Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » [OFF] Pihenő pákások témája - Elektronika, és politikamentes topik
Témaindító: Topi, idő: Nov 18, 2007
Idézet: „Amikor a zenehallgatásból elegem van / meguntam, akkor szoktam így "olvasni" a kocsiban” Csak egy jó szándékú tanács... Igaz, hogy nem vagyunk egyformák sem korra, sem biológiailag, de vezetés közben semmiben nem ajánlatos elmélyülni, mivel az veszélyes üzem, és olykor a pillanatoknak is jelentősége van. Hosszabb úton én a Neoton zenéjét szerettem, mivel lazává tett, pedig nem voltam kizárólagos rajongójuk. És ha az ember a fülét kikapcsolja, akkor a szemére kétszer úgy kell támaszkodnia, ha jót akar, különben csak a szerencséjére támaszkodik.
Erre való a menetóra. Akkor nem ugrik.
A zene/háttérzaj nem azért van, hogy arra figyelj a kocsiban. S pont, hogy hosszabb úton legyen inkább mindenféle különböző zene/hangoskönyv betéve, hogy ne legyen ismétlődés. Nem egyszer vezettem már éjjeli órákban akár egész hajnalig és hidd el, nagyon unalmassá tud válni ugyan azt a zenét meghallgatni egy út alatt kétszer-háromszor-négyszer. Az egyik pendrájvomon órás mixek vannak, s még így is előjött, hogy másodszor is ugyan azt a mixet kezdte játszani a járgány. Hangoskönyv/rádiójáték esetében viszont nincs akkora minőségi követelmény, jobban tömörítik őket, több fér rá az adott tárterületre. Annyira meg nem érdekel egyik se, hogy arra figyeljek a forgalmi helyzetek helyett, hogy éppen mit csinálnak a szereplők.
Én is ajánlok neked: a MEK-en megtalálod a Manópörkölt Hokedlivel hangoskönyvet, azt érdemes "elolvasni"
Ez nem egészen így van.
![]() Egyik szakmám. A hozzászólás módosítva: Szo, 15:09
Minden komolyabb mentális energiát, feldolgozást igénylő vagy erős érzelmi hatás el tudja vonni a figyelmet akkor is, ha az utat bámulja az ember. Lehet úgy gondolni, azt begyakorolni, hogy az út az első és többnyire sikerülni is fog, a vizuális ingerek erősek, de egy bonyolult beszélgetés a rádióban vagy a kocsiban, komolyzene, megfelelő minőségű irodalom, ill. hangjáték, váratlan rossz hír, vagy ha egy csokornyakkendős bohóc vár a zöld lámpára a keresztutcában - ez mind átveheti a fókuszt lassan vagy hirtelen, de észrevétlenül.
Az a szerencse, hogy a vezetés nagy része automatikus cselekvéssé válik egészen magas szintig - csak nem tudom, mennyire változó ez emberenként -; néha azon kapjuk magunkat, hogy nem figyeltünk tudatosan, de mégis reagáltunk különféle helyzetekre, méghozzá sikeresen, hosszabb távon is baleset nélkül. De közben a jó vezető ösztönösen azon töri a fejét, hogy egy adott helyzetben miből lehet baj. Például hogy a nagyobb ingerek mellett az apróbbakra is figyeljen - ezt még a KRESZ-ben is tanítják -, vagy hogy egy másik járműtől mi várható a következő pillanatokban... ezt ezer szinten lehet művelni. Na, ez az, amit a fenti figyelemelterelések csökkentenek vagy megszüntetnek, ezt a pluszt a lehetséges és a váratlan határán. Bár lehet, hogy sokaknál nem is létezik ilyen, így nem fognak rosszabbul vezetni, mert addig sem vezettek (igazán) jól... fogalmam sincs. De az egyszerűen csak statisztika, hogy nincs a külső hatásokból több baj, ezért nem tiltják azokat, csak ami fizikailag is leköti a vezetőt, pl. enni vagy egy telefont tartani. Mert az egyértelműnek tűnik, bár nem feltétlenül az. A máshová nézést, kijelzőbámulást, SMS-írást nem is említem. A hozzászólás módosítva: Szo, 15:41
Idézet: Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,„...Hosszabb úton én a Neoton zenéjét szerettem, mivel lazává tett, ...” Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot. Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol, Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból. Bővebben: Link A hozzászólás módosítva: Szo, 17:22
|
Bejelentkezés
Hirdetés |





Egyik szakmám. 