Néztem. Az alsó FET gate-jét (amelyik a földre dolgozik) csak akkor húzza GND-re a diff erősítő ha felső FET feszültsége elfogyott. Majd holnap lefényképezem szkópon.

Olyanok vagyunk, mint a som. Hogy lehet 3 lépésben betenni a hűtőbe egy elefántot.
1. Kinyitom az ajtót
2. Beteszem az elefántot
3. Becsukom az ajtót
Így kellett volna gondolkozni. Az LT1223-nak van offset kimenete. Kinullázom vele a kimenetet és akkor bőven elég a 100k DC szervónak, oszt kész.

A kék a kimeneti feszültség, a zöld a felső FET, a sárga az alsó FET Uds feszültsége.

Ezek pedig a disszipációk. A kék a kimeneti fesz, a zöld a felső, a sárga az alsó FET disszipációja W-ban. (Szimulátorban egyszerűbb volt megnézni.)

Kipróbáltam az opamp "offsetezést" és a 100k-os ellenállásokkal a DC szervót. Szuper lett. Arra majd figyelni kell, hogy DC-, vagy kondis csatolású a bemenet, mert aszerint kell kinullázni. A nyitott bemeneten 0.7mV DC-t mérek, ennyitől még nem szabad recsegnie a hangerőszabályzó potinak.

Újra ráhallgattam. Továbbra is megmagyarázhatatlan. A Quados verzió egy hangyányit sziszegősebben is szól, de az az érdekes az egészben (nekem úgy tűnik meghallgatva), hogy a Quados verzió egy jó értelembe vett hifi erősítőként szól, ez az ellenállásos pedig zenél, de úgy, hogy libabőrös lesz tőle az ember.

Köszönöm a méréseket! Érdekes eredmények.

Én köszönöm a figyelmet és az érdeklődést!

Valami lehet abban hogy a zeneiség meg a sterilitás hasonló, de mégsem ugyanaz? Mert még a végén elhiszem hogy nem elégséges a műszaki precizitás, de alapfeltétel.

Biztos van valami kézzelfogható műszaki magyarázata is a dolognak, csak rá kellene jönni mi lehet az. Ezek a kondenzátorok a legbonyolultabbak (az induktivitások után). Nyák rajzolás közben jöttem rá, hogy a terheléssel nem kapcsolódnak párhuzamosan a pufferek, mindig csak az egyik féltáp felé folyik az áram. Találtam jó kis kondikat megfizethető áron.

Talán van valami magyarázatszerűség a dologra. Mármint arra, hogy miért szól szebben, zeneibben, életszerűbben (vagy, hogy fejezzem ki magam) az AC csatolt változat, mint a Quados. Az a 6mA DC áram is lehet, hogy sok tud lenni, ráadásul a kivezérlés függvényében változik össze-vissza rendszertelenül. Nyugalmi állapotban is különböző áramok folynak a végfeteken, hát még amikor szól. Két egyformának mért, de mégis különböző hangú végfok között lehet, hogy ez a néhány mA is sokat számít. Ha belegondolunk, 6mA a 3A kimeneti áramhoz képest 0.2% eltérést jelent. A precíz, alakhű átvitelt a nagyon pici gyors impulzusok pontos átvitele jelenti.

Mivel ez földelt kimenetű végfok, könnyen lehet mérni az 0.1 Ohm-os drain ellenállásokon eső feszültséget. Az első képen a nyugalmi áram, a 2x45 mA. Jól látható, különösen 2338-as fotó, ami beszédhag, hogy 90mA környékén zárnak le a FET-ek. A 2339-es kép cintányér... bőven vannak benne 10kHz körüli jelek. A függőleges eltérítés 100mA/osztás. (Talán nem csak nekem érdekesek ezek képek.)

Lemaradt, hogy a "műterhelés" a két 8Ohm-os SAL hangdoboz párhuzamosan kötve.

A kondenzátorokra csak azt tudom válaszolni hogy igen. Egy könyvet lehetne írni róluk, de arra nem vállalkozok.

Éppen ez a probléma merült fel bennem amikor hisztiztem a visszacsatolás miatt, hogy elég érdekes a pufferek töltése/kisütése. Nem is egyszerű szavakkal elmagyarázni miként viselkednek az áramok. Annyi bizonyos hogy amikor a trafó szekunder feszültség alacsony, akkor félhullámonként egy-egy külön kondenzátor a kicsatoló. A szekunder feszültség csúcsaiban, amikor a pufferek töltődnek, akkor viszont a tápegység belső ellenállásán keresztül párhuzamosan kapcsolódik a két kondenzátor. Ezt másodpercenként 100 alkalommal teszi. Hogy ez mennyire szól bele a hangképbe, az kérdés.

Jó látni ezeket a képeket. Meg azt, hogy katonásan ott a 2X45=90mA, ami atomstabilan megmarad.
Még arról nem esett szó, hogy a trafó szekundere mit fog csinálni a pufferek töltések közötti szabadidőben. Gondolom nem fagyizni megy, hanem vár a sorára. Lesz hidegítve, vagy csak ez az én gumicsontom? A sört azt kell, de az köztudott. Egy szekundernél viszont komoly döntések előzik meg hogy legyen, vagy sem. Valahogy én mindent hidegítenék. Talán apám hóember volt, oszt tőle örököltem.

Rajzold be légy szíves a nyákra milyen hidegítéseket szeretnél benne látni. Tudom, hogy szoktak hidegíteni, de nem látom értelmét. Szerintem a két töltés közötti szünetekben a szekunder feszültség kisebb, mint a pufferek feszültsége, tehát nem folyik áram közöttük, mivel a Graetz diódái zárva vannak. De általában az szokott lenni, hogy tudsz olyan dolgokat amit én nem és érdemes rád figyelni.
Mellesleg (vagy nem mellesleg) a HTA 1.0-ban nálam nem jöttek be a hidegítő kondik... ki is szedtem őket

Igen, ugyan az volt a gondolatom. Vagy a szekunder közepét ha van neki egy pártíz nF-al, vagy a szekunder két végét egy-egy pártíz nF-al a kimenethez, ami a két puffer közepe. Főként azért, mert most a diódák egyik oldalán a hálózati 50Hz, a másik oldalon meg a hangfrekvenciás 60-80Vpp ugrándozik. Már többször beigazolódott hogy nincs igazam, ennek ellenére kötöm az ebet a karóhoz. No hiába, ezt hozza a szemellenző, meg a szőkülő haj (nem ősz, hanem hamvas szőke).
Rajzolni legkorábban holnap délután tudok, de szerintem érted mire gondoltam.

Értem. Bár kimérni ennek a hidegítőkondinak a hatását nem lehet, de talán hallatszik valami különbség. Ki fogom próbálni.

Közben szimuláltam egy olyat (még reggel), hogy lekötöm a tápot és megadom kezdeti feltételnek a +/-40V-ot. Elindítom az 1kHz-es szinuszt és szépen elkezdenek kisülni a pufferek. Ez arra jó, hogy meg lehet nézni melyik pufferből folyik áram a terhelés felé.
Szépen látszik, hogy negatív félperiódusnál csak az alsó-, pozitívnál csak a felső pufferből folyik áram. Hogy megcsavarjam kicsit, a felső fet a felső puffer feszültségét csökkenti (és fordítva).

Töltési ciklusban sorba kapcsolódnak a pufferek, mindkét féltáp kondija ugyanannyi töltést vesz fel. Az a szerencse, hogy a zenei jel integráltja nem tartalmaz egyenszintet, tehát a két féltáp feszültsége állandó marad.

Sziasztok!

Addott egy Yamaha AX730-as erősítő ami úgy került hozzám, hogy meghalt benne a végfok és vitte az előfokot is, mivel a BA3122N típusú hiperbolikus IC is megállt benne így nem lehet javítani.

Tudnátok ajánlani egy olyan kapcsolást amivel kiválthatnám az erősítő részét? A tápról rakok fel egy képet a feszültségek miatt.

Köszi!

Még rajzolgattam. Ha jól gondolom így folynak az áramok ha a pufferről kapja a tápáramot a végfok és amúgy a töltési ciklus alatt. A vonalvastagság arányos az árammal, de az értékek találomra vannak felvéve.

Lehet hogy nem is jó a fogalmazás. Lehet hogy nem is kellene csatolókondenzátornak hívni a két puffert, mert ha átrendeznénk a logikát, akkor egy olyan erősítő ez, aminek nem a hidegpontja lett testelve. Ebből a szempontból olyan mint bármelyik másik, egyszerűen a pufferek energiáját sütögeti a hangszóróra. A végfok tápelnyomása most nem más, mint a kicsatoló kondenzátor hülyeségeire való immunitás. De ha mégis probléma az hogy hol egy, hol két kondenzátor csatlakozik a terhelés valamelyik pontjára, akkor az eddigi összes két tápos erősítőt sutba lehetne dobni.

Holnap délután megnézem ezeket a szimulációkat.

Megvárom mit írnak a komolyabb szervizesek mielőtt beleszólok. Azt még nem írtad, hogy egyéb alkatrészek milyen állapotban vannak, mennyire barmoltak bele az eddigiek. Úgy látom, ez a hiperbolikus erősítő olyan mint a fetgörbítő. Jó ha ott van, de sokat nem csinál. Annak idelyén kitaláltak ezt-azt, hátha jobban szól majd. Úgy vélem, az eredeti erősítő a hiper fokozat nélkül is működésre bírható, mindössze mérlegelni kell hogy mekkora energia ráfordítást ér meg. De akár a hiper fokozat is legyártható pici egyedi kis nyákra, de ezt megint mérlegelni kell, hogy mennyire éri meg. Lehet, hogy nem is feltűnő a minőségi eltérés, de ehet hogy igen ha az ott van vagy nincs.

A main lapon vannak fólia hiányoságok, eléggé beletúrtak előtte, de menthető lenne, igazából ha ki lehetne váltani valamivel az is megoldás lenne. Azért gondoltam, hogy másik erősítő részt teszek bele, mert az előlapi panelen a bemenetválasztás, hangszín, stb. működik rendesen.

Nekem nem jó tapasztalatom van a Nichicon kondenzátorokkal, amiket én vettem, azoknak az ESR értéke nagyobb volt, mint kellene. Igaz, én nem erősítőbe, hanem kapcsolóüzemű tápokhoz használom leginkább. A Lomexnél kapható 1000µF/63V (12-07-79), igaz, többet kell forrasztani, de fajlagosan olcsóbb, illetve ezekkel a kondikkal még nem nagyon volt bajom.
Ha erősáramú szemmel nézem, akkor bizony én tennék a kondenzátor telepbe fólia és esetleg kerámia kondenzátort is, de az erősítőkhöz nem nagyon értek.
Egyébként gratulálok, minden elismerésem!

Ha a terhelés felől nézem akkor csatolókondendenzátor, mert nem tud rajta egyenáram folyni. Ha a visszacsatolás szempontjából, akkor DC csatolású, mert nem okoz fázishibát a korlátozott mély átvitel. Ha meg a táp felől nézem akkor puffer kondi. Tehát olyan "három az egyben" izé.
Azt nem róttam fel problémaként, hogy nem párhuzamosan kapcsolódnak a terheléssel, csak megjegyeztem, hogy a -3dB-es pontja emiatt egy oktávval feljebb van, mint azt eredetileg gondoltam(-tuk?).

Köszönöm az észrevételt és gratulációt!
Bár, ha nem 28 mOhm az ESR, hanem mondjuk 50, még akkor is vetekszik a 4 párhuzamos kondi belső ellenállása a fólia ellenállással, főként az induktivitásával, de hallgatok rád és megpróbálok valami mást keresni helyettük. Jók lennének ezek az 1000µF-osak, de 16-20 db-nak már rengeteg nyákfelület kell és próbálnék belül maradni a 10x10 cm-es mérethatáron. Hátha találok valami más 2200µF-ot ekkora átmérővel. Aki talál valamit, megköszönjük a segítségét!

Még néhány észrevétel:
1. Nekem nem tetszik ez a vonalvezetés így.
Ha kondenzátorok pufferkondi funkciójából indulunk ki, akkor a logikusabb az volna, ha úgy lenne a vonalvezetés, hogy a diódás hídtól legtávolabb soros kondipárosra kapcsolódjanak a fetek. A mostani nyákon ebből a szempontból elég rossz a helyzet. Tehát én soros kondipárokat fűznék fel, és a végén a fetek, és a sorba kapcsolt kondik közös pontjainak közösítésének a végére menne a hangszóró.
Másrészt a feteknek a konditelep mellett lenne a helye. Akkor nem lennének a bemeneti alkatrészek egy áramhurokban.
Kétoldalas nyákon talán jobb eredményt lehetne elérni. Főleg, ha a 10x10cm méret a külföldi gyártási lehetőségek miatt ennyi.
2. A másik a páros tranyók.
Tudom, hogy smd-t nem kedveled, de sot23-6 tokban elérhetők olcsón közös tokozású tranyók. Ezek elég jó párok, nem kell válogatni, és a hő-együtt-futásuk is sokkal jobb, mint a ragasztott to92. Mellesleg ha a bemeneti alkatrészek smd alkatrészek lennének (ez biztosan szentségtörés, ki tudja milyen lenne a hangjuk), akkor lehet hogy elférne az 1000µF kondikból összerakott puffer is.
3. A +-15V hogyan lesz? Nem lenne célszerű azt is rátenni a panelra? Gondolom a trafón külön tekercsei lesznek.

Nagyon sok változtatást javasolsz, nem egyszerű átrágnom magam mindenen.
A soros kondipárokat úgy értelmezem ahogy a "puffer1" rajzon látható.
Ehelyett alkalmaztam a "katt"-tól tanult megoldást, (puffer2) ahol minden kondi ugyanolyan hosszúságú vezetéket "lát". A képzeletbeli feszültségviszonyokon jól látható ennek az elrendezésnek az előnye. Lehet, ez így megfogalmazva, hogy "minden kondi ugyanannyi vezetéket lát" nem teljesen egyértelmű, ezért mindjárt rajzolok még egy újabb sorozatot.
A "puffer3" rajzon összehajtogattam a "puffer2" megoldást, így nagyon rövidre adódik mind be- mind a kimeneti vezetékhossz.
Ezen elgondolás szerint terveztem meg a "földelt budget" puffer hálózatát. Nem véletlen hívtam fel a figyelmet arra, hogy a vonalvastagság arányos az áramokkal. Érdemes rászánni 5 percet és átnézni, hogy mindig, minden körülmények között azonos a pufferkondik áramterhelése.

Itt, a kondikon áthúzott vastag vonal azt próbálja szimbolizálni, hogy ott folyik a kondi töltőárama. Azt pedig remélem egyértelműen sikerült ábrázolnom, hogy a be- és a kijövő vezetékek hossza állandó. Minden kondi egyenlő hosszúságú vezetékkel csatlakozik mind a tápegységez, mind a terheléshez.

Jól látható a pufferek közötti vezetékszakaszok egyenletes áramterhelése akkor, ha Graetz-től vezetem a végfethez az áramot. Így minden egyes kondiból egységnyi töltés folyik ki a terhelés felé.

Most nem rajzolok többet, mert már magam is unom.
Igazándiból ez az elrendezés még csak egy deszkamodellhez lesz. Még nem tudom mennyire érdemes tovább bonyolítani, mondjuk egy komplett integrált erősítőt építeni ezzel a végfokkal. Ehhez első körben jól "le kell vernie" a mostani félhullámút, aztán majd meglátjuk. Az esély megvan erre, de nem tudom mennyivel lesz jobb és még sokat kell majd hangolgatni, de ehhez előbb meg kell építeni sztereóban.
Aztán meg lehet belőle pl, még zenekari végfok is Bélának, vagy egy egyszerű, könnyen utánépíthető végfok bárkinek. Kedvező tulajdonsága, hogy érzéketlen a tápfeszre, bármekkora teljesítményben meglehet építeni ésszerű keretek között, anélkül, hogy a meghajtó fokozaton változtatni kellene. Az SMD alkatrészektől sokan idegenkednek, egyelőre nem kellene ez irányban belebonyolódni a dolgokba.

A pufferkondik valóban jobb helyen lennének a FET-ek mögött, de a mostani felépítésnél ott a hűtőborda van.
A segédtáp nálam külön panelen lesz, oldalanként külön hálózati trafóval és passzív feszültség stabilizátorokkal. Ez már végképp nem fér fel a nyákra. Bár tudom, mindent meg lehet oldani csak akarni kell, de most nem akarom jobban elbonyolítani a végfok panelt. Ez így jó egynek, aztán még meg lehet csinálni akár végtelen számú változatban.

Köszönöm a részletes kifejtést, értem, hogy miért olyan amilyen. Így valóban jobb a kondenzátorokon az árameloszlás a transzformátor felől érkező töltő áramnak, de én nem ezt tartottam/tartom fontosnak, hanem a brumm minimalizálását. Az hangfrekvenciás áram útja szempontjából tartom fontosnak ezt a tervezési elvárást, amit megfogalmaztál, és igazából ez az áram van berajzolva. A brumm elnyomása szempontjából szerintem nem jó helyen van rákötve a diódás híd a pufferre. A panel középpontjához legközelebb lévő kettő kondira csatlakozna a diódás híd kimenete, szerintem jobb lenne a helyzet, de nem kötekedni akarok, csak ötleteket a minél jobb eredményhez.

Nem egyszerű átlátni ennek a földelt kimenetű végfoknak a feszültség- áramviszonyait.
Ha a terhelésen pozitív áram folyik, akkor a felső fetek vezetnek és kimeneten negatív feszültség van.
Ha a pufferkondikból folyik áram a terhelésre, (két töltési ciklus között) akkor a bal oldali (pozitív tápfeszültségen lévő) kondicsoport energiája csökken,
de ha eközben a Graetz kinyit, akkor a kimeneti áram "kondit vált"... a terhelés árama a jobb oldali kondicsoportba folyik, miközben az összes kondi tápfeszültségre töltődik.
Ha a zölddel jelölt úton folyik a kimeneti áram, szerintem semennyivel nem csökken a brumm, csak feleslegesen megnövelem annak a fóliaszakasznak az áramát. De az is lehet, hogy rosszul gondolkodom.