tr-kapcsoló Gázkisüléses elektroncső, amely közös antennát - használó adó-vevő berendezésekben (főképp radarokban) adás alatt ionizál ellenállása erősen lecsökken, ezáltal a teljes adóteljesítményt az antennába juttatja a bemenetét pedig védi az adóteljesítménytől.

Az adatátviteli berendezés adatátvitelben használatos berendezés. Felhasználás szerint megkülönböztetünk távbeszélő, távíró, jelátalakító, kódoló, adó, és vevőadatátviteli berendezéseket. A kiépítés módja szerint az adatátviteli berendezés lehet - adatvégberendezés, - adatállomás stb. Az adatátvitelre alkalmazott vonalat nem tekintik adatátviteli berendezésnek.

• adatátvitel
• adatállomás

Tágabb értelmezésben rádióállomás, rádióadóberendezés, adó-vevő készülék. Osztályozásának főbb szempontjai: teljesítmény, hullámhossz, erősítőrendszer, mechanikai felépítés. Rendeltetése: információtovábbítás elektromágneses energia kisugárzásával. Az adó főbb egységei: rádiófrekvenciás rezgéskeltő, vezérlőegység, amellyel az információtovábbítás kívánt üzemmódja megvalósítható (távírás vagy távbeszélés); antennarendszer, amely lehetővé teszi, hogy a rádiófrekvenciás energiát a térbe sugározzuk; áramforrás, amely a teljes berendezés energiaellátását biztosítja.
Az adók üzemeltetésére vonatkozóan a Nemzetközi Távközlési Egyesület előírásai, a Rádiószabályzat és a Rádiópótszabályzat érvényesek, amelyeket a Magyar Köztársaság is elfogadott.

• Nemzetközi Távközlési Egyesület

Általában kisteljesítményű készülék, amelyben egybe van építve az adó és a vevő. Járműbe szerelve rádiótelefonként is használják, de ismeretesek a kézben hordozható adó-vevő készülékek is.

• adó
• vevő

A hangátvitelkor előforduló zavaró jelenség. Akkor következik be, ha a hangfelvevő mikrofon és a felerősített hangot sugárzó hangszóró közös hangtérben van. Ilyenkor a hangszóró hangja visszajut a mikrofonba, és újbóli felerősítés után a hangszóró azt újból kisugározza. Ez a körfolyamat többszöri ismétlésére a hangszóró begerjedhet, és üvöltésszerű hang hallható. A begerjedés olyan frekvencián következik be, melyen az átviteli rendszerben (mikrofon, erősítő, hangszóró és terem) kiemelkedés van, vagy amelyen a hangtér térrezonancia hajlamot mutat. A gerjedési hang független a mikrofon előtt lejátszódó hangképtől.

• térrezonancia

Ha egy erősítő kimenetéről pozitív visszacsatolás keletkezik a bemenetre, az erősítő begerjed. A visszacsatolás nem csak villamos úton keletkezhet, hanem a hangszóróról a mikrofonra jutó hangok révén is. A jelenség előfordulhat adó- és vevőkészülék egyidejű bekapcsolásakor is, ha modulált adásról van szó. Amatőr berendezéseknél hasonló jelenség fordulhat elő a VDX esetében (beszéddel indított adás), ezért a korszerű berendezéseknél kompenzáló áramkör küszöböli ki a jelenséget.

Színes tv-felvevőkamerában a három - alapszínnek megfelelő kép egyikének letapogatásakor nyert és előerősítés után a kamerából kijövő videojel. Minden színes tv kamerából három alapszínjel lép ki: U_R vörös, U_G zöld és U_B kék.

• Alapszín

Meghatározott fix pontok közötti távközlési szolgálat. A földi szolgálatok (földi rádiótávközlés) közül a legismertebb megvalósítási formája a rádiótávíró adó- és vevő, valamint a mikrohullámú rádiórelévonal. Ha a működtetéshez távközlési műhold vagy más, a világűrben levő
tárgy is szükséges, akkor az összeköttetés a - műholdas állandóhelyű szolgálat körébe tartozik.

• távközlési szolgálat
• földi rádiótávközlés
• távközlési műhold

Az amatőrszolgálat adóállomása. Lehet egyéni vagy kollektív, illetve ifjúsági kollektív állomás. Aki amatőradó állomást kezel, annak igazolnia kell kellő műszaki és forgalmi felkészültségét. Az erre vonatkozó igazolást a Postaigazgatás adja ki, de az amatőrállomás üzemeltetéséhez még külön engedély is szükséges. Az amatőrállomás legnagyobb teljesítményét az érdekelt Postaigazgatóság állapítja meg. A Nemzetközi Távközlési Egyezményhez tartozó Rádiószabályzat az amatőrállomásra is vonatkozik. Elsősorban a kisugárzott frekvenciának olyan állandónak és minden káros melléksugárzástól mentesnek kell lennie, amennyire a technika mai állása az amatőrállomás számára azt lehetővé teszi. Az amatőrállomás hívójelét a közlemény adása előtt és után adni kell. Az amatőrállomáshoz szorosan hozzátartozik az amatőrsávokat vevő rádióvevőkészülék.

• amatőrszolgálat
• amatőrsávokat

Olyan áramkör, mely az amplitúdómodulált (AM) jelből előállítja az eredeti modulálójelet.
Kétoldalsávos AM esetén (amplitúdómoduláció) egyszerűen megvalósítható áramkör a burkolódemulátor (burkolódetektor), amely a bemenetén levő v (t) jel burkolójának n-edik hatványával arányos jelet állít elő:

u_ki(t) = konst.[v(t)]ⁿ.

Leggyakoribb típusok az n= 1 lineáris burkolódemodulátor és az n=2, négyzetes burkoló
demodulátor. Burkolódetektorral csak a kétoldalsávos AM jel választható le.
Az amplitúdódemodalátor kimenetén megjelenő spektrum és jel-zaj viszony számítható a modulált jel, a fellépő zaj és a modulátor-demodulátorkarakterisztikák ismeretében. A nem koherens amplitúdódemodalátornál a jel-zaj viszonyok kapcsolatának jellege (lineáris, négyzetes) függ a bemeneti jel-zaj viszony nagyságától, és létezik egy küszöbérték, amely alatt az amplitúdódemodalátor utáni jelzaj viszony rohamosan romlik. A koherens amplitúdódemodalátornál nincs küszöbérték.
Egyoldalsávos, elnyomott vivőjű AM jel demodulálásához a vevőben elő kell állítani az át nem vitt vivőfrekvenciát.

• amplitúdómoduláció

Az RTTY adásmód hibáinak csökkentésére kidolgozott módszer. A két állomás folyamatosan kapcsolatban van és az üzenet leadása után a vevőállomás időszakosan, kéri egy adott jelcsoport megismétlését, ha hibát észlel az automatika. Egyik válfaja az ARQ, ahol minden jelcsoport három karakterből áll, melyet a vevőállomás nyugtáz. A FEC módnál minden karakter kétszer kerül leadásra, ha a vevő azonos betűt érzékel, nyugtázó jelet ad.

Analóg, pl. távbeszélőjelek egyirányú átviteléhez szükséges eszközök öszszessége, az analóg jelforrástól az analóg jelvevőig. A rajta átvihető jelek frekvenciasávja, alsó és felső határfrekvenciája, az átvitt jelek csillapítása és futási ideje a fellépő zajok és torzítások, és más paraméterek jellemzik. Minőségét nemzetközi ajánlások rögzítik. Az analóg csatorna alkalmas lehet digitális jelek átvitelére is, bár ezekre a digitális csatorna általában alkalmasabb.

• digitális jelek
• digitális csatorna

Rádióvevőkészülékben alkalmazott elektroncsöves detektor, amely az antenna által vett amplitúdómodulált jelből leválasztja a burkológörbének megfelelő modulálójelet. Működése azon alapszik, hogy az elektroncső anódáram-rácsfeszültség-jelleggörbéjének a levágáshoz közel beállított munkapontjánál és viszonylag nagy jel esetén minden pozitív félperiódus alatt folyik egy-egy anódáramimpulzus, míg a negatív impulzusokat az elektroncső levágja. Az anódáramimpulzusok átlagértéke arányos a modulálójellel.

Az elektromágneses hullámok kibocsátására, ill. felfogására szolgáló
eszköz. A rádiózásban, a televíziós adásban és
vételben nagy a jelentősége. Az antenna (mind az adó-, mind a vevő-) akkor
szolgáltatja a legjobb eredményt, ha méretei
megfelelnek a kisugározni, ill. venni kívánt elektromágneses hullám
hosszának. A hosszú-, közép- és rövidhullámú
rádióvételhez egy huzaldarab is elegendő. Az URH-adás vételéhez már
kétpólusú, ún. dipólantenna szükséges A még rövidebb
hullámhosszú, televíziós adás vétele pedig további elemekkel (ún.
parazita elemekkel, direktorokkal és reflektorokkal)
kiegészített dipólantennával lehetséges kielégítő minőségben. Ezek az
ún. Yagiantennak. A dipólantenna, ill. a dipólből és kiegészítő
elemekből álló antenna irányérzékeny: a venni kivánt adó irányába kell
forgatni. Tranzisztoros rádiókban ún. ferritantenna van. Ez egy
aránylag nagy méretű és mágneses szempontból jó minőségű (ferrit)
vasmaggal ellátott tekercs. Szintén irányérzékeny.

• elektromágneses hullám
• rádió

A vevőantenna azon felülete, amelyen az elektromágneses hullám ugyanakkora teljesítménye halad át, mint amekkorát a vevőantenna helyes illesztés esetén fel tud venni. Az adóantenna hatásos felülete a reciprocitás elvének megfelelően arra az esetre vonatkozik, mintha vevőantennaként működne.

Digitális számítógép, amelynek aritmetikai-logikai egysége aszinkron üzemmódban dolgozik. Az egyes műveletek végrehajtási ideje az elvégzendő művelettől és a műveletben résztvevő tényezők (operandusok) pillanatnyi értékétől függően változik. Ha az operandusok kevés értékes helyértéket tartalmaznak, a művelet előbb fejeződik be, ha az operandusok értékes helyértékeinek száma nagy, a műveletvégzéshez szükséges idő is nagyobb. Az aszinkron üzemű számítógépben a művelet befejezésekor az aritmetikai-logikai egység egy lejelentő impulzust állit elő, mely felhasználható a következő művelet indítására. Az aszinkron üzemű számítógépek működési sebessége nagyobb, mint a szinkron üzemű számítógépeké, mivel azokban egy-egy művelet végrehajtására előírt időtartam áll rendelkezésre, és a következő művelet csak ezután kezdődhet. A műveleti időt így a legkedvezőtlenebb eset figyelembevételével állapítják meg szinkron gépekben, ami különösen szorzásnál és osztásnál hátrányos.
Az aszinkron üzemű számítógépben lezajló folyamatok vezérlése összetettebb, mint a szinkron gépeké.

• szinkron üzemű számítógépek

Az ingadozó vételi jel kiegyenlítésére szolgáló áramkör. Rendszerint a vevőkészülék középfrekvenciás fokozatában alkalmazzák. Az erősítő kimenőjel egy részét erősítik, egyenirányítják és ezt a változó feszültséget használják fel egy, vagy több fokozat erősítésének szabályozására. Nagy jelerősségnél nagy az egyenirányított kimenőjel és ez leszabályozza az erősítést és viszont. Egy beiktatott szűrővel lehet szabályozni az AGC sebességét, minthogy távíró üzemmódban gyors, távbeszélő üzemmódban lassú reagálási idő kedvezőbb.

Az ingadozó vételi jel kiegyenlítésére szolgáló áramkör. Rendszerint a vevőkészülék középfrekvenciás fokozatában alkalmazzák. Az erősítő kimenőjel egy részét erősítik, egyenirányítják és ezt a változó feszültséget használják fel egy, vagy több fokozat erősítésének szabályozására. Nagy jelerősségnél nagy az egyenirányított kimenőjel és ez leszabályozza az erősítést és viszont. Egy beiktatott szűrővel lehet szabályozni az AGC sebességét, minthogy távíró üzemmódban gyors, távbeszélő üzemmódban lassú reagálási idő kedvezőbb.

(APC=Automatic Phase Control). Fázis- és frekvenciaszabályozási mód, amely szerint két azonos frekvenciájú rezgés fáziskülönbségét vagy két rezgés kis frekvenciakülönbségét fázisérzékeny egyenirányító áramkörrel indikálják és a nyert egyenfeszültséggel az egyik rezgés frekvenciáját és fázisát elektronikusan úgy szabályozzák, hogy a másik rezgéssel szinkronban legyen. Az automatikus fázisszabályozás csak viszonylag kisfrekvenciakülönbségek esetén használható, mert akkor a két rezgés fáziskülönbsége csak lassan (a lebegés frekvenciájával) változik; ezalatt a szabályozó áramkör közbe tud lépni. Nagy frekvenciakülönbségek esetén a fáziskülönbség gyorsan változik és a zavarmentesség miatt nagy időállandójú szabályozókör már nem szabályoz megfelelően. Az automatikus fázisszabályozást gyakran használják tv-vevőkészülékekben sorszinkronozásra. Használatos az NTSC- és PAL-rendszerű színes tvkészülékekben is, ahol a színsegédvivő összetevők demodulálásához a burstjellel 10-5 nagyságrendben egyező frekvenciájú jelre van szükség. A vevőben kvarcoszcillátor van, ennek frekvenciáját szabályozzák a burstjel frekvenciájához elektronikus úton, rendszerint a kvarcoszcillátorral sorba kapcsolt - varicap diódát használva, mint változtatható reaktanciát.

• sorszinkronozás
• NTSC
• burstjel

Adó, vagy vevő oszcillátor stabilizálására szolgáló áramkör. Egy érzékelő állapítja meg az esetleges frekvencia eltérést és annak mértékében korrigáló jelet állít elő, amely egy varaktor dióda révén helyreállítja a frekvenciát. Különleges válfaja a fáziszárt hurok (PLL).

Adó, vagy vevő oszcillátor stabilizálására szolgáló áramkör. Egy érzékelő állapítja meg az esetleges frekvencia eltérést és annak mértékében korrigáló jelet állít elő, amely egy varaktor dióda révén helyreállítja a frekvenciát. Különleges válfaja a fáziszárt hurok (PLL).

(AFC=Automatic Frequency Control). Televízió és rádióvevőkészülékek oszcillátorfrekvenciájának önműködő finomhangolása. Megkönnyíti a készülék állomásra hangolását, mert a finomhangolást nem kell kézzel elvégezni és csökkenti az oszcillátorfrekvenciának a külső tényezők (melegedés, nedvesség, tápfeszültség-változás) hatására bekövetkező esetleges vándorlását. A kapcsolás két lényeges eleme a diszkriminátor és a változtatható reaktancia. A diszkriminátor a vevőkészülék pillanatnyi középfrekvenciáját hasonlítja annak helyes értékével és a frekvenciaeltérés függvényében (előjel helyesen) egyenfeszültséget szolgáltat. Az oszcillátorkörben levő változtatható reaktancia értékét a diszkriminátor szolgáltatta feszültség szabályozza. Diszkriminátorként a frekvenciamodulációs vételtechnikában ismertek használatosak. Változtatható reaktanciaként régebben reaktanciacsövet (mint változtatható induktivitást), valamint vasmagos tekercset (amelynek induktivitását előmágnesezéssel változtatták) használtak. Volt olyan megoldás is, amikor egy kondenzátort diódán keresztül kapcsoltak párhuzamosan az oszcillátorkörrel és a dióda áramáteresztő idejét változtatták az egyenfeszültséggel, tehát tulajdonképpen a folyási szöget és ezáltal a kapacitás értékét. A félvezetőtechnika elterjedése óta változtatható reaktanciaként záróirányban kapcsolt félvezető dióda használatos, amelynek kapacitása egyenfeszültséggel szabályozható.

• diszkriminátor
• reaktanciacső
• folyási szög

(színazonosító jel). A SECAM rendszerű színes tv-adásban egyenletes időközökben kisugárzott jelek, amelyek segít-ségével biztosítani lehet, hogy a vevőkészülékben a két - színjel összetevő minden sorban a hozzá tartozó demodulátorra fusson. Az azonosítójelet az adó félképenként, a - képkioltójel kilenc sorában sugározza, soronként az előírások szerint váltogatva a vörös és kék - színkülönbségjelek azonosítójeleit. Az azonosítójelek frekvencia- és amplitúdómodulált színsegédvivő alapfrekvenciájú jelek; a frekvencialöket iránya pozitív a vörös, és negatív a kék sorban. A vevőkészülék demodulátorai egymáshoz képest ellentétes meredekségű amplitúdó kimeneti karakterisztikával rendelkeznek, aminek eredményeképpen a színjeldemodulátorok után az azonosítójelek polaritása egyforma: a SECAM-kapcsoló fázishelyes működése alatt negatív, helytelen kapcsolási sorrend esetén pedig pozitív. A színkülönbségjelek egyikéből leválasztva az azonosítójeleket és azokat 9 soridőn át integrálva, a kapott jel polaritásának egy állandó feszültség polaritásával való összehasonlítása után, a SECAM-kapcsoló szükség esetén félképenként fázishelyesbítő jelet kap.

• SECAM
• színjel

(trimmer kondenzátor), Változtatható kapacitású, pF értékrendű kondenzátor. Rezgőkörök pontos behangolására és többszörös forgókondenzátorok értékkiegyenlítésére használják. A beállító kondenzátorral szemben lényeges követelmény a kapacitásstabilitás, mivel egyszeri beállítás után állandó kapacitásként működik. Leggyakoribb a levegő és a kerámia dielektrikumú beállító kondenzátor. A légszigetelésű beállító kondenzátorok félkör alakúak és koncentrikus henger alakú fegyverzetekkel készülnek. Precíz kivitelük miatt viszonylag drágák. Az olcsóbb típusok a cső vagy tárcsa alakú kerámia és csillám beállító kondenzátorok. Általában ezeket használják a rádió- és tv-vevőkészülékekben.

A tv-technikában az a frekvenciakülönbség, amelyről az adó szinkronozójelei a vevőkészülék függőleges vagy vízszintes eltérítést vezérlő generátorát (képszinkronozás, - sorszinkronozás) saját ismétlődési frekvenciájukra már be tudják húzni. A behúzási tartományt úgy mérhetjük, hogy a vevő eltérítést vezérlő generátorának frekvenciáját-állomás vétele közben - addig közelítjük a kívánt értékhez, míg az "beugrik" a szinkronozójelek frekvenciájára.

• képszinkronozás
• sorszinkronozás

A tv-technikában az a frekvenciakülönbség, amelyen belül az adó szinkronozójelei a vevőkészülék - eredetileg helyesen beállított - függőleges vagy vízszintes eltérítést vezérlő generátorát még saját ismétlődési frekvenciájukon tudják tartani (képszinkronozás, sorszinkronozás). A vevőkészülék eltérítést vezérlősége annak, hogy a sugárzórendszer karakterisztikájának a nem ugrásszerű átmenetei miatt a reflektor mellett elsugárzott energia növekedni fog. Az űrtávközlési antennákat éppen a benntartási tartománynak növelése érdekében készítik két
nak frekvenciáját bármilyen pontossággal is állítjuk be eredetileg a kívánt értékre, az különböző okok (melegedés, feszültségingadozás stb.) hatására az időben változik. A különböző kép- és sorszinkronozási megoldások biztosítják, hogy a frekvenciaváltozást kiváltó okok ellenére - bizonyos hőmérséklet- és feszültségingadozás-határon belül - a frekvencia állandó értéken marad. A benntartási tartományt úgy mérhetjük, hogy a vevőkészülék eltérítést vezérlő generátorának frekvenciáját vétel közben addig változtatjuk, amíg a szinkronozójelek már nem tudják azt saját ismétlődési frekvenciájukon tartani. A benntartási tartomány általában szélesebb, mint a benntartási tartomány behúzási tartomány.

• képszinkronozás
• sorszinkronozás

Távíró forgalmazásnál az ellenállomás folyamatos figyelése és annak belépésekor az adás leállítása. Nem minden készülék alkalmas erre, mert az adás megszűnte után bizonyos időre van szükség a vevő indulásához. A szokványos adóvevők ún. fél-BK üzemmel működnek, azaz amikor abbahagyjuk az adást, akkor áll a készülék vételre, de nem halljuk az ellenállomást, adás idején.

Vezetékes hírközlő-rendszerekben a felépített összeköttetés megszüntetése bontásnak nevezzük az összeköttetésben résztvevő feleknek az összeköttetés megszüntetésére irányuló tevékenységét (az ennek eredményeként megjelenő jelzések neve: bontójel vagy bontásjelzés) és a kapcsolórendszerekben a fennálló összeköttetést megszüntető kapcsolási folyamatok összességét is. A bontást általában az összeköttetésben résztvevő felek egyike kezdeményezi, de létrejöhet a kezelő vagy ellenőrző személyzet tevékenysége, vagy műszaki hiba folytán is. Korai a bontás, ha az akár
a hívó fél kezdeményezésére, akár a kapcsolat felépítését akadályozó ok miatt a teljes összeköttetés felépülése előtt következik be. Megkülönböztetünk hívóoldali vagy hívott-oldali bontást aszerint, hogy a bontási folyamatot vagy csak a hívó, vagy csak a hívott fél indíthatja meg. Késleltetett hivottoldalról beszélünk, ha a bontása hívott fél által kezdeményezett bontási folyamat csak meghatározott késleltetéssel indul meg; ez védi a hívó felet a hívott fél akaratlan, véletlen vagy szórakozottságból eredő bontási műveletei ellen (a kapcsolat a hívó fél számláját terheli).

(logikai algebra, kapcsolás algebra). George Boole angol matematikus által az ítéleteken végzett műveletek leírására kidolgozott algebrarendszer. Ítéleten olyan kijelentést vagy állítást értünk, amely vagy igaz, vagy nem (ekkor hamis). Az igaz kijelentéshez vagy állításhoz az 1, a hamishoz a 0 jelet rendeljük hozzá. Így az igazi ítélet logikai értéke 1, hamis itéleté 0. Az ítéletet jelentő egyszerű állító vagy tagadó tőmondatot a Boole-algebra általában valamilyen betűvel jelöli (szimbolizálja). Ily módon válik lehetővé, hogy az ítéletek egy-egy betűvel szimbolizált algebrai alakot nyerjenek. Az ítéleteken műveletek végezhetők, ezek a műveletek a logikai műveletek (pl. negáció, konjunkció). A logikai művelet eredménye ismét ítélet. A művelet eredményeképp kapott új ítélet logikai értéke a műveletben résztvevő ítéletek logikai értékétől függ.
A Boole-algebra lehetővé teszi, hogy az ítéletekből függvényeket képezzünk, ezek a - Boole-függvények. A logikai függvények osztályozásának egyik legfontosabb módja a benne szereplő változók száma alapján történik. Így előállíthatók egy-, két- stb. változós függvények. Egyváltozós függvényen végezhető logikai művelet, a negáció. Kétváltozós függvényen már 24=16 művelet végezhető, ezért két változóval már 16 különböző logikai függvény képezhető. "k" számú változónak 2k számú különböző állapota lehet, ezért k változóval összesen 22k számú logikai függvény képezhető. Gyakorlatban a kétváltozós logikai műveleteknek van nagy jelentőségük, ezekből származnak a logikai alapműveletek. A kétváltozós függvényekre értelmezett logikai műveletek általánosíthatók több változóra, ily módon hozhatók létre a többváltozóval képzett gyakorlatban használt logikai függvények.
A logikai műveleteket jelfogós, elektroncsöves. tranzisztoros, integrált áramkörös, ferritmagos stb. kapcsolásokkal lehet realizálni. Ezeket a kapcsolásokat kapuáramköröknek nevezik, Így hozhatók létre pl. elektroncsöves, tranzisztoros stb. kapcsolóáramkörök. Ez a magyarázata annak, hogy a Boole-algebrat gyakran kapcsolás algebrának nevezik.
A Boole által felépített szimbolikus logikát továbbfejlesztették, kiegészítették, elnevezése eközben változatlan maradt. Igen nagy jelentőségű Shannon munkássága, aki 1937-ben először alkalmazta a Boole-algebrat jelfogókkal felépített logikai áramkörök tervezésére. A Boole-algebra a digitális információfeldolgozás egyik elméleti alaptudománya.

• negáció
• konjunkció
• kapcsolóáramkör
• kapuáramkörök

(színvezérjel). Az NTSC- és a - PAL-rendszerű színes tv-adásban egyenletes időközökben kisugárzott, meghatározott frekvenciájú jel, amelynek segítségével biztosítható, hogy a vevőkészülékben előállított, a torzítatlan demodulációhoz szükséges -színsegédvivő frekvenciájú jel frekvenciában és fázisban pontosan egyezzék a felvétel során alkalmazott, majd elnyomott szinsegédvivővel. A burst elnevezést az amerikai szakirodalom után az európai is átvette. A burstjelet mind a PAL-, mind az NTSC-rendszerű adásban a sorkioltójel hátsó vállára szuperponáiják, tehát soronként, a sorkioltás idejének kis (kb. l/5) része alatt sugározzák. A jelet az NTSC-rendszerben csak a vevőkészülékben gerjesztett színsegédvivő fázisának helyesbítésére, a PAL-rendszerben ezenkívül a -PAL-kapcsoló sorszinkronozására is használják: ezért a két rendszerben alkalmazott - néhány jellemzőben eltér egymástól. A burst felhasználható a vevőkészülékben a színjelerősítő automatikus erősítésszabályozásának vezérlésére is.

• NTSC
• sorkioltójel

Az információforrást a vevővel összekötő hálózat elnevezése. Általában használt csatornatípusok: független be- és kimenetű csatorna, szimmetrikus csatorna, zajmentes csatorna stb.

• független be- és kimenetű csatorna
• szimmetrikus csatorna
• zajmentes csatorna

A tv-vevőkészülék hangolóegysége, amellyel a készülék antenna, modulátor és oszcillátor rezgőkörei a kívánt állomás vételéhez szükséges frekvenciára beállíthatók. A csatornaváltó elnevezés onnan ered, hogy a tv-műsorszórás céljaira nemzetközileg engedélyezett frekvenciasávokat frekvenciacsatornákra osztották fel. (tv-szabványok) A magyar szaknyelv csak a VHF frekvenciatartományba eső állomások beállítására alkalmas szerelvényt nevezi csatornaváltónak. Leggyakoribb típus a forgódobos csatornaváltó. A forgódobon vannak elhelyezve az egyes csatornák rezgőköri tekercsei, a rezgőkörök kondenzátorait pedig az állórészre szerelik. A forgódobra szerelt tekercsek ezüstözött felületű kapcsolószemekkel érintkeznek az állórész rugólemez érintkezőihez. Az újabb tv-vevőkészülékekben már nem alkalmaznak szakaszos csatornaváltót, hanem folyamatosan hangolható egységet építenek be ( VHF hangolóegység).

• tv-szabványok
• VHF hangolóegység

Műszerek érzékenységének csökkentésére, vevők, erősítők túlvezérlésének elkerülésére szolgáló, passzív elemekből álló egység. Többnyire ellenállásokból állítják össze, ügyelve arra, hogy az áramkör bemenő és kimenő impedanciája ne változzon meg.

A tv-technikában a színes tv-vevőkészülék azon fokozatainak gyűjtőneve, amelyek a színjelből két színkülönbségjelet állítanak elő. A dekódoló bemenete a színjelerősítő kimenetéhez, kimenete pedig a mátrix áramkörökhöz csatlakozik.

• színjel
• színkülönbségjel

Az impulzus-moduláció egyik változata. A hordozót egy órajel-generátor állítja elő, azonos frekvenciával és amplitúdóval. A moduláció polaritása változik, azaz lehetnek pozitív és negatív impulzusok. Ha a moduláló jel amplitúdója nő, pozitív impulzusok keletkeznek, ha csökken, negatívak. Ha nincs változás, felváltva jelennek meg pozitív és negatív impulzusok. Vevő oldalon integrátor végzi az eredeti modulációs visszaállítást.

(permittivitás). Szigetelő- és félvezető anyagokra, ill. az üres térre jellemző mennyiség. Ha a térben elektromos töltéseket halmozunk fel, a pozitív és negatív töltések között elektromos térerősség jön létre, amelynek nagysága függ a töltéseket körülvevő, a teret kitöltő anyagtól. A tér anyaggal való kitöltése után a térerősség általában csökken. Hogy hányad részére, azt a relatív dielektromos állandó e_r néhány anyagra a következő:


Az abszolút dielektromos állandó a relatív dielektromos állandó és egy e₀ tényező szorzata (e₀ =e₀e_r), amelynek értéke a mértékegység-rendszer választásától függ. Vákuum
ban a relatív - értéke 1, e₀ tehát a vákuum abszolút -ja. Így választva, végtelen kiterjedésű, egységnyi távolságban vákuumban levő síkok egységnyi felületén egységnyi töltést elhelyezve a két sík között a térerősség egységnyi. Az MKSA mértékegység-rendszerben
e₀ = 8,86 - 10^-12 As/Vm.

Más értelmezés szerint a relatív dielektromos állandó azt mutatja meg, hányszorosára nő egy kondenzátor kapacitása, ha a fegyverzetei közötti teret vákuum helyett a vizsgált dielektrikummal töltjük ki.

Egy anyag dielektromos állandójának kondenzátoroknál van szerepe, mert ez határozza meg, hogy az anyag mekkora kapacitás növekedést okoz a levegőhöz képest, melyet egységként tekintenek. Vannak anyagok, melyek dielektromos állandója változik a frekvenciával, növekvő frekvenciánál pl. csökken. Példák: epoxi műgyanta 3,7-3,4, papír 3,3-2,8, polietilén 2,3, porcelán 5,4-5,0.

Vevőkészülékeknél és hangerősítőknél az a hangerő tartomány, amely torzítás nélkül kiváló hangminőséget nyújt. (Legkisebb és legnagyobb hangerő tartománya).

Olyan eszköz, melynek segítségével egy antennával lehet két vevőt, vagy adót, vagy egy adót és egy vevőt működtetni.

Olyan rádióvevő, amelynél a középfrekvencia azonos a hangszóróban hallható hangfrekvenciával. Alkalmas morzejelek vételére is, ha a készüléket kissé melléhangoljuk. Szelektivitása ennek a készüléknek nem felel meg a mai követelményeknek.

Rádióvételi mód, amellyel - különböző átviteli úton érkezett, azonos modulációjú (azonos információtartalmú) jelek kombinációja révén - a fading hatása csökkenthető. Kereskedelmi, gazdasági vagy egyéb speciális célokat szolgáló vevőállomások üzemében használatos. Egyik módja a tér diversity-vétel ; ekkor egymástól több, mint 10 hullámhossz távolságra elhelyezett három vagy több antennáról vett jeleket nagyfrekvenciás kábeleken a vételközpontba vezetik, ahol azokat külön-külön felerősítik és demodulálják. A hangfrekvenciás erősítőt a demodulált jelek összegével vezérlik. Minthogy a megfigyelések szerint kicsi a valószínűsége annak, hogy a fent leírt elhelyezésű antennákkal vett jelek egyidőben gyöngüljenek le, a hangerősítő mindig kap kivezérlő jelet. A tér diversity-vétel egyik változata, amikor egymáshoz közel elhelyezett, de különbözőképpen polarizált antennák (polarizáció) jeleit vezetik a vételi központba. Frekvencia diversity-vétel esetén egy antennával több, kevéssé különböző frekvenciájú, de azonos modulációjú adást vesznek. A vételi központban a jeleket erősítik, demodulálják és összegükkel vezérlik a hangerősítőt.

• fading
• polarizáció

Adatátviteli berendezések hibavédelmében alkalmazott eljárás a vett jelek alakjának és tartalmának kiértékelésére, és ezen értékelés alapján hozott ismétléskérési döntés visszajelzésére az adóállomás felé. döntés-visszacsatolásra általában bármely hibajelző kód és/vagy bármely zavarjelzési mód felhasználható, amely a célnak megfelelő hibajelzési képességgel rendelkezik. döntés-visszacsatolás céljára mind a vevőben, mind az adóban megfelelő méretű döntés-visszacsatolás tárolót kell alkalmazni, egyrészt a vételi értékeléshez, másrészt az ismétlések lebonyolítására. döntés-visszacsatolásra alkalmasak pl. a különböző ARQ-rendszerek, amelyekben a kiváltott ismétlés azonos alakú a korábbi adással. Egyes esetekben átkódolva vagy további kiegészítő információval ellátva ismétli az üzenetet. döntés-visszacsatolásra alkalmazzák az ARQval kombinált (hibrid) FEC rendszert is.

• hibavédelem
• ARQ-rendszer
• FEC rendszer

Eljárásokat (döntési sémákat) ad meg arra vonatkozóan, hogy miként lehet eldönteni a hírközlő-rendszerek vevőibe érkező jel és zaj együttesének vizsgálatából azt, hogy mit sugároztak az adóoldalon. A döntés a vizsgált minta (jel és zaj) alapján történik. Mivel a matematikai statisztikában a mintavételtől függő mennyiséget statisztikusnak nevezik, ezért a döntéselméletet statisztikus döntéselméletnek is mondják.

A digitális jel valószínű jellemző állapotának meghatározására a digitális jelet vevő berendezés detektoregységben végzett döntés időpontja. Ez általában az elemi jel elméleti középpontja.

• digitális jel

A rádióamatőrizmus egyik érdekes lehetősége: forgalmazás távoli állomásokkal, általában más kontinensen vevőkkel. Fontos a jó antenna és a jó vevő.

• datex

Olyan rendszerű rádió-vevőkészülék, amelyben demodulálás előtt nem alakítják át a rádiófrekvenciás jelet más frekvenciára (középfrekvenciára), hanem közvetlenül az eredeti frekvencián erősítik. Az antennáról érkező modulált rádiófrekvenciás rezgés rádiófrekvenciás erősítőn keresztül jut a demodulátorfokozatra. Demodulálás után a modulálójelet kisfrekvenciás erősítő erősíti arra a szintre, hogy a hangszórót működtesse. Egyszerű kivitelű egyenesvevőben a rádiófrekvenciás erősítőfokozatot el is szokták hagyni és az antennáról érkező jelet - hangolt körön keresztül - közvetlenül a demodulátorfokozatra vezetik. Az egyenesvevő mentes a keveréssel kapcsolatos interferenciafüttyöktől és a vett frekvencia egyértelmű (nincs tükörállomás), hátránya viszont, hogy a jelenlegi hullámelosztási viszonyoknak megfelelő szelektivitást nehéz vele elérni. Annál nehezebb, minél rövidebb a vett hullám.

A bontás azon formája, amikor az összeköttetésben résztvevő felek bármelyike jogosult az összeköttetés bontására.

• bontás

Az elemi részecskék egyike; elektronok képezik az atomban az atommagot körülvevő elektronburkot és meghatározzák annak kémiai tulajdonságait. Mint vezetési elektronok fémekben és félvezetőkben létrehozzák az elektromos áramot. Gázkisülésekben - nagyobb mozgékonyságuk folytán - az elektronok szerepe a kisülés áramában sokkal nagyobb, mint az ionoké. A vákuumban elektromos és mágnesterek által megszabott pályán haladó "szabad" elektront az elektroncsövek, az elektronsugaras megmunkálások, az - elektronmikroszkóp és számos műszer működésének alapja. Ez utóbbi eszközökben az - hullámtermészete jut érvényre, a v sebességgel repülő - hullámhossza l=h/mv, ahol h a Plankállandó.
Félvezető kristályokban az -ok a sávmodell által megszabott energiaszinteken helyezkednek el. Az elektron töltése, az elemi töltés, e= =1,602X 10^-19 As, nyugalmi tömege m= =9,107 X 10^-31 kg. Az anyagban kötött kilépését szabad elektron formájában az anyag felületéről - elektronemissziónak nevezik Az emisszióhoz szükséges munka, a kilépési munka az anyagra, ill. annak felületére jellemző, méréssel meghatározható állandó.

• elektroncsövek
• plankállandó

Elektronok vezérlésén alapuló eszköz; az elektronika, híradás- és műszertechnika, automatika, ipari elektronika egyik legfontosabb aktív eleme. Elektródákból áll, melyek búrában (üveg-, fém- vagy kerámia) helyezkednek el, ez egyúttal védi a külső levegőtől is. Az -ben rendszerint egyetlen katód van, ezenkívül az - rendeltetésétől függően további elektródák, de legalább még egy elektróda. Az egyenirányítócsövek egy vagy két anódot, az erősítő- és keverőcsövek anódot és rendszerint több rácsot, az - elektronsugárcsövek elektronágyút és esetleg eltérítő elektródákat is tartalmaznak. Az adócsövek - amin a magyar nyelvhasználat szerint általában a néhány 100 wattnál nagyobb teljesítményű csöveket értik, függetlenül attól, hogy adási célra használják-e - rendszerint 1-2, esetleg 3 rácsot és anódot tartalmaznak, felső teljesítményhatáruk többszáz kilowatt. Mikrohullámú adás és vétel céljára - klisztronok, - haladóhullámú csövek, hátrálóhullámú csövek használatosak, a rádiólokátorok nagyrészt - magnetofonokkal működnek. Az elektroncsövek további fontosabb fajtái a kijelzőcsövek, hangolásjelzőcsövek, képfelvevő- és képerősítőcsövek, - stabilizátorcsövek, fotocellák, elektronsokszorozók stb. Az elektroncsövek túlnyomó része vákuumcső; a gáztöltésű elektroncsövek rendszerint nemesgázt vagy higanygőzt tartalmaznak. Az elektroncső katódja izzókatód vagy hidegkatód fotokatód; a legelterjedtebb ezek közül az izzókatád. A rádió- és tv-vevőkészülékek csöveit - a vevőcsöveket - a félvezető eszközök erősen háttérbe szorították.

• elektron
• elektronágyú
• kijelzőcsövek
• hangolásjelzőcsövek
• képfelvevőcsövek
• képerősítőcsövek
• stabilizátorcsövek
• fotocellák
• elektronsokszorozók

A felvevőkamerában levő, a kamera által vett képet visszaadó vevőkészülék. Fekete-fehér felvevő esetén a kamerából kijövő videojelet kapja; ezt, felerősítés után, a kisugárzottakkal azonos szélességű kioltójelekkel keverik: az operatőr ugyanazt a képtartalmat látja, mint ami átvitelre kerül. Beépített eltérítő generátorokkal rendelkezik, amelyeket a stúdió kameravezérlő egységéből kapott jelek szinkronoznak. A tápfeszültségek ugyancsak a kameravezérlőből érkeznek, de a nagyfeszültséget a képeső számára a beépített vízszintes eltérítőgenerátor szolgáltatja. Színes felvevőkamerákban is monokróm képcső van, az elektronikus kereső a három alapszínjelet kapja. Az operatőr a képtartalmat és a képélességet tudja ellenőrizni.

• felvevőkamera
• alapszínjel

(katódsugárcső). Az elektroncsövek egyik nagy csoportja; ide soroljuk az oszcilloszkóp- és oszcillográfcsöveket, a tv-képcsöveket, a memóriacsöveket stb. Minden elektronsugárcső a katód közvetlen közelében egy (színes képcsőnél esetleg több) elektronágyút tartalmaz az - elektronsugár fókuszálására és felgyorsítására. Az elektronsugár további fókuszálása elektrosztatikus vagy mágneslencsékkel történhet; eltérítése pedig az elektronsugárra merőleges elektrosztatikus vagy mágneses térrel. Bár működésük alapvetően az elektronsugárhoz kapcsolódik, nem sorolják a elektronsugárcsövek közé a képfelvevőcsöveket (kameracsöveket), az elektronmikroszkópot, a - részecskegyorsítókat stb.

• elektroncsövek
• memóriacsövek
• katód
• elektrosztatikus
• képfelvevőcsövek
• elektronmikroszkóp

Kézikapcsolású helyközi távbeszélőközpontban használatos kezelési megoldás: a kezelő a folyó beszélgetés ideje alatt kapcsolatba lép a következő beszélgetésben résztvevő féllel, hogy az átviteli út felszabadulása után az új összeköttetést azonnal felépíthesse. A előkészítéses kezelés célja az átviteli út jobb kihasználása. Az előkészítéses kezelés számára külön kapcsolási utak állnak a kezelők rendelkezésére.

A mágneses hangrögzítésnél alkalmazott kiegészítő eljárás. Mivel a felvevőfejben a felvétel során viszonylag gyenge áramok folynak és a gyenge áramok esetén a jelhordozóra rögzített mágnesség intenzitása nem arányos a mágnesezőáram erősségével, a rögzített jel csak jelentős torzítással játszható le. E jelenség kiküszöbölésére alkalmazzák az előmágnesezést. Az eljárás lényege, hogy a felvevőfejbe vezetett hangáramhoz egy előre beállított, állandó erősségű áramot szuperponálnak, amelynek hatására mindig akkora az áramingadozás a felvevőfejben, hogy az a jelhordozóra rögzített mágnesezettséggel arányos.
Az előmágnesezés történhet állandó erősségű egyenárammal vagy állandó erősségű nagyfrekvenciás váltakozó árammal.

• mágneses hangrögzítés
• felvevőfej

(preemfázis). Frekvenciaosztásos rendszerekben a nyalábolt jel egyenletes teljesítménysűrűségű. Az átvitel során fellépő zajok teljesítménysűrűsége azonban nem egyenletes, így az alapsáv különböző részen elhelyezkedő telefoncsatornákat (vagy más átvitt jeleket) nem egyforma mértékben zavarja a zaj. Az előtorzító áramkör az alapsávi jelet úgy alakítja át, hogy lehetőleg a sáv minden részén azonos jel-zaj teljesítményviszony legyen. A vevőoldalon természetesen vissza kell állítani az eredeti alapsávi jelet, ezt a feladatót a kiegyenlítő áramkör (deemfázis) végzi, melynek D(W) karakterisztikája a P(W) preemfázis-karakterisztika inverze. Nemzetközi előírások adják meg a különböző alapsávi átvitel esetén (pl. 960 vagy 2700 telefoncsatorna; 525- vagy 625 vagy 819-soros tv-képjel stb.) a szükséges P(W)-D(W) karakterisztikát megvalósító áramkört.

Rendszerint állítható potenciométer, mellyel egy fokozat nyeresége szabályozható. Rendszerint külön szabályozzák a rádiófrekvenciás és hangfrekvenciás fokozatok nyereségét a vevőknél. A szabályozás nem befolyásolhatja a fokozat linearitását. Célszerű a szabályzót úgy megtervezni, hogy nulla nyereségtől a távvezérlés határértékéig terjedjen.

Rádió-, televízió- és egyéb vevőkészülékek jellemző adata, amely megadja, hogy meghatározott kimenő teljesítmény vagy hatás, pl. jelfogó meghúzása létrehozásához mekkora feszültség szükséges a készülék bemenő kapcsain.

Adóállomásoknál a gyenge zenei hangokat felerősítik, az erőseket gyengítik, részben a terjedés csillapításának ellensúlyozására, részben az adóállomás túlterhelésének elkerülésére. Ezért egyes vevőkben a jobb zenei visszaadás érdekében expander áramkört alkalmaznak. Ennek ellentéte a kompresszor, amelyet az adóban használnak.

A rádióvételben előforduló hosszabbrövidebb ideig tartó hangerősség változás, esetleg egyidejű torzítással. A jelenséget az okozza, hogy a rádióhullámok (bármely sávban) több úton terjednek. A fadinget a különböző amplitúdókkal és fáziskülönbségekkel érkező felületi és visszavert hullámok interferenciája okozza. Szelektív fading akkor keletkezik, ha a vivőhullám erősebben csillapodik, mint az oldalsávok és ezért túlmoduláció áll be. A hatásainak csökkentésére szolgál a rádióvevőkészülékbe beépített automatikus (AGC, AVC) erősítésszabályozó áramkör. Az adóoldalon különleges antennatípus felhasználásával ugyancsak csökkenthető a fading hatása a középhullámú sávban az esti és éjjeli órákban.

Az ionoszférán át terjedő rádióhullámoknál előforduló jelenség, ahol az ionoszféra változásai miatt elhalkul és felerősödik az adás. Két oka lehet: az egyik esetben egy vevőhöz két, eltérő fázisú hullám érkezik, ezek erősítik vagy gyengítik egymást. A másik ok az ionoszféra hirtelen változásai miatt adódik, egyes esetekben a jól vett jelek hirtelen el is tűnhetnek. Egy harmadik lehetőség, ha két, különböző úton jut egy hullám a vevő antennájára. Néha az elhalkulás frekvenciafüggő, ezt nevezik szelektív fadingnek. Az elhalkulás leküzdésére két módszer ismert: az AGC, azaz automatikus erősítés szabályozás, amely minden vevőben ma már alkalmazott mód, a másik az ún. diversity-vétel, amikor két, egymástól bizonyos távolságban lévő antenna jeleit külön vevő veszi és a hangfrekvenciákat egyesítik. Így az egyik elhalkulás nem ugyanakkor következik be, mint a másik, tehát a vétel majdnem folyamatosan egyenletes.

A legvilágosabb képrészeknek megfelelő videojel csökkentése vagy csökkenése. A fehérvágás a túlmodulálás elkerülésére szükséges, ezért a tv-központban, a keverőegységben ( fekete-fehér televízió) a videojel amplitúdóját limitálják. Ez a limitálás levágja a videojelben esetleg megjelenő, kiugró csúcsokat, amelyek átvitele felesleges, mert sem a vevőkészülék képcsöve, sem szemünk nem tudná követni a képben megjelenő vakítóan fehér részleteket. A vevőkészülékben akkor áll elő fehérvágás, ha a készülék nem tudja feldolgozni a videojel csúcsértékeit, mert a képcső (vagy az azt vezérlő erősítőfokozat csöve vagy tranzisztora) legyengült.

• fekete-fehér televízió

Az a felületi világosság változás, ami a tv-vevőkészülék képernyőjén mérhető a feketeszintnek megfelelő képhelyeken, ha a fekteszintrögzítés nem elég hatásos. Ebben az esetben a képtartalom közepes fényességének növekedése esetén a kép rendszerint túl feketévé, csökkentése esetén pedig túl fehérré válik.

• felületi világosság
• feketeszint
• fekteszintrögzítés

Vezetékes hírközlő-rendszerekben egy fennálló összeköttetés megzavarásával, annak egyik résztvevője számára új hívás felajánlása. A felajánlás rendszerint alközpontokban vagy helyközi forgalomban fordul elő és célja a vonalak jobb kihasználása a magasabb szintről érkező hívások gyors létrehozásával. A felajánlásra rendszerint csak a kezelők jogosultak.

A tv-technikában a képminőség egyik jellemzője, amely felvilágosítást ad arra, hogy a vevőkészülék képernyőjén mekkora a még megkülönböztethető, váltakozóan fekete-fehér-fekete-fehér... vonalak legkisebb szélessége. Fokozatosan sűrűsödő fekete-fehér csíksorozattal vizsgálják. Mérőszámul a legvékonyabb, de még megkülönböztethető fekete-fehér vonalaknak azt a számát adják meg, amennyi a azt a méretében elfér. A tv-adók által sugárzott vizsgálóábrákon mindig vannak olyan fekete-fehér vonalsorozatok, amelyek alkalmasak a felbontóképesség egyszerű megállapítására, mert a különböző sűrűségű vonalsorozatoknál a mérőszámot is feltüntetik. A felbontóképesség az átviteli lánc sávszélességétől (frekvenciaátvitel) és a képcső fókuszolásának jóságától függ, általában jobb a képernyő közepén, mint a sarkokban.

• vizsgálóábra
• frekvenciaátvitel
• fókuszolás

Rádióvevők és szűrők jellemzésekor használatos fogalom. Az a legnagyobb frekvencia, amelyet az átvivő berendezés a még megengedett csillapítástorzítás mellett átvisz. A megengedett csillapítástorzítás rádióvevőknél rendszerint + 3 dB.

• szűrő

A mágneses hangrögzítőben az az alkatrész, amely az előtte elhaladó jelhordozóra rögzíti a hangfrekvenciás rezgések keltette mágneses jeleket. A - lágyvasmagra csévélt tekercs, amely elektromágnesként működik, ha a tekercsbe áramot vezetünk. A vasmag alakja lehet háromszög, sokszög vagy gyűrű alakú, amelynek folytonosságát kisméretű légrés szakítja meg. A légrést nem mágnesezhető anyagú vékony fémfóliával töltik ki. E légrésen keresztül lépnek ki az erővonalak a vasmagból az előtte mozgatott jelhordozó irányába, amelynek mágnesezhető rétegén keresztül záródnak.

• mágneses hangrögzítő

Rádióvevőkészülékekbe beépített, tekercseléssel ellátott ferritrúd (ferrit). Irányítóhatása folytán alkalmas vételzavarok kiküszöbölésére, de kis hatásos magassága miatt lényegesen kisebb feszültséget hoz létre a vevő bemenetén, mint a külső antenna.

• ferrit

Normál (35 mm-es) vagy keskeny (16, esetleg 8 mm-es) filmek közvetítése televízión. Ez speciális, a film- és a tv-technikában általában ismert és máshol is alkalmazott eljárások, készülékek célszerű kombinálásával létrehozott berendezéseket igényel. A feladat itt nem az, hogy megfelelő méretű, a közönség által élvezhető optikai képet hozzanak létre, hanem az, hogy a filmen levő optikai képet videojelekké alakítsák át. Az átalakítás természetesen itt is csak a kép pontról-pontra történő letapogatásával, a kép felbontásával történhet. Ezért ezeket a berendezéseket filmbontóknak, filmletapogatónak nevezik.
A letapogatás egyik módja a flying spot-os, (futópontos) eljárás. Ennél egy igen jól fókuszolt, kis utánvilágítású és nagy fényerejű elektronsugárcső ernyőjére a sugár a szabványos tév-rasztert rajzolja fel, s ennek képét a filmre vetítik. Így a mozgó fénypont a filmet pontról-pontra átvilágítja. A filmen áthaladó és a filmen levő képpontok által intenzitásban modulált fénysugár foto-multiplexer katódjára esik, amely a fénysugár intenzitásával arányos jelet állít elő A felerősített jel - megfelelő korrekció, a kioltó- és a szinkronozójelek hozzákeverése után - alkalmas a kisugárzásra vagy egyéb célra (például képmagnó-felvételre). Másik eljárásnál a filmet megfelelő fényforrással átvilágítják és a képet egy képfelvevőcső, rendszerint vidikon, vagy plumbikon tárgylemezére vetítik. Ezt a képet azután már a szokásos módszerrel bontják fel.
A flying spot-os eljárásnál nagy problémát jelent, hogy a film továbbítására rendelkezésre álló idő nem lehet nagyobb a két félkép közötti kioltás időtartamánál, s ez igen rövid: mindössze 1,2 ms. Ennyi idő alatt a szokásos módszerekkel a filmet sérülés nélkül továbbítani nem lehet. A gyorslerántású filmbontóknál ezért a film felgyorsítását és elmozdítását nem a perforáció segítségével oldották meg, hanem a szokásos vetítőgépektől eltérően egy vákuumos leszívó szerkezettel, amely a gyorsítóerőt egy nagyobb filmfelületnek adja át. A gyors filmtovábbítás kiküszöbölhető oly módon is, hogy a filmet nem szakaszosan, hanem folyamatosan, egyenletes sebességgel mozgatják. Ekkor azonban a váltottsoros képbontás csak egy kettős optikai rendszerrel, a filmkocka kétszeri letapogatásával oldható meg. Az ilyen berendezés rendkívül nagy precizitást igényel, s igen érzékeny a filmek zsugorodására. A vidikonos, ill. plumbikonos filmbontóknál ez a probléma nem áll fenn, mert ezeknél a megvilágítás és a letapogatás két egymástól különálló folyamat és a töltéskép a megvilágítás megszűnése után is megmarad. Így itt normál vetítőgépek használhatók.
A flying spot-os módszer hosszú időn át lényegesen jobb képminőséget biztosított, mint a másik eljárás. A korszerű vidikonokkal és plumbikonokkal azonban ma már gyakorlatilag azonos képminőség érhető el. Kétségtelen előny még a vidikonos rendszernél, hogy egyetlen kamerához a féligáteresztő tükrökkel ellátott optikai multiplexer segítségével több vetítő (pi. 35 mm-es, 16 mm-es) csatlakoztatható. A színes tv-filmek ugyancsak az előbbiekben leírt valamelyik eljárással vetíthetők, természetesen a három alapszínre való bontáshoz szükséges optikai rendszert, valamint ennek megfelelő számú fotosokszorozót és felvevőcsövet tartalmazó berendezésekkel.
A filmszínházak részére készülő filmeknél a hangcsík - akár fényhangos, akár mágneses eljárással készült - rendszerint rajta van a
képet tartalmazó filmszalagon. Ezzel szemben a tv-filmeknél az egyébként is külön készülő hang- és képszalag átírása egyetlen szalagra általában elmarad, s az elkészült anyag is két külön szalagon található. A kétszalagos eljárás előnye a nagyobb rugalmasság, a jobb hangminőség, az anyag hamarabb elkészül a lejátszáshoz, azonban bonyolultabb, egymáshoz kötött, egymással szinkronozott külön kép- és hanglejátszó berendezés szükséges.
Az előzőkben ismertetett módszerekkel azonosan oldható meg állóképek, diapozitívok közvetítése is, természetesen az ehhez használt berendezésben, a diabontóban a film mozgatásához szükséges vetítőgép, viszont a képek automatikus váltását biztosító diatárakat és váltókat tartalmaz.

• vidikonos
• plumbikonos

Adó, vagy vevő frekvenciájának pontos beállítása. Megoldható mechanikus és elektromos módon. Korábban nagy áttételű fogaskerekeket használtak, később miniatűr forgókondenzátorokat, újabban potenciométerrel kapcsolt diódákat. Digitális rendszereknél ezekre már nincs szükség.

Képfelvevő- és a képcsövek letapogató elektronsugarának lehető kis kör keresztmetszetre való egyesítése a letapogatanó felületen. A képcsövekben mindig elektrostatikus, a képfelvevőcsövekben mindig mágneses a fókuszolás.

Létrehozásához a kötésben résztvevő két fém anyaga akkora nyomás, ill. húzás alá. kerül, mely a folyási határt meghaladja, s melynek hatására a két fém egymással felületi molekuláris kötésbe lép. A forrasztásmentes kötésnek jelentős előnyei a következők;

- igen jó vezettőképesség, mert szétroncsolódik a felületi oxidréteg;

- kiváló korrózióállóság, sem gáz, sem nedvesség a kötés helyére nem jut;

- jó rázásállóság, a két fél teljes mechanikai egysége miatt;

- nagy húzószilárdság;

- gazdaságos gyártás, a "beépített minőségellenőrzés" lehetőségével;

- a sorozatgyártás mértékéhez való alkalmazkodás; kéziszerszámtól a lyukszalag-vezérlésű automatáig megfelelő gépek állnak rendelkezésre.
Kivitelüktől és a kötés jellegétől függően legismertebbek a markoló- (szorító-) kötés és a csavart huzalkötés.

Elektromágneses sugárzás hatására elektronokat emittáló katód. Különféle spektrális érzékenységgel rendelkeznek, ami annyit jelent, hogy a beeső sugárzás hullámhosszának (frekvenciájának) függvényében elektronemissziójuk különböző mértékű; így megkülönböztetünk infravürös, látható és ultraibolya fényre érzékeny fotokatódokat. A leggyakrabban használt - felülete cézium-cézium-oxid rétegű és az infravörös sugárzás, vagy a látható fény tartományában van a maximális érzékenysége. A fotokatódokat fotocellák, fotoelektromos sokszorozók, képfelvevőcsövek, képátalakítócsövek katódjaiként alkalmazzák.

• fotocellák
• fotoelektromos sokszorozó

Készülékek hitelesítésére szolgáló berendezés, amely modulálatlan, nagy pontosságú hordozókat állít elő adott frekvenciákon ("marker"). Általában kristály oszcillátor szolgáltatja az alap frekvenciát, a maximális stabilitás érdekében gyakran fűtött termosztátokban elhelyezve. Általában minden megahertz és 100 kHz pontokban szokták a vevőket hitelesíteni.

Ha egy áramkörben, pl. erősítőben biztosítani kell bizonyos kívánt frekvencia átvitelt, kondenzátorral vagy tekerccsel kell egyes frekvenciákat kiemelni, vagy csökkenteni, de a kompenzátor áramkör tartalmazhat ellenállásokat is. Más esetekben műveleti erősítőket, vagy rezgőköröket alkalmaznak. Frekvencia kompenzátornak tekinthető a vevők hangszín-szabályzója is.

Egy vevőkészülék elé kapcsolható áramkör, amely lehetővé teszi olyan frekvenciák vételét, melyek nem esnek a vevő vételi tartományába. Lényegében egy egyszerű oszcillátor és egy keverő egyesítéséből jön létre.

Egyes esetekben szükség lehet arra, hogy egy modulált hordozó frekvenciáját módosítsák, anélkül, hogy a moduláció megváltozna. Ezt idegen szóval konverziónak, vagy transzponálásnak nevezik. Ez oly módon érhető el, hogy a modulált hordozót egy helyi oszcillátor jelével keverik egy külön fokozatban, amikor is a két frekvencia összege és különbsége jelenik meg. Legismertebb felhasználási terület a szuperheterodin vevőkészülék.

A vonalon átvitt frekvenciasáv felosztása csatornákra, melyek mindegyikén egy-egy információt visznek át. A csatornákat frekvenciaáttevéssel helyezik a kijelölt sávba. A vevőállomáson az érkező teljes frekvenciasávot sávszűrőkkel szűrő csatornákra bontják és azokat visszahelyezik az eredeti sávba.

• szűrő

A hordozófrekvencia megváltoztatása oly módon, hogy a moduláció változatlan marad. Ez történik pl. a frekvenciaváltó (szuperheterodin) vevőkészülékek keverőfokozatában is, amely a rádiófrekvenciás hordozófrekvenciát alakítja át a sokkal könynyebben felerősíthető és szűrhető középfrekvenciára.

• hordozófrekvencia

Mikrohullámú terjedésnél feltépő diffrakciós jelenség zónája, amely - a fényhullámokhoz hasonlóan - nem párhuzamos (széttartó) sugárnyaláb esetén alakul ki. Olyan forgási ellipszoiddal jellemezhető, amelynek nagytengelye az adó- és vevőantennát összekötő egyenes, kistengelye függ a hullámhossztól.

Az egyoldalsávos adásnál vagy a felső, vagy az alsó oldalsávot használjuk fel beszéd-útvitelre, hogy kisebb helyet foglaljunk le a sávban. De lehetőség van arra, hogy mindkét oldalsávot felhasználjuk és ezeken különböző információkat vigyünk át (ISB = független oldalsávos adás). Egy adóval nehezen oldható meg, ezért két összekapcsolt adót használnak erre, vételnél két külön vevőt. Amatőrök is alkalmazzák, az egyik oldalsáv képet továbbít SSTV móddal, a másik a kísérőhangot továbbítja.

A tv-technikában a képcső és a képfelvevőcső felületi világossága közötti összefüggést jellemző hatványfüggvényben a kitevő értéke. A jellemző hatványfüggvény:

B<sub>k = Bfk,

ahol Bk a képcső és Bf a felvevőcső felületi világossága ugyanabban a képpontban; k dimenzió nélküli állandó; y a gammaérték. A jó képvisszaadás egyik feltétele, hogy Bk és Bf között az összefüggés lineáris, tehát y =1legyen. Minthogy a képfelvevőcsövek felületi világossága és a jelárama, valamint a képcsövek vezérlőfeszültsége és felületi világossága között az összefüggés nem lineáris, a gammaérték 0,5 és 2,2 között változik gammakorrekció nélkül - a használt képfelvevőcsőtől és képcsőtől függően.</sub>

• felületi világosság
• gammakorrekció

A tv-technikában a videojel előtorzítása abból a célból, hogy a képeső és a képfelvevőcső - felületi világossága között az összefüggés lineáris legyen. Ha a felvevőcső a képpontok felületi világosságával arányos feszültséget szolgáltat, akkor a videojelet csak a képcső karakterisztikájának megfelelően kell előtorzítani. Általában a képcsövek felületi világossága:

B_k = kU_v,

ahol U_v a képcső vezérlőfeszültsége; k arányossági tényező; y a képcső gammaértéke. A gammakorrekciót végző áramkört a felvevőcső után iktatják be az átviteli láncba, ezáltal elkerülhető, hogy azt minden tv-készülékbe be kelljen építeni. A gammakorrektor Ube bemenő és Uki kimenő feszültsége között a következő összefüggésnek kell fennállnia;

U_ki= bU_be¹,

ahol b arányossági tényező.

• videojel
• gammaérték

A bolygónkat körülvevő mágneses tér. Az északi és déli pólus közel van a Föld földrajzi északi ill. déli sarkához. Ennek hatására működik az iránytű. Napkitörések idején a mágneses tér vonzza a kilövellt részecskéket, azok a sarkok körül sűrűsödnek és létre jön az északi fény, vagy Auróra. Ez mindig földmágneses zavarokra utal, ilyenek pl. a geomágneses viharok.

Gépi kódban megadott utasítás, amely meghatározza a digitális számítógép számára elvégzendő művelet típusát és a műveletben résztvevő tényezőket.

Az a jelenség, amely a rádióvevőkészülék szabályozószerveinek valamely állás-kombinációja esetén bemeneti jel nélkül ad kimeneti jelet. A hálózati búgás, zaj nem számítható ide, gerjedhet egy erősítő is, ha kimenetéről bemenetére nem kívánt módon jut el. Ide sorolható a mechanikai úton fellépő (pl. akusztikai) begerjedés, ez esetben a hangszóró által keltett hanghullámok hatnak vissza a mikrofonra.

(zoomar). Tv-kamerák folyamatosan változtatható látószögű lencserendszere, amely automatikusan éles képet ad a felvevőcső fotokatódján. A gumilencse a felvevőkamerák revolverfejjel átváltható lencserendszere helyébe lép a korszerű kamerákban. A látószög 1:10 arányú változtatásához egy legalább 6 lencséből álló sorozatra volt például szükség, ezt a változtatást 1 gumilencsével át lehet fogni. A fókusztávolság-változtatást az operatőr egy kar előre-hátra mozgatásával tudja végrehajtani. A "zoomar" elnevezés a lencserendszer amerikai előállítójának (Television Zoornar Corporation) nevéből származik, a szabályozókar "zoom" elnevezése is innen ered.

Élőlényekre jellemző élettani folyamat, amely valamilyen vivőközegben terjedő nyomásingadozás hatására az élőlényben szubjektív hangérzetet kelt és idegrendszeri tevékenységet vált ki. A hallás nem kizárólag emberi tulajdonság. Minden olyan élőlénynél megnyilvánul, amely az őt körülvevő közegben fellépő nyomásingadozások érzékelésére alkalmas testrésszel, ill. szervvel rendelkezik és fejlett idegtevékenységgel reagál az érzékelt nyomásingadozásra.

Tv-adás frekvenciatartományának az a része, amely a hangjelek átvitelére szolgál. Gyakran a vevőkészülék - ját jelenti. Ebben az esetben a hangcsatorna: a nagyfrekvenciás fokozatban az OIRT- és CCIR-rendszerekben a hangvivő frekvenciája -120 kHz; a KF erősítőben OIRT-rendszer szerint: 31,5 MHz + 200 kHz; CCIR szerint: 33,4 MHz +200 kHz; a különbségi hang KF erősítőben OIRT szerint: 6,5 MHz-120 kHz; CCIR-rendszerben: 5,5 MHz + 120 kHz.

• hangvivő

Rádióvevőknél az a legkisebb, 1000 Hz frekvenciájú bemenő feszültség, amely szükséges ahhoz, hogy a vevőkészülék meghatározott kimenő teljesítményt szolgáltasson.

A rádióvevőkészülék hangfrekvenciás kimenő jeIének és állandó amplitúdójú hangfrekvenciás bemenő jelének viszonya a frekvencia függvényében ábrázolva.

Tv-vevőkészülékek keverőfokozata után a hangvivőnek megfelelő középfrekvencia értéke. Értéke intercarrier hangátvitel esetén OIRT-rendszerben: 31,5 MHz; CCIR-rendszerben: 33,4 MHz.

• intercarrier hangátvitel

Az a művelet, amelynek során a rádióvevőkészülék beállítószerveivel (hullámváltó, állomáskereső, finombeállító stb.) a készüléket (rádióvevő, oszcillátor stb.) a venni kívánt frekvenciájú jelre állítjuk. A hangolással a készülék egy vagy több rezgőkörét rezonanciára hozzuk.

• oszcillátor
• rezgőkör

Az a frekvenciatartomány , amelyben a rádióvevőkészülék működik.

• frekvenciatartomány

Fluoreszkáló bevonattal ellátott, kisméretű ernyőt tartalmazó elektroncső amelynek ernyőjén az elektronok által ért és ennek hatására világító felületrész a vezérlőelektróda feszültségének függvényében változik. Rádió-vevőkészülékekben a hangolás, hangfrekvenciás készülékekben pedig a kivezérlés ellenőrzésére használt optikai jelzőeszköz. Használatos kivitelei: "varázsszem", "varázslegyező". A félvezetőtechnika elterjedésével alkalmazhatósága csökken, mert a hangolásjelző cső működéséhez min. 100 V feszültség szükséges.

Intercarrier haragátvitelű tv-vevőkészülékek KF frekvenciaátviteli karakterisztikáján a hangcsatornának megfelelő sávszélességű, egyenletes amplitúdójú rész. A szélesebb sávra terjed ki, mint ami a frekvenciamodulált hangvivő oldalsávjainak átvitelére szükséges, mert az intercarrier rendszerben a kép beállításakor nemcsak a képvevő helyét változtatja a kezelő a KF átviteli görbén, hanem a hangvivőét is, és követelmény, hogy a finomhangolás alatt a hangerő ne változzék.

• intercarrier haragátvitel
• hangcsatorna

A hangenergia továbbterjedését gátoló szerkezet vagy szerkezeti elem. A hangszigetelés háromféleképpen történhet:

a) hangelnyelés;

b) hangvisszaverés;

c) hangenergia-elemésztés rezonátorral.

A rezonátor működése hasonló a rádióvevőkben használt hullámcsapdáéhoz. Hatása a frekvenciasávnak csak kisebb részére terjed.

Az a frekvenciaátviteli karakterisztika, amely szerint a SECAM-rendszerű vevőkészülékben a színjel összetevők amplitúdóelőtorzítását kompenzálják. Az előtorzítás az adóban az inverz haranggörbe szerint történik.

• SECAM-rendszer
• színjel

Képelemre-bontás elvén működő távírógép. Minden karaktert 7 sorban 7 képpontra bont fel és továbbít (49 képpont). A betűközöket a két szélső oszlop kitöltetlensége biztosítja (35 aktív képpont). Az adókészülék a karakterek képpontjait soronként, soron belül pontról-pontra továbbítja. A letapogatást az adóban tárcsák élén kiképzett barázdák végzik. Minden karakternek saját tárcsája és saját adóérintkezője van, melyet az írógépszerű billentyűzet vezérel. A vevőben az adótárcsákkal szinkron forgó csavarmenetes kidudorodású festékes henger az átvitt jel szerint hozzá-hozzá nyomott papírra felrajzolja a szöveget. A spirál kétfordulatos, így a szöveget a vevő kétszeresen írja fel, hogy hibás fázisbeállás esetén is legalább egy sor olvasható legyen. Az adó és vevő együttfutását fordulatszabályozó biztosítja, fázishelyességét azonban nehéz beállítani. A vonali zavarok elsősorban erre hatnak. A Hell-távírógép táviratozási sebessége 122,5 vagy 250 baud.

• távírógép
• karakter
• baud

Általában hételektródás, vagyis ötrácsos elektroncső. Jelenleg a heptódát elsősorban rádió-vevőkészülékekben nem önrezgő keverőként alkalmazzák; az első rács kapja az antennából a nagyfrekvenciás jelet, a harmadik pedig, oszcilláló triódához csatolva a helyi rezgést. Az összekötött második és negyedik rács szerepe árnyékolás és gyorsítás, az ötödik rács katódpotenciálú fékrács. A heptóda további szokásos alkalmazásai: szinkronjel-leválasztó tv-készülékben, valamint rádiófrekvenciás vagy középfrekvenciás erősítő. A heptódát rendszerint a vele áramkörileg együtt dolgozó triódával közös ballonba építik (pl. ECH81, ECH83, ECH84, ECH200).

• elektroncső

(high fidelity= nagyhűségű). A hangtechnikában azokat a hangátviteli vagy hangrögzítő készülékeket jellemzi hi-fivel, amelyeknek minőségi jellemzői leginkább megközelítik az ideális hangátvitelt, tehát a közvetített hangkép hűen követi (innen ered az angol elnevezés) az eredeti hangkép állapotváltozásait. hangközvetítés csak akkor valósítható meg, ha egy adott készülék meghatározott minőségi jellemzőkkel rendelkezik. A minőségi jellemzők meghatározása elsősorban a harmonikus, intermodulációs és tranziens torzításra, a lineáris frekvenciaátvitelre, az üzemi jel-zaj viszonyra és dinamikára, valamint a fázisszög-átvitelre vonatkozik. Világviszonylatban általánosan elfogadott hi-fi szabvány a DIN 45 500-as sorozat, amely mind a közhasználatú, mind a professzionális hangtechnikai készülékekre vonatkozóan - minőségi minimumot állapít meg. Azok a készülékek, amelyeknek minőségi jellemzői elérik vagy meghaladják a fenti szabványban megállapított értékeket, hi-finek minősíthetők. A hi-fi kizárólag viszonyító minőségi jelző. Nem vonatkozik a készülék felépítésére, mértékrendszerére, üzemeltetési körülményeire, erősítő-elemeinek számára stb. Ha a minősége megfelelő, hi-finek nevezhető a hangerősítő, hanglemezjátszó, hangszedő, hanglemez, mikrofon, hangszóró, hangdoboz, magnetofon, magnószalag. Nem nevezik hi-finek a zseb- és táskarádiókat, tv-vevőkészülékeket, rádiótelefonokat, szabadtéri hangközvetítő rendszereket függetlenül attól, hogy azok hangátviteli minősége megfelel-e a előírásoknak vagy sem.

• hangtechnika
• hangerősítő
• hanglemezjátszó
• hangszedő
• hanglemez
• mikrofon
• hangszóró
• hangdoboz
• magnetofon
• magnószalag

Az adatfeldolgozásban, adatátvitelben és adatrögzítésben alkalmazott eljárás az elkerülhetetlenül fellépő hibák hatása ellen az információ védelmében. Adat akkor védhető, ha kifejezési formája ismert szabályosságú redundanciát tartalmaz. Redundancia van minden digitális jel alakjában is, és ezt használják ki az analóg hibavédelemben a hibák helyének nagy valószínűségű megállapítására, főképp modemekben. A legáltalánosabban alkalmazott eljárások kódoláson alapulnak. A hibajelző és/vagy hibajavító kódok alkalmazásával a hibák fellépésének ténye, ill. pontos helye és értelme is megállapítható. A hibavédelemben gyakran alkalmaznak visszacsatolást, viszszacsatolásos hibavédelem. Hibajelzést visszacsatolás nélkül ott alkalmaznak, ahol javításra nincs szükség (az adatok elévülnek, mint a radarnál, vagy ismétlődnek, mint a távjelzésnél) és elegendő a törlés. Hibajavítás visszacsatolás nélkül főként egyirányú csatornákon alkalmazott eljárás ( FEC) vagy ott, ahol nincs idő az ismétléssel végzett javításra. A visszacsatolás legegyszerűbb módja a hibavédelem tükrözés, amely esetében a redundancia nélküli adás visszaküldése alapján az adó dönt nagy valószínűséggel arról, hogy a vétel hibátlan volt-e. Az adóból a vevőbe ilyenkor is jelezni kell, hogy a küldemény új információ-e vagy ismétlés. A redundancia-visszacsatoló rendszerben az adóból a vevőbe redundanciamentesen küldött információról az adóban és vevőben is kiegészítő redundancia készül, mert a vevőből az adóba nem az eredeti adást, hanem csak a redundanciát küldik vissza és az adóban történik a döntés az ismétlésről és a javítástól. A gyakorlatban legelterjedtebb a - döntés visszacsatolás, amikor a redundanciával küldött adásról a vevő állapítja meg az ismétlés szükségességét és erről nyugtázó jel segítségével értesíti az adót. Az ismétlésre kerülő üzenet - valamennyi ismétléssel dolgozó rendszerben - lehet az első adás egyszerű ismétlése, vagy lehet egy más kódban való ismétlés. Egyes rendszerekben bizonyos számú ismétlést leállítás és riasztás kiváltása követi. Szabványos nemzetközi hibavédelemi rendszerek a CCITT által ajánlott ARQ-eljárások, valamint az adatfeldolgozásban elterjedt ISO eljárás, mely 2-dimenziós paritáskódot alkalmaz blokkonkénti nyugtázással, ismétléses javítással.

• digitális jel
• ARQ-eljárás
• FEC
• modem

Szinkron üzemű betűnyomtató távírógép. Működése az adó- és a vevőoldalon együttfutó tárcsákon alapszik, amelyeken a kiválasztott betűk azonos fázishelyzetet foglalnak el. Az adóoldalon a billentyűzet (28-tagú) az adókorong megfelelő tüskéjét ugratja ki, amit egy letapogató kar érzékel és egyúttal ennek hatására áramimpulzust küld a vevő felé. Itt betűalakzatokkal kiképzett korong forog és az áramimpulzus hatására felütő kalapács a papírra nyomtatja a korong adott helyzetében éppen a kalapács alatt levő betűt. A szinkron együttfutás az adó és a vevő között nehézkessé tette ezt a géptípust, így ma már elavultnak tekinthető. Egyike az első betűnyomtató készülékeknek és előfutára a távgépíróknak.

• távírógép

Lehet szívókörként kapcsolt soros rezonanciakör, vagy zárókörként kapcsolt párhuzamos (anti)rezonanciakör, amelyet rádió-vevőkészülék bemenetén alkalmaznak egy zavaró adó hullámhosszának kiszűrésére. Régebben nem kielégítő szelektivitású vevőkészülékeknél alkalmazták a helyi adó kiszűrésére. Ma inkább a tv-készülékekben van szerepe, ahol a hangjel képvisszaadást zavaró hatását a KF-részben alkalmazott hullámcsapdák szüntetik meg.

(hosszú-, közép-, rövid- és ultrarövidhullámon). A terjedő hullámok vagy a föld felszínén, vagy valamilyen közegről viszszaverődve folytatják útjukat a sugárzótól a vételi hely felé. Hosszúhullámok esetén a föld felszíne mentén terjedő és térhullámok hozzák Iétre a térerősséget a vételi helyen nappal és éjjel. Csillapításuk tengervíz felett igen kicsi, szárazföld felett kissé nagyobb. Középhullámok esetén a térerősséget nappal a felületi hullámok, éjjel ezenkívül a sugárzótól nagyobb távolságokban az ionoszféráról visszaverődő térhullámok hozzák létre. Ahol a kétféle úton terjedő hullámok térerőssége éjjel összemérhető, elhalkulás léphet fel. Rövidhullámok a nagyobb távolságokat nappal és éjjel egyaránt ionoszférikus terjedésű hullámokkal hidalják át. Két különböző úton terjedő - pl. ionoszféráról és földről visszaverődő hullám itt is fading jelenségeket okoz. Ultrarövidhullámok terjedésében a felületi és a talajról visszaverődő hullámok játszanak szerepet. A hullámok térerőssége kb. az optikai látóhatáron túl rohamosan csökken, ezért az adó- és vevőantennát minél magasabb ponton kell elhelyezni. A térerősség meghatározása minden hullámsávban igen bonyolult és csak durva statisztikai átlagértéket ad nagy szórással.

• ionoszféra

Elméletben akkor fordul elő, ha az adó, az átvivőcsatorna és a vevő ideálisak. Ideális átvitel esetén a rendszer kimenetén megjelenő jel azonos a bemenő jellel, és azzal egyidőben késés nélkül jelenik meg. Valóságos átvitel esetén szokásos tárgyalási mód, hogy lépésről-lépésre csak egy-egy ideálistól eltérő hatást veszünk figyelembe, ugyanakkor a rendszer többi elemét ideálisnak tételezzük fel. Ez a tárgyalásmód megengedhető, mert az ideális átviteltől való eltérés kicsi, így az eltérések egymásra hatásából származó összetevők másodrendűen kicsik lesznek, ezért elhanyagolhatók.

Az elektromos töltésraktározás elvén dolgozó első tv-képfelvevőcső, amilyet azonban ma már nem használnak. Működésének lényege, hogy az optikai képet egy vákuumcsőben levő mozaikkatódra vetítik, amely mozaikszerűen elhelyezkedő, nagyszámú apró fotocellákból áll; ezek a cellák- a rájuk eső fénnyel arányos mennyiségű elektront emittálnak, s így rajtuk az optikai képnek megfelelő töltéskép alakul ki. A feltöltődött mozaikelemeket az elektronágyú által Iétrehozott, fókuszolt elektronsugár a képfelbontás elvének megfelelően végigsöpri, aminek hatására az egyes cellák kisülnek. A kisülő áram a közös elektródon és a munkaellenálláson átfolyva a képet reprezentáló elektromos jelet állít elő. Az ikonoszkóp hibái közül elsősorban kis fényérzékenysége, valamint a képen keletkező foltok jelentősek. A kis érzékenység oka, hogy a mozaikelemeken kialakuló töltési feszültség a telített fotoelektron-emissziót gátolja. A képen keletkező foltokat pedig az okozza, hogy a nagysebességű letapogató elektronsugár a jellemezből szekunder elektronokat vált ki, amelyek egy része elektroneső formájában a jellemez felületére visszahull. Az ikonoszkóp továbbfejlesztett változata a szuperikonoszkóp már lényegesen érzékenyebb, mivel a fotokatódot és a töltésképet tároló jellemezt szétválasztották egymástól. Így egyrészt biztosítható a telített fotoemisszió, másrészt a fotokatód és a jellemez közötti térben felgyorsított emittált elektronok a jó szekunderemissziós tulajdonságú jellemezen nagyobb töltést hoznak létre, hiszen egy-egy becsapódó fotoelektron több szekunder elektront üt ki a jellemezből. A szekunderemisszió káros hatását azonban ennél a csőtípusnál sem sikerült kiküszöbölni. A szuperikonoszkópok ma már ugyancsak nem használatosak.

• elektronágyú

Impulzussorozatok átvitelekor az impulzusarányt helyreállító kapcsolás; egyes impulzusok adásakor az impulzus szélességét megadott értéken tartó kapcsolás. Vezetékes jelátvitel esetén hosszabb átviteli úton az impulzussorozatok időviszonyai annyira eltorzulhatnak, hogy a vevőoldalon a jel felismerhetetlenné válik. Az átviteli út meghatározott szakaszain közbeiktatott impulzuskorrektorok megakadályozzák a túlzott mértékű impulzustorzulást. Alkalmazásának előfeltétele, hogy bemenetén a torzított jel még biztosan felismerhető legyen (jelfrissítés).

• impulzusarány
• jelfrissítés

Az információ (hír) keletkezésének és továbbításának lényegével foglalkozik, a valószínűségszámítás új ága. Elvi alapjait 1948...49-ben Claude Shannon teremtette meg, a hírközlés matematikai elméletére vonatkozó tanulmányaiban. Az információelmélet szerint az információ keletkezése és továbbítása egy, általában nagyon sok, de mindig véges számú elemből álló információkészletből való választásra vezethető vissza. Így minden hírátviteli rendszer forrásból, adóból, csatornából, vevőből és a rendeltetési helyből áll. Az átvitt híranyagot és az átviteli utat az információtartalom, entrópia, csatornakapacitás, információátviteli sebesség, redundancia jellemzi.

• információtartalom
• entrópia

Rendszerint vevőkészülékek első fokozatában keletkező zavar erős környező állomásoktól, amikor az erős állomás modulációja is megjelenik a vett jelben. Ez nem interferencia. Oka lehet csekély szelektivitás, de inkább az első erősítő nem lineáris jelleggörbéje, de okozhat ilyen zavart egy rossz antenna forrasztás, vagy kötés, amely diódás keverőként működik. Ha sok erős állomás működik közelben, más adásokban ez intermodulációs torzításokat is okozhat.

Nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet. 1971. november 15-én alakult a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió részvételével. Magyarország csatlakozását és létrehozásáról szóló megállapodást az Elnöki Tanács 1972. évi 23. sz. törvényerejű rendelete tartalmazza. Tevékenységét a Tanács irányítja, amelybe a szervezet minden tagja egy-egy képviselőt küld, akik egyenértékű szavazati joggal rendelkeznek. Állandó végrehajtó és adminisztratív szerve az Igazgatóság, élén a Vezérigazgatóval, aki képviseli az - szervezetet, az egyszemélyi vezetés elve alapján irányítja az Igazgatóságot és munkájáért a Tanácsnak felelős. Működésének biztosítása érdekében a tagországok közös létesítmény-alapot hoztak létre. Az országok hozzájárulási részarányát az általuk igénybe vett csatornákkal arányosan állapítják meg. A létesítményi alapból fedezik a tudományos kutatói és kísérleti szerkesztőmunkákat, a kozmikus komplexum tervezésének és létrehozásának vagy bérletének, valamint a műholdak felbocsátásának és pályára vezérlésének a költségeit, továbbá az adminisztratív kiadásokat. Az üzemeltetésből eredő hasznot a tagországok között befizetéseik arányában osztják szét. Létrehozása és üzemeltetése során három szakaszt terveznek: a) Kísérleti szakasz, amikor még egyik tagállam sem használja fel a műholdas összeköttetést, hasznot hozó távközlés céljára: Ebben a szakaszban a Szovjetunió díjtalanul bocsátja rendelkezésre a szükséges műholdcsatornákat. Ekkor épülnek ki a tagországok saját tulajdonát képező - űrtávközlési földi állomások. b) A kereskedelmi jellegű felhasználás szakaszának első fázisa, amikor az Interszputnyik szervezet bérel távközlési műhold csatornákat, amelyekkel űrtávközlési forgalmat bonyolít le. c) A végső kiépítésben az Interszputnyik szervezet saját műholdjain keresztül fogja a forgalmat lebonyolítani. Az Interszputnyik rendszer technikai felépítése a tagországok közös kutató- és tervezőmunkájaként 1967-ben kezdődött meg. Az űrtávközlési földi állomás főbb minőségi jellemzői: a vevő előfokozata folyékony nitrogénnel hűtött, a - rendszer zajhőmérséklete 180 K, a vevő zajhőmérséklete 70 K. A kiszajú erősítők sávszélessége 250 MHz, a frekvenciakarakterisztika megengedett ingadozása 1 dB. Az antenna átmérője 12 m, hatásos felülete adás üzemmódban 55 m², vételkor80 m², zajhőmérséklete zeniten 10 K, forgathatóság 0°...90° az elevációs szög és 0°... +270° az azimut szög tartományban, lehetőség van az automatikus, a programozott és a kézi vezérlésre, működésképesnek kell lennie 25 m/s szélsebesség mellett és ki kell bírnia 53 m/s sebességű szél nyomását. Az adóberendezés teljesítménye televíziócsatornában 10 kW, távbeszélőcsatornában 3 kW. A csatorna sávszélessége 34 MHz, 1 dB ingadozás mellett. A televízió kísérőhangját a sorkioltójelre szuperponált impulzusmodulált jellel továbbítják. A televíziócsatornán belül ezen kívül lehetőség van egy további zeneminőségű hangcsatorna átvitelére. A távbeszélő főcsatornában 100 duplex, szabad hozzáférésű hangcsatorna továbbítható.

• űrtávközlési földi állomás
• szabad hozzáférés

Több, sugárzó- és visszaverő elemből álló rendszer, amely az elektromágneses hullámokat nyaláb alakjában koncentráltan sugározza ki a tér valamely kívánt irányában, nagyobb vételi térerősség létrehozása érdekében. Vételi oldalon is szokás alkalmazni a vevőkészülék bemeneti kapcsaira jutó hasznos jel feszültségének növelése és a jel/zaj viszony javítása céljából.

Impulzusmodulált berendezések adó- és vevőoldalainak együttfutását (szinkronozását) biztosító jel, amely a többszörös impulzussorozatokban kijelöl az adás és - vele szinkronban - a vételi időbeli kezdőpontját. A jelzőimpulzus a megkülönböztetés érdekében különbözik az impulzusmodulációs berendezések információkat hordozó csatornaimpulzusaitól. Ez az időmeghatárózó jelzés történhet eltérő impulzusidőtartammal (szélességgel), eltérő impulzusformával (például kettős impulzussal) vagy járulékos modulációval. Az impulzusjel alakjának megváltoztatásával kijelölt jelzőimpulzus a többszörös impulzussorozat egy-egy csatornányi időrését veszi igénybe, a járulékos modulációval megkülönböztetett jelzőimpulzus alkalmazható bármely - hasznos információkat is hordozó - csatornajel időrésén belül.

• többszörös impulzussorozat

Két tranzisztor összekapcsolásával létrehozott áramkör, melynek nagy az erősítése és viszonylag csekély a zaja. Az első tranzisztor földelt emitteres kapcsolású, ennek kollektora közvetlenül csatlakozik a következő tranzisztor emitterére, amely földelt bázisú erősítő. Elsősorban vevők előerősítőjeként alkalmazzák.

Két pont közötti kétirányú, szigorúan összehangolt jelzésmód. A kényszerkapcsolású jelzésnél az adóoldal az információt hordozó jelzéseket kiadó oldal, míg a vevőoldal e jelzések vétele mellett együttműködési jeleket küld vissza az adóoldal felé. kényszerkapcsolású jelzés esetén az adóoldal csak akkor kezdheti meg a hasznos információ adását, ha a vevőoldalról fogadási készséget közlő jel érkezett; a hasznos jelet általában addig kell adni, amíg a vevőoldalról nyugtázó jel nem érkezett stb. A kényszerkapcsolású jelzés átviteli áramkörei ezért bonyolultabbak, mint a kényszerkapcsolat nélküli jelző áramkörök, viszont megnövekszik a jelzésátvitel üzembiztonsága és nagyobb átviteli sebesség érhető el, mert a vett jel rögzítésének tényét a nyugtázó jel azonnal jelzi és így a következő jel adása azonnal megkezdődhet.

A tv-kép szélességének és magasságának aránya. A tv-adók valamennyi rendszerben 4:3 arányú képet sugároznak, a képcsőtípusok jelentős része viszont 5:4 arányú képernyővel készül. Ha az adás képaránya nem egyezik a képcső képarányával, akkor a vevőkészülékben a képtartalom egy részéről le kell mondani. Fenti arányok mellett a képet a szélesség irányában túl kell írni a képernyőn. A túlírásnak megfelelő időtartam alatt a vevőkészülékben az elektronsugarat már ki kell oltani, nehogy a túlírt (a képeső ballon faláról visszaverődő vagy a képernyőn visszafutás alatt megjelenő) kép zavarja a venni kívánt képet.

(kameracső). Tv-kép felvételére szolgáló, vagyis a tv-felvevőkamerákban alkalmazott elektroncsőtípusok gyűjtőneve.

A tv-kép beállítása, hogy geometriai középpontja összeessék a képernyő középpontjával. Fekete-fehér tv-készülékekben a képközpontosítás központosítómágnesekkel ( eltérítőszerelvények) történik, színes vevőkészülékekben pedig elektromos úton, az eltérítő-tekercsekbe vezetett megfelelő nagyságú egyenárammal.

Berendezés kézzel írott vagy nyomtatott szövegek, ábrák, rajzok, állóképek továbbítására távirati úton úgy, hogy az átviendő információt képpontokra bontják. Színes képet nem továbbít. Kétféle alaprendszer használatos: a facsimile csak kétféle képpontot, feketét és fehéret tud megkülönböztetni; a fototávíró árnyalatokat is megkülönböztet. A legtöbb képtávíró adó- és vevőkészülék forgódobon elhelyezett képet tapogat le, ill. reprodukál.

A képbontás folyamatának a mezőfrekvencia ütemében ismétlődő azon része, ami a képfelület legalsó sora letapogatásának befejezése és legfelső sora letapogatásának megkezdése között van. A képcső letapogatósugarának áramerősségét és szinkronozását képváltás alatt a képváltás képkioltójel vezérli. Eszerint a képváltás alatt az elektronsugár ki van oltva (áramerőssége igen kicsi); a kioltás még a visszafutás megkezdése előtt történik. A kioltás után a képváltójel a vevőkészülék képeltérítő oszcillátorát a visszafutásba billenti át, ennek befejezése után a még mindig kioltott elektronsugár elkezdi a következő félkép sorainak pásztázását, majd a kioltójel véget ér és az adó újra képjelet ad. Adóoldalon a képfelvevőcső elektronsugarának vezérlése a - alatt hasonló módon játszódik le. A kioltójel utolsó sorait az adó felhasználhatja vizsgálósorokként (például: fekete- és fehérszint ellenőrzésére), de a vevő képernyőjén ez nem látható, mert az elektronsugár még ki van oltva a vevőkészülék képkioltó impulzusával.

• letapogatás
• visszafutás
• félkép

Tv-képfelvevő- és -képcsövekben az elektronsugár visszatérése egy képmező (félkép) utolsó sorának letapogatása után a következő képmező első sorához. Mind a képfelvevő-, mind a képcsőben a képvisszafutás a képkioltójel időtartamán belül, de nem pontosan szinkron játszódik le. Az adó képkioltójelén kívül a vevő is szolgáltat kioltóimpulzust, nehogy az adó kioltójelének utolsó sorai alatt esetleg sugárzott vizsgálójelek a képernyőn láthatók legyenek.

• képkioltójel

Rádió és TV készülékeknél előforduló zavar, melyet egy erős jel, közeli adó okozhat és a vevő közelében található nem-lineáris, egyenirányító eszköz. Abban jelentkezik, hogy minden vett jelen megjelenik az erős helyi jel modulációja. Ha magában a vevőben jön létre a zavar, intermodulációnak nevezik. Rövidhullámokon egyidejűleg több, erős adó, főleg műsorszóró adó okozhat az amatőr adások vételénél intermodulációs zavarokat.

Vezetékes hálózatokban az elsődleges kapcsolási út foglaltsága esetén, eltérő irányok vonalait és központjait igénybe vevő kapcsolási út. kerülőút létesítésére elsősorban a hurkos hálózatok alkalmasak; a vezérlés nehézkessége és bonyolultsága miatt elsősorban helyközi hálózatok magasabb szintjein alkalmazzák, a vonalak jobb kihasználása érdekében.

A közönséges AGC automatikus erősítés-szabályozás különleges esete, melyet vevőkészülékekben alkalmaznak. Jellemzője, hogy egy bizonyos küszöb-érték alatt minden jel maximális erősítést kap, a küszöb-érték felett indul be az automatikus szabályozás. Főleg gyenge jeleknél javít a vevő teljesítményén.

A bontás azon formája, amikor az összeköttetésben résztvevő felek egyike sem jogosult önmagában a bontás kezdeményezésére, hanem a két Félnek egyidejűleg kell bontania.

• bontás

Olyan szuper-vevő, melyben két különböző középfrekvenciát használnak. A bejövő jelet először egy fix frekvenciára alakítják át, az első középfrekvenciára, majd ebből állítják elő a második középfrekvenciát, amely sokkal kisebb frekvenciájú. Előnyei: kisebb tükör-állomás zavaró hatás, nagyobb erősítés és szelektivitás a második KF révén.

A letapogató elektronsugár áramának 0-ra (nagyon kis értékre) csökkentése tv képfelvevő és képcsövekben.

A tv-technikában az adóban előállított és az adó által kisugárzott jelek, amelyek a képfelvevő-és képcsövek elektronsugarát a vízszintes és függőleges visszafutás alatt kioltják. A szabványos, teljes sorkioltójel és képkioltójel azon részeit, amelyek a sorszinkronozó-, ill. képváltójeleket megelőzik és követik, nevezik a szakirodalomban gyűjtőnévvel -eknek. Kivétel ez alól a sorkioltójel azon része, amelyre színes tv-adás esetén a színsegédvivő van szuperponálva, valamint a képkioltójel azon sorai, amelyek tartalma alatt az adó vizsgálójeleket sugároz, vagy amelyek alatt a SECAM-rendszerben az azonosítójelek kerülnek átvitelre. A tvvevőkészülék is szolgáltat kioltóimpulzusokat (sorvisszafutás, képvisszafutás), de a szakirodalom általában csak az adó által kisugárzott, előzőkben részletezett jeleket nevezi kioltójeleknek.

• sorkioltójel
• képkioltójel
• SECAM-rendszer
• sorvisszafutás
• képvisszafutás

Az űrtávközlési földi állomás körül valamennyi irányban felmért koordinációs távolság végpontjainak összeköttetésével adódó görbe. Közrefogja azt a területet, amelyen belül elképzelhető, hogy a földi állomás adója zavarni fogja az egyéb rendszerek vevőkészülékeit, és hogy a földi állomás vevőjét zavarni fogják egyéb rendszerek adói. Mivel a koordinációs számítás a legkedvezőtlenebb műszaki jellemzőket veszi alapul, a koordinációs kontúron belül zavar fellépése lehetséges, de nem bizonyos. A koordinációs kontúron túl levő sugárzó- és vevőrendszerek zavarával nem kelt számolni.

• űrtávközlés
• koordinációs számítás
• koordinációs távolság

Az űrtávközlési földi állomástól mért távolság, amelyen belül a földi állomás adója zavarhatja egyéb rendszerek vevőkészülékeit és a földi állomás vevőjét zavarhatják egyéb rendszerek adói. A zavaró- és a zavart rendszerek legkedvezőtlenebb műszaki paramétereiből indul ki, tehát nem a tényleges zavartatást, hanem azt a távolságot jelenti, amelyen túl már bizonyosan nem kell zavartatás fellépésével számolni.

(parázsfénylámpa). Helytelen magyar szóhasználattal glimmlámpa. Nemesgázzal, leginkább neongázzal töltött, kisteljesítményű gázkisüléses lámpa, melyben a katódot körülvevő ködfénykisülés (parázsfénykisülés) a töltőgázra jellemző színű fényt szolgáltat. Mint minden gázkisüléses eszköz, a ködfénylámpa is csak korlátozó ellenállással sorbakötve üzemeltethető. Ezt az ellenállást gyakran a
foglalatába építik be. A ködfénylámpat rendszerint jelzésre használják.

Szuperheterodin vevők általában helyi oszcillátor jeléhez keverik a bejövő jelet és a kettő különbségéből adódik a KF jel. Lehet kettős transzponálást is használni, ekkor megkülönböztetjük az első KF-et a második KF-től. Az első KF igen nagy frekvenciájú, célja a tükör frekvenciák kiküszöbölése, a második inkább nagyon alacsony frekvenciájú, célja a nagy erősítés biztosítása.

Akkor keletkezik a hangszóróban, ha egy adó a zavaró tükörfrekvencián dolgozik. Akkor is előáll, ha egy erősebb adó a középfrekvencián vagy annak közelében sugároz. Első esetben (rossz tükörszelektivitás) csak a hangolás egyes állásaiban keletkezik fütty. Második esetben (a KF-val azonos zavarfeszültség behatolása a vevőbemeneten át) minden vett állomásnál. Segít a bemeneti középfrekvenciás zárókör vagy középfrekvenciás szívókör; továbbá és/vagy a KF erősítő kielégítő árnyékolása.

• tükörfrekvencia
• középfrekvenciás szívókör
• középfrekvenciás zárókör

Középfrekvenciára lehangolt szívókör, amelyet párhuzamosan kapcsolnak a szuperheterodin vevő bemeneti kapcsaival. Ez akadályozza meg, hogy a készülékből középfrekvenciás feszültség jusson az antennára vagy az antennából a készülékbe. .

• szuperheterodin vevő

A szuperheterodin vevő középfrekvenciájára lehangolt párhuzamos kapcsolású rezgőkör, amelyet a bemenethez vagy ritkábban a demodulátorkimenet és hangfrekvenciás erősítő bemenete közé kapcsolnak a középfrekvenciás fütty megakadályozására. Hasonló célt szolgál a soros kapcsolású szívókörként kiképzett rezgőkör is.

• középfrekvenciás fütty

A vevőkészülék bemenetére jutó, a középfrekvenciával azonos frekvenciájú modulálatlan nagyfrekvenciás jel szintjének és a vevőkészülék által vett jel szintjének meghatározott, azonos kimeneti teljesítményre vonatkoztatott, dB-ben kifejezett hányadosa. Mérni az MSZ 1559-69. sz. szabvány 8 ? 55 pontja szerint kell.

A mágneses hangrögzítőben az az alkatrész, amely az előtte elhaladó felmágnesezett jelhordozón levő mágneses erőtéringadozásokat áramingadozássá alakítja át. Felépítése azonos a felvevőfejével. Működése és rendeltetése a felvevőfejének fordítottja (mágneses hangrögzítés).

• mágneses hangrögzítő
• felvevőfej
• mágneses hangrögzítés

Tv-vevőkészülék vízszintes eltérítőtekercsével sorba kapcsolt tekercs, amely a képernyőn aszimmetrikusan jelentkező vízszintes linearitási hibákat csökkenti. A tekercs lágyvasmagra van csévélve, mellette egy permanens mágnes van, amely a telítésig előmágnesezi. Az eltérítés kezdetén, a sor elején, az eltérítő áram az előmágnesezést lerontja, a tekercs induktivitása megnő, majd fokozatosan csökken, mert az eltérítő áram csökken. Az eltérítés második felében az áram növeli az előmágnesezést, az induktivitás tovább csökken. A linearitásszabályozó ezáltal kompenzál aszimmetrikus linearitási hibákat. Az előmágnesezés mértékének beállításával az induktivitásváltozás menete szabályozható, sőt meg is fordítható.

Korunk legmodernebb hangfeljegyzési és visszajátszási eljárása. Működésének elve a mágnesség és az elektromágnesség törvényszerűségein alapul. A mágneses hangrögzítés alapelvének kidolgozója és az első, gyakorlatban is működő mágneses hangrögzítő készülék alkotója Waldemar Poulsen dán fizikus, aki 1898-ban mutatta be első működő mágneses hangrögzítőjét. A mágneses hangrögzítésnek két fő fázisa van: 1. A felvétel. 2. A lejátszás. A felvétel folyamata: egy elektromágnes sarkai előtt egyenletes sebességgel mozgatott mágnesezhető anyag halad. Az elektromágnes erőtér ingadozásait a mikrofon által elektromos jellé alakított és erősítővel megfelelően felerősített hangfrekvenciás feszültséggel keltik. A mágneses hangrögzítőben ezt az elektromágnest felvevőfejnek nevezik. A fej előtt elhaladó mágnesezhető jelhordozó a hangfrekvenciás feszültséggel keltett erőtéringadozások hatására átmágneseződik, mágnessége pedig minden egyes ponton a hangfrekvenciás feszültség nagyságával arányos. A jelhordozó lehet homogén mágnesezhető anyag, pl. acélhuzal, acélkorong stb., vagy pedig inhomogén mágnesezhető felülettel bevont műanyag szalag vagy műanyag korong. A mágneses hangrögzítés során a felvevőfej és a jelhordozó egymással való érintkezése és egymáshoz képest ellentétes irányú elmozdulása eredményezi a jelhordozón a folyamatos hangfrekvenciás rezgésnek megfelelő mágneses erőtér ingadozásokat, amelyek az eredeti hanginformációt tartalmazzák. A lejátszás folyamata: ha a felmágnesezett jelhordozót ismét elhúzzuk egy elektromágnes, a lejátszófej előtt, a jelhordozón levő mágneses erőtéringadozások folyamatos feszültséget keltenek a lejátszófej tekercsében. Az így előállított feszültségingadozás hasonló az eredetileg felvett hangfrekvenciás feszültségingadozáshoz, tehát megfelelően felerősítve és teljesítménnyé átalakítva, hangszórón keresztül ismét hallhatóvá Tehető. A mágneses hangrögzítés gyakorlata még több szükséges eljárással kiegészül. Ezek az eljárások ( törlés, előmágnesezés, korrekció) a hangrögzítési minőség javítását teszik lehetővé.

• mágneses hangrögzítő
• törlés
• előmágnesezés
• felvevőfej

(magnetofon). Mágneses hangrögzítésre használt elektromechanikai berendezés. Főbb részei: a jelhordozót mozgató mechanizmus, amelyet elektromotor hajt meg; a felvevő és lejátszó erősítőegység, amely a hangfrekvenciás áramot felvétel és lejátszás alkalmával felerősíti; a törlő-, felvevő- és - lejátszófejek, amelyek az elektromos áramot mágneses erőtér ingadozássá, ill, a mágneses erőtér ingadozást elektromos árammá alakítják. Legfontosabb tartozéka a mikrofon és a jelhordozó. A jelhordozó jellegétől függően különféle felépítésű mágneses hangrögzítők vannak forgalomban. A legismertebbek a következők: orsós-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozó-bázisa orsón tárolt - magnó-szalag; kazettás-szalagos mágneses hangrögzítő, amelynek jelhordozója kazettában tárolt magnószalag; lemezes - amelynek jelhordozója mágnesezhető felületű lemez. A mágneses hangrögzítő és a mágnesezhető jelhordozó kapcsolatának legfőbb jellemzője a jelhordozó elmozdulási sebessége a felvevő- és lejátszófejek előtt. Szalagos mágneses hangrögzítőnél ez a sebesség lehet 2,38 cm/s, 4,76 cm/s, 9,53 cm/s, 19,05 cm/s, 38,1 cm/s és 76,2 cm/s.

• mágneses hangrögzítés
• jelhordozó
• törlőfej
• felvevőfej
• lejátszófej

Elektroncső, amelynek ballonja és tárcsája is üvegből készült (színüvegcső), a hét áramhozzávezető csap 221/2° szögosztással 9,53 mm átmérőjű körön helyezkedik el, egy osztáshelyen pedig a foglalatba való pozícionált bedugaszolás biztosítására nincs csap. Rádió- és tv-vevőcsövek és egyéb kisteljesítményű elektroncsövek készülnek miniatűr cső kivitelben.

• elektroncső
• színüvegcső

Vevőkészülék kép- és hangadások minőségének ellenőrzésére, amelynek műszaki jellemzőit a feladatnak megfelelő szűk tűrésekkel állapítják meg. Képellenőrzésre szolgáló monitorok előírásában például rögzítik a linearitáshiba és a geometriai torzítás megengedhető maximumát, a maximális felületi világosság minimális értékét, a feloldóképesség minimumát és a feketeszint-tartást. monitorokat nemcsak a kép minőségének megfigyelésére alkalmaznak, hanem például a képvivő frekvenciaállandóságának és a modulálójelre vonatkozó előírások betartásának ellenőrzésére is. Hangmonitorokkal ellenőrzik többek között a hanghordozó frekvenciaállandóságát, a frekvenciamoduláció löketét, a jel/zaj viszonyt, a torzítást és természetesen a hang minőségét is. A monitorokat a stúdiótól az adóantennáig terjedő teljes átviteli láncon használják.

Egycsatornás hangközvetítési eljárás. A felvevő mikrofon a hangtérben lezajló hangjelenséget egyetlen erősítőláncon és egy hangszórón keresztül közvetíti a hallgatóhoz. Egyetlen közvetítőcsatorna használata mellett több hangszóró sem képes érzékeltetni az eredeti térhatást, mert a hallgató minden hangszóróból a közölt hangjelenség összegezett hangképét hallja.

• mikrofon
• hangszóró

(Maximum Usable Frequency). Az a legnagyobb frekvencia, amelynél rövidhullámú műsorszóráskor vagy távközlésnél a kapcsolat az adó és a vevő között, ionoszféráról nyert visszaverődés útján még létrehozható. A MUF értékeket feltüntető görbéket - a nap 24 órájának függvényében az áthidalandó távolsággal mint paraméterrel - időnként közölni szokták.

• ionoszféra

Tekercselt kondenzátor, melynek dielektrikuma műanyag fólia. A közönséges műanyag fóliás kondenzátor fegyverzetei fémfóliák (általában alumínium). A fémezett műanyag fóliás kondenzátoroké a műanyag fóliára rágőzölt fémbevonat. Legismertebb típusa a polisztirol (stiroflex) kondenzátor. Nagy stabilitás és nagyfrekvencián is igen kis veszteségtényező (tg d=3 ? 10^-4) jellemzi. Kiterjedten alkalmazzák rádió- és tv-vevőkészülékekben, átviteltechnikai berendezésekben, műszerekben stb. Ismertek még a poliészter- és polikarbonát dielektrikumú kondenzátorok. Ezek alkalmazási területe azonos a papír kondenzátoréval, de kisebb méreteik és jobb nedvességállóságuk miatt egyre inkább kiszorítják azt.

• kondenzátor

Olyan távközlési szolgálat, amelynek a műholdról sugárzott adásait a nagyközönség közvetlenül veheti. Egyéni vétel esetén az adások kisméretű antennával és egyszerű vevőkészülékkel, vagy a vevőkészülék kis kiegészítésével vehetők. Közösségi vétel esetén az adások vételéhez összetettebb vevőkészülékek és nagyobb méretű antennák alkalmazása szükséges, ilyenkor a vétel kisebb közösség részére történik. A vevőtől a közösség egyes tagjai részére a jel akár kábellel, akár a jet újrasugárzásával továbbítható. Egyéni vétel a használatos vevőkészülék felhasználásával jelenleg nem lehetséges, mivel ahhoz túl nagy műholdteljesítményre lenne szükség. A jelenlegi fejlődési ütemet figyelembe véve erre reálisan 1985-ben lesz lehetőség. Erre az időpontra a most használatos vevőkészülékek úgyis elhasználódnak, ezért nem is tűzik ki célul ilyen egyéni vétet lehetőségének megteremtését. Legreálisabbnak látszik, hogy a vevőkészülék elé adaptert fognak kapcsolni és kb. I... 1,5 m" hatásos felületű vevőantennát fognak a háztetőre helyezni oly módon, hogy a műholddal a közvetlen átlátás meglegyen. A Nemzetközi Rádiószabályzat világméretekben e célra a 11,7... 12,5 GHz frekvenciasávot jelölte ki. Kisebb körzetekben a Nemzetközi Rádiószabályzat módot ad más frekvenciasávok alkalmazására is. Az Európára vonatkozó pontos frekvenciatervek előre láthatóan 1975-re készülnek el. Geostacionárius műholdról sugárzott közepes minőségű közvetlen rádióvétel fő műszaki jellemzői a következők: frekvencia 12 GHz; moduláció FM, jel-zaj viszony 18 dB az idő 99%-ában; térerősség 18 mV/m; a vevőantenna nyeresége 39 dB, ~ a műhold adóantenna-nyeresége 38 dB; az adóantenna 3 dB-es nyalábszélessége 1,4°; besugárzott terület 500 000 km²; a műhold adóteljesítménye 8 W. Geostacionárius műholdról sugárzott jó minőségű közvetlen tv-vétel fő műszaki jellemzői a következők: frekvencia 12 GHz; FM moduláció; 20 MHz sávszélesség; RF jel-zaj viszony 17 dB; vevőantenna nyeresége 39 dB; térerősség 140 mV/m; adóantenna 3 dB-es nyalábszélessége 1,4°; a besugárzott terület kb. 500 000 km², adóantenna nyeresége 38 dB; a műhold adóteljesítménye 500 W.

• távközlési szolgálat

Olyan tengeri mozgószolgálat, amely a működtetéshez távközlési műholdat vagy más, a világűrben levő tárgyat is felhasznál. Előnye, hogy egy-egy óceánon egységes rendszer építhető ki, amellyel a hajók távközlési összeköttetése a teljes útvonal mentén folyamatosan biztosítható. Ilyen nagy kiterjedésű és nagy kapacitású földi rádiótávközlési rendszer nem képzelhető el. A jelenleg a műholdas tengeri mozgószolgálat keretében tervezett rendszer a távbeszélőcsatornáknál szelektív hívást valósít meg. Távhívással közvetlen kapcsolat létesíthető a hajók és a szárazföldi nyilvános telefon- és távíróhálózatok között. A távbeszélőcsatornák mellett lehetőség van a szabványos frekvenciák és időjelek, a hajózásra vonatkozó információk és esetleges vészjelzések, a meteorológiai, hidrográfiai és oceánográfiai adatok átvitelére. Jövőben tervezik ezeken kívül a napi hírek, továbbá szórakoztató célú rádió- és televízióműsorok átvitelét is. Az 1985-ig tervezett hajóforgalomnak a rendelkezésre álló frekvenciasáv lehetőségeit is figyelembe vevő igényei 200 hangcsatornával elégíthetők ki.

• távközlési műhold

Digitális számítógépek adatfeldolgozó berendezések aritmetikai, logikai műveleteinek végrehajtásában közvetlenül résztvevő, átmeneti tároló. A műveleti regiszter tárolja . a műveletben résztvevő operandusokat, a rész-, ill. végeredményt. Az adatokat rendszerint az operatív tárolóból kapja és a művelet eredményét is ott helyezi el. A műveleti regiszter általában flipflopokból épül fel. A műveleti regiszterek közül legfontosabb szerepe az akkumulátorregiszternek van, amely tartalmazza a műveletben levő egyik tényezőt és a művelet eredménye is rendszerint ebben tárolódik. Az akkumulátorregiszterre vonatkoznak a digitális számítógépek utasításai. Pl. egycímes aritmetikai utasítás egyetlen operatívtár-címet és műveleti kódot tartalmaz. Ebben az esetben az egyik tényező (operandus) a műveletvégzés előtt már az akkumulátorregiszterben van, a másik operandus pedig a tárban van a címmel megjelölt helyen. A művelet eredménye azután az akkumulátorregiszterbe kerül. A műveleti regiszterek rendszerint nemcsak tárolásra, hanem műveletvégzésre is alkalmasak. Pl. léptetésre, számlálásra, esetleg összeadásra. Az utóbbi esetben az akkumulátorregiszter saját tartalmához közvetlenül hozzáadja egy másik regiszter tartalmát.

• operatív tároló
• flip-flop

Egy bemeneti és egy kimeneti kapocspárral rendelkező hálózat. A bemeneti oldalt primer oldalnak, a kimeneti oldalt szekunder oldalnak nevezik. Ha csak lineáris elemekből áll, akkor lineáris négypólusnak ; ha nemlineáris elemeket is tartalmaz, akkor nemlineáris négypólusnak nevezik. Ha csak passzív elemekből épül fel (ellenállás, kondenzátor, induktivitás stb.), passzív négypólusnak nevezik. Ha pedig aktív elemeket is tartalmaz (pl. feszültséggenerátor, áramgenerátor), aktív négypólusról beszélünk. A reaktáns négypólusban nincs hatásos teljesítményt felvevő elem (ellenállás), csak veszteségmentes induktivitások és kapacitások. Az általános négypólust négy paraméter írja le egyértelműen (négypólus-paraméterek). A reciprok négypólust csak ( reciprocitás) három paraméter jellemzi, ezzel a tulajdonsággal nem rendelkező négypólusokat nonreciprok négypólusnak nevezik. A jellemző paraméterek száma tovább csökken, ha a négypólus villamosan szimmetrikus (villamos szimmetria). Ebben az esetben a négypólust két paraméter jellemzi. A geometriailag szimmetrikus négypólusok villamosan is szimmetrikusok. (Geometriai szimmetria egy függőleges tengelyre való szimmetriát jelent.) Villamos és geometriai szimmetrián kívül gyakran szerepel a földszimmetria. A földszimmetrikus (kiegyensúlyozott
egy vízszintes tengelyre szimmetrikus. A földaszimmetrikus kapcsolások általában átmenő földvezetéket tartalmaznak a bemenet és kimenet között. Villamos szimmetrikus négypólusok paraméterei a Bartlett-tétel segítségével számíthatók.

• négypólus-paraméter
• reciprocitás
• villamos szimmetria

A távközlésben alkalmazható frekvenciasávok felhasználási lehetőségét és körülményeit határozza meg. Időről időre felülvizsgálják és megújítják. A jelenleg érvényben levő Nemzetközi Rádiószabályzatot 1971-ben készítették. Ez a 10 kHz és 275 GHz közötti frekvenciákat osztja fel a különböző távközlési szolgálatok között. A Nemzetközi Rádiószabályzatot a résztvevő államok kormányai által meghatalmazott képviselők írják alá, így az abban foglaltak megtartása nemzetközi kötelezettség.

• távközlési szolgálat

A tv-vevőkészülékek középfrekvenciás átviteli karakterisztikájának az a szakasza, amely a képhordozó frekvenciájától mindkét irányban addig terjed, ameddig az adó a két modulációs oldalsávot csonkítatlanul adja. Az OIRT és CCIR tv-szabványok szerint ez a frekvenciahatár a képhordozótól mindkét irányban 0,75 MHz-re esik. Az OIRT- és CCIR-rendszerű tv-adásnak megfelelően a vevőkészülék középfrekvenciaerősítőjében a Nyquist-oldalon az erősítés lineárisan csökken. A képhordozó frekvenciáján a maximum fele, az alsó frekvenciahatáron (-0,75 MHz) pedig elméletileg 0 értékű az erősítés. Az átviteli karakterisztika ilyen kialakítását a csonkaoldalsávos átvitel teszi szükségessé.

• képhordozó

(Organisation Internationale de Radiodiffusion et Télévision: Nemzetkőzi Rádió és Televízió Szervezet). 1946-ban alakult az ENSZ alapokmánya alapján, a rádiózással és televíziózással kapcsolatos tudományos problémák tanulmányozására és kidolgozására. Tagjai lehetnek azok az állami vagy állami engedéllyel felruházott intézmények, amelyek feladata rádió- és televízióműsor előállítása és továbbítása. Hat tanulmányi bizottságának munkájában és az általa rendezett tanácskozásokon rendszeresen résztvesznek: Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, Románia, Bulgária, Szovjetunió, Finnország, Jugoszlávia és hazánk küldöttei. A szervezet hivatalos nyelve: orosz, kínai, francia, angol, német. Munkanyelve: orosz, német. Technikai központjának székhelye: Prága. Tanulmányi csoportjainak feladatköre a következő:

1. Tan. Csop. Vizsgálja a vezetékes rádió általános követelményeit, a több műsor továbbítására vonatkozó megoldásokat, előírásokat dolgoz ki az erősítők és hangszórók minőségére, tanulmányozza a sztereoátvitel lehetőségeit és a nemzetközi műsorcsere megoldásait.
2. Tan. Csop. Tanulmányozza a hangstúdiók akusztikai kialakítását, kidolgozza azok elektronikus berendezéseire vonatkozó műszaki előírásokat, a hangrögzítéssel kapcsolatos szabványokat és előírásokat, tanulmányozza a dinamikahatárolás, a zajok és a mesterséges utózengés hatásait.

3. Tan. Csop. Foglalkozik a tv-technikával, a jelforrásokkal, a stúdiók felépítésével és rendszertechnikájával, a tv-központok kialakításának lehetőségeivel, jelszabványok kidolgozásával, a nemzetközi tv-műsorcsere műszaki előírásaival, a tv-jel átvitelével és rögzítésével.

4. Tan. Csop. Hullámterjedési kutatásokat és kiértékeléseket végez, kidolgozza az adóhálózat-tervezés módszereit, javaslatot ad a hálózatban résztvevő berendezések azon paramétereire, amelyek visszahatnak a hálózattervezésre.

5. Tart. Csop. Az ismert sztereoszabványok alapján műszaki és gazdaságossági vizsgálatokat végez, analizálja a sztereó vevőkészülékeket és a vételi lehetőséget.

6. Tan. Csop. Kidolgozza a műsorsugárzáskor előforduló üzemviteli és mérési feladatok automatizálási módszereit, a hálózattervek készítésének számítógépes eljárását és a műsorcsere adminisztratív feladataival kapcsolatos gépesítési eljárásokat. Az igazgatójához tartozik a Műszaki Bizottság, amely a tagországok közötti egyeztetésekkel gondoskodik a megfelelő minőségű kép- és hangáramkörökről, a műsorcsere lebonyolításának zavartalanságáról és a pénzügyi elszámoláshoz szükséges adatok rögzítéséről; valamint a Műsorszóró Bizottság, amelynek félévenként tartott ülésén állapodnak meg abban, hogy milyen műsorokat, mikor, milyen időtartamban tudnak az egyes országok nemzetközi műsorcserére felajánlani és azokat mely országok veszik át. Az így létrejött nemzetközi műsorcseréket megelőzően sugározzák az ?lntervízió" feliratot.

A Szovjetunió űrtávközlési rendszere. Molnyija távközlési műholdakat alkalmaz. Jelenlegi feladata a Szovjetunió központi televízióprogramjának szétosztása. Az adóállomások Moszkvában és Vlagyivosztokban vannak, a vevőállomások a Szovjetunió teljes területén. 1972-ben 32 Orbita földi állomás üzemelt. A tv-kísérő hangot impulzus-időtartam modulációval, a sorkioltó jelekkel egyidejűleg továbbítják. Ugyanebben a csatornában lehet átvinni egy zenecsatornát vagy az újságnyomtatáshoz szükséges matrica képét. A tipikus Orbita földi állomás fó paraméterei: adóantenna átmérője 12m; adó végfokteljesítménye 10 kW; rendszer zajhőmérséklete 190 K. Az Orbita-2 rendszer üzembe helyezését 1971-ben kezdték el. Ez annyiban különbözik az előzőtől, hogy üzemi frekvenciasávja nem 1 GHz, hanem a - Nemzetközi Rádiószabályzatnak megfelelően a 4 és a 6 GHz-es frekvenciasáv.

• Molnyija

AVC, AGC. Erősítő fokozatok vagy berendezések erősítésének a jelszinttől függő mértékű önműködő szabályozása. Rádió-vevőkészülékekben azért van erre szükség, mert pl. a hangerő, minősége nagymértékben változna közeli vagy távoli adóállomás jelének vételekor, sőt egyazon állomásról érkező jel is ingadozik a terjedési viszonyok megváltozása következtében. A jelenség megszüntetése vagy csökkentése érdekében, általában a bemenő jel értékével arányos mértékben önműködően csökkentik az erősítést, így közel állandó (előreszabályozás), esetleg túlkompenzált (hátraszabályozás) kimenő jelet kapnak. Minimális bemenő jelszint felett Iép működésbe a késleltetett önműködő erősítésszabályozás. Az önműködő erősítésszabályozás kivitelezése céljából arányos egyenfeszültséget (áramot) állítanak elő, amit változó erősítésű erősítőeszköz erősítésének szabályozására használnak fel.

PAL-rendszerű színes tv-vevőkészülékben az az elektronikus kapcsoló, amely az (U'_R - U'_Y) - színkülönbségjel fázisát minden második sorban visszaállítja -90°-ról + 90°-ra az (U'_B- U'_Y) színkülönbségjelhez képest.

• színkülönbségjel

Ötelektródás, vagyis három rácsot, katódot és anódot tartalmazó elektroncső. A szokásos alkalmazásokban a - nagyfrekvenciás, középfrekvenciás, hangfrekvenciás vagy videofrekvenciás erősítő. A pentóda első rácsa a jelrács, a második pozitív potenciálú gyorsító- és árnyékolórács, a harmadik az anódból kilépő szekunder elektronok felfogására szolgáló, katódpotenciálú fékrács. A végerősítőcsövek majdnem kizárólag pentódak. Az adócsövek között max. néhány 100 W anód diszszipációig használatosak a pentódak; ezeknek második rácsára - eltérően a vevő pentódaktól - nem az anód tápfeszültségét, hanem ennek csak 1/5...1/3 részét kapcsolják.

• elektroncső

Alapjában véve a vidikonnal azonos felépítésű tv-képfelvevőcső. A jellemez foto vezetőrétegének anyagául a vidikonnál használt antimon-triszulfiddal szemben kristályos ólomoxidot alkalmaznak. Ezzel a félvezető anyaggal igen jó érzékenységet lehet elérni; a vidikon legkellemetlenebb hibája a tehetetlenség, azaz a hosszú idejű ?emlékezés" nélkül. További előny még az ortikonnal szemben is, hogy a kép háttér-egyenletessége igen jó. Eleinte a színes kameráknál hátrányt jelentett a plumbikon kisebb vörösérzékenységű csövet sikerült kifejleszteni. A plumbikont kiváló tulajdonságai és főleg az ortikonnál lényegesen kisebb méretei miatt elsősorban a színes kamerákban kezdték alkalmazni, ezáltal a kamera méretei csökkenthetők. Ma már korszerű kamerákban gyakorlatilag csak ezt a felvevőcső-típust használják.

• vidikon
• ortikon

Pollák Antal és Virág József 1898-ban készült találmánya. Elve, hogy a folyó írás kétdimenziós mozgással követhető. A kétdimenziós mozgást két külön átviteli csatorna vezérli, az egyik a függőleges, a másik a vízszintes irányban. Igen nagy sebességet, 1500 szó/min. teljesítményt lehetett elérni úgy, hogy vevőként fényérzékeny papírt alkalmaztak és ezen mozgó fénysugár útja ?írta le" az információt. A berendezés túlságosan bonyolult volt ahhoz, hogy elterjedjen, jelentősége elsősorban jóval korát meghaladó teljesítőképességében van.

(Négycsatornás hangátvitel.) Vezetékes vagy vezetéknélküli hangközvetítés, ill. felvétel, _rögzítés és tárolás vagy visszajátszás négy különválasztott vagy 2X 2 kódolt csatornáról, négy erősítő és négy hangszórórendszeren keresztül. Bevezetését és alkalmazását a kétcsatornás hangátvitel (-> sztereofonia) fogyatékosságai indokolják. A kétcsatornas térhatású hangátvitel kezdettől fogva a hallgatás közbeni helyhezkötöttség fogyatékosságával küzd. Ha ugyanis kimozdulunk abból az optimális pontból, ahol a két hangdoboz által keltett sztereóhatás érvényesül, megszűnik a térélmény illúziója a hallgató számára. A közvetítőlánc hátránya onnan ered, hogy amíg a térakusztikai hatás az eredeti hang és a környezeti visszaverődések, ill. zárt térben a falakról és mennyezetről, valamint a helyiségben levő tárgyakról visszaverődő hangrezgések eredőjeként keletkezik, addig a kétcsatornás hangátviteli rendszer a visszavert rezgéseket is elölről közvetíti a hallgatóhoz vagy kedvezőbb esetben nem közvetíti azokat. Az így létrejövő térhatású hang mindig úgy szólal meg, mintha homogén térben keletkezne és mindig csak síkbeli kiterjedése érzékelhető hűen az eredetihez képest. Teljes térhangzás közvetítése csak úgy jöhet létre, ha a hangközvetítés helyszínének akusztikai viszonyait is figyelembevéve, nemcsak az eredeti hangjelenséget, hanem az akusztikai hatásokból eredő, ún. ?másodlagos hanghatásokat" is eljuttatjuk a hallgatás helyszínére.

A négycsatornás hangátvitel a természethűség növelésén túl a hangjelenség térbeli dimenzióit is reprodukálja. A közvetítőrendszer - amint az elnevezés is jelzi, négy mikrofonból, ill. mikrofoncsoportból, négy különálló erősítőegységből, és négy hangszórórendszerből áll. Ehhez az átviteli lánchoz csatlakoznak a különböző műsorforrások, ill. műsortárolók. A négy hangcsatorna közvetített vagy rögzített műsorjele szervesen összefügg egymással, egymást kiegészítik, mégpedig olyan mértékben, ahogyan azt a műsorfelvétel helyszínén a felvevőmikrofonok elhelyezésével meghatározták. Ezzel az eljárással nemcsak az elhangzó műsort, hanem annak akusztikai környezeti hatását is közvetítik a hallgatóhoz. A hallgatás nem helyhezkötött, a négyszögben elhelyezett hangszórók között a hallgató bárhol élvezheti a térhatást.

Négycsatornás hangátvitel a gyakorlatban a következő eljárásokkal történhet:

a) Vezetékes közvetítéssel a már emlíett négy anikrofon, négy erősítő és négy hangszóró párhuzamos összekapcsolásából kialakított hangátviteli láncon keresztül. Ennél az eljárásnál a közvetítőcsatornák teljesen függetlenek egymástól, egymás működését nem befolyásolják.

b) Vezetéknélküli, rádiófrekvenciás közvetítéssel, rádióadó, ill. rádióvevő működésével kialakított hangátviteli láncon keresztül, rádióműsorok formájában. A quadrofonikus rádióműsort általában frekvenciamodulált rendszerben, URH sávon közvetítik, hagyományos sztereoadókkal. A négy hangcsatorna jelét kétcsatornás sztereojellé kódolják és így sugározzák ki. A rádió-vevőkészülékbe egy dekódolóegység van beépítve, amely a beérkező kétcsatornássá kódolt jelet szétválasztja és a négy végerősítőbe vezeti. A kétcsatornássá kódolt quadrofonikus műsor előnye, hogy kompatibilis, tehát ha nem áll rendelkezésre quadrofonikus rádióvevő, akkor kétcsatornás sztereorádióval is élvezhető, természetesen kétcsatornás közvetítésként.

c) Mágneses hangrögzítéssel és visszajátszással. A négy csatorna jelét egy-egy külön sávon rögzíti a magnetofon a mágnesezhető szalagra, ill. arról egyszerre lejátszva, négy erősítőn és hangszórón keresztül szólaltatja meg.

d) Hanglemezre rögzítve és hanglemezjátszóval lejátszva. A hanglemezre szintén kódolt állapotban rögzíthető a quadrofonikus jel. Egymással párhuzamosan több kódolási eljárást is bevezettek és alkalmaznak, amelyek azonban nem csereszabatosak egymással. A hanglemeziparban és kereskedelemben annak az eljárásnak van előnye, amelyik a sztereo hanglemezekhez hasonló, kompatibilis quadrofonikus jelet rögzít. A hanglemezre rögzített kódolt hangjel csak különleges hangszedővel és dekódoló erősítővel alakítható ismét négycsatornássá. A kompatibilis quadrofonikus hanglemez azonban kétcsatornás sztereo lemezjátszóval is lejátszható. A négycsatornás hangközvetítés nemcsak hangszórókon, hanem fejhallgatón keresztül is élvezhető. Erre a célra készíik a négy hallgatót tartalmazó quadrofonikus fejhallgatót.

A rádiótechnikai összeköttetésekre szolgáló elektromágneses hullám, amelyet rádióadóval keltenek és rádióvevővel vesznek. Egy elektromágneses tér elektromágneses hullámként terjed tova. Megkülönböztetnek vezetőfelülete mentén tovaterjedő felületi hullámot és a szabad térben tovaterjedő térhullámot. Ez utóbbiak terjedési sebessége csupán a közegtől függ:
v=1/ ee₀mm₀, ahol e az abszolút permittivitás; e₀ a léghíjas tér permittivitása; m₀ a léghíjas tér permeabili
tása; ,u az abszolút permeabilitás. A -nál az elektromos és mágneses tér energiasűrűsége egyforma nagyságú. A két tér egymásra merőleges. A hullámhossz és a frekvencia közötti összefüggés;

v = lf

A v-vel azonban a l is függ a közegtől. A megadott hullámhosszak általában légüres térre vagy levegőre vonatkoznak, ahol:

v = 3 ? 10⁸ m/s.

A rádióhullámok felosztása:
nagyon hosszú hullámok: 20 000...10 000 m= =15...30 kHz;

hosszúhullámok: 10 000...1000 m=30...300 kHz; középhullámok: 1000... 200 m = 300...1500 kHz;

átmeneti hullámok: 200...100m=1,5...3 MHz;

rövidhullámok:100...10 m=1,5...30 MHz; ultrarövidhullámok:10. ..1 m = 30.. . 300 MHz;

deciméteres hullámok: 1...0,1 m=300... 3000 MHz;

centiméteres hullámok: 10...1 cm=3...30 GHz;

milliméteres hullámok: 1 cm alatt =30 GHz fölött.

• elektromágneses hullám

Valamely rádióadó irányának meghatározására szolgáló mérési módszer, amely a vevőantennák irányítóhatásán alapszik. Ez az alapja az iránymérő-versenyeknek is, amelyet népszerűen "rókavadászatnak" neveznek.

(radar). A tárgyak helyzetének térbeli meghatározására alkalmas mérőberendezés. Működési elve az elektromágneses hullámok visszaverődésén alapul. A teljes rádiólokátor egy lokátoradóból, egy adóantennából és egy vevőantennából, valamint egy lokátorvevőből áll. A lokátoradóban előállított és az adóantennán keresztül kisugárzott nagyfrekvenciás jel a térben fénysebességgel terjed, egyenesvonalú irányban. Idegen közeg vagy tárgy határfelületéről a nagyfrekvenciás jel energiájának egy része visszaverődik a kiindulási irányba. Ezt a visszavert jelet a vevőantenna fogja fel és a lokátorvevő felerősíti. Az ellenőrző képernyőn láthatóvá tehető a visszavert jel.

A rádiólokátor a térbeli tárgyak helyzetét gömbkoordináta-rendszerben adja meg. A visszavert nagyfrekvenciás jel lehetővé teszi a céltárgy oldalszögének és magassági szögének, valamint ferdetávolságának pontos meghatározását. A céltárgy távolsága az elektromágneses jel kisugárzása és a visszavert jel vétele közötti idő mérése alapján határozható meg. A rádiólokátorok deciméteres, centiméteres és milliméteres hullámhosszon működnek. Általában kétféle működési jellegű rádiólokátor ismeretes: az egyik a folyamatos adású, a másik a szakaszos adású impulzuslokátor. Ez utóbbi egyetlen antennával működik. A rádiólokátor használata nélkülözhetetlen a légi forgalom irányításban, a polgári és katonai repülés területén, a tengeri és folyami hajózásnál, de ezen túlmenően, meteorológiai és csillagászati megfigyelésekre is alkalmazzák.

A rádiócsillagászatban használatos, általában nagyméretű vevőantenna. Segítségével foghatók az égitestektől származó, igen kis teljesítményű jelek.

• rádiócsillagászat

Tv-vevőkészülék képernyőjén megjlenő, az eltérített, de mudulálatban elektronsugár által rajzolt pont-sorok összefolglaló neve

A rádió- és tv-technikában az újabb rendszerű, több információt nyújtó vevőkészülékek azon tulajdonsága, hogy alkalmasak kevesebb információt szolgáltató adás vételére. A rekompatibilitás tulajdonképpen a vevőkészülékek kompatibilitása. Rádiótechnikában például minden sztereo-vevőkészülék alkalmas nemcsak sztereo, hanem egy-hangcsatornás adás vételére is, tehát megfelel a rekompatibilitás feltételének. A tv-technikában minden színes tv-vevőkészülék alkalmas monokrom képadás fekete-fehér vételére, tehát eleget tesz a rekompatibilitás követelményének.

• kompatibilitás

Kis teljesítményű tv-adó, amely a műsort vevőkészülékkel veszi és azt transzponálás után kisebb térület ellátására kisugározza. A bejövő nagyfrekvenciás jelet vagy közvetlenül teszik át keveréssel a kívánt sávra vagy azt először középfrekvenciára, majd erről a kisugárzandó frekvenciára transzponálják. A reléadók üzeméhez szükséges vevőkészülék felépítése az ellenőrzési lehetőségek biztosítása és a minőségi, valamint megbízhatósági követelmények miatt sokban eltér a szokásos vevőkészülék konstrukciótól. Az ilyen célra fejlesztett vevőkészülék-típus német neve: ?Ballempfänger", ez honosodott meg a magyar szaknyelvben is. A készülék fontos jellemzői: nagy érzékenység, védettség a saját állomásának térerejével szemben, jobb hangminőség elérésére nem intercarrier, hanem párhuzamos hangátvitel, beépített oszcillográfeső a videojelek megfigyelésére. A reléadók általában felügyeletnélküli berendezések, automatikusan be- és kikapcsolnak, üzemzavar esetén automatikusan kapcsolnak át a tartalék berendezésre.

• hangátvitel

Az űrtávközlési földi állomás vevőjének bemenetére vonatkoztatott, valamennyi tényezőt figyelembe vevő, teljes zajhőmérséklet. Két fő összetevőre szokták felbontani, az alábbi összefüggés szerint: T= T_ant+T_vevő , ahol T_ant az antennarendszer; T_vevő a vevő zajhőmérséklete. Az antennát a vevővel összekötő tápvonal csillapítása szintén hozzájárul a -hez. A zajnövekedésnek azt a részét, amely az antennával szerkezetileg összetartozó tápvonalrésztől származik, az antennarendszer, a többit a vevő zajához számítják hozzá. Az űrtávközlési földi állomás antennarendszerének a zaja a következőkből származik; az égbolt zaja, amelyet az antenna a fő sugárzási irányból észlel, és amely azért különösen jelentős, mert ebben az irányban legnagyobb az antenna nyeresége, az égboltnak, a környezetnek és a földfelületnek a zaja, amelyet az antenna az oldal- és a hátrasugárzási irányból észlel és ezért csak az antennakarakterisztikának megfelelő csökkentettebb nyereséggel kell számításba venni, az antennával szerkezetileg összeépített tápvonalszakasz zajhozzájárulása. Az égbolt zaja a Földön kívüli forrásból keletkező zajokból, valamint a légkörben levő gázok, vízpára és csapadék miatt keletkező zajokból tevődik össze. Ez rövid időre többszörösére is megnövelheti a -et- A Földön kívüli forrásokból keletkező zaj kb. 3,5 K állandóan, minden irányból tapasztalható izotrop zajösszetevőt tartalmaz, amelyről feltételezik, hogy a Világegyetem kialakulásának folyamatával kapcsolatos, továbbá a jelentősebb égitestek irányában sokszoros zajnövekedés tapasztalható. A tápvonalszakasz csillapításából adódó zajnövekedés a tapasztalat szerint 7 K, 0,1 dB-enként.

• űrtávközlési földi állomás
• zajhőmérséklet

A rádiórelé rendszer adóteljesítményének és az átviteli csatorna vevőjének kimenetén adódó alapzaj logaritmikusan kifejezett aránya. Például 1 W adóteljesítmény, ami dB-ben (decibel) és miliwatt szintre vonatkoztatva +30 dBm-nek felel meg és -110 dBm vevő - termikus zaj esetén a rendszerérték 140 dB-nek adódik. A rendszerérték és a rádiószakasz csillapítása (adókimenet és vevőbemenet között mérve) közötti különbség közvetlenül adja az átviteli csatorna jel-zaj viszonyát. 140 dB értékű - és 80 dB szakaszcsillapítás figyelembevételével az összeköttetés jel-zaj viszonya 60 dB. A rendszerérték igen alkalmas átviteltechnikai berendezések műszaki megítéléséhez és összehasonlításához.

• decibel
• jel-zaj viszony

Tv-vevőkészülék képcsövében és egy-két, hasonlóan nagy (15...27 kV) feszültséggel működő elektroncsövében a nagyfeszültség alatt álló elektródokba becsapódó elektronok hatására keletkező röntgensugárzás. A nemzetközi előírások szerint a tv-készülékek házától 5 cm távolságban mérhető röntgensugárzás intenzitása nem haladhatja meg a 0,5. 10^-3 röntgen/h szintet. A forgalomban levő fekete-fehér és színes tv-vevőkészülékek röntgensugárzása jóval e maximális szint alatt van, tehát az egészségre ártalmatlan. -- Az elektronok lefékezésekor azok kinetikai energiája túlnyomó részben hővé és fénnyé, kis mértékben pedig röntgensugárzássá alakul át. Az elektronok becsapódásakor keletkező röntgensugárzás spektruma folytonos, felső frekvenciahatára (keménysége) a nagyfeszültséggel egyenes arányban, a sugárzás intenzitása pedig annak kb. huszadik hatványával nő (azonos áramerősség mellett).
A színes képcsövek anódfeszültsége lényegesen nagyobb (25...27 kV), mint a monokróm képcsöveké (16...18 kV), ezért gyakorlatilag csak a színes tv-készülékekben szükséges a kijövő röntgensugárzás csökkentésére védelem (árnyékolás). A színes képcsövek ballonja magas ólomtartalmú üvegből készül, a képcső röntgensugárzását ez nyeli el. Kisebb elektroncsövek ballonja technológiai okokból nem készíthető olyan vastag ólomüvegből, amilyen a csőben keletkező röntgensugárzás elnyelésére szükséges lenne. Ezért azokban a színes tv-készülék típusokban, amelyekben a nagyfeszültséget nem sokszorozással állítják elő (nagyfeszültség előállítása tv-készülékben), a nagyfeszültséget egyenirányító vákuumdiódát az esetleg fellépő röntgensugárzás elnyelésére kívülről árnyékolják a készülékben. Ha színes tv-készülékben a nagyfeszültség stabilizálása úgy történik, hogy a képcsővel egy elektroncsövet kapcsolnak párhuzamosan (amely automatikusan kiegyenlíti a terhelés ingadozásait), akkor ezt a ballaszttriódát árnyékolókamrába helyezik, mert ebben a csőben üzem közben mindig fellép röntgensugárzás.

• nagyfeszültség előállítás

Az az idő, ami alatt a tv-képfelvevőcső elektronsugara végigpásztázza a letapogatandó felület 1sorát. Magában foglalja a letapogatás idejét, valamint a sorkioltójel időtartamát. A 625-soros tv-rendszerekben a soridő 64 -ms, amiből 52 &&s a hasznos soridő és 12 ms a sorkioltójel időtartama.

• letapogatás
• sorkioltójel

Tv-képfelvevő- és képcsövekben az elektronsugár visszatérése egy sor töltés, ill. képelemeinek letapogatása után a következő sor elejére. A sorvisszafutás a képfelvevőcsőben a sorkioltójel tartama alatt játszódik le, ennek időtartama az OIRT- és -CCIR-rendszerekben a - soridő 18,5%-a. Minthogy jelenleg a legtöbb képcsőtípus képernyője nem olyan széles, mint a sugárzott kép ( képalak), a kép egy része nem fér rá a képernyőre. Ezért a vevőkészülékben a képelemek letapogatási időtartama rövidebb, mint az adóban, és az elektronsugarat vissza kell téríteni, amikor a képernyőre rá nem férő képtartalomhoz ér. Ez az oka annak, hogy a legtöbb készüléktípusban a sorvisszafutás és a sorkioltás időtartama hosszabb, mint az adásban: kb. a soridő 21%-a. A megfelelő hosszúságú kioltóimpulzust a vevőkészülék szolgáltatja.

• sorkioltójel
• képalak

Jelátviteli eljárás, amelyben a digitális jel megkülönböztetett indítójelelemet (startelemet) és záróelemet (stopelemet) tartalmaz és ezek között tartalmazza az informatív - bitek jelelemeit. A start-stop jelátvitel a táviratozásban, elsősorban távgépírókban alkalmazott eljárás, de alkalmazzák az adatfeldolgozásban is. A távíró és - adatátvitel során a startelem és a stopelem között általá-ban egyetlen karakternyi információ van, így ez a start-stop jel egyetlen -karakternek felel meg, de a távadatfeldolgozásban, és egyes adatvégberendezésekkel kapcsolatban alkalmaznak olyan start-stop jelátvitelt is, amelyben a start-jel és a stopjel között megadott vagy tetszőleges számú karaktert kifejező jel lehet. A start-stop jelátvitelben a startjel és a stopjel közötti informatív jelek - izokron jelszakaszt alkotnak, míg a stopjel és a startjel közötti időben általában nem történik információátvital és így a teljes (több start-stop jelet tartalmazó) jelsorozat anizokron. A start-stop jelátvitellel működő berendezések közötti időzítés csak a startjelhez viszonyítva történik, így a vevőberendezések erre a jelre indulnak. Rövid start-stop jelek esetében nem is szükséges más - szinkronozás, míg hosszabb jelsorozatokban ez külön is szükséges lehet.

• digitális jel
• adatfeldolgozás
• anizokron

Rádió-, televízió-, hangszalag-, hanglemez- vagy filmfelvétel helyisége. Az elektroakusztikus stúdió olyan kiképzésű, hogy ne léphessen fel térrezonancia vagy egyéb nemkívánatos visszaverődési jelenség. A rádióstúdiónak kedvező, változtatható és viszonylag kis visszhangjának kell lennie. A tv-stúdió műszaki berendezése lényegesen nagyobb, mert az elektroakusztikai részen kívül még tvfelvevőkamerákat és segédberendezéseket is tartalmaznia kell.

A távközlési műhold átviteli csatornáinak az az igénybevételi módja, amikor az egyes csatornák nem állandóan az előre kijelölt űrtávközlési földi állomások rendelkezésére állnak, hanem az űrtávközlési , földi állomás összeköttetés-létesítési igényének jelzése alapján az éppen szabad távközlési csatornák egyike kapcsolódik és létrehozza a kívánt irányban az összeköttetést. Ily módon a távközlési műhold átviteli csatornái jobban kihasználhatók, hiszen nem fordulhat elő, hogy kielégíthetetlen igény állhasson elő ugyanakkor, amikor a távközlési műholdon kihasználatlan csatornák vannak, más irányú összeköttetések számára fenntartva. A szabad hozzáférés ellentettje a rögzített hozzáférés, amely esetén a távközlési csatornák előre meghatározott számban és elrendezésben szolgálnak a rendszerben résztvevő űrtávközlési földi állomások közötti távközlésre és nincs lehetőség arra, hogy azok a pillanatnyi igényeknek megfelelően átrendeződjenek. Előnye az egyszerűbb berendezések igénye és a frekvenciasáv gazdaságosabb kihasználása.

• távközlési műhold
• űrtávközlés
• távközlési műhold

A rádió-vevőkészüléknek az a tulajdonsága, amely meghatározza a venni kívánt jel kiválasztását a más frekvenciákon dolgozó rádióadók jeleinek tömegéből. Nemzetközi megállapodás alapján a szomszédos rádióvevők vivőfrekvenciája legalább 9 kHznyire van egymástól. Ezért a vevőkészülékek szelektivitása a venni kívánt állomás frekvenciájától + 9 kHz-re levő jelek elnyomását ( csillapítását) mutatja. A szelektivitás tehát a rádiókészüléknek az a tulajdonsága, amely meghatározza, hogy frez rezonanciafrekvenciához képest mekkora az idegen állomások (amelyek az f frekvencián adnak) jeleinek elnyomása. Az S szelektivitás azt mutatja, hogy hányszorosra kell növelni az idegen állomás U bemenő feszültségét, hogy a kimenő feszültség ugyanakkora legyen, mint a venni kívánt, hasznos U_rez bemenő feszültsége esetén. Az S szelektivitást gyakran nem két szám hányadosaként, hanem dB-ben (decibel) fejezik ki.

• csillapítás, decibel

Hangolt vagy hangolatlan erősítő, amelynek erősítése széles frekvenciasávban állandó. Az átviendő jelek lehetnek szinuszosak is, de gyakran impulzusok erősítésére van szükség és ez indokolja a széles sávot. A széles sáv relatív fogalom: a tv-technikában általában a video- és a középfrekvenciaerősítőket tekintik szélessávú erősítőknek.

Videoerősítő. Hangolatlan szélessávú erősítő, amelynek frekvenciasávja 20...25 Hz-től 5...6 MHz-ig terjed. Az adó oldalon fekete-fehér adás esetén videoerősítő erősíti a képfelvevőcső szolgáltatta videojelet a modulációhoz szükséges szintre. Ez többfokozatú RC erősítő, nagyés kisfrekvenciás kompenzálással. Fekete-fehér tv-vevőkészülékben a videodemodulátorból kilépő jelet erősíti a videoerősítő a képcső kivezérléséhez szükséges szintre. Rendszerint egyfokozatú ellenálláserősítő nagyfrekvenciás kiemeléssel. Színes adás esetén az alapszínjeleket, színkülönbségjeleket és világosságjeleket erősíti a videoerősítő, színes vevőkészülékben pedig a képcsövet vezérlő videojeleket: a világosságjelet, a színkülönbségjeleket, és R-G-B vezérlés esetén ( képcsővezérlés) az U'_R, U'_G, U'_B, vagyis a gammakorrigált - alapszínjeleket. Megjegyzendő, hogy a színkülönbségjelek erősítéséhez szükséges - felső frekvenciahatára kb. 1 MHz, az U'_R, U'_G, U'_B jelek, valamint a világosságjel-erősítéskor pedig kb. 4 MHz a felső frekvenciahatár.

Képközépfrekvencia-erösítő. Hangolt - a tv vevőkészülékekben, amelynek amplitúdó- és csoportfutási idő ingadozás karakterisztikáját a frekvenciaátvitel követelményei szabják meg. Rendszerint kétfokozatú erősítő, sávszűrő -bemenettel, csatolással és -kimenettel. A sávszűrők az átviteli karakterisztika vízszintes részének közepére vannak hangolva, csillapításuk különböző. ezáltal lehet elérni a közel egyenletes átvitelt kb. 4 MHz széles sávban.

• alapszínjel
• színkülönbségjel
• világosságjel
• képcsővezérlés
• frekvenciaátvitel

A tv-képcső ernyőjén a képtől jobbra megjelenő halványabb ismétlődései a vett képnek. A jelenség oka az, hogy a vevőkészülék antennájához legrövidebb úton érkező képhordozóhullám nem sokkal erősebb, mint a közelben levő épületekről, hegyekről visszaverődő és kis késéssel érkező hullámok.

Program a távközlési műhold kifejlesztésére és üzembe helyezésére. Az NSZK és Franciaország közös vállalkozása, amelynek keretében felépítenek és Francia-Guayanából Európa-2 rakétával geostacionárius pályára, az egyenlítő 15°-os nyugati szélességi pontja fölé juttatnak két - műholdat, amelyek távközlési rendszerük és frekvenciatartományuk kivételével megegyeznek egymással. Mindkét műhold adó-vevőberendezése két, egymástól független csatornát tartalmaz. A tölcsér vevőantenna 18°-os fősugárnyalábján belül helyezkedik el a teljes földfelület. Az adóantennák elliptikus fősugárnyalábjának mérete 9°X 14°. Az egyik antenna Európára és Afrikára, a másik Amerika felé irányul. Mindkét csatorna sávszélessége 90 MHz, adó végfokteljesítménye 13 W. Vételi frekvenciasáv: 5925 MHz ...6425 MHz, adási frekvenciasáv: 3700 MHz ...4200 MHz, középfrekvencia: 250 MHz ...750 MHz. A műhold teljes erősítése 100 dB, teljes súlya 190 kg. A műholddal összeköttetésben álló űrtávközlési földi állomással szemben támasztott követelmények kisebbek, mint az Intelsat rendszer esetében. Antennaátmérő 16,5 m, hűtetlen parametrikus előerősítő, jósági tényező 31,5 dB. A rendszer feladata több rádió- és televízióprogram szétosztása és néhányszáz távbeszélőcsatorna létesítése frekvencia- és időosztásos hozzáféréssel.

• távközlési műhold
• űrtávközlés
• Intelsat

Olyan aritmetikai művelet, amelyben minden művelet végrehajtására egy-egy előre meghatározott idő áll rendelkezésre, függetlenül a műveletben résztvevő tényezők értékes számjegyeinek számától. Az időtartam a központi órajelgenerátor periódusidejének egész számú többszöröse. A következő művelet indítása a végrehajtás alatt álló művelet befejezésére meghatározott időtartam után kezdődhet, függetlenül attól, hogy a művelet végrehajtása már előbb befejeződött-e, vagy sem (szinkron üzemű számítógép, asszinkron üzemű számítógép).

• asszinkron üzemű számítógép

Információt leadó és felvevő berendezések együttfutását vezérlő, a leadó állomás által kibocsátott jel. A tv-technikában a képbontó és képvisszaadó áramkörök együttfutását biztosító, az adóból sugárzott sorszinkronozó- és képváltójeleket gyűjtőnéven néha röviden szinkronozójeleknek nevezik.

Annak a rádióvevő készüléknek a kereskedelmi fantázianeve, amelyben a vett frekvencia keverés révén egy más frekvenciára váltódik, amelyeket azután a következő középfrekvenciás erősítőfokozatok tovább erősítenek. Ellentéte az egyenes vevő, ez a készülék a vett frekvenciát közvetlenül erősíti.

(képortikon). Az ortikon továbbfejlesztett változata, jelenleg a legjobb minőségű tv-képet adó képfelvevőcső (kameracső). A fényképezőgépéhez hasonló lencserendszer az optikai képet átlátszó fotokatódra vetíti, amelynek egyes pontjairól a helyi fénysűrűséggel arányos számú elektron lép ki. Az elektronokat a fotokatódhoz képest +300 V potenciálú rács felgyorsítja és egy párhuzamos, igen vékony üveglemezre a jellemezre (tárolólemezre) vetíti. A jellemez szekunderemissziós tényezője > 1, így rajta pozitív töltéskép keletkezik. Ezt a töltésképet a jellemez hátoldalán egy kissebességű elektronsugár letapogatja. A letapogatósugár a tv-normának megfelelő képbontást végzi és szolgáltatja a videojelet.

• ortikon
• képfelvevőcső
• fotokatód

(telefonhálózat). Két résztvevő között beszéd útján kölcsönösen közlendő információknak az adás helyén elektromos jelekké való átalakítását, a vétel helyén való visszaalakítását, e két pont közötti átviteli utak összekapcsolásával létrehozott összeköttetésen e jelek átvitelét végző rendszer. Főbb részei az át- és visszaalakítást végző távbeszélőkészülékek, a vezetékes vagy vezeték nélküli átviteli utak és a kapcsolást végző távbeszélőközpontok. Két csoportját a közhasználatú vagy nyilvános hálózatok és a speciális célokat szolgáló külön hálózatok alkotják. Valamely ország közhasználatú hálózata a világhálózat részeként kezelendő, ezért annak érdekében, hogy az átvitel megfelelő minőségű és kielégítően megbízható legyen, szükséges, hogy a rendszer minden része a CCITT vonatkozó ajánlásait kielégítse. Az egyéb távközlési rendszerekhez képest a távbeszélőhálózat mennyiségileg domináns, ezért a távközlési alaphálózat kialakításában döntő szer epe van.

• távbeszélőkészülék
• távbeszélőközpont
• CCITT

Aritmetikus távírógép, mely start-stop jelátvitelt alkalmaz. Billentyűk le-nyomásának hatására távirójeleket állít elő és ugyanakkor a vevőszerkezetére érkező távírójeleket szöveges formában kinyomtatja. Főbb részei: a billentyűzet, az adószerkezet, a vevőszerkezet, a nyomtatószerkezet, a hajtómotor, a névadó egység és a mellékkészülékek (beépíthető lyukszalag-olvasó és lyukszalag-lyukasztó egységek, tárolóegység stb., amelyek főként kiegészítései valamely alapkonstrukciónak). A billentyűzet elrendezése rendszerint megfelel az írógépszabványnak. Billentyűzete és nyomtatószerkezete egymástól teljesen független működésű és csak elektromos úton, kívülről van visszacsatolva akkor, ha a távgépíró saját írását is nyomtatja. Egyidejűleg képes saját adásra és ettől független vételre. Nyomtatásmódja szerint lehet lapíró vagy szalagíró. Nyomtatóműve lehet betűkosaras (Siemens, RFT, Olivetti, Lorenz), kalapácsos-betűhengeres (Creed, Teletype) vagy gömbfejes (IBM, GNT). Táviratozásra a nemzetközi 2. számú, adatátvitelre a nemzetközi S, számú ábécével, 50, esetleg 75, 110, 200 baudon használják.

• távírógép
• start-stop jelátvitel
• távirójel
• névadó
• lapíró
• szalagíró

Távírójelek képzési és átviteli módszerei. Megkülönböztetésük alapja a - jellemző állapotok megválasztása és az adó- és vevőegységek közötti kapcsolat formája, Egyik legelterjedtebb az egyenáramú táviratozás, amelyben - távíró alapsávi jeleket alkalmaznak közvetlenül, vagy csekély adatjelformálás után átvitelre. Az egyenáramú táviratozást elsősorban közvetlen vezetékes kapcsolatban, helyi hálózatban, nem túl nagy távolságon alkalmazzák. Nagyobb távolságokon a váltakozó áramú táviratozás használatos. Ebben a jellemző állapotokat egy vivőfrekvenciára digitális moduláció útján visszük át, ill. egy vivőfrekvencia amplitúdójának, és/vagy fázisának, és/vagy frekvenciájának diszkrét állapotaival fejezzük ki. Ez utóbbi eljárást korábbi, manuális billentyűkkel való vezérlési változatairól nevezzük billentyűzésnek. Távíró- és - adatállomások kapcsolatában a jelek és jelzések cseréjében az üzemmód lehet szimplex, félduplex vagy teljes duplex. Távíróállomások közötti kapcsolatban az azonos vezetékek kihasználásban korábban használatos volt a többszörös táviratozás, így a duplex eljárás, melyben azonos vezetéken két független táirat továbbítható (két berendezéspár között), a triplex eljárás, ahol három, és a kvadruplex, ahol négy. Ezeket az eljárásokat megvalósító berendezések a multiplex rendszerű távírógépek. A korszerű, aritmikus távgépírók egyenáramú táviratozást alkalmaznak, ezen belül is egyszeres- vagy kettősáramú jeleket. Ezek a gépek alapkonstrukciójukban duplex üzeműek, felhasználásuk azonban többnyire félduplex.

• távírójel
• szimplex
• félduplex
• duplex
• digitális moduláció

A Föld körül keringő mesterséges égitest (szatellit), amely alkalmas földfelszíni pontok közötti távközlési összeköttetés létesítésére. Régebben kísérleteket végeztek passzívakkal, amelyek a Föld felől érkező jeleket visszaverték a Föld felé. Az így nyerhető energia azonban nem volt elegendő folyamatos összeköttetés fenntartására. Az aktív - vevőantennát, vevőt, erősítőket, adót és adóantennát tartalmaz. Energiával napelemek látják el. A közeljövőben tervezik atomreaktor beépítését tápáramforrásként. A korszerű távközlési műholdakat irányított antennával szerelik fel, amelynek a pillanatnyi helyzetétől függetlenül állandóan a Föld meghatározott része felé kell irányulnia. Mivel a stabilizálását általában a tengelye körüli forgással biztosítják, az antennát ellenkező irányban azonos sebességgel forgatják. A geostacionárius pályán levő távközlési műholdról kb. 17°-os szög alatt látszik a Föld. Teljes besugárzásához ilyen antennairányítottság szükséges. A jelenleg működő távközlési műholdak többsége ilyen antennával is és élesebb irányításúval (kb. 4°) is rendelkeznek. Az antennákat általában egyidejűleg adásra is, és vételre is használják. A fedélzeti elektronikus berendezések felépítése és kapcsolódása függ annak az űrtávközlési rendszernek a rendszertechnikájától, amelyben a távközlési műhold működik. Általában kettős a frekvenciaáttevés és mindhárom sávban (vételi, KF, adási) jelentős az erősítés. A nem távközlésre felhasznált (kutató, meteorológiai, földfelderítő stb.) műholdaknak is kell távközlési összeköttetéssel rendelkezniök ahhoz, hogy feladatukat el tudják látni. Az ember nélküli műholdaknak venniök kell a távvezérlésre szolgáló jeleket és a Föld felé kell adniok a távmérés és adatátvitel jeleit. Az embert is szállító műholdak és űrhajók ezen kivül távbeszélő- és tv-összeköttetéssel is rendelkeznek. Újabban már ez utóbbit is kétirányúra építik ki: az egyik irányban az űrhajósok helyzetének figyelése, a másik irányban pedig közérzetük javítása érdekében továbbítanak képet.

• ultrarövidhullámú antennák

Eljárás kisméretű fém-egykristály leképezésére, elektronsugár segítségével. A vizsgálandó kristály tűhegyesre kiképezett darabja és az azt koncentrikusan körülvevő fluoreszkáló (pl. fényporral bevont) ernyő közé 10...50 kV feszültséget kapcsolnak; a leképezést az ernyőn a kristály felületéről - mint katódról - kiinduló elektronok végzik. téremissziós mikroszkópiával felületen adszorbeált gázoknak a kilépési munkára gyakorolt hatását lehet tanulmányozni.

Elektromágneses tér erősségének mérésére szolgáló eszköz. A térerősséget általában millivoltban, vagy mikrovoltban mérik. Lényegében hangolt rezgőkörből, detektorból, erősítőből és műszerből áll, a jelek felfogására szolgáló antenna általában bot-antenna. Ilyen áramkör a vevőkészülékbe beépített S-mérő is, csak nem hiteles.

Katódot, vezérlőrácsot, árnyékolóés egyúttal gyorsítórácsot és anódot tartalmazó elektroncső. A pentódától csak abban különbözik, hogy nincs fékrácsa. A pentódák elterjedésével a rádió-vevőkészülékekben használt tetródak közül csak a végerősítő Mil sugártetróda maradt meg, míg az adótetródák jelenleg is korszerűek.

• pentóda
• anód

Elektronikus segédeszközök főképp félvezető diódák, tranzisztorok, tirisztorok, tokba zárása, ami a gyártás során a végső mérést megelőző utolsó művelet. Célja a benne levő alkatrész(ek) védelme atmoszférikus és mechanikus behatások ellen. A tok anyaga, üveg, fém, műanyag vagy kerámia. A lezárás történhet műanyagkiöntéssel vagy hegesztéssel; más eljárások szerint a műanyag tokot a tokba zárt alkatrészt körülvevő módon fröccsöntéssel vagy "fluidizálással" állítják elő. Szokásos kiviteli formák pl. flat pack, dual in line. tokozást gyakran alkalmaznak tekercsek, kapcsolók, jelfogók stb. védelmére, ez esetekben a tokozásoknál általában nem szükséges a megkövetelt hermetikus zárás; a tokba zárt alkatrész javítása, tisztítása, karbantartása érdekében bontható tokozást alkalmaznak.

• diódák
• tranzisztorok
• tirisztorok

Közös tengelyen elhelyezett két, vagy három azonos forgókondenzátor, melyet olyan vevőkészülékekben használnak, melyekben több hangolt rezgőkör van. A forgórész rendszerint földelt.

A mágneses hangrögzítőben az az alkatrész, amely az előtte elhaladó felmágnesezett jelhordozót mágnesesen törli ( törlés) újabb felvételkészítés alkalmával. Felépítése hasonló a felvevőfejéhez.

• mágneses hangrögzítő
• törlés
• felvevőfej

. Gáztöltésű kapcsolócső, amely adásra és vételre közös antennát használó berendezés - főképpen rádiólokátor - vevőjének bemenetét az adási időszakok alatt rövidrezárja és így megvédi a vevőt az adó energiájának károsító hatásától.

(geometriai torzítás). Az elektronsugárcső ernyőjén megjelenő leképezési hiba, amelyet az eltérítőrendszer deformációja vagy az eltérítőfeszültség aszimmetriája okoz. Televízió-vevőkészülékek képcsöveinél gondoskodni kell a trapéz alakú raszter kompenzálásáról, pl. a soreltérítő rendszer áramkörében.

• raszter

Háromelektródás elektroncső, amely katódot, rácsot és anódot tartalmaz. A - a legegyszerűbb vezérelhető elektroncső, rádió- és tv-vevőkészülékben már alig fordul elő, míg az adócsövek - főképp a nagy teljesítményű típusok - jelentős része jelenleg is. Az első, gyakorlatilag tehetetlenség nélküli erősítő eszköz, amelyet először 1907-ben készítettek:

• elektroncső
• katód
• anód

Az a - kizárólag szuperheterodin vevőkészülékkel - vehető, általában vételi zavart okozó állomás, amely az oszcillátornak a kétszeres középfrekvenciával nagyobb rezgéssel, a tükörfrekvenciával való keverése révén jut be a középfrekvenciás erősítőn át a demodulátoron keresztül a hangszóróba, s így válik hallhatóvá.

• szuperheterodin
• tükörfrekvencia

A szokásos transzponált (szuper-) vevőknél a helyi oszcillátor és a vett jel keverése során a két jel összege és különbsége jelenik meg. Ezek közül csak egyiket használjuk fel, a másikat zavaró hatása miatt el kell távolítani. Ez a tükörfrekvencia. Ha a középfrekvencia nagy, a tükörfrekvencia könnyen kiszűrhető, mert nagyon eltérő a hasznos jeltől. Ha azonban nagy szelektivitású, de kis frekvenciájú KF fokozatot használnak, a tükörjel mindig megjelenik. Ezért terjedtek el a kétszer transzponált szupervevők, ahol az első keverésnél a nagyobb frekvencia révén eltűnik a tükörjel, míg a második KF fokozatban a kis frekvencia miatt igen nagy szelektivitást lehet elérni, de itt már nem jelenhet meg az első keverés tükörjele, egyben kis frekvenciákon sokkal nagyobb erősítés érhető el.

Egy szuperheterodin vevőkészülék középfrekvenciájának kétszerese. A középfrekvenciás erősítéssel bíró frekvenciaváltó (szuper) készülék oszcillátora a venni kívánt állomás frekvenciájánál a középfrekvenciával nagyobb frekvencián rezeg. Ha a vevőkészülék 500 kHz-re van beállítva, a szokásos 468 kHz-es középfrekvenciánál az oszcillátor frekvencia 500+468=968 kHz. A valódi középfrekvencia tehát 968-500=468 kHz-ra adódik.
Az oszcillátor azonban a tükörfrekvenciával - vagyis a középfrekvencia kétszeresével nagyobb frekvencia is -, előállítja a középfrekvenciát, 500+ +2X468 = 1436 kHz-el való keverés révén, mégpedig úgy, hogy 1436-968=468 kHz. Ebben az esetben, ha az 1436 kHz körül dolgozik egy adóállomás, ennek feszültsége átjut a keverőcső rácsán és a demoduláció után mint zavaróadó hallható lesz. Ha az adó frekvenciakülönbsége némileg különbözik a középfrekvenciától, akkor a két (egymástól némileg eltérő) frekvencia keveredés révén - demodulátor után zavarófüttyként jelentkezik.

• szuperheterodin

Rádióvevőknél a tükörfrekvencián betáplált (nemkívánt) modulálatlan nagyfrekvenciás jel bemenő szintjének és a modulálatlan nagyfrekvenciás jel bemenő szintjének a különbsége, vagy a két feszültség hányadosa, ha a kimenő feszültség állandó.

• szint

A szuperheterodin vevők egyik jellemzője, amely megadja, hogy a tükörfrekvencián jelentkező adóállomás jele hányszor nagyobb a venni kívánt állomás jelénél, ha a vevőkészülék kimenetén a két jel ugyanakkora hangfrekvenciás feszültséget eredményez. A tükörállomás kevéssé zavar, ha a tükörszelektivitás számértéke legalább 200, és igen jónak mondható, ha a tükörszelektivitás 1000...2000.

• szuperheterodin

(információ-visszacsatolás). Egyszerű hibavédelmi módszer, amelyben a vevőberendezés teljes szövegében visszaküldi az adást az adóhoz. Így az a döntés, hogy a vétel helyes szöveget regisztrált-e vagy sem, az adóban történik. Az adó akkor, ha a vett szövegben hibát észlel, ismétel és jelzi, hogy a korábbi szöveg vagy szövegrész törlésre kerül a vevőben. A tükrözés független attól, hogy az átvitt szöveg kódolva van-e vagy sem. A tükrözést alkalmazó rendszerekben tárolást kell alkalmazni mind az adóban, mind a vevőben az ismétlések és törlések lebonyolításáig, továbbá ellenirányú csatornát kell alkalmazni, hogy az adóba a teljes szöveg visszajuttatható legyen és a két különböző irányú csatorna közel azonos kapacitású kell, hogy legyen. Túlságosan nagy tárolásigénye és viszonylag csekély védelmi képessége miatt ez a rendszer nem terjedt el az adatátvitelben, viszont az adatfeldolgozásban, különösen a törlésmentes olvasással járó beírások ellenőrzésére alkalmazzák.

Alapjában véve nem más, mint a képernyőn megjelenő tv-kép filmszalagra (a szabványos mozifilmeknek megfelelő 35 vagy 16 mm-es) való fényképezése. Az eljárás hátránya, hogy - a mágneses képrög, zítéssel ellentétben - a videojelet a felvételkor ismét optikai képpé kell átalakítani. a lejátszáskor pedig a kapott optikai képet újra elektromos jelsorozattá kell felbontani. A kétszeres átalakítás természetesen veszteségekkel és torzításokkal jár együtt, s ez főleg a kép élességében mutatkozik meg. Ugyancsak hátrány, hogy a felvett anyag csak előhívás után használható és értékelhető, tehát azonnali visszajátszás és ellenőrzés nem lehetséges. Előny viszont, hogy a felvett kép minden berendezés nélkül is látható, ill. a film nem csak speciális tv-berendezésen, hanem bármely vetítőgépen lejátszható. A felvétel elkészítéséhez viszont e célra készült berendezés szükséges. A felveendő kép megjelenítésére igen jó minőségű, nagy felbontóképességű és nagy fényerejű képcsövet kell használni. A film mozgá-sát a tv-kép időbeli lefolyásával szinkronozni kell úgy, hogy a film szakaszos továbbítása mindig a képkioltás időtartamára essék. Ez utóbbi követelmény meglehetősen nagy problémát jelent, tekintve, hogy a képkioltás időtartama rendkívül rövid. Ezért vagy gyorslerántásos mechanizmust (filmközvetítés televízión) kell alkalmazni, vagy pedig csak minden második félkép rögzítése lehetséges. Ebben az esetben azonban a függőleges irányú felbontás lényegesen romlik és a kép soros struktúrája is láthatóvá válik. Ez utóbbit a képet felíró elektronsugár függőleges irányú, kis amplitúdójú, mintegy 20 MHz-es modulációjával lehet eltüntetni, így ugyanis a sorok egybeolvadnak. A képfelvételre szolgáló berendezéseket telerekordereknek, rövidítve TR-berendezéseknek is nevezik. A kísérő hang felvételére ezeknél a készülékeknél általában önálló, de a képfelvevővel szinkron futó perforált mágnesszalagos hangrögzítőt használnak. A filmes képrögzítés legnagyobb hátrányának, a képélesség csökkenésének kiküszöbölése érdekében az utóbbi évtizedben olyan berendezést is kifejlesztettek, amelynél a filmszalag vákuumkamrában halad és a kép exponálását maga az elektronsugár végzi. Így kitűnő felbontású, éles kép érhető el, a berendezés azonban meglehetősen komplikált és kezelése a vákuumkamra miatt is nehézkes. Filmes képrögzítőkkel természetesen színes képek felvétele is lehetséges, ha a filmre a három alapszínt adó három képcső képét fényképezik rá. A három kép pontos egybeesése természetesen alapvető követelmény és meglehetősen bonyolult, drága berendezéssel valósítható meg.

• filmközvetítés televízión

Tv-vevőkészülék szerelvény, amely az UHF frekvenciatartományban az antennabemenettől a transzponálófokozat középfrekvenciás kimenetéig működő fokozatokat foglalja mechanikai egységbe. Az UHF hangolóegységgel a 470...860 MHz, tehát közel 400 MHz terjedelmű frekvenciatartományt kell átfogni, ami kb. 50 csatornát (tehát állomást) jelent. Ez az oka annak, hogy az UHF frekvenciatartomány vételére nem használnak csatornánként arretálható csatornaváltót, mint a VHF sávban, hanem folyamatos hangolást. Elektromos működés szempontjából a UHF hangolóegységekben ugyanaz a három fokozat van, mint a VHF hangolóegységekben, de az aktív elemek (tranzisztorok) száma csak kettő, mert a keverőtranzisztor önrezgő keverőkapcsolásban működik.
A rezgőköröket ebben a frekvenciatartományban, ameddig forgókondenzátorok voltak a hangolóelemek, nem lehetett koncentrált elemekkel felépíteni, mert túl kis tekercsméretek adódtak. A rezgőkörök helyett nyitott fél hulIámhosszú vagy rövidrezárt negyed hullámhosszú tápvonalcsonkokat használtak, amelyek rezonanciafrekvenciáját változó kapacitással szabályozták. A változó kapacitás korábban forgókondenzátor volt, később varicap dióda. A varicap dióda és az egyéb alkatrészek kis mérete lehetővé tette a huzalozás olyan mérvű lerövidítését, hogy az UHF hangolóegységeket is rezgőkörökkel építsék fel. Az újabb típusokban varicap diódák és 1-2-menetű kis tekercsek képezik a rezgőköröket.
Az egész UHF tartományt sávátkapcsolás nélkül hangolják át, tehát sem mechanikai, sem elektronikus kapcsoló nem szükséges. Az előerősítő-, keverő és oszcillátorfokozatra vonatkozó követelmények megegyeznek a VHF hangolóegység fokozataira vonatkozókkal.

• VHF hangolóegység

Főleg színes televízió-vevőkészülékekben használt késleltetőelem. Két végén piezoelektromos átalakítóval ellátott acélrúd, amelyben ultrahanghullámok haladnak. Ilyen pl. a SECAM-rendszerű színes televíziókészülékekben alkalmazott ultrahang késleltetővonal.

• SECAM-rendszer

Az ultrarövidhullámok tartományában működő, egybeépített adót, vevőt és tápegységet, valamint egyetlen antennát tartalmazó távközlőberendezés. Az adó teljesítménye kb. 100 mW és 100 W között van, a vevő általában szuperheterodin rendszerű (szuperheterodin vevő). Mozgóállomásként főleg járműbe szerelve vagy hordozható kivitelben alkalmazzák, távbeszélőösszeköttetés létesítésére. A mozgóállomások nagyobb teljesítményű (50,.. 100 W-os) adóból, vevőből és körsugárzóantenna-rendszerből álló központi állomással létesítenek kapcsolatot, de kisebb áthidalandó távolság esetén egymással is összeköttetésbe léphetnek. A ultrarövidhullámú (URH) rádiótelefon-berendezés segítségével a mozgóállomás megfelelő kiépítés esetén bekapcsolódhat a városi telefonhálózatba.

• szuperheterodin vevő

Hálózatra kapcsolható rádióvevőkészülék, amely akár váltakozó, akár egyenárammal táplálható, átalakítás vagy átkapcsolás nélkül. Az üzemi feszültségre azonban már tekintettel kell lenni és 110 vagy 230 V-os hálózat esetén átkapcsolást kell végezni.

Rádió-vevőkészülék frekvenciamodulált ultrarövidhullámú adóállomás ( rádióhullámok) vételére. A kapcsolás trióda-előfokozatokból, önrezgő trióda-keverőfokozatból, KF-erősítőből, diszkriminátorból és hangfrekvenciás részből áll. Ritkán külön készülék, általában más hullámhosszak vételére alkalmas készülékkel építik egybe. Mind elektroncsöves, mind tranzisztoros kivitelű lehet.

• rádióhullám

Ultrarövidhullámoknak (rádióhullámok) megfelelő frekvenciájú bemenő jelek ezen keresztül jutnak a szignál generátorból a rádió-vevőkészűlékbe. Az URH-műantenna ellenállásokból képzett négypólus. Ellenállásértéke akkora, hogy a szignálgenerátorból jövő kábelt ennek hullámellenállásával (hullám-impedancia) zárja le. Impedanciája a vevőkészülék bemeneti áramköre felől nézve egyenlő értékű a vevőkészülékhez előírt bemeneti impedanciával.

• rádióhullám
• négypólus
• hullám-impedancia

Olyan távközlési szolgálat, amely biztosítja a tudományos célú vagy műszaki kutatásra használt űrhajó, vagy más, a világűrben levő tárgy távközlési összeköttetését. A kutatási célterület Földhöz viszonyított helye szempontjából két kategória különböztethető meg: a Földközeli és a távoli világűrkutatás. Bár pontos határvonal nem húzható a kettő között, körülbelüli határtávolságnak a Föld-Hold távolságot tekintik. A két kategória távközlési szempontból is jelentősen különbözik egymástól. A távoli világűrkutatás esetén a nagyobb távolság miatt nagyobb tetjesítményű adókat, érzékenyebb vevőkeg és a zajokra kevésbé érzékeny modulációs módokat és frekvenciasávokat kell választani. Ugyanakkor általában lassúbb információtovábbítás is megengedhető. Az űrkutatás-szolgálat keretében a távközlési igény a következő jelekre terjed ki: a) Távmérés: az űrhajón levő érzékelők adatainak továbbítása a földi megfigyelőállomás felé. Az űrhajón adattárolókat is alkalmaznak, ezáltal az adóteljesítmény és az átviteli sávszélesség csökkenthető és a földi állomás jobban kihasználható, mert több űrhajóval tud összeköttetést fenntartani. b) Kővetés. A földi állomás modulált jelet sugároz az űrhajó felé, amelyet az más frekvenciasávba áttéve visszasugároz. Ebből a mérésből távolság és szögadat egyaránt nyerhető. 20 m pontossághoz kb. 3 MHz sávszélesség kell. A követésre felhasználhatók a földi rádiómeghatározó-rendszerek is, pl. a radarok. c) Távvezérlés. Az űrhajón működő kutatási, távközlési, navigációs stb. berendezések működtetéséhez kell. Kódolt jeleket alkalmaznak a káros zavaró jelek hibás vezérlést előidéző hatásának a kiküszöbölése érdekében. d) Hangátvitel. Embert is szállító űrhajóban elengedhetetlen. A sávszélesség csökkentése érdekében sávszélességkompressziót alkalmaznak. e) Televízió-képátvitel. Élőlényeket szállító űrhajón alkalmazzák. Újabban az embert szállító űrhajókat felszerelik Föld-műhold irányú tv-összeköttetéssel is, az űrhajósok közérzetének javítása érdekében.

• távközlési szolgálat

(műholdas távközlés). Rádiótávközlés, amely egy vagy több űrállomást, aktív vagy passzív távközlési műholdat vagy más, a világűrben levő tárgyat használ fel. Valamennyi rádiótávközlési forma vagy az űrtávközlés, vagy a földi rádiótávközlés, vagy a rádiócsillagászat körébe tartozik. A végpontok elhelyezkedése szerint osztályozva a következő -i módokat különböztethetjük meg: a) Jeltovábbítás a Földön levő adótól műholdon keresztül a Földön levő vevőig. A műhold feladata csupán a jel átjátszása. E célra szolgálnak a távközlési műholdak. A jelenlegi gyakorlatban a legismertebb forma a műholdas állandóhelyű szolgálat keretében működő, fix telepítésű űrtávközlési földi állomások közötti űrtávközlés. b) Jeltovábbítás a Földön levő adótól a világűrben levő vevőig (vagy megfordítva). Ebbe a csoportba tartoznak azok az összeköttetések, amelyeket az űrhajók és a nem távközlési műholdak (földkutató, meteorológiai stb.) létesítenek a földi megfigyelőállomásokkal. Az űrhajók feladata a világűr kutatása, ember odajuttatása, fizikai, biológiai, műszaki stb. kísérletek végzése, tehát itt a távközlés nem végcél, hanem eszköz, amely segít a másirányú feladat végrehajtásában. c) Jeltovábbítás a világűrben levő adótól ugyancsak a világűrben levő vevőig. Ilyen összeköttetést létesítettek az ember Holdra szállásakor, a holdkomp és a parkolópályán levő anyaűrhajó, valamint az anyaűrhajó és a Föld körül keringő megfigyelő és jeltovábbító műhold között. A jövőben ennek az űrtávközlési formának a fejlődése különösen a távközlési műholdak egymás között űrtávközlésének lebonyolításában lesz jelentős. Legismertebb űrtávközlési rendszer és szervezet az Interszputnyik és az Intelsat.

• távközlési műhold
• földi rádiótávközlés
• rádiócsillagászat
• műholdas állandóhelyű szolgálat
• űrtávközlési földi állomás
• Interszputnyik
• Intelsat

A távközlési műholddal távközlési összeköttetés létesítésére és fenntartására alkalmas, a földön telepített állomás. Legtöbbször adás-vételre, ritkábban csak vételre alkalmas. A műholdas állandóhelyű szolgálat keretében működő - vételi frekvenciasávja 3,4...4,2 GHz, adási frekvenciasávja 5,725 GHz. Építésüket 1963-ban kezdték meg és 1972. végéig több, mint 100 állomás létesült. Főbb részei az antennarendszer, az adó- és a vevőberendezés, valamint az ezek kiszolgálásához szükséges egyéb berendezések. Az antennarendszer legtöbbször Cassegrain-antenna, 12...28 m átmérőjű főreflektorral, melyet automata vagy programozott, ritkábban kézi vezérléssel irányítanak a műhold felé. Az erős irányítottság miatt a fősugárnyaláb szélessége kicsi (tized
fok nagyságrendű) és így az antenna nagyon pontos iránybaállítása szükséges, ami a nagytömegű antennarendszer gyakori, szinte folyamatos mozgatását követeli meg még geostacionárius műholdak esetén is. Az antennakonstrukció által meghatározott szélsebességérték feletti szél esetén az összeköttetést meg kell szakítani és az antennát épségének megóvása érdekében zenitre kell állítani. Az antennát általában egyenáramú motorokkal mozgatják, amelyek részére az áramot állandóan forgó egyenáramú generátorok szolgáltatják. Ez a generátor a gerjesztő áramát a hibajelből vagy a programozó berendezés jeléből nyeri egyenáramú erősítőn keresztül. Az adóberendezés általában 3...10 kW-os és egyetlen rádiófrekvenciás csatorna sávszélességű (30...35 MHz). A vevő előerősítő-fokozata folyékony nitrogénnal vagy héliummal hűtött, zajszegény kivitelű. Zajhőmérséklete 20...70 K. Sávszélessége rendszerint 250 MHz, ritkábban egy rádiófrekvenciás csatorna szélességű. Az űrtávközlési földi állomás jósági tényezőjét az a műholdas távközlési rendszer írja kötelezően elő, amelynek keretében működik. Az Interszputnyik rendszerben 29,5 dB, az Intelsat rendszerben 40,7 dB. Ugyanazon az űrtávközlési földi állomáson több antennarendszert, adó- és vevőberendezést is elhelyeznek és így többirányú összeköttetés létesíthető. Csak vevőberendezések működnek a Szovjetunió - Orbita rendszerű űrtávközlési földi állomásain, melyek rendszeresen veszik és a környező adóállomásokhoz továbbítják a központi tv-programot.

• távközlési műhold
• műholdas állandóhelyű szolgálat
• Cassegrain-antenna

Adatátviteli vagy távíróhálózat, melyben az üzenetet a végállomások között közbenső tárolással szakaszról-szakaszra továbbítják, az üzenetet váltó felek közvetlen kapcsolata nélkül, anélkül, hogy a hálózaton keresztül a teljes összeköttetés az adó és a vevő előfizető között egy adott időpontban felépülne. A tárolást végző pontok a hálózat üzenetkapcsoló központjai, melyekben az áttáviratozást az üzenetek fejlécében szereplő cím szerinti irányítás előz meg.

• adatátvitel
• távíróhálózat
• üzenetkapcsoló
• áttáviratozás

A távírótorzítás maximális értéke (függetlenül e torzítás fajtájától, alakjától, előjelétől), amely mellett a digitális jeleket vevő berendezés a jeleket még hibátlanul veszi. Mérésekor a vevő bemenetére jutó digitális jelet mesterségesen torzítják. Fajtái: elméleti vételhatár a vevőberendezés gyári adataiból ideális helyzetre kiszámolt érték; üzemi
az üzemben levő berendezésen mérhető érték; névleges vételhatár, a nemzetközi előírásokban rögzített érték (körülményeit, mérését stb. megadva); tiszta -, start-stop berendezésben, a névleges - modulációs sebességgel - startstop jellel mért érték; szinkron vételhatár , start-stop berendezésben a berendezés tényleges modulációs sebességén start-stop jellel mért érték (függetlenül attól, hogy e berendezés tényleges modulációs sebessége mennyire tér el az erre a berendezéstípusra előírt névleges modulációs sebességtől).

• távírótorzítás
• digitális jel

1. Műszaki berendezés jeleknek szimbolumokká alakítására.

2. Teljes vagy részberendezés, amely elektromágneses hullámok által továbbított jelek vételére szolgál, pl. rádió- vagy televíziókészülék.

3. Hanghullámokkal továbbított hírközlésnél az a szerkezet, amely a hangnyomást vagy sebességet elektromos feszültséggé alakítja át (mikrofon).

Átviteli rendszer, amely a vételi lehetőség és zavarmentesség szempontjából jó helyen, a fejállomáson felállított antenna által vett tv-műsorokat felerősítés után vezetéken továbbítja több km távolságra az előfizetőkhöz. Vannak olyan - hálózatok, amelyek fejállomásai önálló műsort is (pl. iskolatelevíziót) adnak. Kétféle - rendszer alakult ki: frekvencia- és vezetékmultiplex rendszerek.
a) Frekvenciamultiplex vezetékes televízió rendszerek a VHF frekvenciatartományban (tv-szabványok) működnek. A fejállomás a műsorokat vagy a vételi frekvencián, vagy esetleg más VHF csatornára transzponálva továbbítja. Az összes átvitelre kerülő, különböző vivőfrekvenciájú műsort egyetlen koaxiális kábelen közvetítik. A kábelen érkező műsorok közül az előfizető a szokványos tv-vevőkészülékkel választja ki a venni kívántat.
b) Vezetékmultiplex vezetékes televízió rendszerekben a fejállomás a vett jelből csak az összetett videojelet használja fel és ezzel alacsony (5...12 MHz) vivőfrekvenciájú rezgést modulál. A különböző műsorokat azonos frekvencián, de más-más érpáron viszik át. A tv kísérőhangot hangfrekvencián, a hozzátartozó érpáron továbbítják. Az előfizetőnél egy egyszerűbb tvkészülék is elegendő a vételhez, mert a VHF és UHF hangolóegységek, a képkőzépfrekvencia-erősítő, a hangközépfrekvencia-erősítő, FM demodulátor és hangerősítő elhagyhatók. A vezetékes televízió bevezetése főleg Angliában és USA-ban terjedt el. Előnye: zavarmentes vétel; több műsor vételi lehetősége, mert a központi antenna felállítása ezt lehetővé teszi; az épületeket csúfító antennák eltűnése. Hátrányai: a költségek, angol és amerikai adatok szerint a hálózat kilométerenként kb. 2000 dollárba került a 60-as években; csak új építkezéseknél oldható meg és csak akkor, ha létesítését és fenntartását valamilyen szerv vállalja.

• tv-szabvány

Olyan hibavédelmi rendszer, amelyben duplex csatornán valamilyen visszajelzést alkalmaznak az adóoldal informálására a vevőben történt vételről. Tükrözéskor a teljes adást ismétli vissza a vevő. Redundancia-visszacsatoláskor a vevő a kapott információból ellenőrző jeleket állít elő és küld vissza az adónak, hogy ezzel informálja az adót a vett szövegről. Az adó is előállítja ezt a küldött üzenetből és így összehasonlítással megállapítható a vétel helyessége. E két rendszerben adóoldali döntés után kerül sor a hibás szövegrészek ismétléses helyesbítésére. Vételben csak megfelelő ellenőrző jelekkel kiegészített szövegekről lehet eldönteni, hogy azok hibátlanok-e vagy sem. Ilyen elven működnek a döntés-visszacsatolásos rendszerek és a visszacsatolás nélküli rendszerek. Az ellenőrző jelek lehetnek egyszerű szövegismétlések (többszörös adás), vagy lehetnek - hibajelzéssel, vagy hibajavítással képzettek. A visszacsatolásos hibavédelem legelterjedtebb változatai az ARQ-rendszerek.

• hibavédelmi rendszer
• duplex
• ARQ-rendszer

Audionkapcsolás, amelynek rácskörére az anódkör visszacsatolt. Ez az elrendezés a rádiótechnika fejlődésének kezdetén a legkedveltebb vevőkapcsoIás volt, mert a visszacsatolás helyes kezelésével nagy érzékenységet lehetett elérni. Az audion egyenirányításnál fellépő nagy torzítás miatt a mai igényeknek már nem tesz eleget.

Televízió képfelvevő- és képcsövekben az elektronsugár visszatérése egy sor töltés, ill. képelemeinek vagy egy képmező utolsó sorának letapogatása után a következő sor elejére vagy a képmező első sorára. A visszafutás alatt az elektronsugár ki van oltva.

URH-rádió-vevőkészelék trióda-keverőfokozatában gyakran fellépő zavaró hatás, amely abban jelentkezik, hogy a keverőrácson jelen levő bemeneti feszültség a rezonanciagörbét azon a helyen, ahol az oszcillátorfrekvencia a középfrekvenciát (KF= 10,7 MHz) képezi, emeli vagy süllyeszti.

(reflexió). Az a jelenség, hogy két, különböző hullámimpedanciájú áramkör találkozásának a helyén a jelteljesítmény egy része az adó felé visszafordul. Nagyságát a visszaverődési tényező fejezi ki, mely azt mutatja meg, hogy az áram hányszorosa (hány százaléka) verődött vissza. Illesztés esetén a visszaverődési tényező értéke zérus, mert nincs visszaverődés. Ha a vevő hullámimpedanciája végtelen (szakadás) vagy zérus (rövidzár), akkor a teljes beeső áram visszaverődik, a visszaverődési tényező tehát l. A visszaverődés egyik következménye lehet a visszhang, ami akkor észlelhető, ha a terjedési idő az illesztetlenség helyéig és vissza legalább 100 ms, mert ekkor a visszavert hangot a küldött beszédtől meg lehet különböztetni. A visszhang annál zavaróbb, minél nagyobb mértékű az illesztetlenség és minél közelebb van, mert annál erősebben hallható. Elkerülésére visszhangzárat iktatnak a távbeszélő áramkörbe. A visszaverődés másik káros következménye lehet, hogy a visszavert jel áthallást okozhat.

(vivőáramú átvitet.) Olyan jelátvitel, melyben az információt hordozó, átvinni kívánt jelet nem az eredeti, hanem egy áttett frekvenciasávban továbbítják a vevőállomás felé. Egyoldalsávosnak mondják, ha a frekvenciaáttevés folyamán keletkezett oldalsávok közül csak az egyiket viszik át a vonalon, kétoldalsávosnak, ha mindkét oldalsávot továbbítják. A vivőfrekvenciás átvitel elnyomott vivőjű, ha a vivőfrekvenciát nem viszik át. A korszerű vivőfrekvenciás berendezések jelentéktelen kivétellel mind egyoldalsávosak, elnyomott vivőjűek.

(vivőáramú rendszer). Átviteli rendszer, amely a beszédet, zenei mű-sort, távírójeleket vagy egyéb információt hordozó jeleket nem a saját (rendszerint hangfrekvenciás) sávjában, hanem magasabb fekvésű frekvenciasávba áttéve továbbítja. A frekvenciaáttevés rendszerint nem közvetlenül, hanem több fokozatban történik, alkalmasan választott vivőfrekvenciák segítségével. Egyes kivételeket nem tekintve, a korszerű vivőfrekvenciás rendszerek mind elnyomott-vivőjű egyoldalsávosak
vivőfrekvenciás átvitel), az alkalmazott modulátorok kapcsolóüzeműek, mint pl. a gyűrűsmodulátor vagy a hídmodulátor. A nemkívánt modulációs termékek és a vivőszivárgás elnyomására, ill. csökkentésére a modulátorokat sávszűrő (szűrő) követi. A vivőfrekvenciás átvitel elvén épülnek fel a sokcsatornás (frekvenciamultiplex) vivőfrekvenciás rendszerek úgy, hogy az eredetileg ugyanazon frekvenciasávot elfoglaló jeleket (csatornákat) egymás melletti frekvenciasávokba helyezik át. Így a csatornák átvihetők a vonalon anélkül, hogy egymást zavarnák. A vevőállomáson a csatornákat egymástól sávszűrőkkel elkülönítik, majd demodulátorok útján az eredeti frekvenciasávba visszahelyezik. Távbeszélő -ekben a beszédfrekvenciák közül a 300... 3400-ig terjedő frekvenciákat viszik át, ezért egy-egy csatornára 4 kHz sávszélességet választanak, ennélfogva ez a vivőfrekvenciák távolsága egymástól.

• frekvenciaáttevés
• frekvenciamultiplex

A beszéd átviteléhez szükséges frekvenciasáv csökkentésére szolgáló berendezés. Kihasználja azt a tényt, hogy a beszéd rövididejű spektruma viszonylag lassan változik az idővel. Az adóoldali készülék az átviendő spektrumot (beszéd esetén a 300...3400 Hz frekvenciaintervallumot) 10...12 darab, 250... 300 Hz szélességű frekvenciasávra bontja, majd ezeknek a keskeny frekvenciasávoknak az amplitúdógörbéjét viszik át a vevőállomásra. Itt ezekkel a jelekkel a megfelelő frekvenciasávokat modulálják, majd szűrés és összegezés útján visszanyerik az eredeti beszédáramot. Az adóoldalon előállított keskeny frekvenciasávokhoz tartozó burkológörbék átviteléhez amplitúdómodulációval mintegy 50 Hz sávszélességű csatornák szükségesek külön-külön. Így a csatornák szétválasztását lehetővé tevő közbenső frekvenciaintervallumokkal együtt a teljes átviteli sávszélesség 800 Hz, szemben a beszédinformáció átvitelének 3 100 Hz-es sávszélesség-igényével. A vokóder az átviteli rendszerek kihasználását megnöveli. Így előnyösen alkalmazzák nehezen realizálható összeköttetések (például tenger alatti kábelek, műholdas rádiócsatornák, horizonton túli összeköttetések stb.) átviteli kapacitásának jobb és gazdaságosabb kihasználására.

Elektronágyúban a katódtól az anód irányába haladva az első - majdnem kivétel nélkül negatív feszültségű - elektróda, rendszerint a katódot körülvevő henger, melynek egyik alaplapja lyukas. A lyukon át lép ki a katódbál az elektronsugár. A Wehnelt-henger a katódsugárcső és tv-képcső vezérlőelektródja, amellyel az elektronsugár áramerőssége és ezáltal az ernyőn megjelenő pont fénysűrűsége változtatható.

• elektronágyú

Rövid- vagy ultrarövidhullá-moknál használatos, dipólusokból összeépített, vízszintes polarizációjú irányított antenna. A sugárzó rendszerint hajlított
dipólanantenna, amellyel párhuzamosan egy parazita reflektort és egy vagy több parazita direktortalkalmaznak. A direktorok számának nösével az irányélesség fokozható. Főleg teljesítményű adókban és vevőkben használják.

• dipólanantenna