen fut egy projekt, ahol kell néhány együttfutó példány. Ezres tételből válogatok most csoportokat, de nagyon nem egyszerű. Még a fény hullámhosszától függően is változik minden. 550nm-en van az érzékenységi csúcs, ez zöldessárga fény. A gyári zöld led túl zöld, ezért inkább sárgát használok, mert ott harmad akkora áramnál mérem ugyanazt az ellenállás értéket. Már vannak 5%-on belüli párjaim, amik 100uA és 10mA közötti led áram között együtt futnak. Egy ledhez 2 darab LDR kapcsolódik, mert kénytelen vagyok monitorozni, mert még a teliholdra is változnak. Ez is hangerő projekt, de mivel nem fogom tudni lefedni 2 darab LDR-el az egész tartományt, 10 vagy 20dB-es osztókhoz kell rendelni őket. Így csak 1/10 arányú átfogást kell tudniuk.
Ami még kérdéses: Sehol nem találtam egy LDR-es osztóról olyan mérést, ahol a torzítást mérték volna. Az én hangkártyám 106dB dinamikatartománnyal rendelkezik, szoftveres mérést ezen belül tudok futtatni.
Szerintem elég is lesz mára, kilépek.

Orom élettartam: 20M kapcsolás.
20 évre tervezzük akkor az 630720000 másodperc
Ebből következik, hogy az elvárt élettartam akkor teljesülhet, ha átlagosan 31,5 másodpercenkét kapcsoljuk a relét. Mivel nem tekergetjük folyamatosan a hangerőt, ezért ez kb reális is lehet.

Olyan alkalmazásban ahol ennél többször kapcsol a relé ott arányosan csökken a várható élettartam. Mindkét relé esetén az látszik az adatlapról, hogy ha számottevő teljesítményt kapcsol a relé, akkor drasztikusan csökken az élettartama, a kisjelű alkalmazáshoz képest.

A higanyos relé kisjelű alkalmazásban szinte örökké tart (számszerűen 500x-os élettartam), tehát ha másodpercenként kapcsol egyet, akkor kb. 317év a várható élettartama. Legalábbis akkor ha nem számoltam el valamit

A Topping Pre90 és A70Pro előerősítőkben az alábbi relés hangerőszabályzó van, Omron G6K-2P-Y arany ötvözet kontaktusos relékkel ( élettartam: mechanikus min. 50Mio, elektromos: min. 100e a megadott terheléssel, a gyakorlatban jóval a ez alatt dolgozik )
8 relés osztó, inteligens vezérléssel. Az olcsó enkóder is örök életű, mert senki nem tekergeti, hiszen a távirányítóval, egy fel-egy le gombbal tökéletesen -változó sebességgel - szabályozható a hangerő. 100dB átfogás, és 0,5dB lépések, mégis pillanatok alatt be lehet állítani a kívánt szintet....
Nincs semmilyen kapcsolási zaj, ingadozás, hiba...tökéletes...minden szempontból
( nyilván a vezérlésen kívül biztosítani kell a megfelelő lezáró impedanciákat, és különösen a DC áramok eliminálását. az ellenállások típusával változtatható a hangzás karaktere szükség/ízlés szerint.. )

Írhattad volna ezt a hozzászólást előbb is, akkor vettem volna abból a reléből is egyet és belenéztem volna, mert hogy az az adatlapi ezüst-arany ötvözet mit takar azt nem tudni. Erről a power reléről amit most vettem már tudom, az van amit az adatlap ír, be van vonva a pogácsa arannyal, a lába meg réz. Ennél jobbat nem nagyon tudok elképzelni jelútba.
Ebből hangszóróvédő koppanásgátló lenne, de nem hiszem hogy meg tud szakítani 40V-on 5-6A-t de majd megnézzük. Egyáltalán nincs DC-re specifikálva, de amik vannak azok is csak 30V-ig.

Az az online osztó számolóka meg nagyon jó, pár kattintással bármekkora osztót meg lehet vele csinálni pillanatok alatt, és egy kattintással lehet váltani a fix Rbe vagy a fix Rki között. Szerintem az 1dB-es lépésköz is untig elég.

Persze szép és jó ez az online kalkulátor, de nagy kérdés nyitott marad. Binárisan léptetett osztó esetében ha mondjuk 00111111-ről váltunk 01000000-ra, esetleg vissza, akkor a reléket egyszerre kapcsoljuk át, vagy valami algoritmus alapján történjen az időzítés. Elsőre azt gondoltam, hogy a normál BBM (brek before make) relék helyett ha MBB (make before break) reléket használnánk, akkor minden szép lenne. De sajnos nem. A Gray kód is tetszett, de az csak elméleti matematikában működik. Nem sikerült semmilyen kapcsolást kitalálnom, ahol csak egyetlen tagot kell megváltoztatni. Vagyis igen, de az a tag nem lehet állandó. Szóval nyolc biten nem sikerült létrehoznom egyetlen olyan osztót sem, ami biztosan csak egy lépésnyit változik ha léptetjük.
Azért írtam hogy nem sikerült és nem azt hogy nincs, mert lehet hogy valakinek lesz egy jó ötlete.
Az eddigi legkorrektebb megoldást valamelyik High End gyártó produkálta, ott hangerő változtatás közben analógra kapcsolt, majd gyorsan átpörgette a reléket, majd visszaváltott a relésre. Ez tetszik, de senki nem akarta még lekoppintani.

Az az oldal sokkal-sokkal több, mint egy kalkulátor...pl.:
"The issue that turning the volume created audible spikes in the audio output did bother me for many years in my different relay-attenuator designs. This RelaiXed2 is the first design in which this issue is properly handled (as far as I see now), I think it is even the first design EVER made to tackle this. Therefor a section here on that topic."
https://docs.google.com/document/d/1qPDSK1YfCo7eXe1PQdgsoGUNzF8D04y...ab=t.0
http://www.vaneijndhoven.net/jos/relaixed2/

Én nem akarom megnézni a relé pogácsákat, mire lenne az jó?
Az említett előerősítőket a saját körülményeim között meg tudtam hallgatni, kiismerni - valamelyest - a hangzásukat, a működésüket. Ezek alapján nem gondolnám, hogy a hangerőszabályzó részük bármilyen kvalitású készülék, bármilyen audiofil/highend hangzás előállításának az útjába állna...

Jelenleg is hasonló, relés hangerőszabályzós előerősítőt használok, sőt régebben R2R elvű relés hangerőszabályzót használtam.
Viszont akár kék Alps potméterrel is épülnek felső kategóriás készülékek...inkább a belső szinergia a lényeg...

Ezen már törpöltünk valamikor régen, de én nem jutottam vele semmire. Most újra kedvem támadt hozzá. Tény. hogy nem egyszerű, de mégis a lehető legegyszerűbbre kellene kitalálni.
Most próbálom összeszedni a gondolataimat. Először is a működés feltételeit kellene tisztázni.
Jó lenne ehhez valami blokkvázlatot rajzolni... de most csak így fejben arról ami eddig eszembe jutott...
Megnehezíti a dolgot... vagyis nem. Abból kell kiindulni, hogy például én (mivel nagyjából ismerem az összes CD lemezem felvételi szintjét) akkor állítom be a hangerőt mielőtt elindítom a lemezt. Tehát amikor még meg sem szólalt. A szabályzónak fogalma sincs hová kellene beállnia.
Ilyenkor - ha nincs bemeneti jel - alapból a potin keresztül kell megszólalnia az erősítőnek.

Tehát kell egy összehasonlító áramkör ami négy dolgot figyel:
1. Az analóg kimeneten (a poti csúszkáján) kisebb a jel, mint az osztó kimenetén
2. Nagyobb a jel
3. Egyenlő a jel
4. Nem tudja mekkora. (Ha jelet kap akkor fogja megtudni.)

Az első három állapot "egyszerű" mert addig tekergeti az osztót valamilyen elektronika amíg az egyenlőség feltétele nem teljesül.
A negyedik állapot is egyszerű, mert addig a poti van a jelútban amíg nem érzékel bemeneti jelet.
De itt rögtön felmerül az a probléma, hogy mi történjen a két zeneszám közötti szünetben amikor nincs jel? Mert két szám között akár el is tekergethetem a hangerőt. Másképpen ezt szerintem nem lehet megoldani, csak úgy ha minden szám x ideig a potin keresztül szólal meg.
Ebből következik, hogy ezt az x (beállási) időt nagyon picire kell választani. Ebből az is következik, hogy az osztónak nagy felbontásúnak kell lennie, hogy amikor potiról osztóra kapcsol ne legyen hallható hangerőkülönbség. Szerintem ha 0.2 dB pontossággal szabályoz az elegendő.

Most számolok kicsit, hogy legyen miből kiindulni. A 8 bites osztó 256 lépésben szabályoz.
256/5=51.2 dB-es szabályozási tartomány. Ha a teljes hangerőhöz (maximális hangnyomáshoz) 10 dB erősítésre lenne szükség, akkor is -40 dB-re tud leszabályozni az osztó. Ez már annyira halk a gyakorlatban, hogy itt nem kell hifizésről beszélni, tehát ez alatt a jelszint alatt nyugodtan maradhat a jelútban a poti (az osztóra nincs szükség). A potival lehet "nullára" csökkenteni a hangerőt.

Az x beállási idő: Akkor tud gyorsan beállni egy osztó ha nem számol (0-tól 256-ig), hanem a folyamatos összehasonlítás elvén dolgozik. Bekapcsol a legnagyobb helyértékű bit. Ha a kimeneti jel kisebb mint a bemeneti, bekapcsol a következő bit. Ha kimeneti jel nagyobb, visszakapcsol és bekapcsol a következő bit... és így tovább. Így maximum nyolc lépésben beáll a kimeneti feszültség.
Elküldöm, mert nem szeretném újra írni ha véletlenül kidob a fórummotor (vagy mi).

Még egy probléma. Mi van akkor ha feltesszük pl. a Bolerót? Ez ugye nagyon halkan kezdődik, de van más ilyen zene is ami nagy dinamikájú. Sok olyan felvétel van ami nincs -10 dB-nél jobban kivezérelve. Tehát kell egy dinamika kompresszor az elejére. Ennek meg kell állapítani (kikísérletezni?) mekkora legyen az átfogási tartománya és úgy kell megcsinálni, hogy ne vezérlődhessen túl. Mondjuk egy 40 dB átfogású megfelelőnek tűnik (találomra).

Aztán... kell az összehasonlító áramkörbe valamekkora hiszterézis. Ennek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy ne szabályozgasson indokolatnul (ne önállósítsa magát zenehallgatás közben) és elég kicsinek ahhoz, hogy a poti legkisebb szögelfordulására is léptesse a számlálót.

Ennyi jutott most eszembe hirtelen.

Igen, valóban úgy indult a törpölés, hogy folyamatosan mérni kell a zenei jel szintjét. Ez nem megoldható a halk részek miatt. Majd volt ez a "pilot jel" elmélet, ahol egy állandó 100kHz nagyságú jelet keverünk a zenéhez, majd ennek a szintjét mérjük. Nekem most az ugrott be újra, hogy ha tudnak gyártani jól együtt futó sztereó potmétert, lehetne tripla is. És valóban nem kell hifizésre gondolni -40dB alatt, az már háttérzene, ott maradhat a potméter.
Szóval van a három szinkron potméter. Kettő az a normál audió jel útban van, a harmadik pedig egy referencia feszültséget oszt le. Aztán van három bináris osztó, amiből kettő az audió jelet osztja -40dB szintig, a harmadik pedig a referencia DC feszültséget. Ez a harmadik bináris osztó lehet egy kicsit nagyobb bitmélységű is, de csak azért, hogy a bizonytalansági faktort csökkenteni tudjuk.
Jó volt a meglátásod, hogy -40dB alatt már ne relézzünk, ott maradjon a potméter. Szóval az áramkörnek a harmadik potméter, és a harmadik bináris osztó osztás arányát kell szinkronizálnia, mint valami szervónak. DC feszültség esetén lehet integrálni a harmadik bináris osztó kimeneti jelét, sőt nem is kell oda még relé sem. Ott egyszerű CMOS kapcsoló bőven megteszi.
Ha nem távirányítós a hangerő szabályzás, akkor parasztosan egyszerűen érintésre kapcsolhat át reléről potira a jelút. Emlékszem a Videoton hifire, ott érintésre a némító funkció aktiválódott, így nem pukkant ha csatornát váltottunk, vagy lekapcsoltuk az erősítőt. Valami ilyen egyszerű itt is megfelelne. Természetesen itt az először kapcsol, utána elenged váltás kell, idegen néven MBB.

Megnéztem néhány relés előerősítő kijelzőjét, és gyakorlatilag kétféle skálát használtak. Egyik az a maximális szintet 0dB-nek vette, mert hiszen egy osztó. A másik a saját erősítését jelezte ki, vagyis ha alapból volt egy hatszoros erősítése, akkor a maximális kiírt érték +16dB.
Ez mondjuk kapcsolástechnikailag most lényegtelen, csak a kijelzésnél van jelentősége.

Majdnem kimaradt, hogy a három bináris osztó is szinkronban kapcsolgat. Amikor már nem érünk a potméterhez, nem kapcsolgat tovább.