Milyen nagy ez az erősítő? Mindig nehezen indult, vagy csak most jelentkezett a probléma. Azért kell ezt pontosítani, mert általában elvárható hogy bizontságosan elinduljon egy erősítő, pláne 16A-es megszakítóról.
Első körben én kipróbálnék egy soros NTC-t bekötni a hálózati körbe. Például egy ilyet, vagy nagyobb ellenállással is találsz például ilyet.
Az NTC ellenállása bekapcsoláskor (amikor hideg) az adatlapi értéken van, de ha folyik rajta áram, akkor melegszik, aminek hatására csökken az ellenállása, viszont így kevésbé melegszik és így hamar beáll az egyensúly.
A kapcsolóüzemű tápok bemeneti feszültsége általában széles határok között mozoghat.
Az minimum vakmerőség ha én okoskodok bele a kapcsoló üzemű tápokba, de vállalom a kockázatot. Ezek általában úgy néznek ki, hogy a hálózati bemenő rész eleve egy NTC-vel (vagy biztosítékkal), majd egy LC szűrővel kezdődik (fontos elem, mert részben védi a hálózatot a tápegység zavaraitól, és másik részben a tápegységet is védi a hálózati anomáliáktól), és ez után jön egy diódahíd és egy puffer. Tehát a hálózati feszültséget egyenirányítja (és itt még egy puffer is szokott lenni), és ezt az egyenfeszültséget használja fel egy rezgőkörhöz, amivel táplál egy nagyfrekvenciás trafót. Aztán itt a frekvenciát és a kitöltést is lehet szabályozni akár céláramkörökkel, így beállítható a kívánt stabilitású kimeneti feszültség. Végül a kimeneten is van egy LC szűrő, aminek a milyensége kulcskérdés a minőség szempontjából.

Szia. Velodyne dd-15 mélyláda. Tegnap hozta ismerősöm Németországból.. Az erősítője (3000 watts Dynamic) 1250 watts RMS Power.



Igen,pont így működik az a lágy-indító amit előző hozzászólásomban belinkeltem.

Amit belinkeltél az csak részben működik így, mert az a bekapcsolás után néhány másodperccel rövidre zárja az NTC-ket. Amit én javasoltam, az csak a kipróbálást szolgálná (és ha működik, akkor benne maradhat véglegesen).
Azért voltam bátor nagyjából leírni milyen fő részekre tagolódnak az ilyen tápegységek, mert így nyomon követhető a folyamat. Ha mondjuk a kondenzátorok már régiek, és öregedtek (a hőforrás/borda közelsége jelentősen csökkenti az élettartamukat), akkor azok paraméterei megváltozhat, ami okozhat ilyen anomáliát.
Ha az indulási áramlökés várhatóan nagy, akkor már "gyárilag" beépítenek valamilyen csillapítást, ezt is érdemes ellenőrizni.
Határozottan szokatlan a kondenzátorok feszültsége. Pontosabban, az, hogy a bemeneten lévő hídon is lennie kellene kondenzátornak, de oda kb. 400 V-os kellene, ami nem látszik.

Gyakori, hogy 2db 200V-os kondenzátort sorba kötve használnak nagyobb feszültségre.

Jogos, erre nem gondoltam.

Mint a régebbi PC tápok esetében, hogy a diódahíd konfigurálásával lehessen 115 (120) V-ról is használni.
De van más oka is. Bár ezt a modellt nem ismerem, viszont volt nálam egy klón. Mondjuk lehet az is, hogy ez a klón, mivel több gyártó másol egymás termékeiről.
Szóval a tápegység nem kapcsolóüzemű, hanem sima 50 Hz-es. Na de hol van a hálózati trafó? Van egy kicsi, de az csak a kis teljesítményű részeket látja el. A végfok bemenete izolált, ami korábbi "AB" osztályban dolgozó modelleknél hangfrekis transzformátor volt, ennél meg a "D" osztályú végfok PWM jelét, vagy csak a gate meghajtó jelét küldik át gyors optocsatolókon. Szóval a teljesítmény tápegység mindössze abból áll, hogy egyenirányítják, majd pufferálják a hálózati 230V-ot. Az Infinity is csinált marhaságokat, ott létezik olyan is, hogy egyutas egyenirányítással tölti a puffert. Arról a 320VDC-ről jár az "AB" osztályú végfok. A disszipáció kordában tartása miatt pedig 4 darab 10 Ohmos sorbakötött hangszóróval oldotta meg, hogy ne kelljen végtelen hűtés.

Azért az gondolom elég egyértelmű, hogy az ilyen megoldások gyakorlatilag az extra spórolás érdekében bevállalt gányolások (szerintem). Ha a bemenetet le is választják valamilyen formában, a hangszórók akkor is rázhatnak. Aktív sugárzónál még csak-csak, de ott sem szimpatikus. A hangszórókat ritkán minősítik érintésvédelmi szempontokból, de gondolom a fémvázuk PE-re lehet kötve.

Nagyobb teljesítményre ma már amúgy is illene PFC-t alkalmazni, ami (nyilván) ezekből a készülékekből szintén ki van hagyva.

Ez egy házibarkács erősítő esetében elmegy, de gyári készülékként... nyilván profit maximalizálás, esetleg valamiféle piaci verseny eredménye.

Szerk: még az jutott eszembe, hogy a korai rádió és tv készülékek voltak ilyenek: a csövek fűtése sorbakötve + áram stabilizátor cső (hidrogénlámpa), és mehet közvetlen a hálózatról. A csövek anódfeszültsége hasonlóképpen, közvetlenül a hálózati feszről egyenirányítva. Az egyetlen csatlakozó a hálózati dugón kívül az antenna, de ott meg több kV-os feszültségtűrésű, n*100pF-os kondik voltak sorbakötve. Az egyetlen transzformátor a hangfrekis kimenőtrafó volt ezekben. De akkoriban sem aktív sem passzív PFC nem volt még sehol....

Elkanyarodva a konkrét témától, szóba hoztad a PFC. Ez micsoda pontosan? Eddig azt gondoltam a Power Factor-t korrigáló áramköri részt hívják így, de ezt nem tudom hozzákapcsolni a hálózattól való biztonságos leválasztás kérdésköréhez. Sokkal inkább a hálózatnak lenne jó egy ilyen, mintsem az erősítőnek vagy a leválasztásnak.

Igen, az amit írtál. Nem a leválasztáshoz van köze, hanem ahhoz, hogy ennek is kell(ene) lennie a mai készülékekben, ha 40 (vagy 100W nem emlékszem) feletti teljesítményű. A közvetlenül a hálózati egyenirányított feszültségről működő készülékekben nagy valószínűséggel ez is ki van hagyva. Enélkül nem is tudom hogyan kap pl. megfelelő minősítést a készülék...

Azok a televíziók az AC/DC jegyében készültek. Nem megyek bele, de akadt település, ahol még DC volt a világítás, más településen meg AC. Ebből az okból transzformátort nem tudtak használni, amiért meg is születtek a "P" jelzésű csövek. Ezeknek nem a fűtőfeszültsége volt azonos, hanem a fűtőáramuk. 300mA.

Vissza ezekhez az aktív mélyekhez, azért az árban bőven van annyi tartalék, hogy egy trafó beleférne. a DD-15 frissítése a DD-15 plus például megnövelt kitérésű hangszórót kapott és teljesen mozgás visszacsatolt a membránja. Egy gyorsulásérzékelő van a lengő egységen, ennek jele megy a DSP-re. Tehát a izoláció itt is megvan, azaz nem kerülhet rá a bemenetre a hálózati rész.
A PFC mint olyan jó dolog, de a megszokott áramköri megvalósítása azért érdekes.
A hálózati feszültséget egyenirányítjuk, egy kis értékű (1-2uF) kondenzátort feltöltünk vele 320VDC-re, majd a PFC pumpálja fel 400VDC-re a fő puffert. Üzem közben ez jó, mert a szinusz minden egyes pontján eloszlik a töltőáram, nem csak a csúcsokban. De a bekapcsolás pillanatában amíg a fő puffer nem éri el a 320V-ot, ott is nagy áram folyik.

A Digam7000 végfok más megoldást használ. Hálózati feszültséget adva rá, nincs fő primer puffer kondenzátor, csak az a bizonyos néhány uF, jelen esetben 3X1uF. De A PFC is egészen más, azaz nem a primer oldalon van, hanem a szekunderen. Egyből áttranszformálják ezt a lüktető egyenfeszt a szekunder oldalra, és oda jön a PFC. Elmarad a bekapcsolási áramlökés.

Diy körben is van megoldás. Az én aktív "D" osztályú mélyemben van egy segédtáp, ami feltölti a szekunder puffereket teljes tápfeszre, majd ekkor kapcsol be a "nagy" toroid trafó. Ez is lágyindítással, majd ezt követően elindul a végfok, azaz készenléti állapotból aktív állapotba kerül.
A sztereó erősítőm is hasonló, viszont ott mindig be van kapcsolva a tápfesz. Egy kis trafó gondoskodik a pufferkondik feszültségéről. Ez mondjuk "AB" osztály, csak készenléti állapotban a nyugalmi áram nagyon kicsi, a teljes végfoké 1mA alatti. Előnye, hogy a pufferek mindig feszültséget kapnak, így minimális a szivárgó áramuk.

Rendben,beszerzem az NTC-ket.
Délután átvittem a szomszédhoz,nála 25-ös kismegszakító van. Ott nála nem jelentkezett ez a probléma
Neten keresgéltem képeket mi lehet a hűtőbordán belül..
(nincs kedvem megbontani..) 6 db tranzisztor stb.. Érdekes,a hangszóró mágnesén fel van tüntetve hogy " 230V!"

Igen ma már sokféle ügyes megoldás létezik. A legügyesebb amikor a primer oldalon nincs puffer (hasonlóan mint a rajzodon), a primer oldali félvezető(ke)t (is) az MCU vezérli, méghozzá úgy, hogy az áramfelvétel szinuszos legyen, és egyúttal a szekunder oldali, egyenirányított kimeneti feszültség is stabilizált. Ráadásul ez egyúttal a lágyindítást is megoldja, és az egész szoftveresen paraméterezhető. Volt alkalmam ilyen fejlesztésbe is beleszólni egy kicsit.
A legnagyobb hátránya:
- akár egy szoftverhiba miatt is felrobbanhat az egész táp.
Előnyök:
- rendkívül jó hatásfok
- alacsony nyugalmi teljesítményfelvétel
- könnyen hozzáigazítható különféle feladatokhoz, sima szoftveres módosításokkal
- gyakorlatilag nem másolható le, ill. csak olyan valaki képes lemásolni, aki majd szoftvert is tud rá készíteni...

Ne is bontsd meg. Ki lett vesézve a fő felépítési topológia, a részletekbe mélyebben nem kell belemenni. Nyilván ne piszkáljon bele az ember ha nem ért hozzá, de szerencsére ez nem hibás. Viszont jó volt látni a belsejét, engem ez kielégített. Biztos nem fogom lemásolni, látni viszont jó volt, hogy igenis lehet trafó és kapcsitáp nélkül is végfokot készíteni.

Egyre több olyan elektronika vesz körül minket, szoftver fut benne valahol. Viszont ha nem így lenne, azaz minden funkciót LSI (remélem jól fogalmaztam) áramkörökkel kellene összekapuzni, a sok beletolt munkaóra miatt olyan drága lenne, hogy nem kerülhetne hozzám.
Persze amint írtad, ára van a szoftveres dolgoknak ha egyszer elromlik, mert venni kell másikat.